Ki tudja, mi történik benne valójában. Amit kívülről gondolhatunk, max annyi, hogy Istenem, add, hogy méltósággal öregedjek meg. Lehet, hogy nála (is) ez az öregedés része, egy gátolt/korlátolt/ ... agyi folyamat,és nem cselekszik szabadon, mikor piszkoskodik, kötözködik. Egyik nap olvastam, mindannyiunknak volt/van szerintem ilyen emléke, ez is egy betegség, amikor a kötözködés, elégedetlenség tartja össze az idős embert, neve is volt a diagnózisnak, de elfelejtettem.
És egyiküknek sem kapta hitbizományba, hogy vele nem történik ez meg egyszer. Biztos, hogy rettenetesen nehéz lehet, mert ép értelemmel soroljuk az érveket valakinek és várjuk az együttműködést, az meg nem jön, mert egy lelkileg,személyiségében is beteg emberrel ülünk szemközt. Nem tudom, gőzöm sincs. Csak azért mondom, mert nem tudjuk.
Volt egyszer egy nagynéném, akinek sokat köszönhetek. Sokat voltam vele, és sokat segítettem, ha úgy hozta a sors. Élete utolsó éveiben már pl.hetente 3szor vitték dialízisre. Szelíd ember volt, templombajáró, attól is elpirult, ha azt mondta, hülye. Hirtelen, gyorsan jött a vég, néhány napig még kórházban volt, ordítva úgy büdösk....zta a doktornőt, hogy zengett a kórház, volt abban f.... is, meg pi.... is, mert nem engedte haza. Vagy csak jókedvében. Kent mindent össze mindennel, stb. Ő sem így tervezte a búcsúzást, ezt húzta a fehér egér. Szóval erre emlékezve írtam ezt
Sok erőt kívánok hozzá.
