Film ajánló : Pókerarcok
Nos igen nem csak a sakkért rajongom, hanem a pókerért is (texas holdem) szerintem nem szerencsejáték, hanem logikai stratégiai, természetesen jellegénél fogva van beépített szerencsefaktor is de a játékban az ész dominál.
A Póker ha odafigyelsz rá és komolyan veszed nagyon de nagyon sok mindenre megtaníthat, csak úgy mint a sakk. Hogy mást ne említsek én a pókertől tanultam meg az önfegyelmet, azt hogy bármi is van uralkodj magadon! Uralkodni kell magunkon és a játékra koncentrálni, akkor is ha épp megütjük a főnyereményt és akkor is ha épp bukunk, bármi is történjen, az idegesség nem segít viszont a minden helyzetben higgadt nyugodt és megfontolt gondolkodás igen. (pont mint a sakkban is)
Engem megtanított a póker arra is, hogy feladni sem szabad, mert bármi is van a következő kőrben ,leosztásban amit még nem ismerünk, hisz a jövő homálya fedi bármi benne lehet, ismétlem bármi, a totális győzelem is,tehát soha nem feladni és mindig küzdeni az utolsó zsetonig, mert amíg zseton van előttem játékban vagyok..... ezt is megtanultam a pókerből ( volt,hogy az utolsó zsetonomról nyertem meg 1 kisebb 10 fős verseny!)
És még megannyi dolog tanulható belőle...
Akik ismernek személyesen azok közül van aki azt mondja a póker megváltoztatott, komolyabb és megfontoltabb lettem, mielőtt kinyitom a szám vagy cselekszek, előtte gondolkodom, , ezt is a pókerből tanultam, mielőtt bármit teszünk átgondolunk minden következményt. Egyetlen rossz tétrakásnak is borzasztó következménye lehet.
Szóval szerintem a pókernek is ugyanolyan személyiség fejlesztő hatása van mint a sakknak. Sőt én úgy érzem ha mindkettőt komolyabb szinten űzzük e téren kiegészítik egymást.
No és akkor jöjjön a film :
Pókerarcok
(Rounders)
színes, magyarul beszélő, amerikai krimi, 116 perc, 1998
tartalom :
A profi zsugások azt vallják: a megélhetésért játszani van olyan meló, mint bármi más. Nem hazardírozol. Tutira mész. A cél, hogy óránként bekaszálj egy nagy tétet. Ennyi. Ha jól jár a lap, beszeded a pénzt, ha rosszul jár, ülsz rajta. Nem kockáztatsz. Így fizettem két évig a jogi egyetemet. Ilyen az igazi verklis. A New York-i pókeralvilágban játszódó történet egy fiúról szól, aki álmát a kártyaasztalnál próbálja valóra válni. A zsugás Mike McDermott (Matt Damon) feladja pókerszenvedélyét. Beiratkozik a jogi egyetemre, mert számára ez a biztos út a sikeres életbe. Csakhogy hiányzik belőle a titkos hátsó szobák pókercsatáinak izgalma, és amikor régi barátját, Férget (Edward Norton)kiengedik a börtönből, Mike-nak szembe kell néznie a nehéz és kockázatos dilemmával, hogy visszatérjen-e a zsugások világába a barátja kedvéért.
A filmről tudni kell, hogy ez volt az első komoly pókerfilm, tehát ami a pókerre helyezi a hangsúlyt, és nem csak épp látunk 1 filmben pár leosztást és kész. Külön érdekesség, hogy a film az úgynevezett póker boom előtti időkből származik, tehát még az előtt, hogy az online póker elkezdett világszerte népszerű len ni . (ha jól tudom kb 2005-ben kezdődött a póker ma is tapasztalható népszerűsége).
Maga a film szerintem igen sokatmondó és mélyen elgondolkodtató, legalábbis azok számára akik át tudják érezni és be tudják fogadni a pókeres világ feelingjét . Elgondolkodtató mert 1 pókeres vívódik a között, hogy egyetemre járjon és ügyvéd legyen biztos és jó fizetéssel stb... vagy pedig szenvedélyének a pókernek szentelje e az életét, amiből vagy nagyon sok pénz jön vagy nagy bukta van, vagy épp csak megél belőle. Egy biztos semmiképpen sem annyiira beton biztos jövő mint 1 ügyvédi állás.
Főhősünk, mivel a frissen szabadult barátja befolyásolja (azért annyira persze nem kell....) természetesen a póker felé indul el.
Mivel mindfent alá rendel a pókernek, egyetemet és barátnőt szép lassan összeomlik körülötte minden, mivel persze a póker nem hozza az elvárt és remélt hozamot, magyarul emberünk elbukik mindent barátnőjét is… mindennek tetejében még a barátja adóssága is rámarad a "helyi gengszter" felé mivel kezességet vállalt jó barátjáért aki a főnök pénzével játszott, és miután persze mindet elvesztette eltűnt. Mivel a főszereplő kártyásunk kezességet vállalt érte elég komoly bajban van tekintve hogy, gengszterúr követeli a jussát. És itt jön a megható rész a filmben, főhősünk egyetemi professzora látva diákja kicsit sem derűs helyzetét, minden megtakarított pénzét a fiúnak adja, hogy az kimászhasson a bajból. Persze ez az összeg jóval kevesebb mint amit a rossz bácsinak vissza kell adni. Jack természetesen pókerezni kezd, a filmben mutatnak különböző helyszíneket ahol játszik és persze, mivel tud játszani nyer is.
Megszerzi a pénzt, sőt még többet is ami kell , nem lenne happy end a vége a filmnek ha Jack ne tudná kifizetni a kölcsönt a csúnya bácsinak, a professzornak, és ne maradna még neki is épp annyi amiből eljuthat és indulhat a póker világbajnokságon.
Merthogy ez a film vége, Jack átadja a professzor pénzét a volt barátnőjének , akit meg kér adja át neki, majd taxiba ül és elindul megvalósítani az álmát, hogy profi pókeres legyen.
Szerintem, kihagyhatatlan film, mely arról szól , hogy soha ne adjuk fel az álmainkat, és mindig merjünk érte küzdeni, mert az csak a miénk mi tudjuk mit és miért szeretnénk !
Nincsenek megjegyzések:
Küldés e-mailbenBlogThis!Megosztás a TwitterenMegosztás a Facebookon
A bejegyzésre mutató linkek
Vélemények:
Feladni vagy nem feladni?[/paste:font]
Megéri feladni az adott partit?
Ez elgondolkodtató kérdés több okból is!
Előfordul,hogy reménytelennek látszik minden,ilyenkor vagy a "merre tovább" című post szerint járunk el vagy pedig mindent feladva felállunk és veszni hagyjuk a partit és MINDENT AMIT ADDIG ABBAN A PARTIBAN ÉPÍTETTÜNK!
Ez mind a táblán lévő játszmára igaz mind pedig az élettel szemben játszott partira is.
Miért is? Mert ha a táblán lévö játékot adjuk fel akkor az akár órák óta épített hadállásunkat is bukhatjuk a belefektetett agyi melóval együtt,kérdés megéri-e és mikor kell ezen elgondolkodni,szerintem ez egyénfüggő,függhet többek között a pillanatnyi elmeállapottól,lelkiállapottól és sorolhatnám...
Én akkor dobok el egy sakk játszmát ha már az ellenfélnek akkora az anyagi és/vagy minőségi előnye,hogy biztosan veszítek és a további lépegetés már csak formaság... Ez az a helyzet amikor méltóságunkat megőrizve kezet kell nyújtani az ellenfélnek és gratulálni mert okosabb volt és becsületes játékkal győzött. (A JOBBTÓL KIKAPNI SAKKBAN SOSE SZÉGYEN!! [szerintem pókerben sem de ez privát vélemény])
No de persze az élettel szemben játszott parti az teljesen más!!
Más az ellenfél is,én úgy gondolom maga az Isten,de más meg sorsot mond satöbbi ez nem vitatéma mindenki úgy hívja ahogy lelke diktálja.
Szóval az élet ellen vívott parti "kicsit keményebb" mint a táblán játszott sakkjáték (direkt így írom mert a táblán JÁTÉK van az élet tábláján viszont a bőrünkre megy játszma és ez nem játék minden lépésnek nagyon komoly tétje van,nevezetesen az életünk további alakulása) ha az Isten ellen vétünk hibás lépést annak sokkal keményebb következménye lesz mintha egy mezei sakkjátékban hibáznánk utóbbiba kezet nyújtunk feldolgozzuk a vereséget és jöhet az új parti,előbbinél viszont hibánál nem állhatunk fel kezet nyújtva,hogy majd a visszavágón jobb leszek,,, a sors keményen fog büntetni ha nyer velünk szembe,mert ha nyert az jelenti valamiben rosszul döntöttünk. Vajon érdemes e az akár éveken át épített hadállásunkat eldobni?
Megérné ezt átgondolni mert a sakkjátékban még idővel újra is építhetjük az eldobott állást az élet tábláján viszont ha eldobunk bármiféle állást amit akár évekig építettünk az már többet nem jön vissza! Akkor volt lehetőségünk eldönteni mit lépjünk ha a már léptünk a megtett lépés már csak történelem...
Amennyiben egy komplett partit dobunk el az élettel (vagy Istennel) szemben az is történelem marad mindenféle benne rejlő és akár még ki sem bontakozott lehetőséggel is!
Tehát mielőtt felpattanunk és mindent feladunk,gondoljuk át nem érdemes e mégis inkább tovább játszani...