Visszakanyarodva az első nejemhez...
Az orosz és a magyar lakodalom után néhány napig anyáméknál laktunk, aztán elmentünk albérletbe. A két nő ugyanis nem jött ki egymással, egyik sem értette a másik nyelvét és egyikőjük sem dolgozott. Apám és én viszont, igen.
A nejem nem kapta meg a letelepedési engedélyt, így munkát sem vállalhatott. Talpraesett menyecske volt az orosz nejem...Leveleket írt mindenhová, még a Kádár elvtársnak is. Így aztán egy év múlva magyar lett, sőt a hatalom kiutalt egy szövetkezeti lakást is. Nagy volt a boldogság...De aztán jött a behívóm...Erre a nejem elment a honvédelmi miniszterhez felmentésért, amit meg is kaptam...De a hadkiegészítő parancsnokság 3 évre 12%-os honvédelmi hozzájárulásra kötelezett. A fizetésem 1.300 ft volt, ebből az albérlet 750 Ft. A lakás ára meg 225 e Ft volt, igaz hitelre vettük. A nejem megfellebbezte az adókivetést és mérsékelték is 3%-ra...Így sínen voltunk...
Szépen éltük az életünket, persze teljesíteni kellett a banknak a szerződésben vállalt kötelezettségünket, hogy 6 éven belül két gyerek születési anyakönyvi kivonatát bemutatjuk. Mivel hat év alatt nem született meg a második gyerekünk, ezért az OTP megbüntetett bennünket 60 e Ft-ra...
Sajnos későn vettem észre, hogy a nejem nem házias, annak ellenére sem, hogy sokat segítettem a házimunkában, ami a végén teljesen rámszakadt. Ha nem akartam szégyenben maradni anyámék előtt, akik gyakran jöttek látogatóba hozzánk, és váratlanul, akkor nem hagyhattam a mosogatóban a háromhete büdösödő edényeket. Egyszer mérgemben - még az albérletben - kidobáltam az udvarra az edényeket. Amikor felelősségre vontam a nejemet, hogy miért nem látja el a házimunkát, hisz dolgoznia sem kellett, azt válaszolta, hogy nem tanították a főiskolán a mosást és a mosogatást...meg egyébként is nem fogja tönkretenni a szépen kifestett és lakkozott hosszú körmeit.
A későbbiekben aztán az is kiderült, hogy a gyereknevelést, a gyerek gondozását sem tanították. Teljesen elhanyagolta a gyereket, mindig az orosz kolóniákba járt. De annyira szerettem őt, hogy eljött értem 6.000 km-ről, otthagyta a szüleit, a barátait..így megértettem, hogy hiányérzete van.
De azért a lányunkat szoptathatta volna, hiszen rengeteg teje volt. Nyíltan megmondta nekem a nejem, hogy azért nem szoptatja a kislányt, mert eldeformálódnak a mellei...
Nehezen, de elfogadtam. De, nem is fejte ki a melléből a tejet...erre azt mondta, hogy megfájdul a csuklója...ezért aztán én személyesen fejtem ki az ennivalót a kislányunknak és én etettem meg nagy szeretettel cumisüvegből. Ő még ezt sem várta meg, azonnal rohant a laktanyákba Fehérváron...
