Szemeteszsákokból és farönkökből összetákolt bódék, lepusztult kollégiumi szobák, kevés és ehetetlen étel, vaddisznók. Folyamatosan jelennek meg azok beszámolók, amik arról szólnak, milyen áldatlan körülmények között dolgoznak a határ mentén szolgálatot ellátó egyenruhások. Az illetékes minisztériumok azonban cáfolnak, szerintük minden a legnagyobb rendben.
Pontosan két hete, augusztus 10-én jelentette be Tuzson Bence kormányzati kommunikációs államtitkár, hogy a kormány háromezerrel növeli a rendőrség létszámát a határőrizet megerősítése érdekében. A tájékoztatás szerint három-négy hónap múlva munkába állnak a határvadászok, akik alkalmasak lesznek egyebek mellett bűnügyi, közrendvédelmi és közlekedésrendészeti szolgálat ellátására is. A kormány azt is tervezi, hogy fegyveres civil biztonsági szolgálatok bevonásával is erősíti a védekezést, valamint ősztől 200 tartalékos honvédet is a déli határra vezényelnek, köztük a Jobbik korábbi alelnökét, Novák Elődöt, akivel az ATV nemrég interjút is készített a témában.
Az atv.hu információi szerint azonban finoman szólva sem túl népszerű az egyenruhások körében a határ menti szolgálat, köszönhetően azoknak a mostoha körülményeknek, amiken az elmúlt egy évben sem sikerült sokat javítani.
Senki sem akar beszélni
Konkrét információkat, névvel vállalt sztorikat ennek ellenére nagyon nehéz találni, hiszen az egyenruhások hivatásként tekintenek a munkájukra, amit szeretnek, és nem akarnak elveszíteni. Ennek ellenére sikerült néhány történetet összegyűjtenünk, melyek betekintést nyújtanak a határvadászok mindennapjaiba.
Portálunk egyik forrásának a kedvese rendőr, aki egyébként a fővárosban teljesít szolgálatot. Azt csípőből elutasította, hogy beszéljünk a párjával, és erre jó oka van: elmondása szerint a férfi még a saját családjának is keveset mesél a határon tapasztaltakról. Úgy fogalmazott: neki is furcsa, hogy mennyire nem mernek beszélni a határon szolgálatot teljesítők a munkájuk körülményeiről. Annyit mindenesetre elmondott, hogy
a közel 100 kilós, tagbaszakadt párja leginkább az étel minőségére panaszkodik, amiből keveset is kapnak. Energia híján pedig nem egyszerű teljesíteni a 18 órás szolgálatokat, főként nyáron, a tűző napon.
Egy másik rendőr forrásunk is az étel minőségére panaszkodott elsősorban. Azt mondja, olyan májkrémet kapnak, amire normál esetben rá kellett volna írni, hogy „emberi fogyasztásra nem alkalmas”. De sokáig a szállásuk sem volt épp emberhez méltó: több alkalommal altatták őket istállókban szalmabálákon, vagy lepukkant, poros kollégiumokban. Végül – ahogy fogalmazott – sikerült „kisírniuk”, hogy tisztességes szállásokon helyezzék el őket, panaszkodni azonban csak a feletteseiknek mernek, az fel sem merül, hogy arcukat vállalva a sajtó elé álljanak. Forrásunk elvileg heti váltásban szolgál a határon napi 12 órát, de azt mondja, mindig bizonytalan, mikor térhetnek haza, a 12 órás szolgálat pedig a legtöbb esetben 18 óra.
Idomított vaddisznók és szendvicskenő polgárok
A közösségi média tele van olyan fotókkal, melyeken az egyenruhások által összeeszkábált pihenőhelyek láthatók. Profi sátrak híján sok esetben ezekben a faágakból, szalmabálákból, kukoricaszárakból és ponyvákból tákolt bunkerekben húzzák meg magukat a pihenőidőben, hogy védve legyenek az esőtől/tűző naptól.
Egyes beszámolók szerint több sátornál vendégeskednek rendszeresen vaddisznók, és készségesen megszabadítják a határvédőket az ételmaradékoktól. Úgy tudjuk, az egyik gazda meg is kérte az egyenruhásokat, hogy ne dobálnak ételt a vadászati célokra tenyésztett vaddisznóinak, mert azok így teljesen megszokják az ember közelségét, és nem lesz túl izgalmas levadászni őket.
atv.hu
atv.hu
Talán ennél is pikánsabb a következő történet, a határra vezényelt emberünk ugyanis sem nem rendőr, sem nem katona, mégis a határon találta magát.
Egy megyei rendőr-főkapitányságon dolgozik és szellemi munkát végez. Nemrég azonban új feladatot kapott: levezényelték a határra, hogy szendvicseket készítsen és osztogasson a szolgálatot teljesítő egyenruhásoknak.
Információink szerint másfél hetet kell a határ mentén töltenie, és meg sem fordult a fejében, hogy nemet mondjon az „ajánlatra”. Nevét és munkakörét természetesen ő sem vállalja, azonban az ő példája is tökéletesen bizonyítja, hogy mennyire nincs elég ember a határ menti feladatok ellátására.
Az általunk összeszedett rövid történetek következő szereplője egy többgyermekes anyuka, aki hivatásos katonaként szolgál. Ő nem az elhelyezésre vagy az ételre panaszkodott, sokkal inkább – a már említett – bizonytalanságra, amire a rendőrök is panaszkodnak. Négy hetet töltött egy határ menti településen, ahol 12/24-es munkarendben dolgozott, tehát felváltva éjjel vagy nappal járőrözött vagy őrködött a kerítésnél. A 24 órás szabadidejében nem utazhatott haza, így többnyire olvasással vagy számítógépezéssel ütötték el a hosszú órákat. Egy hónap elteltével vette a bátorságot, és megkérdezte, hogy hazamehet-e, mert ki van fizetve a családi nyaralása. Elengedték. Többen nehezményezik azt is, hogy sok esetben egy nappal előzőleg tudják meg, hogy másnap levezénylik őket a határra, 2-3 otthon töltött nap után.
Fotó: Facebook / Magyar Rendőrök és Katonák, vele-TEK vagyunk
Más dimenzióban a minisztériumok?
A határon tapasztalható áldatlan körülmények értelemszerűen feltűntek az oda készülő Novák Elődnek is, aki augusztus elején írásbeli kérdést nyújtott be a Belügyminisztériumnak és a Honvédelmi Minisztériumnak „Tervezik-e a határt védők munkakörülményeinek javítását?” címmel. Ebben felidézte, hogy először áprilisban jelentek meg fotók a szemeteszsákokból és farönkökből felhúzott kalyibákról, amire reagálva a rendőrég előbb elbontatta azokat, majd felhúzott 47 esőbeállót egy húsz kilométeres szakaszon. Ezt követően azonban nem telt el sok idő, és újra megjelentek a tákolt kunyhók. „Ön nem érzi méltatlannak a helyzetet? Ki a felelős ezért?” – érdeklődött a politikus, azt is megkérdezve, hogy milyen fejlesztésekre számíthatnak a határt védők.
Novák kérdésére Pintér Sándor belügyminiszter – ellentétben az általunk leírt beszámolókkal – azt írta, hogy a déli határszakaszon szolgálatot ellátó állomány megfelelő körülmények között van elszállásolva, ahol valamennyi feltétel biztosítva van a pihenéshez. Hozzátette, hogy az egyenruhások napi háromszor kapnak emelt kalóriatartalmú ételt - ami közül legalább az egyik meleg étel -, védőitalt és gyümölcsöt.
Novák Előd a kiképzésén
Tájékoztatta a politikust továbbá arról is, hogy folyamatban van a szolgálatot teljesítők ruházatának fejlesztése, és hogy az eddigi 75 katonai sátor és csaknem 80 esőbeálló mellett augusztus végéig további 38 esőbeállót terveznek felállítani.
A Honvédelmi Minisztérium válaszában kitért továbbá arra is, hogy a pihenősátrakat tábori asztallal és székekkel látják el, és a szemétszállítás is folyamatos.
Portálunk emailben kereste a Belügyminisztériumot, hogy reagáljanak a határ mentén szolgálatot teljesítők panaszaira, miszerint – a Pintér által állítottakkal szemben - rossz minőségű és kevés élelmiszert kapnak, és arra is kíváncsiak voltunk, milyen munkarendben és mennyit kell dolgozniuk az egyenruhásoknak. Amint válaszolnak a kérdéseinkre, frissítjük a cikket.
Semsei László
Pontosan két hete, augusztus 10-én jelentette be Tuzson Bence kormányzati kommunikációs államtitkár, hogy a kormány háromezerrel növeli a rendőrség létszámát a határőrizet megerősítése érdekében. A tájékoztatás szerint három-négy hónap múlva munkába állnak a határvadászok, akik alkalmasak lesznek egyebek mellett bűnügyi, közrendvédelmi és közlekedésrendészeti szolgálat ellátására is. A kormány azt is tervezi, hogy fegyveres civil biztonsági szolgálatok bevonásával is erősíti a védekezést, valamint ősztől 200 tartalékos honvédet is a déli határra vezényelnek, köztük a Jobbik korábbi alelnökét, Novák Elődöt, akivel az ATV nemrég interjút is készített a témában.
Az atv.hu információi szerint azonban finoman szólva sem túl népszerű az egyenruhások körében a határ menti szolgálat, köszönhetően azoknak a mostoha körülményeknek, amiken az elmúlt egy évben sem sikerült sokat javítani.
Senki sem akar beszélni
Konkrét információkat, névvel vállalt sztorikat ennek ellenére nagyon nehéz találni, hiszen az egyenruhások hivatásként tekintenek a munkájukra, amit szeretnek, és nem akarnak elveszíteni. Ennek ellenére sikerült néhány történetet összegyűjtenünk, melyek betekintést nyújtanak a határvadászok mindennapjaiba.
Portálunk egyik forrásának a kedvese rendőr, aki egyébként a fővárosban teljesít szolgálatot. Azt csípőből elutasította, hogy beszéljünk a párjával, és erre jó oka van: elmondása szerint a férfi még a saját családjának is keveset mesél a határon tapasztaltakról. Úgy fogalmazott: neki is furcsa, hogy mennyire nem mernek beszélni a határon szolgálatot teljesítők a munkájuk körülményeiről. Annyit mindenesetre elmondott, hogy
a közel 100 kilós, tagbaszakadt párja leginkább az étel minőségére panaszkodik, amiből keveset is kapnak. Energia híján pedig nem egyszerű teljesíteni a 18 órás szolgálatokat, főként nyáron, a tűző napon.
Egy másik rendőr forrásunk is az étel minőségére panaszkodott elsősorban. Azt mondja, olyan májkrémet kapnak, amire normál esetben rá kellett volna írni, hogy „emberi fogyasztásra nem alkalmas”. De sokáig a szállásuk sem volt épp emberhez méltó: több alkalommal altatták őket istállókban szalmabálákon, vagy lepukkant, poros kollégiumokban. Végül – ahogy fogalmazott – sikerült „kisírniuk”, hogy tisztességes szállásokon helyezzék el őket, panaszkodni azonban csak a feletteseiknek mernek, az fel sem merül, hogy arcukat vállalva a sajtó elé álljanak. Forrásunk elvileg heti váltásban szolgál a határon napi 12 órát, de azt mondja, mindig bizonytalan, mikor térhetnek haza, a 12 órás szolgálat pedig a legtöbb esetben 18 óra.
Idomított vaddisznók és szendvicskenő polgárok
A közösségi média tele van olyan fotókkal, melyeken az egyenruhások által összeeszkábált pihenőhelyek láthatók. Profi sátrak híján sok esetben ezekben a faágakból, szalmabálákból, kukoricaszárakból és ponyvákból tákolt bunkerekben húzzák meg magukat a pihenőidőben, hogy védve legyenek az esőtől/tűző naptól.
Egyes beszámolók szerint több sátornál vendégeskednek rendszeresen vaddisznók, és készségesen megszabadítják a határvédőket az ételmaradékoktól. Úgy tudjuk, az egyik gazda meg is kérte az egyenruhásokat, hogy ne dobálnak ételt a vadászati célokra tenyésztett vaddisznóinak, mert azok így teljesen megszokják az ember közelségét, és nem lesz túl izgalmas levadászni őket.
Talán ennél is pikánsabb a következő történet, a határra vezényelt emberünk ugyanis sem nem rendőr, sem nem katona, mégis a határon találta magát.
Egy megyei rendőr-főkapitányságon dolgozik és szellemi munkát végez. Nemrég azonban új feladatot kapott: levezényelték a határra, hogy szendvicseket készítsen és osztogasson a szolgálatot teljesítő egyenruhásoknak.
Információink szerint másfél hetet kell a határ mentén töltenie, és meg sem fordult a fejében, hogy nemet mondjon az „ajánlatra”. Nevét és munkakörét természetesen ő sem vállalja, azonban az ő példája is tökéletesen bizonyítja, hogy mennyire nincs elég ember a határ menti feladatok ellátására.
Az általunk összeszedett rövid történetek következő szereplője egy többgyermekes anyuka, aki hivatásos katonaként szolgál. Ő nem az elhelyezésre vagy az ételre panaszkodott, sokkal inkább – a már említett – bizonytalanságra, amire a rendőrök is panaszkodnak. Négy hetet töltött egy határ menti településen, ahol 12/24-es munkarendben dolgozott, tehát felváltva éjjel vagy nappal járőrözött vagy őrködött a kerítésnél. A 24 órás szabadidejében nem utazhatott haza, így többnyire olvasással vagy számítógépezéssel ütötték el a hosszú órákat. Egy hónap elteltével vette a bátorságot, és megkérdezte, hogy hazamehet-e, mert ki van fizetve a családi nyaralása. Elengedték. Többen nehezményezik azt is, hogy sok esetben egy nappal előzőleg tudják meg, hogy másnap levezénylik őket a határra, 2-3 otthon töltött nap után.
Más dimenzióban a minisztériumok?
A határon tapasztalható áldatlan körülmények értelemszerűen feltűntek az oda készülő Novák Elődnek is, aki augusztus elején írásbeli kérdést nyújtott be a Belügyminisztériumnak és a Honvédelmi Minisztériumnak „Tervezik-e a határt védők munkakörülményeinek javítását?” címmel. Ebben felidézte, hogy először áprilisban jelentek meg fotók a szemeteszsákokból és farönkökből felhúzott kalyibákról, amire reagálva a rendőrég előbb elbontatta azokat, majd felhúzott 47 esőbeállót egy húsz kilométeres szakaszon. Ezt követően azonban nem telt el sok idő, és újra megjelentek a tákolt kunyhók. „Ön nem érzi méltatlannak a helyzetet? Ki a felelős ezért?” – érdeklődött a politikus, azt is megkérdezve, hogy milyen fejlesztésekre számíthatnak a határt védők.
Novák kérdésére Pintér Sándor belügyminiszter – ellentétben az általunk leírt beszámolókkal – azt írta, hogy a déli határszakaszon szolgálatot ellátó állomány megfelelő körülmények között van elszállásolva, ahol valamennyi feltétel biztosítva van a pihenéshez. Hozzátette, hogy az egyenruhások napi háromszor kapnak emelt kalóriatartalmú ételt - ami közül legalább az egyik meleg étel -, védőitalt és gyümölcsöt.
Tájékoztatta a politikust továbbá arról is, hogy folyamatban van a szolgálatot teljesítők ruházatának fejlesztése, és hogy az eddigi 75 katonai sátor és csaknem 80 esőbeálló mellett augusztus végéig további 38 esőbeállót terveznek felállítani.
A Honvédelmi Minisztérium válaszában kitért továbbá arra is, hogy a pihenősátrakat tábori asztallal és székekkel látják el, és a szemétszállítás is folyamatos.
Portálunk emailben kereste a Belügyminisztériumot, hogy reagáljanak a határ mentén szolgálatot teljesítők panaszaira, miszerint – a Pintér által állítottakkal szemben - rossz minőségű és kevés élelmiszert kapnak, és arra is kíváncsiak voltunk, milyen munkarendben és mennyit kell dolgozniuk az egyenruhásoknak. Amint válaszolnak a kérdéseinkre, frissítjük a cikket.
Semsei László
