A közösségi oldalakon Bojár Gábor, Szabó Zoltán és mások is megosztották velünk abbéli véleményüket, hogy megkezdődött a HUXIT (szubjektíve megjegyzem, hogy utálom ezt a "szót"). Véleményüket a rém okos és roppant széles látókörű, Nagy Márton nevű gazdaságfejlesztési miniszter azon kijelentésére alapozzák (gondolom én), hogy "a magyar gazdaságnak át kell majd állnia egy uniós forrás nélküli létre". Minden tiszteletem mellett azt kell mondjam, nem vagyok híve az ilyen gyors (és határozott) véleményalkotásnak.
A HUXIT lehetőségét azért vizionálják néhányan, mert Magyarországon lényegében egyetlen embertől függ, hogy megyünk, vagy maradunk. Sokakban ugyan az a tévhit él, hogy népszavazásnak kellene megelőznie a kilépést, ez azonban tévedés. Valóban elég hozzá Orbán Viktor döntése, hiszen 2/3-os parlamenti határozattal az ország kiléptethető az Unióból. Ahhoz azonban, hogy Orbán egy ilyen döntést meg merjen hozni az elmebajnak a jelenlegihez képest egy sokkal magasabb fokára van szükség. A miniszterelnök azonban még nem kész - szerintem - a szeppukura. Bocsánatot kérek a japán hagyományok ápolóitól, hiszen szeppukut csak szamuráj követhet el, aki ezzel a nyilvános és dicső halállal megszabadul minden bűntől és szégyentől, amit életében elkövetett.
Orbánnak ezeket tekintve bőven van mitől megszabadulnia, még ha - mint említettem - nem is szamuráj. Még komolyabbra fordítva a szót, vizsgáljuk meg, hogy mit is mondott tulajdonképpen ez a dundi miniszter. A kijelentése mindössze annak burkolt beismerését jelenti, hogy hiába rohangál a rém tisztességes és jogállami Varga Judit és a született optimista és kiváló fantáziával megáldott Navracsics Brüsszelbe, ebből bizony nem lesz pénz. Előbb-utóbb mindenki rá fog jönni, hogy "a brüsszeli bürokraták" a jogállamiság helyreállításának mindösszesen egyetlen lehetséges útját és módját látják Magyarország vonatkozásában: ha Orbán és rendszere eltűnik a süllyesztőben. Ez persze nem tetszik a kisnagyembernek, keresi a menekülési útvonalakat, igyekszik elvonaglani az elkerülhetetlen elől. Erre mondta Nagy Márton, hogy lehet élni EU-pénzek nélkül is.
Nem tudom, említettem-e, hogy ez az illető "gazdaságfejlesztési miniszter". Mindeközben egyrészt nyilvános szemétlerakóhellyé teszik az országot, megmérgezve egy egész generációt az akkumulátorgyárak által termelt és kibocsátott káros anyagokkal. Bedumálják maguknak és híveiknek, hogy az akkumulátorgyártás valóságos pénzjegynyomda. Abból lesz csak habzsi-dőzsi. gazdagság és nemzeti felemelkedés. Másrészt eladósítják az országot, aminek eredményeként mára már soha nem látott magasságot ért el az államadósság és az adósságszolgálat (plusz kamattörlesztés) mértéke. Jobb helyeken ezeknek az "eredményeknek" a töredéke is elég lenne egy kormány megbuktatásához, mi viszont ebbe a posványba belenőttünk és beleszoktunk. Napról napra árasztott el a mocsok bennünket, és ma már csak arra kell ügyelni, hogy ne nagyon mozogjunk, mert akkor átcsap felettünk és belefulladunk.
Jogos kérdés, hogy meddig lehet ezt csinálni és mi lehet a megoldás. A megoldást már fentebb említettem. Az Orbán-rendszernek, az illiberális, neofasiszta diktatúrának buknia kell. Hogy eddig nem bukott meg, azt sokan a tutyi-mutyi ellenzék számlájára írják. Szerintem igazságtalanul. Az igazi ellenzék ugyanis, akik mi is vagyunk, ugyancsak Orbán kötelékében sínylődik. Egyrészt a tolvaj rendszer meghozta tolvaj törvényeit, amely minden lehetséges eszközzel kész és képes megakadályozni bármiféle egységes rendszerellenes fellépést. Ezért vannak és jönnek létre újabb és újabb jelentéktelen pártocskák, egyesületek, szervezetek, mozgalmak, akármik, amelyek tovább osztják az amúgyis mindenféle hülye alapon megosztott ellenzéket. (Eközben persze folyamatosan pénzelik és butítják a Fidesz híveit, hogy adott esetben egységesen mozgósítható legyen bármire!) Nem tudom nem megjegyezni, hogy a sok, magát ellenzékinek tituláló politikus bajnok még ebben a helyzetben is, amikor - képletesen szólva - az ellenzéki erők gúzsba kötve hevernek az aréna közepén, bele ne rúgjanak egyet-kettőt, le ne köpjék, meg ne alázzák. És persze "Gyurcsánnyal nem lehet"! Hölgyeim és uraim! El fog jönni a pillanat, amikor már bárkivel lehet és kell! Akár tetszik akár nem, a dolgok természeténél fogva azt a harcot pedig a legnagyobb ellenzéki párt fogja vezetni. A harcot nem ilyen-olyan pártok között, hanem a demokratikus erők és a diktatúra hívei között kell majd megvívni. Aki meg nem csatlakozik, az úgy járt. Ha Orbán végső elborulásában mégis úgy döntene, hogy kilépteti Magyarországot az Európai Unióból (esetleg még a NATO-ból is), akkor neki vége. Neki is meg az országnak is, ha a józanabb tömegek fel nem kelnek és el nem kergetik őt és az ő egész mocskos tolvaj bandáját. A történelem a mi tanítómesterünk! Emlékezzünk kegyelettel Nagy-Britannia Észak Írország Egyesült Királyság nem túl távoli múltjára. Mint emlékezetes Angliában 2016-ban népszavazás döntött az EU-ból való kilépésről.
Az Egyesült Királyság szavazóinak 52%-a (48% ellenében) úgy döntött, hogy kilép az Európai Unióból. A kilépési folyamat több mint három évig tartott. Ez alatt mindkét oldalon számos politikai és jogi akadályt kellett leküzdeni. A BREXIT hivatalosan 2020. január 31-én 23:00-kor (közép-európai idő szerint 2020.február 1-én 00:00-kor) lépett életbe. A BREXIT költségeit nehéz pontosan megbecsülni, mivel sok tényezőtől függ, például a gazdasági növekedéstől, a kereskedelemtől, a bevándorlástól és a költségvetési hozzájárulásoktól. Egyes becslések szerint a BREXIT eddig mintegy 200 milliárd fontba (!) került az Egyesült Királyságnak, ami több, mint amennyit az ország a megelőző 47 évben az EU-nak befizetett. A BREXIT hatásai továbbra is érezhetők a kis- és középvállalkozások, a halászat, a repülés, a bankszektor, a mezőgazdaság és a tudomány területén. Ezek az ágazatok nap mint nap szembesülnek a vörös szalagokkal, a munkaerőhiánnyal és a veszteségekkel. Vagyis ez a folyamat több mint három évig tartott. Ez alatt a világ egyik leggazdagabb (!), gazdaságilag legerősebb (!) országa számtalan kormányválságon és gazdasági sokkon ment keresztül. Az államszövetséget a skótok függetlenedési törekvése, vagyis az ország szétesése fenyegeti.
A 2016-ban a kilépés mellett szavazók tömegei verik a fejüket a falba a napról napra felmerülő újabb és újabb nehézségek miatt. Magyarország egy ilyen képzeletbeli kilépés esetén elveszítené mindenféle vonzerejét a "keleti nyitás" során megnyert "partnerek" irányába. Nem lesz senki, aki finanszírozná a dundi miniszter hagymázos ábrándjait. Ő sem lenne már miniszter, Orbán meg nem lenne miniszterelnök. A 135 bátor se lenne soha többé képviselő. A nagy nemzeti seprű a történelem szemétdombjára hányná ezeket a kilépésről ábrándozókat. A magyarok többsége ugyanis nem szolga, nem hűbéres és legfőképp nem hülye.
A HUXIT lehetőségét azért vizionálják néhányan, mert Magyarországon lényegében egyetlen embertől függ, hogy megyünk, vagy maradunk. Sokakban ugyan az a tévhit él, hogy népszavazásnak kellene megelőznie a kilépést, ez azonban tévedés. Valóban elég hozzá Orbán Viktor döntése, hiszen 2/3-os parlamenti határozattal az ország kiléptethető az Unióból. Ahhoz azonban, hogy Orbán egy ilyen döntést meg merjen hozni az elmebajnak a jelenlegihez képest egy sokkal magasabb fokára van szükség. A miniszterelnök azonban még nem kész - szerintem - a szeppukura. Bocsánatot kérek a japán hagyományok ápolóitól, hiszen szeppukut csak szamuráj követhet el, aki ezzel a nyilvános és dicső halállal megszabadul minden bűntől és szégyentől, amit életében elkövetett.
Orbánnak ezeket tekintve bőven van mitől megszabadulnia, még ha - mint említettem - nem is szamuráj. Még komolyabbra fordítva a szót, vizsgáljuk meg, hogy mit is mondott tulajdonképpen ez a dundi miniszter. A kijelentése mindössze annak burkolt beismerését jelenti, hogy hiába rohangál a rém tisztességes és jogállami Varga Judit és a született optimista és kiváló fantáziával megáldott Navracsics Brüsszelbe, ebből bizony nem lesz pénz. Előbb-utóbb mindenki rá fog jönni, hogy "a brüsszeli bürokraták" a jogállamiság helyreállításának mindösszesen egyetlen lehetséges útját és módját látják Magyarország vonatkozásában: ha Orbán és rendszere eltűnik a süllyesztőben. Ez persze nem tetszik a kisnagyembernek, keresi a menekülési útvonalakat, igyekszik elvonaglani az elkerülhetetlen elől. Erre mondta Nagy Márton, hogy lehet élni EU-pénzek nélkül is.
Nem tudom, említettem-e, hogy ez az illető "gazdaságfejlesztési miniszter". Mindeközben egyrészt nyilvános szemétlerakóhellyé teszik az országot, megmérgezve egy egész generációt az akkumulátorgyárak által termelt és kibocsátott káros anyagokkal. Bedumálják maguknak és híveiknek, hogy az akkumulátorgyártás valóságos pénzjegynyomda. Abból lesz csak habzsi-dőzsi. gazdagság és nemzeti felemelkedés. Másrészt eladósítják az országot, aminek eredményeként mára már soha nem látott magasságot ért el az államadósság és az adósságszolgálat (plusz kamattörlesztés) mértéke. Jobb helyeken ezeknek az "eredményeknek" a töredéke is elég lenne egy kormány megbuktatásához, mi viszont ebbe a posványba belenőttünk és beleszoktunk. Napról napra árasztott el a mocsok bennünket, és ma már csak arra kell ügyelni, hogy ne nagyon mozogjunk, mert akkor átcsap felettünk és belefulladunk.
Jogos kérdés, hogy meddig lehet ezt csinálni és mi lehet a megoldás. A megoldást már fentebb említettem. Az Orbán-rendszernek, az illiberális, neofasiszta diktatúrának buknia kell. Hogy eddig nem bukott meg, azt sokan a tutyi-mutyi ellenzék számlájára írják. Szerintem igazságtalanul. Az igazi ellenzék ugyanis, akik mi is vagyunk, ugyancsak Orbán kötelékében sínylődik. Egyrészt a tolvaj rendszer meghozta tolvaj törvényeit, amely minden lehetséges eszközzel kész és képes megakadályozni bármiféle egységes rendszerellenes fellépést. Ezért vannak és jönnek létre újabb és újabb jelentéktelen pártocskák, egyesületek, szervezetek, mozgalmak, akármik, amelyek tovább osztják az amúgyis mindenféle hülye alapon megosztott ellenzéket. (Eközben persze folyamatosan pénzelik és butítják a Fidesz híveit, hogy adott esetben egységesen mozgósítható legyen bármire!) Nem tudom nem megjegyezni, hogy a sok, magát ellenzékinek tituláló politikus bajnok még ebben a helyzetben is, amikor - képletesen szólva - az ellenzéki erők gúzsba kötve hevernek az aréna közepén, bele ne rúgjanak egyet-kettőt, le ne köpjék, meg ne alázzák. És persze "Gyurcsánnyal nem lehet"! Hölgyeim és uraim! El fog jönni a pillanat, amikor már bárkivel lehet és kell! Akár tetszik akár nem, a dolgok természeténél fogva azt a harcot pedig a legnagyobb ellenzéki párt fogja vezetni. A harcot nem ilyen-olyan pártok között, hanem a demokratikus erők és a diktatúra hívei között kell majd megvívni. Aki meg nem csatlakozik, az úgy járt. Ha Orbán végső elborulásában mégis úgy döntene, hogy kilépteti Magyarországot az Európai Unióból (esetleg még a NATO-ból is), akkor neki vége. Neki is meg az országnak is, ha a józanabb tömegek fel nem kelnek és el nem kergetik őt és az ő egész mocskos tolvaj bandáját. A történelem a mi tanítómesterünk! Emlékezzünk kegyelettel Nagy-Britannia Észak Írország Egyesült Királyság nem túl távoli múltjára. Mint emlékezetes Angliában 2016-ban népszavazás döntött az EU-ból való kilépésről.
Az Egyesült Királyság szavazóinak 52%-a (48% ellenében) úgy döntött, hogy kilép az Európai Unióból. A kilépési folyamat több mint három évig tartott. Ez alatt mindkét oldalon számos politikai és jogi akadályt kellett leküzdeni. A BREXIT hivatalosan 2020. január 31-én 23:00-kor (közép-európai idő szerint 2020.február 1-én 00:00-kor) lépett életbe. A BREXIT költségeit nehéz pontosan megbecsülni, mivel sok tényezőtől függ, például a gazdasági növekedéstől, a kereskedelemtől, a bevándorlástól és a költségvetési hozzájárulásoktól. Egyes becslések szerint a BREXIT eddig mintegy 200 milliárd fontba (!) került az Egyesült Királyságnak, ami több, mint amennyit az ország a megelőző 47 évben az EU-nak befizetett. A BREXIT hatásai továbbra is érezhetők a kis- és középvállalkozások, a halászat, a repülés, a bankszektor, a mezőgazdaság és a tudomány területén. Ezek az ágazatok nap mint nap szembesülnek a vörös szalagokkal, a munkaerőhiánnyal és a veszteségekkel. Vagyis ez a folyamat több mint három évig tartott. Ez alatt a világ egyik leggazdagabb (!), gazdaságilag legerősebb (!) országa számtalan kormányválságon és gazdasági sokkon ment keresztül. Az államszövetséget a skótok függetlenedési törekvése, vagyis az ország szétesése fenyegeti.
A 2016-ban a kilépés mellett szavazók tömegei verik a fejüket a falba a napról napra felmerülő újabb és újabb nehézségek miatt. Magyarország egy ilyen képzeletbeli kilépés esetén elveszítené mindenféle vonzerejét a "keleti nyitás" során megnyert "partnerek" irányába. Nem lesz senki, aki finanszírozná a dundi miniszter hagymázos ábrándjait. Ő sem lenne már miniszter, Orbán meg nem lenne miniszterelnök. A 135 bátor se lenne soha többé képviselő. A nagy nemzeti seprű a történelem szemétdombjára hányná ezeket a kilépésről ábrándozókat. A magyarok többsége ugyanis nem szolga, nem hűbéres és legfőképp nem hülye.
