Szép Ernő a "magukfajták-magunkfajták"-ról

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós

Nem szerencsés fazon, nem szerencsés író, pedig Ady, Molnár Ferenc
, és a Nyugat szűk
Szeperno.jpg

baráti köréhez tartozik. Népszerű költő, sikeres színpadi szerző, olvasott és vásárolt regény-, foglalkoztatott tárcaíró, a kiadók - nyilván okkal - évente kiadják könyveit, de élete negyedik negyedében megkérdőjeleződik minden, amit addig csinált. Előbb derékba kapja Hitlert, aztán Rákosit. Élete utolsó nyolc-tíz évében egyetlen öröme lehetett a szoboszlói nyarakon kívül, hogy Sztálin se örökéletű. Ami jó hír ugyan, de a 68 éves elszegényedett, beteg, elfelejtett író számára, aki hellyel-közzel figyel a világ emberi dolgaira, nem akkora szenzáció, hogy örömében ugorjon néhány hátraszaltót.

Tanultam tőle. Mindent. Szavakat. Ezt a szót is: emberszag. Azt is, hogy már életében úgy mutatkozott be: "Szép Ernő voltam". Mondatfűzést. Helyzetrajzot. És amit nem értettem. Nem, mert senki el nem magyarázta úgy, hogy értsem.
Ezt itt:
"Én zsidó vagyok? Hogyhogy zsidó vagyok? Mi az? Sárga vagyok én, vagy zöld vagy kék vagy milyen? Éppen olyan testszín vagyok, mint a magyarok. Kinek az ideája volt, hogy én itt zsidó legyek? Nekem
bizony isten eszem ágába se volt, hogy zsidó leszek majd, ha megszületek.

Itt várt a
szeperno_emberszag.jpg
világon ez a buta meglepetés, mikor itt kiszálltam. Nekem itt zsidónak kell lenni. Miért? Én magamban, mikor nem gondolok erre, abszolúte nem vagyok zsidó, egy fiú vagyok, a szerelem a hazám, és az istenem a halál! És valaki rám néz, és az tudja, hogy én zsidó vagyok. Mintha ránéznék valakire, akiről tudják, hogy az lopott egyszer! És nekem a szememmel ki kell tartanom ezt a vádat vagy ráfogást vagy elnézést vagy mi az, hogy az embert zsidónak veszik. És nekem úgy kell néznem, hogy igenis, rendben van, jól van, zsidó vagyok. Pedig énbennem ez egyáltalában nincs elintézve. Én az egész dologgal nem vagyok tisztában. Nem vagyok ebbe beleegyezve, se belenyugodva, csak ráhagyom, hogy zsidó vagyok, mit csináljak? Engem kérdeznek, mikor rám néznek. Mit feleljek? Én egyszerűen elnevetném magam: de kérlek, hisz ez egy őrült ostobaság, csak nem fogunk ebben az érdekes életben ilyesmivel is foglalkozni? Sokszor úgy voltam vele, mintha az egész csak egy rossz vicc lenne, amit énellenem találtak ki, hogy ilyen butaság miatt is szenvedjek. Egész életemben zsidó legyek! Tessék talán felosztani ezt, mint a katonaságot vagy mint egy közmunkát, mindenki szolgáljon, mondjuk, egy évet, mint zsidó, ha már okvetlenül kell valaki zsidó is legyen, azonkívül, hogy ember."


Onagy Zoltán

Szép Ernő (Huszt, 1884. június 30. – Budapest, 1953. október 2.) magyar költő,
szeperno_buneim.jpg
író, újságíró, színpadi szerző.
Édesapja tanító a hajdúszoboszlói izraelita iskolában, édesanyja varrónő. Gyermekkorában szüleivel Debrecenbe költöznek. Iskolai tanulmányai során teszi meg első írói lépéseit. 1902-ben jelenik meg első verseskötete. Iskolai tanulmányai végeztével Budapestre költözik és újságíróként helyezkedik el.
1908-tól a Nyugat, 1910-től Az Est munkatársa. Az I. világháborúban, 1914-ben önkéntesnek jelentkezik. 1925-től Az Újság munkatársa, a polgári liberális eszmék szószólója. 1944 augusztusában csillagos házba internálják, a svéd követség mentelmi útlevelével rövid időre szabadul. 1944. október 20. – november eleje között a nyilasok munkaszolgálatra hurcolják, de túléli.
Művei
Első csokor – versek és műfordítások (1902)
Kabaré-dalok (1908)
Kucséber kosár – versek, karcolatok (1911)
Énekeskönyv – verseskötet (1912)
Irka-firka – karcolatok (1913)
Az egyszeri királyfi – dráma (1914)
Sok minden – karcolatok (1914)
Élet, halál – karcolatok (1916)
szeperno_emlek.jpg

Emlék – versek (1917)
Egy kis színház – dráma (1917)
A jázminok illata – elbeszélések (1917)
Kenyér – karcolatok (1917)
Patika – dráma (1919)
Lila ákác – regény (1919)
Régi kedvünk – versek (1919)
Szilágyi és Hajmási – dráma (1920)
Szegény, grófnővel álmodott – regény (1921)
Az Isten is János – elbeszélések (1921)
Magyar könyv – elbeszélések (1921)
A világ – versek (1921)
Vőlegény – dráma (1922)
Két felől angyal – elbeszélések (1922)
Bűneim – karcolatok (1924)
Elalvó hattyúk – versek (1924)
Hetedikbe jártam – regény és elbeszélés (1926)
Egy falat föld, egy korty tenger – elbeszélések (1927)
Valentine – regény (1927)
Jó szó – versek (1929)
Azra – mesedráma (1930)
A Hortobágy – karcolatok (1930)
Magyar drámák a bécsi színpadon – drámák (1930)
szeperno_lilaakac.jpg

Aranyóra – mese (1931)
Dali dali dal – regény (1934)
Ádámcsutka – regény (1935)
Szeretném átölelni a világot – elbeszélések (1936)
Balett – elbeszélések (1938)
A tajtékpipa története – elbeszélések (1938)
A negyedik nyúlláb – elbeszélések (1940)
Úrinóta – versek (1940)
Felnőtteknek – önéletrajzi elbeszélés (1941)
Züm züm – elbeszélések (1942)
Emberszag – regény (1945)
Czüpős Kis János – elbeszélések (1947)
Vétkeztem, válogatott elbeszélések (1951)
Úriemberek vagyunk – válogatott elbeszélések (1957)
Gyereknek való… – versek (1958)
Egyszer volt Budán kutyavásár – mesék (1972)
Színház – dráma (1975)
De kár… – versek, karcolatok (1978)
Szép Ernő válogatott versei – versek (1978)
Most szeretnék gyerek lenni – versek (1983)
Járok–kelek, megállok – válogatott művei (1984)
Két kezdő bohóc – válogatott elbeszélések (1985)
Hét szín – válogatott versek (1989)
Kispanasz – publicisztikai írások (1992)
Összegyűjtött versek – versek (1995)
Natália – regény (2008)
 

róozó

Állandó Tag
Állandó Tag
<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]-->
<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> ÉN ÍGY SZERETTEM VOLNA ÉLNI...

Én úgy szerettem volna élni,
Minden halandóval beszélni.
Mindenkinek nevét kérdezni,
Mindenkinek szívét érezni.
A járdán osztani virágot,
Tegezni az egész világot.
Megsímogatni ami állat,
Érinteni minden fűszálat.
Imádni végtelen sereggel,
A napot ha fellángol reggel.
És énekszóval összejönni,
Az esti csillagnak köszönni.
S testvéri csókkal hazatérni.
Én így szerettem volna élni...


<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> ADD A KEZED

Add a kezed mert beborúlt,
Add a kezed mert fú a szél,
Add a kezed mert este lesz.

Add a kezed mert reszketek,
Add a kezed mert szédülök,
Add a kezed összerogyok.

Add a kezed mert álmodok,
Add a kezed mert itt vagyok,
Add a kezed mert meghalok.




A BÁNAT ÚTJA

Egyszer csak felkerekedtem,
A hátamra zsákot vettem,
Botot vágtam száraz fáról,
Elmentem erről a tájról,
Mentem, mentem, mendegéltem
Mindenfelé ahol éltem.
Minden könnyem összeszedtem,
Kit szememből elejtettem
Harcmezőről vérből, sárból,
Hoteleknek vánkosáról,
Szép leány keze fejéről,
Hű könyveknek leveléről,
Temető hideg kövéről,
Szegényeknek küszöbéről.
Összeszedtem minden szómat,
Visszacsaltam minden óhmat,
Sóhajaim elkapkodtam
Mindent felgombolyítottam,
Boldog órám után jártam,
Boldog órám nem találtam,
Lépéseim mind megleltem,
A nyomát mind felemeltem.
Mindentől amihez értem
Sorba bocsánatot kértem,
Mindent megköszöntem híven,
Amitől csak fájt a szívem.
Elbúcsúztam a világtól:
A tengertől és a fáktól,
Kerti, mezei virágtól,
Kezemet nyaló kutyáktól.
Zsákomat hátamra véve
Mentem a világ végére,
A világ végén leültem,
A nagy csendnek úgy örültem
És azóta mind csak nézem
A felhőket fenn az égen.



 

tapirka

Új tag
Most olvastam a Lila ákác című könyvét,nagyon tetszett!! Megismerhettem azt a kort,amiben én is szívesen éltem volna:)
 

katkakato

Állandó Tag
Állandó Tag
A munkaszolgálatról írt egy remek novellát. Azért lélegzetállító, mert minden egyszerű mondata úgy hat az emberre, hogy úgy megdöbben, mintha először olvasna a témáról, és rájön, milyen hihetetlen, hogy ez megtörténhetett. Megtörténhetett egyszerű, hétköznapi emberekkel, polgárokkal, hogy egyszer csak kirángatták őket az otthonukból, képtelen és megalázó helyzetekbe hozták.
 

gedia

Állandó Tag
Állandó Tag
Most olvasom a Felnőtteknek című könyvét. Akárcsak Kosztolányinál, a humanizmus a legelső jelző, ami eszembe jut Vele kapcsolatban...
 

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
Szép Ernő

Óda Lőwy Árpádhoz

Oh Lőwy mester, bülbülszavú igricz,
Had illessem babérral lantodat.
Itt a Kagálban, hol tombol a víg vicc,
Ügybuzgó ódám fennkölten fogad.
Oh engedd meg, hogy elötted felálljak,
Miként pina előtt feláll a fasz...
S, hogy néked meghatottan gratuláljak,
Érdemdús ősznek, a zsenge tavasz,
Oly elfogódva, bámulón rajongva
Néz föl költészetedre a magyar:
Mint impozáns, hatalmas trágyadombra
Kis térfogatú szerény kutyaszar.

A költészet az ember jóltevője,
Számos előnyt köszönhetünk neki,
Arannyá lesz egünk komor felhője,
Ha a poéta lantját pengeti.
Oh, hát még te! Te legdicsőbben érted,
A búval baszott magyarnak mi kell?
Te vagy az út, az igazság, az élet,
Oh az a dal, mit lantod énekel!


Oh Lőwy mester! Te vagy amaz Árpád,
Ki hont szereztél e szép iránynak itt,
S kéjjel szagolja Adria s a Kárpát
Nóta fádnak szagos virágait.

A szar undok volt, a valag meg ocsmány,
Te vetted őket ajkaidra vígan,
Te eljöttél s dallal beillatozván,
Most rajtuk a poézis bája van.



Ki mondja azt, hogy pornográf vagy perverz?
Ki téged olvas édesen mulat.
Oh szebb egy húsból-vérből való vers, mint
Száz nyavajgós ábránd és hangulat.
Más enyeleg, flörtöl csak múzsájával,
Őszinte hangot s érzelmet kerül,
Te, mint szeretőd: úgy karolod által
S ahogy dukál - megbaszod emberül.

Helikon prűd parfümszagú berkébe
Csak szarj ezután is vitézül bele,
A segged mindig kitörüli érte
A babér finom selymes levele.
Beszélj nekünk tovább is a szerelemről,
Te illatos, igaz szavú dalos,
Az vagy nékünk a poéta seregéből,
Mint naiv lánykának Pósa Lajos.


Köszöntelek költő! Tudj még soká lőni,
És légy, mint múzsád jókedélyű, víg -
Éltessen Isten addig köztünk Lőwy,
A meddig élnek költeményeid.
 

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
Bächer Iván: A művelt trafikos


– Jó napot!

– Jó napot!

– Maga itt a trafikos?

– Én. Én… voltam.

– Hát igen. Én meg leszek.

– Hogy-hogy?

– Én nyertem el a koncessziót erre a trafikra.

– Gratulálok.

– Köszönöm. De csak júliustól…

– Tudom.

– Ezzel kapcsolatosan lenne egy kérésem.

– Parancsoljon!

– Hány éve csinálja ezt?

– Itt vagyok huszonnégy éve. Apámtól vettem át a boltot. Ő meg azóta csinálja, hogy visszajött a munkaszolgálatból.

– Aha. Katona volt.

– Hát majdnem. Mindenesetre én szinte beleszülettem.

– Nagyszerű. Volna egy ajánlatom.

– Tessék.

– Tanítson be engem egy kicsit. Én májusban, júniusban beülnék ide, és nézném, hogyan kell ezt csinálni.

– Mivel tetszett foglalkozni eddig?

Önkormányzatnál voltam. Besegítettem ebbe-abba. Szóval egy kicsit betanítana, én meg fizetnék ezért. Én is jól járnék, és maga is könnyebben kezdhetne új életet.

– Értem.

– Rendben van így?

– Rendben. De van egy feltételem.

– Igen?

– Önnek most felolvasnék egy kis írást, és ön azt meghallgatja.

– Írást? Minden le van papírozva már. Nézze…

– Nem, nem, nem olyan írás. Szépírás. Egy kis tárca.

– Tárca? Az meg mi?

– Olyan, mint a novella. Csak egyszerűbb. Ezt Szép Ernő írta. Ezelőtt ötven éve.

– Olyan régen?

– Nem volt az olyan régen. Na, üljön le, ott hátul talál egy stokit.

– Stokit? Ja, ez. Kényelmesebb szék nincsen?

– Nincs.

– Majd lesz.

– Persze, lesz. De addig üljön csak erre és hallgassa. Ezzel készültem a maga fogadására. Már vártam ugyanis. Szóval: „Magas rangú katonatiszt felesége, méltóságos asszony, szép asszony, elegánsan öltözködő.

A kalapjait Roth Margit üzletéből szerezte be, az a Váci utcai bolt volt a legelőkelőbb kalapszalon Pesten. Egy szép napon, harminckilencben, benyit Roth Margithoz (Ő mesélte el azután nekem ezt a látogatást), benyit hozzá, próbál egypár kalapot csupa szokásból, azután leül, rágyújt és odakéri Roth Margitot ahhoz a csipkés, virágvázás asztalkához.

Üljön le kicsikét, édes Margitkám, szeretnék valamit megbeszélni magával. Bizonyára nem hallotta még, mert ez még nem nyilvános, hogy a zsidóktól elveszik az üzleteket. Igen, Margitkám, és elhiheti, hogy fáj a szívem, mikor ilyen újságot kell magával közölnöm.

Mikor? Hát édes szívem, ez egy-két hónap kérdése. Csak most kezdik előkészíteni a belügyben az illető törvényjavaslatot. Elég sajnos, hogy maga is zsidó, Margitkám, vagyis hogy zsidó származású, no igen, de ebben az esetben a kitérés nem jelent semmit.

Szóval drágám, a maga szép üzletét is el fogják venni. És miután így áll a dolog, amit én szívem mélyéből sajnálok, tudhatja, milyen jó barátnéja voltam mindig magának, hát édes jó Margitkám, én rögtön arra gondoltam, a maga üzletét én fogom kiigényelni. Négy gyerekünk van, az uram sajnos a ráeső örökséget még kapitány korában elkártyázta, hát nekem igazán isteni ajándék lesz ez a kalapszalon.


Nahát most rátérek, Margit édes, avval a kis kéréssel jöttem most magához, foglalkozzon velem kicsit, mondjuk mindennap tíztől tizenegy, fél tizenkettőig itt leszek magánál, gondolom, olyankor ér rá legjobban.

Tanítson, neveljen bele a kalapdivat titkaiba, az eladás művészetébe; a bolt halálbiztos az enyém lesz, az uram már megtette ebben az irányban a lépéseket, és magának ugyebár csak jól fog esni, hogy velem foglalkozhatik, és hogy én leszek az örököse, nem pedig egy ismeretlen valaki. És én sohase fogom elfelejteni az én szeretett Margitomat.

No, ugye, tubicám, rendbe vagyunk. Én azt hiszem, már holnap elkezdem a tanulást. Már fél tízkor? Hogyne, jöhetek, milyen kedves maga. Jaj, rohannom kell a fodrászatra, csókolom, aranyos, hát a holnapi viszontlátásra, pá.”

– Hm. Érdekes. Nem tudom, ezt miért olvasta nekem föl. Hisz’ maga nem is kalapos. Mindenesetre maga egy művelt ember.

– Nem vagyok művelt. Csak szoktam olvasni néha.

– Maga egy művelt ember. De azzal már itt nem fog sokra menni. Na, mindegy. Akkor holnap jönnék. Mondjuk fél tízkor… Fél tízkor jó lesz nekem is.

– Kérem. Várom.

– Viszlát.

– Viszlát.

- Cső. Csákány.
 

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
Szép Ernő

magyar költő és író
1884. június 30. — 1953. október 2.

Könyv vigasztal bajban,
ha beteg vagy gyógyít,
jót tesz azzal, ki kínlódik.



Mint magányos lovast az este,
Úgy ér a bánat engemet,
Gyereksírás jön fel szívemből,
Könnyűim csöpp csengői csengenek.



Álmos vagyok, gyáva, szegény,
Kinek se szándoka se terve -
Istenem hol lehetek én,
Az életem hol folyhat, merre?


A világon nincs tökéletes öröm, de tökéletes szomorúság sincsen, mert a legnagyobb szomorúságban is sóhajt az ember, és a sóhaj kellemes. Hálás vagyok a természetnek a sóhajért és sajnálom, hogy nem tudom, hányat sóhajtottam egész életemben. Szeretném megolvasni, és mindet külön megköszönni a jó istennek. A mély sóhajhoz föl kell emelni a fejünket, talán azért, hogy meglássuk az eget.





Csak a segítség, a vigasz,
A barátság, az az igaz,
Csak az a gyémánt-szeretet,
Mi a szívekre veretett.



Az én mellkasomba tette belé a szívet a teremtő, leküldött az emberek közé vele. Én, én nem tudtam-tudom hogy lehetett, hogy meg nem mutattam nékik a szívemet, az ő szívüket. Aludtam én? Itt várt a gégémben az életmentő szó; a szó, melynek a boldogságot kellett ráparancsolni a Földre. És én hallgattam. Nem tudom, hová figyeltem. Leejtettem a világot. Eltört.



A lehetetlent is
szabad lesz remélni;
meglátod, hogy milyen
érdekes lesz élni.

1016206_469052913189352_1816370913_n.jpg
 

sanc62

Állandó Tag
Állandó Tag
Melitta Kedves!

Szép Ernő egyfelvonásosai közül nincs meg véletlenül Neked, vagy pdf, vagy world formátumban, néhány?
Nagyon megköszönném, bármiféle segítséget is nyújts ebben a dologban. :)
 

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
Szép Ernő a zsidóságról

Ma hatvan éve hunyt el Szép Ernő. Költőként, íróként, újságíróként, színpadi szerzőként is jelentőset alkotott. Sok művében érezni a könnyed stílus mögött az érzékenységet, a humánumot. Mi egy végtelenül emberi írását idézzük fel, az írónak, akit 1944-ben, hatvanévesen hurcoltak munkaszolgálatra.

“Én zsidó vagyok? Hogyhogy zsidó vagyok? Mi az? Sárga vagyok én, vagy zöld vagy kék vagy milyen? Éppen olyan testszín vagyok, mint a magyarok. Kinek az ideája volt, hogy én itt zsidó legyek? Nekem bizony isten eszem ágába se volt, hogy zsidó leszek majd, ha megszületek. Itt várt a világon ez a buta meglepetés, mikor itt kiszálltam. Nekem itt zsidónak kell lenni. Miért? Én magamban, mikor nem gondolok erre, abszolúte nem vagyok zsidó, egy fiú vagyok, a szerelem a hazám, és az istenem a halál! És valaki rám néz, és az tudja, hogy én zsidó vagyok. Mintha ránéznék valakire, akiről tudják, hogy az lopott egyszer! És nekem a szememmel ki kell tartanom ezt a vádat vagy ráfogást vagy elnézést vagy mi az, hogy az embert zsidónak veszik. És nekem úgy kell néznem, hogy igenis, rendben van, jól van, zsidó vagyok. Pedig énbennem ez egyáltalában nincs elintézve. Én az egész dologgal nem vagyok tisztában. Nem vagyok ebbe beleegyezve, se belenyugodva, csak ráhagyom, hogy zsidó vagyok, mit csináljak? Engem kérdeznek, mikor rám néznek. Mit feleljek? Én egyszerűen elnevetném magam: de kérlek, hisz ez egy őrült ostobaság, csak nem fogunk ebben az érdekes életben ilyesmivel is foglalkozni? Sokszor úgy voltam vele, mintha az egész csak egy rossz vicc lenne, amit énellenem találtak ki, hogy ilyen butaság miatt is szenvedjek. Egész életemben zsidó legyek! Tessék talán felosztani ezt, mint a katonaságot vagy mint egy közmunkát, mindenki szolgáljon, mondjuk, egy évet, mint zsidó, ha már okvetlenül kell valaki zsidó is legyen, azonkívül, hogy ember.”

Nyugat.jpg
A Nyugat fennállásának 25 éves jubileumán - Szép Ernő balról az első
 

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
4 híres idézet a 135 éve született Szép Ernőtől

Szép Ernő emblematikus figurája volt a szerkesztőségeknek, az éjszakai kávéházaknak és a különböző irodalmi köröknek. Mindenki szerette és nagyra becsülte, de egészen komolyan senki sem vette. Legismertebb műve a Lila Ákác, melyet ő maga adaptált színpadra. A húszas években népszerű színpadi szerző volt. Alább 4 híres idézet a szerzőtől.


images_2014_06_29_3347_szep_erno_nagy.jpg


images_2014_06_29_szep_erno_dedikalt_fotoja.jpg


images_2014_06_29_Szep_Erno_es_Dayka_Margit.jpg


images_2014_06_29_szep.jpg


Élete:

Apja a hajdúszoboszlói izraelita iskola tanítója, anyja varrónő volt. Szép Ernő Hajdúszoboszlón, Debrecenben és Mezőtúron járt iskolába, itt fedezte fel költői tehetségét egyik tanára, akinek támogatásával 1902-ben megjelent Első csokor című verseskötete.

Az érettségit már nem tette le, Budapestre költözött és újságíró lett. Különböző élclapok közölték bökverseit, volt címíró a Hermes Banknál, és A Hét című szépirodalmi folyóiratban is jelentkezett versekkel. A sovány, apró termetű, félszeg fiatalember emblematikus figurája volt a szerkesztőségeknek, az éjszakai kávéházaknak és a különböző irodalmi köröknek. Mindenki szerette és nagyra becsülte, de egészen komolyan senki sem vette, megrögzött agglegényéletét változatos szerelmek, kisebb kalandok színesítették.

A háború után született meg legjobb és legismertebb műve, a Lila ákác, amely a régi Budapest szellemiségét akarta maradandóvá tenni. A műből maga az író készített színpadi változatot, s ez is hatalmas sikert aratott, máig kedvelt darabja színházainknak.

Szép Ernő a húszas években népszerű színpadi szerző volt. A Patika című darabját kísérő botrányok elől ugyan egy évre Bécsbe kellett költöznie, de a Vőlegény című darabja már nagy sikert aratott. Műveit játszotta a Nemzeti Színház, a Belvárosi Színház, a Vígszínház és a Pesti Színház is.

A zsidótörvények és a második világháború alapjaiban rengették meg életvitelét. Margitszigeti lakhelyét 1944-ben, 33 év után el kellett hagynia, lánytestvéreivel a Pozsonyi út egyik csillagos házának lakója lett. Innen hurcolták el a nyilasok munkaszolgálatra 1944. október 20-án, ahonnan november 9-én szabadult. Megpróbáltatásairól az idősödő író 1945-ös, Emberszag című memoárjában vallott.

A háború után elfelejtették, szegénységben élt, és amikor 1953. október 2-án 69 éves korában, hosszú betegség után meghalt, az irodalmi élet alig vette tudomásul elmenetelét.
 
Oldal tetejére