És Sinkó László
Született Sinkovits László
1940. március 18.[1]
Budapest
Elhunyt 2015. július 31. (75 évesen)
Sinkovits Imre 1972-ben
Született 1928. szeptember 21.[1]
Kispest
Elhunyt 2001. január 18. (72 évesen)
Budapest
Szerepei:
Kár a benzinért (1964) – Gál
Másfél millió (1964) – Hertelendi
Már nem olyan időket élünk (1964) – Bálint
A tizedes meg a többiek (1965) – Molnár Ferenc, a tizedes
Az orvos halála (1965) – Taxisofőr
A férfi egészen más (1966) – Nyeste
Aranysárkány (1966) – Bahó Attila
És akkor a pasas… (1966) – A rendező
Az özvegy és a százados (1967) – Százados
Egy szerelem három éjszakája (1967) – Gáspár
Teenager party (1967; dokumentumfilm)
Változó felhőzet (1967) – Modok Bálint
Egri csillagok 1-2. (1968) – Dobó István
Isten hozta, őrnagy úr! (1969) – Tóth Lajos, tűzoltóparancsnok
A walesi bárdok: Sinkovits Imre
Született Sinkovits László
1940. március 18.[1]
Budapest
Elhunyt 2015. július 31. (75 évesen)
Sinkovits Imre 1972-ben
Született 1928. szeptember 21.[1]
Kispest
Elhunyt 2001. január 18. (72 évesen)
Budapest

Szerepei:
Kár a benzinért (1964) – Gál
Másfél millió (1964) – Hertelendi
Már nem olyan időket élünk (1964) – Bálint
A tizedes meg a többiek (1965) – Molnár Ferenc, a tizedes
Az orvos halála (1965) – Taxisofőr
A férfi egészen más (1966) – Nyeste
Aranysárkány (1966) – Bahó Attila
És akkor a pasas… (1966) – A rendező
Az özvegy és a százados (1967) – Százados
Egy szerelem három éjszakája (1967) – Gáspár
Teenager party (1967; dokumentumfilm)
Változó felhőzet (1967) – Modok Bálint
Egri csillagok 1-2. (1968) – Dobó István
Isten hozta, őrnagy úr! (1969) – Tóth Lajos, tűzoltóparancsnok
Ars poeticája
„... az én életem a színház. S a hitvallásom; hiszek a színházban, a művészetben, az érzelemben és az emberi értelemben. Én az érzelmekre ható színházat vélem igazán modernnek. Csakhogy, minden dolgok dialektikája, hogy az érzelem felkeltésének az útjai értelmi cselekvések kockáival kövezettek. Én magam is először néző, vagyis olvasó módjára fürdöm meg a szerepeimben. Hagyom magamra hatni az író gondolatait. Azt akarom megtudni, hogy szeretem, vagy gyűlölöm az író által megálmodottat. Félreértés ne essék, nem a szerepemet, hanem az alakot, amelyet az író írt. Majd ezt az első benyomásomat akarom felidézni a nézőben. Így építem, építgetem a figurát apró kövekből nagy alapokra, majd később egyre kisebb kockákkal. Faragom és csiszolgatom, amíg össze nem áll egyetlen alakká. Amikor így tudatosan felépítem, akkor lepergetem az egészet magam előtt, úgy mintha én lennék a néző. Átélem a szinte lehetetlent, a magam látását. Ehhez egyetlen eszköz, hogy ismerni kell a nyersanyagot, amellyel dolgozom. A nyersanyag pedig én vagyok. A testem, és legbelül, amelyet szellemnek neveznek. Ismerni kell az erényeket, de még fontosabb a fogyatékosságokról tudni. Legszigorúbb kritikusom én vagyok, hiszen én tudom igazán, hogy mennyit nem tudok. ... Abban hiszek, hogy a színház segít az embereknek jobbá, szebbé tenni az életüket. Én azért lettem színész, mert úgy éreztem, a hogyanról van mondanivalóm."A walesi bárdok: Sinkovits Imre
Utoljára módosítva: