A Váratlan vendégnek van egy alaposabb leírás 1958-ből:
Pristley angol író kamaradarabjából írta a „Váratlan vendég” című filmet Desmond Davis, rendezte Guy Hamilton. Mondanivalója az úri osztály embertelenségét, cinizmusát támadja. Támadja s egyben le is leplezi, megmutatva azt, hogy az alapvető igaztalanságok gyökere az – osztálykülönbség.
A drámai feszültségű cselekmény egy eljegyzési vacsoránál kezdődik, ahová váratlanul betoppan egy detektív és megzavarja azt; Közli a családdal, hogy egy fiatal lány megmérgezte magát és a kórházban meghalt. De mi közünk nekünk ehhez? – háborodik fel az egész Birling család. De a detektív a lánnyal kapcsolatban a családot érintő néhány „epizódra” utal s a Birling család tagjai már emlékeznek. Megkezdik vallomásukat, s a vallomás során feltárul a lány, Eva Smith tragikus élete, szerelme.
A vallomások során kiderül: Birling a kapzsi gyáros ezt a lányt kidobatta gyárából, mert béremelést mert követelni, s amikor a lány egy kalapszalonba került, Birling lánya, Sheila, – aki kalapot vásárolt ebben a szalonban – egy meg nem engedett mosolyért elbocsáttatja. Sheila vőlegénye is vall: amikor a lányt a szalonból elbocsátották, ő találkozott vele, szeretőjévé tette, később elhagyta. Eric, Sheila öccse is viszonyt kezdett a lánnyal, benne azonban lenne annyi jóérzés, hogy feleségül venné a gyermeket váró lányt, de apja konoksága nem engedi. Birlingné – aki egy jótékonysági egyesület elnöke – megtagadja a lánytól a segélyt, amikor hozzája fordul. A család természetesen nem tudott arról, hogy valamennyiüknek ehhez az lányhoz volt köze. A lány öngyilkos lesz, mert nem találja életcélját, nem talál becsületes megélhetést biztosító munkát abban a társadalomban.
A vallomások elhangzottak s a család megrémül: mi lesz most, kitudódott, hogy a lány halálát ők idézték elő. A gyáros megbánást mutat azért, mert a lányt elbocsátotta, s a család többi tagjai is érzik felelősségüket. Különösen Sheilát és Ericet rendítette meg a lány halálának híre, s ők azok, akik valóban belátják: a lánynak azért kellett meghalni, mert a társadalom mint „alacsonyabb rendű” lányt kezelte. Gerard, Sheila vőlegénye azonban informálódik a detektív után, s a család legnagyobb megkönnyebbülésére azt a hírt hozza, hogy ilyen nevű detektívet a rendőrség nem ismer. A detektív tehát szélhámos! – állapítják meg. Hiszen akkor minden rendben van – gondolják – az eset nem tudódik ki, s máris hajlandók tovább élni régi, kapzsi, szívtelen életüket. A következő pillanatban azonban cseng a telefon, s a rendőrség érkezését jelzi…
Priestley műve az emberi lelki ismerethez szól. Azt mutatja be, milyen tragédiákat okoz a gazdagok kegyetlensége, embertelensége.
A film nagyobbik része, szobajelenet, csak a vallomások kapcsán elevenedik meg egy-egy „külső” kép. Bár lehetőség nyílt arra, hogy a rendező „tágítsa” a történetet a film adta lehetőségekkel, de nem élt vele, mégsem marasztalható el ezért. Nem, mert így vált lehetségessé, hogy a néző figyelmét ne a „kápráztató jelentekre”, hanem a mondanivalóra terelje. A film tökéletesen visszaadta azt, amit Priestley mondott a társadalomról. Különösen a detektívet játszó Alastair Sim alakítása emlékezetes, de kiváló játékot nyújtott a többi színész is.
A film az utóbbi években látott egyik legjobb angol film.
Lentebb adom a filmből való jeleneteket a Filmvilág egyik 1958-as számából:
