Színdarabok iskolai, óvodai előadásokhoz - Drámapedagógia

anirobijohanna témája a 'Gyerekeknek' fórumban , 2009 November 7.

  1. anirobijohanna

    anirobijohanna Állandó Tag

    Canadahun will not allow the display of content protected by copyright law, unless they have the necessary legal rights to display or direct traffic to that content.

    A Canadahun nem járul hozzá bemutatni - vagy a megtaláláshoz iránymutatást adni - olyan tartalmú anyagot, ami a copyright (szerzői jog) által védett, csak akkor, ha van szükséges legális engedély rá.
    Adminisztrátor


    Sokszor szükséges iskolai, óvodai ünnepek (maturandus, Mikulás, prekarácsony, stb.) alkalmával vidám/komoly rövidebb/hosszabb színdarabok. Ilyeneket keresek.


    Szindarabok, jelenetek:

    A három pillangó
    A kiskakas gyémánt félkrajcárja
    A kiskakas rézgarasaA méhecskék vitája
    A rátóti csikótojás (jelenet)
    Boszorkányéj Luca napra boszorkányos műsor
    Csukás István: Sün Balázs
    Hokkedli meg Nokkedli
    Karinthy Frigyes: Az iskolapénzt visszakérem

    Katica és nagymama (jelenet)
    Melyiket a kilenc közűl
    Mumus
    Tű és cérna (jelenet kisiskolásoknak)
    Vásáros jelenetek



    Könyvek, a drámapedagógiával kapcsolatos elméleti anyagok..

    Donkó László, Iciri-piciri dramatizált ovimesék
    Kifor Lászlóné, Tóth Ágnes A varázsige
    Lázár Péter - Öt szinjáték gyerekeknek
    Lóczi Tünde: Drámajáték az óvodában.2.
     
  2. Vitéz László

    Vitéz László Állandó Tag

    Tű és cérna (jelenet kisiskolásoknak)

    Tű és cérna

    Szereplők: Panni és Kató (szakadt ruhával)

    Panni:
    -Ejnye, Kató, szégyelld magad!
    Persze, azt sem tudod, Kató,
    tű és cérna mire való?

    Kató:
    -Nem vagyok én olyan buta,
    ha szálka megy az ujjamba
    tűvel szoktam kipiszkálni.
    Tudom én a tűt használni!
    S ha cérnára gombot húzok,
    muzsikálok, mint a szúnyog.

    Panni:
    -Nahát, tanuld meg most, te buta,
    mire kell a tű, a cérna.
    Hogy télen, nyáron ne légy tétlen,
    ne járj rongyos köténykébe,
    ruhácskába, mert ez szégyen!
    Harisnyád ne tátsa sarkát,
    gombot fülén varrd át!
    Így nem leszel rongyos, lompos,
    lusták közt főkolompos.
    S még egy kérdést, kedves Kató,
    hát a lecke mire való?

    Kató:
    -Ezt szeretném én is tudni,
    eszembe fog talán jutni.
    Mire is jó? Ejnye, nahát, nem találom semmi okát.
    Se nem ital, se nem étel,
    az a huncut számtantétel,
    megfekszi a gyomrot mégis,
    nyögünk tőle, te is, én is.
    Az írástól meg görcs kapható,
    én mondom ezt, okos Kató!

    Panni:
    -Dehogy vagy te, okos Kató,
    kis csacsi vagy, jól látható.
    Aki okos, ír és számol, többet tud ám a világból,
    mint az, aki csak alszik, eszik,
    ezt a bocik is megteszik.
    Aki okos, bíz az tanul, halad fáradhatatlanul,
    Verítéket se sajnálja,
    s büszke lesz az apja rája.

    Kató:
    -Jaj, magamat de szégyenlem,
    most már tudom, mit kell tennem,
    tudománytól már nem félek,
    leckét egész zsákkal kérek!
    Tanulok is buzgón eztán,
    és jó anyám is büszke lesz rám!
     
    Utoljára módosítva a moderátor által: 2014 Július 29
  3. Vitéz László

    Vitéz László Állandó Tag

    Katica és nagymama (jelenet)

    Katica és nagymama

    Szereplők: nagymama, Katica, Lacika, cica

    Nagyi: (a karosszékben ül és kötöget)
    -Jaj, Lacikám, elgurult a gombolyagom, légy szíves, vedd fel!

    Laci: (kockával játszik, mellette ül Katica. Lacika elszalad, felveszi a
    gombolyagot)

    Nagyi: -Köszönöm szépen, kisfiam.
    (Lacika visszamegy játszani) Ejnye, ejnye, csak most veszem észre, hogy a szemüvegemet meg a másik szobában hagytam. Elhoznád, Lacikám?

    Laci: -El. Már hozom is. (kiszalad, jön vissza a szemüveggel)
    Tessék, nagymama.

    Nagymama: -Milyen udvarias kisfiú vagy. Köszönöm szépen.

    Kati: -Milyen jó a nagyinak! Énhelyettem senki sem emel föl semmit. Tegnap is, hogy főzőcskéztem, hiába kértem anyut, hogy hozzon a konyhából kockacukrot. Azt mondta, hozzak magamnak. Nagyit bezzeg mindenki kiszolgálja.

    Laci: -Igen, mert már öreg és nehezére esik a mozgás, látod? (nagyi közben feláll)

    Kati: (gyorsan a helyére ül, nagyi pedig egy kisszékre)
    -Laci, idenézz, most én vagyok a nagymama. légy szíves, hozd ide nekem az újságot!

    Laci: -Odavigyem?

    Nagyi: -Hát, persze, most ő a nagymama.

    Kati: -Köszönöm szépen (forgatja az újságot). Kár, hogy még nem tudok jól olvasni. Nagyi most mit csináljak?

    Nagyi: -Varrhatsz, köthetsz, horgolhatsz, harisnyát is foltozhatsz.

    Laci: -Horgolni?

    Kati: -Azt se tudok. Én csak ülni tudok.

    Nagyi: -Akkor ülj szépen a karosszékben!
    (közben bejön a cica, papírgolyóval játszik)

    Kati: (mászna le rögtön a székéből)
    -Jaj, jaj de jó! Itt a cica! Olyan jót játszunk mi ketten. Én szaladok elől, ő meg utánam.

    Nagyi: -A nagymamák nem futkosnak kiscicákkal! Szép nyugodtan ülnek.

    Kati: -Nem jó egy helyben ülni.

    Laci:(dobozba rakja a kockáit és feláll) -Megyek fogócskázni.

    Kati: -Én is megyek!

    Nagyi: -Te csak maradj! A nagymamák nem szoktak fogócskázni. A nagyik korán kelnek, sokat dolgoznak, és örülnek, ha egy kicsit pihenni leülhetnek.

    Kati: -Azt hiszem, mégsem akarok nagymama lenni. Visszamegyek gyereknek. (lemászik a székről)

    Nagyi: -Jól teszed, Katicám, nem is való neked, hogy sokáig egy helyben üldögélj. Eredj futkosni, ugrálni. Én meg visszatelepszem ide a kényelmes karosszékembe, mert én már igazi nagymama vagyok, és örülök, hogy egy kicsit megpihenhetek.

     
    Utoljára módosítva a moderátor által: 2014 Július 29
  4. csipkebogyo

    csipkebogyo Állandó Tag

    A méhecskék vitája

    A MÉHECSKÉK VITÁJA

    Mesélő:

    Zizi és Züzü, a két méhecske régi jó barátok voltak. Sokszor jártak együtt virágport gyűjteni.

    Egy gyönyörű áprilisi napon mégis nagy vitába keveredtek. Egy szépséges nárcisz volt a vita tárgya, amit mindketten kiszemeltek maguknak.

    Zizi: Jajj, de gyönyörű sárga nárcisz! Biztos tele van virágporral.
    Ma különösen nagy zsákmánnyal térhetek haza!

    Züzü: Milyen édes illatot hoz felém a szél. Ó az a nárcisz tele van mézédes nektárral.
    Ma én fogom a legtöbb virágport gyűjteni! Felkerülök a kaptár dicsőségtáblájára a legszorgosabb dolgozók közé!


    Mesélő: Így aztán mindketten azon igyekeztek, hogy elsőnek érjenek oda a kiszemelt virághoz. Igen ám, de mindkettő sportos, fürge szárnyú méhecske volt, egyik sem tudta megelőzni a másikat. Pont egyszerre értek oda a nárcisz kelyhéhez, és a nagy sietségben még a kobakjuk is összekoppant. Megszédültek és lepottyantak a földre.

    Züzü: Na, miért jöttél nekem? Nem látsz a szemedtől?

    Zizi: Még hogy én? Inkább te jöttél nekem, te mafla! Ezt a virágot már messziről kinéztem magamnak, erre te jössz, és letaszítasz róla. Hogy tehettél ilyet?

    Züzü: Nana! Ezt a nárciszt én néztem ki magamnak, nem pedig te! És nem fogom csak úgy átengedni neked! Ez az enyém!

    (Lökdösődnek, veszekednek, verekednek. Lepke Lenke szétválasztja őket.)

    Lepke Lenke: Zizi, Züzü mit csináltok? Ne veszekedjetek már! Ti barátok vagytok, vagy nem? A barátok pedig nem irigykednek egymásra! És nézzetek már szét, mennyi szebbnél szebb virág van itt! Ti pedig egyetlen miatt képesek vagytok ölre menni? Micsoda dolog ez? A szép csíkos ruhátok is összepiszkolódott!

    (Zizi és Züzü egymásra néztek, és elszégyelték magukat.)

    Zizi: Igazad van, Lenke. Nem is értem, mi ütött belénk.

    Züzü: Ne haragudj, barátom. Béküljünk ki, jó?

    Zizi: Jó, de soha többé ne veszekedjünk.

    Mesélő: És a két méhecske nagy egyetértésben repült tovább virágról virágra.


    [​IMG]
     

    Csatolt fájlok:

    Utoljára módosítva a moderátor által: 2014 Július 29
  5. csipkebogyo

    csipkebogyo Állandó Tag

    Csukás István: Sün Balázs




    [/CENTER]

    Szereplők

    Fejdíszes előadás





    Mesélők: 3 gyermek

    Sün Balázs:

    Sün Aladár:

    Sün Piroska:

    Sün Adorján:

    Sün Dorottya:

    Sün Demeter:

    Sün Tihamér:

    Küszöb:

    Vihar:

    Kopogó:

    Szomszéd tölgyfa:

    Erdő fái: 3 gyermek

    Napocska:

    Felhők: 2 gyermek

    Bokrok: 2 gyermek

    (Virágok, stb.)



    Mesélő1 Erdőszélen, erdőszéli tölgy tövében volt egy ház.
    Abban lakott hét süntestvér:

    B: Sün Aladár,
    Sz : Sün Piroska,
    S : Sün Adorján,
    L : Sün Dorottya,
    R : Sün Demeter,
    M : Sün Tihamér
    Zs : s a legkisebb, Sün Balázs.
    Mesélő2: Hogyha jól bevacsoráztak,
    Szűk lett nékik az a ház,
    S ilyenkor előfordult,
    Hogy kívül rekedt Sün Balázs.
    Mesélő3: Furakodott, nyomakodott,
    Morgott, perelt, dühöngve,
    Semmit se ért, mit tehetett,
    Lefeküdt a küszöbre.

    Mesélő1: Telt az idő, múlt az idő,
    Éjre éj és napra nap,
    Egyre többször fordult elő, hogy a házból
    a legkisebb kimaradt.
    Zs : Ebből elég! Torkig vagyok!
    Mesélő2: - kiáltott fel Sün Balázs. -
    Zs: Sokan vagyunk, s kicsi nékünk ez a ház.
    Éppen ezért én elmegyek,
    szerbusz néktek hat testvér
    Sün Aladár, (mindenki hátat fordít neki Sün Piroska, és karba ölti a kezét,
    Sün Adorján, megsértődtek, hogy itt
    Sün Dorottya, hagyja őket)
    Demeter és Tihamér!

    Mesélő3: Miután így elbúcsúzott,
    Fogta magát, elindult
    Lába nyomán porzott a vén gyalogút.
    Mesélő2: Így baktatott, így poroszkált
    Szomszéd tölgyig meg se állt,
    Ottan aztán sürgött, forgott,
    Árkot ásott, falat emelt,
    Tetőt ácsolt, ajtót szegelt,
    És mire a nap leszállt,
    Épített egy kalyibát.


    Zs: Így ni!
    Mesélő3: - mondta -
    Zs: Most már végre kényelmesen alhatok!
    Nem tolnak ki a küszöbre a nagyok!
    Mesélő1: Falevélből ágyat vetett, kényelmeset,
    Belé feküdt s hortyogott,
    Hogy csörögtek s remegtek az ablakok.

    Mesélő3: Éjféltájban vihar támadt, B: dob, Hajlítgatta a vén fákat. N:: cintányér
    Fújt a szél nagy zajjal ám, B +Z+K hajlonganak,
    S arra ébredt, hogy zörögnek (fejdísz!!!)
    a kalyiba ajtaján. G .: kopogás

    Zs: Ki az?
    Mesélő2: - szólt ki fogvacogva, -
    Zs: Ki kopogtat éjnek idején?
    Hat testvér együtt:
    Mi vagyunk az,
    Mesélő1: - szóltak kintről -
    Hat testvér együtt:
    Mi vagyunk, a hat testvér!
    B: Sün Aladár,
    Sz: Sün Piroska,
    S: Sün Adorján,
    L: Sün Dorottya,
    R: Demeter
    M: és Tihamér!
    Hat testvér együtt:
    Elvitte a szél a házunk,
    Engedjél be, ázunk-fázunk idekinn,
    Csurom víz a kabát rajtunk és az ing.
    Zs: Jól van, jól van!
    N: - szólt Sün Balázs -
    Zs: Jövök már!

    Mesélő3: - s fordult a kulcs, nyílt a zár.

    Mesélő2: Betódultak mind a hatan,
    Tele lett a kalyiba,
    Kérdezte is Sün Tihamér:
    M: Mondd csak testvér,
    Nincs, csak ez az egy szoba?
    Mesélő1: Lefeküdtek, elaludtak,
    S arra ébredt Sün Balázs: Újra kicsi lett a ház!
    Mert az éjjel ide-oda lökődve
    Kiszorult a küszöbre.

    Zs: Ejnye! (vakarja a fejét)
    Mesélő2: - mondta fejvakarva -
    Zs: Mit tehetnék?
    Megnövök!
    S akkor talán nem lesz ágyam,
    Nem lesz párnám a küszöb!

    (Meghajolnak)
     
    Utoljára módosítva a moderátor által: 2014 Július 29
  6. csipkebogyo

    csipkebogyo Állandó Tag

    Donkó László,

    Iciri-piciri

    dramatizált ovimesék
     

    Csatolt fájlok:

  7. csipkebogyo

    csipkebogyo Állandó Tag

    Mumus
    Mumus


    Hápi: Hű, de meleg van! Teljesen elálmosodtam ettől a hőségtől! A legjobb lesz, ha alszom egy kicsit.
    Darázs: Zzzzzzzzzz. (Rászáll Hápira, majd felreppen)
    Hápi: Nini, egy darázs! Egy szép kövér darázs!!Ha lejjebb száll, bekapom!
    Darázs: Zzzzzzzzz. (Rászáll Hápira, majd átröppen a kosárra)
    Hápi: Most megvagy! Háp-háp-háp-háp-háp! (Nekiugrik a kosárnak.)
    Mumus /Bodri: Mrrrr!
    Hápi: (Rémülten hátrál.): Háp, háp, háp!
    Malacka: Mi bajod, Hápi? Miért sápítozol?
    Hápi: Ne is kérdezd, Malacka! Úgy megijedtem!
    Malacka: Ugyan, mitől?
    Hápi: Háp, háp, hát a ….mumustól!
    Malacka: A mi? Mustól?
    Hápi: Hát a Mumumustól!
    Malacka: A Mumustól?
    Hápi: Attól!
    Malacka: Hol van?
    Hápi: Ott. Ott. A kosár alatt!
    Füles: Ugrándozva: Egy, kettő, három, négy, te kis csacsi hová mégy, nem megyek én …
    Hápi és Malacka: Pszt!
    Füles: Hát ti meg mit sutyorogtok ott olyan ijedt képpel?
    Hápi: Pszt! Ne kiabálj!
    Malacka: Ne kiabálj!
    Füles: Miért ne kiabáljak?
    Hápi: Mert meghallja a Mumus!
    Füles: (Nagyot ugrik.) Mumus? Ho-ho-hol van?
    Hápi: Ott a kosár alatt!
    Malacka: Ott a kosár alatt!
    Hápi: Malacka! Ne utánozz, folyton! Szóval, mint mondtam, ott van a kosár alatt!
    Füles: Jaj, de félek! Vvvvvv!
    Malacka: Én is, én is!
    Hápi: És én is!
    Cirmi: Cirmos cica. Haj..
    Mind: (Rárohannak, betapasztják a száját.) Pszt!!
    Cirmi: Mi, mi, mi van veletek? Miért kell csöndben maradni?
    Füles: Mumus van a kosár alatt!
    Malacka: Kosár alatt!
    Cirmi: Mumus? Honnét tudjátok?
    Malacka: Hápi látta!
    Hápi: Nem láttam, csak hallottam! De azt nagyon is tisztán!
    Füles: Most mitévők legyünk?
    Hápi: Törjük a fejünk!
    Malacka: (Ütögeti a fejét.)
    Hápi: Most mit csinálsz, Malacka?
    Malacka: Hát töröm a fejem. Nem te mondtad, hogy törjük a fejünk? (Tovább üti.)
    Hápi: Hagyd abba! Inkább gondolkozz!
    Füles: Megvan!
    Hápi, Malacka Cirmi: Mi van meg, mi van meg?
    Füles: Az, hogy mit csináljunk!
    Hápi, Cirmi, Malacka: Mit, mit?
    Füles: Ijesszük meg mi is a Mumust!
    Hápi: Jó! Csakhogy…
    Malacka: Csakhogy?
    Hápi: Nemtudjuk, hogy a Mumus mitől fél!
    Cirmi: És, hogy fél-e egyáltalán?
    Füles: Hát, ha nem fél, akkor csipkedjük meg, akkor majd jól elmenekül!
    Hápi: Én a lábát csípem meg!
    Cirmi: Én a hátát!
    Füles: Én meg az orrát!
    Malacka: Én meg, én meg… a fü, fü, én is az orrát!
    Füles: Hát akkor gyerünk!
    Hápi: Csak csendben, csak halkan, a Mumus meg ne hallja!
    Mind: Csak csendben, csak halkan, a Mumus meg ne hallja…
    Hápi: (Megmozdítja a kosarat.)
    Mumus: Mrrrrr
    Mind: Jaja, jaj, jaj… (Vacognak.)
    Süni: Nini, ezek meg hogy reszketnek! Úgy látszik, ez valami új játék. Én is megpróbálom. Nem is olyan nehéz. Hadd játsszam én is veletek!
    Malacka, Cirmi: Mi nem játszunk!
    Süni: Hát akkor meg miért csináltok így? Vvvv.
    Füles: Mert félünk.(Súgva.)
    Süni: Féltek? Ugyan mitől?

    Hápi: A Mu-mu-mumustól.
    Malacka: A Mumumumustól!!!
    Süni: Hi-hi-hi. Nincs is Mumus!! Azt csak úgy kitalálták!
    Hápi: De van!
    Malacka: De van, ui, ui!
    Süni: Hol?
    Füles: Ott.
    Cirmi: A kosár alatt.
    Süni: Láttátok?
    Malacka: Nem láttuk, de…
    Süni: De?
    Mind: De hallottuk!
    Süni: Hallottátok? És mit mondott?
    Hápi: Azt mondta, hogy mrrrr!
    Füles, Cirmi, Malacka: Mrrrr!
    Süni: És ti ezért féltek? Mert azt hallottátok, hogy mrrr?
    Mind: (Bólogatnak.)
    Süni: Érdekes. Féltek, mert azt hallottátok, hogy mrrr. Füles azt mondja: iá-iá, malacka azt mondja: ui-ui, Cirmi, hogy: miáu-miáu, Hápi meg: háp,háp. És én mégsem félek tőletek!
    Ti féltek magatoktól?
    Mind: (Nemet intenek.)
    Süni: Akkor meg miért féltek pont attól, hogy: mrrr?
    Mind: (Összenéznek, elszégyellik magukat.)
    Süni: Most megyek, és megnézem, ki mondta azt, hogy mrrr.
    Hápi: Háp, háp, én is veled megyek!
    Malacka: Ui, ui. Én is én is!
    Füles: Menjünk, nézzük meg együtt!
    Süni: (Megemeli a kosarat egy kicsit, bekémlel.)
    Igen. Látok valamit! Azaz valakit!
    Malacka: (Remegve.) És milyen?
    Süni: Szőrös és fekete.
    Malacka: Szőrös és fekete. (Hátra.)
    Hápi: Szőrös és fekete. (Hátra.)
    Füles: szőrös és fekete.(Hátra.)
    Cirmi: Szőrös és fekete! (Hátra, de nincs mögötte senki, megszégyenülten visszafordul.)
    Malacka: Mit csinál?
    Süni: Szuszog és alszik!
    Malacka: Szuszog és alszik!
    Hápi: Szuszog és alszik!
    Füles: Szuszog és alszik!
    Cirmi Szuszog és alszik!
    Süni: Én bizony felébresztem!
    Malacka: Ne, ne ébreszd fel!
    Hápi: Ne ébreszd fel!
    Füles: Csak hadd aludjon!
    Cirmi: Ha már ilyen fáradt!
    Süni: Csak ne aludjon! (Beszól a kosárba.) Szép jó reggelt kívánok!
    Mumus: Mrrrrr ááááááá, brrrrr.
    Mind: Ja, juj, hohoho!
    Mumus/ Bodri: Jaj, de jót szundítottam! Ide bújtam a nagy meleg elől, s úgy tűnik, elaludtam. Hát ti meg miért álltok itt olyan megdöbbenve?
    Malacka: De hisz, de hisz…
    Hápi: De hisz ez Bodri!
    Cirmi: Bodri! Csakugyan te vagy?
    Bodri: ki más is lennék?
    Süni: Az előbb a kosár alatt még Mumus voltál! (Többiekhez.) Igaz-e?
    Mind: Igen, igen! Azt hittük, Mumus van a kosár alatt!
    Füles: Megjegyzem, én egy kicsit sem féltem ám tőled!
    Mind: Füles!
    Füles: Na, jó, egy iciri-picirit talán féltem!
    Bodri: Micsoda? Mumus, én? Na megálljatok! Adok én nektek Mumust! Meneküljetek, itt jön a félelmetes Mumus! (Játékosan kergeti őket.)

    Mind: Nem félünk a Mumustól, nem bánt az csak megkóstol…..
     

    Csatolt fájlok:

    Utoljára módosítva a moderátor által: 2014 Július 29
  8. csipkebogyo

    csipkebogyo Állandó Tag

    Boszorkányéj Luca napra boszorkányos műsor

    Boszorkányéj

    Luca napra boszorkányos műsor

    részlet:

    Banyabalhé

    ZENE 1. (Főboszorkány bevonul, tesz, vesz, rendezkedik, dudorászik. Rendkívül ronda. Éles varjúkárogás hallatszik.)

    Főboszorkány: Nocsak, nocsak! Károg már a varjúvekker, hamarosan itt lesznek a tanoncok! Kíváncsi vagyok, mit szólnak majd a ma esti feladathoz! Telihold van, mesés lehetőség!

    ZENE 2. (Bevonulnak a banyanövendékek, csúnyák, és zajosak.)

    Főboszorkány: Elég legyen! Hallgassatok, növendékek! Ma estére különleges feladatot szántam nektek. Eddig csak az iskolában gyakoroltátok képességeiteket, de ma ki kell menjetek az erdőbe! A legjobban sikerült csínyért dupla-dárda-dinamit jár! Valamint részt vehettek az esti banyabálon!

    Puccoska: Szupi! Akkor végre felvehetek valami cuki rózsaszín toppocskát?

    Főboszi: Csak azt merészeld! Egyébként megint túl illatos vagy! Pfújj! Azonnal kend be magad egy kis ocsmánysággal és lépfenével! (Tégelyt nyújt neki, Puccoska, kelletlenül kenegeti magát.)

    Lepcseske: Bocsika, főocsmány néni, de mi az a dupla-dido-dibabi?

    Főboszi: Dupla-dárda-dinamit! Lepcseske, már megint közbevartyogsz! Ráadásul, rosszat sejtek! Mutasd, a füled!
    (Lepcseske intenzíven keresgélni kezd.)

    Főboszi: Most meg mit csinálsz?

    Lepcseske: Tessék? Ja, vocsika, de azt tetszett mondani, hogy kutasd a sültet!
    (Többiek kuncognak, főboszi mérgesen megragadja Lepcseske fülét és megvizsgálja.)

    Főboszi: Sejtettem! Tegnap megint varanggyá változtattál valakit, igaz? Tele van a füled iszappal és hínárraguval.
    (varázsol)
    Büdösborz és patkányhólyag, tisztulj fül a varázsszóra!

    ZENE 3.

    Lepcseske: Na, ne má! Jajjj! Auu! Most ezt mé’ tetszett csinálni?

    Főboszi: No, elég a semmittevésből! Ma még be kell bizonyítanotok, hogy alkalmasak vagytok boszorkánynak! Csicska, oszd ki a seprűket! Aztán, rajta, indulás! (Kimegy.)

    Csicska: Mi van? Ja! (Lassan elkezdi kiosztani a seprűket.)

    Lazabébi: Ugyan kit érdekel az a flancos, vén csotrogányoknak való banyabál! Engem ugyan nem! Én riszálom így is úgy is!



    folytatás a csatolásban..
     
    Utoljára módosítva a moderátor által: 2014 Július 29
  9. Encsi0320

    Encsi0320 Állandó Tag

    Kippkopp karácsonya kicsit lerövidítve, így már elsős gyerekekkel is előadható.
     

    Csatolt fájlok:

  10. Encsi0320

    Encsi0320 Állandó Tag

    Juhász Magda Alszik az erdő című versére alapuló drámapedagógiai foglalkozás 1-2. osztályosoknak.
     

    Csatolt fájlok:

  11. pástimarianna

    pástimarianna Állandó Tag

    A szívtelen csiga -mesedramatizálás

    A szívtelen csiga​
    Szereplők. Pillangó

    Virág
    Méhecske
    Hangya
    Tücsök
    Katica

    Csiga
    Tündér:


    Zenére bevonulás Gryllus V: Som virág…

    Csiga: Elindultam egy fűszálon, hogy a világot megjárom,
    Csigaút, csigaút, Ki tudja, hogy merre fut!
    Feljutottam jó messzire, fűszálának közepére,
    Uram fia, ott az út, nagy hirtelen visszafut!
    Körbe mentem a fűszálon, nem jártam be a világot!
    Csigaút, csigaút, Most már tudom hova jut!

    Óvped: Réges- régen, amikor a csigabiga megkapta házát, még nem viselte a hátán.

    Tündér:: (behozza a csigaházat) Tessék Csigabiga itt a házad!

    Óvped: Boldogan járta körbe-körbe, szarvacskáit nyújtogatta, úgy csodálta a szép kis házat.

    Csiga: Ugye kis virágok szép, nagyon szép?

    Virágok: (Együtt) Igen nagyon szép.
    Csiga háza hófehér, csigabiga belefér
    Folyosója csavaros, kívül-belül csavaros.

    Gyöngyvirág:Csingilingi csengetek, kis virágok keljetek,
    Kis pillangók ide szálltak, és boldog szép napot kívántak.

    Hóvirág: Jön a tavasz, szép kikelet, kocsija már közel lehet,
    Rügyezik a sok szép faág, s előbújt a kis hóvirág.

    Ibolya: Ha ragyog a nap mosolya, akkor nyílik az ibolya,
    Csendben élünk, jól elbújunk, messzire száll az illatunk.


    Beszállnak zümmögve a méhecskék
    Méhecske 1: Zümi, zümi itt vagyunk ide szálltak illatok,
    Ide szálltunk oda szálltunk, sok virágra rátaláltunk.
    Méhecske 2: Méhecske vagyok, zümmögve dolgozok,
    Teletöltöm hatalmas puttonyom, virágporral, csillogó arannyal,
    Bejárom a az egész világot tavasszal.
    Kirepülnek zümmögve a méhecskék

    Zenei betét Egyszer egy hét pettyes…
    Katicák: Katica, katica, katica bogárka,
    Jaj, de szép, jaj de szép rajtad a kabátka,
    Olyan színű, mint a pipacs, hét gomb is van rajta
    Tán a szabó, piros pipacs szirmaiból varrta?

    Méhecske 1: Nézd ott van két katica kapjuk el őket. ( körbe kergetik odaérnek a csigához)

    Katicák: Csigabiga eressz be a házadba kergetnek a daraszak!

    Csiga : Mit képzeltek,tiszta virágporos a lábatok, még összekoszoltátok a házamat! Menjetek el innen!
    Katicák: menjünk bújunk el a virágok kelyhébe!

    Zenei betét Gryllus: Reggeli harmat…

    Pillangók: (együtt) Könnyű a léptem, libben a szárnyam, hajnalban már a kertekben jártam.
    Csábít a rózsa, rezzen az ága, bókol a szélben tarka virága.
    Zenei betét Csepp, csepp csepereg….

    Hangya: Szorgalmas a házam népe, gyűjtögetek már a télre,
    Kenyérmorzsát cipelgetek, én vagyok a hangya gyerek.
    Hangya vagyok, nem tagadom, egész nap csak szorgoskodom.
    Teszek-veszek és sietek, nem előznek meg a többiek.
    Hangya vagyok kicsi szorgos, észrevétlen igen dolgos.
    Csigabiga hangyatojást őriztem a napon, de közben jött az eső eltévedtem, hadd húzódjak meg a házadban!

    Csiga: Mit képzelsz, csupa sár a lábad, még összekoszolnád a házam! Menj el innen!

    Hangya: Legalább a tojásaimat hadd tegyem be!

    Csiga: Még azokat sem, menj utadra!

    Virágok: (együtt) Gyere ide, mi beengedünk!

    Csiga: Megyek tovább, hogy a kisállatok békén hagyjanak!

    Pillangó 1: Nagyon korán ébredtünk fel, ilyenkor még aludni kell,
    szunnyad még a zöld füvecske, bóbiskol a friss rügyecske.
    Jó napocska süss már ránk, olyan vékony a ruhánk.
    Reggel óta folyton ázunk, megdermedt a kicsi szárnyunk.

    Pillangó 2: Csúnya hideg ez a világ, fázik minden kicsi virág,
    Nincsen bimbó még a fákon, szegény lepke mit csináljon?
    Hová menjünk merre szálljunk, hideg szélben kivel játsszunk?
    Csúnya sáros még a mező, lombtalan még minden erdő!
    Pillangó 3: Esik az eső fütyül a szél, nincsen virág, nincs zöld levél
    Jaj, de ázunk , jaj de fázunk,egy kis napot, hol találunk?
    Pillangó 4 :Tavasz tündér merre repülsz? Minket ugyan miért kerülsz?
    Segíts rajtunk gyere gyorsan, mert megfagyunk mi itt sorban.
    Testvérkéim gyertek ide, jó szorosan bújjunk össze.
    Melegítsük egymást szépen, míg felsüt a Nap az égen.

    Virágok: ( együtt) Kis pillangók, mit csináltok, összebújva mire vártok?

    Pillangók: (együtt) Tavaszt várunk napsugarat, sok éneklő kismadarat.
    Ibolyácskát, hóvirágot, zöld réteket, boldogságot.

    Zenei betét Halász Judit Napsugár Közös tánc

    Tücsök: Én vagyok a Tücsök Lóri, muzsikálni szeretek
    Ezért kedvelnek az erdei gyerekek.
    Muzsikus a mesterségem, dicsőség ez nem is szégyen,
    Aki nyáron hallgat engem, talán télen sem hagy cserben.
    Jaj, jaj csigabiga kiöntött a víz a lyukamból, kérlek engedj be a házadba!

    Csiga: Mit képzelsz ez nem szálloda! Menj el innen!

    Tündér: Bóbita bóbita táncol, körben az angyalok ülnek,
    Béka hadak fuvoláznak, sáska hadak hegedülnek.
    Bóbita , bóbita játszik, szárnyat igéz a malacnak,
    ráül ígér neki csókot, röpteti és kikacagja.
    (odamennek a kis állak) Szerbusztok kisállatok,ti miért szomorkodtok?

    Együtt: A szívtelen csigabiga nem engedett be a házába, pedig olyan szépen kértük!

    Tündér: Gyertek menjünk el a csigához! Szervusz Csigabiga!

    Csiga: Szervusz Tavasztündér!
    Tündér: Hallottam mi történt, elmesélték a kisállatok!
    Azért, mert ilyen gonosz voltál, elvarázsollak! Nőjön a hátadra a házad, viseld éjjel- nappal, télen-nyáron. Csiribi-csiribá!

    Óvped: És a csigának a hátára nőtt a háza, azóta is a hátán cipeli a házát.

    Zenei betét Gryllus Csiga vonatozás

    Összeszedjük közben a fejdíszeket és tánc a Zeneovi: Tavaszi szél
     
  12. csipkebogyo

    csipkebogyo Állandó Tag

    Fésűs Éva: A rakoncátlan lángocska.

    Fésűs Éva: A rakoncátlan lángocska.

    Szereplõk:
    TÛZANYÓ, PARÁZS NÉNI, KUNKORI, FÉNYESKE, SZIKRÁCSKA, PANNI, GYURI

    MESÉLÕ :
    Téli estéken, kályhában, tûz helyben
    halkan duruzsol tûzanyóka. Akinek messzelátó
    szeme van, meg is lesheti a kályharácson át,
    amint bõ piros szoknyában üldögél a fahasábo -
    kon, és dohogva, pattogva próbálja ráncba szedni izgõ-mozgó láng gyerekeit.


    TÛZANYÓ No mi lesz? Igazán abba hagyhatná -
    tok már a ficánkolást, nézze meg az ember, adta
    brikett pusztítói!
    KUNKORI (Rá se hederít a dohogásra. ) Anyu,
    adj egy kis aprófát.
    TÛZANYÓ Eredj már, Kunkori, hisz most faltál
    fel egy egész alágyújtóst, Szikrácskának meg
    Fényeskének nem is hagytál belõle.
    PARÁZS NÉNI Van gond a gyerekekkel, ugye
    Tûzanyó?
    TÛZANYÓ Van bizony, Parázs néne. Kivált
    Kunkorival. A többinek is háromszor kell szólni
    mindenért, de neki legalább harmincháromszor.
    KUNKORI (nyűgösen) De mikor én mindig
    éhes vagyok!
    PARÁZS NÉNI Istenkém, ha meggondolom,
    hogy milyen kis szikra volt és maholnap
    már felnõtt láng lesz.
    TÛZANYÓ Azám, csak esze is olyan gyorsan
    nõne, mint õ maga! (Kunkorihoz) No, itt van, te
    éhenkórász! Fogd ezt a tojásbrikettet, aztán iszkiri,
    a leveses fazék alá! Fél óra múlva lesz ebéd.
    KUNKORI Addig várjak, míg a gazdasszony
    megrakja a tüzet? Hiszen addig éhen pusztulok!
    (durcásan) Ez a tojásbrikett a fél fogamra sem
    elég.
    FÉNYESKE Mama, szólj rá Kunkorira. Megint
    én melegítsem az egész levest?
    SZIKRÁCSKA Igen, Kunkori, tessék neked is
    segíteni!
    KUNKORI (megvetõen) Segíteni. Hát azt
    hiszitek, hogy egész életemben a levesfazék
    alját fogom nyaldosni? Amint lehet, fogom
    magam és megszököm.
    SZIKRÁCSKA Hova akarsz menni, Kunkori?
    KUNKORI Mit tudom én – elég nagy a világ.
    És van fogalmatok, hogy mennyi finom harapnivaló
    van benne. Például itt áll mindjárt mellettünk
    a fásláda.
    FÉNYESKE Nem szabad Kunkori. Elrontod a
    gyomrod.
    KUNKORI Mesebeszéd. Onnan elérem a
    konyha széket, sõt, talán még a konyha asztalt
    is. Nylon abrosz van rajta. Ettetek ti már nylon
    abroszt?
    FÉNYECSKE Nem.
    KUNKORI No hát, én már kóstoltam egyszer.
    Micsoda zamata volt. Szinte elolvadt az ember
    szájában.
    SZIKRÁCSKA Dehát Kunkori, hogy jönnél
    vissza?
    KUNKORI Vissza?
    SZIKRÁCSKA No igen, ha már jóllaktál.
    Hiszen, ha annyi mindent megeszel, úgy
    megnõsz, hogy be sem férsz többet a tûzhelybe.
    KUNKORI Hát aztán. Nem akarok ebben a
    kormos lyukban megvénülni!
    FÉNYECSKE De még is hová mégy? Hol élsz
    eztán?
    KUNKORI A Vén Tuskó mesélte, hogy fiatal
    korában olyan helyen lakott, ahol egymást érték a fák.
    SZIKRÁCSKA Igazából létezik ilyen hely?
    KUNKORI Persze, hogy létezik. Úgy hívják,
    hogy erdõ.
    FÉNYESKE Az erdõrõl én is hallottam már.
    De hát ez nagyon messze van,
    KUNKORI No és! Nem kell gyalog menni.
    Csak jussak ki a mezõre, onnan már elröpít a
    szél a hátán.
    SZIKRÁCSKA Fel akarsz falni egy egész erdõt?
    KUNKORI Egyet? Legalább hármat. Meg a rétet.
    Meg a nádast. Emlékeztek a száraz nádra,
    amit a születésnapomra kaptam?
    FÉNYESKE (elgondolkozva) Az erdõben
    madarak élnek, a nádasban meg vadlibák, vadkacsák.
    Errõl is mesélt a Vén Tuskó.
    KUNKORI Hát aztán! Ti mindentõl meg rémültök.
    Aki bátor velem tart.
    FÉNYESKE Hát én…
    SZIKRÁCSKA De azért mi…
    KUNKORI Értem. Hát csak pislákoljatok
    szépen továbbra is a leveses fazék alatt. Jó
    mulatást, Fényeske, Szikrácska, szervusztok.
    (Kiugrik a kályhából a mellette álló ládához.)
    SZIKRÁCSKA Kunkori!
    FÉNYESKE Ez tényleg ki ugrott.
    SZIKRÁCSKA Pedig azt hittem, hogy csak
    henceg. Odanézz Fényeske, már a fásládánál
    van. (Nagy ropogás, pattogás)
    KUNKORI (diadalmasan) Haha! Ha ha ha! Óriás
    leszek. Óriás! Mindent felfalok, mindent elhamvasztok.
    PANNI (berohan) Mi van itt! Jaj nekem! Anyu,
    anyu! Ég a konyha! Ég a terítõ. Gyuri! Vizet!
    GYURI (vödörrel be) Szent Isten. Látod Panni
    nyitva felejtetted a kályhaajtót.
    PANNI (rémülten) Ég a terítõ!
    GYURI Ne félj, amíg engem látsz! Itt a víz!
    (Nyakon önti Kunkorit) Így kell tüzet oltani.
    Látod! (Nagy sistergés.)
    KUNKORI (Cérnavékony hangon.) Segítség!
    Segítség!
    SZIKRÁCSKA – FÉNYESKE Mama! Mama segíts!
    Mindjárt eloltják Kunkorit!
    TÛZANYÓ Jaj, Kunkori! Kunkori, kisfiam.
    Rohanj, mert ellobbansz. Ne törõdj semmivel, csak
    rohanj – nézd, itt van az ajtó. Szerencsétlen kis
    csacsi gyerek! Egy szikra híja, hogy el nem oltottak.
    KUNKORI (Visszavánszorog a kályhába, pihegve.)
    Jaj, mama én úgy megijedtem… úgy
    megijedtem…
    SZIKRÁCSKA (részvéttel) Adjál neki egy kis
    szenet mama, attól visszanyeri az erejét.
    TÛZANYÓ Szenet? Hová gondolsz? Elfojtaná,
    annyira legyengült. Egy kis újság papírt, hamar –
    ott van a gyógyszeres skatulyában.
    SZIKRÁCSKA Igenis mama – hozom – tessék.
    KUNKORI Köszönöm. Ez jólesik…
    (Virgoncabban) Most már talán a szenet is elbírnám.
    TÛZANYÓ (Látja, hogy most már nincs
    komolyabb baj.) Hogyne, még mit nem. Mars a sütõbe.
    Te rosszcsont, míg az egész tepsi pogácsát
    meg nem sütötted!
    KUNKORI (szepegve) Igen, mama. Ígérem,
    hogy nagyon szép pirosra fogom sütni, és
    vigyázok, hogy meg ne égessem az alját.
    PARÁZS NÉNI Kis gyerek kis gond, nagy
    gyerek nagy gond – ugye, Tûzanyó?
    TÛZANYÓ Hát gond, az van velük bõven
    Parázs néne, de van velük öröm is. (Büszkén)
    Nézze azt a gyönyörû leveles pogácsát. Kunkori
    sütötte egész egyedül.
     
  13. orsi6535

    orsi6535 Állandó Tag

    Látogatás a Mikulásnál



    Mesélő= varázsló: Szervusztok, kedves gyerekek! Fogadjunk, hogy kitalálom, miért vagytok itt. Szerintem ti a Mikulást várjátok. Igazam van?

    Látogatás a Mikulásnál

    Szereplők: Mesélő = varázsló
    Mikulás
    Manó 1
    Manó 2
    Manó 3
    Kabát
    Bal csizma
    Jobb csizma
    Sapka
    Rénszarvas 1
    Rénszarvas 2
    Szánkó
    Postás
    Anyuka a nézők közül
    Akármennyi szótlan manó

    Mesélő = varázsló: Szervusztok, kedves gyerekek! Fogadjunk, hogy kitalálom, miért vagytok itt. Szerintem ti a Mikulást várjátok. Igazam van?
    Gyerekek: Igen.
    Varázsló: Nagyszerű! Aztán áruljátok csak el nekem, járt-e már valaki közületek a Mikulásnál? Látta-e már valaki, hogyan készülődik a Mikulás a nagy napra, az ajándékok kiosztására?
    Gyerekek: Nem!
    Varázsló: Akkor én most odavarázsollak benneteket a Mikulás házába, ahol már kezdődik a készülődés a nagy ajándékozásra. Csukjátok be jó erősen a szemeteket, és amire hármat számolok, már ki is nyithatjátok. Jól figyeljetek! Csiribí-csiribá, legyünk ott, ahol akarunk, legyünk gyorsan a Mikulás házánál!
    /Míg ezt mondja, a szereplők előjönnek, és mindenki elfoglalja a megfelelő helyét. A kabát, csizmák és a sapka a szekrényben áll mozdulatlanul. A rénszarvasok és a szánkó az istállóban alszanak. A Mikulás és a manói sürögnek-forognak a házban egyelőre szó nélkül.

    Varázsló: Egy – kettő – három! Most már kinyithatjátok a szemeteket! Íme, itt a Mikulás háza. De jók legyetek ám, nehogy megzavarjátok a nagy készülődést!
    Mikulás: Na, manócskáim! Nézzük akkor a leveleket! Úgy látom, már szép számmal összegyűlt.
    /Kopognak.
    /A manók kinyitják az ajtót, és belép a postás.

    Postás: Jó napot kívánok. Hoztam még néhány levelet, Mikulás barátom.
    /Lerak két nagy zsákot, tele levéllel. /

    Manók: /Egyből nekilátnak, kibontják a zsákokat, sorra veszik elő a leveleket. egyszerre bontogatják ki, és olvassák hangosan. Ki-ki a magáét. Olvasnak, pakolnak, sürögnek-forognak. /
    /Ezután egyenként, felváltva olvasnak egy-egy levelet, majd miután felolvasták, elmennek pakolni.

    Manó 1: „Kedves Mikulás Bácsi! Pistike vagyok, még óvódás. Ezért anyukám ír helyettem. Légy szíves, hozz nekem sok-sok édességet, mert nagyon jó voltam. Köszönöm szépen.” Édesség. Hol is vannak az édességek? Aha! Itt. /odamegy egy polchoz, és csomagol. /
    Manó 2: /Kinyit egy újabb levelet, és olvassa hangosan.
    „Kedves Mikulás! Lehet, hogy azt mondod, hogy én nem is vagyok jó gyerek, de tudd meg, hogy néha próbálok jól viselkedni, de nem nagyon sikerül. Azért szeretnék egy autót és egy kis csokit kapni tőled.”
    /Odamegy ezzel a levéllel a Mikuláshoz ./
    Mikulás! Olvasd csak el ezt a levelet! Mit szólsz hozzá? Megérdemli ez a kisgyerek az ajándékot?

    Mikulás: /Elolvassa. /
    Úgy olvasom, hogy igyekszik jó lenni. Értékeljük ezt. Pakold csak be neki az ajándékot.
    /Manó 2 elmegy és csomagol.

    Manó 3: /Olvas hangosan. /
    „Kedves Mikulás! Úgy gondolom, hogy tavaly óta sokat javultam. Esténként, mielőtt lefekszem, már elrámolom a játékaimat is. Ugye, te is úgy gondolod, hogy kaphatnék egy mesekönyvet tőled?” Mesekönyv, mesekönyv!
    /Keresgél, majd mikor megtalálja, beleteszi egy zacskóba./
    Teszek egy kis csokit is mellé, hiszen ez nagy szó, hogy egy kisgyerek már elpakolja a játékait.
    /Újabb kopogás /

    Postás: Még egy adag levél érkezett. /Leteszi az újabb zsákot, majd elmegy. /
    /A manók tovább sürögnek-forognak, bontogatják a leveleket, pakolnak szótlanul, csak mozgással és szájmozgással. /

    Varázsló: Látjátok, mennyi munkájuk van a manóknak. Nem irigylem őket, de úgy látom, nagyon ügyesen végzik a munkájukat. Hagyjuk is őket dolgozni, nehogy rosszul csomagolják be az ajándékokat. Most pedig lássuk azt is, mi újság van a Mikulás ruhásszekrényében!
    /A ruhásszekrény ajtaja kinyílik. Benne mocorog a kabát. /

    Kabát: Mi ez a nagy zaj? Nem tudok aludni.
    Hú! Mi folyik itt a szobában? Már december lenne? Ekkorát aludtam volna? /Megdörgöli a szemét, kibújik, jobban körülnéz/
    A betyárját! Tényleg már itt az idő, hogy készülődjünk a nagy útra. Akkor sok a teendő.
    /Mellette vannak a csizmák és a sapka is. Elkezdi őket ébresztgetni.
    Csizmák! Sapka! Ébresztő! Sok a teendőnk. Itt az idő, hogy rendbe szedjük magunkat. Mindjárt indulunk a nagy útra.

    Csizmák és a sapka: /Ébredeznek, nyújtózkodnak. /
    Bal csizma: Mi ez a lárma?
    Jobb csizma: Miért nem hagysz minket aludni?
    Kabát: Nézzétek, micsoda munkában vannak már a manók! Nekünk is el kell kezdenünk készülődni.
    Bal csizma: /Kibújik a szekrényből, körülnéz. /
    Húha, tényleg itt az idő!

    Sapka: /Kiugrik a szekrényből.
    Tényleg! Úgy látom, rajtunk a sor.
    /A ruhák elkezdenek készülődni /.
    /A kabát lekeféli magát mindenhol.
    /A két csizma egymást pucolja ragyogó tisztára.

    Sapka: /Hajlong erre-arra, hogy hogyan is álljon majd a Mikulás fején.
    Így szép vagyok? Nem! Nem jó. Talán így? Á, dehogy! Nem lesz jó. Így leesek a Mikulás fejéről. Na, talán így jó lesz. Ugye, kabát, csizmák? Így elég csinos vagyok?

    Kabát és csizmák: Igen, így jó leszel. Na, mi is elkészültünk.
    /Bemennek abba a szobába, ahol a manók dolgoznak, és megállnak a Mikulás előtt.

    Sapka: /Hajlongva.
    Mikulás! Mikulás! Mikulás!
    /Egyre hangosabban kiabálja.

    Mikulás: Tessék! Ki szólít?
    Sapka: Én. Azaz mi, a ruhák. Készen vagyunk az útra.
    Mikulás: Nagyszerű! Nagyon ügyesek vagytok. Menjetek az előszobába, és várjatok türelemmel!
    Ruhák: /Odébb mennek, félreállnak.
    Varázsló: Szerintetek, gyerekek, kiknek kellene még felkészülni a nagy útra?
    Vagy a gyerekek, vagy
    a varázsló mondja
    : A rénszarvasoknak.
    Varázsló: És mit húznak a rénszarvasok?
    Gyerekek: Szánkót!
    Varázsló: Bizony, bizony. A rénszarvasoknak és a szánkónak is itt az idő, hogy készülődjenek. Nézzük csak!
    /Az istállóban a rénszarvasok fekszenek, mocorognak.

    Rénszarvas 1: Mi ez a zaj? De furcsa hangok!
    Rénszarvas 2: Milyen kellemes illat. Vajon mi ez?
    Rénszarvas 1: Szerintem ez a hó illata.
    Rénszarvas 2: Szerintem ezek pedig a manók.
    Rénszarvas 1: Tényleg! Tél van. Esik a hó.
    Rénszarvas 2: Akkor ez azt jelenti, hogy fel kell kelnünk. Eljött a mi időnk.
    Rénszarvas 1: Bizony! Talpra, pajtás! Egy, kettő!
    /Felállnak, nyújtózkodnak, majd tornásznak egyet.

    Rénszarvas 1: Lábhajlítás egy-kettő, egy-kettő, egy-kettő!
    Kéznyújtás egy-kettő, egy-kettő, egy-kettő!
    Derékhajlítás egy-kettő, egy-kettő, egy-kettő!

    Rénszarvas 2: Én már fel is ébredtem. Friss vagyok, útra készen állok.
    Rénszarvas 1: De hol a szánkó?
    /Keresgélnek az istállóban össze-vissza. Rá is találnak az alvó szánkóra.

    Rénszarvas 1: Ébresztő, szán barátom! Itt a tél! Indul a munkánk!
    Szánkó: Na! Hagyjál!
    Rénszarvas 2: Ébredj! A manók már nagy munkában vannak.
    Szánkó: De én aludni akarok. Hagyjatok!
    Rénszarvas 1: Nem lehet! Neked is dolgod van.
    Rénszarvas 2: Ébredj már! Szedd rendbe magad, mert mindjárt indulunk.
    Szánkó: Na ne! Én még álmos vagyok!
    /Kintről a Mikulás hangja hallatszik.

    Mikulás: Manók, hogy álltok a munkával? Holnap december hatodika van, és mennünk kell.
    Szánkó: /Mikor meghallja a Mikulás hangját, felpattan.
    Hát miért nem ezt mondtátok?
    /Gyorsan letörölgeti magát, és befogja magát a rénszarvasok mögé.
    /A Mikulás házában eddigre a manók már nagyon sok csomagot összeállítottak.

    Mikulás: Szóval, készen vagytok, manócskáim?
    Manók: Igen.
    Mikulás: Akkor most alszunk egyet, és holnap indulás!
    /Alszanak, közben halk zene szól. Egyszer csak megszólal egy vekker, azaz mobilon a Hull a pelyhes fehér hó…
    /Felébred a Mikulás, a manók is. A ruhák is, a rénszarvasok is. Mindenki friss, üde, tettre kész. A ruhák felöltöztetik a Mikulást.

    Mikulás: Hol is kezdjük? Hová is induljunk először? Tudom már. Belenézek a mindent látó távcsövembe, és megnézem, hol várnak rám a legjobban és a legszebben a gyerekek.
    /Belenéz, nézelődik erre-arra.

    Varázsló: Azt hiszem, a Mikulás minket néz. Legyetek most nagyon jók! És énekeljünk valami szépet a Mikulásnak! Hagy lássa, hogy mi már nagyon várjuk őt. Ismeritek azt a dalt, hogy Szívünk rég ide vár…?
    Gyerekek: Igen!
    Varázsló: Akkor énekeljük el!
    /ÉNEK /
    Mikulás: /Közben nézelődik, s megakad a szeme a gyerekeken.
    Varázsló: Nagyon ügyesek voltatok. De most lássuk, hogy döntött a Mikulás.
    Mikulás: Ott lent, a távolban vár rám sok-sok nagyon jó gyerek. Olyan szépen énekelnek. Azt hiszem, ők a Bogáncs utcában várnak rám, ott vannak az iskolában. Ők lesznek idén az elsők, akiket meglátogatunk, és megajándékozunk. Manók! Nézzétek csak meg, mit is kértek ezek a gyerekek a levelükben!
    Manók: /Keresik a levelet, keresik, de nem találják.
    Varázsló: Gyerekek! Írtunk mi levelet a Mikulásnak?
    Gyerekek: Igen. Nem
    Varázsló: De így együtt, szerintem nem írtunk. Akkor most mi legyen? Mi lesz, ha a Mikulás nem talál olyan levelet, amit mi írtunk?
    /Töpreng a varázsló.
    Van egy ötletem! Gyorsan írjunk most! Aztán én majd odavarázsolom hozzá a levelünket, mintha már régóta ott lenne. Van valaki a szülők között, aki elvállalja, hogy gyorsan ír egy levelet a nevünkben?

    Anyuka /én /: Majd én segítek. Van is nálam véletlenül toll is, papír is, meg boríték is. /Kimegy.
    /Folyamatosan írom és mondom.
    „......................., az iskolában fogunk rád várni. Sok-sok jó kis és nagy gyerekről van szó. Szeretnénk, ha hoznál nekünk valami meglepetést. Lehet csoki vagy játék, vagy lufi, vagy könyv. Rád bízzuk, hogy mit hozol, hiszen idáig még sosem csalódtunk benned. Előre is köszönjük. Nagyon várunk!”
    /Hangosan mondva meg is címezem a borítékot, beleteszem a levelet, leragasztom, és odaadom a varázslónak.

    Varázsló: Na akkor máris ott lesz a Mikulásnál. Hókusz-pókusz, egy-két-há!
    /Berakja a levelet a szobába az asztalra.

    Manó 1: /Az asztalhoz megy, felveszi a levelet, és olvassa.
    /Az iskola címét olvassa/. Ez az! Hát itt a gyerekek levele!

    Mikulás: Add csak ide!
    /Végigfutja a szemével. Gondolkodik, majd odasúg valamit a manóknak.

    Manók: /Elmennek, majd rövid idő múlva nagy zsákkal térnek vissza. Már benne van a gyerekek ajándéka.
    Rénszarvas 1: Most már rajtunk a sor.
    /Bejönnek a házba. A manók felteszik a zsákot a szánra. A mikulással együtt elindulnak.

    Varázsló: Na, most már erre tart a Mikulás. De hosszú ám az út idáig. Amíg ideér, énekeljünk valami szépet.
    Ének: /Csengőszó hallatszik.
    Mikulás: /Megérkezik.
    Szervusztok, gyerekek! Ugye, jó helyen járok?
    /Előveszi a borítékot, és felolvassa a címet.
    Én a ………iskolában várakozó gyerekeket keresem.

    Gyerekek: Mi vagyunk azok.
    Mikulás: Tudjátok-e hogy ti vagytok idén az elsők, akiknek ajándékot hozok? Amikor belenéztem a mindent látó messzelátómba, ti voltatok a legjobbak, és ti énekeltetek a legszebben. Szeretnétek még énekelni nekem valami szépet? Esetleg van köztetek valaki, aki tud szép verset mondani?
    Mikulás: Nagyon ügyesek vagytok. Szépen tudtok énekelni és szavalni. Meg is érdemlitek az ajándékot. De van egy kis baj. A manóim otthon maradtak. És ti olyan sokan vagytok, hogy egymagam nem is tudom kiosztani nektek az ajándékaimat.
    Varázsló: Ez nem baj. Ne legyek többé varázsló, ha nem tudom neked idevarázsolni a manóidat
    Mikulás: Az bizony nagyon jó lenne.
    Varázsló: Szívesen megteszem. Figyelj csak! Hókusz-pókusz, csiribókusz! Manókák, ide gyertek hozzánk!
    /Megérkeznek a manók.

    Manók: /Egyszerre.
    Itt vagyunk, Mikulás. Mit tehetünk érted?

    Mikulás: Segítsetek nekem, legyetek szívesek, kiosztani az ajándékokat ezeknek a kedves kis gyerekeknek.
    Manók: Szívesen!
    Osztják az ajándékokat.
    A végén:

    Varázsló: Köszönjük meg ezt a sok szép ajándékot egy szép énekkel!
    Ének:
    Mikulás:
    Köszönöm a sok szép dalt, verset. Az ajándékokat pedig nagyon szívesen adtam és adom. De tovább már nem maradhatok, mert még nagyon sok helyre kell mennem, hiszen ezen a napon minden gyerek vár rám. Jövőre majd újra eljövök hozzátok. Most pedig viszont látásra, szervusztok!
     
    Utoljára módosítva a moderátor által: 2014 Július 30
  14. orsi6535

    orsi6535 Állandó Tag

    A Kék madár

    A Kék madár (Színdarabok / Karácsonyra)

    - Forgatókönyv -

    1. jelenet

    Narrátor
    : Ilyen enyhe télre a legöregebb emberek sem emlékeztek a faluban, még a vén erdőkerülő sem, aki pedig pontosan a 100. évét taposta. Holott
    küszöbön volt a szenteste, és a kis házakban vidám készülődés folyt. Csattogott a mozsártörő, és a tepsik alját zsírba mártott libatollal kenegették a
    háziasszonyok. Tyl favágó házában szintén várták a karácsonyt, ha nem is olyan vidám szívvel, mint más években. Nyilván az enyhe tél volt az oka, hogy
    az idén kevesebb fát ettek a kályhák, ezért nem tellett karácsonyi ajándékokra a gyerekeknek. Mytyl, a kislány, és két évvel fiatalabb öcsikéje már
    napokkal előbb kiszagolták ezt az elszomorító körülményt, és elhatározták, hogy csak azért is lesz karácsonyi ajándék. Szenteste délutánján, amíg
    édesanyjuk a vacsorát készítette és az ünneplőruhákat vasalta, a két gyermek eltűnt.

    (A narrátor szövege alatt az anya tesz-vesz a konyhában, vasal, néha kitekintget egy képzeletbeli ablakon, és megjegyzéseket tesz, hová
    tűntek a gyerekek. Aggódó arcokat vág, de nem mérges. Betoppannak a gyerekek, kezükben a kalitka, benne a madár.)

    Anya: Ilyenkor kell hazajönni?

    Mytyl: Anyu, nézd milyen gyönyörű madarat fogtunk!

    Anya: Jó, majd megnézem. Most tegyétek le, és menjetek kezet mosni. Apu most jött meg az erdőből, de már felvette az ünnepi zekéjét. Egyébként miért
    jöttetek ilyen későn, nem láttátok, hogy sötétedik?

    Ünneplőbe öltözve bejön az apa.

    Tyltyl: Benéztünk Gazdagék ablakán. Ha láttátok volna: égig érő karácsonyfájuk van, megrakva ajándékokkal. Babák, kard, csákó, puska, talán még igazi
    ágyú is! És zenekar játszott a fa alatt! De jó is lehet gazdagnak lenni!

    Mytyl: És megállított Berlingot Angéla, beszélgettünk az ablakuk alatt. Szegény olyan beteg...

    Tyltyl: És el akarta kérni az új madarunkat, de mi nem adtuk...

    Mytyl: Csitt.

    Anya: Miért nem adtad oda? Biztosan nagyon örült volna, egész télen betegeskedik szegény.

    Mytyl: Arról is én tehetek talán?

    Apa: Ez a gyerek maga az örök elégedetlenség. Örülj, hogy egészséges vagy, szaladgálsz, játszol!

    Mytyl: Az semmi!

    Anya: Mytyl, ne feleselj apáddal!

    Mytyl: Anyu, miért vagyunk mi szegények?! (sírósan mondja)

    Apa: Szegény az, aki nem tudja a karjait munkára használni, meg az, akinek nincs födél a feje fölött. De legfőképpen az, aki a napsütésben is csak az
    árnyékot látja. Akárcsak te, Mytyl, te hálátlan és elégedetlen kislány.

    Mytyl: Mivel legyek elégedett? Miért nincs nekünk égig érő karácsonyfánk?

    Apa: Van otthonod, meleg ruhád, ennivalód...

    Mytyl: A gazdagok habos tortát esznek és annyi cukrot, amennyi beléjük fér!

    Apa: Van apád, aki dolgozik érted, és anyád, aki gondodat viseli.

    Mytyl: De másoknak mindenük van. Kastélyaik, hintóik, cselédjeik, szép ruháik...És mi van nekünk!?

    Anya: Mytyl, hallgass és szégyelld magad!

    Mytyl: Nem szégyellem magam. Gyűlölök mindent, ami itt van... Anyu, én olyan boldogtalan vagyok...

    Apa: Kislányom, egyet jól jegyezz meg: aki boldogtalan, az másokat is boldogtalanná tesz...

    Csendesen befejezik a vacsorát, egy darabig néma csend uralkodik, majd Mytyl felpattan és anyjához szalad.

    Mytyl: Anyu, úgy szégyellem magam... Rossz voltam. Megbocsátotok?

    Anya: Látod, mindig megbánod, másnap mégis újra kezded.

    Mytyl: Többé soha. Olyan boldog és elégedett akarok lenni, mint te! Ugye te mindig boldog vagy?

    Anya: Igen...Majdnem mindig...

    És összeölelkezve sírnak, és lassan elsötétedik a szín.


    2. jelenet

    Narrátor: Mytyl nehezen aludt el, és rossz lelkiismerete még álmában is üldözte. Először Angélával veszekedett a madár miatt, majd apjával vitatkozott.
    Igazán nem tudni, hány óra lehetett, mert senki sem hallotta a toronyórát ütni, de mélységes sötétség volt, amikor Mytyl arra ébredt, hogy valaki kopogtat
    az ajtón.

    Mytyl: Tyltyl, alszol?

    Tyltyl: Azt hiszen, nem. És te?

    Mytyl: Hogy aludnék, amikor beszélek! Hallottad a kopogást?

    Tyltyl: Valamit hallottam...

    Mytyl: Szóljunk apunak... Aki ilyen későn kopog, aligha lehet jó járatban.

    (Rejtélyes derengés támad, és megjelenik a tündér.)

    Tündér: Berylune tündér vagyok, és azért jöttem, hogy keressétek meg a kék madarat! Lássatok öltözködéshez!

    Mytyl: A madarat, ami kék? A kék madarat? És miért kell megtalálnunk?

    Tündér: Ugye boldog szeretnél lenni?

    Mytyl: Hogyne... De minek a kék madár?

    Tündér: Buta kislány vagy. Hisz a kék madár jelenti a boldogságot! No, indulhatunk?

    Mytyl: Igen, de hol találjuk meg a kék madarat?

    Tündér: Kutatnotok kell a Múltban... a Jövőben... mindenfelé...

    Tyltyl: És te velünk jössz?

    Tündér: Természetesen, de mivel mindenhová nem kísérhetlek el benneteket, ezért magatokkal vihetitek barátaitokat.

    Átvarázsolja a kutyát és a macskát, a gyerekek nagy csodálkozására.

    Kutya: Kicsi Mytylke, aranyos Tyltyl úrfi, végre tudok beszélni! Végre elmondhatom, mennyire imádom mindkettőjüket! Mindig hiába ugattam, ritkán
    értettek meg.

    Tyltyl: Ő is tud beszélni? (A macskára mutatva kérdi.)

    Macska: Hogyne! Ha egy kutya tud!

    Mytyl: Jaj, úgy örülök! Meg kell keresnünk a kék madarat, ugye velünk jöttök?

    Macska: Miért ne, szórakoztató lehet.

    Tündér: Mire várunk? Ne fecséreljük tovább a drága időt, induljunk!

    Mytyl: Merre menjünk? Olyan sötét van, eltévedünk...

    Tündér: Ne csüggedjetek soha! Ha hibáztok, elvesztitek. A kék madár megvan valahol, találjátok meg!

    Mytyl: Megtaláljuk, ígérem!

    A szín ismét elsötétedik, majd lassan derengeni kezd, és a barnás ködben meglátják nagyapót és nagyanyót.


    3. jelenet

    Mytyl,Tyltyl: Nagyapó, nagyanyó!

    Nagyanyó: Mytyl, Tyltyl! Öleljetek meg gyorsan, hónapok óta nem gondoltatok ránk!

    Nagyapó: Legutoljára húsvétkor...

    Tyltyl: Nahát, ilyen meglepetés, azt hittük halottak vagytok!

    Nagyapó: Csak az hal meg, akit elfelejtenek. Valahányszor gondoltok ránk, mi felébredünk.

    Mytyl: Hát ez nagyon érdekes! De nem maradhatunk ám sokáig! Tulajdonképpen csak azért jöttünk, hogy megtaláljuk a kék madarat.

    Nagyanyó: Hát csak ezért jutottunk eszetekbe... No nem baj, gyertek megnézzük a kalitkában, ott biztosan találunk.

    Tyltyl: De szépek!

    Mytyl: Kék madár nincs?

    Nagyanyó: Az ott kék, a legfelső, amelyik énekel.

    Mytyl: Nagyanyó, az nem kék, hanem fekete.

    Nagyanyó: Különös, én kéknek látom... Hát egyik sem megfelelő?

    Mytyl: A tündér azt mondta, hogy kéknek kell lennie. És még azt mondta, keressük mindenütt. Ez itt a múlt, ugye?

    Nagyanyó bólint.

    Mytyl: Akkor a kék madár nincs a múltban. Másutt keresem, megyek!

    Nagyanyó: Még ne! Ne menjetek még... Óriási almás lepényt sütök nektek.

    Gyerekek: Nincs időnk!

    Futnak el, a fények lassan kihunynak, közben:

    Nagyapó: Mindig sietnek...

    Nagyanyó: Azért szép, hogy emlékeztek ránk. Talán majd újra eljönnek...


    4.jelenet

    Sötét van, csak a tündérre esik fény, felé futnak a gyerekek.

    Tündér: Itt van a kék madár? Megtaláltátok nagyapó házában?

    Gyerekek: Nem...

    Tündér: Ezért ne szomorkodjatok! Keressétek tovább!

    Tyltyl: Nem azért vagyunk szomorúak, hanem azért, mert igazán el sem búcsúztunk nagyanyóéktól, a cirógatásuk is elmaradt...

    Mytyl: Vissza se néztünk rájuk, mert a madár volt akkor a legfontosabb...

    Tündér: Most már késő. De ne feledjétek nagyapátok szavait! És most induljatok tovább!

    Mytyl: Hová menjünk?

    Tündér: Ha a múltban nem jártatok szerencsével, próbálkozzatok a jövőben! Ott, hol minden kék és ragyogó, mint a tenger...

    Minden elsötétül, és kék fény csalogatja a gyerekeket.

    Narrátor: És Mytyl a kistestvérével elindult felfelé. Az volt az érzésük, hogy lépteik egyre könnyebbé válnak, mintha végleg elváltak volna szülő anyjuktól, a
    Földtől. Amikor már szinte lebegni látszottak, egy napfényben szikrázó óriási terembe érkeztek, ahol játszadozó, komolyan beszélgető gyerekcsoportokat
    láttak meg.

    Gyerek 1.: Nini, élő gyerekek!

    Többen: Nézzétek, élő gyerekek!

    Tyltyl: Miért hívnak ezek minket élőnek?

    Mytyl: Nem tudom.

    Gyerek 2.: Megszólítsam őket?... Ugye ti élő gyerekek vagytok?

    Mytyl: Igen, ti talán nem?

    Gyerek 2.: Mi várjuk, hogy megszülessünk.

    Gyerek 3.: Furcsa ruhátok van. Mi van a lábatokon?

    Tyltyl: Cipő.

    Gyerekek mind: Cipő??? És mire jó az?

    Tyltyl: Hogy megvédje a lábat a hidegtől, nedvességtől, kavicstól...

    Gyerek 3.: Ezt csak a születésünk után fogjuk megérteni... ( közben lemondóan legyint)

    Mytyl: Ti miért nem születtetek meg?

    Gyerek 1.: Várunk a sorunkra. Én csillagász leszek, ő trónra fog születni, az aki az ollóját csattogtatja, szabó, ő tudós; egyszóval mindenki visz valami
    ajándékot az embereknek.

    Közben egy kisgyermek fut feléjük.

    Testvérke: Myltyl, Tyltyl! Csakugyan ti vagytok?

    Mytyl és Tyltyl: Igen, de te honnét ismersz bennünket?

    Testvérke: Én is a ti testvérkétek leszek.

    Mytyl: Velünk fogsz élni?

    Testvérke: Nem tudom mikor, talán egy év múlva...

    Mytyl és Tyltyl: Óh, be pompás lesz!

    Testvérke: Sajnos nem maradhatok sokáig veletek... Csak addig, amíg a torokgyík...

    Tyltyl: Pedig rövid időre nem is érdemes eljönni...

    Testvérke: A választás nem rajtunk múlik... Na de most már vissza kell mennem.

    Mytyl: Örülök, hogy megismerhettelek. Szóval jövő karácsonykor te hozod nekünk a boldogságot. Isten veled.

    Tyltyl: ...majd szólok anyunak, hogy jönni fogsz!
     
  15. kulhuni

    kulhuni Állandó Tag

    Betlehemes - rövid Készítette: Horváth-Bolla Zsuzsanna —
    Angyal1: ( kopog, majd bejön) Szerencsés jó estét Istentől kívánok, tisztelt házigazdák! Kinn van egy pár társam egy gyönyörű szép betlehemmel, szabad-e bejönnünk? /orgona szóló-betlehemes kazettáról /
    I. szín
    Gábriel: Üdvözlégy Mária! Az Úr van te veled! (Mária meglepődik) Ne félj Mária! Kegyelmet találtál Istennél, fiút fogsz szülni, akit Jézusnak nevezel majd.
    Mária: Íme az Úr szolgálólánya vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.
    (Gábriel el, Mária imádkozik)
    Narrátor: Azokban a napokban történt, hogy Augustus császár rendeletet adott ki, hogy az egész földkerekséget írják össze. Ez az első összeírás Quirinius, Szíria helytartója alatt volt. Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják. József is fölment Galilea Názáret nevű városából Júdeába, Dávid városába, Betlehembe, mert Dávid házából és nemzetségéből származott, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. Ott-tartózkodásuk alatt elérkezett a szülés ideje.
    II. szín
    Király: Parancsolom szolgám, nézd meg sietséggel ki s miféle ember mer kopogni királyi ajtómon ily bátor szívvel.
    Szolga: (kihúzza magát, s megy ajtót nyitni) Ki s miféle vagy, s honnan jöttél? Erre nekem tüstént feleletet tegyél!
    József: Tiberius császár birodalmából jöttem, S ha ezen éjjel szállást adnál nekem, bizony mondom neked, el sem mennék innen.
    Szolga: Várj kissé barátom, jelentést teszek a királynak. (bemegy, sugdolódzik, kijön, s int a kezével)
    József: Felséges királyom, fogadj be házadba, mert szállást nem kaptunk az egész városodban.
    Király: Édes jóbarátom-kedves jó barátom. Bár itt vagy mégis kényszerű belátnom, hogy királyi vendégeim, kik nálam vannak megszólnak, ha téged befogadlak. Menj hát palotámból saját utadra!
    József: Jól van, kedvesem, hát akkor menjünk talán egy istállóban majd szállást nyerünk, s ott békességben megpihenünk.
    III. szín
    (Két pásztor horkol a mezőben)
    /Csorda pásztorok/
    Kis pásztor: Hallod, öregapám, az angyalok énekelnek. Új királyunk született az éjjel.
    Nagy pásztor: Ne hidd, fiam, csak a fülemüle csunyogatott az imént.
    Kis pásztor: Ugyan, öregapám, ez bizony angyali jelenés volt. Menjünk ízibe Betlehembe a királyhoz.
    Nagy pásztor: No, nem bánom. Legyen egyszer gyereknap is. Menjünk fiam! ... No, de hol a botom?
    Kis pásztor: Mögötte.
    Nagy pásztor: Dehogy ettem meg.
    (mennek)
    Kis pásztor: Nézze, Józsi bácsi, ott megy egy csillag az égen!
    Nagy pásztor: Nem látom én azt már fiam... No de mégis...micsoda ragyogás, talán utat mutat. Menjünk mögötte.
    IV. szín
    (Mária középen áll, mellette József, előttük jászol)
    Nagy pásztor: Gyönyörű szép jó estét kívánok! Engedtessék meg, hogy ide beballagok s kis Jézuskámnak ajándékot adok.
    Mária: Isten hozott pásztorok! Jöjjetek be!
    Nagy pásztor: Jézuskám! (letérdel) Én a legöregebb pásztor vagyok, ki a juhok után csak cammogok. Nem hozhattam egyebet, csak egy darab ... sajtot. Azt is vedd jó szívvel.
    Kis pásztor: Én édes kis Jézuskám! Én vagyok a legifjabb pásztor, ki a juhok után szaladgál. Nem hozhattam mást, csak egy bárányt. Azt is vedd jó szívvel...
    Mária: Drága pásztorok, nagyon köszönöm nektek e gyönyörű ajándékokat, de most már későre jár s gyermekem aludna már.
     
  16. kulhuni

    kulhuni Állandó Tag

    Karácsonyi ének (Színdarabok / Karácsonyra)
    Charles Dickens
    (rövidített változat)

    Szereplők:
    Ebenezer Scrooge (harácsoló, kapzsi vénember)
    Bob Cratchit (Ebenezer Scrooge írnoka)
    Cratchit gyermekei
    Tim Cratchit "Pici Tim" (nyomorék fia)
    Cratchitné (Bob Cratchit felesége)
    Fred (Scrooge unokaöccse)
    Fred felesége
    Fred barátai
    Két úriember
    Három üzletember
    Két üzlettárs
    egy fiú az utcán
    egy pap
    sírásók


    I. Jelenet - Scrooge és irodája

    N.: Londonban vagyunk, valamikor a múlt század végén egy jól működő üzletben, amely a "Scrooge és Marley" cég irodája. A két
    cégtulajdonos közül már csak Scrooge van életben, de az üzlet ajtaja fölött még mindig ott díszeleg mindkettőjük neve; a céget egyszerűen
    így ismerik: Scrooge és Marley. Egyszer - az évnek valamennyi áldott napja közül éppen karácsony estéjén - a vén Scrooge szorgoskodva ült
    az irodájában. Hideg, zord, harapós idő volt s még hozzá ködös is.

    (Szín: Középen egy asztalnál Scrooge ül és ír egy nagy könyvben. Az írnok tőle jobbra egy íróállványnál, gyertyafénynél ír. Aztán nagyobb
    meleget akarván a kályhájába, odamegy a Scrooge közelében lévő széntartóhoz.)

    B.Cr.: Igen hideg ma az idő, uram!

    Scr.: Drága a szén. De ha nem felel meg önnek valami, kedves Bob, akár meg is válhatunk egymástól.

    (Hirtelen megérkezik Scrooge unokaöccse)

    F.: Vidám karácsonyt, bácsikám! Isten éltesse!

    Scr.: Ugyan! Badarság!

    F.: A karácsony badarság?! Remélem, ezt nem gondolja komolyan!

    Scr.: De igenis! "Vidám karácsony!" Mi jogod van neked a vidámságra? Ugyan mi okod van neked a vidámságra?

    F.: Ugyan no! Hát magának mi joga van a mogorvaságra, a rosszkedvre? Elég gazdag!

    Scr.: (zavartan) Ugyan! Badarság!

    F.: Ne legyen haragos bácsi!

    Scr.: (méltatlankodva) Hát milyen legyek? Amikor ilyen bolond világban élek! "Vidám karácsony!" Karácsonykor az ember egyebet sem tesz,
    csak számlákat fizet ki pénz nélkül. Karácsonykor az ember rájön arra, hogy egy évvel öregebb lett, de egy órával sem gazdagabb.
    Karácsonykor az embernek mérleget kell készítenie, amikor a könyveiben tizenkét hónapon keresztül csak veszteségeket talál. Ha a magam
    feje szerint cselekedhetném, minden "hülyét", aki "Vidám karácsony"-t szajkóz, tulajdon pudingjába főzetnék meg!

    F.: De bácsikám!

    Scr.: (ridegen) Öcsém, ünnepeld meg a karácsonyt a magad módja szerint, nekem pedig engedd meg, hogy én is a magam módja szerint
    ünnepeljem meg!

    F.: De hát maga nem is ünnepli meg! Maga csak dolgozik! Valahányszor csak eljött a karácsony, én mindig úgy gondoltam rá, mint jó
    napokra, amikor minden ember mintha csak közös elhatározással kitárná bezárt szívét, és úgy gondolna a nála kisebbekre, mint akik igazán
    útitársai a menny felé. És bár, bácsikám, a karácsony soha egy szem aranyat vagy ezüstöt sem tett a zsebembe, és azt hiszem mégis
    javamra vált!

    (Az írnok akaratlanul is elkezd tapsolni)

    Scr.: Ha magának még egy hangját hallom, az állása elvesztésével ünnepelheti meg a karácsonyt! (unokaöccséhez gúnyosan) Nagyságod
    hatalmas szónok, csodálom, hogy nem választották meg képviselőnek!

    F.: No, ne haragudjék, bácsikám! Jöjjön el holnap hozzánk, vacsorázzék velünk!

    Scr.: Hát most már aztán menjen innen a pokolba! Legközelebb ott lássuk egymást viszont!

    F.: (kifelé hátrálva) De miért?

    Scr.: Alászolgálja!

    F.: Legalább azt mondja meg, miért nem!

    Scr.: Alászolgálja!

    (Az unokaöcs még átadja jókívánságait az írnoknak, aki ezt viszonozza, majd távozik, az írnok kikíséri. Ugyanekkor lép be két kellemes
    megjelenésű úriember.

    Folytatás a csatolásban...
     

    Csatolt fájlok:

  17. csipkebogyo

    csipkebogyo Állandó Tag

    Lúdas Matyi

    LÚDAS MATYI
    Összeállította Jankó Ágnes, kolozsvári óvónő
     

    Csatolt fájlok:

  18. csipkebogyo

    csipkebogyo Állandó Tag

    A tücsök és a sáska Kiss Mária

    Kiss Mária

    A tücsök és a sáska
    Történet: Mese arról, hogyan mentette meg a csavaros eszű tücsök a lóheréket attól, hogy a sáska gyomrában végezzék.

    Szereplők:
    Tücsök
    Sáska
    Egylevelű lóhere
    Kétlevelű lóhere
    Háromlevelű lóhere
    Négylevelű lóhere


    Szín: Rét.

    (A tücsök és a sáska hallgatják a színpad szélén, amint a lóherék egymás közt beszélgetnek.)
    Egylevelű: (Sóhajtva.) Árva vagyok egy levelemmel. Mit tehetnék?
    Kétlevelű: (Hajlongva.) Két gyönyörű zöld palástom tartom száramon. Bárcsak még egyszer ennyi lenne!
    Háromlevelű: (Szomorúan.) Kívántam hármat, nőtt is három, de hiába kívántam hozzá még egyet, hogy négy levelemre ragyogjon a napsugár, azt nem hallgatta meg a Jótündér!
    Négylevelű: (Hajladozva.) Négy kerek levelem simogatja lágy szellő, melengeti napsugár, mégis árván állok itt! Hiszen egyetlen négylevelűt sem látok rajtam kívül!
    Tücsök: (Sáskának súgja.) Hallod? Siránkoznak a lóherék!
    Sáska: (Tücsöknek büszkén.) Sáska vagyok, hatalmas az étvágyam, mindent letarolok, ami az utamba kerül! Sopánkodnak, siránkoznak? Nekem mindegy, akkor is megenném őket, ha jókedvűek lennének! Talán az egylevelűvel kezdjem? (Megindul a lóherék felé.) Hmmm, már érzem az ízüket a számban!
    Tücsök: Ajaj, ennek rossz vége lesz! Mit tegyek, mit tegyek? Ha ez a feneketlen bendőjű sáska lelegeli a lóheréket, hol találok árnyékot ezen a réten?
    (A sáska már odaért az első lóheréhez.)
    Tücsök: (Szalad a sáska után. Dühösen.) Várj csak, sáska koma! Tudok finomabbat is. Egyél pipacsot, szarkalábot! Gyere, megmutatom, hol nőnek a legszebbek ezen a réten!
    (Megragadja a sáskát, és húzni kezdi, de az nem hagyja magát.)
    Sáska: (Meglepődve.) Na, hagyjál! Pipacs? Szarkaláb? Nem sáskaeledel az, barátom! Túl akarsz járni az eszemen, meg is mondom tyúkanyónak, hogy kapjon a bögyébe, mint a kövér gilisztát!
    Tücsök: (Felháborodva.) Még hogy tyúkanyó bögyében végezzem, mindent faló barátom! Egyél hát lóherét, de az egyikben maga a boszorkány lakik.
    Sáska: (Újra készül bekapni a lóherét, de megáll.) Áhá! Csavaros eszű barátom, áhá! Értem már a szándékodat! De engem nem tarthatsz vissza!
    Lóherék: (Reszketnek, egyszerre suttogják.) Szárnyatlan sáska! Szárnyatlan sáska!
    Sáska: (Ijedten.) Hallottad, tücsök? Ezek beszélnek! De nem csak beszélnek, varázsolnak! Szárnyatlan sáska? Hogy én, a hatalmas étvágyú? Szárnyatlanul?
    Tücsök: (Csipkelődve.) A füleid kitűnőek! De bizony ha a lóherékbe harapsz, a szárnyaid úgy eltűnnek, mint napkeltével a csillagok!
    Sáska: Ajaj, jobb lesz más terített asztalt keresnem! Hogyha a szárnyaim elveszítem, éhen is pusztulok!
    Tücsök: Röpülj, röpülj, úgy látom, senki sem örül itt neked!
    (A sáska elröpül.)
    Lóherék: Köszönjük a jóságodat! Köszönjük, hogy megmentetted az életünket!
    Egylevelű: Egy levelem, jó a kedvem,
    harmatcseppben arcom nézem!
    Kétlevelű: Két kis levél párban zöldül,
    tücsökzene nekünk zendül.
    Háromlevelű: Három levél, három hajtás,
    megháláljuk, tücsök pajtás!
    Négylevelű: Négy levelem megmentetted, kis tücsök,
    sáska gyomrát elkerültem, örülök!
    Tücsök: (Jókedvűen.) Zöldelljetek egy, kettő, három, négy leveletekkel, hogy csodálhassam! A sáska éhségétől mentsen meg a természet minden lóherét!
    (Függöny.)
    VÉGE.
     
  19. Bakosné Réka

    Bakosné Réka Állandó Tag

    Hamupipőke

    Arra gondoltam, megosztom veletek az osztályommal közösen írt meseparódiánkat. Egy iskolai alkalomra írtuk, remélem tetszik. Az eredeti mesét a gyerekek már uncsinak találták.
     

    Csatolt fájlok:

  20. Rikma

    Rikma Állandó Tag

    Sziasztok!
    Én is szeretnék közzétenni egy feldolgozást, melyet Micimackó 6. fejezetéből készítettem. Remélem, tudja majd valaki használni.
    Üdv: Rikma
     

    Csatolt fájlok:

Megosztás