Szívem csücske: SKÓCIA

GJodie · 2012 Július 20

Inch Kenneth - Mitford Ház

<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:TrackMoves/> <w:TrackFormatting/> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w

unctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w

oNotPromoteQF/> <w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther> <w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian> <w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w

ontGrowAutofit/> <w:SplitPgBreakAndParaMark/> <w:EnableOpenTypeKerning/> <w

ontFlipMirrorIndents/> <w:OverrideTableStyleHps/> </w:Compatibility> <m:mathPr> <m:mathFont m:val="Cambria Math"/> <m:brkBin m:val="before"/> <m:brkBinSub m:val="--"/> <m:smallFrac m:val="off"/> <m:dispDef/> <m:lMargin m:val="0"/> <m:rMargin m:val="0"/> <m:defJc m:val="centerGroup"/> <m:wrapIndent m:val="1440"/> <m:intLim m:val="subSup"/> <m:naryLim m:val="undOvr"/> </m:mathPr></w:WordDocument> </xml><![endif]--> [FONT=&amp]
Csodálatos, misztikus látnivalót nyújt az Isle of Mull közelében lévő aprócska sziget, Inch Kenneth a látogatók számára. Nemcsak azért, mert a skót partok ölelésében lévő földnyaláb lélegzetelállítóan gyönyörű télen-nyáron egyaránt, hanem azért, mert a szigetecskén található Mitford Ház is nyújt némi izgalmat és látványosságot. Ebben az épületben húzta meg magát ugyanis Unity Mitford, a nácizmus és magát Adolf Hitlert is szenvedélyesen szerető arisztokrata lány, Lord Mitford és Lady Redesdale hat gyermekének egyik legkülönösebbike. Története egy kalandos és tanulságos lenyomata a világtörténelem talán legszörnyűbb időszakának egyik kevésbé ismert árnyoldalának.

A hat Mitford-testvér mind veszélyes, érdekes és állítólag gyönyörű lány volt. A nővérek között mégis talán Unity a legérdekesebb, aki 1934-ben Németországba költözött, ahol rabul ejtette a katonai parádék és egyenruhák látványa, a zene és Hitler fanatikus megjelenése. A lány kialakuló nácizmusa egybeforrt a Führer iránt érzett csodálattal. Eltökélt szándéka volt személyesen is találkozni vele, és ettől senki sem tántoríthatta el. Hónapokon át próbált meg minél közelebb lopózni Hitlerhez, míg végül elérte célját. Ekkor apjához címzett levelében Unity így írt: "Olyan boldog vagyok, talán én vagyok a legboldogabb lány a világon." Hitler és Unity szoros barátságot kötöttek, Diana nevű nővére pedig hozzáment az ugyancsak fasiszta Oswald Mosley-hoz. A kézfogót Goebbels rajzszobájában tartották, és az egyik tanú, maga a Führer volt. A brit sajtó később már azt is írta, hogy Unity lett Hitler titkos menyasszonya, ez azonban nem bizonyosodott be.

Mikor élesedett a viszony Németország és Nagy-Britannia között, a lány azt mondta családjának, hogy legszívesebben megölné magát, ha háború törne ki a két ország között, de nem hittek neki. Ő viszont komolyan gondolta, és beváltva ígéretét, egyszerűen fejbe lőtte magát egy templomban, a hadüzenet napján, 1939-ben. Az öngyilkossági kísérlet csak kísérlet maradt, annak ellenére, hogy az orvosok később képtelenek voltak eltávolítani a golyót Unity fejéből. A lányt fizikailag és mentálisan is megnyomorította az eset. A család igyekezett békét teremteni számára, és ekkor költöztek el a Mull melletti Inch Kenneth-re. A sziget jó hatással volt a lányra, egészsége javult, önmagát pedig a vallásban találta meg újra. A lányhoz kapcsolódó fotók és egyéb tárgyi emlékek ma megtalálhatók a misztikus Mitford Ház múzeumában, abban a különleges épületben, amely fura és hátborzongató lenyomata a náci Németországnak, s egy borzalmas időszaknak, távol Berlintől. [/FONT] [FONT=&amp]
[/FONT]

[FONT=&amp]
[/FONT]

GJodie · 2012 Július 24

A Végzet Köve

[FONT=&amp]
Edinburgh vára nem csak a viharos történelmű Skócia egyik monumentális épülete, hanem fontos tárgyak tárháza is. Itt őrzik például a koronázási ékszereket, sok más ereklye között. A csillogó aranytárgyak mellett, - 1996 óta - üvegkalitkában látható egy nagy darab, közönségesnek tűnő szürke kő is, amiről a tudatlan szemlélődő nem is sejtené, hogy az a Végzet vagy Sors köve (Stone of Destiny).

A kőnek bibliai eredetet tulajdonítanak: a monda szerint ezen nyugtatta fejét Jákob, amikor álmában megjelent a mennybe vivő lajtorja. A kő ezután Egyiptom, Szicília és Spanyolország közvetítésével érkezett az ír szigetre, ahol állítólag az írek védőszentje, Patrick is megáldotta. Ezt követően kapta a Sors Köve elnevezést. Skóciában először 836-ban, a Perthhez közeli Scone-ban koronáztak rajta királyt (innen másik neve: a Scone-i kő). A skót királyokat ezután hagyományosan itt koronázták egészen 1296-ig. Ekkor a Walest is leigázó, Arany János által is megénekelt, I. Edward angol király elragadta a skótoktól, s Londonba, a Westminster apátságba vitette. A skót függetlenség jelképe 1996-ban innen tért vissza Skóciába, annak egykori fővárosába, Edinburghba. A követ azonban a királyok londoni koronázására mindig vissza kell vinni, hiszen a brit uralkodót továbbra is ezen a kövön koronázzák. [/FONT]

A kétkedőkben azonban felmerülhet a kérdés: valóban ez az igazi kő? Egy történet szerint sohasem hagyta el Írországot, egy másik legenda pedig azt állítja, hogy a valódi kő márványból volt, tele ékes rajzokkal, amely semmiképpen sem hasonlíthat a Londonban évekig őrzött egyszerű, latinkeresztes homokkőhöz. Mások szerint a kőnek több másolata is létezik, az eredetit Skóciában elrejtették egy olyan helyen, (a Tay folyóban) ahol senki nem talál rá, I. Edward csapatai pedig csak egy egyszerű hamisítványt vittek magukkal, ugyanis Baillie Robert Gray, egy glasgow-i kőműves a biztonság kedvéért másolatokat készített róla.

A kő kalandos újkori történelméhez még hozzátartozik, hogy 1941-ben Hitler elől is el kellett rejteni, később, 1950 karácsonyán pedig egy csoport radikális nacionalista diák egyszerűen ellopta Westminsterből. A kő azonban még időben megkerült, hogy II. Erzsébet 1952-es koronázásakor is ezt használhassák. Hogy melyik verzió az igaz, és a kő valódi-e, ennyi évszázad távlatából ezt már valószínűleg sohasem fogjuk megtudni.

GJodie · 2012 Július 31

Hogmanay

<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:TrackMoves/> <w:TrackFormatting/> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w

unctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w

oNotPromoteQF/> <w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther> <w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian> <w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w

ontGrowAutofit/> <w:SplitPgBreakAndParaMark/> <w:EnableOpenTypeKerning/> <w

ontFlipMirrorIndents/> <w:OverrideTableStyleHps/> </w:Compatibility> <m:mathPr> <m:mathFont m:val="Cambria Math"/> <m:brkBin m:val="before"/> <m:brkBinSub m:val="--"/> <m:smallFrac m:val="off"/> <m:dispDef/> <m:lMargin m:val="0"/> <m:rMargin m:val="0"/> <m:defJc m:val="centerGroup"/> <m:wrapIndent m:val="1440"/> <m:intLim m:val="subSup"/> <m:naryLim m:val="undOvr"/> </m:mathPr></w:WordDocument> </xml><![endif]-->

Skócia lakosai az újesztendő eljövetelét egy különleges szertartással köszöntik. A Hogmanay nevű ünnepben a vikinghódítások, a középkori babonák és ősi pogány rítusok szerteágazó hagyományai keverednek. Az ünnep legősibb elemei a keresztény korszakot megelőző, a téli napfordulót ünneplő pogány szertartásokra vezethetők vissza. A római téli fesztivál, a hedonista Saturnalia és a vikingek Yule nevű ünnepe egyaránt hozzájárultak ahhoz, hogy Skóciában is meghonosodott az évköszöntő vigasságok hagyománya. A Hogmanay évszázadokon át a karácsonynál is fontosabb szerepet töltött be a skótok életében. Egyes történészek szerint ennek az lehetett az oka, hogy a reformáció hatására a skót földön elsősorban a katolikus egyházhoz társított karácsonyt "túlságosan pápista" ünnepnek tartották. Más kutatók abban látják a magyarázatot, hogy az ipari forradalom végsőkig kizsákmányolt munkásainak még arra sem jutott idejük, hogy a karácsonyt tisztességesen megüljék.
Jézus születésének ünnepe csak a 19. század közepére érte el az Európa többi országában megszokott népszerűséget. A csillagszórók fénye azonban még ma sem homályosítja el az újévi szertartások örömtüzeit. Az elmúlt években a skótok szilveszteri mulatságai fölvették a versenyt a világ legnagyobb városaiban látható parádékkal is. Edinburgh és Glasgow szabadtéri évbúcsúztatóit az angolszász világban legfeljebb a New York-i Times Square népünnepélyeihez hasonlítják. S bár a fagy gyakori vendég a szilveszteri felvonulásokon, a közös ünneplés öröme mégis tömegeket vonz az utcára. A közös italozás nem maradhat abba, amíg a hajnal - az első az újesztendőben - be nem köszönt.
A skót felföld újévi hagyományai azonban nem csak utcai mulatozásból állnak. A legérdekesebb Hogmanay szokások egy része az otthonokban zajlik, és nem korlátozódik a nagyvárosokra. A különböző szertartások akár január végéig elhúzódhatnak. Az "első láb" szokása szerint, aki először lépi át otthonunk küszöbét éjfél után, újév éjjelén, az egész esztendőre meghatározza a szerencsénket. Az ideális vendég ezért ajándékokkal megrakodva érkezik - lehetőleg legyen nála egy üveg whisky, egy kis szén a családi tűzhelyre, elegendő aprósütemény és némi pénz - sőt az sem árt, ha nem túl világos az arcbőre. Hogy miért? Nos, a választ valahol a 8. században kell keresnünk, amikor a szőke vikingek látogatása nem tűnt jó ómennek az újesztendőre. Az "első láb" szokása ma is élő hagyomány. A barátok röviddel éjfél után meglátogatják egymás otthonait, együtt esznek valamit, és ajándékokat cserélnek. Végül nem múlhat el az ünnep anélkül, hogy el ne hangozzék az Auld Lang Syne (Gyertyafény keringő), a tradicionális népi dallam, melyet ma főleg a skótok Petőfije, Robert Burns szövegével ismerhetünk:

Jut még eszedbe kedvesem, a boldog ifjúság,
Az erdőszéli kis patak, s egy régi jó barát.
Ó, gondolj, gondolj néha rám, a sors bármerre hajt,
Emlékül küldöm kedvesem, a régi-régi dalt.
Mily fürge táncban kergetőztünk, fönn a dombtetőn,
Most fáradt lábbal bandukolva járunk reszketőn.
Ó, gondolj, gondolj néha rám, a sors bármerre hajt,
Emlékül küldöm kedvesem, a régi-régi dalt.
Mily vígan szelte csónakunk a tónak kék vizét,
Most zúgó tenger habja választ tán örökre szét.
Ó, gondolj, gondolj néha rám, a sors bármerre hajt,
Emlékül küldöm kedvesem, a régi-régi dalt.

Egy másik szokásnak megfelelően alaposan kitakarítják a házat, és borókát égetnek, hogy egész évre megszabaduljanak az ártó szellemektől. A Hogmanayhoz kapcsolódó tradíciók általában valamilyen módon a tűzhöz is kapcsolódnak, ami ismét a viking és felföldi pogány rítusokra vezethető vissza. Az antropológusok szerint a tűz a Nap visszatértét szimbolizálta a téli napforduló után, és persze elűzte a gonosz szellemeket is. Hitelesnek tartott feljegyzések szerint a dél-skóciai Biggar településen évszázadok óta minden szilveszterkor hatalmas örömtüzet gyújtottak, bár mindig voltak olyan helybéliek, akik tiltakoztak a veszélyesnek ítélt szokás ellen. Stonehavenben, Skócia keleti partján található kisvárosban az ősi tűzgolyók szertartása keretében minden évben hatvan városlakó vonul végig az utcákon, fejük felett jókora lángoló gömböket lóbálva. Ennél még szélsőségesebb az Up Helly Aa néven ismert rituálé, melyet a Shetland-szigeteken láthatunk január utolsó keddjén. Ez a szokás a 1800-as évek elején alakult ki: több település teljes lakossága viking öltözékbe bújik, és egy ceremónia keretében elégetik egy viking hajó másolatát - majd észvesztő mulatozásba fognak.
Senki nem ismerheti pontosan az egyes hagyományok keletkezési helyét és idejét, legfeljebb azt, hogy több ezer év történelme formálta a skót ünnepi naptár központi fejezetét. Még a Hogmanay szó eredete is vitatott. Csak néhány a lehetőségek közül: eredhet a kelta "oge maiden" (új reggel), a szintén kelta "hogunnus" (újév), a flamand-holland "hoog min dag" (a szeretet nagy napja) kifejezések bármelyikéből, vagy akár az ófrancia "aguillanneuf" szóból, ami egyaránt utal az év utolsó napjára és az ezen a napon átadott ajándékokra. Ez utóbbi lehetőség tűnik a legvalószínűbbnek, mivel régi skót szokás szerint a gyerekek az esztendő utolsó estéjén ajtótól ajtóig szaladtak, ajándékot kértek miközben azt kiabálták: Hogmanay! Bárhonnét ered is, ma szerves része a skót kultúrának. S ha a fent elmondottak nem illusztrálták volna az ünnep dimenzióit, gondoljunk csak arra: a skótoknak nem elég egy nap, hogy magukhoz térjenek a ramazuriból: Skóciában január másodika is hivatalos munkaszüneti nap.

tunci.p · 2012 Augusztus 28

Én most találtam ide és számomra is "szívem csücske" kategória Skócia.

Éppen egy évvel ezelőtt jártam ott és akármikor visszamennék, annyi látnivaló akad... Nagyon jó érzés volt a képeket végignézegetni és olvasni ezt-azt. Tudod, mit hiányoltam? A Rosslyn-kápolna és a Szent Grál összefüggésében egy post-ot, mert szerintem ez is plusz egy különlegesség arrafelé.

Szívem csücske: SKÓCIA

GJodie

Állandó Silver Tag

GJodie

Állandó Silver Tag

GJodie

Állandó Silver Tag

tunci.p

Állandó Tag