Picurkák!
Hűvös az idő és nálunk még az eső is esik, ezért most inkább maradjunk
bent a meleg szobában és olvassunk mesét, verset.
Szép napot Kicsikéim!
"Egyszer egy szamár gondolt egyet,
megtanulta az egyszeregyet.
Annyira megtetszett ez neki,
meg is próbált tovább tanulni.
Bemagolta a szorzótáblát,
és hogy teljesítse az álmát,
felbaktatott a hegytetőre,
hogy csillagász váljék belőle.
Este mindjárt számolni kezdte,
mennyi fényes pötty van felette.
Éppen kimondta ötszázhárom,
sebtében elnyomta az álom.
Mikor a Nap felébresztette,
gondolkozott egyből fejvesztve,
hol tarthatott a számolásban,
nem volt biztos a folytatásban.
Nem tehetett mást, újra kezdte,
számolt, csak számolt egész este.
Már majdnem a dolga végén járt,
egyszer hirtelenjében megállt.
Egy csillag ment végig az égen,
majd követték legalább négyen.
A szamár nagyon zokon vette,
és egykettőre szóvá tette:
─ Ezt ekképp folytatni nem lehet,
ha változtatják a helyüket.
Miket gondolnak a csillagok,
azt hiszik talán, bolond vagyok.
─ Nem vesznek komolyan, már látom,
soha nekik meg nem bocsátom.
Megyek és más munkát keresek.
Á…tudom, inkább író leszek. "
