Szatírák mindenkinek

Istefan

Állandó Tag
Állandó Tag
A betegségek és alternatív gyógyításuk

Mit csinálhat az ember egy szép esős, hideg délután, amikor otthon mindent megtett, amit ilyenkor szokás, azaz megszámolta a pénzt, kettyintett egyet, aztán még mielőtt még egyre ráhangolnák, gyorsan pórázon fogja a kutyuskát, és elindul sétálni.

Egy ilyen délután sétálgattam és a kirakatokat nézegettem, azaz nézegettem volna, ha lett volna mit, ugyanis a hajdani üzletsor valahogy így nézett ki: lehúzott redőny, bank, gyógyszertár, bank, bank, gyógyszertár, bank, gyógyszertár és ismét lehúzott redőnyök sora. Ezeket bámulva, hirtelen bokán rúgott egy fájdalmas felismerés, éspedig az, hogy életpályám párhuzamosan fut a jól jövedelmező pályák mellett, és ezért sétáltatom én a kutyát, ahelyett hogy más sétáltatná helyettem.

Azért, hogy fájdalmam szüntessem, azonnali hatállyal eldöntöttem, pályatévesztett leszek és átváltok egy nem stresszes, és nem igazán túlzott felelősséggel járó, de hasznos pályára. Bankárnak lenni sosem volt az álmom, a sok rizikó faktor, az ember feje fölött lebegő csődveszély, stressz, ezt nem nekem találták ki, gyógyszerész nem lehetek, mert oda tudtommal nagy kémia tudás szükséges, nekem meg ezt csak tanították, és sosem maradt meg semmi belőle.

Ezért olyan mesterségre esett a választásom, amelyiket mindkét jó jövedelmező üzletág felhasznál és kedvemre való, így lettem volna orvos. Hazafelé menet már a cégérem felirata is megvolt, és valahogy így hangzott: Dr. „ÉN” kül- és belgyógyász, idegesítő agysebész, pszichológus a szerelmi intrikák, elő és utójátékok professzora, bármely létező, vagy nem létező betegség alternatív gyógyítója.

Gondolom, ezzel magába foglaltam az orvosi szakma minden ágát, mert nem akartam, csak egy vonalon szaladgálni, hisz a rengeteg reklámból tanulva, már majdnem minden betegségnek ismerem a gyógyítását gyógyszerrel, így csak az alternatív megoldást kell megtaláljam, és állomásba futott ember vagyok.

Az alternatív gyógymódokra azonban kell vigyázni, hisz számos olyan esetről hallottam, amelyekben híres orvosokból ex orvosok lettek, mert megpróbáltak kilépni a gyógyszeripar karmaiból, azaz inkább lebeszélték az embereket a sok drága gyógyszer szedéséről, olcsóbb és hatékonyabb gyógymódokat alkalmazva. Ez a hozzáállás nemigen tetszik a gyógyszergyártóknak, mert féltik a jól menő üzletáguk jövőjét, ugyanis a gyógyszeripar jelenleg az egyik legjobban menő üzletek egyike, és ha minden jól megy, azaz tovább szaporodunk, meg betegedünk, szerintem az első helyre fog felkapaszkodni.

Ehhez azonban szüksége van orvosokra, akik a receptet írják, tulajdonképpen így kihasználva őket saját javára, csak ezt kevesen veszik észre. Ezért nem tetszenek a nem gyógyszeres kezeléssel próbálkozók, és mindent megtesz a jelzett ipar, hogy mellékvágányra terelje őket.

Mivel én is félek, nehogy mellékvágányra tereljenek a fővágányról, még mielőtt ráálltam volna, ezért olyan kezeléseket kell kitaláljak, amelyek mindenkinek hasznosak. Leírok néhány gyógymódot, igaz még nincsenek szabadalmazva, ezért ha valaki kipróbálja és nem tapasztal javulást, ne reklamáljon, mert úgysincs kinek.

Kezdeném talán a fájdalomra ajánlott kezelésekkel, mivel ebből van a legtöbb, hisz annyi -féle fájdalmunk van, hogy fel se lehet sorolni, ezért meg se próbálom. Sok fajtája létezik, de itt én csak a fizikai, lelki és képzeletbeli fájdalmakra összpontosítanék, és ajánlanék néhány megoldást.

Ott van pl. a fejfájás, ami kezd népbetegséggé válni, hisz alig lehet olyan embert találni, akinek valamiért ne fájna a feje. Az, hogy kinek hol fáj, a „figyelmet elterelő” kezelésnél teljesen lényegtelen, ezzel a módszerrel az ember megpróbálja elköltöztetni a fájdalmat tudatosan egy kevésbé lényegesebb testrészébe, nem engedve meg neki a szabad járást.( vonatkoztatás itt a közmondásra: „Jár, mint a zsidóban a fájdalom”). Kiválasztja tehát, mondjuk a kisujját, erre ráüt a hús potyolóval, de csak akkorkát, mint egy szopóborjúból vágott flekkenszeletre, és garantáltan felejti a fejfájást. Innen a fájdalom kiűzése már egyszerűbb, addig rázzuk, míg egyszer csak kiugrik, ezért érdemes a test periferikus részeibe irányítani, mert innen hamarabb megmenekülünk tőle.

Használhatjuk a helyi érzéstelenítő módszert, ez azon a közmondáson alapszik, amelyik azt tanácsolja, hogy: „kutyát szőrével” és nagyon egyszerű, mert csak annyiból áll, hogy egy jól kiégetett téglát törünk szét, homlokkal vagy a fejünk búbjával, ez attól függ hol lüktet a fájdalmunk. Sose próbálkozzunk a fej más részével törni, mert olyan mellékhatások jelentkeznek, mint szédülés, hányinger sőt ájulás is bekövetkezhet! Ennek a módszernek az előnye, hogy sokszori használat után Kung Fu mesterré válhat az ember, ez meg nagy előny mai erőszakos világunkban.

Ha mindez nem használna, akkor felőlem akárki szedhet aszpirint, nurofent, sharidont sőt prosztamol unot is, de inkább ajánlanám a káposztalevél borogatást, mert ezt utólag megfőzve nagyszerű fogyókúrás ételt rögtönözhet bárki belőle, szükségtelenné téve a kapszula használatát. Aki többet akar megtudni a tesi betegségek alternatív gyógymódjairól, annak levélben kell érdeklődnie, és én közben letéve a hippokratészi esküt, teljesen díjmentesen válaszolok, ami nagy dolog a pénzéhes jelenben.

A lelki betegségek gyógyítása sokkal komplexebb és egyénre szabott, ezért itt nem részletezem. Ha valaki ilyesmiben szenved, bizalommal forduljon felém, és ha nem fordul el miután elemeztem lelke összetevő elemeinek százalékát, a tűz és víz esetenként tüzes víz keveredési arányát, akkor személyeskedő kezelésben részesülhet, ha akar. Egy példát azért adnék, már csak a reklámom kedvéért is, például a szerelmi bánatra legjobb megoldás a lélek kiöntés, olcsóbb ha papírra öntjük, mondjuk szomorú szerelmes vers formájában és drágább, ha egy hirtelenszőke, útszéli pacsirtának, vagy izompacsirtának mellét öntözzük vele.

Utoljára hagytam a képzelt fájdalmakat, mivel ezek különleges kezelést igényelnek, a gyógyszeres kezelés legtöbb esetben mit sem ér, hacsak nem magasabb rendű gyógyszereket alkalmazunk hosszú távon, gondolok itt kokain, marihuána, morfium, stb., de alkoholos beöntések is megteszik, ám ezeket nem ajánlom a káros mellékhatások miatt. Ezen fájdalmak megszüntetése hosszú és fáradságos munkát igényel hagyományos módszerekkel, hisz nehéz megszüntetni egy nem létező valamit. Itt az egyetlen hatásos módszer a kibeszexelés, a beképzelt fájdalmat kibeszéljük magunkból két órán keresztül, utána a szünetben szexuális zsibbasztás, megint beszéd és ismét szex. Az időintervallumokat lassacskán megpróbáljuk felcserélni, és amikor eljut a képzelt fájdalmas, hogy két óráig szexel és egy percig beszél, akkor én gyógyultnak nyilvánítom. Aki nem hiszi nyugodtan kipróbálhatja, a mellékhatásokról nem kell megkérdezni senkit!

Mindezen alternatív kezelések jelenleg teljesen díjmentesek, de csúszópénzt elfogadok, sőt melegen ajánlom mindenkinek a csúsztatást, hisz a hippokratészi eskü erről nem tesz említést és nem ellenzi, no meg én is kell fizessem a kutyuskám sétáltatását valamiből!
 

Istefan

Állandó Tag
Állandó Tag
A gyönyör és az örök élet


Miután vészesen közeleg a dátum, amikor majd közhírré tétetik, mi is az igazság Jézus halála és feltámadása, avagy fel nem támadása körül, gondoltam felröppentek egy pár gondolatot az örök élettel kapcsolatosan.

Ennek volt más jelentéktelenebb oka is, például, egy évvel öregebb lettem. Egyre közelebb kerülve így egy másik életvitelhez -amelyiknek titkain vitázik a fél világ, de senki nem tud róla semmit, hiába állítják egyesek az ellenkezőjét. Bevallom szeretnék már valami kézzelfoghatót megtudni erről, mint minden ember, akinek bolondsága a normalitás keretein belül mozog.

Ennek okáért próbálkozok, a gondolatok eregetésével, mert félős ha nem engedem szabadjára őket, rám fogják, hogy korlátozom ezek szabadságát.

Ezelőtt körülbelül egy évvel jelent meg egy pár szenzációs hír, néhány újonnan felfedezett papirusz tekerccsel, meg egy bibliával kapcsolatosan, melyek egy kissé a feje tetejére állítanák a keresztény világot, ha hitelességük bebizonyosodna.

Végül, ha az is bebizonyosodik, hogy Jézus teste ott nyugszik a sírjában, elporladva, mint minden halandó test, akkor ezt elviselni már csak az unitáriusok tudnák, a keresztény vallások nemigen.

Nyugodt lélekkel állíthatom magamról, hogy nem vagyok vallásos típus, de az összes vallásirányzat és irányzatocska közül talán az unitáriust választanám, ha a hit ellenében, a vallás mellett döntenék valaha.

Elsősorban azért, mert ez az egyedüli magyar eredetű vallás, másodsorban meg kedvemre való, ha egy vallásban bizonyos értékrendszeren belül mindenki azt hiheti, ami jólesik neki.

Ha valaki azt állítja, hogy nem felvilágosult az a nemzet, amelyik az 1500-1600-as években egy ilyen vallásirányzatot terjeszt szét az egész világon, akkor azt kizárom a sumérek nemzetségéből!

De mindaddig, míg meg nem jelennek a hivatalos közlemények a papirusztekercsekről, a bibliáról és Jézus sírjáról, (egy éven belül ígérték, hogy ez megtörténik) mindaddig ezekkel nem foglalkozok. Csak a bogarat akartam a fületek mellett elengedni, hadd zümmögjön!

De e hosszú bevezető után, a leírtaktól függetlenül, az örökzöld örök élet kérdésével foglalkoznék, ha megengeditek, ha meg nem, akkor is megteszem, mégpedig oldalnézetből, nehogy valaki nagyon unatkozzon.

Mert felülnézetből ott a tudomány álláspontja, mely szerint az örök élet csak olyasmi mint egy ideális rendszer, elképzelhető de nem létezik. Ebből a szemszögből nézve tehát a dolgokat, nincs is ezen mit vitatkozni. Igen ám, csak ott a gond, hogy mégis szükség van effajta rendszerekre, mert ezek nélkül nem lehetett volna sose felállítani bizonyos téziseket és törvényeket. Sose ismertük volna meg például a súrlódás törvényeit. Csak úgy súrlódtunk volna itt össze-vissza ezen a világon, de fogalmunk se lett volna miért erősebb a gyönyör, ha keményebb és durvább felületeket dörgölőztetünk.

Azért találtak ki tehát egy rendszert, ahol minden gyönyörűséges és ideális, de például gyönyör nem létezhet benne!

Ez a gondolat vett rá, hogy oldalnézetből vizsgáljam meg a dolgokat, mert alulnézetből nincs mit nézegetni.

A dogmatikus oldal elfogadja az örök életet, úgy ahogy van, nem tudja mi van ott, vagy mi nincs, de biztosra állítja, hogy ott jó és ehhez nincs is szükség magyarázatra! Mert senki nem tudja megmagyarázni! Tulajdonképpen el sem gondolkodik rajta, nem is enged gondolkodni senkit, nehogy véletlenül olyan gondolatai támadjanak, mint nekem és bizalmatlanul tekintgessen arrafelé.

Mert ha gyönyör nincs, akkor vajon milyen gyönyörűségek létezhetnek ott?

Halvány gőzöm sincs, pedig sokat törtem rajta a buksimat már gyerekkoromtól!

Hirtelen eszembe is villan, hogy milyen egyszerű lenne, ha amerikai indián lennék, -az szerettem volna lenni valamikor- és ott zöldellnének az örök vadászmezők, ahol a bölényekre vadásznék időtlen-időkig. Feltéve, ha véletlenül bele ne szólna valamilyen állatvédő liga, és véget vetne gyönyörűséges, véget nem érő kalandozásaimnak!

No de itt mifelénk, ahol állítólag csak lélekként éljük le majd életünk hátralevő örök részét, még állatok sincsenek!

Mivel valamiféle érinthetetlen lélekfélék leszünk, még egymás kezét se tudjuk megfogni és ha ideális világban élünk majd ott aztán súrlódhatunk súrlódásmentesen, mert úgysem érünk vele semmit.

Itt azonban egy örömsugaracska kezdett világítani be agyam sötétebb tekervényeibe, melyek a poklot rejtegetik.

Hiszen, ha én megfoghatatlan leszek, akkor ember legyen az az ördög, amelyik megfog engem, hogy a pokolba vigyen!
 

Istefan

Állandó Tag
Állandó Tag
Tüzes démon, vagy tüzes víz

„Az alkohol öl, butít, és nyomorba dönt”, tudjuk ezt mindnyájan, mégis isszuk, vajon mi az oka? Erre próbálok választ keresni egy pohár bor mellett, esetleg kettő is lehet belőle, de egy palack, vagy kettő is megteszi, ha nagyon megerőltetem magam. Nehogy azt higgye valaki, két palack után feldobom a talpam, esetleg gyagyább leszek, nem kérem szépen, olyan éles lesz az eszem, hogy azonnal megtalálja a legvékonyabb hajszáleret is, ahonnan pénzt szerezhetek a harmadik palack borra is, de ettől még nem leszek nyomorult.

Nyomorultak ugyanis csak Victor Hugo idejében éltek, ma már szegények, hátrányos helyzetűek, alultápláltak léteznek, jobban mondva éldegélnek, iddogálva.

Ezek mindegyikének megvan a maga ellentéte, így a szegényeknek, a gazdagok, akik sokat iddogálva, alkotják majd a szegény gazdagok rétegét.

A hátrányos helyzetűek ellentéte, az előnyös helyzetűek kategóriája, ezek azok, akik olyan családba születtek, ahol a szülők nem hódoltak be még a palackkidugaszolás divatjának, ám ha ők behódolnak majd, akkor bizonyára visszakerülnek az ellentétes kategóriába. Erre mérget vehet bárki, így legalább nem kell féljen, hogy esetleg az alkohol bánik el vele.

Az alultápláltaknál egy kicsit fennakadtam, mert felültápláltakról még nem hallottam, igaz vannak jól tápláltak, vagy túltápláltak, de ezek ha sokat alkoholizálnak, inkább gutaütést kapnak, és nem esnek az ellentétes kategóriába. Igaz, hogy az alkohol végez velük, de ez nem száz százalékosan bizonyítható.

Így elgondolkodva ezen, rájöttem, egy kicsit eltévelyegtek gondolataim, hiszen tulajdonképpen azon kéne törjem a fejem, mi a csoda van az előttem levő borban, és mi vagy ki vesz rá, hogy megigyam, holott ismerem a fenti közmondás helyességét.

Veszem hát a poharat, és jól belenézek, természetesem egyszer belekortyolok, hogy élesítsem látásom, no meg, vegyek egy kis kurázsit, ha véletlenül egy démont látnék meg benne, vagy éppenséggel maga Bacchus lubickolna kéjesen ott. Magától Bacchustól lehet nem ijednék meg, mert állítólag víg kedélyű istenség volt, igaz néha-néha csinált egy kis galibát, de miért pont engem kergetne őrületbe, aki magam is víg kedélyű vagyok, és én elismerem őt mint a bor istenségét, ugyan miért ne? Hiszen nekem totál mindegy ki a bor istene, csak legyen belőle sok!

Mivel, egyelőre semmit nem láttam, mondjam, hogy a legyet nem vettem számításba, mert egy kis protein jól jön bármikor, így nem kell aztán félni az alultápláltságtól(ugye már kezd jobban vágni az agyam!), megittam az egészet, és újat töltöttem. Ekkor hirtelen megvilágosodott minden előttem, de annyira, hogy meg is tántorodtam a nagy fényességtől. Hiszen én rossz helyen keresgélek! Ott a cím, benne a tüzes víz, pálinkában kell hát keresgélni a démonokat, nem holmi szőlőlében, hisz azt ivott Noé is, sőt Jézus is iddogált belőle jócskán, ők pedig bizonyára nem itták volna, hogyha démontól kellett volna tartaniuk, habár ki tudja, mi is is történt akkoriban.

Elővettem gyorsan a pálinkásüveget, a jó és finom szilvapálinkával, igazából whisky kellett volna, hisz az az igazi tüzes víz, amivel a legbüszkébb amerikai indián főnököt is térdre kényszerítettek az angolok, meg franciák annak idején. Szerencsére nem a magyarok tették, mert akkor most nagyon szégyellném magam.

Töltöttem hát a borospohárba pálinkát, a bort előtte magamba töltöttem, mert az üveg nyaka szűkebb, mint a torkom, én meg mindig az egyszerűbb megoldások mellett döntök, miközben bámultam a szép átlátszó folyadékot, nagyon figyelmesen összpontosítva fél szemmel, mert kettővel már két poharat láttam volna. Az eredmény azonban nulla lett, még egy vékonyka muslicát se láttam, így aztán felhajtottam egy szuszra, ezt már csak így szokás, égette a torkom, de ez normális, azért tüzes víz a neve. Amint leért a gyomromba, kezdett olyan érzésem lenni, hogy csak lenyeltem valami démonfélét is.

Gondolom, bizonyára a gyomrom háborodott fel, hogy tulajdonképpen mit is akarok vele, gondolkozzak a fejemmel, mi a fenének is ittam meg a maró folyadékot, elment az eszem? Nos igen, ilyenkor már elmegy az ember esze és azért issza. De, ha én meg akarok bizonyosodni egyes vallási tanok állításairól, miszerint minden cikknek, ami élvezetet ad, külön démona van, akkor ki kell próbáljak egy párat, hadd lássam mi az igazság.

Azért próbálkoztam a tüzes vízzel, mert ez volt a legkézenfekvőbb, kábítószert, guminőt nem szoktam használni, a szivarfüstöt kifújom, úgy démon nem maradhat bennem, különben is annyiszor hagyom el a szivarozást, ahányszor csak akarom.

Abban igazat adok a hozzá értőknek, miszerint a tüzes vízben van valami, ami arra késztet, hogy megigya az ember, még ha rossz is. Volt egy ismerősöm, aki mindig mondogatta:- megiszom én a vitriolt is, csak szédüljek! És a végén megitta a denaturált szeszt, amitől nem csak szédült, hanem egyenest elszállt boldogabb tájakra.

Ez lenne az ok, a szédülés, a mámor, a démon az amelyik ezt okozza, vagy a szesz, a maga egyszerű mivoltában, mi adja ilyenkor az erőt, bátorságot, utána meg a félelmeket és erőtlenséget. Nagyon komplex ez a probléma, hiszen olyan emberek is esnek áldozatul e káros szenvedélynek, akik ismerik a következményeket és veszélyeket, nem csak egyszerű indiánok, akik azt sem tudják, hol a májuk.

Melegen ajánlom bárkinek, aki nem hiszi, hogy a tüzes vízben van valami természetfeletti, tegyen próbát mint én és garantálom, másnap olyasmit fog látni, amitől megbizonyosodik arról, miszerint e folyadékban rejtőzhetnek természetfeletti lényecskék. Ezek aztán idővel állatokká alakulnak, de ez csak a delirium tremensben látható 3D-ben, szemüveg nélkül is. Ezt már csak olvastam, nem mertem kipróbálni, pedig nem tartom magam gyávának.

Az írás befejező részét csak harmadnap írtam meg, mert másnap, miután reggel az összes démont kiadtam magamból, és könnyes szemmel vettem búcsút, a meg nem emésztett vacsora maradványaitól, nagyon magatehetetlen voltam, gyenge, mint a naposcsibe és ártatlan, akár egy kisbárány.
 

Istefan

Állandó Tag
Állandó Tag
Egy utó-pista álma


„Álmodunk egy életen keresztül, vagy csak egy hosszú álom az élet?”


Ha becézni akarom magam, máris Pista lehetek, de ilyenek sokan vagyunk, ezért gondoltam, miért ne lehetnék utópista, hiszen nem nehéz odatenni még azt a kis szócskát, és máris kiválok a sok Pista közül. Nem akarok nagyon feltűnni, ezért esett választásom az utó-szóra, nem pedig az előszóra, így aztán egy utó-pista álmát írom le, előszó nélkül.

Nem szeretném, ha álmom miatt Morus Tamás sorsára jutnék, ezért vallási problémákkal nem foglalkozok, habár eléggé viszket valamim emiatt, de inkább megvakarom, így sokkal hamarabb megkönnyebbülök.

No, de lássak neki, hunyjak egyet, hadd álmodjam meg a jövőt, mert amint elneveztem magam, azonnal rám telepedett egy kis utópistikés hangulat.

Azért nem utópisztikus, mert nem holmi új és ismeretlen szigeten bolyonganak gondolataim, hanem idehaza a „vén Európában” vergődnek.

Én itt keresném a boldogságot, nincs semmi kedvem utazgatni sok ezer kilométert, se repülőn, se gondolatban, hogy végül egy lakatlan szigeten megtaláljam azt az egyszemélyes társadalmat, amelyről álmodom.

No, meg nem szeretnék csapdába esni, mint híres utópista elődeim(igaz ők nem utó-pisták voltak), akik olyan társadalmakat álmodtak, melyek végül is sokkal kegyetlenebbre sikerültek, mint a valódiak, így utópiájuk szinte dísztópiává vált.(enyhébb formája ezeknek a szocializmus).

Azzal kezdődik az álom, hogy nincs pénzem(vagy nem is álom talán?), de oda se neki, anélkül is megélek, mert a magamfajták a jég hátán is megélnek, főként nyaranta, amikor napenergiával fűtenek.

Azt, hogy miért nincs, nem kell megálmodjam, tudom anélkül is, így inkább arról álmodozok, mi lenne, ha lenne, és nem kellene annyi adót fizetni, hogy végül ne maradjon semmi belőle.

Mint utó-pista ugyanis olyan társadalmat álmodnék, amelyikben önkéntes adórendszer működik, aki akar fizet, aki nem, azt nem erőltetik.

Aki nem fizet, annak csak annyi hátránya van belőle, hogy nem lehet elől járó, csak valahol hátul kulloghat, de itt sosem zavarja az adóellenőr.

Ha az élbolyba akar lépni, bármikor megteheti, ha megfelelő mennyiségű pénzanyaggal letejel az államkasszába. A vezetők adják hát egymásnak a fizetést, nem pedig attól veszik el, aki megdolgozott érte, esetleg ajándékba kapta, bankba tette utána meg kivette, sorolhatnám tovább is, mert az adónak rengeteg sok rokona van, egy nem épp ideálisnak mondható mai társadalomban.

Azt, hogy a vezetők miként szerzik meg egymás fizetését, nem az én gondom, én boldog vagyok és elégedett, ha nem tőlem veszik el.

Eközben belépek egy üzletbe, ahol az új ÁFA mentes olcsó áruk sorakoznak, szinte belépek egy örömkönnyekből fakadó kis csermelybe, mely vidáman folydogál kifelé, hangos csobogásával előfutárként hirdetve, az új utó-pista társadalom létrejöttét.

Átlépnék a csermelyen, hogy én is kevés pénzzel sokat vásároljak, de az hirtelen nőni kezd, sőt pillanatok alatt folyammá duzzad, így vásárlási terveim majd belefulladnak, ami egy kissé felbosszant.

De egyúttal gondolkodóba is ejt, mert úgy érzem valahol elrontottam valamit, amikor a társadalmam alapkövét faragtam.

Talán túl sok örömkönnyet csaltam volna az emberek szemébe?

Ezen nincs időm gondolkodni, kilépek az ajtón, nehogy én is a könnyárba fulladjak, ott azonban újabb meglepetés ér, mert tengernyi sokaság vár és éljenez, követelve, hogy én legyek egyik új, elöljáró utó-pista.

Ettől aztán már egyenesen megrémülök, hiszen megint csak megadóznak, méghozzá saját törvényeim szerint.

Fel is ébredtem, ijedtemben gyorsan, nehogy álmom valóra váljon, és én legyek az első az utópisták között, akinek nem sikerül bepalizni a jó népet.
 

Istefan

Állandó Tag
Állandó Tag
Gerguc nemesember lesz


Nem lévén kékvérű semmi őse, Gerguc nem tudott semmiképp nemesi rangot szerezni magának, pedig gyerekkori álma volt ez.

Ahogy a rendszer megengedte, megtette az első lépést, és “cz” végződésűre változtatta nevét, mert úgy érezte, hogy a ranghoz megfelelő név is illik.

Az előző rendszerben még álmodni se mert róla, félt, hogy egyszer Morpheusz karjaiba dőlve, elszólja hangosan magát. Nem a durrantástól félt, azt már megszokta az asszony, hanem titkos álmának kikotyogásától, amit senkinek el nem mondott, így neje előtt is titok volt.

Azokban az időkben még tiszta gatyát is ritkán húzott, egyrészt félt, hogy az újba lehallgató készülék lehet, másrészt úgy olvasta, hogy kékvérűség esetén ajánlott, sőt divatos egy kis hanyagság.

Ezért, úgy döntött, ezzel az erénnyel próbálja nemességének alapjait lerakni, ezért el nem hurcolhatják, állását el nem veszíti, mert a munkanélküliség akkor nem létezett, csak az asszony zsörtölődését kellett hallgassa néha:

  • Húzd mán le azt a gatyát, me a múltkor is elájult a szomszéd pincsije, mikor a megszagolta a szemétben!

  • Hogy döglött volna meg - mormolta, pedig szerette a kiskutyát, de ha a bőrére gondolt, amit kikészíttethet, és nemesi oklevélként használhat, akkor azonnal megnyúzta volna.
Így teltek az évek egyhangúságban, míg egyszer bekövetkezett a rendszerváltás, új rendszer, új álmok és lehetőségek. Első lépésként Gerguc (ekkor még csak így írta a nevét) odaállt a neje elé, és így szólt:

-Végy elő tiszta ruhát, gatyát is, amíg kijövök a fürdőből, minden az ágyon legyen!

Az asszony nem volt hozzászokva az erélyes hangnemhez, mert férje legtöbbször csak mormogott, ezért egy kicsit csípősen megkérdezte:

  • Na mi az, tán csak nem kanosodtál meg annyira, hogy ne bírd ki estig?
Titokzatos mosoly volt csak a válasz, amitől a nőnek csiklandós bizsergés futott végig a gerincén, mindig is elfogadott egy kis extrát, ezért gyorsan elindult a ruhák után.

Lemosva magáról az elmúlt évek hanyagságát, Gerguc öltözködni kezdett. Az felesége titkon leste, mikor látta, hogy már a nadrágot húzza, tudta, elesett az extra szextől, ezért egy kicsit dühös lett, de tovább figyelte férjét.

Ez mikor befejezte az öltözködést, odafordult nejéhez, és ünnepélyes hangon bejelentette:

  • Mától fogva életmódot változtatunk, nemesi rangot szerzek a családnak!
Csend. Halk kuncogás, majd harsány kacagás, és annyira kacagott a nő, hogy muszáj volt leüljön, mert megroggyan a térde.

Ez felbőszítette a férfit, aki csak kapta a kalapját és ennyit szólt:

  • Majd meglátod!
Elrohant volna, de eszébe jutott, hogy a kékvérűség bizonyos fokú eleganciát igényel, ezért lassított és előkelő léptekkel távozott, akár egy angol lord, hisz titkon olvasott arról, hogy ezek miként viselkednek.

Annak idején az angol modort is tanulmányozta, mert hallotta hogy a briteknél megadhatják a „sir” titulust, ha nem is folyik nemesi vér ereiben valakinek, de „ más” mint a többi és nagy művész. A hiba csak ott volt, hogy művészet terén semmiben nem jeleskedett, a másság meg valahogy nem volt ínyére, ezért mondott hát le a lordságról. Valójában pedig ő magyar nemes akart lenni, saját hazájában.

Angolosan távozva, egyenesen ügyvédhez rohant, aki napokon belül elintézte neki a „ cz”-t. Egy héten belül megvolt új személyi igazolványa, benne az új „ Gergucz”. Ezután az ügy tabu lett, és sosem beszéltek róla a feleségével.

Akkoriban az elején, valahogy gyorsabban ment az ügyintézés, észrevette ezt a nemes jelölt, így otthon szobájába zárkózva esténként azt fontolgatta, hogy éri el hamarabb célját. Voltak ötletei, de megvalósítani nem tudta, mert mikorra odajutott volna, hogy megvalósítsa valamelyiket egy új szabály megakadályozta.

Csak az asszonyhangja zavarta meg időnként:

  • Gyere mán vacsorázni, utána meg az ágyba, me ha nem, az első pasast akit meglátok, azt dugom be helyetted!
Ez mindig hatott, mert nem szerette volna, ha valaki jöttmenttel csalja meg, ha nemes úr lenne az illető, azt még elnézte volna, hisz az divat a felső tízezernél.

Így teltek az évek, de az első gyors lépés után, a következő nem akart sikerülni.

Dolgozni járt hűségesen mindennap, hisz azt is tudta, hogy a munka nemesit, és most már dolgozhatott nyugodtan, nem félt attól, hogy valaki beárulja, azért hajt oly vadul, mert nemes akar lenni.

Idő múltával mind több rossz hírt hallott, ami nyugtalanította. Először az állatvédők dühítették, akik annyit kampányoltak, hogy félt kutyabőr nélkül marad, ha majd a titulusát kell megírassa. Egyre nehezebb napok következtek, és egyszer csak bejelentették nekik, hogy a gyár csődbe ment, munkanélküli lett. Ez akkora csapás volt számára, akár Hirosimára az atombomba, romokban hevert, az oldalbordája alig bírta vigasztalni:

  • Ne légy mán úgy elkenődve, Japán is felépült az atombomba után és nézd hova jutott!

  • Igen, de őket engedték dolgozni! Vágta rá dühösen, hisz elvették tőle az egyetlen dolgot, ami még nemesi álmait táplálta.
Ezután már csak az asszony járt dolgozni, Gergucz otthon gondolkozott és álmodozott, mígnem egy nap rájött a megoldásra.

Az úgy történt, hogy lement bevásárolni, és ott sétálgatva rápillantott egy hirdetésre, amelyik nemes borokat reklámozott. Ekkor világosodott meg előtte a megoldás, hogy ilyen bort kell innia míg az ereiben csordogálva, átváltoztatja vérét, és megváltoztatja jellemét.

A gondolatot tett követte, és azóta Gergucz nemes borivó lett, mindene ráment, de nem bánta, mert valamikor olvasta, hogy ez régen is így volt. Az egyetlen gondja, hogy nem tud mindennap annyit összekoldulni, hogy nemes borra fussa, ezért néha rászorul a gyógyszeszre is, de hát egy nemesembernek nem szégyen, olykor a csőcselék közé vegyülni!

Tanulság:

Egy nemes cél érdekében bármit fel lehet áldozni.
 

Istefan

Állandó Tag
Állandó Tag
Gergucz űrpilótának készül



Valamikor, munkanélküli időszakának kezdetén, Gergucz elhatározta, hogy űrutazó tanfolyamra iratkozik, mert úgy hallotta, ez lesz a jövő szakmája, és jelen helyzetében az átképző tanfolyamok ingyenesek, tehát most fog az alkalmon.

Először gondolta utánapuhatolózik egy kicsit, lássa mekkora a fizetés, mennyi a veszélyességi pótlék, nehogy csak úgy hiába fárassza magát.

  • Vajon, mennyi a fizetése egy űrhajósnak? – kérdezte nejétől.

  • A nyavalya tudja, még a szomszéd se akarja elárulni az övét!
Gergucz még egyet próbál:

  • Biztos nagy lehet a veszélyességi pótlék!

  • Menj a Szaharába és kérdezd meg az oroszoktól, ha nagyon kíváncsi vagy!

  • Szibériába, te pályatévesztett Métisz!
Szerette néha Zeusznak érezni magát, azért becézte így asszonyát.

  • Nekem olyan mindegy, hogy hova, csak hagyjál békén a hülye kérdéseiddel, me odaütök a mosogatóronggyal!
Mivel erre volt már eset, gondolta inkább felhagy a kérdésekkel és mástól szerez információt. A szomszédhoz nem volt értelme menni, mert az semmit el nem árul, sokszor kérdezte már tőle, hogy mi a fenét tud annyit traccsolni asszonyával, mikor az csak a főzéshez és mosogatáshoz ért.

Mindig csak azt a választ kapta, hogy:

  • Há, jóformán semmit.
Egyszer hallgatózni is próbált, de mivel csak nyögdécselést hallott, többször nem is próbálkozott. Az asszonytól sokat kérdezni nem mert, attól félt, nehogy az a szomszédot kínozná olyankor, hogy vallja be mennyi a fizetése, de főként a mosogatórongy miatt.

Idegentől nem merné megkérdezni, mert annak is eszébe jut, hogy jelentkezzen, még a végén elveszi előle a jó munkahelyet.

Mivel a felesége közben eltávolodott az asztaltól és nem volt semmi a kezében, megreszkírozott még egy kérdést:

  • Mi lenne, ha jelentkeznék űrhajósnak?
Az asszony lemondóan legyintett:

  • Csak az hiányzik neked te szerencsétlen, há nem tudod, hogy az űrben nem szabad fingani!

  • Na, csak nem Einstein műveit tanulmányoztad, hogy ilyen művelt lettél!

  • Nem, csak téged ismerlek és sajnálom azokat, akiket oda veled bezárnának!
Ez azonban szöget ütött a fejébe és eldöntötte, hogy utánanéz a dolgoknak, mert arról hallott, hogy a nehézbúvárokba lent a mélyben beszorul a szél. Gondolta finoman visszavonul utánanézni, hogy tényleg mi is történik a súlytalanságban.

  • Megyek pihenek egyet.

  • Menj csak, én átmegyek a szomszédba, lássam mit csinál az a szegény ember, olyan egyedül van, mióta meghalt a felesége.

  • Menj csak menj, bátorítsd egy kicsit!
Alig várta, hogy az asszony kilépjen, gyorsan egy papírt, ceruzát vett elő és ráírta Einstein képletét E=mc és gondolkozott vajon, hogy is alkalmazható ilyen esetben. Hiába nézte, okosabb nem lett, ezért úgy döntött, először inkább a súrlódás törvényeit tanulmányozza.

Azt tudta, hogy odafent súrlódás nincs a levegővel, azt is, hogy súlya alig van az embernek, száll akár a pihe.

  • Ej, ha ott élnék, nem lennének rémálmaim! – gondolta magában.
Visszatérő rémálma volt, hogy a neje egy buja pillanatában felül akar kerekedni a százhúsz kilójával és nem akar leszállni róla addig, míg ő fiatal Jack Nicholsonná nem változik. Ez pedig nem akar bekövetkezni, mindig csak idős Jackként jelenik meg és nincs soha zsebében Viagra.

  • Azért az asszonyt nem viszem! – döntötte el határozottan.
Legjobban a súrlódás hiánya aggasztotta, mert ugyebár ilyen helyzetben ha valami mozgásba lendül, az soha meg nem áll.

  • Ha tehát én ott elszellentem magam, elmozdít a helyemből, örökmozgó leszek.
Morfondírozott magában, mert sokszor olyan erős volt a széljárása, hogy egyszer azzal fújta el a szülinapi tortán a gyertyát. Persze csak titokban próbálta ki, nehogy elvegye valaki kedvét a tortaevéstől a vendégek közül.

Így elmélkedett:

  • Teszem fel kint vagyok a fedélzeten, valamit bütykölök, rám jön egy görcs, ha én azt ott eleresztem, úgy elszállok akár a fecskemadár és ott maradok egy orbitális pályán életem végéig.
Ettől megrémült egy kicsit.

  • Ha véletlenül azelőtt épp töltött káposztát ettem, akkor biztos meg is fulladok. A múltkor is csak az egyik papagáj maradt életben, mikor megterheltem magam.
Rémülete ekkor szomorúsággá változott:

  • Ott nem is adnak töltött káposztát… Anélkül meg, hogy is élek meg annyi ideig… – sóhajtotta el magát.

  • Na hazajöttem! – riasztotta fel felesége hangja.

  • Te asszony úgy ennék egy kis töltött káposztát!

  • A fene a beledbe, csak most zabáltad tele magad! De nem bánom, ha hozol fel káposztát! – és elvigyorogta magát, mert tudta, hogy Gergucz fél lemenni a pincébe, amióta Trézsi néni ott kapott szívgörcsöt, mert zöldszemű marslakót pillantott meg a káposztáshordó mellett.

  • Máris megyek! Szólok a szomszédnak, megemlítem neki az űrhajós ügyet, hátha érdekli!

  • Csak annyit igyatok, hogy ma este el tudd végezni a kötelességed és vigyázz a szomszédra, szegény ma gyengélkedik!

  • Mi a fene üthetett ebbe az emberbe? – gondolkodott az asszony, hisz máskor bármit ígért nem tudta rávenni, hogy lemenjen a pincébe. Odament, ránézett a papírlapra, de csak ennyit látott: E =mc. Legyintett és hozzáfogott, hogy előkészítse a káposztához valót.
Tanulság:

– Ne hagyjuk, hogy egy kis szellő megakadályozzon céljaink elérésében!!!
 

Istefan

Állandó Tag
Állandó Tag
Erőszakmentes hír


Ma éjjel Sárosfalván betörés történt. Özv. Ifj. Gerzsonné arra ébredt, hogy valaki matarász a párnája alatt. :oLegnagyobb meglepetésére egy fiatal betörőt pillantott meg az ágya mellett, de nem sikoltott fel örömében, nehogy elriassza szegény flótást. A betörő idegesen keresgélt, de nem találta meg a pénzt, ami a dunyha alá volt rejtve. Gerzsonné nyugodtan várt, de nyugtalankodni kezdett, amikor észrevette, hogy az távozni készül. Idegesen felült ágyában, :mad:és felszólította, hogy végezze el betörői kötelességének, a nemi erőszakra vonatkozó cikkely, dugós paragrafusát. Mivel a betörő határozottan visszautasította az ifjú 78 éves hölgy kérését, az dühében hozzávágta értékes tizennyolcadik századbéli porcelán bilijét. A vagyont érő bili összetört, a porul járt betörőt - akiről kiderült, hogy idült potenciazavara van, és véletlenül otthon felejtette Viagra kapszuláját - kórházban ápolják.:laz:

Bejelentés egyik fél részéről sem érkezett, így a rendőrség lezárhatta az ügyet, mielőtt megnyitotta volna.
:dr_31:
 
Oldal tetejére