Szenvedély

Életem egy vasbetűkből vert biblia,
A Kísértésnek lelkem házán nincs nyoma.
Isten árnyékában lépve jámbor éltem,
Mégis mostan gyomrom izma ég feszülten.

Mióta megláttam Őt a télből ősz lett,
S tavasznak hevült szellői rémítenek,
Nyáron takart szívvel feszülten izzadok,
Remegve tavaszi éneket hallgatok:

"Oly szépen száll a tavaszi szél,
Esőt szitál és arcodhoz ér,
Mikor érzed, hogy hideg a vas,
Száraz a papír és magad vagy,
Ezt súgja füledbe halkan e szél:
Szerelmed Él! A Szerelmed Él!"

Rombol az érzés! Vajh milyen valót teremt?
Olvad a vas és ég a papír idelenn,
S így ordítok vissza a tavaszi szélnek:
"Hallgass már! Hallgass! Mondd, meddig könyörögjek?"

"Lásd, ellenállni ugyan mit ér?
Istened kezéből száll e szél!"