Szerelmesek, akik nem házasodhatnak

Melitta témája a 'Hírek' fórumban , 2012 Szeptember 27.

Melitta - 2012 Szeptember 27, 17:43
  1. Melitta

    Melitta Adminisztrátor Fórumvezető

    eskuvoruha.jpg

    Szandi és Tomi szerelmesek, novemberben tartották az eljegyzésüket. Mindketten Down-szindrómások.

    Szandi szereti a romantikát. Szerinte a kék szín például romantikus.

    Ezért is örül, hogy kék a szobája. Most ezt a helyiséget használják hálóként jegyesével, Tomival. Tomi eredeti szobája pedig a nappali, ami lila. Van bent tévé, számítógép, meg Tomi kedvenc egyiptomi képei.


    A Down Alapítvány Sarokház lakóotthonában élnek, tíz társukkal. Boldogok, szeretik egymást, mindketten dolgoznak, bőrékszereket készítenek egy cégnél. Tomi azt meséli, nagyon készül Szandi születésnapjára. Hogy mit ajándékoz neki, még nem tudja. Pedig lenne egy dolog, amire a lány nagyon vágyik: egy esküvői ruha.


    A házasság azonban számukra, legalábbis egyelőre, nem lehetséges. Tomi gyámság alatt van, engedély nélkül nem esküdhet. Engedély pedig nincs. Szandit – mint mondja – ez nagyon bántja, Brüsszelig is eljutott igényével, ott megígérték neki, hogy lépnek valamit az érdekükben. Ez azóta sem történt meg.


    Szandit a politika is érdekli – szavazna is, ha lehetne, de Magyarországon ez sem lehetséges. Pedig több tízezer Down-szindrómást és más fogyatékkal élőt érint a kérdés. A jogi megfogalmazás szerint azok az értelmi fogyatékosok és pszichiátriai betegek nem szavazhatnak Magyarországon, akik gondnokság (vagyis gyakorlatilag gyámság) alatt vannak. Gyámjuk nem voksolhat helyettük.


    Ezzel Magyarország, ha nem is egyedülálló, de kivételes az európai államok közt, sok külföldi országban ugyanis „gondoskodás van és nem jogfosztás". Ezeken a helyeken egy szociális segítő megtanítja a fogyatékkal élőket, hogy miként tudnak választani, és ha szükséges, el is kíséri őket.


    Nálunk azonban nincs így. Annak ellenére sincs, hogy korábban Magyarország is aláírt egy ENSZ-megállapodást arról, hogy nem fosztja meg jogaiktól a fogyatékkal élőket.


    Országunkban csakis az a Down-szindrómás „úszhatja meg" a jogfosztást, aki nem kerül gondnokság alá. Ez azonban nagyon nehéz, többségüket ugyanis szüleik így tudják biztonságban, hiszen ha hirtelen orvosi segítségre szorulnak vagy történik velük valami, akkor a rendőrök és az orvosok csak így intézkedhetnek egy felnőtt esetében, a szülők igényei szerint.


    A Down-szindrómások szüleinek többsége legtöbb esetben, és valljuk be, érthető okokból dönt az állandó gondoskodás mellett.
     

Hozzászólás

Melitta témája a 'Hírek' fórumban , 2012 Szeptember 27.

    1. öreganyám
      öreganyám
      Down-szindróma fogyatékosságának különböző fokozatai van. Van aki képes kreatívan dolgozni, de azért nem hiszem, hogy felelősséggel tudna gondoskodni utódjáról, vagy választani. Nem ő választana, hanem az aki elkíséri. Nem véletlen, hogy ilyen intézetben van, és gyámság alá helyezték. Nem beszélve arról, hogy ezt a gént nagy valószínűséggel, az utód, örökölné. Én nem tartom jogfosztottságnak. Családunkban is van a férjem oldalán ilyen gyerek. Szülei bizonyára megrémülnének attól, ha a fiúk megnősülne. Hiszen az utódról nekik kellene gondoskodni.
    2. Melitta
      Melitta
      Sajnos akiket nem tud a csaladi kornyezet elvallani mert nem tud onalloan elni nagyon nehez megertetni veluk miert is nem donteskepes.
      Nalunk is a barati korben van egy ilyen "gyerek" /40 eves/aki oroke szerelmes minden nobe es nosulne aki csak megfordul naluk vagy akiket ismer, legyen az apolono , vagy a kozerteslany vagy a szomszedasszony, de minden nap az anyjanak kell megborotvalni es szoszerint kiszolgalni mint egy 6 eves gyereket es az elet dolgait is ezen a szinten tudja felfogni. Mindenestre nagyon meghato a szerelmuk, es valamilyen szinten orvosokkal es az otthon vezetoivel valamilyen virtualis eskuvo talan megoldas lehet.
    3. öreganyám
      öreganyám
      Én is erre gondoltam kedves Melitta, hogy egy színjátszás keretén belül eljátszani, hogy egybekeltek. Úgy sem tudják, hogy ez nem hivatalos:)
    4. cicuka7878
    5. KisPico
      KisPico
      Végülis a kék szobában együtt laknak, nincsenek Rómeó és Júlia módjára elszakítva egymástól. De a jog bizonyos felelősségeket nem enged nekik felvállalni. Ugyanúgy, ahogyan a tetteinek következményeit felmérni képtelen kiskorúak sem köthetnek engedély nélkül házasságot. A gyámjuk ismeri őket, ő ítélheti meg, hogy mit képes felvállalni a Down kóros, és esetleg mit vállal fel ő, a gyám.

      Nem akarok senkit megbántani, de a választói joggal, meg az "emberi jogokkal" lassan ott tartunk, mint Caligula a lovával. Elvész a döntések felelőssége, ha olyanok is mehetnek szavazni, akiknek meg kell mondani, hogy hová tegyék az x-et. A választás nem arról szól, hogy Jancsit vagy Juliskát boldoggá tegyük azzal, hogy Ő szavazhat.
    6. Julcsi56
      Julcsi56
      Nekem nincsenek a környezetemben Down szindrómás emberek, így nem ismerem őket, csak felszínesen. Képesek-e utódnemzésre?
    7. öreganyám
      öreganyám
      Miért ne, hiszen attól még a hormonjaik működnek
    8. zsenyuska
      zsenyuska
      Nem egyszerű, azt biztos, hogy nem csak ők vállalják a felelősséget, hanem a környezetük is.
    9. Banilla
      Banilla
      A Down szindróma, egy genetikai rendellenesség, a 21. kromoszóma triszómiája okozza. Értelmi fogyatékossággal jár, ezért általában ezek a gyermekek itt Magyarországon szegregáltan tanulnak.
      Nyilvánvaló külső jegyek jellemzik (ezeket most nem részletezném), melyet maga a szindróma (tehát: tünetegyüttes) okoz, és általában nagyon jól szocializált emberekké cseperednek.

      Utódnemzésre képesek - mint bárki más, bár azt hiszem ez a fogamzásgátlás korában már nem annyira fontos - de, hogy fokozzam pont úgy mint bármelyikünk a szerelemre, szeretetre, megértésre, barátságra, türelemre, kitartásra, szorgalomra, trehányságra, lustaságra, utálatra, hisztire és kedvességre, nyavalygásra és örömre --> tehát mindenféle ÉRZELEMRE, amelyre mi is képesek vagyunk, ők is azok.
      Az érzelmek és az, hogy tudok-e olvasni, írni összeadni, ismerem-e a pénzt, vagy hogy értek-e mindent a politikából esetleg beszélek-e idegen nyelvet, nem függnek össze.

      Azt gondolom, eljátszani egy esküvőt nem ugyanaz mint összeházasodni... Véleményem szerint nem szép átverni azt embert... Végképp nem hülyének nézni... De ezt tovább nem kommentálnám.

      A gyámság kérdése nem pusztán fekete és fehér. Meg lehet érteni azt a szülőt, aki amellett dönt, és szintúgy azt is támogatom, aki nem. Hiszen igen, pont a "látszat esküvő" szól amelett, hogy sokan átverik azt, aki pusztán az érzelmeire támaszkodik...

      Mindamellett nekem vannak Down szindrómás BARÁTAIM (!!!), akik nem akarnak túl sokat, pusztán annyit, hogy megtehessenek olyan hétköznapi dolgokat, mint a munka, szerelem esetleg házasság...
      Ez olyan nagy dolog?
    10. Melitta
      Melitta
      Igazad van. En a "virtualis eskuvorol" eszmebe nem jutott hogy atveresre ,becsapasra hasznaljak ,hanem igazabol egyutt szeretnenek lenni, akar ellettarsi kapcsolatban ami azert el kene fogadni a tarsadalomba.
      A videot latva es laikuskent, ugy iteltem meg ,hogy meg lehet magyarazni nekik, miert szukseges a gyamsag, hisz ez egy vedelem a kornyezet hatasaitol , biztonsag szamara es ezt nem kell felrugni.
    11. öreganyám
      öreganyám
      Áll esküvő: gyámnak kell eldönteni, hogy a problémát , hogyan kezelje. Hiszen a következményeit is ő fogja viselni, és nem a gyámság alatt tartott egyén.
      Ha annyira értelmes, akkor meglehet beszélni a gyámság alatt lévő egyénnel, hogy ez nem kivitelezhető, csak formaságként beöltöztethető. Mivel általában 4-6 éves szinten vannak, "mondjuk, hogy összeházasodunk" már valóságnak élik meg!!!!!!!!!!!!!!!! Ha házasságra lépnek, van esetleg annak veszélye, hogy ugyan olyan beteg gyerek fog születni? valószínű, bár erre a genetikus tud válaszolni. Az utódról is a gyámnak kell gondoskodni.
      Igaz, mindenki maga tudja, hogy mennyi terhet vesz a nyakába
    12. lucamami78
      lucamami78
      az öcsém nem DS. (23éves) Viszont szellemi fogyatékossága miatt otthonban él ő is. Rendszeresen jön hozzánk, a dédikhez is. Én max annyit engednék, hogy úgymond 'fogadalmat tegyenek egy ceremónián', de nem házasságot. Gyerektől meg rettegek már most, hogy remélem nem lesz neki. Sajnálom, lehet kegyetlenül hangzik, de nem lehet egy rózsaszin szemüvegen nézni a dolgokat, viszont ha az ember ezzel éli a mindennapjait, tudja mire képesek, mik a nehézségek. Gondolom egy szellemileg egészséges kisgyereknek sem mondják a szülei, hogy na akkor most igazi gyereket neveljen fel...
      nem részletezem, mert sok lenne ide, de inkább azt kellene támogatni, hogy fogadja már el a társadalom őket is EMBERNEK, ne röhögjenek a hátuk mögött, ne bámulják őket, bárhova mennek, KAPJANAK MUNKÁT, mert igenis dolgoznának szivesen. ezek szerintem nagyobb akadályok, amiket le kellene küzdeni.Gyerekről meg szó se legyen.
    13. nkeda7510
      nkeda7510
      Nem értem miért ne lehetne összeházasodniuk, elvégre felügyelet alatt élik le az életüket. Viszont az utód nemzést nem engedném!!
    14. lucamami78
      lucamami78
      a házasságnak sok jogi következménye is van. (a gyámság is elég bonyolult burokratikus dolog) (itt most egy 'ideális' párt látunk, de ha egy 'nem fogyatékos' kihasználó célzattal hálóz mondjuk be egy öcsémfajta srácot (igen, akinek van egy nagyobb vagyona is, bár az is gondnoki számlán) akkor egy házassággal ki tudja, lehet hogy hozzájutna. (a húgommal, bár ő nincs lepapirozva, hogy szellemileg visszamaradottabb, nem jó szó, de most igy jött ki, bizony behálózták, házasság nélkül egy lakást adattak el vele, a pénzt meg elvették tőle. azóta sem tudjuk merre van, a rendőrség azt mondta, megtalálták, de nem akarja nekünk megadni a cimét,és nem akar kapcsolatot a családjával.igen, rossz társaság befolyásolja őket rossz irányba is sajnos)
      ez nem egy igen vagy nem téma, nagyon sokfélék ők is, jár nekik a boldog élet, de attól nem szabad őket sem becsapni.
    15. Rikka88
      Rikka88
      Nem hiszem, hogy baj az, hogy gondnokság alatt vannak. Pont ez itt a lényeg, hogy egy csomó dologra nem képesek, illetve nem látnak be bizonyos dolgokat. Szép lenne ha össze házasodhatnának, de ugyanakkor meg valószínű, hogy így is nagyon boldogak lehetnek együtt.
    16. lucamami78
      lucamami78
      :) igen, sőt! lehet még őszintébben boldogabbak, mint mi sokan vagyunk!
    17. Heckó
      Heckó
      Ezeknek az embereknek az érzelmi intelligenciájuk magasan az épek felett van.
    18. theeart
      theeart
      Nem áll esküvőről van szó,hanem ál esküvőről.Több dologban sem értek egyet:először is ahogy írtad"általában"nem 4-6 éves gyerek szintjén vannak/rengeteg Down-os gyereket ismerek/talán a beszédje nem érthető annyira a lánynak,de egyedül közlekedik,öltözik,tanul,normális felnőtt regényeket olvas és mindenről lehet vele beszélgetni.
      Van olyan is aki értelmileg nem ennyire fejlett.Viszont azt a nevükben is felháborítónak tartom,hogy kamu esküvővel"szúrják ki" a szemüket.Érzelmileg sokkal fejlettebbek mint a "normális" emberek,és bennük van emberség,kedvesség,önzetlenség és rengeteg szeretet.........mosolygott már valamelyikőtökre dawn-os?Na ők aztán megérdemelnének egy igazi esküvőt,ők igazán jóban-rosszban-szeretetben élnének...........nem úgy mint a mai -állítólag ép elméjű- fiatal lányok/kinek nem inge ne vegye magára!/akik a mai pénzorientált világban rámennek a lóvés pasikra,elvetetik magukat mert azon a napon ők a "királynők"ha meg beüt a férfinál a krach,elszegényedik akkor elválnak a férfitól,elhagyják.Szerelem,szeretet,jóban-rosszban?Ugyanmár.....
      Azon a hsz-on meg végképp kiakadtam,hogy tudnak-e gyereket nemzeni a down-osok......
    19. Zoli_USA
      Zoli_USA
      Nem az a baj ha két gyengeelméjű vagy más örökletes betegségben szenvedő házasodik, hanem ha gyerekük lesz. Én tehát ezt az ügyet és a hasonlókat roppant egyszerűen intézném el: úgy, hogy sterilizálják őket, persze fájdalommentesen, aztán nyugodtan házasítsák őket össze! Igen, híve vagyok az effélék akár kényszersterilizálásának is. S ezt nem tartom fasizmusnak. Nem mondom azt hogy ki kéne őket irtani, bezárni vagy bármiképp is rosszul bánni velük, sőt, kifejezetten az a véleményem, hogy emberségesen kell velük bánni, szeretettel, és segíteni kell őket. De NEM LEHET MEGBÍZNI BENNÜK fontos kérdésekben, hiszen épp az eszük sérült, hogy elnagyoltan fogalmazzak, azaz a felelősségérzékük, ítélőképességük csökkentértékű. Márpedig a gyerekvállalás komoly dolog, mert áldozatvállalást tételez fel mind a szülők, mind a társadalom részéről. És az effélékben tényleg nem lehet megbízni e téren (sem...), egyszer régen láttam pld egy tévéműsort, ahol egy szintén fogyatékos párt interjuvoltak meg, azok sem testileg voltak fogyatékosok hanem valami agyi zűrjük volt, és a riporter kérdezte tőlük, akarnak-e gyereket. Mire mondták hogy igen, persze. Erre a riporter megkérdezte, hogy de hát tudják-e hogy a doki szerint kábé nyolcvan százalékos az esély, hogy a gyerekük is szellemi fogyatékos lesz! S a férfi azt válaszolta hogy igen, tudja ezt de nem baj, mert ők legalább öt gyereket szeretnének, vagyis legalább az egyik valószínűleg ép lesz...
      Az nem érdekelte hogy ha így lesz is de a másik négyet az állam kell felnevelje majd, azaz a társadalom többi része, sőt lehet hogy az esetlegesen épnek születő gyermekét is, mert egy efféle fogyatékos pár ugyan miből tartaná el a gyerekét, amikor őket is az állam tartja el mindenféle segélyekből meg más módon...
      Én azt hiszem, az élethez mindenkinek joga van, ha már egyszer megszületett (hacsak ő is el nem veszi más életét...). A SZAPORODÁSHOZ már nem okvetlenül van joga mindenkinek, egyszerűen mert Földünk felszíne nem végtelen, s az erőforrások sem végtelenek.

Megosztás