SZERETET - "határok nélkül"....

Georgina Bojana

Őstag
Fórumvezető
Rádiós
Kormányos
Amikor az újszülött fiammal a kórházból haza érkeztem, drága nagyanyusom ezzel fogadott:
- Ettől a perctől kezdve, soha nem lesz pillanatnyi nyugtod sem. Ha melletted van a gyermeked, akkor minden rendben. De, ha csak a látóteredből kerül ki, pláne messzebb, a szíved ott dobog mellette, fölötte és vele. Mindenkor.
Beismerem, így is történt. Sőt u.ez még egyszer, átéltem és átélem nap, mint nap, mióta a lányom is megszületett.
Itt és most vadállatokat látunk, a csemetéikkel. U.az a féltő/óvó szeretet, időnként egy pici szigor.
Hiszen tudjuk mindannyian, hogy Ők az életünk kincsei.
:rolleyes: Mármint a gyerekünk, a gyerekeink. U.ezt érzik a vadállatok is, hiszen ők is szülők, méghozzá a legjavából.
*
1. A nagy tigris büszkén nyalja meg kicsinye pofáját

1.jpg

2. Az önzetlen tobzoska háta kiváló pihenőhely gyermeke számára

2.jpg

3. Együtt élvezi a vizet medvemama és medvebocs

3.jpg

4. Ez a krokodilanyuka nagy tűrőképességgel rendelkezik

6.jpg

5. Az oroszlánok aggódva és meghatottan figyelik a kicsi első lépéseit

4.jpg

6. A kis róka harcol mamája figyelméért

5.jpg

7. A hattyúmama minden utódjának egyformán adagolja a szeretetet

7.jpg

8. Idilli pillanat a mezei pockok életében: a szülők szenvedélyes szerelmébe próbál bekapcsolódni a kicsinyük

8.jpg

9. A jegesmedvéknél elkél néha egy kis szigor

9.jpg

10. Zsiráfmama és kicsinye láthatóan imádják egymást

10.jpg

11. A mókusmama icipici bébijét tartja a kezében

11.jpg

12. Ilyen egy igazi nagycsalád: az oposszum hátán alig férnek el a gyerekek, de addig nincs indulás, amíg nem jutott mindenkinek hely

12.jpg

Forrás: LifeHack
 

Csillagözön

Állandó Tag
Állandó Tag
A Kis Róka.jpg


A kis rókára kiskorában talált rá a férfi a vadonban, azt hitte egy kutya, ezért egy kutyák megmentésére szolgáló központba vitte. A róka felépülése alatt teljesen megszelídült, ezért már nem engedhették vissza a vadonba, mert nem tudott volna magáról gondoskodni. Nézd, hogy imádja megmentőjét:



 

Georgina Bojana

Őstag
Fórumvezető
Rádiós
Kormányos


A kis rókára kiskorában talált rá a férfi a vadonban, azt hitte egy kutya, ezért egy kutyák megmentésére szolgáló központba vitte. A róka felépülése alatt teljesen megszelídült, ezért már nem engedhették vissza a vadonba, mert nem tudott volna magáról gondoskodni. Nézd, hogy imádja megmentőjét:




*
Nagyon aranyos! Úgy bújik, mint egy "kiscica", vallom, hogy nem mindegyik vadállatból tör ki a "vad" ösztön. Itt is látható!
 

Georgina Bojana

Őstag
Fórumvezető
Rádiós
Kormányos
A szeretet mindig, mindenütt jelen van. Csak legtöbbször nem vesszük észre. Az élteti a Világot. Szeretet nélkül nem születne semmi....


*
Kedves Csillagözön,
édesanyámnak is volt 1 kakasa, a neve: Mokili, és két tyúkja: a Puttty és a Kendermagos. Ők már idős, hajlott korában voltak a kedvencei. Végelgyengülésben haltak meg. De nagyon sok szeretetet, örömet adtak no és kaptak. Mivel kötődésük kölcsönös volt anyámmal. Ezt a videón szereplő kisfiút sem tudom elképzelni, hogy elvágná egy tyúknak is a nyakát abból az okból, hogy csirkepörköltet akarna enni. Jómagam sem vagyok erre képes. A hentesnél darabokban vettem meg a csirkét, vagy már egyben pucolva, így soha nem volt az állathoz kötődésem. De ha már ismertem volna, képtelen lennék megenni. Hiába no, a városi ember más, mint a vidéken élők.
Ezt úgy értem, hogy a vidéki ember tudja, ha ő nem öli meg az állatát, akkor hogyan eszik húst? Nemrégiben esküvőn voltam. Az egyik fogás borjúpörkölt volt. Akkor tudtam meg, hogy a náluk született, saját kézzel világra segített, kényeztetett szép kisborjút éppen az a gazda csapta fejbe, aki előtte való nap, még simogatta.
Tudom, a világnak ez a rendje, igaz, én nem ettem a borjúpörköltből, mert soha nem szerettem.
A rántott csirkét lelkiismeret furdikálás nélkül pusztítottam. No itt van ez a felemás érzés, amit még magamban sem tudok megérteni. Csak azt, hogy finom a rántott csirke, s milyen jó, hogy nem ismertem a végítélete előtt a szárnyast...
A szomszédban 4 liba van. Őket a háznak védésére "alkalmazták". Nagyon aranyosak, nagy a kert, s ők ott bóklásznak. Ha idegen jönne be, olyan ricsajt csapnának, hogy erre bárki megfutamodna. Elől pedig egy nagyméretű "fogós" kutya a legtökéletesebb védelem. A libák nagyon megszerettek, nem ok nélkül. Amikor a kertembe megyek, mindig van a kezemben valami finomság a részükre. Ha csak meglátnak, már röpülnek, egymást taposva "koldusként" álldogálnak a kerítés túl oldalán. Nagyon aranyosak, s mivel állat bolond vagyok (beismerem) mindenféle lükeségeket mondok a libáknak, akik bólogatnak, szárnyat emelnek, s lesik a kezemet a csemege miatt.
Mindig kérem, s megnyugtató választ várok és kapok is arra vonatkozóan a szomszéd gazdától, hogy belőlük soha nem lesz libasült.
 

Csillagözön

Állandó Tag
Állandó Tag
*
Kedves Csillagözön,
édesanyámnak is volt 1 kakasa, a neve: Mokili, és két tyúkja: a Puttty és a Kendermagos. Ők már idős, hajlott korában voltak a kedvencei. Végelgyengülésben haltak meg. De nagyon sok szeretetet, örömet adtak no és kaptak. Mivel kötődésük kölcsönös volt anyámmal. Ezt a videón szereplő kisfiút sem tudom elképzelni, hogy elvágná egy tyúknak is a nyakát abból az okból, hogy csirkepörköltet akarna enni. Jómagam sem vagyok erre képes. A hentesnél darabokban vettem meg a csirkét, vagy már egyben pucolva, így soha nem volt az állathoz kötődésem. De ha már ismertem volna, képtelen lennék megenni. Hiába no, a városi ember más, mint a vidéken élők.
Ezt úgy értem, hogy a vidéki ember tudja, ha ő nem öli meg az állatát, akkor hogyan eszik húst? Nemrégiben esküvőn voltam. Az egyik fogás borjúpörkölt volt. Akkor tudtam meg, hogy a náluk született, saját kézzel világra segített, kényeztetett szép kisborjút éppen az a gazda csapta fejbe, aki előtte való nap, még simogatta.
Tudom, a világnak ez a rendje, igaz, én nem ettem a borjúpörköltből, mert soha nem szerettem.
A rántott csirkét lelkiismeret furdikálás nélkül pusztítottam. No itt van ez a felemás érzés, amit még magamban sem tudok megérteni. Csak azt, hogy finom a rántott csirke, s milyen jó, hogy nem ismertem a végítélete előtt a szárnyast...
A szomszédban 4 liba van. Őket a háznak védésére "alkalmazták". Nagyon aranyosak, nagy a kert, s ők ott bóklásznak. Ha idegen jönne be, olyan ricsajt csapnának, hogy erre bárki megfutamodna. Elől pedig egy nagyméretű "fogós" kutya a legtökéletesebb védelem. A libák nagyon megszerettek, nem ok nélkül. Amikor a kertembe megyek, mindig van a kezemben valami finomság a részükre. Ha csak meglátnak, már röpülnek, egymást taposva "koldusként" álldogálnak a kerítés túl oldalán. Nagyon aranyosak, s mivel állat bolond vagyok (beismerem) mindenféle lükeségeket mondok a libáknak, akik bólogatnak, szárnyat emelnek, s lesik a kezemet a csemege miatt.
Mindig kérem, s megnyugtató választ várok és kapok is arra vonatkozóan a szomszéd gazdától, hogy belőlük soha nem lesz libasült.
G.B.


Köszönöm, hogy megosztottad velünk ezeket az aranyos helyzeteket, történeteket. Ezek is azt mutatjàk, milyen csodálatos, és ismeretlen az élet....
 

Georgina Bojana

Őstag
Fórumvezető
Rádiós
Kormányos
Köszönöm, hogy megosztottad velünk ezeket az aranyos helyzeteket, történeteket. Ezek is azt mutatjàk, milyen csodálatos, és ismeretlen az élet....
*
Kedves Csillagözön,
a kutyáimmal kapcsolatosan is nagyon sok élményem van. De voltak cicáim is. Képtelen lennék, állatok nélkül élni. Egy aprócska történetet írnék le: huszonéves koromban volt egy papagájom. Egyszerű, hullámos papagáj, a neve Pityu. A színe kék és a szíve akkora, hogy talán nem is fért abba a kis tollas kis testébe. Nagymamám és Nagyapám egy hétre elutaztak Mátraszentimrére, telelni. A madár megszokta, hogy egész nap sürögnek-forognak körülötte. Sőt azt is, ahogyan Nagyapám (Pityu madár kedvéért, hangosabban mondta Nagyanámnak) Sadi, kérsz kávét? A madár azonnal rikácsolta a feltett és általa meghallott kérdést.
Napközben dolgoztam, futottam a dolgaim után. Természetesen amikor már mindenki elcsitult körülöttem, Pityura is szántam időt. Nem akartam, hogy búnak eressze a fejecskéjét. Tény, hogy nagyon hiányolta a nagyszüleimet. No, letelt az idő, s hazaérkeztek. Azt az örömet, azt nem lehetett elmondani. A kalitkának az ajtaját kinyitottuk, s repült a madár Nagyanyus vállára és a fülébe mondta, sűrű bólogatások közepette:
- Sadi, kérsz kávét?
*
Igen, igen, egyetlen kis tollasban is mennyi, de mennyi szeretet szorul. Igaz, a videóban szereplő papagájnak nem kék a színe, de rendkívül okos, ügyes s meglátszik az, hogy szeretettel, nemcsak gondoskodással veszik őt körül.



 

Csillagözön

Állandó Tag
Állandó Tag

A csimpánz Jane Goodall elmondása szerint szörnyű állapotban került hozzájuk, de folyamatosan küzdött életéért, és a munkatársak is rengeteget fáradoztak Wounda megmentésén, aki nemcsak nagyon le volt gyengülve, de számos betegséggel is küzdött.

 

Georgina Bojana

Őstag
Fórumvezető
Rádiós
Kormányos
Szeretet - határok nélkül! - itt a vízben is...
A szürke fóka megfogta a a búvár kezét – figyeld meg, mit kért tőle ezek után? A búvár kezét a fóka, a pocakjához emelte, s így jelezte, hogy szeretné, ha megsímogatná. A búvár ezt a kérést örömmel teljesítette.
Nagy-Britannia délnyugati részén, a Kelta-tengerben történt.

 

Georgina Bojana

Őstag
Fórumvezető
Rádiós
Kormányos
Van aki szereti, van aki fél tőle, van aki irtózik...
Itt az eredeti, olcsó megoldás!
Egerentyűk -lakásban- való begyűjtésére praktikus, házilag elkészíthető eszköz. Humánus. Egészen addig, ameddig nem adományozzuk az így rabul ejtett cincogit - a macskánknak.

 

Csillagözön

Állandó Tag
Állandó Tag
".....Kiara, az oroszlán már több éve él a filmben látható állatmenhelyen, Adolfo mentette meg őt és hozta be ide. A férfi lett az oroszlán örökbefogadó apja, s a kettőjük között szoros kötelék alakult ki.

Egy idő elteltével elváltak útjaik, de egy nap Adolfo visszatért, hogy megnézze, emlékszik-e még rá az állat...."
 

Csillagözön

Állandó Tag
Állandó Tag
"A fecskét egy autó ütötte el, amikor az alacsonyan akart keresztül szállni az úton. Életben maradt, de nem tudott többet mozdulni. A párja élelmet vitt neki. Minden szeretetével és együttérzésével vitte az élelmet. Aztán ismét élelmet vitt az úton fekvő párjának, de rémülten észlelte, hogy a párja már nem él. Próbálta megmozdítani, próbált életet lehelni belé....

Ráeszmélve arra, hogy a társa halott, őrült szeretettel sírni kezdett. Végül, tele szomorúsággal......"

Fecskék....jpg


https://www.facebook.com/felfedes.h...080884258018/1008605702505536/?type=3&theater
 

Georgina Bojana

Őstag
Fórumvezető
Rádiós
Kormányos
"A fecskét egy autó ütötte el, amikor az alacsonyan akart keresztül szállni az úton. Életben maradt, de nem tudott többet mozdulni. A párja élelmet vitt neki. Minden szeretetével és együttérzésével vitte az élelmet. Aztán ismét élelmet vitt az úton fekvő párjának, de rémülten észlelte, hogy a párja már nem él. Próbálta megmozdítani, próbált életet lehelni belé....

Ráeszmélve arra, hogy a társa halott, őrült szeretettel sírni kezdett. Végül, tele szomorúsággal......"



https://www.facebook.com/felfedes.h...080884258018/1008605702505536/?type=3&theater
*
Nagyon szomorú :(
 

Georgina Bojana

Őstag
Fórumvezető
Rádiós
Kormányos
Életet mentettem!

S, ettől napokig BOLDOG voltam és vagyok. A történet: macskám, MicóCicóm a hét elején megfogott egy fekete rigót, s behozta a szobába. A madárka bemenekült a szekrény mögé, macskát sikeresen kizavartam, ajtót becsuktam. A madárkát nem láttam, mert nem akartam zseblámpa fényével megzavarni. Gondoltam, ha életben van és jól van, akkor biztosan jelez. Egy idő múltán a madár hangosan csipogott, no gondoltam, remélem nincs komoly sérülése. S, látom ám, hogy felszállt a szekrény szélére. Hja, boldog voltam, no, semmi gond.
A párja egy folytában az udvaron lévő diófáinkról üzente, kiabálta, visította, hogy várja, s, hogy itt van.
Gondoltam, kicsit hagyom a madárkát pihenni, a szomszédból kértem galamb eledelt és kis pohárba vízet is letettem a szobában lévő ablak belső, széles részébe.
Gépet lezártam, becsuktam magam mögött az ajtót.
Éjszaka hallottam a fiú fekete rigó kiáltásait, de a "rabságban" lévő fekete rigó felesége is vissza-vissza rikácsolt.
Reggel aztán mit látok? A "feleség", a barna színű rigó ott ugrált az ablak előtt, egészségesen.
Ablakot kinyitottuk, s röpült is kifelé boldogan.
Az ablak előtti orgona bokron ott várta már a párja. S, ilyet még nem láttam, a csőrüket összekoccintották. Ott örömködtek az ablak előtti orgonabokor ágán. Ablak becsuk, s több óra múlva engedtem ki MicóCicót, aki "természetesen" szóba nem állt velem, de egész nap ám, hiába hívtam.
Ez engem cseppet sem érdekelt, amiért és aminek örömködtem - a rigó feleség, megmenekült!
S, azóta is hallgatom a trillázást a kertben, no persze nem biztos, hogy ők azok, talán más rigók.
A tudat, hogy életet mentettem, ha csak egy madárkáét, attól is boldog voltam és vagyok.


:hurra:
 
Oldal tetejére