Szuhanics Albert versei

alberth témája a 'Irodalom' fórumban , 2006 November 25.

  1. alberth

    alberth Állandó Tag

    A turkálóban

    Téli napnak alkonyulatánál,
    Megállék a turkáló ajtajánál.
    Vonakodva nézek szét a helyiségben,
    Nem lát meg ismerős annak belsejében?

    Bizony, jól sejtettem, rögtön észrevettem,
    Főnök, s titkárnője ott turkálnak szemben.
    S nejem barátnője... ki gondolta volna!
    Mindig azt dicsekszi, mily jól megy a dolga.

    Tőlem balra, néma méltóságban,
    Volt barátnőm kutat csendben, egymagában.
    Ahogy rámnéz, vörös lesz a képe,
    Olyan mintha égne, s folyna vére.

    Mintha nem ismerne, lesütött szemekkel,
    Folytatja munkáját szorgalmas kezekkel.
    Odébb meg a szomszéd rám merengve nézett,
    Mint ködön át a máramarosi bércek.

    Hozzá fogok én is -, itt egy derék gúnya,
    Méretre jó lenne, csak lyukas az ujja.
    No nézd a hasán is..., egy jókora nyílás,
    Azon át látom meg, hogy kilója hétszáz!

    Boldog órák szép emlékeképpen,
    Ott turkáltam én is a tömeg közepében.
    Egyre serényebben, egyre merészebben,
    Úgy eltelt az idő, hogy észre sem vettem.

    Nézelődésemben, fél szendergésemből,
    Egy lelkesült kiáltás ver föl.
    Jön a bála, jön a bála! - hangzék,
    S majd felborítnak, amint feltekinték.

    Mint az őrült, ki letépte láncát,
    Megindult a tömeg, s törtet egymáson át.
    Bálabontás jövend..., nagy cirkusz valóba'.
    Bizony irigyelné az ókori Róma.

    Szende ismerősim..., kik még nemrég voltak,
    Már nem restelkednek, nyomnak, löknek, tolnak.
    Turkálnék a cuccból, mi új bálában vagyon...
    De jobb ha hazamegyek, mert itt ütnek agyon!

    Otthon a tévében buzgón meccset nézek,
    Alvajárók ezek..., mély altatást érzek.
    Kis életet, mozgást, vajon hol keressek?
    Otthagyom a focit, hogy turkáljak egyet!

    1993. december.
     
    pixyke kedveli ezt.
  2. alberth

    alberth Állandó Tag

    [FONT=Times New Roman, serif]Emlékképek[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Olykor felmerülnek a derengő képek,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]s oly üdévé válnak, mint tarka virág.[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Mint festő ecsetjén zöldülnek a rétek,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]úgy éled fel előttem egy letűnt világ.[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]A múltamban járok, gyermek vagyok ím,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Előttem a Tisza hullámzón lebeg.[/FONT]
    [FONT=Courier New, monospace][FONT=Times New Roman, serif]Gondtalan örömmel játszom szép álmaim,[/FONT][/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]s a lankás parton kagylókat szedek.[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]A kék égen bárányfelhők futnak tova.[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]s homokváram épül, míg buzgón dolgozom,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]A fellegek szállnak, vajon honnan, s hova?[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]játék közben ezen elgondolkozom...[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Szitakötő repdes zizegve köröttem,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]De én a lebbenő lepkét üldözöm.[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Míg a nyári nap sugárzik fölöttem.[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]S rebbenő fecskepár is reám köszön.[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Gólya kering távol a nádas fölött,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]ott a langyos iszap, búvó békák hona.[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Ebihal evickél ‚s teknőc döcög,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Fűzfák alatt vadlibák haladnak tova.[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Közelben az erdő, ősrégi fák állnak,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Az ártérben élnek, oly régóta már.[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Bennük nyulak, őzek és sok nyüzsgő állat.[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]bagoly, sólyom, ölyv, és sok-sok más madár.[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Míg boldogan játszom, s szöcskét kergetek,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]alkonyra jár a nap, s lassanként lemegy.[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Úgy elszállt az idő, mint a fellegek,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]hát búcsúzom én is, és haza megyek.[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Ilyen a gyermekkor, csupa ábránd, öröm,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]ápoljuk emlékünk, mindent mi benne szép.[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Hogy felnőtt fejjel is, legyen hozzá közöm,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]most is átélhetünk sok-sok szép mesét.[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]1994. aug.[/FONT]
     
  3. alberth

    alberth Állandó Tag

    Óda a Trabanthoz

    Gépkocsik virága, márkáknak királya,
    Te az autóipar legszebbik gyártmánya.
    Trabantos nemzedék, emlékezvén rólad,
    Friss virággal járja az autóbontókat.

    Egykoron hogy várták világra jöttödet,
    Lángeszű mérnökök tervezte gépezet.
    Mi csak elérhető, technika vívmánya,
    Sok zseni tervező mind beléd plántálta.

    Volkswagen, Mercédesz Toyota kínálat,
    Messze lemaradva kullogott utánad.
    Egy nagy márka maradt talpon a vidéken,
    Kemény vetélytársad, Zaporozsec néven.

    Később ez a beste sem vette a gátot,
    Így meghódíthattad az autós világot.
    Géniuszok csúcsa, te kiváló járgány,
    Ellenedre fordult egy nagy irígy ármány.

    Piszkálgatni kezdtek és beléd kötöttek,
    Ilyeneket szóltak... ezek csak pöfögnek!
    Épp azt kritizálták, mi benned élvezet,
    Esztétikus külsőd, tágas utastered.

    S a légkondíciónálás zseniális volta...
    Mit törhette fejét, mind ki ezt megoldta.
    Télen a fűtéshez bunda volt a nyerő,
    S forró nyáridőben az ablaktekerő.

    Praktikus megoldás, mily komfortos, gáláns,
    A hátsó utasnak a ki- és beszállás.
    Abroncsos szekérrel felér rugózása,
    Ha éhen ülsz bele, nincs amit kirázna.

    Mind, mind ez már eddig maga világcsoda,
    De megtetézte mégis a gyár mérnökhada.
    E dicső termékre téve fel koronát.
    Motorod oly mesés, hogy szolgált koron át.

    Bár nyugati cégeknek újításra tellett,
    Katalizátor s turbó neked sosem kellett.
    Ők gyengén leheltek, s hangjuk is lehalkult,
    Te, mint egy bűzsárkány, nem ismertél alkut.

    Röhögve bámultad, ők száguldva rohannak,
    És még hogy eközben már alig fogyasztanak.
    Te bezzeg urasan, cammogva mehettél,
    Közben mi beléd fért, annyit megehettél.

    Ám van mi indokolja a lázadók tettét,
    Hogy a szép Suzukit királynővé tették.
    Fiatal és ügyes, s mindenképpen nyerő,
    Te lettél ősz fejjel környezet-szennyező.

    Gépkocsik virága, király sok koron át,
    Megvénhedt fejedről lehullott koronád.
    Látod, így múlik el a világ dicsősége,
    Lassan majd elfelejt a jövő nemzedéke.

    1994. április.
     
  4. alberth

    alberth Állandó Tag

    Zöld vers

    Zöld a levél, zöld az ág,
    Az ágon zöld hernyó rág.
    Rágódik a zöldben, zölden,
    Zizeg, zörög, zabál szörnyen.

    A zöld ágon, zöld madár,
    Zöld szemével lesben áll.
    Te zöldfülű, jaj neked,
    Elzöldellt az életed!

    Ily zöldséget el nem hiszek,
    Minden zöldet fellegelek,
    Ha mások bele is zöldülnek,
    Akkor is tovább zöldellek!

    ...A zöld hernyó, fenn a fán,
    Zöld levelet nem fal már.
    Elvitte a zöld halál,
    Bekapta a zöld madár.

    Debrecen, 1976.
     
  5. alberth

    alberth Állandó Tag

    [FONT=Times New Roman, serif]A butaság ódája[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Ha fejemben sötét vagyon,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]akkor vagyok boldog nagyon.[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Energia kell a fényhez,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]minek pocsékoljam én ezt...?[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Ha fejemben sötét vagyon,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]az a legnagyobb vagyonom.[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Szikrát hányna tán a fejem,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]ha azt tanulásba vetem...[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Ha fejemben sötét vagyon,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]fejlődni azt sosem hagyom.[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Ha nem tudok, nem felejtek,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]és tudást így nem veszejtek...[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Ha a fejem sötét vagyon,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]nem sülhet el majd egy napon.[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Ha nem lenne ilyen bamba,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]talán fel is robbanhatna...[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Ha a fejem sötét vagyon,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]könnyű, nincs benne tartalom.[/FONT]
    [FONT=Courier New, monospace][FONT=Times New Roman, serif]A sok tudás elrántana,[/FONT][/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]s orra bukhatnék általa...[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Ha a fejem sötét vagyon,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]nem kell aggódnom dolgokon.[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Nem félhetek, mert azt tudom,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]csak fejbe verhetnek, s nem agyon...![/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Ha a fejem sötét vagyon,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]gyagya-bagya vagyok nagyon.[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Ám jó, hogy mindezt nem tudom,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Így meg sem ütközöm magamon...[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Ha a fejem sötét vagyon,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]nem is világíthat nagyon.[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Senkit nem zavar a fénye,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]nem kell hunyorogva nézze...[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Ha a fejem sötét vagyon,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]az a legnagyobb hatalom.[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Mert bárki tudna tanítani,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]De senki nem tud butítani...![/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Ha a fejem sötét vagyon,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]jobb, ha így marad tudatom.[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Hisz ha fényt kap, még megtudom,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]hogy a fejem sötét nagyon...![/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Ha a fejem sötét nagyon,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]nincs több témám, abbahagyom.[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Seeemmi neeem jut az eszembeee,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]eee verset így fejezem beee beee beee...![/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Debrecen, 1995. febr. 28.[/FONT]
     
  6. alberth

    alberth Állandó Tag

    [FONT=Times New Roman, serif]Szilveszteri koleszterin[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Szilveszter egy van egy évben,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]van mit átallépni szépen.[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Mert ilyenkor olyat teszünk,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]hogy óévből újba megyünk.[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]S a komolyság nem oly érdem,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]mint egyébként egész évben.[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Lazán vesszük ma a tétet,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]s annyi minden megtörténhet...[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Névnapot tartott Szilveszter,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]fel is ment hozzá az Eszter.[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Népnap együtt Szilveszterrel,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Szilveszter kettesben Eszterrel.[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Ám nem tudja még Szilveszter,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]kis bakit csinált az Eszter.[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Posztinor lett volna menűje,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]ám eszterint tett retikülbe.[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Nem lesz több ily csodás éje,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]ezt elrendezte Esztikéje.[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Esztendőre, s ez nem baki,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]lesz majd velük még valaki.[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Eszter két Szilveszterrel,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]vagy Szilveszter két Eszterrel,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Ebben már csak az a talány,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]hogy fiú lesz avagy leány.[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Nem is sejti Eszter apja,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]hogy ez neki míly nagy napja.[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Tablettáját ő elnézte,[/FONT]
    [FONT=Courier New, monospace][FONT=Times New Roman, serif]s ezt lánya sem vette észre.[/FONT][/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Mentség volt rá ittas volta,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]s a posztinort tovább locsolta.[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Így születhet majd unoka,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]s hogy nagyapa lesz ő az oka.[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]1994. január.[/FONT]
     
  7. alberth

    alberth Állandó Tag

    [FONT=Times New Roman, serif]A pszichológusnál[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Zavart ma az elménk, nem bírunk a stresszel.[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Hiába üvöltjük, kérlek stressz, eressz el![/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]A pszichológushoz sok idegsokkos jár ma,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Stressz, s lelki fóbia kinek-kinek járma.[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Nehéz idők járnak, kikezdik idegünk,[/FONT]
    [FONT=Courier New, monospace][FONT=Times New Roman, serif]Még ha nem vigyázunk, idióták leszünk.[/FONT][/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Idegességedben -, ha magad téped, eszed:[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Úgy elmegy az eszed, hogy észre sem veszed.[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Egy asszonyka éppen elmondja, mi baja,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Ura egy pipitől jön esténként haza.[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Otthon a háztájit soha nem látja el,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Taraját lógatja, s mindig nemmel felel.[/FONT]

    [FONT=Courier New, monospace][FONT=Times New Roman, serif]Férjem egy tyúkkal hál, velem sosem szexel,[/FONT][/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Pedig csábítgatom csőrömmel, begyemmel.[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]A mi jó kakasunk, húszat is megpetél,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Ő jön pipijétől, s otthon cipőt kefél.[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Perverz álmaimban már én is tyúk vagyok,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]S mi mindent csinálnak velem a kakasok...![/FONT]
    [FONT=Courier New, monospace][FONT=Times New Roman, serif]Mondja csak doktor úr, nem vagyok én tojós?[/FONT][/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Úgy hiszem, asszonyom, maga inkább gyogyós![/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Mentő hoz egy autóst, mondják - füvet legel.[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]A miért kérdésre hangos múúú !-val felel.[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Oly sok a benzin-ár, biztosítás, vizsga,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Fejős tehén már ő, mint a szomszéd Riska.[/FONT]

    [FONT=Courier New, monospace][FONT=Times New Roman, serif]Mindent kifizetett, s kajára nem telik,[/FONT][/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Kiszállt kocsijából, hogy majd füvet eszik.[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Hogyan lett ő tehén, egyébként meg férfi...?[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Ezen töri fejét..., és sehogyan sem érti.[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Idős úr érkezik, szörnyű arcot vágva,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Velem szóba állhat, csak ne legyen gyáva.[/FONT]
    [FONT=Courier New, monospace][FONT=Times New Roman, serif]Rájöttem ugyanis, hogy géppuska vagyok,[/FONT][/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Anyjuk magyarázza: - nem eszik csak babot![/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Más páciens neje, panaszolja éppen,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Kutyának gondolja most magát a férjem.[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]De uram, ön ember, nyugtatja a doktor, [/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Neje hozzáteszi, - ezt ugatom sokszor.[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]- A főnököm véreb, szomszédom egy szuka...[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Nem csoda, ha kutyus lett otthon apuka?[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]- Anyósom harapós és szűk a kutyaól,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Ebül áll helyzetem -, ő emígyen csahol,[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Itt van a fényképe - az orvosnak mutatja...[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]- Nővér, kényszerzubbonyt, de énreám adja...![/FONT]
    [FONT=Courier New, monospace][FONT=Times New Roman, serif]S még nincs rácsos-ágyban? - nyüszíti az orvos...[/FONT][/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Vaú, ön nem beteg, hanem nyugis mókus![/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]1994. január.[/FONT]
     
  8. alberth

    alberth Állandó Tag

    Esztelen szerelem

    Szemedbe meredtem,
    Eszemet vesztettem.
    Esztelen szerelem,
    Kellett ez ennekem?

    Tekeregek estelen,
    Tereken este lenn.
    Erekélyedet lesve,
    Kéjekben merengve.

    Elmennem nem lehet,
    Szeretsz e engemet?
    Engedj be, menjek be...
    Reptetlek mennyekbe!

    E percben bent leszek,
    Te kedvedre teszek...
    Bemegyed nesztelen,
    S nem leszek szemtelen.

    Ne legyél szemérmes,
    Szemes legyél, s vérmes.
    Veled lesz ez esten,
    En meztelen testem.

    Feszes te kebeled,
    Fesztelen feneked...
    Szexre fenekedve,
    Fene kedvem lesz e?

    Epedve remegek,
    Le is térdepelek,
    Mert lelkem eleped,
    Engedd veled legyek!

    Menyecske, menyecske,
    Gyere le, engedj be!
    Levetve erényed..,
    Legyek te reményed.

    Kellemes lesz ested,
    Melengetem tested.
    Estelente, reggelete, delente,
    El nem szenderedve...

    Tente... kedves... tente...!

    Debrecen, 2006. 11.
     
  9. alberth

    alberth Állandó Tag

    [FONT=Times New Roman, serif]Hortobágyi életképek[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Szikes, magyar pusztán, izzó napsütésben,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Gulya legelészik a gémeskút tövében.[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Olykor elbődűlnek, nyakukat kinyújtva,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Borjuk szopni készül a tehénhez bújva.[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]A gulyások vígan főzik a jó gulyást,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]A marha nem tudja -, miből e paprikás.[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Bizony minden korban, ez a gulyás marha,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Amúgy a javából, jó nagy volt a szarva.[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Van hamis gulyás is, mit gulyás nem főzne,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Csak igazat eszik..., jut bőven belőle.[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Hosszú kanalával a bogrács mélyét kémli,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Látja néhány marha, nézi..., mégsem érti. [/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Ott a mulya gulya -, s jámboran eszeget,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Hisz` boldog nemtudása eleve eszement,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Ha megboldogítják, s elszáll ez a mámor,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]A boldogtalannal biz` boldogul a pásztor.[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Míg az ősi csordák vadon legelésztek,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Csordás nélkül voltak kitéve a vésznek.[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Ha nyugodtan ettek, s nem figyeltek neszre,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Ragadozók által biz` el voltak veszve![/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]De hová fejlődtek! - pásztoruk van nékik,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]S nyugodtan ehetnek, a veszélyt nem érzik.[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Van ki vigyáz rájuk, s ők benne bízhatnak.[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Míg terelve vannak, boldogan hízhatnak.[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Ezért fizetni kell? - ők nem tudnak erről,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Azért... nem mentesek az adósság-tervtől.[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]S hogyan dolgozza le karmáját a marha?[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Érti ezt gazdája..., jól viszket a marka![/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Ott az állatvásár -, érte pénzt kap ura,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]A borjú meg bámul... majd az új kapura.[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]A tehén letejel, ekét húz a tinó,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]A ropogós ökör nyárson sütve a jó...[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Közben a nagy pusztán nem áll meg az élet,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Jut még a zöld fűből, s legelik a mének.[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Paták dobogása nagy-távol morajlik,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Pattog a karikás, hangja messze hallik.[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Kurjongat a csikós, ő biz lóra termett,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Bajsza kipödörve, igen nyalka termet.[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]A nemes paripa fut, s habzik a szája,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Kezes egy jószág ez, jól illik alája...[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Míg a ménes nyargal, s belereng a róna,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Nem tudja a csikó -, ő is lesz matróna.[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Most vágtassál te mén, a széllel szabadon,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Mert majd a csikósok betörnek egy napon![/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Lóvásárba visznek, s nézik lábad, fogad,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Majd versenyló leszel, sok úr reád fogad.[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Így kapsz szemellenzőt, és zablát a szádba,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Nem tekinthetsz többé e széles pusztaságra.[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Kinn a tágas rónán, míg sörényed lobog,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]És a szilaj ménes veled együtt robog,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Legyél tüzes csikó, míg nem adnak, vesznek,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Legyél rakoncátlan, míg lóvá nem tesznek![/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Odébb a nyáj legel, fűvet tépegetve,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Peckes a pásztoruk, köztük lépegetve.[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Csodálkozó szeme a délibábra mered,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Mely a napsütötte horizonton lebeg.[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Vajon miből van ez? - utól sosem érni,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Megfogni nem lehet, csak távolból nézni.[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Bezzeg a juhokat elkapni nem nehéz,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]A terelésükhöz nem kell éppen nagy ész.[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Ott a főkolompos, közöttük legelész,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Aki tévelyegne, nincsen olyan merész.[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Mind utána tódul, a sok balga birka,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Ronda most küllemük, nem rég voltak nyírva.[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]A pásztorok a szelíd barikát szeretik,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Ha megjuhászodnak, kezükből etetik.[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]A juhász nem birkul -, bárány csak juhászodj...,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Pásztor sosem leszel, legvégül meglátod![/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]A juhász bárányát, csak addig eteti,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Míg vágójuh nem lesz, s jóízűn megeszi.[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Pecsenyéje ízlik, ő nagyon szereti,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]És a választásból illő részt kiveszi.[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Egyenek a juhok, csak a zöldet egyék,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Bizony nem tudhatják, holnap mi az ebéd...[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Igaz' birkapörkölt szabadban főzve jó,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Jerke..., jerte kerge, te bográcsba való![/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Ő most letelepszik egy fa árnyékába,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Furulyázva nézi, hogy eszeget nyája.[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Mily jó a bundája a tavalyi kosnak,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Ha eljő ideje a hideg napoknak...[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]A farkasoktól is megvédi a nyájat,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Mert ő is szereti a birkahúst, s májat.[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Pásztorbotja vagyon, ordast ezzel etet,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Te girhes toportyán, kell állatszeretet?![/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Amíg a kisbojtár nyájasságot tanul,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Számadó juhásznál számos adat lapul.[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Felró minden juhot, ő azért robotol,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Nehogy lába keljen egynek is valahol![/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Itt jő az uraság -, főhajtás jár neki,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]A pásztor csak szolga, ki nyáját tereli,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Gazda kocsisának ostora pattogó,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Amelyik sokat húz -, mindig kap az a ló ![/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]A terelő eb is készenlétben vagyon,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Ha a balga juhnyáj szétszéledne nagyon.[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Rangsorban alul van, a bojtár is ura,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Kezét nyalogatja, - jól van..., okos kutya![/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Farkcsóválva várja, kis csontot kap e még,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]A hízelgés hatott -, ne' ...némi maradék.[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Jóllakottan csahol, keríti a nyájat,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Vígan zavargálja a balga birkákat.[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Magasan jár a nap, izzik a legelő,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Messziről harang szól, s remeg a levegő.[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]A kis juhászbojtár már a délibábot nézi,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Nézi és bámulja, de el sosem éri...[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Nagy-távol úgy tűnik, vándorol egy alak,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Nem nyalka és peckes, de az úton halad![/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Egyszerű deák ő, s megy Debrecenbe,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]A híres oskolában van tanulni kedve.[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Bár a Nap hevétől érez szomjúságot,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Ő jobban szomjazza a tudós társaságot.[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Átlátja a rónán mi mindent tapasztal,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]De többre megy, érzi - az iskola-paddal...[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Köszön a délibáb -, s a kis deák érti.[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Hogyan is működik? - ő ésszel feléri.[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Mert, bizony a tudás teszi őt szabaddá,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Nem szelídítetté - ‚s nem riadt vaddá.[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Szabadban, szabadon felfogva a létet,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Igazán gyönyörű a természet s élet.[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Ő csak tudni akar, más hatalom nem kell,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Hiszen a tudástól lesz Ember az ember.[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Lassan est közeleg, míg ő egyre halad,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]S távolban derengnek az ismerős falak.[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Ott már a Nagytemplom, jól jelzi az irányt,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]A Kollégium is ott..., megy hát torony iránt...[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Debrecen, 1995. 01. 25.[/FONT]
     
  10. alberth

    alberth Állandó Tag

    Tél

    Egy hópehely az arcomra hull,
    Újra itt a tél.
    Sok könnyű pihe száll a földre,
    Már minden fehér.

    A faágakon maradt egy-két
    Sárga falevél,
    Az autóbusz mély nyomot hagy
    Az úttest közepén.

    Átöltözött a rét mi zöld volt, fehér már,
    Szürke gúnyába bújt a látóhatár.
    Hósapkát kap a fa, háztető, kerítés,
    Eljött a nagy téli állomba merítés.

    Kéményfüst imbolyog, messze... ott a város,
    Fenn varjúhad károg, odatart az már most.
    Boldog gyermeklárma, szánkózás, s más egyéb,
    A havas fákon gubbaszt néhány fázós veréb.

    1974.

    __________________________________
     
  11. alberth

    alberth Állandó Tag

    Agymosás az Aqváriuszban

    Itt lenne ideje már a rációnak,
    Ami gátat vethet a degenerációnak.
    Ez lehet jó kulcsa az intuíciónak,
    Hogy véget vethessük minden fikciónak.

    Ugyebár művelhet a televíziózás,
    De nem árt időnként némi víziózás.
    Kimosódik agyunk, esszük a dogmákat,
    Ezzel még nem oldjuk meg a problémákat.

    A sok krimi, és reklám Aquárius korban,
    Úgy hat értelmünkre, mint kámfor a borban.
    Jobb és bal féltekénk leblokkolja mára,
    Gyengül, mint az ólom akkusavba mártva.

    Sok tompító rap, és hevimetál mellett,
    Kellene lágy dallam, mely emeli a lelket.
    Sajnos sok rádió - így rezgeti az étert,
    Bárhogy csavargatjuk, nem kapunk más vételt.

    Szellemi rombolás tetőfokra hág ma,
    Pénz és pozíció maradt érték mára.
    Az információ is áramlik már térben,
    Ez a dömping - dopping erőszakban s vérben.

    Kik nem alusznak álmot Csipkerózsi gyanánt,
    Nem őrültek ők meg, csak unják a banánt...
    Humán kulturára, nagy-nagy szükség lenne,
    Hisz oly sok szép dolog van, mi emberré tenne.

    Mi lehet az oka, hogy mi erre tartunk?
    Amíg mi taposunk, marják is a sarkunk!
    Ha toleranciánk van, s még nincs áfa alatt,
    Nyugodtan adhatunk, s számunkra is marad.

    Nagy szükség lenne több kommunikációra,
    Mert nem ismerjük egymást, eljön az az óra.
    Míg mást nem ismerünk, magunkat sem látjuk,
    Váljuk hát emberré, hogy magunkra találjunk!

    S humán kultúrára mindig szükség lenne,
    Ki unja e rizsát, néha mást is enne...
    E kevés kivételnek tisztelet jár érte,
    Ha nem elmeklinikán vár rá az ebédje!

    Szellemi grádicsunk a csúcs-stációban,
    Már az élen halad devalvációban.
    Hogyha így rohanunk, oly nagy lesz a portó,
    Nem lesz más áfium, már csak az oportó.

    Konzíliumot kéne toborozni hamar,
    Mert ökológiában igen nagy a zavar.
    Nagy szükség lenne több kuratóriumra,
    Hogy ne kerüljünk rögvest a krematóriumba.

    S tiszteljük meg egymást némi figyelemmel,
    Így élhetünk még ez égi kegyelemmel.
    Nagy adottság elménk, fordítsuk már jóra,
    Alkotó, szellemi operációkra.

    1995. február 4.
     
  12. alberth

    alberth Állandó Tag

    Búcsúztató

    Hogyha sírni tudnék, zokognék utánad.
    Tudd meg, hogy sajnállak, te nagy, kövér állat.
    Könnyezve borulnék ólad ajtajára,
    Nem röffentesz többé jó gazdád szavára.

    Bűntelen létedre meglakoltál mégis,
    Látod, hogyha jó vagy, rossz jár még ezért is.
    Pedig nem gyilkoltál, nem is fosztogattál.
    Nem raboltál bankot, nem is sikkasztottál.

    Fekete pénzt titkon tisztára nem mostál,
    Perverz pornófilmben sosem disznólkodtál.
    Pufajkás besúgó nem voltál te soha,
    Nem bérelt fel téged semmilyen maffia.

    S vállalati szarka, - disznó hogy lehetne?
    Áruházba csenni?... oda sem mehetsz be.
    Meccset nem bundáztál, vagy a totóbotrány...
    Távol állott tőled, mint a fénytől az árny.

    Jól menő sportállást eddig nem kerestél,
    Pénzért te diplomát soha nem is vettél.
    Csak egy disznó voltál, ez volt minden vétked,
    Meg is öltek érte téged a böllérek.

    Elmentél de jobb így neked is, nekem is,
    Mert tele a kamra, mióta nem vagy itt.
    Nem feledlek én el, reád gondolok,
    Ha téli estéken vacsorázgatok.

    1974.
     
  13. alberth

    alberth Állandó Tag

    Dereng a köd Debrecenben

    Debrecen felett nagy gomolygó köd dereng.
    Idővel eloszlik, s elhagyja Debrecent.
    Ritkulni kezdett az, bár a táj belevész.
    Már a fény szűrődik, bármilyen csenevész.

    Akard, hogy szabadon szálljon a gondolat,
    Mert az ködoszlató, is megláttat dolgokat.
    Ha formák sejlenek, már a hajnal dereng.
    Majd ha kisüt a Nap, meglátjuk Debrecent.

    Addig is figyeljünk, szokjunk a kis fényhez.
    Már ne fókuszáljunk az orrunk hegyéhez.
    Fokról fokra nőhet így majd látókörünk,
    Ha a fénysugárhoz lassanként felnövünk.

    Újjászüli a fényt a köd..., a merengő,
    Ez az ős-új tudás még homályban derengő.
    De már tisztul a kép, s látens tartalmában
    Már benne a jövő -, hát higgyünk a mában.

    Hogy tisztán láthassunk, értelem fényében,
    Már érlelődik e kor - az idők méhében.
    Ehhez kell türelem, mert az rózsát terem,
    Így lehet virágos, s világos Debrecen!

    1995. febr. 28.
     
  14. alberth

    alberth Állandó Tag

    Gyertyafényben

    Ha meggyújtjuk a gyertyát, karácsony estéken,
    S csodáljuk a szép fát, e táncoló fényben,
    Díszes csillogása, s a szeretet lángja,
    Szívünket, lelkünket teljesen átjárja.

    Együtt van családunk, boldog ölelésben,
    A szemek ragyognak meleg, élő fényben.
    Béke honol bennünk, s ünnep földön, égen,
    Sok-sok csillag-fény van a szeretet tüzében.

    A nagy mennybolt már az éj kékjében fürdik,
    Az égitestek is mind üdvözletük küldik.
    Mint a felékesített karácsonyfa, csodás,
    Oly szép a szeretet, s boldog gondoskodás.

    Bár Földünk népe is egy nagy család lenne!
    S lenne mindig béke és szeretet benne.
    Ha egyszer lejárna a nagy viszályok kora,
    Lenne több megértés, s boldog harmónia.

    Ajándékot adni, s kapni mily nagy öröm,
    Megcsókolni egymást, s hallani - köszönöm!
    Elgondolkozhatunk, már most, ki mit tegyen,
    Hogy hasonló élményünk, évközben sok legyen.

    Nem nagy dolgon múlik sokszor, éppen azon;
    Apró figyelmesség is segíthet nagyon.
    S a jó szó békéltet, van ki erre vágyik,
    Mint sivatagi vándor, hogy elérjen oázist.

    Nézem az égő gyertyát, mily egyszerű lángja,
    Mégis olyan élő, s lelkemet átjárja.
    A szép karácsonyfát, ő még szebbé teszi,
    Ugye fontos minden, akármilyen kicsi...

    1994. dec. 16.
     
  15. alberth

    alberth Állandó Tag

    Attila fapalotája

    Hajdanában, egykor régen
    A négyszáznegyvenkilences évben...
    Más idők jártak még erre
    Hős napok a hun emberre...

    Míg Attila nagy hun király
    Követséget Bizáncból vár.
    Priscos Rétort - mily szerencse,
    Hogy sorsa idevezette.

    Mert sorsa idevezette,
    S mindezt papírra vetette.
    Az utat is feljegyezte.
    Nékünk emléket szerezve.

    Theosodiustól küldött követséggel,
    Ide igyekezvén, jöttek nappal, éjjel.
    Buda özvegyénél pihentek keveset,
    Végre megérkezvén mindent feljegyezett:

    Attila városa, hol ég-föld határos,
    A nagy rónán fekvő fejedelmi város.
    Mint óriás falu, úgy tűnik Priskosnak,
    S úgy mindazoknak, kik Bizánchoz szoktak.

    Azért királyszék ez, jelzi katedrális,
    Utcáin nem ritka az emeletes ház is.
    Bástyái is vannak, lápos veszi körül,
    Ha veszély támadna, a nép itt tömörül.

    Köntös gátján is túl a város határa,
    Mióta laknak itt, nincs adat se rája.
    Ám a királyi lak ettől messzebb vagyon,
    Szemlátomást azért nem is olyan nagyon.

    Dereng a Látókép, s ott a fapalota,
    Ez itt a vidéknek legmagasabb foka.
    A nagy katedrális úgy van méretezve,
    Hogy tornyának csúcsa fenn van az egekbe'.

    Mégis lába alá vetve a nagy hun királynak
    Küszöbvonalában fapalotájának.
    Innen a Látókép, hisz itt mindent látni,
    Mert várost, s a tájat belátja akárki.

    Etellaka e hely, mert királya lakja.
    Udvartartásának ez vagyon alapja.
    Köréje települt apraja és nagyja,
    S itt a fapalota... Attilának lakja.

    Csodálatos e vár, a gerenda és deszka
    Úgy vagyon illesztve, sehol nincs hézagja.
    Sok, sok fényes tornya, több étterem benne,
    Vágy rá az idegen, bárcsak vendég lenne.

    Cifra palota ez, pompa és kényelem,
    A királyné része még kecsesebb elem...
    Ízlésben, s kellemben hiányt nem szenvede,
    Szép domborművekkel, s faragvánnyal tele.

    A teteje nyugszik négyszög oszlopokon,
    Mik gondosan metszve vannak oldalukon.
    Köztük léc-sor feszül, folyosó fut végig,
    S boltozata vagyon annak, tetejéig...

    Erős kerítése áll, mint vár délcegen,
    Inkább látványért van, mintsem hogy védelem.
    Roppant területű elkerített résszel,
    Ez királyi udvar... felérhetjük ésszel.

    Mindenfelől házak terpeszkednek köré,
    De egy sincs oly rangos..., egyedül az övé.
    Főtisztek laknak itt, s udvartartás vagyon,
    Onegesius laka különbözik nagyon.

    Ugyanis az övé különb mint az átlag,
    Dísze fakerítés, de tornyot nem láttat.
    Nem messze emellett fürdő építve itt,
    Pannóniából vette e mester köveit.

    Hol Kadarcs vize folyik, közelben van Elep,
    E folyó kanyargós, jelentése kegyes...
    A Kösübe tartva, bekerít egy teret,
    Melynek Kőudvara szakrális hely lehet.

    Kövei oly szentek, ha jőnek jeles napok,
    Rítust tartanak ott Kádár s táltospapok.
    Ilyenkor megtelik a kőudvar útja,
    Közepében vagyon az áldozókútja.

    Kevéssé nyugatra, innen nem oly messze,
    Zelemér terül el... meg Zelem-erecske.
    Kis patak-ér mellett településféle...
    Hol Attila herceg gyermekkorát élte.

    Rövid ez az idő, s hamar félbe szakadt...
    Messze földre vitték, s évekig ottmaradt.
    Cserébe érkezett ifjú Aetius Rómából
    A császár rokona, hercegi családból.

    Míg Attila herceg Bolognában művelődött,
    Aetius Zeleméren, s Etellakán nevelődött.
    Akkor még e szokást üdvösnek találták.
    Így ismerték jól meg egymás kultúráját...

    Ellenfelek lettek, ez már más történet,
    Csillagokban írták, így hozta a végzet.
    Fapalota helyén csak egy csárda vár most.
    De meg mindig fennáll a királyi város!


    2006. április 6.
     
  16. alberth

    alberth Állandó Tag

    Skót egók

    Skótok ülnek fenn a mennyben,
    S társalognak önfeledten.
    Dicsekednek ott a légben,
    Ki mit ért el földi létben.

    Megspóroltam oxigénem,
    Kérkedik a búvár éppen...
    Csapot zártam a víz alatt,
    S megmaradt egy teljes palack!

    Bár megfagytam a múlt telen,
    Megspóroltam fám és szenem.
    S minek vettek koporsót...?
    Dohogja egy sovány skót.

    Pilóta szól, nem koptattam
    Ejtőernyőm, otthon hagytam.
    Mért nem értik az emberek,
    Hogy ugrani így is lehet...?

    Rendőr nevet, ez velem esett...
    Míg megspóroltam töltényemet,
    A bűnözők oly balgák voltak,
    Rám egész tárt pocsékoltak.

    Bliccelő szól, látom mára,
    Enyém lesz a győztes pálma.
    Ellenőr jött a vonaton,
    De kiugrottam az ablakon.

    Két légy jött be egy csapásra,
    Először a jegynek ára,
    S tetejébe repetázok...
    Megspóroltam a bírságot!

    1994. április.
     
  17. alberth

    alberth Állandó Tag

    A költészetről

    Lelkednek szárnyakat ad a költészet,
    Táltos a társad, ha versen merengsz.
    Hó-kristály szellemű mennyekbe emelhet,
    S az árnyék-bilincsek lehullnak neked.

    Tündérek táncolnak lengén körül téged,
    Nagy kalandra bátor hérosszal mehetsz,
    Tágas rónák várnak izzó napsütésben,
    S rejtelmeket súgnak az éjben neked.

    Pegazussal te az egekbe szárnyalsz,
    Távolban a Parnasszus bérce mereng.
    Ott csókokkal várnak az epedő múzsák,
    Lelked fényben fürdik a fellegek felett.

    Szerelmet gyújtanak ifjúi szívedben,
    Míg szférák zenéjét éneklik neked,
    Hullám-karjaiba az idő-ócán vesz,
    Álomba ringat ő, mint egy gyermeket.

    Míg a végtelen tár tárul fel előtted,
    Az Univerzumban mindenhol lehetsz,
    Csillagok nevetnek a boldog érkezőre,
    Látod, mily megható ez a szeretet.

    Ha búcsút is vettél a múzsák honától,
    Ők gondolnak reád, s intenek neked,
    Napi gondjaidat itt éled a Földön,
    De könnyebbnek érzed már a lelkedet.

    Átszellemülten a fennköltség honától,
    Nyűgjeid veted le, mint elnyűtt ruhát,
    Harmóniát rezegsz, s önfeledten remegsz,
    Mint aki koldus volt, és ékkövet talált.

    Látod, már könnyfátyol lepi szemed,
    Hűs borzongás érint a lelkeden át,
    S hallod, hogy fínomul sóhajod is,
    Úgy érzed könnyebb lett a testi ruhád,

    Minden nagy alkotást áthat a költészet.
    Lelkünkben ne lenne? - bennünk létezik!
    Nem másért lángolnak mind a nagy művészek,
    Mindez érettünk van -, az emberért teszik!

    1994. dec.
     
  18. alberth

    alberth Állandó Tag

    [FONT=Times New Roman, serif]Óda az Egóhoz[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Ó te Egó tudd, ez óda,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Megérdemelt már régóta.[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Öndicséret, nem gyalázat,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Benned mért lenne alázat?[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Ó te Egó, legjobb te vagy,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Hizlald magad, mint egy malac![/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Mindent te tudsz a legjobban,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Kövér disznó lehetsz nyomban![/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Ó te Egó, ne hagyd magad![/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Nem baj, ha másnak nem marad,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]De téged illet minden vagyon,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Dicsérő szó, s a hatalom.[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Ó te Egó, tudod hiszen...,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Nem közösködsz te semmiben.[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]S a toleráns figyelmesség,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Nálad csak elmebetegség.[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Ó te Egó, te féltékeny,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Vigyázz azért, legyél résen.[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Jobb, ha tükröt veszel kézbe,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Mert az így szól, térjél észre![/FONT]

    [FONT=Courier New, monospace][FONT=Times New Roman, serif]Ó te Egó, te nagy mohó,[/FONT][/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Bálvány is vagy, s bálványozó...?[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Enyém a vár, tiéd a lekvár![/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Ez a jelszód, Egó király.[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Ó te Egó, hogyha tudnád,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Hogy mindkettőt te birtoklád.[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Lekvárra építed a várad,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]És a lekvár majd beárad![/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Ó te Egó, süllyed falad,[/FONT]
    [FONT=Courier New, monospace][FONT=Times New Roman, serif]Ám lekvárod, az ott marad...[/FONT][/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Majd ha nyakig ülsz te benne,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Hogyan húz ki az igen..., de?[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Ó te Egó, csak a tied,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Ebből mosmár minden nyelet.[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Birtok-várad tovább süllyed,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Csak egy úton menekülhetsz![/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Ó te Egó, jó nagy falat,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Lebontani minden falat.[/FONT]
    [FONT=Courier New, monospace][FONT=Times New Roman, serif]De számodra csak ez marad,[/FONT][/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]S megtanít a tapasztalat![/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Ó te Egó, nem fog menni...,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Ne akarj te király lenni![/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Nem népszerű az a lista,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Hol élen áll az egoista.[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Ó te Egó, úgy leszel nagy,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Hogyha kicsinyíted magad.[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Egyéniség legyél, Egó,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Figyelmes és befogadó![/FONT]

    [FONT=Courier New, monospace][FONT=Times New Roman, serif]Ó te Egó, tanulj hát fegyelmet,[/FONT][/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Légy fogékony, mint egy gyermek![/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Belátó légy mások helyzetébe,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Ez a lelkiismeretnek fénye![/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Ó te Egó, te nagy vagány,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Ugye utol ért a magány?![/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Hol a szeretetnek útja...?[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Keresd meg, és kezdd el újra![/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]1994. november. :4:[/FONT]
     
  19. alberth

    alberth Állandó Tag

    [FONT=Times New Roman, serif]Szeptember elején[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Hideg őszi éjszaka volt,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]S hajnalodik lassan már.[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Fagyos eső zuhogott kinn,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Már csak épp, hogy csordogál.[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]A rétsági hegyek között[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Lassan dereng a homály.[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Víz és sár van mindenfelé,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]S hideg, nyirkos pára száll.[/FONT]

    [FONT=Courier New, monospace][FONT=Times New Roman, serif]Hát hiába..., már szeptember.[/FONT][/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Nehezen telt ez a nyár,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]De nem csoda, hisz katona,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Két hónapja vagyok már.[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Merre szállnak gondolatim?[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Bizony igen messzire...[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Debrecen az én városom,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Itt születtem, hát ide.[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Oda fűz a sok-sok emlék,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Oda vágyom vissza én,[/FONT]
    [FONT=Courier New, monospace][FONT=Times New Roman, serif]Hej bizony, hogy máris mennék,[/FONT][/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]De erre ritkán van esély.[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Várnak az ismerős utcák,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Várnak rám a szép terek,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]És várnak a kedves házak,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]S bennük kiket szeretek.[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Bizony nehéz ezek után,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Visszatérni Rétságra.[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Elgondolni is nagyon rossz,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Mi mindent hagyok hátra...[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Kinn még mindig hull az eső,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]S néhány madár csicsereg.[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Ablak alatt már a fákon,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Sárgulnak a levelek.[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Rétság, 1976. szept. 6.[/FONT]
     
  20. alberth

    alberth Állandó Tag

    [FONT=Times New Roman, serif]Újrakezdés[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Már vége van a télnek,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Már éled az új évet.[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]A napsütésben zöld rügyek bomlanak...[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]A két év lassan eltelt,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]S úgy várom azt a reggelt,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Hogy visszatérjek oda, honnan jöttem...[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Most még nem vár senki engem,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Mert nincs igaz szerelmem,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]De elhozza majd őt a nyár nekem...[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Most még nincsen tervem semmi,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Tudom, nem lehet így lenni,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Ezért bizonytalannak tűnik minden...[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]De érzem, jő a hajnal,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Egy új gyönyörű dallal,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]S oly egyszerű lesz újra majd az élet...[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]A fények és az árnyak,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]Mind világossá válnak,[/FONT]
    [FONT=Times New Roman, serif]És nem tévedek el az új úton...[/FONT]

    [FONT=Times New Roman, serif]Rétság, 1978. márc. 12.[/FONT]
     

Megosztás