Szuhanics Albert versei

[FONT=Times New Roman, sans-serif]Az utolsó órában[/FONT]

[FONT=Times New Roman, sans-serif]Élete gyertyája a csonkig leégett,[/FONT]
[FONT=Times New Roman, sans-serif]Halványakat pislog, érzi már a véget.[/FONT]
[FONT=Times New Roman, sans-serif]Néhány elnyűtt bútor dereng a homályban,[/FONT]
[FONT=Times New Roman, sans-serif]Roskad a vén asztal, szú perceg a fában.[/FONT]

[FONT=Times New Roman, sans-serif]Kinn épp egy autó zörögve elhalad,[/FONT]
[FONT=Times New Roman, sans-serif]Rezgése megtölti a rideg falakat.[/FONT]
[FONT=Times New Roman, sans-serif]S a reflektorokból az erős fénnyaláb,[/FONT]
[FONT=Times New Roman, sans-serif]A poros ablakon átverekszi magát.[/FONT]


[FONT=Times New Roman, sans-serif]Végigfut a falon, felvillant egy képet,[/FONT]
[FONT=Times New Roman, sans-serif]Kifakították már régen azt az évek.[/FONT]
[FONT=Times New Roman, sans-serif]A sárgult papíron fiatal pár látszik,[/FONT]
[FONT=Times New Roman, sans-serif]Az öregnek arcán bágyadt mosoly játszik.[/FONT]

[FONT=Times New Roman, sans-serif]Nagyot sercen mostan a gyertyának lángja,[/FONT]
[FONT=Times New Roman, sans-serif]Mintha jelzés volna, nem sok van hátra.[/FONT]
[FONT=Times New Roman, sans-serif]És még egyszer újra fellobban a fénye,[/FONT]
[FONT=Times New Roman, sans-serif]Friss erő költözik megvénült szívébe.[/FONT]


[FONT=Times New Roman, sans-serif]Mint lidérclángok a sötét mocsárban,[/FONT]
[FONT=Times New Roman, sans-serif]Emlékek villannak az öreg agyában.[/FONT]
[FONT=Times New Roman, sans-serif]Minha látná magát síró kisgyereknek,[/FONT]
[FONT=Times New Roman, sans-serif]Érzi simítását anyai kezeknek.[/FONT]

[FONT=Times New Roman, sans-serif]Majd fiatal kora tűnik fel előtte,[/FONT]
[FONT=Times New Roman, sans-serif]Boldogan emlékszik erre az időre.[/FONT]
[FONT=Times New Roman, sans-serif]S mintha nem is emlék, való lenne mostan,[/FONT]
[FONT=Times New Roman, sans-serif]Az aggastyán szíve oly hevesen dobban.[/FONT]


[FONT=Times New Roman, sans-serif]Asztalon a gyertya, egyre jobban serceg,[/FONT]
[FONT=Times New Roman, sans-serif]A lángja vonaglik, kormos füstje terjen.[/FONT]
[FONT=Times New Roman, sans-serif]Verejtékben úszik az öreg homloka,[/FONT]
[FONT=Times New Roman, sans-serif]Teste tüzel, remeg, elcsuklik a szava.[/FONT]

[FONT=Times New Roman, sans-serif]Kedvese szép arcát újra vágyja látni,[/FONT]
[FONT=Times New Roman, sans-serif]Gyönyörű, két szemét szeretné csodálni.[/FONT]
[FONT=Times New Roman, sans-serif]S hallani a hangját, hogy szólítja őtet,[/FONT]
[FONT=Times New Roman, sans-serif]Ily szépen beszélni nem hallott más nőket.[/FONT]


[FONT=Times New Roman, sans-serif]Kinyíllik az ajtó, s nem hisz a szemének,[/FONT]
[FONT=Times New Roman, sans-serif]Nem látott még soha ilyen fényességet.[/FONT]
[FONT=Times New Roman, sans-serif]S mintha zene szállna lágyan a füléhez,[/FONT]
[FONT=Times New Roman, sans-serif]Hívó szavát hallja régi kedvesének.[/FONT]

[FONT=Times New Roman, sans-serif]A csengő hang ismét új erőt ad néki,[/FONT]
[FONT=Times New Roman, sans-serif]Fiatalodik már, egyre jobban érzi.[/FONT]
[FONT=Times New Roman, sans-serif]S a hang után indul, nem megy szinte lebeg,[/FONT]
[FONT=Times New Roman, sans-serif]Maga mögött hagyva erdőket, hegyeket.[/FONT]


[FONT=Times New Roman, sans-serif]Egy virágos réten kedvese már várja,[/FONT]
[FONT=Times New Roman, sans-serif]Messziről ráismer csillámló hajára.[/FONT]
[FONT=Times New Roman, sans-serif]S mint először látta, oly gyönyörű újra,[/FONT]
[FONT=Times New Roman, sans-serif]Két ölelő karját vágyón felé nyújtja.[/FONT]

[FONT=Times New Roman, sans-serif]- Sokat vártam reád, többé el nem válunk,[/FONT]
[FONT=Times New Roman, sans-serif]Örök szerelemben egymásra találtunk. -[/FONT]
[FONT=Times New Roman, sans-serif].Benn a kis szobában a gyertyafény vonaglik,[/FONT]
[FONT=Times New Roman, sans-serif]Széjjelfolyt a viasz, a kanóc hanyatlik.[/FONT]


[FONT=Times New Roman, sans-serif]Egyre füstösebb és kormosabb a lángja,[/FONT]
[FONT=Times New Roman, sans-serif]Míg csak el nem merül a viasz-mocsárba.[/FONT]
[FONT=Times New Roman, sans-serif]Sűrű füstcsík száll fel, s terjeng a homályban,[/FONT]
[FONT=Times New Roman, sans-serif]Roskad a vén asztal, szú perceg a fában.[/FONT]

[FONT=Times New Roman, sans-serif]Kinn megered az eső, s koppan az ablakon,[/FONT]
[FONT=Times New Roman, sans-serif]A víz beszivárog, s lefolyik a falon.[/FONT]
[FONT=Times New Roman, sans-serif]Két homályos szempár még meredten néz,[/FONT]
[FONT=Times New Roman, sans-serif]Az élet elrebbent, és lecsüng a kéz.[/FONT]


[FONT=Times New Roman, sans-serif]1974. 11. 11.[/FONT]

Elmélkedés a KGST-piacról

Ködbe vesző ősidőkben,
szerdán, s szombaton volt rendben.
Régi rege ez már nagyon...
zsibvásár volt Debrecenben.

Ócska holmikat árultak,
kacat, s vacak olcsón volt ott.
Elnyűtt ruhát, s rozsdás eszközt,
ki mit megunt, odahordott.

Sok-sok kispénzű embernek
kedvenc időtöltésévé válva.
Kinn a zsibvásár sorait,
fürkész tekintettel járta.

S fillérekért megvásárolt,
használt cipőt, öreg órát,
És egy rozsdás kerékpárral
egy-két százért bizony jól járt.

Hol vannak a nyugodt idők,
langyos nézelődéssel járás,
Kényelmes körsétákat tenni,
s alkudozás, kapírgálás...

Ma már másképp szól a fáma,
modern idők járnak egyre,
Mert megszűnt a KGST,
de leköltözött Debrecenbe.

És az ősi, vén zsibvásár
helyén ma új csillag ragyog,
Közkedvelten ismeretes,
tolongnak ott kicsik, nagyok.

Piacgazdaságunkba beépült,
bár paradox neve éppen,
Mégis prosperál, s üzemel,
Bazár, s KGST-piac néven.

Sok-sok kispénzű embernek
kényszer-időtöltésévé válva.
E nemzetközi vásár sorait,
fürkész tekintettel járja.

Mert olcsóbban, mint a boltban
megvásárolhat sok holmit,
Így tán nem kell sorba állni,
s várni a zálogház mikor nyit.

Van is minden mit elképzelsz,
magnó, tv, kés, e korzón.
WC-csésze és szamovár,
zokni, konyak, s bugyi olcsón.

A tömegben jó ha ügyelsz
zsebre, táskára, tárcára,
Mert lehet épp téged figyelnek,
s már mehetsz a zálogházba.

Debrecenben jár egy vonat,
messziről hoz árusokat.
KGST-interszitink
minden nap hoz árut, sokat.

És hogy tudunk vásárolni,
s nem csak nézelődni megyünk,
Reméljük, hogy jó ideig
lesz még annyi keresetünk!

1994. március. :4:

Álmos

A Turulmadár árnya Emesének álma,
Elővetítette jöttét a világra...
Ki majdan a népét új földre vezeti.
Táltos királyoknak sora őt követi.

S az ősi legenda benne újra éled,
A Csillagok útja immár Álmosé lett.
Mely egykoron vala hősi ikrek nyoma,
Majdan ezen haladt a hun király tova.

Indul Szkítiából új hazába már most,
A Kárpát-medencébe viszi népét Álmos.
Hadak útján járva megérkeznek haza,
Ám Hungvárnál állnak négy nap, s négy éjszaka.

Az ősi isteneknek nagy áldozatot tevének,
S Árpádot választják meg az új vezérnek.
Négy nap és négy éjjel lakomáznak egyre,
Ezért vonultak fel Hungvárnál a hegyre...?

De hová lett Álmos, ki volt jövendölve,
Itt már mit sem közöl a legenda felőle...
Emesének fia, Álmos fejedelem -
Mi is történt veled Hungvárnál a hegyen?

1995. 03. 09.

E versem eredete e....

Tervezgettem én e verset,
Megkezdem e mesés tervet.
Lejegyezzem, megtegyem,
Esetleg megy ez nekem?

Csak e és é legyen benne,
Eh, de kellemetlen lenne...,
Egyetlen esetlen nem e, é,
Ebbe e versbe esne bé!

Megrendeltem e verset nekem,
Kértem, veretes, kerete legyen.
Elkezdtem, de ez egy fertelem,
Nem lehet eszem vesztettem?

Dédelgettem eredetét , de kellemetlen,
E-vel lesz keserves és élvezhetetlen,
Ez megeshet, még elmegy ezegyszer.
De ezerszer felemlegetve vegyszer.

Még elhessentem e cél ellen,
Vetekedés szellemét én,
De meg kell jegyezzem...,
Mérget kever, s megrengetni vél.

Setét, esetlen vers lehet ez,
Egyetlen e, s é kevést fejez.
Eredmény, remény ez lehet, s cél:
E vers ezennel véget ér!

1995. márc. 20.

[FONT=Times New Roman, serif]Bölcsek köve...[/FONT]

[FONT=Times New Roman, serif]Nem húzható a bölcs csőbe,[/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]Nem ringatták oly bölcsőbe.[/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]Sohasem lesz olyan dőre,[/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]Hogy felmenjen a falvédőre.[/FONT]

[FONT=Times New Roman, serif]Mikor álnok a sündörgés?[/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]Mindíg tudja, mi a dörgés![/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]Hogy az ördög nem alszik -e,[/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]Észreveszi, s van ördöge![/FONT]

[FONT=Times New Roman, serif]Mi az ördög? - kikeresi.[/FONT]
[FONT=Courier New, monospace][FONT=Times New Roman, serif]S ha keresi, meg is leli.[/FONT][/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]Részletekbe bújt az ördög.[/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]Megvan, s neki már csütörtök![/FONT]

[FONT=Times New Roman, serif]Ötről hatra úgy mehet el,[/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]Hogyha sosem hatol hetel. [/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]Heten vannak a gonoszok,[/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]Legyőzhető a gonosz ok.[/FONT]

[FONT=Times New Roman, serif]Mostmár nem kérheted számon,[/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]Hiszen túl van hét határon.[/FONT]
[FONT=Courier New, monospace][FONT=Times New Roman, serif]Hét pecsét a titkosságon,[/FONT][/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]Hét fátyol az igazságon.[/FONT]

[FONT=Times New Roman, serif]Könnyen kétségbe eshetik,[/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]Aki sosem kételkedik.[/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]De legyen hited, és nem kevés,[/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]Ne uraljon a kétkedés![/FONT]

[FONT=Times New Roman, serif]Szinte taszít az az ember.[/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]Amaz meg vonz szeretettel.[/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]Óvakodj a lelketlentől,[/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]Még a hideg is ráz ettől![/FONT]

[FONT=Times New Roman, serif]Ne légy szétszórt, az nem nyerő,[/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]Egységben van meg az erő![/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]Szedd hát össze hamar magad,[/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]És ne maradj magad alatt![/FONT]

[FONT=Times New Roman, serif]Az egészség áldásos.[/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]Erre isznak áldomást most.[/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]De nem ám a részegségig.[/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]Mert lesüllyedünk rész-egységig![/FONT]

[FONT=Times New Roman, serif]Hol magam alá kerülhetek,[/FONT]
[FONT=Courier New, monospace][FONT=Times New Roman, serif]Vagy már padló alatt is lehetek.[/FONT][/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]S ha belőlem az ital beszél,[/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]Nem állhatok jót magamért![/FONT]

[FONT=Times New Roman, serif]Ez ám egy angyali lélek![/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]Jóság árad, ha rá nézek.[/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]Ebben majdnem biztos vagyok,[/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]Vigyáznak rá az angyalok.[/FONT]

[FONT=Times New Roman, serif]Túlkomplikálod helyzeted,[/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]Megzavarod saját fejed.[/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]Józan paraszt ész a nyerő,[/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]Ebből nem száll el az erő.[/FONT]

[FONT=Times New Roman, serif]Három a magyar igazság,[/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]S lelepleződik a gazság.[/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]Biztos legyen ez, nem más.[/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]Van még egy, a ráadás.[/FONT]

[FONT=Times New Roman, serif]Ki okos, ki oktalan,[/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]Mindkettőnek oka van.[/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]Lelke fehér, mint a hó.[/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]Régen tudjuk az a jó.[/FONT]

[FONT=Times New Roman, serif]Nyílt tekintet, őszinte,[/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]Jótét-lélek, ő szinte.[/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]Szeméből sem néz ki jó,[/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]Kinek lelke sötét, ó...![/FONT]

[FONT=Times New Roman, serif]Hogyha lelkesen dolgozol,[/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]Arra bizony áldást hozol.[/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]Ha nincs benned lelkesűlés,[/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]Abból lehet nagy felsűlés.[/FONT]

[FONT=Times New Roman, serif]Hálni jár beléd a lélek,[/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]Olyan vagy mint egy kísértet.[/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]Saját magad árnyéka vagy,[/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]Akkor, ha elhagyod magad.[/FONT]

[FONT=Times New Roman, serif]Ne várd te a tavalyi hót,[/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]Annyit ér, mint holtnak a csók![/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]Elszállt belőle a lélek,[/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]Nincsen benne semmi élet.[/FONT]

[FONT=Times New Roman, serif]Emberséges legyél végre.[/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]Nem szolgálsz az ember névre![/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]Nagylelkűség, fehér holló,[/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]A nagyvonalú, s jó szót szóló.[/FONT]

[FONT=Courier New, monospace][FONT=Times New Roman, serif]Istentelen, embertelen,[/FONT][/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]Ki lelketlen‚ és kegyetlen.[/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]Pontosan tudja, mit akar:[/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]Ez határozott egyént takar.[/FONT]

[FONT=Times New Roman, serif]Nem lesz kutyából szalonna,[/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]De mostantól szállj magadba![/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]Vedd észre, hogy mit vétettél,[/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]Amikor túl messzire mentél![/FONT]

[FONT=Times New Roman, serif]Van, ki a sulykot elveti![/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]De a bölcset nem szakáll teszi.[/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]Ki saját kárán tanul: balga,[/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]Ki abból sem, jó nagy marha![/FONT]

[FONT=Times New Roman, serif]Nekem nyolc, ha nem tartod be,[/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]Amit ide most írtam le.[/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]Miből okulsz - vésd eszedbe,[/FONT]
[FONT=Times New Roman, serif]És soha többé nem szeded be![/FONT]

[FONT=Times New Roman, serif]1994. július.[/FONT]

Karácsony este

Fehér hó hullt az erdőre,
Mezőre és legelőre,
Nagyvárosi háztetőkre,
Kerítésre, temetőre.

Ablakokból fény szűrődik,
Hol karácsonyfa készülődik.
A játékok már ott hevernek,
Ajándékot kap sok gyermek.

Mindenki boldogan él,
A szeretet ünnepén.
Karácsonyfán gyertyák égnek,
Mit gyönyörködő szemek néznek...
..................................................

Sötétség borul az erdő fáira,
Felszállnak a ködök.
A Hold merengőn földre tekint,
A csillagok között.

Szegény ember ballag az erdő közepén,
Meg-meg áll szuszogva, igazít süvegén.
Kopott gúnyáján áthatol a hideg,
Ez ellen ruhája testét nem védi meg.

Kemény fagy mardossa, de ő meg nem hátrál,
Úgy gondolja, - otthon a kisfiam vár rám!
Vállán kis fenyőfa, ágait himbálja,
Fel lesz még díszítve ez a kis fa mára.

Távolodó léptek a hóban elhalnak,
És egy boldog ember hazafelé ballag.
A Hold tiszta fénye szikrázik a havon,
Hogy aki hazatér, az örüljön nagyon.

1972. dec. 24.

Arspoetica

Oly furcsa az én világom,
Nem értem magam sem ezt,
Miért nem vagyok olyan én is,
Mint más átlag emberek.

Miért kell énnekem égnem?
Mért nem nyugszom soha meg?
Mindig alkotni akarnék,
S írni szebbnél szebb verseket.

Mindent, ami szép - imádok én.
A szépség lenyűgöz teljesen,
Próbálnám versben megragadni,
Mi abból elveszne -, meglegyen.

Nem utánzok én senkit sem,
Saját világom a líra nekem,
Ami manapság nem divat már,
S talán így nem is ír senki sem.

Divat vagy nem divat, mit számít,
Én csak a szépet keresem,
A líra az én világom,
A gépkorszakban is meglelem.

Az emberi lélek szavát,
Mi tárgyi dolgokon túlvezet,
A megmagyarázhatatlan érzést,
Amelyet nem tudnak képletek.

Színes, képes világot festeni,
Benne érzések zajlanak,
Mely lágy zsongásban nyugtatón hat,
S felébreszti az álmokat.

Hogy ki olvassa verseimet,
Sok furcsa érzés hassa át.
Az én világomba érkezzen,
De megtalálja ott önmagát...

1977. szeptember

Karácsonyi ajándékok

Gyönyörű a karácsonyest,
A kis Jézus megszületett.
Vígaszt, reményt hozott nektek,
Mert ő mindenkit szeretett.

Ha csillog a karácsonyfa,
Gondolj arra, aki hozta!
Minden baba, labda... - Játék.
A szeretet az ajándék.

Szaloncukor, dísz és gyertya,
Nem ragyoghat szebben rajta,
Ha arcunkon nincsen árnyék...
A szeretet az ajándék.

Ha felhőtlen tekintetünk,
Egymásra néz tiszta szemünk...,
A sok-sok dísz csupán szándék,
A szeretet az ajándék.

Debrecen, 1994. dec.

Genezis

Gondolatvágy, hogy legyen világosság,
Egyben született, ki egy egész világ.
Nyilvánvaló legyen, ami rejtve volt,
Elkészíti tükrét, hol a semmi volt...
Zeng az őshang OM, s az önmagába zárt
Isten kinyilvánítja maga önmagát...
Semmi rejtve nincs, csak reám tekints...!

1994. márc. 8.

A macska vacsorája

Volt egy macska, nagy bajusszal,
Szembe ült az egérlyukkal.
- Te kisegér gyere ki!
Majd megeszlek ideki...!

Elővette tányérkáját,
Felkötötte szakálkáját.
Két mancsában kés és villa,
Úgy bámult az egérlyukra.

Gyomra korgott, nyála csorgott,
Hátán szőre borzolódott.
Miközben fülét hegyezte,
A receptet lejegyezte:

Végy egy szürke egeret,
Vágjál hagymát, keveset.
Pirítsd meg és keverd meg,
Tedd bele az egered...!

Fűszerezzed kevés borssal,
Gyarapítsad szója szósszal.
Ha elkészült, eheted,
Jó étvágyat teneked!

Ám az egér okos állat,
Volt a lyukhoz vészkijárat.
A kamrába kilopódzott,
Megette az összes sajtot!

Volt egy macska nagy bajusszal,
Szembe ült az egérlyukkal,
Az egeret még most is várja,
Nyakában a szakálkája...

Debrecen, 2006. 12. 23.

Jappannon strófák

Gésa mama kimonóban
Szakét iszik Tokióban.

Rajta van a hacuka,
Így Icuka nem pucika.

Mi a kaja? Maca muti!
Rizset tálal Kava Szaki.

Evőeszköz két pálcika,
Ezt forgatja Tahasika.

Maga alá került Piri,
Csak ne legyen hara-kiri!

Nem kell neki soha csoki,
Nem eszi a tamagocsi.

Tanaka elcsapta hasát,
Teletojta a Tojotát.

Tanakodik egymagába',
Hová ül majd Micukája...?

Nem lesz túra érzi mára,
Messze van a Fudzsijáma.

Nehéz embereket lesve,
Szumót nézni menne este.

Kuroszava, cuki nindzsa,
De fejen találta egy findzsa.

Így csak tévét nézhet este,
Ágyba kamikázét vetve.

A tévéje egy Toshiba,
Készülékébe nincs hiba.

Hokkaidó szigetén,
Egy hokedlin írtam én...
2006. dec. 29. :4:

Évköszöntő 2007!

Szilveszter van, üt az óra,
Az óévtől búcsúzóra.
Itt az idő örvendésre,
Ne gondoljunk számvetésre!

Ilyenkor kell kiengedni,
Ha gondunk volt elfeledni.
Úgy menjünk át az új évbe,
Hogy viduljon lelkünk mélye!

Kerüljenek el a gondok,
Új évünkre tósztot mondok:
Mindenki csak gyarapodjon,
Népességünk szaporodjon!

Legyen szerencsés e népség,
Virágozzék az egészség!
Legyen étkünk, asztalunkra,
Legyen kenyér, legyen munka!

Disznónk legyen hat mázsa,
Legyen mag a magtárba'.
Csűr boruljon gabonátúl,
Borpince hordók hadátúl!

Tehenünk húsz litert adjon,
Tyúkunk tojásra fakadjon.
Kenyerünk lágy, foszlós legyen,
Ki mit kíván, annyit egyen!

Virágozzék ezer virág,
Legyen békés az új világ!
A szeretet éve legyen,
Nyíljon szívből sok szerelem!

Legyen esély jó hírt mondni,
És ne kelljen búslakodni!
Legyen mindíg könyű álmunk,
S puha ágyunk, mibe hálunk!

Télen legyen lakunk meleg,
Kinn se legyen nagyon hideg!
Vágyunk váljon mind valóra,
Ennyit mondok búcsúzóra!

Teljesüljenek az álmok,
Boldog Új Évet kivánok!
Ezennel pohárt emelek,
Egészségére mindenkinek! :777:

Debrecen, 2006. 12. 31.

Egykoron még volt Emesénk

Turulmadár fenn az égen,
Tekints le ránk magyarra,
Ki ezer éven, nagyon régen,
A jobb sorsát akarja.

Egykoron még volt Emesénk,
S szent királyok ígéret...
Idők ködében e mesénk,
Mivé lett a Te néped?

Harmatcseppre vár a rózsa,
Míg a hajnal eljövend.
Úgy várjuk, mint kakasszóra,
Rózsás hajnalfényedet.

Szent lelkedet, mely népedet,
Szép hazánkba vezeté.
Aldott harmatként permetez,
Hogy nyíljunk az ég felé.

Gyarapodván, növekedvén,
Ősi magyar talajon.
Égi fényed ott ragyogjon,
Minden igaz magyaron!

Csodaszarvas, ki kihozál,
Ázsiából bennünket.
Csillag-útról tekints reánk,
Segítsd árva népünket!

Hunort, Magyar Te vezetéd,
Benned égi ígéret...
Nemzetünk szent eredetét... -,
Nem feledtünk el Téged!

Ha Magyarok Istene jő,
A mennyekből közibénk,
Sorsunk jobbra fordítja Ő,
Közelítvén mifelénk.

Csak akarni, csak akarni,
Nem csüggedve hinni kell!
Hogy az Isten e balsorsból,
Végül minket kiemel.

Vágyakozzunk mind egy szálig!
Legyen hitünk a jóra!
Ha akarjuk, akkor válik,
Egy szebb jövő valóra!

Debrecen, 2007. 01. 04.

Hortobágyi csárdás

Csárdást kéne járni!
Igazi jó kedvből csinálni,
Legyen e menyecske a párom,
Ma este lenn a Hortobágyon.

Csárdást kéne járni!
A kilenc lyukra állni,
Hújjogva ropni át a hídon,
Aki most itt van, mind táncra hívom!

Szoknya lebben, betyár a kedvem,
Piros csizmád bokázik menten.
Én is verem a csizmám szárát,
Piros tenyérrel, a kutyafáját!

Csárdást kéne járni!
Ide most érkezhet be bárki,
Fejedet párta hadd koszorúzza,
Pántlika lebegjen, míg a cigány húzza!

Hetyke kalap fejemre téve,
Virradatig ropjuk, ne legyén vége.
Sarkantyús csizmám szikrát vet az úton.
Járjon a lábam, karom kinyújtom...

Csárdást kéne járni!
Igazi jó kedvből csinálni,
Legyen e menyecske a párom,
Ma este lenn a Hortobágyon...
:4:
2007. 01. 05.

Zsebibaba mozija

Micimackó, s Malacka...
Elmentek a moziba.
Zsebibaba vetített,
Ő fűzte be a filmet.

Tigris volt a pénztáros,
Ő értett a jegyárhoz.
Füles büfében dolgozott,
Kukoricát pattogtatott.

- Malacka fogd meg a jegyet,
Addig míg én popkornt veszek!
Majd fizettek apróval..,
S vettek egy nagy zacskóval.

Micimackó tartotta,
Malacka meg markolta.
- Na most a jegy hová szól?
- Hányas szék és melyik sor?

Hármas sor és hetes szék...
- Micimackó hová mégy?
- Ide ülünk, szól Malacka,
Két szék van szabadon hagyva.

Malacka a számolásra...
Mind a tíz ujját használja.
Egyesével megszámlálva,
Így a székét megtalálta.

- Micimackó, hogy megtaláljad,
Öt ujjadhoz adjál hármat!
Ide ülhetsz azonnyomban,
Te leszel a szomszédomban.

Zsebibaba a gépházban,
Filmet fűz a kazetában.
Indulhat a vetítés..,
De elébb elsötétítés!

A film alatt jók legyetek,
Húzzátok le fejetek!
Hogy lássanak mögöttetek,
Fejről sapkát levegyetek!

Cukros papír ne recsegjen!
Film közben senki se csevegjen!
Szemetelni nem szabad!
Viselkedj a film alatt!

Micimackó, s Malacka...
Elmentek a moziba.
Itt van vége a mesének,
Mert most éppen filmet néznek..!

Debrecen, 2007. 01. 06.

Borsófejtés után első versem teszem fel, melyet írtam az 1967. év telén. Ez egy 13 éves gyerek verse. Úgy olvassátok...

Téli este

Holdvilágos éjszakában
Halad egy szekér.
Lassan baktat a két ló
Nem siet, ráér.

Öreg ember a kocsis,
Neki mindegy már
Nem sok idő van hátra még,
S élete lejár.

Báránybunda van rajta,
Mert kissé csíp a szél.
Nyakig beleburkolódzik,
S csendben üldögél.

Pipa van a szájában,
Halkan pöfékel.
Füstkarika száll belőle
A kék égre fel...

Lassan beborul az ég,
S esni kezd a hó.
Megérkezett valahára
A vén télapó.

S mint varázsütésre
Változik a táj.
Más arcot ölt a vidék,
A fák, rét és határ.

Fehér lesz a fekete föld,
A kék ég szükre lesz.
Hósapkát kap a fa ága,
És enyhül a hideg.

Az út is lassan kisimul,
Feltölti a hó.
Nem döcög már a kerék,
Könnyen húz a ló.

Csak az öreg nem változik,
Csak pipál, pipál...
S közben csendben arra gondol..,
Hol van már a nyár?

- Ej, de minek múltba nézni?
Nézzük a jelent!
Formáljuk a jövendőnket,
Így lesz éltünk szebb!

Holnap én is leveszem
A négy öreg kereket,
És helyükre szántalpakat
Újat szerelek...

Majd a bejáróhoz érenek,
Itt lakik a gazda.
Megrántja a gyeplőszárat,
S befordulnak rajta.

Hazatérve az öreg
Lovait kifogja,
S abrakot tesz elibek
Benn az istállóba.

Majd ő is aludni tér,
Bemegy a szobába.
Kis ideig világít még..,
Majd elalszik a lámpa.