Egykor olvasván Gárdonyi Géza Egri csillagok c. regényét, ihletést kaptam. Annál is inkább, mert Tinódy Lantos Sebestyén: Summáját írom Eger várának c. hősi éneke is reánk hagyományozódott. Gondolkodtam, hogy feltegyem -e ezt az ifjúkori nem túl művészi alkotást. Dehát sokfélék vagyunk, hátha tetszik valakinek és ez is a műtermés része. Egyébként pedig van hely is. Talán a hangulata az, ami olyan pókhálós, poros, ősi, mint az öreg egri vár kazamatái. Jártam már ott a 60-as években, de néhány éve nem tudtam lemenni, mert le volt zárva... Nem árt néha leporolgatni őseink áldozatos hőstetteit! Csillogjanak számunkra...!
Egervár ostroma
Eger büszke várát ostromlá az török.
Sok jó vitéz vala ottan falak között.
Nagy Szolimán vala törökök császára.
Óriás sereggel támada az várra.
Legott, lőtávolba tarackokat rakat.
Nehéz vasgolyókkal törté az falat.
Nagy pogány sereggel rohamot indíta,
Mely merre a szem ellát, mindent beboríta.
Megindula vala az hullámzó tömeg.
Benn az jó vitézek meghalni elkészültenek.
Várnak kapitánya Dobó István vala.
Bornemissza Gergyely ő jó főhadnagya.
Török támadását jó vitézek várják.
Előkészíték ők sok pogány halálát.
Az várvédők között sok hős asszony vala,
Kik az főzőmunkát jól művelék vala.
De most nem vitézeknek kotyvaszták az kását,
Hanem az töröknek forróvizet, kátrányt.
Az török megkezdé ostromolni várat,
Bástyái falára sok-sok létrát támaszt.
Bástyán pattantyúsok igen dolgozának.
Törököknek közé sűrűn álgyúzának.
Igen meglepé az muzulmánokat,
Hogy az golyóbisok fel is robbanának.
Kétszer is robbana az ágyúgolyóbis,
Ezért otthagyá a fogát sok pogány is.
Török had eleje felére az falra,
- Ne sajnáld az pogányt! - Dobó így kiálta.
S mindjárt ottan példát is mutata.
Egy török köponyát kétfelé hasíta.
- Az kutya fajzatot ne is ne szánjátok!
Ahol csak éritek, öljétk, vágjátok!
Az magyar szabadság előttetek lebeg,
Tirajtatok múlik az hogy elértitek!
Feldúlt portátokért mostan fizesetek,
Megölt rokonokért elégtételt vegyetek!
Elhurcolt asszonyok átka égbekiált,
Teljesítsétek hát azok kévánságát!
Jézus segíts! kiállt az sok torok,
S ölék az törököt, mint vad oroszlánok.
Sok vegyes török nép mászik az falakra.
Nyüzsögnek felfelé, s ellepék mint hangya.
Telve hosszú létrák borúlának vissza.
Odalenn biza' most a halál arat ma.
De egy helyébe rögvest tíz létra is terem,
Rajta sok janicsár felfelé menetel.
Fegyverkovács falon pöröllyel dolgoza,
Azon helyen igen sok fej szétloccsana.
Dobó, mint mészáros forgatja szablyáját,
Ezáltal sok török megleli Allahját.
Sok magyar vitéz is hősi halált hala,
Bosszúból a többi új erőre kapa.
Mint mikor a pelyva, a török úgy hulla,
Rövid idő alatt sok élő lesz hulla.
Most az hős asszonyok rendeznek aratást,
Halott pogányokból növelik az rakást.
Fortyogó üstöket leveszik az tűzről,
S törököt öntözni kezdék nagy serényül.
Hullanak is, mint az leforrázott legyek,
Ordítva, jajgatva, mint az veszett ebek.
De holtaknak a helyén rögvest élő terem,
S mászik is felfelé az nagy hullahegyen.
S újra megtelt a fal, már meg most mi lészen?
Az szegín magyaron ugyan ki segítsen?
Bornemissza Gergely ezt a percet várja,
Nagy tüzes kereket készíte ő mára.
Ördögi mű vagyon e nagy tüzes kerék,
Majd elvevé ez az töröknek eszét!
Meggyújták, az bástyáról leengedték vala,
Mely egyenesen az törökre gurula.
Zúgva, sisteregve tör közöttük utat,
Dörögve, ropogva rémes hangot hallat.
Jobbra-balra köpköd gyilkos lövedéket,
Amerre elhalad, ott mindent feléget.
Meg is fordula most az nagy török sereg,
S mintha volna nyúl, úgy futásnak ered.
Nem is állíthaná meg semmi már őket,
Az sok muzulmán most annyira megijjedt.
S az tüzes kerék lefelé az dombról,
Az pogányok után ugyancsak meglódul.
Itt már bizony tényleg nem segíte Allah,
Sok-sok kimúlt török ezt mutatja vala.
A várvédők pedig fellélegezének,
Sok sebesülteket ottan bekötöznek.
Az szomjazó torkok szárazak valának,
Így a boriváshoz hozzá is fogának.
Tinódy is rögvest elővevé lantját,
S formálá is mindjárt ő első stófáját.
Másnap az töröknek a nyomát sem látják.
Elhúzta mindegyik onnan az írháját.
Nagy vigasságba kezdtek ott vitézek,
Nagy török seregen győzelmet vevének.
Így történt tehát, hogy Egernek végvára
Ezen nagy ostromot hősiesen állta.
S megmutatta bátran mostan a világnak,
Hogy így jár mindaz, ki a magyarra támad!
A sok török vesztét azzal magyarázta,
Hogy magyarok mellé Allah is átálla.
Allah ellen ők nem harcolhattak tovább,
Így tehát feladták ezt a véres csatát.
Végre véget ére ez a nehéz ostrom,
Sok holttest hevere az várban, az dombon.
Nem hiába hullott sok jó vitéz vére,
Mert hogy a győzelem mindennel felére.
Debrecen, 1974. május
