Szuhanics Albert versei

alberth témája a 'Irodalom' fórumban , 2006 November 25.

  1. alberth

    alberth Állandó Tag

    Továbbiakban is tizenéves-kori versek jönnek:


    Romok

    Sötét köpenyt ölt az ég,
    Megnyúlnak az árnyak,
    S a holdvilág, mint gyertyafény
    Lepi el a tájat.

    Távolban egy sűrű erdő,
    Pára bolyong benne.
    Ősrégi fák meredeznek
    E nagy rengetegbe.

    S mint magányos óriás,
    Vén romtorony áll itt.
    Rég elhagyta már az ember.
    Fala egyre mállik.

    Lőrések és kövek között
    Cikázik a holdfény.
    Bagoly huhog, szél átjárja,
    Befedi sötét éj.

    Az egykori véres harcok
    Színhelye most néma.
    Moha nő a romfalakon,
    Itt, ott giz-gaz néha.

    Rég elhangzott ijjesztő, vad
    Csatazajok helyett.
    Zöld fű közzül itt is, ott is
    Tücsök ciripelget.

    Debrecen, 1970.
     
  2. alberth

    alberth Állandó Tag

    Egy éjszaka az erdőben

    Telehold jön fel az égre,
    felhők között dereng fénye.
    Bújkál, mint az üldözött,
    sötét fellegek között.

    Alant bozótos táj dereng,
    fák közé ült a néma csend.
    Mélyen alszik bokor, virág,
    s nedves törzsön a zöld mohák.

    Nem zörren meg most a talaj,
    mit borít a puha avar.
    Nem rezzennek meg az ágak,
    mókus rajtuk most nem jártat.

    Sötét ágak közt fény villan,
    baglyok szeme meg-meg villan.
    Macskabagoly nyávog messze,
    ráfelel az éjnek csendje.

    Lombok között friss szél támad,
    az erdőben sírva jártat.
    Meg-meg mozdulnak az árnyak,
    összezörrennek az ágak.

    A szél egyre erősödik,
    fergeteges rohamait
    A fák állni alig tudják,
    koronájuk hajtogatják.

    Tekeregnek rémes árnyak,
    megnövelik most a fákat.
    Sötét felhők tornyosulnak,
    s az erdőre ráborulnak.

    Az égen egy villám hasít
    és az mindent fénybe borít.
    Majd iszonyú dördüléssel
    Jő a zápor ezen éjjel.

    A baglyok is menekülnek,
    egy kápolnába repülnek.
    Mely már csak rom pár száz éve,
    denevéreknek a fészke.

    Benn dacolva az idővel,
    örök romboló erővel.
    Vén feszület meredezik,
    a két bagoly rátelepszik.

    Kinn sokáig dörög az ég,
    öntözi a fák levelét.
    A füveket, a dombokat,
    növényeket, virágokat.

    S mire a vad vihar eláll,
    felvillan a szép napsugár.
    Leveleken a vízcseppek
    drágakőként tündöklenek.

    Beszűrődik a nap fénye
    a kápolna sötétjébe.
    És a baglyok nem huhognak,
    ezután már ők alusznak.

    Debrecen, 1970.
     
  3. alberth

    alberth Állandó Tag

    Volt egy barátom

    Volt egy barátom
    Az egyik nyáron,
    Szép emlék maradt nekem.
    Ha bánatom van,
    Mindig csak őrá,
    Őreá emlékezem.

    Nem volt ő más,
    Csak egy kicsi madár.
    Egyik fa ágán
    A fészke most is áll.
    Ha bánatos voltam,
    Arra jártam rég,
    S hallgattam a madár énekét.

    Madárka kérlek, énekelj szépet,
    Dalold el, milyen a nyár!
    Madárka még ezt dalold el kérlek,
    Hogy egy leány énreám vár!
    Madárka kérlek, daloljál szépet,
    Dalold, hogy az élet szép.
    Madárka kérlek, madárka kérlek,
    Madárka énekelj még!

    S énekelte ő, hogy
    Milyen szép a nyár.
    A kéklő égen
    Száll a kismadár.
    S énekelte ő, hogy
    Mily nagy boldogság,
    Ha a szél hozza a rétek illatát.

    S a kismadár dala
    Olyan vidám volt,
    Hogy szívemben
    A bánat elcsitult.

    Ám egyik éjjel
    Viharos széllel
    Tört reánk a hideg tél.
    Elszállott végleg
    Egy kicsi élet,
    A kismadár földre lehullt.

    Elszállt egy élet, üres egy fészek.
    Ő többé nem énekel.
    De hogyha róla álmodom néha
    Álmomban életre kel.

    Madárka kérlek, énekelj szépet,
    Dalold el, milyen a nyár!
    Madárka még ezt
    Dalold el kérlek,
    Hogy egy leány énreám vár!
    Madárka kérlek, daloljál szépet,
    Dalold hogy az élet szép!
    Madárka kérlek, madárka kérlek,
    Kérlek, hogy énekelj még!

    Debrecen, 1972. 07.
     
  4. alberth

    alberth Állandó Tag

    Az akácok alatt

    Bocsássd meg hogy elhagytalak téged!
    Tévedtem akkor, megbántam nagyon.
    Ami történt, elfelejted ugye?
    Visszajöttem hozzád, szeretsz még tudom...

    Gyere kedves, sétálgassunk némán,
    Ezen a langyos május éjszakán.
    Az akácok alatt kéz a kézben megyünk,
    S hallgatjuk hogy a fák mit mesélnek nekünk...

    Szép akácos út, minden kis ág fölénk hajolt.
    A lombok suttogtak, s bámult a Hold.
    Fehér akácvirág, remegve nyújtottam át.
    Az első pillantás, néma vallomás egy életre szólt...

    Gyere kedves, nézz a két szemembe,
    Nem változott a tekintetünk.
    Boldogok lehetünk, úgy ahogyan régen,
    És a mese való lesz nekünk.

    Bocsássd meg, hogy elhagytalak téged!
    Tévedtem akkor, megbántam nagyon...
    Ami történt, elfelejted ugye?
    Visszajöttem hozzád, szeretsz még tudom.

    Szép akácos út, minden kis ág fölénk hajolt.
    A lombok suttogtak, s bámult a Hold.
    Fehér akácvirág, remegve nyújtottam át.
    Az első pillantás, néma vallomás, egy életre szólt.

    Debrecen, 1975. július 28. :D
     
  5. alberth

    alberth Állandó Tag

    Óriási zápor

    Szétmállott kövek közt
    Bolyong a fájdalom.
    Jajgató madarak ülnek az ágakon.
    Nyomasztó homályban ritkás a fény,
    Rothadásnak bűzét hozza a szél.

    Morajlik a tenger, véres habot hányva.
    Ordító hegy torkán ömlik forró láva.
    Mordul a Föld gyomra,
    Fújtat, remeg, bömböl,
    Tüzes hamueső villódzik a ködből.

    Folyók vize méreg, sisteregve rohan.
    Iszonyú robajjal szakadékba zuhan.
    Megvadult elemek csatáznak egymással,
    Mindent elpusztítva, nem törődve mással.

    Villámok cikáznak a horizonton széjjel.
    Sötétség, fényesség, nappal és az éjjel,
    Villanásnyi idő, rezzenés csupán csak....
    - Őrült csattanások és ropogó árnyak...! -

    Minden lángba borul, a rohanó tűzvész
    Falja fel az erdőt, mely a lángsírba vész.
    Pattogó szilánkok, recsegő fák alatt
    Bömbölő állatok, nyögő, hörgő vadak.

    Rohanó csordák, mint megáradt patak,
    Tizedelik mindet hústépő lángfogak.
    Száguldó lábak és sajgó paták,
    Már mind izzó dögök, mind vigyorgó parázs.

    Embereknek arcán a rémült félelem,
    Borzadály fut végig lila szájszéleken.
    Hullaszínű arcuk oly fakó és nyúzott,
    Rajtuk most a nagy kín sok barázdát húzott.

    Pusztít a kolera, dögvész és a pestis.
    Úton és útfélen sok-sok hulla fekszik.
    Temetetlen holtak, bűzlenek, rohadnak,
    Botladoznak köztük, kik erre haladnak.

    Fogytán az élelelem, arat az éhhalál,
    Nincsen már jog, erkölcs, ez pokol-kánaán.
    Két törvény van csupán: az élet és halál!
    Felhők gyülekeznek, minden nyers és párás,
    Nyirkos lett a világ, nedves, csúszós, nyálkás.

    Óriási zápor zúdult le a Földre,
    Szétmállik a talaj, az élők sírgödre.
    Mocsár, sár és posvány cuppogva nyel házat,
    Embert, lovat, kutyát, fullasztó bűzt áraszt...

    Hónapok múlnak el, s minden vízzé válik,
    Tengerré vált világ nyugodtan hullámzik.
    Csendesül az eső, és lassan megszűnik.
    A szürkés égbolton derengőn feltűnik
    Az élet új jele, hét színű szivárvány...

    És kik megmaradtak ujjongnak egy bárkán!

    1974.
     
  6. alberth

    alberth Állandó Tag

    Hogy hozzám visszatérj

    Várok, egyre várok,
    Magányosan járok.
    Emlékekből élek,
    A múltba visszarévedek.

    Tudom, igen tudom,
    Hogy megfordúlsz az úton.
    Melyen elmentél,
    Hogy hozzám visszatérjél.

    Tudom, hogy egyszer visszatértsz,
    Énhozzám, kedvesem.
    Magányos szobám ajtaján
    Belépsz majd csendesen.
    És bűnbánón rámtekint
    Könnyező két szemed,
    Vállamra zokogva borúlsz,
    Én megfogom kis kezed...

    Hiszen mi egymásnak születtünk,
    El nem válhatunk.
    Az első pillanatban tudtuk,
    Örökre összetartozunk.
    Nincs ami elválaszhat minket,
    Hisz vágyunk visszahív.
    Mert minden érdeknél erősebb,
    Hogy mit érez a szív! ;)

    Debrecen, 1973.
     
  7. alberth

    alberth Állandó Tag

    Akit régen vártam

    Te vagy, akit régen vártam,
    És bíztam, hogy megtalálok.
    Lehet, hogy egy szép nap mégis
    Teljesülhetnek az álmok.

    Lehet, hogy csak hiú remény,
    Mi szívemet gyötri rég?
    Lehet hogy a szíved kemény,
    S nem ismeri a szerelem kék egét?

    Kék ég, szép napsugár,
    Nézz rám barna kisleány!
    Zöld rét, tavaszi szél,
    Van még ugye remény?

    Talán engem szeret?
    Vén fák feleljetek!
    Nagyon tetszik nekem,
    Fáj ha nincsen velem!

    Debrecen, 1976. február :4:
     
  8. alberth

    alberth Állandó Tag

    Vár a határ

    Vár a határ,
    Tüzel a nyár,
    Ragyog a kéklő ég.
    Valaki vár,
    Jöjj ide már,
    Zöld fű között tücsök muzsikál.

    Meglátod, hogy milyen szép az élet,
    Ha itt leszel majd énvelem.
    Ne habozzál egy percet sem:
    Jöjj, jöjj, jöjj. jöjj kedvesem!

    Ha az égen zord felhő száll,
    S eltakarja a napot,
    Fénylő csillag van helyette,
    Ha két szemed nekem ragyog.

    Vár a határ,
    Jöjj, gyere már!
    Az égen fecske száll!
    Csók tüze vár,
    Tücsök muzsikál,
    Itt reád sok szép óra vár!

    Debrecen, 1974. 05.
     
  9. alberth

    alberth Állandó Tag

    Öregember dala

    Csendben éldegélek,
    Nem panaszkodok.
    Megadott az élet,
    Mindent, mit szokott.
    Elszállott már a nyár fölöttem, tudom.
    Itt van az öregség rozzant vállamon.

    Nézd öregem,
    Ne búslakodj,
    Hisz tudhatod
    Hogy ilyen az élet.
    Te is voltál ifjú egykor
    S őrizél meg minden szép emléket!

    Bizony régen voltak szép napok.
    Megadott az élet mindent, mit szokott.
    Voltam gyermek én is, s büszke fiatal.
    Szerelmes is voltam, de sokszor.., hajjaj..!

    Csalódtam néhányszor, végül eljött ő,
    Ki most is a nejem, az igazi nő.
    A nyomomba léptek fiak, s unokák,
    Meg-meg látogatják az öreg nagypapát.

    Csendben éldegélek, nem panaszkodok,
    Megadott az élet mindent, mit tudott.
    Sok szép emlék van mit elővehetek,
    S bánt az, hogy fiatal már nem lehetek.
    Itt van az öregség rozzant vállamon,
    Oda az ifjúság, bizony fáj nagyon!

    Nézz öregem, ne búslakodj,
    Hisz találkoztál az életben
    Annyi sok-sok széppel,
    Hát oda a fiatalság...,
    S ez alól már te sem vagy kivétel.

    Nézed örgem,
    Ne búslakodj,
    Hisz tudhatod
    Hogy ilyen az élet.
    Te is voltál
    Ifjú egykor
    S őrizzél meg minden szép emléket..!

    Debrecen, 1975. július 29.
     
  10. alberth

    alberth Állandó Tag

    Kocsmadal

    Régi kocsma mélyén ó,
    Nagyban megy a dáridó.
    Ott vedel a sok haver,
    Isszák a sört dögivel.
    Ihajj-csuhajj!

    A kocsmáros nem gyerek,
    Csal is, lop is ha lehet.
    Felesége nagy tehén,
    Reng a háj a fenekén.
    Ihaj-csuhajj!

    Vidám a hangulat ma,
    Rákezd a roma-banda.
    Prímás, kontrás, cimbalommal,
    Brácsással és vígalommal.
    Ihaj-csuhajj!

    Részeg disznók figyeljetek!
    Minél több sört vedeljetek!
    Rúgjatok be, mint a szamár,
    Mert odakint az asszony vár...
    Ajjajjajj!

    Jajj, te asszony, ne várj engem!
    Mert elittam már az eszem.
    Ha az éjjet átvedeltem,
    Feleség sem kell már nekem..
    Ajjajjajj!

    Régi kocsma mélyén ó,
    Vígan megy a dáridó.
    Óbégat a sok haver,
    Isszák a sör dögivel...
    Ihajj, csuhajj!

    Debrecen, 1978.
     
  11. alberth

    alberth Állandó Tag

    Egykor olvasván Gárdonyi Géza Egri csillagok c. regényét, ihletést kaptam. Annál is inkább, mert Tinódy Lantos Sebestyén: Summáját írom Eger várának c. hősi éneke is reánk hagyományozódott. Gondolkodtam, hogy feltegyem -e ezt az ifjúkori nem túl művészi alkotást. Dehát sokfélék vagyunk, hátha tetszik valakinek és ez is a műtermés része. Egyébként pedig van hely is. Talán a hangulata az, ami olyan pókhálós, poros, ősi, mint az öreg egri vár kazamatái. Jártam már ott a 60-as években, de néhány éve nem tudtam lemenni, mert le volt zárva... Nem árt néha leporolgatni őseink áldozatos hőstetteit! Csillogjanak számunkra...!

    Egervár ostroma

    Eger büszke várát ostromlá az török.
    Sok jó vitéz vala ottan falak között.
    Nagy Szolimán vala törökök császára.
    Óriás sereggel támada az várra.

    Legott, lőtávolba tarackokat rakat.
    Nehéz vasgolyókkal törté az falat.
    Nagy pogány sereggel rohamot indíta,
    Mely merre a szem ellát, mindent beboríta.

    Megindula vala az hullámzó tömeg.
    Benn az jó vitézek meghalni elkészültenek.
    Várnak kapitánya Dobó István vala.
    Bornemissza Gergyely ő jó főhadnagya.

    Török támadását jó vitézek várják.
    Előkészíték ők sok pogány halálát.
    Az várvédők között sok hős asszony vala,
    Kik az főzőmunkát jól művelék vala.

    De most nem vitézeknek kotyvaszták az kását,
    Hanem az töröknek forróvizet, kátrányt.
    Az török megkezdé ostromolni várat,
    Bástyái falára sok-sok létrát támaszt.

    Bástyán pattantyúsok igen dolgozának.
    Törököknek közé sűrűn álgyúzának.
    Igen meglepé az muzulmánokat,
    Hogy az golyóbisok fel is robbanának.

    Kétszer is robbana az ágyúgolyóbis,
    Ezért otthagyá a fogát sok pogány is.
    Török had eleje felére az falra,
    - Ne sajnáld az pogányt! - Dobó így kiálta.

    S mindjárt ottan példát is mutata.
    Egy török köponyát kétfelé hasíta.
    - Az kutya fajzatot ne is ne szánjátok!
    Ahol csak éritek, öljétk, vágjátok!

    Az magyar szabadság előttetek lebeg,
    Tirajtatok múlik az hogy elértitek!
    Feldúlt portátokért mostan fizesetek,
    Megölt rokonokért elégtételt vegyetek!

    Elhurcolt asszonyok átka égbekiált,
    Teljesítsétek hát azok kévánságát!
    Jézus segíts! kiállt az sok torok,
    S ölék az törököt, mint vad oroszlánok.

    Sok vegyes török nép mászik az falakra.
    Nyüzsögnek felfelé, s ellepék mint hangya.
    Telve hosszú létrák borúlának vissza.
    Odalenn biza' most a halál arat ma.

    De egy helyébe rögvest tíz létra is terem,
    Rajta sok janicsár felfelé menetel.
    Fegyverkovács falon pöröllyel dolgoza,
    Azon helyen igen sok fej szétloccsana.

    Dobó, mint mészáros forgatja szablyáját,
    Ezáltal sok török megleli Allahját.
    Sok magyar vitéz is hősi halált hala,
    Bosszúból a többi új erőre kapa.

    Mint mikor a pelyva, a török úgy hulla,
    Rövid idő alatt sok élő lesz hulla.
    Most az hős asszonyok rendeznek aratást,
    Halott pogányokból növelik az rakást.

    Fortyogó üstöket leveszik az tűzről,
    S törököt öntözni kezdék nagy serényül.
    Hullanak is, mint az leforrázott legyek,
    Ordítva, jajgatva, mint az veszett ebek.

    De holtaknak a helyén rögvest élő terem,
    S mászik is felfelé az nagy hullahegyen.
    S újra megtelt a fal, már meg most mi lészen?
    Az szegín magyaron ugyan ki segítsen?

    Bornemissza Gergely ezt a percet várja,
    Nagy tüzes kereket készíte ő mára.
    Ördögi mű vagyon e nagy tüzes kerék,
    Majd elvevé ez az töröknek eszét!

    Meggyújták, az bástyáról leengedték vala,
    Mely egyenesen az törökre gurula.
    Zúgva, sisteregve tör közöttük utat,
    Dörögve, ropogva rémes hangot hallat.

    Jobbra-balra köpköd gyilkos lövedéket,
    Amerre elhalad, ott mindent feléget.
    Meg is fordula most az nagy török sereg,
    S mintha volna nyúl, úgy futásnak ered.

    Nem is állíthaná meg semmi már őket,
    Az sok muzulmán most annyira megijjedt.
    S az tüzes kerék lefelé az dombról,
    Az pogányok után ugyancsak meglódul.

    Itt már bizony tényleg nem segíte Allah,
    Sok-sok kimúlt török ezt mutatja vala.
    A várvédők pedig fellélegezének,
    Sok sebesülteket ottan bekötöznek.

    Az szomjazó torkok szárazak valának,
    Így a boriváshoz hozzá is fogának.
    Tinódy is rögvest elővevé lantját,
    S formálá is mindjárt ő első stófáját.

    Másnap az töröknek a nyomát sem látják.
    Elhúzta mindegyik onnan az írháját.
    Nagy vigasságba kezdtek ott vitézek,
    Nagy török seregen győzelmet vevének.

    Így történt tehát, hogy Egernek végvára
    Ezen nagy ostromot hősiesen állta.
    S megmutatta bátran mostan a világnak,
    Hogy így jár mindaz, ki a magyarra támad!

    A sok török vesztét azzal magyarázta,
    Hogy magyarok mellé Allah is átálla.
    Allah ellen ők nem harcolhattak tovább,
    Így tehát feladták ezt a véres csatát.

    Végre véget ére ez a nehéz ostrom,
    Sok holttest hevere az várban, az dombon.
    Nem hiába hullott sok jó vitéz vére,
    Mert hogy a győzelem mindennel felére.

    Debrecen, 1974. május
     
  12. alberth

    alberth Állandó Tag

    Júlia

    Gondolat, elrepül, messze száll.
    Bárhol vagy, mindenütt rádtalál.
    S már mosolyogsz kedvesen,
    Úgy mint máskor, mikor még
    Nem voltál tőlem távol.

    Júlia, Júlia, Júlia
    Te kis barna lány.
    Júlia arcod a fénylő napsugár.
    Úgy éget, ha rámnevet
    Tűz a te két szemed,
    Nem tudok élni már nélküled!

    Gondolat, elrepül, messze száll.
    Bárhol vagy, mindenütt rádtalál.
    S már hallom kedves hangodat,
    Úgy, mint máskor, mikor még
    Nem voltál tőlem távol.

    Júlia, hosszú éveken át
    Szerettelek, mint senki mást.
    Azt hittem örökké veled leszek.
    Emlékeimben megőriztelek.

    Debrecen, 1974. június
     
  13. alberth

    alberth Állandó Tag

    Szeress, míg nem késő!

    Nyíló virág, mosolyod elvakít.
    Szórd rám szép
    Szemeid sugarát!
    Nyíló virág
    Szeress valakit, ki szeret,
    Mert kegyetlen a világ.

    Ó nincsen örök tavasz,
    Elhervad minden virág...
    Lehullnak szép szirmaid,
    Ha a nap nem ragyog rád...

    Hullajtod könnyeidet,
    S hívnád a kedvesedet,
    Boldog már sosem lehetsz,
    Mert nem lesz senki veled...

    Nyíló virág, mosolyod elvakít,
    Szórd rám szép
    Szemeid sugarát!
    Nyíló virág
    Szeress valakit, ki szeret,
    Mert kegyetlen a világ.

    Debrecen, 1973.
     
  14. alberth

    alberth Állandó Tag

    Ének a macskáról

    Volt egy macskalány
    Egy ház udvarán.
    Nem volt nála különb
    Macska lánya ám.

    Csemegéje volt,
    Mit nagyon szeretett,
    Minden este
    Egeret evett.

    Macska lánya volt,
    Tehát így dalolt,
    Hogyha sötét éjjelen
    Fenn sütött a Hold:

    Macska ifjak
    Résen legyetek!
    Egyetek meg
    Minden egeret!

    És egy szép napon
    Már nem volt több egér.
    Macskaleány ó
    Úgy sírdogált szegény...

    Üres hassal töltött
    Minden éjszakát.
    Ám egy reggel így szólt:
    Nem bírom tovább!

    Macska lánya hát
    Mást nem tehetett,
    Ezentúl csak
    Tejet ehetett.

    Debrecen, 1973.
     
  15. alberth

    alberth Állandó Tag

    Tudom, hogy megtalállak egyszer

    Van egy leány,
    A szeme kéklő ég.
    Hosszú haját
    A szél borzolja szét.
    Oly boldog velem,
    És mindig mosolyog.
    Senkiért engemet
    Ő nem hagyna ott.

    Bármerre járok én
    Mindig őt keresem.
    Meg kell őt találnom,
    Érzem ő kell nekem.
    Nem láttam még,
    Mégis ismerem
    Minden lányban
    Őtet keresem.

    Ó te leány
    Milyen szép vagy Te.
    Mikor nézhetek
    Végre szemedbe?
    Boldog te sem vagy míg
    Engem nem találsz.
    Keressük meg hát
    Együtt mi egymást!

    Bármerre járok én
    Csak téged kereslek.
    Megtalállak egyszer,
    Tudom, megszeretlek.
    Nem láttalak,
    Mégis ismerlek
    Minden lányban
    Téged kereslek!

    Debrecen, 1972.
     
  16. alberth

    alberth Állandó Tag

    Szerelmi bánat

    Hogyha arra járok nyári éjszakákon,
    Meg-megállok olykor ablakod alatt.
    Langyos szél fut végig a kihalt utcákon,
    És a régi emlék könnyekre fakaszt.

    Felednélek téged,
    Lassan tovább lépek,
    De a vérző seb már
    Újra felszakadt.

    Neved súgja a szél,
    Szemed a sötét éj,
    Szívemben a bánat
    Mindig megmarad.

    Ez mit tőled kaptam
    És hordom magamban
    Ameddig csak élek.

    Régen más a párod,
    Erre miért járok?
    Mért kereslek téged?

    Valaki jön messze,
    Indulok sietve.
    Fütyörészve, vígan...

    Hogy benn a szívemben
    Zokog egy hang csendben,
    Ne tudják, hogy így van.

    Debrecen, 1975.
     
  17. alberth

    alberth Állandó Tag

    Az első szerelem

    Az első szerelmet feledni nem lehet.
    Emléke oly örök, nem ismer éveket.
    Igaz hogy nem törvény, de van oly szigorú,
    Hogy aki csalódik, az mindíg szomorú.

    Szomorúan tölti el fájó napjait,
    S tagadja, hogy nemrég szeretett valakit.
    De mikor rágondol, kit akar feledni,
    Rádöbben, titokban még mindig szereti.

    Inkább a sírást, szenvedést választja,
    Csak első szerelmét ő meg ne bánthassa.
    Gyűlölni akarja, s ereje nincs hozzá,
    Szereti, gyűlölni hiába akarná.

    Már csak az emlék él és nem a gyűlölet,
    Most újra szeretné, de tudja nem lehet.
    Még egy fájó könnycsepp mindent felidézhet,
    De hiába, ő már vissza sose térhet.

    Talán jön egy másik, egy szebb, új szerelem,
    Enyhíteni fog majd a fájó sebeken.
    Ez majd talán jobb lesz, igazabb, boldogabb,
    De az első emléke örökre megmarad!

    Debrecen, 1972.
     
  18. alberth

    alberth Állandó Tag

    Hajnalhasadás

    Már csak a hajnali csillag ragyog az égen,
    Pírkadat jelző tündöklő fény.
    Ím derengőn nyílik a keleti légben,
    Hasadó hajnal az ég peremén.

    Uszályi lebegnek karcsú fellegeknek,
    Mind fátyoltánc gyanánt életre kél.
    Kelyhei merengnek hűs harmatcseppeknek,
    Hamvaszöld mező még remeg, alél...

    Enyhe pára leng a tó tükre felett,
    Gyengéden rebbenti pitymallati szél.
    Hajnalcsillag képe a vizen megremeg.
    S a foszló sötétség titkokról mesél.

    És hasad a hajnal keleten pirulva,
    Vérvörös új Nap festi az eget.
    Immár a természet pompába virula,
    Ura nagy szavára, aki érkezett.

    Mint méltóságának hatalmas terhével,
    Tűzlabda gyanánt kel fel a Nap.
    Csodás világunknak hőjével, fényével,
    Terhével, tervével utat mutat.

    Debrecen, 2007. 01. 17.
     
  19. alberth

    alberth Állandó Tag

    Szőke Tisza<O:p</O:p
    <O:p</O:p
    Szőke Tisza az Alföldön kanyarog,<O:p</O:p
    Bizony élnek Kanadában magyarok.<O:p</O:p
    Lakik ott sok derék legény, szép leány,<O:p</O:p
    Valahol a Hudson-öböl tájékán.<O:p</O:p
    <O:p</O:p
    Duna partján királyi vár Budavár,<O:p</O:p
    Montreálból a Gellért-hegy hazavár.<O:p</O:p
    Vanquver van legmesszebb a Tiszához,<O:p</O:p
    Mégis onnan ismertem egy barátot.<O:p</O:p
    <O:p</O:p
    Quebecknél a folyó elkeskenyedik,<O:p</O:p
    Tisza partján de sok szép lány születik.<O:p</O:p
    Szomorú fűz ráhajlik a Tiszára,<O:p</O:p
    Kanadában is találni szép leányra!<O:p</O:p
    <O:p</O:p
    Torontótól Debrecen de messze van,<O:p</O:p
    De Kanada a szívemben benne van.<O:p</O:p
    Hogy vannak most az ottani magyarok?<O:p</O:p
    Mostanában sokszor rájuk gondolok!<O:p</O:p
    <O:p</O:p
    Bodrog mellett Tokaj hegye borontó,<O:p</O:p
    Hej de messze esik tőle Torontó.<O:p</O:p
    Mégis eljut oda is e hegy leve,<O:p</O:p
    Aki issza a lelkében egy vele.<O:p</O:p
    <O:p</O:p
    Szőke Tisza nagy folyó az Alföldön,<O:p</O:p
    Bizony élnek nagyon sokan külföldön.<O:p</O:p
    De az aki innen messze távozik,<O:p</O:p
    Álmában a Tisza partról álmodik!<O:p</O:p
    <O:p</O:p
    Debrecen, 2007. 01. 19. ;) <O:p</O:p
     
  20. alberth

    alberth Állandó Tag

    Kiskutyák

    Kati ebünk kölyköt fialt,
    nem is egyet, négyet.
    Felsorolom itt most nektek
    az egész népességet.

    Udvarunkon, ez mondhatnánk,
    egész kutyafalka.
    Morzsa, Buksi, Fifi kutyus,
    meg a kicsi tarka.

    Míg szoptatott, négy kis gombóc
    tolakodott nála.
    Úgy éhezve, nyüszögve mind,
    szinte csorgott nyála!

    Aranyosak és kedvesek,
    törzskönyvezett fajta.
    Morzsa, Buksi, Fifi kutyus,
    meg a kicsi tarka.

    Növekedvén lábraálltak,
    szinte szétgurultak.
    Rosszalkodtak, elfutottak,
    s az ágy alá bújtak.

    Tündérien hízelkedők,
    mindnek jár a farka.
    Morzsa, Buksi, Fifi kutyus,
    meg a kicsi tarka.

    Tányért kaptak, mindannyian
    sajátjukból esznek.
    Oly falánkok, hogy még így is
    néha összevesznek.

    Nővőkorban mind éhesek,
    ne csodálkozz rajta!
    Morzsa, Buksi, Fifi kutyus,
    meg a kicsi tarka.

    Most ugatni próbálnak ők,
    s őrizni a házat.
    Tudják már hogy ide bárki
    bizony be nem járhat!

    Hűséges eb lesz mind a négyük,
    jó házőrző fajta.
    Morzsa, Buksi, Fifi kutyus,
    meg a kicsi tarka.

    Szeretik ők gazdijukat,
    s az szereti őket.
    Pedig senki nem látott még
    ilyen lókötőket!

    Ha kimegyek és füttyentek,
    meglódul a falka.
    Morzsa, Buksi, Fifi kutyus,
    meg a kicsi tarka.

    Kati kutya büszke anyjuk,
    nevelgeti mindet.
    Úgy őrízi gyermekeit,
    mint valami kincset.

    Ha a nevén szólítom én,
    mind azonnal meghallja.
    Morzsa, Buksi, Fifi kutyus,
    meg a kicsi tarka.

    Debrecen, 2007. 01. 21.
     

Megosztás