Szuhanics Albert versei

alberth témája a 'Irodalom' fórumban , 2006 November 25.

  1. alberth

    alberth Állandó Tag

    Idők szava ;)

    Idők szava szólít, meghalljuk e néha?
    Mihez fülünk nincsen, az számunkra néma.
    Úgy önmagunknak is, mint a külvilágnak,
    Baj, ha nincsen füle elnöknek, királynak!

    Evolúciós szerv, vagy adá az Isten?
    Van akinek jutott, van akinek nincsen.
    Bennfentes körökben jó fülest osztanak,
    Ilyen fülesektől minket megfosztanak.

    Van épp, kinek kijut, de jobb lehúzni fülét,
    Mert kaphat akkorát, hogy leviszi fejét!
    Úgy belecseng füle, hogy attól siketül,
    De bennfentes körökbe jutni nem sikerül.

    Ha ideje eljő, akkor kell csinálni..,
    Logikus, egyszerű, felfoghatja bárki.
    Ezért kell ismerni az időknek szavát,
    Hogy bárki a jelenben kiismerje magát.

    Mit kíván a ritmus, sorsunknak zenéje,
    Táncolhatunk e jól, nem ütemre lépve?
    Vajon mi a helyes, molba, dúrba váltsunk?
    Egyazon időben hallgassunk, kiáltsunk?

    Szava van időnek, szava van vadonnak.
    Szava a törvénynek, szava hatalomnak.
    A lelkiismeret szava fordulhat ez ellen,
    S meghasonlunk néha, nem bírja a jellem.

    Igét is hírdetnek, szava van igének,
    Ez a könyvek könyve, így írták a vének!
    Az igazság szava vajon odaát van?
    Csak homályban sejlik, mint az X-aktákban.

    Vajon értékkel bír az adott szó súlya?
    Van, hogy írottnál is biztosíték nulla.
    Ehhez járulhat még anyósunknak szava.
    Legtöbbször válasz rá: - ne túlozzon mama!

    Ám az idők szavát nőnk tudja legjobban,
    Mikor gyermeket vár áldott állapotban.
    Ha telefonon üzen, - Gyere siess haza!
    Percnyit se késlekedj, érzem jön a baba!

    Van e nagyobb jóhír, van e nagyobb öröm?
    Akkor is rohannék, ha kezem, lábam töröm!
    Sok tudós koponya idők szavát keres,
    Fejét töri ezen remete, szerzetes...

    Vájt fülű mesterek, tudós professzorok,
    Bizony jócskán túltesz egy baba rajtatok!
    Idők szavát halljuk, új reményt ad nekünk,
    Mikor a karunkba vesszük a gyermekünk.

    Idők szava csendes, egy gyermek mosolya.
    Új reményről suttog.., hallja anya, apa...
    - Siess, hozz egy pelust -, bepisilt a baba!
    Rohanok is érte, hív az idők szava.

    Debrecen, 2007. 01. 24. :4:
     
  2. alberth

    alberth Állandó Tag

    Nyughatatlan vándor

    Nyughatatlan vándor, mint kit űz a sorsa.
    Ezt szánta a végzet Petőfi Sándorra.
    Örökifjú, heves, robbanó természet,
    Úgy zajlott élete, mint egy megírt végzet.

    Lelke szabadulni a magasba vágya,
    Mindent átallátni, a nagy rónaságra.
    Szerelmetes szíve Júliáért lobban,
    Úgy imádva párját, Rómeó sem jobban.

    Mindig kéz a kézben, meghitten szeretve,
    Ölelné kedvesét, csókokért remegve.
    Ámde vándor lelke távlatokba látott,
    Tér-idő bilincsből szabadságra vágyott.

    E kettős vonzásban háborgott a lelke,
    Sem földön sem égben nyugalmát nem lelve.
    Szabadság, szerelem tüze ég lelkében,
    Olthatatlan szomjjal, ereje teljében.

    Bírja a nép nyelvét, költő nincsen senki,
    Ki ily tiszán, szépen tudná versbe szedni.
    Szelleme fellázad szegényért, árváért,
    Minden szolga népnek szent szabadságáért.

    Kardot is ragada, de gyenge a karja,
    Néki jó pennája az igazi kardja.
    A szelleme erős, de a teste gyenge,
    Mintha egy nép leke szorulna e testbe.

    Ezt az ellentmondást nehezen viselvén,
    Feláldozná magát, könnyítene terhén.
    Világ szabadságát megfizetvén drágán,
    A legnagyobb áron, az életet árán.

    Mentenék, tiltanák, de indul a csatába,
    A végzet napjait világba kiáltva.
    Rettenetes idők.., versében így írván,
    Szívében, lelkében keservesen sírván.

    Mindenki ellenünk, elveszünk egy szálig?
    Jelenünk és jövőnk e kérdéssé válik.
    Szabadságban legyen népe és hazája!
    Csata napján vész el lelke kívánsága...

    Harmatos hajnalon, iszonyú nap után,
    Még látták a ködben menekülni talán.
    Tán épp kukoricafödön érte a halála,
    Hol Kukorica Jancsit valaki találta.

    Így zárul az élet, kezdet és a végzet,
    Ez, amit a költő előre megérzett...
    Mondják, fegyver járta e már vérző szívet,
    Csak eltűnt a ködben -, így tudják a hívek.

    Júlia mondá, hogy Sándor él, ő érzi,
    Csak haza nem jöhet, családját megnézni.
    Sírját keresék, még századok múltával.
    De szelleme itt él, szabadság vágyával.

    Mily föld fogadta be Petőfinek testét?
    Tudós, vállalkozó, médium, keresték.
    De március idusán az ő lelke eljő,
    Megérkezik hozzánk, hozza nap, szél, felhő.

    Debrecen, 2007. 01. 26. ://:
     
  3. alberth

    alberth Állandó Tag

    Ezek után egy komolytalan vers következik, úgy is mondhatnám egy kis hülyeség. Ugyanis ez még fiatalkori verseim közzül való. Gondolkoztam is, hogy betegyem -e ide? Dehát hadd legyen teljes a kép! Ez is én vagyok!
    Kissé huncut, az igaz, no meg gusztustalan. De nem mondhatják, hogy prűd, vagy giccses. Aki túl komoly, ugorja át, vagy hunnyja be a szemét!
    A szavakkal való játszadozás miatt viszont érdekes. E miatt csak ide teszem!

    Elefántvers :4:
    Erdő mélyén elefántkanca lötyögött.<O:p</O:p
    Kövér zsírja lépésenként csöpögött,<O:p</O:p
    Mert a nap a lombok közül rásütött.<O:p</O:p
    A vízesés felé tötyögött a dög.<O:p</O:p
    <O:p</O:p
    Útja közben meglátott egy egeret,<O:p</O:p
    Vastag hája, mint kocsonya remegett.<O:p</O:p
    A nadrágja azon nyomban tele lett,<O:p</O:p
    Beletett mindent, amit megevett.<O:p</O:p
    <O:p</O:p
    Ahogy haladt egyre jobban éhezett,<O:p</O:p
    De ennivalót nem talált, bár keresett.<O:p</O:p
    Oly éhes lett, inget, gatyát levetett,<O:p</O:p
    Megevett mindent amit beletett.<O:p</O:p
    <O:p</O:p
    Bevégezvén a jóízű lakomát,<O:p</O:p
    Kényes gyomra nem bírta mit bezabált.<O:p</O:p
    Jött felfelé torkán a sok becsinált,<O:p</O:p
    Telehányt mindent a rút elefánt.<O:p</O:p
    <O:p</O:p
    Debrecen, 1970. ;) <O:p</O:p
     
  4. alberth

    alberth Állandó Tag

    Költő király<O:p</O:p
    <O:p</O:p
    Arany király, János király
    Léptet táltos lován,
    Körötte csend, amerre ment,
    És méla tartomány.
    <O:p</O:p
    Hol valának költőid mondd,
    Te szép magyar hazám?
    Hová maradt a szenvedély,
    Az én romantikám?
    <O:p</O:p
    Van e legény, van e személy,
    Ki életet lehel,
    E néma tájba, éneket visz?
    Mily kietlen e hely!
    <O:p</O:p
    Hol balladáim hős időkről,
    Felzengettem én,
    Oly szívből szóltak dalaim, mind,
    A sok-sok költemény.
    <O:p</O:p
    Ki mossa most a lelkünket,
    Ágnes asszonyként?
    Ki gyámolítja hű szívünket,
    Hogy teremjen babért?
    <O:p</O:p
    János király, költő király,
    Léptet táltos lován,
    Amerre lova tova lépkede,
    Zöldül a tartomány.
    <O:p</O:p
    Kinyílanak rózsái mind,
    Szép költeményinek.
    S ha lantot penget nincs magyar,
    Ki nem könnyezi meg!
    <O:p</O:p
    Egymásra néznek az igricek,
    Lelkükben feldereng,
    Hogy hozzá képest bikficek
    Írtak már verseket!
    <O:p</O:p
    Ötszáz bizony dalolva ment,
    Megírva sok sorát,
    De egy sem tudott olyat nyújtani,
    Mit Arany János ád!
    <O:p</O:p
    Szó bennakad, hang fennakad,
    Lehellet megszegik,
    Amikor egy szózatra ím,
    Ősz bárd emelkedik.
    <O:p</O:p
    Ő aki az Őszikéket is,
    Oly szívből írta meg,
    Hogy megremeg a lelkünk is,
    Mint sírból hatva meg.
    <O:p</O:p
    Ha költőknek van csillaga,
    A mennyekben talán,
    A Pegazusról jöhetett Ő
    Egy új kor hajnalán.
    <O:p</O:p
    Ah, lágyan kél az esti szél,
    Dereng sok égi fény.
    A Pegazus csillagképről,
    Egy fénysugár leér.
    <O:p</O:p
    Sóhaj szakad, lantra fakad,
    A hangja lágyan száll,
    Egy fáradt vándort út porában
    Utol érve már.
    <O:p</O:p
    Bár elszálltanak évszázadok,
    Még mindig itt vagyok!
    Ha bárki szívből reám gondol,
    E csillag ráragyog!
    <O:p</O:p
    Költő király, Arany király
    Vágtat táltos lován,
    Virág nyílik lába nyomán,
    S zöldellő tartomány.
    <O:p</O:p
    Debrecen, 2007. 01. 28.<O:p</O:p
    <O:p</O:p
    <O:p</O:p
    <O:p</O:p
     
  5. alberth

    alberth Állandó Tag

    Vallomás

    Illatos rózsaszálam, gyönyörű virágom.<O:p</O:p
    Nélküled nappal is nékem este van.<O:p</O:p
    Légy az én boldogságom, légy az én párom.<O:p</O:p
    Tehozzád száll fel, esdekel szavam.
    <O:p</O:p
    Harmatos gyöngyvirágom, édes kedvesem,<O:p</O:p
    Szívem szerelme, érted epedem.<O:p</O:p
    Galambom, tubicám, patyolatos lelkem,<O:p</O:p
    Megemészt engemet már a szerelem.<O:p</O:p
    <O:p</O:p

    Tündér királynőm, szívem választottja,<O:p</O:p
    Rubint az ajkad, hófehér karod,<O:p</O:p
    Ölembe vonlak, ezer csókkal leplek,<O:p</O:p
    Suttogva imádlak, hogyha akarod.<O:p</O:p
    <O:p</O:p

    Kecses kis őzikém, kristályszemű árvám,<O:p</O:p
    Éberen álmodom át ezt az éjszakát,<O:p</O:p
    Hajnali nyírfácskám, szerelmetes mátkám,<O:p</O:p
    Könnyek közt rebegve sírom érted át.<O:p</O:p
    <O:p</O:p

    Fátyolos szemeimmel elmosódva nézem,<O:p</O:p
    Kitárt karokkal rohansz már elém.<O:p</O:p
    Gyönyörű királylány, alabástrom képen,<O:p</O:p
    Szeretlek édes égi tünemény.<O:p</O:p
    <O:p</O:p

    Szívecském, ölelj át, szerelmetes párom,<O:p</O:p
    Magadhoz úgy szoríts ahogy senki sem.<O:p</O:p
    Hallod é kisrigóm, arany napsugárom,<O:p</O:p
    Hogy dobog éretted repesve szívem.

    Mert te vagy kertemnek legszebbik virága,<O:p</O:p
    Kedvemet most már én ebben lelem.<O:p</O:p
    Csak téged öntözlek, szerető szavakkal.<O:p</O:p
    Ezen a világon csak te kellesz nekem.

    Debrecen, 2007. 02. 01.<O:p</O:p
    <O:p</O:p
    <O:p</O:p
     
  6. alberth

    alberth Állandó Tag

    Szamár király

    Beivott egy okos mókus,
    Azt hitte antropológus.
    Elfogyasztott sok-sok piát,
    És elért egy entrópiát.

    Azonnyomban dogmát szerkeszt,
    Ideológiát is terjeszt;
    Kinek legnagyobb a feje,
    Annak van a legtöbb esze!

    Elhiszi az állatvilág,
    S ez alapján választ királyt.
    Szürke szamár, hordtál vizet,
    Most már a korona a tied!

    Míg a csacsi ,,í-á"-t kiált,
    Megkoronázzák a királyt.
    Állatsereglet imádja,
    Szamár lett az ő királya.

    Törvényt hoz a derék füles,
    Feje nagy, de belül üres.
    Kormányozván az országot,
    Felsorol sok szamárságot.

    Bullát ad ki azonnyomban,
    A pecsétjén patanyom van.
    Kihírdetik lelkendezve,
    Ez a törvény mától kezdve:

    Naposcsibe legyen búvár,
    Béka legyen tevehajcsár!
    Generális egy nyúl legyen,
    Az oroszlán répát egyen!

    Bagoly menjen óvodásnak,
    Ökör fizikatanárnak!
    Kukorékoljék a tehén,
    Tej csorduljon kakas begyén!

    Elefánt legyen vérszívó,
    Szúnyog legyen teherhordó!
    Bort erjesszen a kiscica,
    És nyávogjon a muslica!

    Tyúk ezentúl legyen jogász,
    Kutyára háruljon a tojás!
    Míg a szírti sas kutat ás,
    Vakond legyen a csillagász!

    Görény gyártson parfümöket,
    A pillangó fejtsen szenet!
    A víziló legyen manöken,
    És a farkas pásztor legyen!

    Csiga legyen a hírvivő,
    Postagalamb csigaevő!
    Tigris eztán fűvet egyen,
    És a hátán gyapjú legyen!

    Birka legyen erdők réme,
    Járjon csíkos öltözékbe'!
    Ló menjen a disznóólba,
    Oroszlán bégessen akolba'!

    Libasorban járjon majom,
    Ne ugráljon az ágakon!
    Marha legyen a professzor,
    Készüljön fel jól matekból!

    Legyen moly a ruhatáros,
    Pocok legyen a magtáros!
    Asztalosnak a szú menjen,
    Róka őrködjék a renden!

    Nagy lett a baj másnap reggel,
    Mert nem működött az új rendszer.
    Le is mondott szegény szamár,
    Ő már többé nem lesz király!

    Magához tért már a mókus,
    Ő sem lesz már antropológus!
    Felszaladt egy fenyőfára,
    Le sem néz a sokaságra.

    Megvárja míg dűhük csitul,
    És az ország újra virul.
    Tudják most már mi a szabály,
    Állatoknak nem kell király!

    S nem biztos, hogy sok az esze,
    Annak, kinek nagy a feje.
    Bárki bármit kiagyalhat,
    A látszat bizony néha csalhat.

    Ne borítsd fel, ami bevált,
    Szamárfejjel ne hozz szabályt!
    S a korona nem a tied,
    Ha csacsi vagy, hordjál vizet!

    Debrecen, 2007. február 9. :4:
     
  7. alberth

    alberth Állandó Tag

    A szabadság lelke

    Lelkünk mélye templomában,
    Áldozatos, szent oltár van.
    Az oltáron tüzek égnek,
    Mint az örök égi fények.

    Minden csillag egy-egy fátum,
    Nemzetsors-fordító dátum.
    Közülük most egy közeleg,
    Szikrázón, egyre közelebb.

    Negyvennyolc március-idusán,
    Fény suhant át az éjszakán.
    Rab népekre ráragyogva,
    Csodálatos tavaszt hozva.

    Eljött a szabadság lelke,
    Bilincsünkre rálehelve.
    Rózsaujjú hajnalt hozva,
    Láncainkat leoldotta.

    Aznap eső azért esett,
    Mert ő érettünk könnyezett.
    Megríkatván az egeket,
    Megfürösztvén a lelkeket.

    Nemzetünket úgy szerette,
    Ünneplőbe öltöztette.
    Választván e nemzedéket,
    Vígasztalt egy árva népet.

    Ő már tudta, hogy e helyre,
    Jő az éjnek fejedelme...
    De ismerjük meg, mi a vígasz,
    Érezzük át, mi az igaz!

    Legalább iránytűnk legyen,
    Ha ránktör a veszedelem...
    Ne vesszünk el a setétben,
    Egy szálig..., fekete éjben!

    Csoda történt, hogy még vagyunk,
    Hogy magyar még a mi szavunk!
    Mert ő nekünk reményt adott,
    Minket hittel átitatott.

    Hol a sírok domborulnak,
    Az unokák leborulnak.
    És, amikor jő az ünnep,
    Mindig legördül egy könnycsepp.

    Negyvennyolcnak nemzedéke,
    Ma a népek példaképe.
    Ők ráztak le minden igát,
    Mondjunk értük könnyes imát!

    Szívünk mélye templomában,
    Áldozatos, szent oltár van.
    Lelkünk-béli veszta szüzek,
    Táplálják ott a szent tüzet.

    Debrecen, 2007. 02. 14.
     
  8. alberth

    alberth Állandó Tag

    Légyott

    Dögön döngött egy döglégy,
    Ej, de finom eleség!
    Kellett már hogy jót egyek,
    Hogy jóllakott légy legyek.

    E dögre jönnek új legyek?
    Nem tudom hová legyek!
    Nem hagyják, hogy döghegyem,
    Csak én egymagam egyem.

    Mint a piaci legyek,
    Oly szemtelenek ezek!
    Elhessentem e legyeket,
    Nem vacsorázom veletek!

    Egy szép légylány szálla mellém,
    Ragyog a fény a zöld mellén.
    Szeme szép nagy, szexi csápja,
    De formás a szőrös lába..! ;)

    Rámszállott a szerelem,
    Gyere egyél énvelem!
    Szárnyammal meglegyeztelek,
    Ezennel eljegyeztelek!

    Legyeskedek kicsit neked,
    Akard, hogy a legyed legyek!
    És az enyém csak te légy,
    Úgy kívánlak, kicsi légy!

    Akarom, hogy legyem légy,
    Légy nekem légy-feleség!
    Majd ha bekapod a legyet,
    Születhetnek kicsi legyek.

    Mi ketten légyotton legyünk,
    Úgy lehet majd sok kis legyünk.
    Ha kíván a többi légy,
    Te akkor is velem légy!

    Ezentúl mi együtt hálunk,
    És most már csak köpünk rájuk.
    Légykisasszony boldog légy!
    S én leszek egy boldog légy...

    Debrecen, 2007. 02. 14. :4:
     
  9. alberth

    alberth Állandó Tag

    Vártalak nagyon

    Nagyon vártalak, éjjel, hajnalon,<O:p
    Déli nap hevén, vártalak nagyon.

    Arcom sápatag, ébren álmodom,<O:p
    Bús tekintet ül, sápadt arcomon.

    Napra nap jövend, kínoz a magány,<O:p
    Nem ismer reám, aki erre jár.

    Jöjj vissza hozzám, minél hamarabb,<O:p
    Elemészt a bú, míg jövend napra nap.

    Szívem reménytelt, más nem is lehet,<O:p
    Hidd el senki nincs, nincs ki így szeret!

    Ugye visszatérsz, énhozzám híven.<O:p</O:p
    Éretted dobog, reménytelt szívem!

    Nagyon vártalak, te vagy holnapom,
    Holnap érkezel, immár jól tudom.

    Hozzád simulok, ajkad csókolom,<O:p</O:p
    ezzel mondom el, vártalak nagyon.

    Debrecen, 2007. 02. 16.<O:p</O:p
     
  10. alberth

    alberth Állandó Tag

    Átal úszom én a Tiszát...

    Tisza partján talált a nap lemente,
    Gyönyörködve, csodálkozva merengve...
    Jegenyesor néz bele a tükrébe,
    Lassan a Nap bemerül a vizébe...

    Túl a Tiszán integet egy szép leány,
    Most látom csak, hogy az ott az én babám.
    Édes rózsám te illatos gyöngyvirág,
    Mit tegyek, hogy ne szenvedjek ideát?

    Széles Tisza, jajj de nagy a sodrása,
    Ott a mátkám, hogyan menjek hozzája?
    Túlnan vélem, híd sem vezet odaát,
    Még szemem is éppen hogy csak odalát.

    Átal úszom én a Tiszát ma éjjel,
    Érted gyöngyöm, dacolok száz veszéllyel.
    Várj ott reám, patyolatos nyoszolyán,
    Melegíts fel majd a hűvös éjszakán!

    Átal úszom a nagy folyót teérted,
    Hogy bevalljam szerelmemet tenéked.
    Kupa borral az asztalon várj reám,
    Forró csókkal, gyönyörű szép violám!

    Széles a víz, hej de nagy a sodrása,
    De sok legény veszett már a Tiszába.
    Szőke Tisza lett neki a mátkája,
    Soha-soha nem ért át a partjára.

    Átal úszom én a Tiszát nem félek,
    Nem járok úgy, mint azok a legények!
    Házad előtt áll egy magas eperfa,
    Ha átérek, találkozunk alatta!

    Átal úszom én a Tiszát ma éjjel,
    Dacolok most a sodrással, a széllel.
    Bemerültem a nagy vízbe ma este,
    Hozzád úszom szerelemtől repesve.

    Gyenge karom ha fárad a közepén,
    Rágondolok, hogy mit érzek érted én.
    Ne félj rózsám, összeszedem erőmet,
    Nem választ el semmilyen víz te tőled!

    Ne félj kedves, itt vagyok most ideát,
    Ring a vízen már az éji holdvilág,
    Tisza partján áll egy magas eperfa,
    Itt vagyok hát, csókolózzunk alatta!

    Átal úsztam én a Tiszát teérted,
    Hogy szeretlek, remélem így megérted,
    Nem süllyedtem el a folyó vizében,
    De elégtem szemeidnek tüzében.

    Debrecen, 2007. 02. 20.
     
  11. alberth

    alberth Állandó Tag

    Ima a Holdon

    Bús komor alkony, úgy nyúlik az árny,
    Oly rideg, fáradt a holdbéli táj.
    Járom az utam a Holdnak porán,
    Süpped a lábam a léptem nyomán.

    Száll, egyre száll a Nap lefelé,
    Árnyékom síklik a léptem elé.
    Kráternek mélyén szétnézek én,
    Hasadó sziklák a tér peremén...

    Ősi romoknak csak emléke él,
    Összeomolva a hegy tetején.
    Csillagot hordozó fekete éj,
    Ezernyi rejtélyt, titkot mesél.

    Tündöklő kék bolygó, Föld odafenn,
    Nézzük irigyen -, mind idelenn.
    Elmúlhat Holdon még százezer év,
    Csak zordabb a táj, az ég feketébb.

    Őseink hírdeték van mennyország.
    És az az ország a Föld odaát.
    Kék ege van és zöld mezeje,
    Ott él az ember és sok gyereke.

    Énekel sok madár harmóniát,
    Harmatos hajnalon nyíl a virág.
    Dús erdő ölén tisztásra lelsz,
    Szerelmet érzel, forrón ölelsz.

    Csobogó csermely folyammá vált,
    Így érve majd el a nagy óceánt.
    Esőknek vizétől lomb üde zöld,
    Issza a mező és issza a föld.

    Fönn van az égen a kék mennyország,
    Csak igaz lélek jut oda át.
    Tengerek mélyén is élet terem,
    Van boldogság és van kegyelem!

    Holtaknak holtja, síri verem,
    Holdbéli mezőn csak árnyék terem...
    Halotti csönd és kínzó magány,
    Ezen a tájon a madár se jár!

    Élő a Föld és zajos a lét,
    Él ott a víz és él ott a lég.
    Szólítunk téged menny ura fenn,
    Hadd legyünk Földön emberi nem!

    Debrecen, 2007. 02. 22
     
  12. alberth

    alberth Állandó Tag

    Ne kérdezd meg...

    Ne kérdezd meg, szeretlek e?
    A kezedet tedd szívemre!
    Érzed érted hogyan dobban?
    Szó nem mondja azt el jobban.

    Ne kérjed, hogy mondjam neked,
    Megvalljam a szerelmemet!
    Nézzél bele két szemembe,
    Tedd a kezed a kezembe!

    Már nem kérded, ugye érzed,
    Hogyan szeretlek én téged?
    Ha már tudod, elsuttogom;
    Te vagy nekem az angyalom.

    Ne kérdezd meg, mert nem tudok...
    Válaszolni, ajkam dadog.
    Forró csókod megbénított,
    Pillantásod elvakított.

    Ha mégis megkérdeznél engem,
    Megnémultam szerelmemben.
    Úgy tudom csak bevallani,
    Ha karomban foglak tartani.

    Ölelj szorosan magadhoz,
    Hogy ajkam érjen a nyakadhoz.
    Halkan súgom majd füledbe,
    Elvesztem a szerelembe!

    Debrecen, 2007. 02. 23.
     
  13. alberth

    alberth Állandó Tag

    Emlék a tanyáról

    Már csak az emlék él, ímé e tanyán,
    Ott lakott egykoron öreg nagymamám.
    Vakációm itt volt nyaranta nekem,
    Néha elmerengek… emlékeimen.

    Dűlőúton mentem, szekérkerék nyomán.
    Vágott barázdában, sáron és pocsolyán,
    Nap hevében viszont porban ugráltam,
    Szandámat lehúzván, mezítláb jártam.
    <O:p
    Szederborkor kéklett földút peremén,
    Akácok sorjáztak, merre jártam én.
    Szitakötők szálltak, tücsök ciripelt,
    A virágos mező mind életre kelt.

    Piros pipacs messze integet felém,
    Útszéli bozótos, mint egy vadregény.
    Fácán fut csalitba, távol eb csahol,
    Egy-egy fa tetején kismadár dalol.
    <O:p
    Magasan jár a nap, vidáman megyek,
    Úgy szalad az idő, meg is érkezek.
    Bejáróhoz érek, befordulok én,
    Végén a tanya van, fáknak rejtekén.
    <O:p
    Ott a tornácos ház, ott a verőce,
    Kinyitom ajtaját, megyek előre.
    Kukoricagóré, istálló balon,
    Tyúk- és a disznóól a jobb oldalon.
    <O:p
    Buksi kutya vígan vágtázik elém,
    Rozi a tehén is elbődül felém.
    Nagy diófák között árnyas ott a hely,
    Onnan nyúlik messze, kútnak gémje fel.
    <O:p
    Csirke futkos szerte, kakas lépeget,
    Kacsa, keres meleg, nedves helyeket.
    Nagymamám vídáman mutatja nekem,
    Mennyi kedves jószág lesz majd itt velem.
    <O:p
    Esteledik lassan, mindnek enni ad,
    Boldogan segítek, egy jószág se vad.
    Mindegyik oly szelíd, jámbor, kezesek,
    Tükröződik rajtuk a jószág-szeretet.
    <O:p
    Naplementével hál minden egy tanyán,
    És kelő nappal kél, pitymallat után.
    Mert a jószág éhes, annak enni kell,
    Amíg el nem láttuk, ne kezdjünk semmivel!
    <O:p
    Tengerit morzsolok, darát darálok,
    Kiscsibék, kiskacsák mind-mind barátok.
    Nagymamám süt nekem fehér kenyeret,
    Ilyet nagyvárosban soha nem eszek.
    <O:p
    Fehér kemencében sült, piros cipó,
    Frissen fejt langyos tej, enni, inni jó!
    Magas szénakazal, arra mászom én,
    Mesze széjjellátok, mint hegy tetején.

    Zöld sziget e tanya arany tengeren,
    Merre széjjellátok, ott búza terem.
    Szomszédnak tanyája is egy zöld sziget,
    Kati a leányuk nékem integet.
    <O:p
    Tehenet legeltet, nála rádió,
    Azért már modernebb ez a náció.
    Átmegyek hozzájuk, nem írok egyebet,
    Már játszótársam van, játszani megyek!
    <O:p
    Debrecen, 2007. 02. 23.
     
  14. alberth

    alberth Állandó Tag

    Legjobb versem

    Legjobb versem olyan jó,
    kerek, mint egy hógolyó.
    Összegyúrt és veretes,
    Története keretes.

    Szótagszáma egyezik,
    bár sehol sem jegyezik.
    Rímei ha rémesek,
    mégsem nagyon véresek.

    Képszerű és tényszerű,
    nem is nagyon keserű.
    Olyan, mint a karóra,
    nem törik el rugója!

    Egy baj van csak ővele,
    nincs még itt az ideje.
    Hisz nem írtam meg eddig,
    Várok vele még keddig!

    Debrecen, 2007. 02. 28.
    <!-- / message --><!-- sig -->__________________
     
  15. alberth

    alberth Állandó Tag

    Március 1.

    Csendben csomagol a tél,
    már indul vonata.
    Poggyásza északi szél,
    és jégcsapok hada.

    A sok hópihe fehér,
    mint puha paplanok,
    Zsebébe mindez belefér...,
    néhány búcsúszót gagyog.

    Visszajövök kedveseim,
    esztendő sem telik,
    Várjanak meg a gyerekek,
    kik kedvüket lelik;

    Szánkózásban, korcsolyában,
    és ha sítúra vár,
    De elutazom, mostanában
    nem lesz fehér határ.

    Vonata füstöt ereget,
    a horizonton jár,
    Néha még visszainteget,
    bár alig sejlik már.

    Március elseje itt van,
    a tavasz érkeze,
    Csilingel, kacaja vígan,
    megtelve két keze.

    Zöld ruhával, tarka dísszel
    jő, nagy öltöztető,
    Fogadja őt vidám szívvel
    sok napos háztető.

    Jöjj március, tavaszhozó,
    fényes szellőn járó,
    Fagyot rontó, rügyet bontó,
    örvendj tavaszváró!

    A szabadság lehelletét
    csupasz erdők fürdék,
    Símogató gyengéd kezét,
    dehogy is kerülnék.

    Ragyogj, ragyogj, tavaszi nap,
    lombokon és ágon,
    Bontogasd a leveleket,
    a bokrokon, fákon!

    Ajándékid szórjad széjjel,
    oszd a szabadságot,
    Fogjál össze minden néppel,
    váltsd meg a világot!

    Debrecen, 2007. 03. 01.
     
  16. alberth

    alberth Állandó Tag

    Jönnek fellegek

    Varázslatos éj,
    Vágyakról mesél.
    Jer velem ne félj,
    Az élet szenvedély.
    <O:razz:</O:razz:
    Erdős-csalitban
    Csodás tisztás van,
    Ott légy az enyém,
    Arra vágyom én.
    <O:razz:</O:razz:
    Jönnek fellegek,
    Eső is jöhet.
    Megdördül az ég,
    Nékünk semmiség.
    <O:razz:</O:razz:
    Tisztás közepén,
    Kunyhóm rejtekén,
    Minden megesik,
    Bár eső esik.
    <O:razz:</O:razz:
    Tetőn koppanás,
    Színes hangvarázs.
    Kezem kezedben,
    Pihegsz ölemben.
    <O:razz:</O:razz:
    Időtlen szerep
    Itt lenni veled…
    Pillád leragad,
    Engedd el magad!
    <O:razz:</O:razz:
    Halkan dúdolom,
    Aludj angyalom..
    Álmodj szépeket,
    Álmodom veled.
    <O:razz:</O:razz:
    Debrecen, 2007. 02. 04. </O:razz:
     
  17. alberth

    alberth Állandó Tag

    Nőnapi gondolatok

    Házibulin nagy a ricsaj,
    Gitárt ragad két ari csaj.
    Menő fejek, olyan édik,
    A srácok mind őket nézik.

    Bár egyik sem primadonna,
    Kylie Minogue, vagy Madonna.
    Elkábítják férfi népük,
    Utánozván példaképük.

    Bevállalós tini lányok,
    Nem baj, ha nincs tudományuk.
    A fejüket teszik, veszik,
    Menő szerep, jól áll nekik.

    Így veszik fel ők a harcot,
    Hódítani pár jó arcot.
    Tök jó móka, ez a trendi,
    És sráccal lehet hazamenni.
    <O:p
    Kollagénezzed az ajkad,
    Magasan legyen a sarkad!
    Cipőd orra legyen hegyes,
    Rövid toppod legyen feszes!
    <O:p
    Derekadon legyen tetkó,
    És ne rinyálj, mert az nem jó!
    Plasztikáztasd a melled,
    Zsírleszívott legyél lejjebb!
    <O:p
    Légy rámenős dumaláda,
    Így akaszkodhatsz a srácra!
    Szőkítsél ki néhány tincset,
    Köldöködbe tégy pearcinget!
    <O:p
    Ha nem ezt teszed, mindhiába.
    Maradhatsz a szűz-gulyába!
    Ezt diktálja a mai kor,
    De hol az igaz női idol?

    A szelíd báj, mély érzelem,
    A csodás, tiszta szerelem.
    Természetes kisugárzás,
    Türelem és megbocsájtás?
    <O:p
    Huncut szem és tartózkodó,
    Máskor vágyban álmodozó…
    Divattá lett, s nagyon rémes,
    A közönséges, mesterséges.
    <O:p
    Ne várjátok el hát srácok,
    Hogy ezt csinálják a lányok!
    Mutassatok példát nekik,
    Mi a természetesebb, emberibb.
    <O:p
    Debrecen, 2007. 03. 08.<O:p
     
  18. alberth

    alberth Állandó Tag

    Hol van már a régi iskolám…


    Hol van már a régi iskolám?
    Múló idő, mondd hol van már!
    Merre van a régi tanterem?
    Csak az emlék játszik velem…

    Hol van már a sok-sok kisdiák?
    Barátaim, sok iskolás…
    Nem tudom, hogy hová lettek ők.
    Sokan talán már nagyszülők.

    Valahol még szívemben él
    Az ifjúság, s titkon remél.
    Valahol már emlékeim
    Olyanok mint a kincseim.

    Hol van már az osztályfőnököm?
    Tanárnő most megköszönöm,
    Hogy tanította nekem a magyart,
    A mennyben talán, most órát tart…

    Hol van már a tanárok sora,
    Ki van még meg, hogy megy sora?
    Talán még a régi csengő szól,
    A tábla fenn van még valahol…

    Valahol még szívemben él
    Az iskolám, titkon mesél
    Emlékeimen átdereng
    Milyen is volt az órarend…

    Hol van már az első szerelem?
    Szép volt egykor, nem feledem.
    Ugyanaz a tekintet néz rám,
    Ha látom őt néha talán…

    Emlék már az első szerelem,
    Osztálytársam volt e lány nekem.
    Tőlem távol sodorta a múlt,
    És ez a múlt így alakult.

    Valahol még úgy bennem él,
    Az iskolám, szerettem én
    Azt a termet, azt a padot,
    Belül most is gyermek vagyok.

    Debrecen, 2007. 03. 06.

     
  19. alberth

    alberth Állandó Tag

    A kertemnek közepében...

    Szeretnélek, de nem lehet szeretni.
    Kiskertemben nem szabad rózsát szedni.
    Terem ottan rozmaring meg liliom,
    De azokat letépni nem akarom.

    A kertemnek közepében van egy fa.
    Hej de sokat üldögéltem alatta.
    Zöldül még a többi fán is lombos ág,
    De csak egynek szeretem az árnyékát.

    Olyan vagy, mint a kertemben az a fa.
    Rózsaszál vagy, s elbódít az illata.
    Virágos kert, tarka szirmú, nem álom,
    Én azt az egy rózsaszálat kívánom.

    Álmodom a nagyvilágról, kalandról.
    Nem hiányzik, felébredek magamtól.
    Ragyoghatnak éjjel égen csillagok,
    Csak az csábít, mely szemedben ott ragyog.

    Édes rózsám, illatozó harmatom,
    Légy a párom, én már csak ezt akarom.
    Engednek é, megkérdezni nem fogom,
    Uralkodni nem tudok már magamon.

    Így rendelte el nekem a teremtőm,
    Te leszel az életem vagy temetőm.
    A jegykendőm néked adom, fogadd el,
    Boldog úgy sem lehetsz már te senkivel!

    Debrecen, 2007. 03. 11.
     
  20. alberth

    alberth Állandó Tag

    És áldó imádság mellett...

    Márciusnak nemzedéke,
    legyen áldott az emléke!
    Leborulva áldjuk őket,
    az ifjan sírba kerülőket!

    Könnyes imát mondjunk értük,
    értünk ontották a vérük!
    Hogy utókoruk legyen szabad,
    értünk viseltek ők hadat.

    Harcoltak ők a hazárért,
    Istenért és szabadságért.
    Szóljon értük most az imánk,
    mely a mennybe értük kiállt!

    Lengedezzél tavaszi szél,
    igaz magyar mesét mesélj!
    Süss fel fényes hajnali nap,
    ébresztgessed az álmokat!

    Élesztgesd a virágokat,
    hadd díszítsék sírhantjukat!
    Emlékezzünk rájuk úgy ma,
    mintha utaznánk a múltba!

    Ott ahol ősi fák állnak,
    adjanak sírjaiknak árnyat!
    Pihenjenek nyugalomban,
    magyar földben, magyar honban!

    Ez az ünnep magyar ünnep,
    emeljük fel a fejünket!
    Legyen méltó hőseinkhez,
    Áldjuk a mi őseinket!

    Elhangzik a Nemzeti dal,
    mely szemünkbe könnyeket csal.
    Együtt dobban a mi szívünk,
    lelkünkben él az emlékük.

    Felemelve szíveinket,
    rebegjük szent neveiket!
    Isten tartsa meg népünket,
    Hogy maradjon örök ünnep!

    Nemzetiszín zászló-erdő
    lobogj fenn a szélben!
    Add tudtára a világnak,
    Övék minden érdem!

    2007. 03. 15.
     

Megosztás