Szuhanics Albert versei

Műnő

Kertemben fű nő,
rajta egy műnő
ő nem egy űnő,
hanem egy műnő.

Kálmánnak tetszik,
a napon fekszik,
az UV-fényben
nem ég le mégsem.

Ő gumibaba,
hosszú a haja,
rövid az esze,
mélykék a szeme...

Minő nagy öröm,
iszom a söröm!
Nem szól rám ötnél,
''többet ne öntsél!''

Sajnos nem süt-főz,
nyugágyon időz,
kávéval nem vár,
betelt a pohár!

Furcsának tűnő,
nem kell e műnő,
ajka kihűlő,
mégiscsak mű ő!

Debrecen, 2012. 07. 08.​

Egy vak ember meglátott

Egy vak ember meglátott,
szólt, hogy rossz úton járok!
Meghallotta a süket,
azt hogy olykor füllentek.

Tolvajt kiáltott a néma,
megkergetett vagy húsz béna!
Egy féllábú utolért,
orromból törlöm a vért.

Orrvérzésig futottam,
sebesebben nem tudtam.
Pofon vág egy szingli párja,
hagyjatok már, elég mára!

Most már végképp elvesztem,
megfogott egy kezetlen!
Ki ügyemben döntőbíró,
így ítél egy scifi-író:

"Elítélem három napra,
szobafogság, fürdőszoba!
S egy botfülű énekest
hallgat ott majd, feszt, feszt, feszt!"

Debrecen, 2012. 11. 22.​

Világvége a Bugarach-hegyen

Van e a világnak kezdete és vége,
vagy a földi létnek van utolsó éve?
A maya próféták egykor jövendőlék,
hogy kétezerkettő lőn az utolsó év!

Eme ősi papok állították nagyon,
hogy világ vége lesz az utolsó napon.
Ez a nap közeleg, december huszonegy,
ahol majd túlélik, Bugarach az a hegy!

Aude-megyében, Dél-francia tájon
megtiltják e hegyre bárki is felmásszon.
Mert felrobban akkor ama nagy sziklás hegy,
és az egész környék rettentőn megremeg.

Felszáll egy űrhajó e hegynek mélyéről,
túlélőket ment ki a földnek méhéből.
Akik hivatottak mind megmenekülni,
s a szörnyű vég után visszatelepülni.

Adventnek ideje, közel a Szent este,
várjuk megszülessen az Igének teste.
Jöjjön a megváltó, e sötét világra,
és ne teljesedjék vég próféciája!

A Bugarach-hegyet lepjék el hegymászók,
lobogtassák vígan a francia zászlót!
Az év többi napján keljen fel szép napunk,
fényes mosolyával jelezve, itt vagyunk!

Debrecen, 2012. 12. 07.​

Karácsonyi képeslapok

Karácsonyi képeslapok,
mindegyik szép..., kis angyalok
szállnak rajta, s víg gyerekek
köszöntenek benneteket!

Ó azok a régi lapok,
s szép képeslap-váró napok!
Mindegyik oly kedves nekem,
könnybe lábad tőlük szemem.

Elárulom nektek, sok van
milyet nem is látunk mostan!
Nagymamám mit félre rakott,
mind mély emlékeket hagyott...

Mit gyermekként nézegettem,
van köztük, mely korra hetven!
Mégis mind oly kedves, bájos,
hangulatos, csodás, csábos...

Kisgyermekek, karácsonyfák
Jézus, bölcsek, a Szent család.
Kis angyalkák, havas tájak,
mit manapság ritkán látnak...

Egykor sokat küldtünk postán,
ma keveset, s igen ritkán.
Hátoldalán, friss papíron,
üdvözletem odaírom.

Úgy mint régen nagyszüleink,
kívánok jót, szépet megint.
S nektek Istentől megáldott,
boldog Karácsonyt kívánok!

Debrecen, 2012. december 16.​

A Karácsony doktor

A Karácsony doktor
lelkünk mélyén sokszor.
Urunknak képére
csendre int, s békére...

Kis gyertyafény lobban,
szívünk nagyot dobban.
Karácsonyfánk fénye
szebb jövőnk reménye.

Fenyőillat-varázs,
jó e várakozás.
Nézd élnek a fények,
míg a gyertyák égnek!

Majd egy sötét percben
csillagszóró sercen.
Sziporkázó szikrák
érzik létünk titkát...

Csillagos ég fája
kapuját kitárja.
Magasságos mennynek
mélyére beenged.

Árad a szeretet,
átjárja szívedet.
Kis csengő csilingel,
nincs nagyobb kincs, hidd el!

A szeretet, béke
nyugodalmas éje
lehozza a világ
szeretet-csillagát...

Suhognak nagy szárnyak,
nézd angyalok szállnak.
Azt üzenik nekünk
titeket szeretünk!

Debrecen, 2012. 12. 15.​

Óév-rapszódia, újév-operett

Rapszódia ez az évünk,
rég elkezdődött a koncert,
elkoptattunk sok jó hangszert,
így ma csak éjfélig zenélünk!

Neves maestrónk tizenkettő,
mindnek elfáradt a karja,
befejezni ő akarja...
- ki utolszor lépett elő!

Decembernek karmestere
zárótételt vállalt végre,
tekintettel sok vendégre,
lelkesülten húzott bele.

Záróakkord vidám legyen!
Egy allegro, sok felhanggal,
énekkarunk ember-angyal,
itt mindenki igyon, egyen!

És a végén kismalacunk
egy jó nagyot visítson még!
Sok szerencsét adjon az ég!
Immár az új évben vagyunk!

Ami egy vidám operett.
Ímé könnyed, kedves, bájos,
gondtalan és boldogságos.
Új évünk csak ilyen lehet!

Debrecen, 2012. 12. 31.​

Évköszöntő

Köszöntsük hangosan
a boldog új évet,
kívánjunk egymásnak
minden jót és szépet!

Legyen az új évünk
sikerekben gazdag,
szalonnánk jó kövér,
s a kolbászunk vastag!

Legyen borunk, sörünk,
pénzünk elegendő,
kelt kenyértésztával
telve legyen teknő!

Legyen itt megértés,
szeretet és béke,
de az óévünknek
legyen végre vége!

Debrecen, 2012. december 30.​

Kéményseprőt látok

Kéményseprőt látok,
legyen hát szerencsém,
gondtalanul éljek,
mint Szilveszter estén!

Húzd a malac farkát,
ha visít, visítsék,
Fortuna szekerén
az lészen segítség!

Búcsúzik az Óév,
méltón váljunk tőle,
emeljük poharunk
az Új esztendőre!

Temessünk szükséget,
minden káros dolgot,
hogy ki emberséges
az víg legyen, s boldog!

Többet, jobbat, szebbet,
gazdagabb világot,
bővelkedést, Boldog
új évet kívánok!

Debrecen, 2012. 12. 30.​

Párizsban valami bűzlik,
Rouen gázai jőnek.
Orrfacsaró szagok terjengnek,
jaj ott a járókelőknek!

Párizsba beszökött a bűz,
diadal-ív alatt suhant tova.
Merkaptán illata kínoz,
Adéllal rohanok haza.

Valami bűzlik Párizsban,
átkel a Szajnán, mint Charon.
Szivárog bezárt palettán,
ajtómon, vén ablakomon.

Irgalom atyja ne hagyj el!
Szent Mihály útján szaladok,
Hamlethez ős-Dániába,
vannak ott finomabb szagok.

Ady Endre: Párizsba beszökött az ősz - evokáció​

Fabula

Volt egyszer egy szegény ember,
oly hatalmas volt magánya,
mint a magas Himalája
tenger-könnyet sírt nem egyszer.

Magányosabb angyaloknál,
fájdalma szívéig hatolt,
farkasokkal együtt dalolt,
kerek erdőt körüljárván...

Majd ott élt sok ordas között,
barátja lett a nagy falka,
bár akarta-nem akarta,
mind-mind hozzá dörgölődött.

Oly bizalom támadt benne,
a verembe beköltözött,
ott aludt sok ordas között,
bizton lecsukva két szeme.

Ő magányos nem volt többé
a farkasok úgy szerették,
hogy széttépték és megették,
s eltűnt, mint ki válik köddé...

Pilinszky János: Fabula - evokáció​

Fel a fejjel, Morzsa kutyám!

Fel a fejjel, Morzsa kutyám!
Mért nézel rám olyan, bután?
Lám csak jó az isten, jót ád,
Meg ne fogjad anyám tyúkját!

Átszaladgál a küszöbön,
Az sem baj, ha odább lököm.
Fennhéjázva kotkodákol,
S nem verik ki a szobából.

Dehogy verik, ő a sztár itt!
A ládára is felmászik,
Csipeget jó búzát, darát,
Kis celebnek érzi magát!

Megkérném én, tyúkanyó kend,
Jól jönne egy fertálynyi csend!
Írnék önről egy kis verset,
Hallgasson el addig kelmed!

Morzsa kutyánk, figyelj te is,
Amíg írok, ne légy hamis!
Rólad is szól, régi cseléd,
Megérdemled, hogy benne légy!

Száz év múlva is olvassák,
Anyám tyúkját, Morzsa kutyát.
Megjósolom egykettőre...
Belelátok a jövőbe!

Petőfi Sándor: Anyám tyúkja - evokáció​

Esti sugárkévék

Előttünk titkok kövezte út
És árnyak teste suhant át a parkon,
De nézd, halovány sugárkévéket
Tűz fáink kontyába az alkony:
Tűnő, opál és vörös ragyogást,
Mely nem evilági fények földi mása,
S porladt csontjaid hússal szőtte át
Sírkertünk esti lélekvándorlása.

Szövetté s testté. Idők illata
Lebbent hajadról, s mélység síri csendjét
Törte meg sóhajod, mint napfényt a lepkék,
Hangodat fülem beitta szívembe:
Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
Vagy eme áldott hant a te drága tested,
Melyben istennő szállt e földre le
S ott alant az ő lelke reszket?

Igézve álltam, hisz ez feltámadás,
Míg percek teltek, földrögök görögtek, -
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláid lassan felvetődtek,
Én éreztem: szívedbe visszatér,
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Kiapadt erek útjain a vér,
S ím felragyog a fénye: csodás két szemednek!

Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú - evokáció​

A reményhez

Hajnalcsillag fényű
Égi tünemény,
Istennőnek látszó
Délibáb-remény!
Kit teremt a rónán
Légkör szeszélye,
Ne bízd magad vakon
Csalfa reményre!
Dús ajkaddal mért mosolyogsz,
S kacsintgatsz felém?
Szép szemeddel bátorítván...
Nem vagy már enyém!
Hogy hihetnék neked?
Biztattál nagyon;
Mégis cserben hagytál:
Túl az álmokon.

Kertem rózsái közt
Illatosabb nincs;
Harmatcseppeket rád
Auróra hint;
Virágba borultál
S voltam én patak
Kristálytiszta vízzel
Meglocsoltalak.
Mint zsenge palántot,
Úgy ápoltalak,
Álomköntöst szőttek
Rád napsugarak.
Már csak Lilla szívét
Vágytam, mint esőt
Vár a kiszáradó;
Tikkadt, méla föld.

Jaj, a hűs fellegek
Elkerültek mind;
Nincs mi vágyaimra
Esőcseppet hint;
Naptól felhevített
Sivár rónaság;
Forró szél fojtja el
Szívem halk dalát.
Óh! csak Lillát kérném tőled
Hűs kezét nekem:
S a mennyekig nem hatolna
Gyászos énekem.
Karja közt lehetnék
Én boldog nagyon,
Mélyen átalélvén
Hogy nem álmodom.

Hagyj el, óh Reménység!
Vár a Hortobágy;
Hívnak a csárdába
Vidám cimborák.
Ha kétségbe esnék
Kulacsom fogom,
Bort iszom belőle,
S eszem sem tudom!
Nékem már a zöld rét veres,
Bús szívem kihűlt,
Rózsakertem mélyén sírnak,
Könnyes hegedűk.
Bájoló lágy trillát
Húzz prímás nekem!
Hová tűnt a remény,
Lillák, szerelem?

Debrecen, 2013. 01. 16. - evokáció​

Ki viszi át a szerelmet

Széttört egy síró hegedűt
lemerült, messze menekült.
Lángot ki lehel ma világba?
Ki feszít ívet szivárványra?
Lágy hangú költőként szikla-
cipelőink ki öleli sírva?
Ki becéz mint szép gyermeket
lelkével pogány verseket?
S szívekből kicsoda állít
reszketőn-vérző katedrálist?
Ríkatván síri hegedűt,
csillagok közé menekült!
Ott viszi foga közt tartva
a Szerelmet a túlsó partra!

Nagy László: Ki viszi át a szerelmet - evokáció​

Ágnes asszony

Ballada

Ágnes asszony a patakban
lepedőjét buzgón mossa;
Fehér leplét, mit összekent
A futó hab elkapdossa.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Odagyűl a szomszéd család:
Ágnes asszony, mit mos kelmed?
,,Paprikás zsír csapódott rá
Keveré el a gyolcs leplet."
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Összefutnak a barátnők:
Ágnes asszony, hol a férjed?
,,Autója bolt előtt áll...
Vesz nekem egy mosógépet!"
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Hozza is már: segítő férj,
Nagy a doboz, a gép benne,
,,Jaj, galambom, kipróbálom,
Lehetőleg még ma este!"
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Elöltöltős, automata
Vizet melegít`ni képes;
,,Ne használja Calgon nélkül,
úgy a működése véges!"
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Szegény Ágnes nagy bajban van
Melyik lesz a jó mosópor?
Minden tévé mást reklámoz
Nézte ő már elég sokszor.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Mert van ám többféle márka,
Remek reklám szól körűle;
Hogyha választani kéne,
Úgy gondolja: megőrűlne.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Kiváló a vegyi hatás,
Óriáspolimer-csoda:
Ágnes, fehér lesz lepedőd
Etalonok etalonja!
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Nincsen itt a reklám helye,
nem sorolom, van választék
Szöghaját ő megsimítja,
Telnek napok, s nem választ még.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Addig-addig gondolkodik,
Haja őszül, elmegy esze,
Szánalommal néznek ő rá,
Mert mogorva, s remeg keze.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Ágnes, Ágnes, mért kell neked
Mosóporon törni fejed?
Hagyd a rázós mosógépet
van neked két ügyes kezed!
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Mocsok esett lepedődön,
Ki kell venned azt a foltot!
Jaj, ha e szenny ott maradna,
Soha nem lennél te boldog!
Oh! irgalom atyja ne hagyj el.

Menjél vissza, szegény asszony!
Áztasd be a mocskos lepled;
Tiszta vízű, friss patakban
nem kell ahhoz Calgont venned!
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

S Ágnes asszony a patakban
Lepedőjét mossa-mossa;
Fehér leplét, tiszta leplét
A futó hab elkapdossa.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el

Virradattól késő estig
Áll a vízben, széke mellett:
Fehér sulyka messze villog,
Kosznak nem ad ő kegyelmet!
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

S Ágnes asszony a patakban
ha kimosta lepedőjét -
Otthon boldogan forgatja
Csengő-bongó habverőjét!
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Arany János: Ágnes asszony - evokáció​

Hogy Júliára talála, így köszöne neki

Mástól e-mail nem kell nekem,
Csak tetőled, szép szerelmem,
Virtuális kedvem lelem,
Fészbukozzunk, édes lelkem?

Kompjúterem vidámsága,
Képernyőmnek kévánsága,
Fotód töltsd fel, boldogságom,
Áldás száll rám, ha én látom.

Én világhálós palotám,
Sokpixelű piros rózsám,
Frissen szkennelt kis violám,
Kinagyítlak, szép Júliám!

Feltámad képernyőm fénye,
Kontraszt szemüldeked széne,
Hajboglyád lenszőkesége,
Maradj életem reménye!

Szerelmedben fürdik szívem.
Tégedet óhajt bolond lelkem,
Szívem kalimpál, szerelmem,
Add meg címed fejedelmem!

Júliámra hogy találék,
Küszöbénél ráköszönék,
Megcsókolom fehér kezét,
Végre ő rám mosolyodék.

Balassi Bálint: Hogy Júliára talála - evokáció​

Születésnapomra

Száznyolcvan kilós lettem én -
alakom egy dús zsíredény,
nettó
gettó:

Magam ezennel meglepem,
e gyorséttermi szegleten,
kóla
móka.

Harminckét évem elszelelt,
s fogyókúrára sose telt.
Dagadt,
alak!

Lehettem volna tánctanár,
aki parkettán szteppet jár,
serény
legény.

De nem lettem, mert Szegeden
nekem főzött az egyetem
fura
ura.

Bifsztekje gyorsan, nyersen ért
a ,,Dagadt apám" versemért.
Gazdag
adag!

Gulyással támadt ellenem,
zsírossá tette szellemem,
varázs
hatás:

,,Ön, amig szóból értek én,
nem lesz sovány e féltekén -
Vegyen,
s egyen!"

Ha örül Horger Antal úr,
hogy költőnk hízni megtanul,
csekély
e kéj -

Én egész népemet fogom,
nem középiskolás fokon
fogyasz-
tani...

József Attila: Születésnapomra - evokáció​

Párizsba tegnap beszökött az Ősz

Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Míg rohantam szinte esztelen,
A PSG rangadó-meccsére
S találkozott velem.

Ballagtam lassan a Szajna felé
S égtek lelkemben B-közép-dalok:
Lelkes-vidámak, pirosak, kékek,
Arról, hogy szurkoló vagyok.

Utolért Adél és súgott valamit,
Je t'aime! S szívem beleremegett,
Züm, züm: röpködtek fejemben
Furcsa szerelmes levelek...

Egy perc: s vágy árja tört felénk
S szívemből az Ősz futballal szaladt.
Itt járt, de Adél karja vár s a nyár
Árnyas lombok alatt.

Ady Endre: Párisba beszökött az ősz /Evokáció/​

Anyám tyúkja

Mi a szitu? Tyúkanyó, kend,
új ketrecben lakik itt bent?
Lám, csak jó az EU, jót ád,
Így rendelte a kend dolgát!

Mert ezáltal, több a tere,
Nem olyan szűk a ketrece,
Mint eleddig volt szokásba`,
S értékesebb lesz tojása.

Tápot adnak, tápot adnak,
Minden tyúknak és kakasnak.
Nem válogat kendermagban,
Pedig attól élne jobban!

Ezért aztán, tyúkanyó, hát
hagyja ott a gonosz hodályt!
Iparkodjék, jó anyámhoz,
Ott vár önre boldogság, ott!

Morzsa kutyánk, figyelj ide,
Tyúktojásból lesz a csibe!
Chip-es cseléd vagy a háznál,
Minden oltást te megkaptál!

Ne bántsd a tyúkanyót, Morzsa,
hadd legyen neki jó sorsa!
Kukoricát, darát eszik,
Anyám tyúkját úgy szeretik.

Petőfi Sándor: Anyám tyúkja /Evokáció/​

Seress Rezső vasárnapja

"Szomorú vasárnap" -, Seress Rezső írta,
amikor tollába beszáradt a tinta.
Nem küld hát levelet, csak egy üres lapot,
közben azt suttogja, nagyon árva vagyok!.

Angyali fohászi szállnak kedveséhez,
egy sem jut belőlük el az ő füléhez!
Száz ima is kevés, ezer kéne néki,
mivel süket szegény, így nem igen érti.

Szomorú vasárnap, zuhog hideg eső,
hej de keservesen zokog Seress Rezső!
Várja, egyre várja, templomi imával,
térden is csúszhatna, száz fehér virággal!

Szomorú vasárnap, gyászos véget ére,
merthogy az orrából elered a vére!
Úgy jár mint Attila? Nem, ez piros tinta!
s elkészül a levél, ha-ha-ha, ha-ha-ha!

Debrecen, 2013. 01. 07.​