Táltosok és Sámánok

Encsi29

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves ionon!


Konkrétan családunkon belül, tudok plusz bár nyaki bordáról, nekem is van.őseink között tudok gyógyitó képeségről, hogy táltos vagy sámán azt nem.de mi már az üktől kezdve már nincsenek gyogyitó képességek, vagy nem volt vele foglalakozva, nem lett tovább adva.nem igazán tudok erről semmit, csak mostanában történt velem egy két erdekes dolog és ezért kezdtem el utána kutakodni.

üdv. encsi
 
I

ionon

Vendég
Kedves ionon!


Konkrétan családunkon belül, tudok plusz bár nyaki bordáról, nekem is van.őseink között tudok gyógyitó képeségről, hogy táltos vagy sámán azt nem.de mi már az üktől kezdve már nincsenek gyogyitó képességek, vagy nem volt vele foglalakozva, nem lett tovább adva.nem igazán tudok erről semmit, csak mostanában történt velem egy két erdekes dolog és ezért kezdtem el utána kutakodni.

üdv. encsi
Értettem. Saját tudásomat az érdekes megfigyeléseken való gondolkodás adja és a kozmosz jelei amiket kapok időnként persze a sok könyv de a legfontosabb a gondolkodás. Fokozatosan kell fejleszteni a két agyfélteke szinkronba hozását torna jó rá és a munka amikor felcseréled a kezeidet és így végzed a munkát. De ha lehetőséged van rá megtanulni mind két kézzel írni. Ezek erősítik az alapodat amire építkezel folyamatosan és benne leszel az érdekes eseményekben. Olyan megfigyelési stádiumba kerülsz ismerőseid csak néznek rád hogyan lehetséges az élet minden területére érvényes. Elvoltam keseredve és kimentem a természetbe mondtam ha fúj a szél követem a kozmosz törvényeit (csendes volt az idő). Nagyon fújt a szél mire kimondtam a kérésemet fokozatosan kapok dolgokat amiket nekem kell megfejtenem itt nem jár segítség semmire mert tévútra visznek neked magadnak kell megfejtened a rejtvényeidet amiket kapsz.
 

Huszin

Állandó Tag
Állandó Tag
Táltos-kereső

Sziasztok!
Az előbb hozzászóltam egy kicsit hosszabban, de vmi hiba miatt nem jelent meg. Már nem tudom újra begépelni, de arról szólt, hogy el fogom ezt a témát (minden hozzászólást) olvasni, de még eddig nem volt időm. Ezért elnézést kérek, ha valakit ismétlek.
Szóval érdekel a táltos-téma, és így került a kezembe egy könyv: a Yotengrit, amit nagyon tudok mindenkinek ajánlani.
Feltölteni egyelőre nem tudom.
Legyen szép napotok!
 
I

ionon

Vendég
Sziasztok!
Az előbb hozzászóltam egy kicsit hosszabban, de vmi hiba miatt nem jelent meg. Már nem tudom újra begépelni, de arról szólt, hogy el fogom ezt a témát (minden hozzászólást) olvasni, de még eddig nem volt időm. Ezért elnézést kérek, ha valakit ismétlek.
Szóval érdekel a táltos-téma, és így került a kezembe egy könyv: a Yotengrit, amit nagyon tudok mindenkinek ajánlani.
Feltölteni egyelőre nem tudom.
Legyen szép napotok!
Igen csak hogy a Yotengrit nem magyar történelemről szól főleg az Isten neveket miket használ nem illik ide. Tőlem okosabbak is mondják és tudásúak
 

Piroska49

Állandó Tag
Állandó Tag
Igen csak hogy a Yotengrit nem magyar történelemről szól főleg az Isten neveket miket használ nem illik ide. Tőlem okosabbak is mondják és tudásúak

Szeretnék erről többet olvasni. Már valamennyire az Arvisurát ismerem, de a Yotengrit még annyira sem. Valamivel többet, ha lehet róla. Mi az hogy nem magyar történelemről szól.
 

Piroska49

Állandó Tag
Állandó Tag
Köszönöm és végig hallgattam.
Amit a Yotengritról mond olvastam, a Dobogó újságban és igazából nem lepett meg most hallanom. Ez is állítás, aminek volt is utóhangja.
Meg kell mondanom nagyra becsülöm Molnár V. Józsefet , de abban téved, hogy az Ural vidékén nem ismerték a lovat.
Mert bizony ismerték, mondáik és egyes szavaik bizonyítják ezt.
 
I

ionon

Vendég
Köszönöm és végig hallgattam.
Amit a Yotengritról mond olvastam, a Dobogó újságban és igazából nem lepett meg most hallanom. Ez is állítás, aminek volt is utóhangja.
Meg kell mondanom nagyra becsülöm Molnár V. Józsefet , de abban téved, hogy az Ural vidékén nem ismerték a lovat.
Mert bizony ismerték, mondáik és egyes szavaik bizonyítják ezt.
nem a fénylóról beszélt véletlenül
 
I

ionon

Vendég
Sajnos nem arról beszélt. De amennyiben visszahallgatod 2.04 percnél meggyőződhetsz róla
Kérdezhetek ilyet tőled miben hiszel egyébként mi a hit vallásod (nem a vallásos hitedről kérdezlek)a régi magyarok kik most már ujjak lehetnek itt és szerteszét a világban?
 

Piroska49

Állandó Tag
Állandó Tag
Sámánokról, táltosokról<o></o>
<o></o>
„Valamikor nagyon régen, amikor a király páncélos idegen lovagjai üldözőbe<o></o>
vették a nép sámánjait, titoktudóit, gyógyító véneit, a legtitkosabb titkok<o></o>
tudójának egyikét, Bogát táltost elfogták volt a zsoldos katonák tova a<o></o>
Mezőség mocsarai között, s kimondták reá a máglyahalált. Elébb azonban az<o></o>
új Isten papjainak kívánságára véresre kellettt ostorozzák a katonák, hogy<o></o>
kiverjék belőle az ördögöket.”<o></o>
<o></o>
„Adná az Úr, hogy legyünk huszonegyen - jegyezte meg Öreg Bence -,<o></o>
mesteremtől hallám kislegény koromban, Nagybotos Balázstól, hogy<o></o>
huszonegyen voltak mindég a régi magyarok szentjei: táltosok hárman,<o></o>
sámánok tizennyolcan.”<o></o>
<o></o>
Was Albert Hagyaték<o></o>
 
Olvasgattam a topicot és arra kellett rájönnöm (ismét), hogy sajnos rengeteg a félreértés a sámánokkal, táltosokkal kapcsolatban.
Talán azért is van ez így, mert a mai New age szemlélet hajlamos egybemosni fogalmakat, hagyományokat, mágikus rendszereket.
Hatalmas különbségek vannak például egy szibériai, észak amerikai, vagy egy dél-amerikai "sámán" között, de ha belemélyedünk rá kell jönnünk, hogy még a szibériai népek sámánizmusa is sok dologban eltér egymástól.
Nem tudom ajánlotta -e már valaki, de érdemes elolvasni Mircea Eliade A samanizmus című művét.
Természetesen nem kell mindent elfogadni amit ír, de hatalmas anyagot vizsgál vallástörténeti (nem mágikus vagy ezoterikus) szempontból.
A magyar Diószegi Vilmos művei is remek alapot szolgáltatnak a sámánizmus iránt érdeklődőknek.
 

Piroska49

Állandó Tag
Állandó Tag
Dr. Bobula Ida<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p>​
<o:p></o:p>​
TÁLTOS AZ ECSEGI LÁPBAN<o:p></o:p>

<o:p></o:p>​
<o:p></o:p>​
A honfoglaló magyarság ősi vallásáról kevés hitelt érdemlő feljegyzés maradt ránk. Annak minden nyomát tűzzel-vassal irtották a kereszténység régi terjesztői. Gyanúsak voltak és pusztulásra ítéltettek az ősi költészet emlékei, az eposzok éppúgy, mint a virágénekek. A régi istenek faragott képeit összetörték, a vizekbe hányták ( L. Bálványszakállas ). Úgy tanultuk, hogy azért történt ez így, mert a jámbor papok féltették a kereszténység gyenge palántáját.<o:p></o:p>
Mikor az ősi kultúra nyomán támadt ürességbe néz a magyar művelődés történet kutatója, feljajdul benne a kérdés: valóban szükséges volt mindez? Másutt nem volt szükséges? ... Nem kérte például Nagy Károly, aki tűzzel-vassal terjesztette a kereszténységet, ugyanakkor elrendelte a németség régi mondáinak az összegyűjtését, megőrzését. Pedig az ő idejében is elég gyenge palánta volt német földön a kereszténység, gyilkos erőszakkal kellett a szászokra kényszeríteni, nem sok évtizeddel a magyar honfoglalás előtt.<o:p></o:p>
Komolyan vették a kereszténységet a bizanci császárok és az ő papjaik is, azonban nem restellték másolni, tanulmányozni és megőrizni a régi görögök és a rómaiak pogány-kori irodalmát. Felismerték bennük őseik kincses hagyományát s nem herdálták el utódaik elől. Ezért büszkélkedhetnek gazdag ősi mitológiákkal az új görögök, az olaszok, a németek. Ezzel szemben a rendkívül magas közép-amerikai civilizációk írott emlékei majdnem teljesen eltűntek. Az idegen hódítóknak és térítőknek ezek nem kellettek - nem volt szívük hozzá, - elpusztításukkal a maguk terjeszkedő fajtájának érdekeit szolgálták.<o:p></o:p>
Így pusztultak el a magyar ősiség kultúrális kincsei is.<o:p></o:p>
Azonban voltak a régi papok között magyarok is. Ezek miért nézték a pusztítást összetett kézzel? Tényleg féltették a kereszténységet?<o:p></o:p>
Igaz, hogy pogány vallások emlékei sokszor rácsábították a fanatiku&shy;sokat egy régibb, primitívebb nemzeti valláshoz való visszatérésre. Volt ilyesmire példa a renaissancekori Rómában és Németországban még nemrég, a hitleri időkben is. E század harmincas éveiben működött Budapest közelében egy Hadúr-vallású szekta, - ha jól emlékszem -, a Hármas Határhegy tetején áldoztak fehér kecskét ... De hát ezek efemer, elmúló jelenségek. Aki ezektől félti a kereszténységet, annak igazán gyenge lehet a kereszténység magasabb rendű erejébe vetett hite.<o:p></o:p>
Bizony hibáztatnunk kell a régi magyar papokat, akik nem vették észre, hogy buzgóságukban nagyot vétettek nemzetük érdekei ellen. De ha nem <?xml:namespace prefix = v ns = "urn:schemas-microsoft-com:vml" /><v:line style="Z-INDEX: 1; POSITION: absolute; TEXT-ALIGN: left; LEFT: 0px; mso-position-horizontal-relative: text; mso-position-vertical-relative: text" id=_x0000_s1026 strokeweight=".7pt" o:allowincell="f" to="369.75pt,515.25pt" from="369.75pt,414.75pt"></v:line>értjük, hogy lehettek ennyire tompák - csak olvassuk el némely mai amerikai magyar újság cikkeit, melyekben álarc és álnév alatt a szerkesztők felelőssége mögé bújva folytatnak egyesek köpködő kampányt - nem a felelőtlen nyelvészeti kontárkodás ellen, ami helyes lenne, hanem a magyarság déli gyökereit kereső, egész tudományos irányzat ellen. Feltehetjük a kérdést, azért teszik ezt, mert lélekben idegenek és Hekuba nekik a magyar nemzeti érdek? Vagy éppen nagyon is magyarok és mindez jó ürügy nekik, amivel üthetnek egy másik magyart?<o:p></o:p>
Száz szónak is egy a vége: kevés adatunk van az ősi vallásról. Tehát gondosan össze kell gyűjteni mindent, amiből csak egy szikrányi igazság kiderülhet. Fel kell jegyezni azt is, amit jelentéktelennek, vagy kétséges hitelességűnek látunk, - rábízva az utókorra a hitelesítést boldogabb és jobban felszerelt időkben. Ilyen adatok reményében utaztam 1955 nyarán Los Angelesbe, hogy ott találkozzam, Finta Sándorral.<o:p></o:p>
Finta Sándor zseniális magyar szobrász volt. Gyerekkorában évekig csikósbojtárkodott az ecsegi ménesnél. Ott találkozott a madarak életét tanulmányozó Herman Ottóval, aki az ügyes fiúnak ösztöndíjat szerzett. Elvégezte Nagyváradon a középiskolát, Budapesten a képzőművészeti főiskolát úgy, mint a bátyja is. Azonban egy nővérük miatti összetűzésben a Finta fiúk gyilkosság gyanújába keveredtek. Sándor börtönbe került. Onnan kikerülve beállt vándorcigányok közé. Köztük élt, majd református létére, befogadták egy olasz kolostorba a barátok, s ott szentképeket faragott. Híre eljutott egy Rómában tartózkodott magyar írónőhöz, aki felkereste soraival. A levelezésből szerelem lett, Finta otthagyta kolostorát és utazott Budapestre, hogy feleségül vegye a hölgyet. De ennek régebbi udvarlója neszét vette a dolognak, felszállt a vonatra, beszédbe elegyedett a mit sem sejtő Fintával és miután kivallatta, minden rosszat mondott neki a nőről, aki csak a levelezésből ismerte vőlegényét a pályaudvaron hiába várta, mert a megriasztott Finta az utolsó előtti állomáson leszállt.<o:p></o:p>
Nem sokkal ezután Finta feleségül vett egy rokon leányt de a házasság válással végződött. Majd katona lett, aztán emlékműveket tervezett és mikor az első világháború után kitört az októberi forradalom, (úgy látszik, hogy ő abba belekeveredett, erről nekem nem sokat beszélt) másodszor is megházasodott és a második feleségével kivándorolt Braziliába. Ott neki, mint szobrásznak kitűnő sikerei voltak, de felesége nem bírta a klímát, azért eljöttek az Egyesült Államokba, ahol Fintának számos alkotása áll ma is.<o:p></o:p>
Írt néhány könyvet is. ifjúkori életrajzi regénye a „HERDBOY OF HUNGARY” kezembe kerülvén, ott találtam adatot arról, hogy a számadó csikós hat emberből álló bizottságot küld ki, hogy nézzék meg a csillagokat és tegyenek jelentést a várható időjárásról. A csillagnéző bizottság vihart jósol, ami be is következik. Ennek a csillagérzésnek annyira mezopotámiai íze van, hogy azt megemlítettem „Sumerian Affiliations” című, 1951-ben megjelent könyvemben. Ezt valaki közölte Fintával, aki írt nekem, ígérvén, hogy több ilyet is elmond nekem, ha meglátogatom, mert ő már öreg, nem utazik. 1955-ben tényleg odautaztam. Finta mintázott rólam egy plakettet én pedig írtam jegyzeteket arról, amit ő beszélt. Nemcsak a pusztai szokásokról, a gulyáshús kellő módon való megfőzéséről, hanem a századforduló körüli Nagyváradról, Ady Endre köréről, Rodin párizsi műterméről, az ottani magyarokról. Ha Isten akarja, egyszer megírom ezeket is.<o:p></o:p>
Kúr Géza kedves szerkesztőnk azonban nem akar várni és sürget, hogy írjam meg az egyik történetet, amit Fintától hallottam és Kúr Gézának akkortájt szóval elmondottam. Igyekszem idézni Finta saját szavait:<o:p></o:p>
"Ott kinn a pusztán, nekem senki vallási dolgokról egy szót sem mondott. Gyereknek néztek, vagy nem akartak bajt a papokkal. Nem tudom . . . De kiváncsi voltam, leskelődtem, hallgatóztam ... Isten nevét legtöbbször káromkodásokban hallottam. Csúnyául káromkodtak a csikósok. De volt az Úristennek egy neve, amit soha nem káromoltak. Azt csak levett kalappal mondták ki: „ELEVE”.<o:p></o:p>
A tanya közelében volt egy kicsit dombosabb hely, abba merőle&shy;gesen leverve egy tuskó, annak tetejében vízszintesen felszögezve egy nagy kerék. Eleinte azt hittem, hogy állatokat kötnek oda. De sohasem kötöttek oda állatot. Ha kutya, vagy ló arra felé tekergett, azt elzavarták. Egy kivétel volt: a fehér csikó. Ennek a szép kis jószágnak kivételes helyzete volt. Mindenki szerette, jó szemmel nézett rá. Ennek szabad volt a kerék körül legelnie. Pedig tőlem sem vették jónéven, ha arrafelé zavarogtam. Hogy mit jelentett az a kerék, nem tudom. De valahogy éreztem, hogy annak a helyét szentnek tartják.<o:p></o:p>
Történt egyszer, hogy betegség esett a ménesbe. Egymásután be&shy;tegedtek meg a lovak. Hasmenést kaptak és abba elpusztultak. Nagy gondban voltak a csikósok. Azt mondja nagybátyám a számadó csikós: «Nincs más hátra, kí kell hívni a nádasból a táltost». Az emberek neki álltak nádból máglyát rakni. Óriási máglyát raktak, mikor este meggyújtották, egész tűzoszlop emelkedett az égre.<o:p></o:p>
Másnap megjelent a tanyán egy különös ember. Olyan magas embert sem azelőtt, sem azután nem láttam. Mi nagy kunok általában magas emberek vagyunk, de ez lehetett nyolc láb, Hozzá még egy rendkivüi magas tetejű kalap is volt a fején. Kalapja, ruhája mind lószőrből volt szőve. Hogy azt hol és hogyan szőtték - elképzelni sem tudom.<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
«Hívtatok, eljöttem» - mondta.<o:p></o:p>
Nagybátyám nagy tisztelettel köszöntötte a táltost és elmondta neki, hogy mi a bajunk.<o:p></o:p>
«Menjünk a lovakhoz» - Mondta a táltos.<o:p></o:p>
Mentek, én meg lopakodtam utánuk. A táltos nézegette a lovakat. Nézegette a füveket is, meg a szárukra telepedett sziksót.<o:p></o:p>
A föld tele volt a beteg lovak ürülékével. Egyszer csak lehajlik a táltos és felmarkol egy csomót, azt a szájába veszi. Lassan rágta. (Ehhez csúnya ábrázatot csinált Finta és mutatta a lassú rágást. Azután egy irtózatos nagyot köpött vagy két méternyire:) Így kiköpte, aztán azt mondta:<o:p></o:p>
«Földből jött a baj».<o:p></o:p>
(Hogy ez a diagnózis mennyire sumirul hangzik, azt Finta nem tudhatta.)<o:p></o:p>
«De talán lehet segíteni. Van-e olyan állatotok, amelyik még biztosan nem beteg?»<o:p></o:p>
A csikósok egymásra néztek. Egyik kimondta:<o:p></o:p>
«a fehér csikó» .. .<o:p></o:p>
Mindenkinek összeszorult a szíve. De hiába, a ménest meg kellett menteni.<o:p></o:p>
Másnap kora reggelre megint máglya készült nádból. Azon, állt a táltos egy hosszú késsel. Hozták a fehér csikót. Szívesen, kedvesen magától jött. Azt suttogták, hogy ez jó jel. A táltos szembe került vele és egyetlen döféssel leszúrta.<o:p></o:p>
Azzal eljött a máglyától-és azon a csikót elégették. A hamut össze-kotorta a táltos és minden csikós elébe járulván egy bőr-zacskóval, kapott a hamuból egy marékkal:<o:p></o:p>
«Ezt keverjétek a lovak ivóvizébe» .. .<o:p></o:p>
Hogy egymás között mit beszéltek nagybátyám és a táltos, azt már nem tudom. De annyit tudok, hogy három nap alatt megszűnt a lovak pusztulása."<o:p></o:p>
Ennyit mondott Finta Sándor a fehér csikóról. Természetesen a túlságosan szép és csodálatos dolgokkal szemben szkepszisre nevelt történész lelkében azonnal beszélni kezd az „advocatus diaboly”' a kételkedés, hiszen ez a hivatása.<o:p></o:p>
Igaz ez a fehérló áldozás történet, vagy egy tarkamúltú, nagy fantáziájú művészember álma és meséje?.. .Finta-csalafinta? Be akart csapni engem?. ..Ezt valószínűtlenné teszi, hogy Finta Sándornak az égvilágon semmi oka nem volt arra, hogy engem becsapjon, félrevezessen.<o:p></o:p>


<o:p></o:p>
De menjünk egy lépéssel tovább. Tegyük fel, hogy Finta gyerekkori élménye valódi volt. Akkor ki volt az a táltos az ecsegi lápban? Régi táltos-tudományok titokban megmaradt őrizője? Vagy valódi diákos műveltségű ember, aki az 1848-at követő években bujdosásra kényszerülvén, bevette magát a nádasba és ott élt, segítve a pásztorokat és segíttetve tőlük? Aki az „E L E V E"* nevet Ipolyi: Magyar Mythológiájából olvasta ki és úgy adta tovább, juhászoknak csikósoknak?...Így sem lenne érdektelen a történet. Ha azonban valódi volt Finta táltosa - akkor ne múljék rajtam, hogy nem adtam tovább azt, amit hallottam az utolsó fehér-ló áldozásáról.<o:p></o:p>
Itt van: aki nem hiszi járjon utána .. .<o:p></o:p>
*És ha Ipolyi ettől a táltostól ismerte Istennek ezt a nevét<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
Forrás: Dr. Bobula Ida: A magyar nép eredete, 2000. 156-160 old.<o:p></o:p>
 
Oldal tetejére