Történelem

bátran77 témája a 'Kultúra - Művészet - Zene' fórumban , 2010 November 20.

  1. Zoltan Szarka

    Zoltan Szarka Állandó Tag

    lucy61 kedveli ezt.
  2. Kakariky

    Kakariky Kitiltott (BANned)

    Történelemhamisítás?



    [​IMG]A montreali McGill Egyetem kiváló professzora, Wilder Penfield, évekkel ezelőtt megbízatást kapott, hogy kutassa ki és bizonyítsa be melyik a földünk alapvető génje. A ki nem mondott valódi célja a kutatási feladat az volt, hogy a szemita (felsőbbrendű) gént találják meg. Hosszú évek után meg is találták a keresett gént, de nem egyet! Kettőt! Penfield professzor azt rögzítette le jelentésében, hogy az egyik az amerikai Indián vidékeken, a másik tisztább vérvonal a Kárpát-medencében élő, magukat magyarnak nevező népcsoport, de hozzátette végső jelentésében, hogy ez a vérvonal Japántól Kínán át Afrika felső részéig, majd Közép Európa és az Uralon inneni terület egészen Skóciáig megtalálható! Ez az alapítvány reményét tönkretevő eredmény következménye volt, hogy az alapítvány azonnal törölte a támogatását, 40 évre pedig megtiltotta a jelentés közzétételét és annak kinyomtatását.Érdekesek a közelmúltban napvilágot látott történelemhamisítások is, melyeknek elsőrendű célja a magyarságtudat megsemmisítése! A történelemtudósok azt tanítják, hogy a magyar nép pusztai vándorló műveletlen faj és a Kárpát-medencébe 896-ban érkezett. Ennek ellenére az 1961-ben talált tatárlaki leleteken, melyek már bizonyítottan legalább 6000 évesek, és az ősi magyar rovásírással írottak! Ne felejtsük, ekkor még a piramisok sem léteztek! De máris 15000 éves magyarságnál tartunk, ha a glozeli köveket tekintjük induló pontnak, melyek kora 15000 év! Amivel nem tud mit kezdeni a világ tudományos köre, mert azt nem szeretnék elismerni, hogy a magyaroké az első írástudás, hiszen abban az időben még nem létezett írás! Ezért csak egy kis múzeumban porosodik az egyébként érdekes lelet.
     
    faterszki, sikerabc és lucy61 kedveli ezt.
  3. Kakariky

    Kakariky Kitiltott (BANned)

    [h=1]A finnugor elmélet megreformálása[/h][h=2][/h]

    A jobbikosoknak mániájuk teljességgel elutasítani a finnugor eredetet. Nyelvileg pedig megkérdőjelezhetetlen a kapcsolat, viszont abban igazuk van, hogy nem úgy kell értelmezni ezt a kérdést, mint ahogy ezt tanítják. Amikor a finnugor eredetet kitalálták, akkor főként csak a nyelvtudomány és a régészet szolgálta a történészek munkáját. A nyelvészetre építették rá a finnugor elméletet. Manapság már más tudományok is segítik a tudósokat pl. a genetika, embertan, DNS vizsgálat stb. Ezek valóban kimutatják, hogy ha semmi közünk sincs a többi finnugor népekkel. Viszont nyelvileg megkérdőjelezhetetlen, hisz ezek a nyelvek ragozó (agglutináló) nyelvek. Akkor most mi az igazság? A történelemben sok olyanról tudunk, hogy a nép eredete nem egyezik meg a nyelv eredetével. Itt is ez a helyzet. Tehát a finnugor kérdést nem szabad teljesen elvetni, mint ahogy azt a jobbikosok is csinálják, hanem logikus magyarázatot kell találni a tényekre.
    [​IMG]Namost a hivatalos történet úgy szól, hogy kezdetben volt egy Uráli ősnép, amely zárt közösségben élt és azonos volt a nyelv. Ez az ősnép kétfelé oszlott. Az Uraltól kelet felé vándorolt részből alakultak ki a későbbi szamojédok és a még későbbi hantik és manysik, vogulok és osztjákok. A másik ága a népszaporulat miatt nyugtra kezdett vándorolni. Először leszakadtak belőlük a permiek, aztán a volgaiak aztán a finnségi népek. Ez az elmélet így nem valós. Egy kezdeti ősnép nem élt zárt közösségben, mert nagy terület kellett a vadászó, halszó, gyűjtögető életmódhoz. Tehát ez az egész vándorláselméletet felborítja. A finnugor népek nem származtatják magukat keletről, hanem azt mondják, hogy mindig is ott éltek ahol most. A nyelvi hasonlóságok úgy jöhettek létre, hogy ezek a népek között kialakult egy bizonyos szintű közlekedőnyelv, hogy megértsék egymást. Ez az életfontosságú alapszavakat jelentette.
    [​IMG]A magyarokra vonatkozóan az egyik variáció az, hogy a valamilyen kapcsolatba kerültek az északon élő finnugor népekkel, és közöttük is kialakult egy közös alapnyelv. Vagy a másik variáció az, hogy mivel a finnugor családban a magyar van nagytöbbségben és a többi elenyésző számban, a magyarok meghódították vagy ellenőrzésük alá vonták ezeket a népeket. Asszimilálni próbálták őket és az együtt élés következtében átvették a magyarok alapnyelvét. Ez bizonyítja az alapnyelv azonosságát és mutatja, hogy mégis nagy különbségek vannak. Így a néptörténet és a nyelvtörténet el tud különülni egymástól.
     
  4. Kakariky

    Kakariky Kitiltott (BANned)

    [h=1]Móricz János és a Dél-Amerikában élő magyar indián törzsek[/h]

    [​IMG]A Kárpát-medencei őskirajzás-os cikkemben említést tettem arról, hogy az amerikai kontinensen is megtalálták ezeknek a kivándorlóknak a nyomait. Ezt a témát szeretném most részletesebben kifejteni. Móricz János volt az a magyar kutató, aki felfedezte azokat a fehérbőrű indián törzseket Ecuadorban, Peruban és az Amazonas-vidékén, akikkel magyarul tudott beszélni. Történeteikben több ezer éves múltra tekinthetünk vissza.Az 1900-as évek elején ezek a területek még felfedezetlen, nehezen megközelíthető helyek voltak, ezért a kutatók számára sok meglepetéssel szolgált. 1920 körül híradások érkeztek Dél-Amerikából, hogy magyar munkások beszélni tudnak a helyi indián törzsekkel. A II. világháború után itt letelepedett emigránsok utána jártak ennek a dolognak. Móricz János is ezek az emigránsok közé tartozott. Móricz a 60-as években kezdett Ecuadorban kutatni. Itt három indián törzzsel tudott beszélni, Cahari, Mochica, Puruha. Ezután kezdett komoly régészeti és levéltári munkába, aminek következtében tízezernél is több magyarral azonos térképészeti és családneveket gyűjtött össze. Az egyik argentin egyetem ennek köszönhetően történelmi tanácsosnak nevezte ki. Kutatásait főképp Ecuadorban végezte, aminek a fővárosa Quito. Ez eredetileg Kitus-nak hangzott. (Kit=Két, Us= Ős, tehát Két Ős birodalma). Móricz megállapította, hogy a spanyolok mikor ideérkeztek, a magyar volt az az ősnyelv, amit itt kiirtottak. A még magyarul beszélő törzsek, köztük a Cayapak, a Salasaca (Zala-szaka, a szkítákat az ősi források szakáknak nevezik) ezeket a szavakat is használják: apa=apa, aya=anya, nap=nap, vin=vén, kit=két, us=ős, cu=kő, bi=víz, fuel=folyó, pille=pille, lepke stb. Néhány magyarra hasonló név: Tanay, Damma, Taday, Mór, Momay, Mansy, Pil, Béla, Uray, Zillahi stb. Zuay tartomány egyik ősrégi hegysége Pest. A régi Kitus birodalom területén kurgán sírokat találtak trepanált koponyákkal. Találtak a magyar jogarra és országalma utánzatokat is. Tehát régészetileg és nyelvészetileg is igazolni lehet az állítást.Móricz kutatásai az ecuadoriak támogatták és hitelesnek találták. Az ENSZ-hez fordultak Amerika történelmének a revíziójában.[​IMG]Az indiánok segítségével egy hatalmas kiterjedésű barlangrendszerre bukkant, ami egy valóságos múzeumnak felelt meg. Aranylemezek, vésetek és sok más egyéb régészetileg felbecsülhetetlen tárgy volt ott. Valószínűleg az indiánok a spanyol hódítások elől ide menekítették kincseiket. Ezt a barlangot Táltosok barlangjának nevezte el. 1967. szeptember 7-én egy nagy sajtókonferencián ismertette felfedezéseit. Nagy szenzáció lehetett volna belőle világszerte, azonban még csak hírül sem adták sehol. A támogatói is erőszakoskodtak, hogy árulja el a barlang helyét. Móricz rájött, hogy nem a puszta kutatás miatt érdeklődnek, hanem vagy kincshajhászásból vagy az bizonyítékok elsüllyesztésének céljából érdeklődnek. Úgy döntött, hogy a barlang helyét titokban tartja, inkább az indiánok ideérkezésének a történetével fog tovább foglalkozni. Megállapította, hogy ezek az indiánok vízi úton jöttek ide nyugatról. Az útjukat is pontosan meg lehetett határozni a földrajzi nevek vizsgálatával és a fentebb említett cikkemben lévő másik bizonyítással.Móricz János kutatásait a mai napig nem ismerték még el hivatalos körök. Itt megtaláltok néhány forrást, :
    Móricz János levelei Ecuádorból Pataky Lászlónak Békéscsabára
    Móricz János-Juan Móricz, Összehasonlító nyelvészeti példatár, ADATOK, LEVELEK...mi történt? és mért nem történt?
    Móricz János Ekvádori Külügyminisztérium levelének a magyar fordítása
    Erich von Daniken találkozása Juan Móriczal
    Móricz János kutatásainak összefoglalása-Hary Györgyné (1977)
     
    bátran77 és (deleted member) kedveli ezt.
  5. Kakariky

    Kakariky Kitiltott (BANned)

    [h=1]Aradi vértanúk[/h]

    1849. október 6-án a szabadságharc tábornokait és vezetőit kivégezték. Knezic Károlyt, Nagysándor Józsefet, Damjanich Jánost, Aulich Lajost, Lahner Györgyöt, Poeltenberg Ernőt, Leiningen-Westerburg Károlyt, Török Ignácot, Vécsey Károlyt, Kiss Ernőt, Schweidel Józsefet, Dessewffy Arisztidet, Lázár Vilmost Aradon, a felelős magyar kormány miniszterelnökét, Batthyány Lajost Pesten.[​IMG]De nem ők voltak az egyedüliek. Haynau 1849 és 1853 között több embert is kivégeztetett. Ormai Norbert honvéd ezredest augusztus 22-én, Kazinczy Lajos ezredest október 25-én, Ludwig Hauk osztrák származású ezredest pedig 1850. február 19-én végezték ki szintén Aradon. Lenkey János honvéd vezérőrnagyot is kivégezték volna, de az aradi fogsága alatt megtébolyodott. Haynaut a kivégzéseken túl felelősség terheli Madersprach Károlyné Buchwald Franciska kínzásáért és megaláztatásáért. A szabadságharc hőseiről egészen a kiegyezésig beszélni sem lehetett.Mér pont október 6.?
    [​IMG]Világosnál 32000 honvéd rakta le a fegyvert, de legalább ugyanennyien fegyverbe maradtak. Egyes egységek a török határ felé mentek. A Dunántúlon Noszlopy Gáspár katonái a Bakonyaljára vonultak vissza, ahol partizán rajtaütéseket végeztek. Kazinczy Lajos hadosztálya is harcolt még északon. Pétervárad és Munkács erődje is ellenállt. És nem utolsó sorban KOMÁROM. A habsburgoknak nem sikerült bevenniük ezt a jól védhető várat. Hatalmas fegyver és élelem volt felhalmozva, amellyel akár új hadsereget is lehetett volna toborozni. És itt lett volna a megoldás. A hatalmas orosz-osztrák túlerővel szemben síkterepen lehetetlen volt folytatni a harcot. De ha Komáromhoz hasonló nehezen bevehető erődökbe osztja szét Görgey a sereget, akkor tartható lett volna a szabadságharc. Ugyanis az orosz hadsereg ostromágyúk nélkül jött Magyarországra. Gyors győzelemre számítva szinte csak lovasságot küldtek, azzal pedig nehéz bevenni az erődöket. Klapka György a vár kapitánya megfelelő feltételekért tárgyalt a habsburgokkal. Ha a tárgyalások befejezése előtt kivégzik a tábornokokat, akkor a Komáromban fogvatartott osztrák túszokat kivégzik és elindítják innen az újratoborzást. A megtorlások ezért tolódtak el október 6-ig.
     
  6. Kakariky

    Kakariky Kitiltott (BANned)

    [h=1]István királynak pogány ellenfelei voltak?[/h]

    [​IMG]A magyarság jóval a honfoglalás előtt találkozott a kereszténységgel egyrészt Levédiában és a Kaukázus környékén, másrészt Etelközben. A történet úgy szól, hogy István azzal szerezte meg a hatalmat, hogy legyőzte pogány ellenfeleit: Koppányt, Ajtonyt, Gyulát és Vazult. Namost a keresztények mindenkit pogánynak tartottak akik nem Jézust és a kereszténységet vallotta hitéül. Keleti és nyugati kereszténységről ekkor még csak szó sincs, hisz az egyházszakadás csak 1054-ben következik be. Eddig csak viták vannak Ciril és Metód hívei között. A magyarok pedig előbb ismertek meg bizánci térítőket, mint Róma által küldött papokat.[​IMG]Az ősi vallást követő fejedelmek közül Taksony volt az utolsó, ő 971-ben halt meg. Két fia van. Az idősebbik Géza, a fiatalabbik Tar Zerind, de ismerjük Szöréndnek is. Neki egy lengyel hercegnőtől születik két fia: Koppány és Vazul. Vazult keleti rítus szerint nevelték. Logikus, hogy Koppánynak apja, anyja és testvére is megkeresztelkedett akkor ő is. A fejedelmi címet Géza kapja mert ő az idősebbik, de ő már római rítus szerint keresztelkedik meg. Felesége Sarolt az erdélyi úrnak, Gyulának a lánya. Gyula is a keleti szokások szerint keresztelkedett, feltehetően lánya Sarolt is. Géza fia Vajk már teljes egészében római szokásoknak megfelelően keresztelkedett. Felesége bajor Gizella is "nyugati keresztény".
    Géza halála után nem vallási, hanem hatalmi, utódlási okból tör ki a viszály. István a nyugati szokásnak megfelelően követeli a trónt: az elhunyt fia örököl. Koppány a honfoglaló törzsszövetség jogszokásához ragaszkodik: az uralkodó család legidősebb tagja örökli a fejedelmi címet. A többi törzsfő is Koppány mellé áll. István ezért hozat német lovagokat segítségül. Istvánnak sikerül gyula támogatását elnyerni, mivel Koppány ősi szokás szerint Saroltot kéri feleségül és ezt ellenzi. Így lehetett Koppányra ragasztani azt, hogy vissza akar térni a pogány hitre. Gizella mindenképpen buzdítja Istvánt, hogy megszerezze a hatalmat. Külső segítséggel sikerül legyőzni Koppányt. A lovagok főúri rangot és földet kapnak ezért Gizella indítványozására. Koppány után Ajtonyt is legyőzte, aki szintén a keleti vallás szerint élt. Sőt, székvárosában Marosvásárott hatalmas görög stílusú bazilikát építetett. Ajtony hiába volt az egyik legnagyobb úr, Istvánt ekkor már Bizánc is támogatta abban a hitben, hogy István áttér a keleti szokásokhoz. Ajtony után Gyulát is legyőzte és az ország teljes egésze a kezében volt.
    [​IMG]Vazul István oldalán állít végig, így nem került sor az eltávolítására egészen addig amíg Imre herceg vadászbalesetben meg nem halt. Ekkor nem maradt örökös és a király Vazult szerette volna. Ekkor azonban Gizella ismét közbelépett és Nyitra várába bezáratta. 1037-ben merényletet követtek el István ellen, amit Vazul nyakába akartak varrni. Ugyanis pogány hagyomány az, ha lejár a fejedelem uralkodásának a 40 éve akkor újat kell választani. István 997-ben lett fejedelem (csak 1000-től király) így letelt a 40 év. Ezzel így Vazult pogánynak lehetett beállítani. Ezt a műveletet Vazul nem tudta volna a nyitrai börtönből megszervezni. Ezek után tudjuk, hogy megvakítatják és olmot öntöttek a fülébe, ami valószínűleg a halálát okozta. Fiait Endrét, Leventét és Bélát Kijevbe menekítették ki. Keresztény városba és nem pogányföldre.Ez bizonyítja, hogy István egyetlen megölt vetélytársa sem volt pogány, csak a bajor Gizella akarta őket annak feltüntetni. A külföldi bevándorlók megvetették a királyné mellett főúri poszton lábukat. Ekkor kezdődött a magyar történelem meghamisítása.
     
  7. Kakariky

    Kakariky Kitiltott (BANned)

    [h=1]Trianon valódi oka[/h]

    [​IMG]Minden magyar átkozza 1920.június 4-ét, amikor Trianonban aláírták Magyarországgal a békeszerződést amiben történelmünk legnagyobb csapását kaptuk. 282000 négyzetkilométerről 93000-re csappant az ország területe, azaz kb. a kétharmadát vesztettük területeinknek. Ezzel 3 millió magyar került határainkon kívülre. A nagyhatalmak eszetlenül és a nemzetiségi elveket figyelmen kívül hagyva húzták meg a határokat. Magyarországra akarták a ráverni a háború kirobbanásának az okát. Valójában sokkal mélyebb okok miatt döntöttek így. A franciák saját érdekeik szerint cselekedtek. 1916. augusztus 17-én Bukarestben titkos szerződést kötöttek a románokkal, hogy támadják meg a Monarchiát. A románok már régebben fontolgatták az ötletet jutalomér cserébe. E szerződésnek egy titkos története került nemrég napvilágra. Ilie Moldován akkori román külügyminiszter Caucescu börtönben halála előtt elmondott vallomása szerint: „A franciákkal amúgy is jó viszonyt ápoló román kormány Párizshoz fordult azzal a kívánsággal, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia leverése után csatolják Bukaresthez Erdélyt, illetve Kelet-Magyarországot a Tiszáig. A román külügyminiszter tárgyalásai alkalmával az új szövetség kilenc legfontosabb politikusainak és katonai vezetőinek 25 dkg-os színarany cigarettatárcát és feleségeiknek kisujjnyi vastag aranyláncot adományozott. Ezen kívül Franciaországnak 20 évre átadta az erdélyi "arany háromszög" évi termelését, amit a franciák örömmel vettek igénybe. Tudni kell ugyanis, hogy a világ aranytermeléséből a legtisztább és legmagasabb értékű az úgynevezett román aranyháromszög volt. Ez történt Trianonban amikor George Clemenceau francia elnök kierőszakolta a románoknak Erdélyt. A fő cél tehát nem az volt, hogy létrehozzák a Kis-Antantot azzal a céllal, hogy erős államokat hozzanak létre Németország egyensúlyozására, hanem hogy az erdélyi aranybányák jövedelméből a háború miatt kiürült francia kincstárat feltöltsék. Ebből futotta a Maginot-vonal felújítására. A románok megvették Erdélyt-Erdély aranyán.
     
    anixe és butyokek kedveli ezt.
  8. zweite

    zweite Állandó Tag

    Nem tudom, fenn van-e már a témában a következő történet, de nagyon jó!
    TE TUDTAD ?


    907-ben egyesült európai haderő gyűlt össze a bécsi medencében (Bécs akkor még nem létezett semmilyen formában).

    A hadjáratot német-római vezetéssel szervezték meg és az akkori német király rendelete szerint azzal a céllal, hogy "... decretum..Ugros eliminandos esse.." azaz " elrendeljük, hogy a magyarok kiírtassanak".

    Ezt a nemes célt extra adag erő koncentrálásával akarták megvalósítani mai szóval élve, "biztosra mentek".

    Az akkori Európa viszonyai között szinte elképzelhetetlen 100.000 fő körüli létszámban gyűlt össze a csapásmérő erő.

    Még a jóval későbbi keresztes hadjáratok idejére sem tudtak ilyen létszámú hadsereget megszervezni.

    907 június derekán megindult a támadás, amely három oszlopban nyomult előre a Duna vonalán. A déli parton a ' gyengébb ' , kb. 40ezres szárny; a Dunán hajókon egy kb. 10-12 ezres inváziós csoport+hadtáp míg az északi parton egy jó 45 ezres főerő az elit.

    Árpád, a törzsszövetség fejedelme az egész Európára kiterjedő felderítő hálózata miatt jó előre tudott a készülő pusztító háborúról.

    A törzsszövetség egyesült főerejét - 40.000 lovas - négy részre osztotta.

    Az egyenként 10ezer fős lovas egység neve tümen azaz magyarul tömény régi sztyeppei hadszervezési szokás. Az elsőt Ő maga vezette,a többit pedig fiaira bízta: Tarhos(43), Üllő(41), Jutas(35). Emellett természetesen az egész hadműveletet irányította.

    Az ellenség átkelésének és ezzel egyesülésének megakadályozására elsőként az inváziós flotta sorsa pecsételődött meg: gyújtólövedékekkel tűzijáték és viziparádé keretében szenvedett technikában 100%-os, élőerőben kb. 95%os veszteséget a hajóhad.

    Másnap az elsáncolt déli szárny kapott koncentrált többirányú lovasrohamokat amelyek hatására maradéktalanul elpusztult/40.000 ember/ A csata utáni éjjel Árpád elrendelte az átkelést teljes csendben. Tehát átkelés a Dunán kb. 35.000 lovassal az ellenséges sereg ' orra előtt ' , éjszaka,tök csöndben!!! (A fantáziátokra bízom ez mit jelenthetett mind egyéni mind közösségi teljesítményben két napnyi öldöklő csata után.)

    Az átkelés annyira sikerült, hogy hajnalban az ellenség a felkelő napból záporozó több tízezres nyílfelhőre ébredt majd túlereje ellenére ismét két nap öldöklő ütközet ellenére szó szerint halomra pusztult a pozsony körüli síkságon. A néhányezer fős túlélő csoport menekülés közben próbált
    rendeződni de a magyar könnyűlovasság üldözésben is hatékony: Ennsburg váráig meglepően kevesen jutottak el. A vár alatti síkon felvonuló magyar haderőre rátört a királyi őrség és tartalék de a színlelt visszavonulással magyar részről a német üldözők csőbe futottak mert a környező erdőkből kitörő magyar lovasság a megforduló főerőkkel őket is legázolta. A német király olyan gyorsan menekült, hogy minden értékét /még a trónszékét is!/ hátrahagyta, seregvezéreiből pedig a flottavezetőn kívül mindenki meghalt /grófok, püspökök tucatjai/.

    A csata következménye, hogy a magyar határ az Enns folyó lett /Ober Enns - innen a meséink ' Óperenciás tengere ' / valamint hogy idegen sereg 130 évig nem mert Magyarország felé fordulni. /Szent István idején először, de akkor ugyanígy jártak csak a Vértes hegységben. /

    Árpád fejedelem két fiát vesztette és Ő maga is halálos sebet kapott és pár hét múlva meghalt - a hazáért.

    Eltemették tisztességgel titkos sírba őse, Atilla közelébe - a mai Nagykevély hegy rejtett völgyébe - nyugodjék örök békében!

    A 907 -es pozsonyi csata hivatalos tananyag az Egyesült Államok összhaderőnemi katonai akadémiáján, ismertebb nevén a West Point -on. Tehát minden amerikai hivatásos tiszt évtizedek óta vizsgázik belőle.
     
    anixe, cakesz és gabi60 kedveli ezt.
  9. Judith

    Judith Állandó Tag

    1956 - a kulisszák mögött

    <!--[if gte mso 9]><xml> <o:OfficeDocumentSettings> <o:TargetScreenSize>800x600</o:TargetScreenSize> </o:OfficeDocumentSettings> </xml><![endif]-->
    [FONT=&amp]1956 - a kulisszák mögött[/FONT]
    [FONT=&amp]56 évvel az események után az igazság felderítése a történészekre vár, akik a szemtanúk vallomásai mellett régi újságok, levéltári források és az azóta nyilvánosságra hozott történelmi dokumentumok tanulmányozásával kibogozhatják az események kronológiai sorrendjéből azok valódi jelentőségét – kurzuselvárástól függetlenül. Egy történésznek detektívnek is kell lennie, aki képes látszólag olyan aprónak tűnő adatokból is következtetni, amelyek első látásra nem feltétlenül kapcsolódnak az említett eseményhez.[/FONT]​
    [FONT=&amp]Az 56-os magyar forradalom igencsak komoly feladatot ró a történészekre. Az eddig feltárt anyagokból kedvére válogatva az immár hagyományossá vált mitológia azt sulykolja, hogy a magyar nép, a forradalomban, hatalmas áldozatokkal megállította a szovjet birodalom terjeszkedését, és hogy 1956 volt az első szög az államszocializmus majdani koporsójában. [/FONT]​
    [FONT=&amp]A másik tipikus változatot a Nagy Imre perre felkészülendő vádiratokban olvashatjuk. Bizonyítandó, hogy csupán e csoport volt felelős egy nyugati befolyással előre megszervezett összeesküvéséért, amelyben részt vett Nagy Imre közvetlen baráti köre, ügyesen beszervezve az írókat, a rendőrséget, és a fegyveres erőket is, hogy megdöntsék a dolgozó nép hatalmát és visszahozzák az 1945 előtti feudális állapotokat. [/FONT]​
    [FONT=&amp]A harmadik jellemző változat a szovjetek által előre eltervezett és időzített provokáció valószínűsítése, ami egy ártatlannak tetsző, a lengyelekkel szimpátiázó felvonulás közben, provokátorok által kirobbantott fegyveres felkeléshez vezetett. A felkelést az 1955. május 14-én kötött Varsói Szerződésre hivatkozva a szovjet vezetés – némi ingadozás látszatát keltve - nagyméretű katonai túlerővel leverte. Ezzel elérték a vasfüggöny leszögezését a magyar osztrák határnál, egyúttal megfélemlítették a csatlós államokat és bemutatták a nyugat számára katonai fölényüket, a Szovjetunió felkészültségét egy villámháborús akcióra. [/FONT]​
    Az utóbbi változat érdekes, meggondolandó összefüggéseire Dr. Szatmári Jenő István, „A magyar forradalom titkos története” című könyve hívta fel figyelmemet. További olvasmányaim révén arra a következtetésre jutottam, hogy a magyar forradalom, már 1955 tavaszán eldőlt (bár lehetősége akkor még senki fejében nem fordult meg), mégpedig nem a mi javunkra. Kifejtem koncepciómat.​
    [FONT=&amp]Az 1956-os robbanáshoz vezető események láncolatát három történés fűzi össze :[/FONT]​
    [FONT=&amp]1955. május 15[/FONT][FONT=&amp]–én megszületett az osztrák államszerződés, amelynek értelmében a Vörös Hadsereg először vonult ki önként egy általa megszállt területről. A szovjet kivonulás Ausztriából egyszersmind megszüntette a legális alapot a romániai és magyarországi szovjet katonai jelenlétre is. [/FONT]​
    [FONT=&amp]1955. május 14[/FONT][FONT=&amp]-én egy nappal az osztrák semlegesség kimondása előtt megalakult a VarsóiSzerződés. Ez a „barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés” teremtett lehetőséget a Szovjetuniónak, hogy rendezze a népi demokráciákban állomásozó csapatai státuszát. [/FONT]​
    [FONT=&amp]1955 augusztusában[/FONT][FONT=&amp] a Szovjetunió, Csehszlovákián keresztül Egyiptommal kötött fegyvereladási szerződést, jelezve egyúttal a közép-keleti politikájában beállott drasztikus váltást. Ugyanis addig Izraelt támogatta, és – szintén – Csehszlovákián keresztül látta el fegyverekkel. [/FONT]​
    [FONT=&amp]Mind a három esemény szorosan egymásba fonódik és komoly nemzetközi kapcsolódásik voltak. [/FONT]​
    [FONT=&amp]Amikor Nyugat Németországot felvették a NATO-ba, és a nyugati nagyhatalmak 1955. május 9- én engedélyezték a Bundeswehr, az új nyugatnémet hadsereg felfegyverzését, a döntés előkészületeire válaszul alakult meg, mint említettem, [/FONT][FONT=&amp]1955. május 14-én – [/FONT][FONT=&amp]a Szovjetunióból és az általa irányított, zömében megszállt csatlós kelet-európai államokból – a Varsói Szerződés. [/FONT]
    [FONT=&amp]A szovjet politikusok és főleg katonák félelme az esetleges német revánstörekvésektől zsigeri és ösztönös volt. Az „enyhülés" rögtön alábbhagyott, és újra helyet kapva a „megelőző csapás elve", magyarán a Nyugat-Németország és esetleg egész Nyugat-Európa ellen viselendő preventív háború koncepciója, amelyet egyébként a szovjet vezetés a nyolcvanas évek közepéig, mint katonapolitikai alapelvet kezelt.[/FONT]
    Szóval - a szovjet politikai és katonai vezetés, bár félt, de készült a „megelőző háborúra". És ehhez fel kívánta használni a második világháborúból levont tapasztalatokat. Elsősorban azt, hogy „akié az olaj, azé a győzelem!"​
    [FONT=&amp]A Szovjetunió tudatában volt a ténynek, hogy Nyugat-Európa sebezhető pontja: nincs saját kőolaj. Szovjet támadás esetén Nyugat-Európa csak a felhalmozott készletek erejéig bírná a háborút üzemanyaggal. [/FONT]
    [FONT=&amp]Ráadásul, ha sikerülne Nasszer törekvő-igyekvő Egyiptomját megnyerni szövetségesnek, és azt ajánlani neki: államosítsa a Szuezi-csatornát, ezzel két legyet lehet ütni egy csapásra. Egyrészt, amennyiben Nasszer kellőképpen gyűlöletes háborúba bonyolódna az államosítás miatt az angolokkal és a franciákkal, Egyiptom feltételezhetően nem engedi majd át az olajszállítmányokat egy Nyugat-Európát érő szovjet invázió esetén, másrészt a szovjet birodalmi flotta régi álma is teljesülhetne: távol-keleti egységeik a Szuezi-csatornán át az Indiai-óceánról végre bejutnak a vágyott Földközi-tengerre, amit 300 éve hiába sóvárogtak az orosz tengernagyok. És ha már bent vannak, akkor a török, illetve algériai kikötőkből Marseille felé induló olajszállítókat is elsüllyesztheti.[/FONT]
    [FONT=&amp]Ebben az esetben a francia tengerpartig 1-2 hónap alatt elfoglalható Nyugat-Európa. Szovjet számítások szerint a brit szigetek önmagukban elszigetelhetőek (blokád alá vehetők), hiszen üzemanyaghiány miatt örülhettek volna, ha a partraszállást kivédik. Persze, teszem hozzá, az USA-nak is volt hadi ereje és olajkészlete, de azt onnan csak tankhajón lehetett volna szállítani Európába, amiket el is lehetett süllyeszteni.[/FONT]
    [FONT=&amp]Mindezeken felül kalkulálandó, hogy Hruscsovnak 1956 elején már volt olyan rakétája, amellyel szovjet területről elérhette Londont, Párizst. A Nyugat akkor még nem rendelkezett ilyennel. 1957 nyarán Amerikát elérő interkontinentális rakéták is lesznek orosz kézben, talán 1956 nyarán is vannak, csak még nem jelentik be, míg az USA csak 1957 végén tud műholdat fellőni, bizonyítva: ő is birtokol interkontinentális rakétát. Tehát a rakéták terén ideiglenesen szovjet fölény volt. [/FONT]
    [FONT=&amp]Tehát a szovjet stratégia szempontjából 1956 nyarán-őszén a legfontosabb a Szuezi-csatorna működésképtelenné tétele, ami a szovjet logika szerint Nyugat-Európa vereségét is ”beprogramozza”. Így Szuez volt elsődleges cél. Minden más, történjen akár a szovjet birodalmi szférán belül is, ehhez képest csak másodlagos. Főleg, mert Jalta garantált bizonyos „eddig a tiéd - innen az enyém" egyensúlyokat, amelyeket Hruscsov az osztrák és a finn viszonylatban be is tartott, az Egyesült Államoknak pedig nem állt érdekében 1956 őszén rakétahátrányban, az elnökválasztás miatt egyébként is „béna kacsa" periódusban felrúgni. És – minő „véletlen”! – az amerikai elnökválasztás mindig november első keddjén van, ami 1956-ban november 6.-ra esett. Tehát a „jaltai övezeten belül", így Lengyelországban is, Magyarországon is Hruscsovnak eleve szabad keze volt, Amerika itt és akkor eleve – lehetőség híján – nem kívánt beavatkozni. [/FONT]
    [FONT=&amp]Bár igaz, hogy a Jaltai Szerződés sok évre „bebetonozta" a határokat, az érdekszféra felosztását, és biztosította azt, hogy a nagyhatalmak nem avatkoznak be tevőlegesen egymás befolyási övezeteibe - azért azt nem lehetett szerződésben megtiltani, hogy az érintett országok népei ne tiltakozzanak, lázongjanak. A sztálinizmus ellen több, a szovjet birodalomhoz tartozó országban voltak megmozdulások 1953-1956 között. 1953-ban Kelet-Berlinben kezdődött, de a szovjet tankok igen hamar szétoszlatták a lázongó tömeget. [/FONT]​
    [FONT=&amp]1956-ban már több az elégedetlenségre utaló jel. A szovjet kommunista párt huszadik kongresszusa, a hivatalos hírzárlat ellenére kiszivárogtatott Hruscsov-beszéddel a sztálinizmus rémtetteiről, megállíthatatlan erjedést indított el. Lengyelországon és Magyarországon volt ez leginkább megfigyelhető.[/FONT]
    [FONT=&amp]A lengyel eseményekről Magyarországon az átlagember csupán annyit tud, hogy a magyar forradalom a lengyelekkel szimpatizáló egyetemisták tüntetéséből alakult ki október 23-án. [/FONT]
    [FONT=&amp]Mivel utólag sokan összekeverik Poznant az októberi lengyel eseményekkel, mely utóbbiak miatt kezdődtek a budapesti lengyelbarát rokonszenvtüntetések, érdemes tisztázni: Poznan csak „előjáték". 1956 június 28-án a lengyel munkások, diákok, kistisztviselők tüntettek, majd fegyvert szerezve megostromolták a lengyel biztonsági erők épületeit, a kommunista párt objektumait. Mivel ezzel már felrémlett egy általános lengyel felkelés veszélye, a lázadást a hadsereg – elég sok áldozat árán – egy nap alatt felszámolta. [/FONT]
    [FONT=&amp]Azonban a lengyel vezetés elindult a desztalinizáció útján. A lengyel vezetők jól megszervezték a fegyveres erők vezetésében a váltást, az új hadsereg és a belbiztonsági erők élére is a reformerek hívei kerültek. Október 19.-re összehívták a Lengyel Egyesült Munkáspárt központi bizottságának sorsdöntő ülését. Ezen a reformerek végleges győzelmet arattak a sztálinisták felett. [/FONT]
    [FONT=&amp]Persze, a sztálinista, pro-szovjet politikai vezetők nem adták meg magukat könnyen. Csapatokat vezényeltek a főváros ellen. De a katonák csak ímmel-ámmal teljesítették a parancsot, ráadásul a reformisták irányítása alatt álló belbiztonsági csapatok nyilvánvalóvá tették: az új vezetés védelmében lőni fognak a támadókra. Amikor Hruscsov odaérkezett néhány társával, nyomást gyakorolni a lengyel vezetőkre, az egykori szemtanúk szerint a váratlanul Varsóba érkező szovjet különgépet, amely hozta a szinte teljes moszkvai vezérkart, egy órán át leszállni se engedték a varsói repülőtéren, addig a levegőben kellett körözniük. A földet érés után pedig Hruscsov testőreit a Gomulkához hű belbiztonságiak fogták körbe fegyverrel. [/FONT]
    [FONT=&amp]Moszkva engedett, miután a nagy városok munkássága is jelezte: ha kell, fegyverrel védi meg az új, reformista vezetőket. A börtönből kiszabadult Wladislav Gomulka, a sztálinista koncepciós perek egyik áldozata lett a párt első titkára október 21-én. És a mozgósított szovjet csapatok október 23-án parancsot kaptak, hogy vonuljanak vissza támaszpontjaikra, laktanyáikba. [/FONT]
    [FONT=&amp]Jogosan merül föl a kérdés, mi lehetett az oka annak, hogy lengyel ügyben két nap alatt meghátráltak a szovjet vezetők, akiket szabályosan megaláztak Varsóban? „Lenyelik" a sértést, sőt, később sem állítják félre Gomulkát és társait. Holott a megtorlásra több mint elegendő erő állomásozott Kelet-Németországban, Fehéroroszországban, és magában Lengyelországban is. Nemcsak, hogy nem indulnak el, de mint utólag kiderül Zsukov külön parancsa volt, a Kelet-Németországban tartózkodó csapatok ne moccanjanak a helyükről, be ne nyomuljanak Lengyelországba.[/FONT]
    [FONT=&amp]Pedig Lengyelország a tervezett európai háború szempontjából sokkal fontosabb volt, mint Magyarország. Csehszlovákiával együtt e két országon át lehetett a Nyugat fő erői ellen támadni, míg Magyarország felől csak Jugoszláviát lehetett sakkban tartani, a semleges Ausztrián, annak hegyein át Németország felé törni jóval nehézkesebb volt hadászatilag.[/FONT]
    [FONT=&amp]Mi volt az a tényező, ami, úgy tűnik, arra intette a szovjet katonai és politikai vezetést, hogy a birodalom lázongása ellenére Lengyelországban október 19-21-én még korai volt a fegyveres beavatkozás. Mi az, amire még várni kellett, és ami Magyarországon, November 4-én már nem volt korai?[/FONT]
    A Kádár-korszak hivatalos történetírása nagy előszeretettel bizonygatta, hogy „az ellenforradalom a nyugati titkosszolgálatok által irányított" eseménysorozata volt. Miközben a nyugati világ sűrűn tagadta, hogy néhány túlbuzgó „alvállalkozása", például a Szabad Európa Rádió magyar adása kivételével egyáltalán nemhogy beavatkozott volna, de előzetesen akár tudomása lett volna az eseményekről. Valósan hivatkozva arra, hogy, semmi jel nem mutatott fegyveres felkelés közeledtére vagy érlelődésére. A Rajk-temetés kivételével még csak tömeges megmozdulás sem volt.
    [FONT=&amp]Elvi viták, igaz, zajlottak sokfelé, az Írószövetségben, a Petőfi Körben és másutt, de konkrét, lázadó cselekvési programot október közepéig, amikor is a szegedi diákok úgy döntöttek, elsőként az országban, hogy a DISZ-t, a kommunista ifjúsági szervezetet otthagyva önálló diákszövetséget hoznak létre, nos, ilyen programot addig senki sem adott. És a budapesti tüntetést eredetileg kiváltó lengyel események, október 19-21-én kezdődtek. Más konkrét „tünete” a tömeges elégedetlenségnek, pláne fegyveres szervezkedésnek nem volt. [/FONT]
    [FONT=&amp]Lezáratlan a vita arról, hogy a szovjet csapatokat mikortól helyezték hadikészültségbe a magyar események miatt. Azaz, mikor határozták el magukat a katonai vezetők fegyveres beavatkozásra?[/FONT]
    [FONT=&amp]A magyar kérdéssel foglalkozó ENSZ-vizsgálóbizottság rengeteg tanút hallgatott meg. Ezek szerint bizonyítható, hogy már október 23.-a előtt is történtek szovjet katonai mozgások a magyar határon. [/FONT][FONT=&amp]Például már október 12-én jöttek értesülések hogy a szovjet hadsereg megkezdte a felvonulást Huszt környékén.[/FONT][FONT=&amp] Október 20-án Hegyeshalmon riadókészültséget rendeltek el a határőröknek, mondván, nagyszámú határsértőre számíthatnak, akik el akarják kerülni a közelgő bevonulást. Ugyanezen a napon Nyíregyházán új szovjet csapatok érkezését konstatálták.[/FONT]
    [FONT=&amp]Hitelt érdemlő jelentések futottak be arról, hogy október 21-én és 22-én Románia Magyarországgal szomszédos területein szabadságon tartózkodó szovjet tiszteket, valamint németül és magyarul beszélő román tartalékos tiszteket hívtak be. Mindez a mozgósítás jele minden hadseregnél. Két nappal a magyar események előtt. [/FONT]
    [FONT=&amp]Október 20-án és 21-én pontonhidakat szereltek egybe Záhonyban a szovjet-magyar határon, és az orosz csapatok a Szovjetunióból jövet ezeken a pontonhidakon vonultak át október 24-ének reggelén. Hitelt érdemlő jelentéseket kapott a bizottság arról is, hogy már október 22-én szovjet kötelékeket láttak menetelni Szombathely és Székesfehérvár között, nyugat felől jövet, Budapest irányában. Október 23-ról 24-re virradó éjszaka szovjet kötelékek kezdtek átvonulni Szegeden majd vagy 36 órán át folytatták felvonulásukat a Budapest felé vezető úton.[/FONT]
    [FONT=&amp]Sőt, október 23-án Szerov hadseregtábornok, a Szovjetunió állambiztonsági hivatalának elnöke, vagyis a szovjet politikai rendőrség vezetője, már mint tanácsadó vett részt Budapesten, a belügyminiszteri tanácskozáson, ahol erőteljesen kifejtette nézeteit, hogyan kéne az egyetemisták, azaz szerinte fasiszták és az imperialisták csapata által meghirdetett békésnek induló tüntetést, ha kell fegyveres erőkkel is leverni. [/FONT]
    [FONT=&amp]Levonható a következtetés, egyértelmű, hogy Moszkva már korábban elindított egy folyamatot. Nemcsak csapatokkal, hanem az igen hatékony titkosszolgálat révén is. És bizonyos, hogy jó előre telepített Budapestre néhány embert, a megfelelő felszereléssel, akik képesek voltak a tömegben elvegyülve minden kulcsfontosságú helyen és napon provokációkat elkövetni. [/FONT]
    [FONT=&amp]Az eseményeket 1956-ban úgy a szovjetek által megszállott országokban, mint a Közel-Keleten is szovjet legszűkebb vezetés tartotta kézben, és egyedül a Szovjetuniónak állt érdekében – és lehetőségében! – kiprovokálni pontos időzítéssel, azaz a Szuezi válsággal azonos időben egy véresnek tűnő „ellenforradalmat” Magyarországon, amit aztán a Varsói Szerződésre hivatkozva hatalmas erővel elfojthatott, ezzel is megmutatva a világnak katonai erejét. [/FONT]
    [FONT=&amp]Ez lett volna számára a legjobb pillanat elindítani a megelőző [/FONT][FONT=&amp]háborút, azaz[/FONT][FONT=&amp] lerohanni Nyugat-Európát, még akkor is, ha az USA beavatkozna, hiszen a szovjet rakéták már elérhetik, mielőtt az USA-ból kilőtt rakéták becsapódnának a szovjet hátországba. [/FONT]
    [FONT=&amp]Első lépésként – ahogy már utaltam rá – felbíztatták Nasszer Egyiptomi elnököt a Szuezi csatorna államosítására, és [/FONT]1955 nyarán a szovjet blokk, eddigi, Izraelt támogató gyakorlatával ellentétben, Csehszlovákián keresztül nagy mennyiségű fegyver eladásával támogatta az ötletet. Több száz tank, tüzérségi eszköz, MIG harci repülő és több ezer kézi fegyver mellé csehszlovák és szovjet tanácsadók is érkeztek, akik közül többen aktívan részt is vettek a későbbi harcokban, pl. pilótaként. Számítva arra, hogy [FONT=&amp]ekként az „olajcsapra" is rátehetik a kezüket, és a Földközi-tengerre is bejuthat a szovjet flotta, ha másként nem, tengeralattjárók formájában. Ha pedig ez megtörténik, akkor a támadás „déli szárnya" is fedezve van, és a nyugati ellenállás 2-3 hét alatt, üzemanyag hiányában, megtörik.[/FONT]
    [FONT=&amp]A szovjet hírszerzésnek tudomása volt a Nasszer által „provokált” Anglia és Franciaország készülő szuezi intervenciójáról. Ők viszont tudták, amit London és Párizs még nem, hogy a két nyugati ország simán zsarolható atomcsapással, amit Amerika még nem tud elrettenteni. Egy pár hónapig legalábbis nem. Így az felelt meg legjobban Moszkva céljainak, ha Anglia és Franciaország kezdi el a háborút, és Moszkvának csak válaszolni kell.[/FONT]
    [FONT=&amp]A szovjet stratégia véglegesült, megvárni az angolok és franciák Szuezi támadását, és amikor már teljesen lehetetlenné teszik magukat az arab országok és a világ előtt, akkor kizavarni őket a Szuezi-övezetből. Két-három hónap elteltével, amíg az olajból is kifogynak, és lelki harckészségük is megrendül a súlyos kudarc után – jött volna el az ideje elindítani a szovjet tankokat, irány az Atlanti-óceán, de hamar, mielőtt még elkészülnének az amerikai interkontinentális rakéták. Mindenesetre, a háború első csatáját, a szuezit, meg kell nyerni, de úgy, hogy egy árva szovjet katona se lépjen Egyiptom földjére, mert akkor ugyanúgy meggyűlölik őket is az arab államokban, és jobb elkerülni egy gerillák elleni, elhúzódó sivatagi háborút. [/FONT]
    [FONT=&amp]Hogy lehet ezt megoldani? Úgy, hogy csendben kell maradni, Szueznél legalábbis. Mert ha a támadásra készülő angolok és franciák szagot fognak, hogy Hruscsovnak bármi kapcsolódása is van a szuezi eseményekhez, akkor lehet, hogy nem támadnak és akkor oda a szépen előkészített csapda. [/FONT]
    [FONT=&amp]Viszont ezt az időt fel lehetett használni arra, hogy a XX. kongresszus, Hruscsov „sztálintalanító" beszéde után az egyre jobban fortyogó szövetségeseknek megmutassa: ki az úr a háznál. Mindezt úgy, hogy Sztálin kompromittált tanítványait a többi megbízhatatlan elemekkel együtt el lehessen egy füst alatt takarítani, és helyükbe új, megbízható helytartókat ültetni. [/FONT]
    [FONT=&amp]A kérdés az volt, hogy hol történjék a példa statuálása? Az NDK-ban ne, hiszen az lett volna a támadás kiinduló frontországa. A cseheknél szintén ne, ők mélyen be voltak ékelődve, mint legnyugatabb kiindulópont, a „német front" oldalába. Bulgária, Románia valahogy nem akart forrongani, no meg az sem lett volna jó, mert az a déli hátvéd volt, a görög-török „második front" felől.[/FONT]
    [FONT=&amp]Maradt Lengyelország és Magyarország. Ebből a lengyel ügy volt a rázósabb, hiszen ez az ország lett volna a „nyugati front" fő utánpótlási vonala. Magyarország kockáztathatóbb volt pár napra. Mert Titóval akkor már béke honolt, és különben is, arrafelé Románián át megvolt az összeköttetés a tenger felé. Magyarország lenne a támadó front „zsákutcája", innen csak a semleges Ausztrián és a jól védett, magas hegyekkel borított Svájcon át lehet támadni nyugat felé. Ha meg Olaszország lenne a cél, az a román-jugoszláv irányon át volt elérhető, Titónak amúgy is volt elszámolnivalója néhány vitatott város és körzet miatt az olaszokkal. Tehát a demonstrációs játékot Magyarországon lehetett és csak itt volt érdemes lejátszani, felhívni a világ figyelmét addig is, amíg az angolok és franciák csendben elkészülnek a szuezi támadásra.[/FONT]
    [FONT=&amp]Az időpontok egybeesését érdemes figyelemmel kísérni. Október 22-én reggel titokban Párizsba érkezik David Ben Gurion, izraeli miniszterelnök. Háromoldalú megállapodást akart kötni az angolokkal és a franciákkal, mielőtt belépne a háborúba, amelynek következményei előreláthatatlanok voltak. Ma már megállapítható, hogy a támadás napját a párizsi találkozón rögzítették. Sem Párizs, sem London nem számított az amerikaiak erőteljes reagálására. Kétségtelen, hogy a két kormány nem közölte terveit Washingtonnal; abban bíztak, hogy nagy szövetségesük végül is tudomásul veszi a kész helyzetet. [/FONT]
    [FONT=&amp]Sokkal bizonytalanabbak voltak Moszkva reagálása felől. Noha nem tartották valószínűnek, hogy a Szovjetunió fegyveresen beavatkozik Egyiptom védelmébe, mégis leginkább Moszkva esetleges reagálása aggasztotta őket. Nos, ez a veszély látszott elhárulni október 23-án, amikor megtudták, hogy a Szovjetunió még ki sem lábalt a kínos lengyel ügyből, és máris új válsággal néz szembe Budapesten.[/FONT]
    [FONT=&amp]Október 23.-án reggelre Moszkva – a brit hírszerzésbe beágyazott Kim Philby-Macleod-Burgess csoport ténykedése jóvoltából – már tudott a szuezi támadások időpontjáról, legfeljebb plusz-mínusz egy-két napnyi eltéréssel. [/FONT]
    [FONT=&amp]Kellett hát a „budapesti válság", a rádió és a telefonközpont ostroma, a szovjet tankok bevonulása, némi tűzharc, hogy a „hitet" a szuezre készülő angolokban és franciákban fenn lehessen tartani, sőt, a támadás időpontját előbbre hozatni velük. [/FONT]
    [FONT=&amp]Ezért játszatta úgy végig a budapesti fegyveres cselekményeket, hogy higgyék nyugodtan az angolok és franciák, hogy Moszkva van csávában Budapesten, amiből nem tud kimászni. Miközben pont a fordítottja készülődött, őket csalták a szuezi csáva kellős közepébe (provokálva a Szuezi-csatorna államosításával és Izrael kizárásával használatából), ahonnét már nekik nem volt visszaútjuk.[/FONT]
    [FONT=&amp]Izrael október 29-én támadt. Addig Budapesten Ljascsenko különleges hadteste és Malinyin Vezérkari fönökhelyettes abszolut halogató politikát folytatott. Az angolok és a franciák október 30-án adtak ultimátumot Nasszernek. E nap volt a Köztársaság téri ostrom napja, és már bent voltak a zsákutcában a nyugatiak, már kezdődhetett az ürügy a varsói szerződésben kikötött baráti segitség indokolására. [/FONT]
    Oktober 31-én kezdték bombázni a brit és francia gépek Egyiptomot. És e napon jutott el a nyugati sajtóhoz a Köztársaság téri dokumentumfotó-sorozat, mintegy rendelésre. Mintha az angolok és a franciák maguknak rendezték volna a Köztársaság teret, ködfüggönynek. Pedig nekik rendezte - Moszkva. És végül, november negyedikére tervezték az angol-francia partraszállást Egyiptomban. Ezért ment ki a támadási parancs e napra, amit már nem lehet leállítani, de még így is jó volt, mert erre figyelt jobban a világ, és nem arra, hogy az angolok és franciák akkor másztak csak bele igazán a szuezi csapdába.
    A magyarországi események miatt az oroszok fenyegető üzenete november 5.-re datálódik, amit az izraeli hadvezetés szerencsének tartott, hiszen ha Nagy-Britannia, Franciaország és Izrael október 29.-e előtt kapja a szovjet figyelmeztetést, nem valószínű, hogy sor került volna a Sinai hadjáratra. Bár Izraelnek ez persze jól jött, bizonyíthatta szárazföldi harci fölényét az egyiptomi hadsereggel szemben, de tragikus lett a britek és a franciák számára. Ugyanis a szovjet jegyzék, Hruscsov aláírásával a következőket tartalmazta:
    [FONT=&amp]„Ha Önök úgy vélik, hogy légierejükkel és flottájukkal egy távoli, Önöknél sokkal kisebb országot megsemmisíthetnek, ajánljuk figyelmükbe azt a tényt, hogy van Önöknél nagyobb ország is. És ez az ország rendelkezik olyan fegyverekkel, hogy területéről megsemmisítheti az Önök fővárosait. Döntésüknél ezt vegyék figyelembe!"[/FONT]
    [FONT=&amp]A hatás megsemmisítő volt. A megfélemlített angolok és franciák visszavonultak. Ekkor szűntek meg elsőrendű világhatalomnak lenni és váltak „másodosztályú nagy*hatalommá". A szovjet terv bevált, lelkileg összeomolva, vesztesként távoztak Szueztől. Már csak a tartás nélkül maradt brit és francia hadsereg elleni szovjet támadás időpontját kellett volna kitűzni.[/FONT]
    [FONT=&amp]Szerencsére a szovjetek által eltervezett Nyugat-Európa elleni támadás mégsem valósult meg, annak ellenére hogy a Szovjetunió 1956 nyarán-telén érte el szuperhatalmi csúcspontját. A Kreml urai ugyanis előbb akarnak osztozni a hatalmon és a zsákmányon, mintsem az utolsó győzelmet, Nyugat-Európában learatnák. Közrejátszott a két erőközpont, „Sztálin régi harcosai”, a hadvezetés tagjai és Hruscsov által képviselt „reformerek” közötti vetélkedés, intrikák felszámolása, mindez 1957 őszéig is elhúzódott. Ami nagy hiba volt, mert 1957 késő őszére már az Egyesült Államoknak is lett interkontinentális, bevethető rakétája. Akkortól „büntetlenül" Nyugat-Európa nem volt lerohanható. A „történelmi pillanat" örökre elmúlt. A birodalom elindult a megállíthatatlan lefele sodródás útján, a végszakaszban nyilvánvaló zuhanással. És, bár mint Rómában vagy Bizáncban, jönnek még fényes sikerek, de azok már csak arra voltak jók, hogy takarják a haldoklást.[/FONT]
    [FONT=&amp]De tény, hogy 1956-ban a három főkérdés a Szovjetunió számára: a megelőző támadás szovjet részről, nyugat felé, azután Szuez - az átkaroló hadművelet, amely a fő csapást megelőzi és a Magyar Ügy - ami egyuttal alkalmat adott a Szovjeutniónak, hogy a Varsói Egyezmény érdekében, egy másik szocialista állam „segitségére sietve”, Magyarországgal és a többi Szocialista országon belül elismertesse katonai hegemóniáját és egyuttal a nyugat számára is bemutassa katonai fölényét. [/FONT]
    [FONT=&amp]Tehát a szovjet vezetés kiprovokálta a magyar felkelést, hogy egyfelől a briteket és a franciákat becsalja a szuezi háború kirobbantásába (a Nyugat-Európa ellenei agressziójának majdani sikere érdekében), másfelől a szatellit-államai megrendszabályozására. Nyugat-Európát pedig az USA demarsa és a szovjet vezetés belharcainak felizzása mellett Izrael hősies harca és győzelme mentette meg.[/FONT]
    [FONT=&amp]Mindezek tudatában hogyan értékeljük akkor a magyar forradalmat, és főleg a harcokban résztvevő, életüket kockáztató forradalmárokat? Veszít-e értékéből a független Magyarországba vetett hitűkért való lelkesedésük és önfeláldozásuk, csupán azért, mert egy kierőszakolt, és manipulált provokáció áldozatául estek?[/FONT]
    [FONT=&amp]Semmi esetre sem. A fegyveres provokációkra nem lehetett másként reagálni, mint fegyverrel. Mert az ún. magyar ügy nem ”egyszerű” lázongás, hanem egy idegen hatalom elleni fegyveres harc, sőt elemi erejű népfelkelés volt. Igaz, ez a háború a hatalmas túlerővel szemben csakis vereséggel végződhetett. De alkalmat adott több százezer magyar embernek külföldre jutnia, menteni nemcsak az életét, de megalapozni jobb jövőjét is. És ez a vesztes harc egyúttal bemutatta a Szovjetek brutális hataloméhségét, ami nagyban hozzájárult a nyugati világon élő kommunista szimpatizánsok kiábrándulásához is.[/FONT]
    [FONT=&amp]Viszont ez a manipuláció még inkább kihangsúlyozza, mennyire erkölcstelen és cinikusak voltak a szovjet hatalom és a Kádár-uralom által „legázolt ellenforradalom” után kierőszakolt tömeges perek, ahol ártatlan emberek ezreit vontak felelőségre olyan tettekért, amiket még álmukban sem követhettek el. Ugyanakkor az igazi tettesek, a provokátorok, soha nem voltak megnevezve, vagy felelőségre vonva. [/FONT]
    [FONT=&amp]Azt még hozzá kell tennem, hogy szovjet provokáció ide-oda, azonban a magyar antisztálinista forradalom éppen úgy – mutatis mutandis – megérlelődött a hazai államszocializmus méhében, éppannyira indukálták az ország saját társadalmi-nemzeti ellentmondásai, mint annak idején az 1918-19-es forradalmakat a Monarchia, s azon belül a dualista Magyarország idült megoldatlanságai. Tehát ha nincs szovjet provokáció, valamilyen módon és formában a robbanás bekövetkezik. Ahogyan történelmietlen és erkölcstelen a bolsevikokat és követőiket hibáztatni, hogy az első világháború kínálta-teremtette helyzetben harcba indultak a világforradalom győzelméért, a kommünárokat pedig, hogy 1871-ben felvették a burzsoá kormány által elébük dobott kesztyűt vagy az 1789-es francia, majd az 1848. márciusi magyar forradalom felkelőit, hogy éltek a lehetőséggel, ugyanúgy cinizmus a magyar 1956 forradalmárait és szabadságharcosait „lesajnálni”, erőfeszítéseiket, áldozataikat feleslegesnek nyilvánítani.[/FONT]
    [FONT=&amp]Ötvenhat évvel az események után, talán tisztábbak a vonalak, érthetőbbek az összefüggések is. De semmi esetre sem kisebbítik az eseményben résztvevő, lelkes emberek tetteit, akik életüket áldozva is mentették a menthetőt.[/FONT]
    [FONT=&amp]Kopácsi Judith[/FONT]
    2012, október 20.
    Köszönettel tartozom Fekete György történelemtanár és mentálpedagógus segítségéért, mert hajnalok hajnalán hajlandó volt írásomat korrigálni és fontos észrevételekkel, tanácsokkal ellátni.
    [FONT=&amp]Forrásaim:[/FONT]

    [FONT=&amp]Dr. Szatmári Jenő István: A Magyar történelem titkos története [/FONT]

    [FONT=&amp]Titkos jelentések[/FONT][FONT=&amp] 1956. okt. 23.-nov. 4. (A budapesti és moszkvai brit és USA-nagykövetségek korabeli dokumentumainak válogatása.) Kiadta: Hírlapkiadó Vállalat, Budapest.[/FONT]

    [FONT=&amp]1956. Az Egyesült Nemzetek Szervezete különbizottságának jelentése. [/FONT][FONT=&amp](Korabeli szemtanúk vallomásai alapján.) Hunnia Kiadó, Budapest, 1989.[/FONT]

    [FONT=&amp]Gosztonyi Péter: Föltámadott a tenger...[/FONT][FONT=&amp] 1956. (A magyar október törté*nete, a Svájcban élő történész adatai alapján.) Népszava Kiadó, Budapest.[/FONT]

    [FONT=&amp]Gosztonyi Péter: A magyar Golgota.[/FONT][FONT=&amp] (Az 1956 utáni megtorlások krónikája és egyéb fontos részlet-tanulmányok.) Százszorszép Kiadó, Budapest, 1993.[/FONT]


    [FONT=&amp]Encyclopedia of the Cold War, Kiadó:Taylor & Francis US 2006[/FONT]
    ISBN: 0415975158, 9780415975155​
    [FONT=&amp]The Suez War of 1956, http://www.jewishvirtuallibrary.org/jsource/History/Suez_War.html[/FONT]
    [FONT=&amp]Király Béla: [/FONT]Az első háború szocialista országok között (New Brunswick: Magyar Öregdiákok Szövetsége-Bessenyei György Kör, 1981).
    [FONT=&amp]Dokumentumok az ENSZ 1956-os Különbizottságának tevékenységéről [/FONT][FONT=&amp]http://www.osaarchivum.org/index.php?option=com_content&view=article&id=1543&Itemid=1517&lang=h[/FONT]
    [FONT=&amp][/FONT]<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:TrackMoves/> <w:TrackFormatting/> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:DoNotPromoteQF/> <w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther> <w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian> <w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> <w:SplitPgBreakAndParaMark/> <w:EnableOpenTypeKerning/> <w:DontFlipMirrorIndents/> <w:OverrideTableStyleHps/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> <m:mathPr> <m:mathFont m:val="Cambria Math"/> <m:brkBin m:val="before"/> <m:brkBinSub m:val="--"/> <m:smallFrac m:val="off"/> <m:dispDef/> <m:lMargin m:val="0"/> <m:rMargin m:val="0"/> <m:defJc m:val="centerGroup"/> <m:wrapIndent m:val="1440"/> <m:intLim m:val="subSup"/> <m:naryLim m:val="undOvr"/> </m:mathPr></w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true" DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99" LatentStyleCount="267"> <w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="0" Name="Default Paragraph Font"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="0" Name="Hyperlink"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/> <w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Table Normal"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-priority:99; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman","serif";} </style> <![endif]-->
     
    Melitta kedveli ezt.
  10. mlmlml

    mlmlml Új tag

    Európában vagyunk, az biztos!
    Milyen "európai" legyünk? Ez is egy fontos kérdés.
     
  11. Acetater

    Acetater Állandó Tag

    Mezopotámiáról szóló anyagok érdekelnének.
    Elsősorban mitológiai témában.
     
  12. bátran77

    bátran77 Állandó Tag

    Rubicon 2002.02. szám
    Daliás idők.
    A magyar történelem nagy csatái

    Rejtett tartalom:
    A tartalom megjelenítéséhez válaszolj a témában, vagy nyomd meg a 'Tetszik' gombot.
     
  13. bátran77

    bátran77 Állandó Tag

    A Rubicon ezen száma csak Kossuth Lajossal foglalkozik.
    Érdekességek:
    Emigrációban Kossuthot több város képviselővé és díszpolgárrá választotta.
    Ferencz József megtagadta az állampolgárságot Kossuthtól, több törvényben is megpróbálta
    hontalanná tenni.

    PHP:
    http://data.hu/get/6778280/Rubicon_2002_08.pdf
     
    Utoljára módosítva: 2013 Július 27
  14. bátran77

    bátran77 Állandó Tag

    A Rubicon 2004. év 1 száma kizárólag Rákóczival foglalkozik.
    Kód:
    http://data.hu/get/6778413/Rubicon_2004_01.pdf[/Rubicon_2004_01.pdf
     
    Utoljára módosítva: 2013 Július 27
  15. gabi60

    gabi60 Állandó Tag

    Tisztelt Tagtársak és látogatók!
    Örömmel értesítek mindenkit akit érdekel a KSH könyvtár digitalizálta az 1869-1941 közötti népszámlás köteteit, valamint népszámlálással foglakozó kidványát.
    Melyek az alábbi címen érhetők el:

    http://konyvtar.ksh.hu/neda

    Valamint az általam bevitt adatok megjelenése is hamarosan várható
     
    imbusz kedveli ezt.
  16. gabi60

    gabi60 Állandó Tag

  17. ultrabox

    ultrabox Állandó Tag

  18. Jókai Mór

    Jókai Mór Vendég

    Az írásbeliség kialakulása Magyarországon


    A 12. század legjelentősebb uralkodója III. Béla (1172-1196) volt. Az Árpádok magyar királysága ekkoriban állt hatalma tetőpontján. Béla újításaként tartják számon a királyi kancellária felállítását. A 12. századig a kevés számú oklevelet a királyi kápolna mellett működő papok foglalták írásba. A század közepén erre a célra külön testület alakult, amelyet nyugati, elsősorban pápai mintára kancelláriának neveztek. A kancellária az uralkodó iratkiállító szerve volt, vezetője, a kancellár a főpapok közül került ki, ő őrizte a király címeres pecsétnyomóját.

    A kancellárián az alábbiak szerint történt az ügyintézés. A felek írásbeli kérvénnyel fordultak az intézményhez. A kancellária ezután előkészítette az ügyet arra, hogy az uralkodó és a tanácsa döntsön az ügyben. A döntés után a kancellária parancsot kapott arra, hogy a döntésnek megfelelően állítsa ki az oklevelet. A szövegek megfogalmazása a jegyzők, nótáriusok feladata volt, akik a fogalmazványok elkészítéséhez különböző segédkönyveket – tankönyveket, formulagyűjteményeket – használtak, amelyek korábbi ügyekben kibocsátott oklevelek formuláit tartalmazták. A fogalmazványt ezután bemutatták az oklevél kiadójának, az ő jóváhagyása után az irat az írnokok kezébe került, akik a fogalmazványt mindenki számára olvasható, világos betűkkel letisztázták. Az így elkészült oklevelet bemutatták az oklevél kiadójának, aki aláírásával vagy pecsétjével hitelesítette azt. A megpecsételés után az oklevelet bevezették az iktatókönyvbe, ahonnan az oklevél utólag bármikor előkereshető volt. Végül a fizetendő illeték kirovása után az oklevelet átadták az oklevélnyerőnek. A királyi kancellária mellett később az országos méltóságoknak – a királynénak, a főpapoknak, a nádornak, az országbírónak, az erdélyi vajdának, a horvát bánnak stb. – saját kancelláriái alakultak ki. Ezek a kancelláriák az igazságszolgáltatással, a kormányzással, a közigazgatással kapcsolatos írásos teendőket látták el.

    A királyi udvar irodája nem győzte az ország írásbeli feladatainak egészét intézni, az ország lakói sem utazhattak a királyi udvarba minden egyes hivatalos írást igénylő üggyel. Egy királyi birtokadomány számtalan teendővel járt: fel kellett mérni az illető földet, tájékozódni kellett, nem tart-e igényt rá más is. Ha pedig megkapta valaki az adományt, azt birtokba is kellett vennie. Minderről csak írásban lehetett intézkedni, hiszen az eseménynek csak így maradhatott hiteles tanúbizonysága. 1200 előtt főképp az egyházi intézmények fektettek rá súlyt, hogy jogaik írásban is pontosan rögzítve legyenek, ezután azonban a világi birtokosok részére kiállított iratok száma is megsokasodott. A magánosok egymás közti ügyleteit, szerződéseiket, rendelkezéseiket a hiteles helyek foglalták írásba. Ezek egyházi testületek – káptalanok, bencés apátságok stb. – voltak, ahol mindig volt megfelelően képzett személy az iratok kiállítására, és minden megyében működött legalább egy ilyen intézmény. A helybeli birtokosok, bármi írásban rögzítendő ügyük támadt, a legközelebbi hiteles helyet keresték fel, amely a kívánt tartalmú iratot megfelelő díjért kiállította és hitelesítette, sőt hajlandó volt a sekrestyében “örök időkre” megőrizni azt. A legjelentősebb hiteles helyek a káptalanok voltak, itt intézték a legtöbb birtokügyet, ezért a tudás megtestesítőiként is emlegették őket: “Nem káptalan a fejem.” – szól a mondás.

    Az írásbeliség elrendelése (III. Béla 1181. évi okleveléből)

    „Minthogy az emberi természet gyarlósága következtében s az idő előrehaladásával a letűnt dolgok emlékezetét könnyen elragadja a feledés, illő az írás erejével megerősíteni azt, amiben a szerződő felek egymás között megállapodtak. Hogy ez az írás segítségével és alkalmatos férfiak tanúbizonyságával sérthetetlenül és szilárdan megmaradjon, azért én, Béla, Magyarország dicső királya megfontoltan és királyi méltóságomnak jövőjéről is gondoskodva – nehogy bármilyen az én személyem előtt megtárgyalt és megvitatott ügy feledésbe merüljön – szükségesnek tartottam, hogy minden, az én felséges személyem jelenlétében előadott dolog az írás bizonyosságával erősítessék meg…”



    A középkor hivatalos iratait a történettudomány oklevélnek (diploma) nevezi. Az oklevél[​IMG]jogokat állapított meg, egyúttal azok igazolására is szolgált. Az okleveleket latin nyelven[​IMG]Az oklevelek hitelességét a pecsét szavatolta. Az általános írástudatlanság korában a pecsét, mint jól azonosítható jelkép nem csupán a hitelesítést, hanem a hatalom gyakorlását is szolgálta. A középkorban a pecsét három feladatot láthatott el: garantálta valamely irat titkosságát, sértetlenségét (zárópecsét); bizonyította a tulajdont vagy hitelesítette az okiratot. Magyarországon már Szent István használt pecsétet, Szent László törvényeiben a király mellett említést tesz a nádor, a királybírák, az érsekek, a püspökök stb. pecsétjéről is.

    [​IMG]A középkorban a pecsét anyaga fém vagy viasz volt. A fémek közül az ólom, az ezüst és az arany volt használatos – arany pecsétet csak az uralkodók használhattak, ezüstpecsétet Bizáncban, ólompecsétet pedig főleg a pápai kancellárián alkalmaztak. A fémpecséttel megerősített oklevelet nevezzük bullának. A legáltalánosabban azonban a méhviasz használata terjedt el.

    A pecsét a tulajdonosát testesítette meg, ezért rajta feliratokat, képeket, portrékat, címereket, vagy ezek kombinációit találhatjuk meg. A pecsétkép általában két részből áll: a feliratból és a tulajdonképpeni pecsétképből, amely tulajdonosát, jelvényét vagy címerét ábrázolja. Az oklevelek és az azokat hitelesítő pecsétek fontosságát bizonyítja, hogy az oklevél- és pecséthamisítás a középkorban felségsértésnek számított, ezért halállal büntették.
     
  19. Jókai Mór

    Jókai Mór Vendég

    II. András uralkodása, az Aranybulla


    A források tanúsága szerint II. András király (1205-1235) pazarló, költekező ember volt, aki kedvelte a pompát, a lovagi tornákat, a hadakozást, és számolatlanul szórta szét a rá hagyott örökséget.

    [​IMG]Az Aranybulla pecsétjeAndrás első felesége Gertrúd lett, akinek apja a német-római császár alattvalója volt, őrgrófságát Merániának nevezték, ezért hívták a Gertrúddal együtt Magyarországra került németeket merániaknak. A királyi párnak köszönhetően Gertrúd testvére, Bertold Kalocsa érseke lett, később horvát báni, majd erdélyi vajdai címet kapott. Az a látványos kedvezés, amelyet András sógora iránt tanúsított, az országban széles körű elégedetlenséget váltott ki. Tovább rontotta a közhangulatot, hogy Gertrúd másik két testvére is Magyarországra jött, a király nekik is óriási területeket adományozott.

    Ugyancsak főként a “merániak” voltak II. András adományainak a haszonélvezői is. András ugyanis szakított elődeinek azzal a gyakorlatával, hogy jövedelemhez elsősorban saját birtokaik bevételéből jutottak. Ő hozzálátott a királyi földek nagymértékű eladományozásához, s jövedelmeit elsősorban a királyi jogon szedett regálékra alapozta. Birtokadományai nemcsak az Árpád-ház magánbirtokait érintették, de sor került a szintén királyi birtoknak számító várbirtokok eladományozására is. Maga a király így fogalmazta meg új politikájának lényegét: “Az uralkodó számára az adományozás legjobb mértéke a mértéktelenség”.

    Ezen okok miatt országos elégedetlenség bontakozott ki Gertrúd és németjei ellen. Az összeesküvést azok a nagyurak vezették, akik a királyi udvarban magas tisztségeket viseltek, közelről látták tehát Magyarország javainak könnyelmű eltékozlását. A gyilkos merényletre 1213-ban került sor, amikor a király éppen úton volt gyakori halicsi (galíciai) hadjáratai egyikére. Az összeesküvők célpontja Gertrúd volt, de több más német is áldozatul esett a támadásnak.

    A legnagyobb jelentősége mégis annak a szervezkedésnek lett, amely 1222-ben robbant ki a királlyal szemben. Vezetői olyan előkelők voltak, akiket András korábban kiszorított a hatalomból. Ők érthető módon sérelmezték a birtokok korlátlan eladományozását és az ő kárukra nagy hatalomhoz jutott idegenek jelenlétét.

    Ezek az előkelők támogatókra leltek a királyi szerviens – azaz királyi szolgáló – nevet viselő, tekintélyes létszámú társadalmi csoportban. A szerviensek kisebb földbirtokokkal rendelkező szabadok voltak, akik a királynak tartoztak katonai szolgálattal. A birtokadományozások révén megerősödő nagybirtok alapvetően veszélyeztette a szerviensek helyzetét. A szerviensek azért harcoltak, hogy megmaradjon az őket csak a királyhoz láncoló kötelék, s ne legyenek a magánbirtokosok “úri” szolgálói. Ők erőszakolták ki tehát 1222-ben II. Andrástól az Aranybulla néven ismert kiváltságlevelet. Az Aranybulla kiemelkedően fontos állomás az ország történelmében: míg 1222 előtt a királyon és néhány tucat egyházi és világi előkelőn kívül másnak egyáltalán nem volt beleszólása az ország irányításába, most egy sokkal szélesebb társadalmi csoport tagjai nyilvánították ki azt az óhajukat, hogy véleményüket immár vegyék figyelembe.

    Az Aranybulla legtöbb pontja nem valósult meg. De mert utóbb a főleg szerviensekből formálódó köznemesség ezt tekintette szabadságjogai alapjának, később afféle “nemesi alkotmány” lett belőle. Ugyancsak András uralkodása alatt bocsátották ki a Zala megyében élő szerviensek azt az iratukat (1232), amely az első bizonyság arra, hogy a szerviensek saját megyéjükben elláthattak igazságszolgáltatási feladatokat. Ebből nőtt ki a szolgabírói tisztség, amely a vármegyei ügyekben látta el a bírói teendőket. Ezzel megszületett a vármegye első választott tisztségviselője.

    II. Andrást aligha lehet előrelátó, bölcs uralkodónak minősíteni. Mégis valamit ösztönösen megsejtett abból, hogy a korábbi kormányzati mód alapos változtatásokra szorul. Igaza volt abban, hogy többé nem tartható fenn a királyi földbirtok abszolút túlsúlya mint a királyi hatalom legfőbb anyagi forrása. De nem mérlegelte azt, hogy megvannak-e a feltételek az ily módon kieső bevételek pótlására. S mivel nem voltak meg, szinte egész országlását a pénztelenség jellemezte. András megannyi tulajdonsága éles ellentétben állt elsőszülött fia, Béla jellemével. A véletlen játéka, hogy a könnyelmű királyt a szigorú erkölcsű utód, IV. Béla követte a trónon.
     
  20. repavary

    repavary Állandó Tag

    A datán törlődött a régi link,. itt van az új.
    Rejtett tartalom:
    **Rejtett tartalom: A tartalom megjelenítéséhez kattints a 'Tetszik' gombra.**
     

Megosztás