Történelem

bátran77 témája a 'Kultúra - Művészet - Zene' fórumban , 2010 November 20.

  1. Horkanto

    Horkanto Állandó Tag

    Mivel Magyaroszágnak elég sokáig szoros viszonya volt a Habsburg birodalommal, bizom benne, hogy érdeklő szemekre talál a Habsburgok felemelkedésének története

    A Habsburgok felemelkedése és családfája
    /Harmat Árpád Péter/

    A Habsburgok évszázadokon keresztül kiemelkedően fontos szerepet játszottak Európa történetében. Globális jelentőségüket, európai szerepüket azóta is többen vitatják, ám azt minden kutató elismeri, hogy XIII. századi felbukkanásuk, és XIX. századi letűnésük közt eltelt évszázadokban Európa több országának történelmében meghatározó szerepet töltöttek be. Különösen igaz ez hazánkra, hiszen történelmünkben 1526 és 1918 közt, azaz majdnem 400 éven keresztül folyamatosan jelen voltak. Cikkünk legfontosabb részét a Habsburgok egyszerűsített családfája alkotja, mely nagyvonalakban - a teljesség igénye nélkül - de kezelhető és áttekinthető formában mutatja be a dinasztia legfontosabb tagjainak rokoni kapcsolatait. (Cikkünk középső részén látható a családfa.)

    A Habsburg család eredete a 10. századig nyúlik vissza. Az első név szerint ismert ős Gazdag Guntram volt, bár ő még nem viselte a Habsburg nevet (973-ban halt meg). A Habsburg név a 11. században ragadt az alemann eredetű családra, amikor II. Ottó (meghalt 1111) a mai Svájc területén, Aargau kantonban, az Aare és a Reuss folyók egybefolyásánál fekvő Habichtsburg grófja lett. Más forrás szerint Habichtsburgot Guntram unokája, Werner építtette, aki egyébként 1002-től már strassburgi püspök volt. A vár neve magyarul Héjavárat jelent, és innen ered az ismert Habsburg családi címer is. Birtokaik kezdetben főleg a sváb hercegségben terültek el, amit később elzászi területekkel egészítettek ki (egyes források szerint ezzel ellentétben az elzászi birtokok jelentették a kezdeti törzsterületet).

    A császári cím megszerzése

    A Habsburg család történetében jelentős fordulópontot jelentett Habsburg Rudolf császárrá választása 1273 -ban. A Német-Római Birodalomban a korábbi három évszázadban kizárólag a legnagyobb fejedelemségek urai ültek a császári trónuson, így Szászország és Bajorország urai, vagyis a Liudolfingok, Staufok és Welfek. Azonban az interregnum káosza után a német fejedelmek már olyan uralkodót akartak, akinek nincs jelentős hatalom a kezében, és nem valamelyik nagy hercegség élén áll. Így részben az egymással szembeni hatalomféltés, részben saját önállóságuk megőrzése érdekében egy jelentéktelen grófi család sarját szerették volna a birodalom élén látni. Tervüket a hataloméhes II. Premysl Ottokár terjeszkedő politikája is alátámasztotta, hiszen a cseh uralkodó amúgy is jelentős területei mellé (Csehország, Morvaország és Szilézia) újabb grófságokat akart bekebelezni, sőt a császári címre áhítozott. A nürnbergi várgróf, Zollern Frigyes elsők között ismerte fel a veszélyt: ha Ottokár császár lesz, akkor már olyan nagy hatalmat szerez magának, amivel visszaszoríthatja a többi német fejedelem önállósodási törekvéseit. Frigyes sikerrel győzte meg a német fejedelmeket arról, hogy Ottokár hatalomra jutásának megakadályozása érdekében a Sváb Hercegségben élő Habsburg Rudolf grófot válasszák meg császárnak. Végül 1273 október 1 -én a német választófejedelmek egyhangúlag - Ottokár tüntető távolmaradása mellett - német királlyá választották Habsburg Rudolfot. Megkoronázására 1273. október 24-én Aachenben került sor!

    Ausztria megszerzése

    A későbbi Ausztria területét II. Ottó császár (961/73-983) keleti határvidékként 976-ban a bajor Babenberg Lipót őrgrófnak adományozta mint birodalmi hűbérbirtokot. A terület neve a 10. századtól kezdve már Ostarrichi, azaz Keleti Birodalom.Rőtszakállú Frigyes 1156-ban az őrgrófságot hercegséggé nyilvánította és a Babenberg-dinasztia megerősítette uralmát. II. Harcias Frigyes herceg a IV. Béla magyar király elleni ütközetben a Lajta mentén életét vesztette, így 1246-ban kihalt a dinasztia.

    A gazdátlanná vált jelentős tartományra azonban több környező hatalom is benyújtotta igényét, így például II. Ottokár cseh király és IV. Béla magyar uralkodó. IV. Ince pápa a következőképpen osztotta el a területet: Ottokár kapta Ausztria, Traungau, Alsó-Ausztria és Salzkammergut földjét, míg V. István, Béla fia örökölte Stájerországot. Közben azonban a német fejedelmek által császárrá választott Habsburg Rudolf is bejelentette: császárként jogot formál a hercegségre. Rudolf döntése mögött azon felismerés állt, hogy a család svájci birtokai egyre nagyobb veszélyben álltak az 1230 -tól megalakuló kantonok miatt. A Habsburgoknak - fennmaradásuk érdekében égetően nagy szükségük volt arra, hogy új birtokokat szerezzenek, lehetőleg távol a forrongó Svájctól. Így Rudolfnak kapóra jött a Babenberg család kihalása, mert így császárként bejelenthette igényét az Osztrák hercegségre.

    A két nagy rivális Rudolf és II. Ottokár cseh király végül 1278-ban a morvamezei csatában ütközött meg egymással. A jelentős csatában Habsburg Rudolf (1278–1291) IV. Kun László magyar király segítségével nagy győzelmet aratott. E diadallal kezdődött a Habsburgok felemelkedése. 1278-ban Habsburg Rudolf megszerezte az osztrák hercegséget, majd a 14. században Karintiát, Krajnát, Tirolt, Triesztet és Vorarlberget, ezzel kialakultak az osztrák örökös tartományok.

    A teljes cikk: http://tortenelemklub.com/adattar/10-a-habsburgok-csaladfaja-es-a-dinasztia-felemelkedese?catid=51:uralkodoi-csaladfak
     
    Agavé kedveli ezt.
  2. Horkanto

    Horkanto Állandó Tag

    Cserbenhagyta a Nyugat Magyarországot 1956-ban?
    [​IMG]
    Ötvenhét évvel előtt, 1956. november 12-én tűzte a napirendjére a magyar kérdést az ENSZ Közgyűlése. Valóban ez volt minden, amit a Nyugat a magyarokért akkor tehetett? Harold E. Stassennek volt jobb ötlete, de nem biztos, hogy sikerrel járt volna, ha mellé állnak a döntéshozók.

    Igaz, nem állítható, hogy a Nyugat próbált volna minden lehető segítséget megadni a szabadságáért harcoló, majd elbukó magyaroknak. De az sem, hogy felelős helyekről mindenfélét megígértek volna, amit aztán nem teljesítettek.

    Az amerikai politikusok a drámai napokban igyekeztek tisztázni, hogy nem tudnak katonai segítséget nyújtani a kelet-európai „rab nemzeteknek”, de közben nem akarták elveszíteni a hazai közvélemény és a világ szemében a szabadság bajnokának szerepét sem. Mint Békés CsabaEgy megvalósulatlan amerikai javaslat a magyar forradalom megsegítésére 1956-ban (Holmi, 1993/10.) című tanulmányában már húsz éve megírta, John Foster Dulles külügyminiszter (nem összetévesztendő testvérével Allan Dulles-szel, aki a CIA igazgatója volt) már két nappal a magyar forradalom kirobbanása előtt, mikor még csak Lengyelországban indultak mozgásba a szovjet tankok, egy tévéműsorban kijelentette, hogy „az Egyesült Államok akkor sem küldene csapatokat Lengyelországba, ha ott a szovjetek fegyveres beavatkozására kerülne sor.” Ugyanő egy héttel később, már a pesti harcok idején, de még a szuezi válság kirobbanása előtt a dallasi Világpolitikai Tanács előtt nyilvánosan kifejtette, hogy a harcoló magyarok „bennünk igaz és odaadó barátra lelnek, aki osztozikvágyaikban. Tudniuk kell, hogy számíthatnak javainkra, amelyek segítenek átvészelni a gazdasági átalakulás éveit. […] Legfőbb vágyunk, hogy ezek a népek, […] visszakaphassák szuverén jogaikat és szabadon választhassák meg kormányaikat.” Vagyis úgy állt ki a magyarok mellett, hogy egy szóval sem utalt katonai segítségre: a vágyakban és költségekben kívánt osztozni, nem pedig a véráldozatban, máshogy mondva – ellentétben a Mária Teréziának adott egykori magyar felajánlással – „zabot” ígért, de „életet és vért” nem.

    Más kérdés, hogy ebből mi jutott el a magyar fülekhez, és ha valami eljutott, akkor azok mennyire voltak érzékenyek ezekre a kis jelentésbeli finomságokra. Aki nagyon akarta, érthette úgy, hogy az amerikaiakáltalában mindenféle segítséget megígértek. A beszéd a Szovjetunió támadókedvű héjáinak lecsillapítását célozta, de inkább felbátorította őket, különösen azzal az azóta híressé vált mondattal, amit mindehhez hozzátett: „Mi nem tekintjük ezeket a nemzeteket potenciális katonai szövetségeseinknek”. (Ezt ismételte meg az elnök is 31-én egy tévébeszédben.) Az oroszok ugyanis ezt úgy is olvashatták, hogy Amerikát nem érdekli, mit művelnek Magyarországon, nem fognak beavatkozni.

    Nyilvánvaló volt, hogy katonai erőt nem vethetnek be, és nem vállalhatnak egy világháborút a magyarokért, mert ebből senki, beleértve Magyarországot nem jöhet ki jól. Akik más országokban történő amerikai beavatkozásokkal példálóznak elfelejtik, hogy az Egyesült Államok soha nem vezényelt katonákat olyan területre, ahol már szovjet haderő volt jelen, mert ezzel az atomháborút kockáztatta volna. De nyilván félreérthető üzenetet sem kellett volna küldeni.

    Békés Csaba említett tanulmányából már kiderült (amit később is megírt): a szerencsétlen megnyilatkozást sugalmazó amerikai diplomata éppen ellenkező céllal, a magyarok lehető legnagyobb diplomáciai megtámogatásáért lobbizott akkor már napok óta. E politikust Harold E. Stassennek hívták, és Eisenhower elnök leszerelési tanácsadójaként tevékenykedett. Stassen 1939 és 42 között Minnesota állam kormányzója volt, 1948-ban pedig nekiindult az elnökválasztásnak is, de a konzervatívok előválasztásán elbukott.

    A magyarok mellett október 26-án lépett akcióba, előbb a Nemzetbiztonsági Tanácsban, majd külön a külügyminiszterrel tárgyalt, végül az elnöknek írt levelet. Arra akarta rávenni őket, hogy bizalmas úton közöljék az oroszokkal, az Egyesült Államok nem kívánja, hogy a felszabaduló Magyarország a szövetségese legyen, és támogatná, hogy közösen egy Ausztriához hasonló semleges státuszt biztosítsanak számukra. Stassen nyilván látta, hogy az ENSZ-ben történő látványos lármázás, vagyis a Biztonsági Tanácshoz történő fordulás (melyet 26-án elhatároztak) nem több pótcselekvésnél; helyette inkább csendes, kulisszák mögötti háttértárgyalásokkal lehetne eredményt elérni. Az elnököt végül meggyőzte, de a külügyminisztert nem, aki az ötletet félszívvel tolmácsolta a fent idézett 27-i, beszédben, és abból egyszerűen „kifelejtette” a semlegességre és Ausztriára történő utalást: így maradt a homályos félüzenet a „nem-szövetségről”.

    Stassen azonnal észbekapott, és ennek ellensúlyozására 29-én új tervet fogalmazott meg egy írásos feljegyzésben. Ebben azt javasolta, hogy Amerika bizalmasan, közvetítők útján ajánlja fel, hogy a szovjet csapatok kivonása és Magyarország semlegessége esetén ennek megfelelő számú amerikai és angol katonát vonnak ki nyugatról. Még azzal is érvelt, hogy ez csökkentené a katonai kiadásokat, és nem jelentene gyengülést, mert a csapatkivonásokat ellensúlyozza a nukleáris arzenál és a máshol épülő támaszpontok sora. Közvetítőnek az ENSZ főtitkárt vagy Titót javasolta. Az ötlet végül bekerült egy külügyminisztériumi szakanyagba október 31-én, de tárgyalására már nem került sor. A Nemzetbiztonsági Tanács november 1-i ülését ugyanis, ahol ezt megvitatták volna, teljes egészében a 29-én kirobbant közel-keleti válságnak szentelték.

    Ettől függetlenül, nem biztos, hogy a javaslat átment volna, mert Békés kutatásai alapján a külügyminiszter és a katonai lobbi ellenezte azt: ellentétben Stassennel nem Magyarország sorsa, hanem a globális katonai egyensúly érdekelte őket, és ebből a szempontból nézve túl nagy árnak tartották volna a nyugat-európai katonai jelenlét csökkentését. (A helyzet hasonló volt, mint Teheránban 1943-ban, ahol Churchill azért javasolt balkáni partraszállást, hogy Közép-Európát megóvja a szovjet megszállástól, míg az amerikaiak a nácik fölötti gyors győzelem katonai szempontja miatt támogatták a normandiait.) Stassen javaslatának ellenzői abban sem bíztak, hogy a Szovjetunió elfogadná azt, hiszen ezzel nemcsak olyasmit kérnek tőle, amit maguk is megtesznek (katonai erők kivonását), hanem ráadásul egy ország feladását.

    El kell ismerni tehát, hogy a nyugat mozgástere kicsi volt, és még ha fel is sorakozott volna mindenki Stassen ötlete mögé, akkor sem biztos, hogy eredményt érnek el, hiszen ez nem rajtuk, hanem a szovjet vezetőkön múlt. Mindenesetre illő lenne, hogy ne csak cserbenhagyottként tekintsünk magunkra, hanem a körülményeket is vegyük számításba, és megőrizzük emlékezetünkben Stassent is, aki annak ellenére lobbizott makacsul a magyarok mellett, hogy a siker kétséges volt. Természetesen a közismertebb dán Povl Bang-Jensen ENSZ diplomatával együtt, aki még életét is áldozta a magyar ügyért.

    Akárcsak a diplomáciai támogatás esetében, ellentmondásos a helyzet a kétszázezer magyar 56-os menekült megsegítésével is. Nóvé Béla idén megjelent kötete több tanulmányában is ismerteti két éves kutatásai eredményét (ezekből a szerző közlése szerint monográfia és film is készül). A szerző kiderítette, hogy a mintegy húszezer (!), felnőtt kísérő nélkül nyugatra távozó kamasz némi induló segítséget kapott ugyan odakint, de jelentős számban elkallódtak, közülük például több ezren az idegenlégióba illetve az amerikai hadseregbe kényszerültek menekülni a nyomor elől. De, mint Nóvétól megtudhatjuk, ez is csak a történet egyik oldala. Hiszen sok ezret közülük nyugaton örökbe fogadtak, az angliai bányász szövetség pedig ösztöndíjakkal segítette a kiérkező vájártanoncok tömegeit. Nem is beszélve a kis Ausztriáról, melynek keleti fele csak egy évvel korábban szabadult a szovjet megszállástól, és melynek hatóságai nagy erőbedobással foglalkoztak a menekültekkel; a gyerekeknek például egész magyar nyelvű középiskolai hálózatot hoztak létre.

    Miért van, hogy annyira szeretjük az áldozati szerepet, és miért vagyunk hajlamosak elfelejteni azt, amit mások értünk tettek? No és feltehetjük mi is a kérdést magunknak: vajon mi, már a NATO és az Európai Unió részeként mindig megsegítjük-e a bajbajutott népeket, és kellően befogadók vagyunk-e a zsarnokságok elől menekülőkkel?

    Lőrinc László

    2013. november 12.

    http://www.tenyleg.com/index.php?action=recordView&type=places&category_id=3115&id=418426
     
  3. Tisztelt Olvasók!

    Császár István vagyok, 58 éves - sem nem régész, sem nem történész. Ez év elején prekoncepció nélkül olvastam Paál Zoltán Arvisura című könyvét, ami annyira fellelkesített, hogy rögvest visszafejtettem belőle annak az ősi civilizációnak a helyét, ahová a jégkorszak csúcsán menekült sok eurázsiai törzs. Egy óriási problémám van, pénzügyileg lehetetlen eljutnom arra a helyszínre.

    Paál Zoltán - Arvisura - igazszólás: mondák, regék, népi hagyományok a palóc kézművesek világából I-II (1997 -1998 Budapest Püski Kiadó Kft. ISBN: 963-9040-65-7) (A későbbi második (a hrmadik kiadás ugyanaz mint a második) kiadás bővítve több levélrészlettel)

    Paál Zoltán élete (Ózdi könyvtár) - http://www.vkozd.hu/images/pzmk.pdf

    Paál Zoltán Arvisurájának 1970-es évekbeli nyers, rövid, szkennelt változata:
    - https://drive.google.com/file/d/0B7O-CnjVRr-ETGU4SG1FZFM2UlU/view?usp=sharing

    Mi is az az Arvisura? Ordoszban kezdték írni az itt megalakuló Hun Törzsszövetség rovói 4.040 BC-ben. Ebben szerepelnek visszaemlékezések (régi táblák olvasatai alapján) erre az ősi civilizációra (Ataiszra).

    Az Arvisura: László Gyula szerint "mese", az MTA ez évben nekem írt válaszlevelében "szépirodalmi mű"-ként szerepel - mindkettő megállapítás legfőbb oka, hogy nincs hiteles forrása (Paál Zoltán közlése szerint a manysi földön készült másolatokat amit megkapott "Turától", a fordítás után meg kellett semmisítenie).

    Jelen pillanatban nincs a mű hoax, azaz kitalált jellege sem bizonyítva. Viszont rengeteg mém kering róla. Jómagam az Arvisura korai részeit tanulmányoztam alaposan, valamint azokat amik a régi civilizációra emlékezik. Bizony a mémek többsége egyszerű tájékozatlanságból született, általában 50-100 oldal elolvasását ismerték el a szerzőik is. Egyet emelek ki, amit bővebben kifejtek:

    A "szíriuszi emberek" - ez még Paál Zoltánt is megtévesztette, pedig ő maga fordítja le több helyen is, hogy Szíriusz Kaltes asszony fia ( 143(B). Arvisura ). Ménes földjén pedig nem Kaltes asszonyt tisztelték, hanem már a fiát Szíriuszt. Azért tisztelték őket, mert ők a képírás megalkotói, és a beavatottjaik kisérték a jégkorszakban a törzseket délre, a szűkülő élettér miatti "szükségszerűvé vált embervadászat és emberevés" elől. A "szíriuszi emberek" kifejezés azokat takarja, akik erről a magasabb fejlettségű civilizációból érkeztek.

    Kaltes asszony és Szíriusz aztán évezredek múltán már mitológiai személlyé vált, akárcsak Ardvisura Anyahita. Így Kaltes asszony mint Élet-Anya jelenik meg a Tórem mitológiában, aki Sis-Tórem 6 eldobott golyóján életet hoz létre. A golyó/bolygó összekeveredés pedig visszaköszön később maguktól azoktól az Arvisura rovóktól is, akik a több ezer éves történelemnek csak néhány szeletét olvasták el, így ők maguk is tévedésbe estek.

    Szívesen válaszolok bármely hasonló mémes dologra, ugyanis annyira az Arvisura hatása alá kerültem, hogy jómagamat csak az nyugtatja meg, hogy végre kiderüljön IGAZ-e vagy HAMIS-e az Arvisura.

    Az év eleje óta írtam vagy 100 helyre MTA, Elnöki Hivatal, ELTE, Magyar Nemzeti Múzeum, UNESCO stb. - a felvetéseimre vagy hallgatás vagy a "mese" jelző köszönt vissza. SENKI nem kötött bele abba, amit leírtam - mintha az érvek levegőneműek lennének. Elég kiborító, amikor érvelésre néma csend a válasz. Sajnos nem vagyok vagyonos ember, hogy magam kutassam a helyszínt.

    Szóval Ataisz helyének visszafejtése, amit bárki megtehetett volna eddig, ugyanis akárhogy számolom összeségében a könyvben 6-8 oldalnál több nem foglalkozik Ataisz földrajzával. Főleg az első Arvisurákban, és a 145. "Kuszkó földjéről" visszakerült Arvisurában találhatunk leírást a hegyek, folyók elhelyezkedésére, itt megemlítésre kerülnek a hegyek magassági adatai is.

    Röviden összefoglalva:
    - pontosan annyi hegy van (se több, se kevesebb),
    - pontosan olyan pozicióban,
    - pont olyan magasság adatokkal,
    mint az indonéziai Natuna és Anambas szigeteken és környékén. Ez a helyszín tökéletesen megfelel azon leírásnak is, hogy a jégkorszakban emelkedett ki és a felmelegedéskor újra a víz alá került. Ezt a területet Sundalandnak nevezik (Indokína, a három nagy indonéz sziget Borneó, Szumátra és Jáva, valamint a maláj félsziget - valamint az ezek közti néhány ezer évre előbukkanó 1 millió négyzetkilométernyi sík vidék).

    Sundaland a jégkorszakban, és az összehasonlítás ( az Arvisurában nincsenek égtájak megadva Ataisz belső földrajzi leírásánál) a Google map és az Arvisura adatai között, a szöveg az 1970-es évekbeli Arvisura változatból van.
    - [​IMG]https://drive.google.com/file/d/1m153OdJb4gZvMF_HadYz4wT2510otRwY/view?usp=sharing
    - [​IMG]https://drive.google.com/file/d/0B7O-CnjVRr-ERWN4Q0lOeEtDZ0E/view?usp=sharing

    A National Geographic óceánfenéki térképei, és a térség legelismertebb kutatójának Peter Bellwoodnak Sundalanddel foglalkozó jégkorszaki élővilág és geológiai leírása is alapot adnak a feltételezésemnek.

    Ezeken a szigetcsoportokon több érdekes kőalakzat található, amiket még nem kutattak (kapcsolatba léptem Gunung Padang egyik vezető feltárójával Danny Hilman Natawidjajával, aki nem tudott róla, hogy ezeket a kőalakzatokat vizsgálták-e valaha. Tervbe vett, hogy oda utazik "valamikor" - ami elég tág fogalom időben, konkrét időpontot sajnos nem írt).

    Mik ezek a kőalakzatok? Natuna sziget tengerpartján 3 kőkert található, az egyik most turistalátványosság (Alif Stone Park). Az Arvisura szerint legalább két szentélyt emeltek Bu-Murtnak a vöröshasú Cethalnak a Bálvány-hegy melletti Kosztroma városa felett, ugyanis a Cethalhoz kötötték a szárazföldek kiemelkedését és eltűnését okozó erőket.

    Batu Sindu (délen - domb van a közelben)
    -

    Alif Stone Park (középen - nincs domb a közelben)
    -

    Batu Bersantai (a neve kérdőjeles, északon - nincs domb a közelben)
    -

    Magán a Bálvány hegyen (Ranai hegy a Natuna szigeten) először a 24 istenségnek, majd a Napnak, Holdnak, Villámnak, Szivárványnak, a Négy Égtáj Csillagainak és a Nagytanácsnak emeltek szentélyeket. Sajnos ezekről még kevesebb fotó van, mert már szinte hegymászó tudás kell a felkapaszkodáshoz.

    Mindenesetre az egyik gigászian magas kő alapzata, és az amerikai Tizer Dolmen talapzata erős hasonlóságot mutat (akár a Villám-Tórem szentélye/bálványa is lehet)
    - [​IMG]https://drive.google.com/file/d/0B7O-CnjVRr-EMjI2XzQ5T0lHRFk/view?usp=sharing
    Két másik érdekes sziklaforma (a sziklaformák nem nagyon látszanak egy magas hegytetőn több millió éve az időjárásnak kitett köveknek, más biztosan természetes gránitformák sokkal erodáltabb formákat mutatnak):
    - [​IMG]https://drive.google.com/file/d/1NL1jBoQk8-h8WwIqz4xwvQBm78lO1Ea0/view?usp=sharing
    - [​IMG]https://drive.google.com/file/d/1fFyFbTsw2CvTwNPYY0s0GC3jdV_sGZov/view?usp=sharing

    Az eredeti fotók helye (4 oldalas nagy felbontású képgaléria):
    - http://www.gunungbagging.com/ranai/nggallery/thumbnails/page/2

    Nyilván logikusan gondolkozva, lehet, hogy egy létező helyszínre lett ráhúzva az Arvisura Ataisz leírása. De többek közt a kőalakzatok vizsgálata eldöntheti a kérdést.

    Visszafejtettem. Élő embert nem találtam még a száznál is több régész közt, aki érdemben foglalkozott volna azzal a ténnyel, hogy bizonyítható az Arvisura - megvan a helyszín, csak oda kell utazni.

    Néhány más mellbevágó hipotézisem a könyv szövege alapján:
    - https://hu.wikipedia.org/wiki/Szerkesztő:Ljerk/próbalap
    (itt több forrás fel van tüntetve, Peter Bellwod, óceánfenéki térképek)

    Az Arvisura belső logikája miatt (több ezer éven keresztül írta több száz különböző rovó) érdekes, de teljesen érthető módon, rengeteg belső ellentmondás van - ilyen a 4.040 BC-t megelőző korszak időrendje is. Ezt itt tömören elemzem rossz angolságommal, mivel csak indonéz kutató érdeklődött az Arvisura iránt (itt gyűjtöttem össze Ataisz földrajzával kapcsolatos visszaemlékezések eredményét is egy térképben):
    - https://drive.google.com/file/d/0B7O-CnjVRr-EclFGMjhjR3BDNHM/view?usp=sharing

    Két írásom 12 nappal az Arvisura olvasása után született, az erősen szubjektív magyar elemzésem, illetve rossz angolsággal írt levelem az indonéz nagykövetnek (a térképeken több hiba is van, Malaysia szerepel Indonézia helyett, Béla Buda helyett):
    - https://drive.google.com/file/d/0B7O-CnjVRr-ESmUwRjg3QW94Mzg/view?usp=sharing
    - https://drive.google.com/file/d/0B7O-CnjVRr-EUTR3U094c3Y1RWM/view?usp=sharing

    Először egyébként még az 1800-as években Jáva angol alkormányzója fogalmazta meg, hogy ez a hely, azaz Sundaland megyegyezhet a régi történetírók által leírt Atlantisszal. Azóta többen is erre a következtetésre jutottak, közte Dhani Irwanto is (kérésemre ő készítette az időrendet elemző ismertetőmben levő két Sundaland térképet, a tenger vízmagasságának, így Sundaland partvonalának helyes ábrázolásával).
    Dhani Irwanto több ókori mű elemzése alapján gondolta ugyanazt mint én az Arvisura adatainak visszafejtése után, hogy Sundalanden egy ősi civilizáció volt (ő a keleti oldalon levő területet emelte ki, mint lehetséges központi részt):
    - https://atlantisjavasea.com/2015/09/29/sundaland/
    -

    Rácz Lehel az indonéziai szigetvilágban, az egyenlítőtől délre egy lovas társadalmat talált (Sumba, Lombok, Tenggara Barat szigetek):
    - magyar nevek,
    - lóháton szarvas üldözés (képen ábrázolva),
    - bográcsban főtt csirke,
    - állatáldozatok, sámán szertartással,
    - kettős kereszt,
    - megalitikus építkezési hagyomány (ennek külön szakirodalma van).

    A lehetséges indonéziai kapcsolatról a wikin levő jegyzet kiegészítéseként egy másik videó Rácz Leheltől:
    -

    Tisztában vagyok, mint írtam, hogy mit fejtettem vissza (a bizonyítékot az Arvisura igazolására) - az Arvisura ha IGAZ, az emberiség ősi tudásához vezet minket vissza, Paál Zoltán több mint 30 évig fordította és több ezer oldal még kiadatlan belőle. Valamint ez csak a Hun Törzsszövetség krónikája, az Élet Templomának anyagait, amik még képírással készültek agyagtáblára, nem fedték fel.

    Kérem, hogy segítsenek bizonyságra jutni az Arvisura kapcsán.

    Akár olyan formában, hogy ellátogatnak Natuna szigetére és nem átlagos turistaként, hanem "régész" szemmel készítenek fényképeket a tengerparti kőkertekről vagy Ranai hegyének sziklaalakzatairól (ez utóbbihoz a cikkben közölt útinapló alapján jó hegymászó képességek is kellenek).

    Például erről a két (4 oldalas képgalériából) kőről, egyrészt bevésések lehetnek a kövön, másrészt a hármasfog vagy fésű alakzat is érdekes.
    - https://drive.google.com/file/d/1qD29pJz198CzfrBQ0e4_wSKSvx6fMiOx/view?usp=sharing
    - [​IMG]https://drive.google.com/file/d/1c8Y9yun0tAHDTOviExDg2ZgD-W7NtUqY/view?usp=sharing

    Esetlegesen olyan formában, hogy mecénásként felkérnek egy-egy prekoncepció nélküli régészt, geológust akiket egy-egy videós, szervező társaságában 3-6 napra kiutaztatnának Natuna szigetére.

    Mi volt a lelkesedésem oka, hogy visszafejtettem a helyet? Családunkat a régi és a mostani rendszerben is kifosztották, mivel a bíróságok nem voltak a helyzet magaslatán - az Arvisura olyan képet vázolt fel Ataisz és a Hun Törzsszövetség aranykorából, hogy a vezetők kiválasztásában csak és kizárólag a rátermettég számított. Azaz nem a pénz, nem az öröklés, nem a média felé mutatott szép arc - hanem csak a rátermettség (fizikai és szellemi téren egyaránt) számított.

    "Az összetett versenyben a gyermekeknek 3, a Női-istenséges törzsnek 4, a Férfi-istenséges törzsnek pedig 5 napon át kellett versengeniük. Azonban ha a sámán és tárkány képzősök is versengtek, akkor a nőknek is mind az 5 napon helyt kellett állniuk. Sok esetben a nők lettek a győztesek, mivel lóápolásban és szellemi vetélkedésben kiválóak voltak. Az akadályversenyeken minden akadálynál megfigyelők álltak és jegyezték az eséseket. A hosszútávú versenyeken a kabarok a Kékleny hegységbeli Ruda-Tórem kegyhelyétől indultak és az Ildu városrészbe futottak be. A szellemi vetélkedést az istenségek és a tudományok ismeretéből rendezték. A versengőknek még csillagvizsgálattal is kellett foglalkozniuk. A rege- és mondavilággal is tisztában kellett lenniük. " 1(B).Arvisura

    Üdvözlettel: Császár István (2017. december 01.)

    Facebook: https://www.facebook.com/istvan.csaszar.543
    Magyarország, Budapest
     
    Agavé és repavary kedveli ezt.
  4. repavary

    repavary Állandó Tag

    Régi várképek (A Magyar Nemzeti Múzeum történeti emlékei)
    Írta Rózsa György (1959)
    [​IMG]

    Feloldott tartalom:
    https://mega.nz/#!0WBmEaAI!bG-cPPevD4PD2mSqUYEhobNGbdPPSl4etCWdyhnBSWM
    Régi magyar csataképek - Rózsa György (1959)
    [​IMG]

    Feloldott tartalom:
    https://mega.nz/#!4fZygLKR!cQMYkHCU2GemF4yxbjVn-6IlrDLOy-ckBPZyt6QbiZ8
     
    Aniko955 és klarissza4 kedveli ezt.
  5. jeszenakjanos

    jeszenakjanos Állandó Tag

    [​IMG]

    A kötetben szerepel:
    – a besenyő név elmélete és valósága,
    – vallási küzdelmek,
    – Kazária segédnépe,
    – törzsi megtelepülés az Etelközben,
    – Turák és Kegen testvérharca,
    – a besenyő rovásírás,
    – a magyarföldi besenyők,
    – a kalizok vallása
    – és más érdekes témák.
     

    Csatolt fájlok:

    Aniko955, Császár István és Agavé kedveli ezt.
  6. jeszenakjanos

    jeszenakjanos Állandó Tag

    Nemeskürty István - Magyar századok

    [​IMG]
    Gondolatforgácsaimat egy engem évtizedek óta kínzó, ám megoldani nem sikerült kérdés köré csoportosítottam: miért szűnt meg a regnum, a magyar állam 1541-ben, bár a nemzetet a közakarat a nyelv segítségével fenntartotta, sőt koronként fel is virágoztatta? Noha a honfoglaláskor egy nemzetség tagjaiból nemzett népességet tekintettek nemzetnek, a viszonylag hamar egybeolvadt törzsek, általánossá terjed vén köztük a magyar nyelv és az abból fakadó gondolkodásmód, a regnum lakóit mind a nemzet tagjainak ismerték el, akkor is, ha később fogadták be vagy telepítették őket: például a ma németnek, olasznak, szlávnak, arabnak, töröknek, kunnak, besenyőnek nevezett népcsoportokat. Ez akkor is igaz, ha a nemesség hajlamos volt önmagát, főleg országgyűlések alkalmából, a nemzet kiváltságos tagjának tekinteni. Csakhogy a nemesség ősei már Szent István óta szomszéd népek leszármazottai voltak!
    Különösen nyugtalanító kérdés, hogy az 1920-ban újjáalakult magyar állam a kezdeti, másfél évtizedes eredményes önépítés és önszervezés után miért szolgáltatta ki magát feltétel nélkül egy nála erősebb, átmenetileg sikeres hatalomnak, miért vált annak fegyveres szövetségesévé két világbirodalom (Szovjetunió, USA) ellenében? A háborús vereség pillanataiban miért nem igyekezett kibújni a hurokból, mint ugyanakkor mások, például Románia? Vagy ha az akkori kormány, ügyetlenül ugyan, de igyekezett, miért ragaszkodott mégis a nemzet, az országlakosság a vesztes, hűtlen, Hitler vezette „náci” Németországhoz, vállalva a pusztulást és a büntetést?
    1989-től kezdve pedig miért nem sikerül a nemzet államának ténylegesen, egységesen kormányzott országgá válnia? Botrány botrányt követ.
    Hová jutottunk? Önhibánkból, de miért?
    A végső válasz író és olvasó együttgondolkodásából születhet meg.
     

    Csatolt fájlok:

  7. jeszenakjanos

    jeszenakjanos Állandó Tag

    Ungváry Krisztián - Magyarország története a második világháborúban

    [​IMG]

    A kötet végigkíséri az ország történetét a hadba lépéstől a 2. magyar hadsereg frontra küldéséig és megsemmisüléséig, bemutatja a magyar–német viszonyt és az ország be-kapcsolódását a háborúba a németek oldalán, a német megszállást, a hadműveleteket és az ország hadszíntérré válását, Horthy kiugrási kísérletét, a nyilas uralmat, majd a szovjet csapatok ellentámadását.
     
  8. jeszenakjanos

    jeszenakjanos Állandó Tag

    Závada Pál - Egy piaci nap

    [​IMG]
    Mi vihet arra embereket, hogy bandába verődve rátámadjanak másokra? Miféle helyzetben mely beidegződések válthatják ki egy utcai csődületből a vérszomjas ragadozók ösztönét? Egy falusi piac népségéből kik és hogyan verődnek össze, hogy rátámadjanak saját szomszédaikra – olyanokra, akiket nemrég elpusztítani hurcoltak el, de kivételesen megmenekültek? Hogy kerülhet valaki lincselők közé?
    Závada Pál új regénye a háborút és a vészkorszakot követő magyarországi antiszemita pogromok és tömeghisztériák nyomába ered. 1946 májusában valamelyik nagykunsági község hetipiacán asszonyok vesznek üldözőbe, majd kínoznak halálra egy zsidó tojáskereskedőt – ennek lesz tanúja az elbeszélő, egy tanár felesége. Az öldöklő tömegindulat futótűzként terjed, nem kímél nőket, öregeket és gyerekeket sem. A regény elbeszélőjének emlékeiben a véres piaci nap, illetve a felelősségrevonás eseményei párhuzamosan tárulnak föl, hogy más és más módon tanúsítsák végzetesen eltorzult, olykor mégis meglepően kapcsolódó emberi viszonyainkat.

     

    Csatolt fájlok:

  9. jeszenakjanos

    jeszenakjanos Állandó Tag

    Yves de Daruvár - Trianoni magyar sors

    [​IMG]
    Azok után, hogy a második világháborúban bebizonyítottam hűségemet Franciaország iránt, kötelességemnek éreztem, hogy honfitársaim elé tárjam az első világháború győzteseinek hitvány cselekedeteit.

     

    Csatolt fájlok:

    Aniko955 kedveli ezt.

Megosztás