Drága Anamaya!
Nekem úgy tűnik, hogy kicsit türelmetlen lettél... és elborítottad magad már megint elvárásokkal.... És úgy tűnik a BC utáni méreckedést is úgy várod mint a messiást, ami majd felvidít és azt mutatja majd, amit látni szeretnél. Ugyanakkor odáig ki sem bírtad és közben mértél... és ezzel jól le is húztad magad (még ha közben azóta újra lelkesebb is vagy). Úgy tűnik megint nem bírtad ki és behoztad a fókuszba, a középpontba a testeddel kapcsolatos elvárásaidat. Emlékezz! Nem ez a fontos! Sok más a fontos! Ez járulékos öröm és feladat és örömteli feladat
A Tapp belülről kifelé dolgozik. És meglehet, hogy egy jóideig semmilyen külső eredménye nem fog látszódni. Kezeld úgy talán, mint egy kitartásra tanító önismereti játékot
Olvastam a fórumon, hogy volt, aki 9 hónapig semmilyen centivesztésről nem tudott beszámolni. De kitartott, mert hitt benne és mert érezte, hogy belülről jobban érzi magát és erősebb. Szóval igenis voltak és vannak eredmények, csak nem mind ott mutatkozik, ahol azt mi okosan kitaláljuk
mert ott szeretnénk őket látni.
Lehet, hogy hónapokig ugyanabban a nadrágban fogsz feszengeni, ugyanakkor szépen rendbejön az emésztésed észrevétlenül, megfelelő lesz a vércukorszinted, a koleszterined, elmúlik az allergia ha van (ami mondjuk az elfojtott az agresszivitás és düh mellékterméke lelkileg), a májad, veséd jobban funkcionál esetleg, megváltozik hosszútávon az étkezési szokásod, erősebb leszel és teherbíróbb, kétszerannyi munkától feleannyira sem fogsz elfáradni, gyönyörű lesz a tartásod és úgy egyébként többet mosolyogsz majd.
És csak mindezek UTÁN indulnak le bőszen majd a centik.
Szóval mit gondolsz? Beszállsz ebbe a türelemjátékba anélkül, hogy idő előtt a mérőszalaggal és mérleggel babrálnál?
Ez persze szól mindazoknak, akik türelmetlenkednek.
A Tapp valóban csodálatos ha rendszeresen és kitartóan végzi valaki. A Tapp csodálatos, de nem csodaszer és nem is egyformán hozza az eredményeket.
Ha ráfeszülsz a témára, csak ellentartasz egy falnak. Lazíts! Lélegezz!
(na ezt is kitörölték az aláírásomból, de majd ezt visszarakom
) Lélegezz!! MOST például jó az alkalom
Tapp-vállkörzés hátra, hosszú belégzés....... hhhhmmmmmm..... még hosszabb kilégzés.....háááááááááááááá
Én ki vagyok ütve a tappogásból már egy hete, pedig hajde nagyon sokat kéne centiket veszítenem... de aggódik a fene. Ahogy valaki feljebb mondta: előttünk az élet...
(amúgy meg túlsúllyal is szép az élet - bár ezt te is tudod - én így is kétrészes fürdőrucikban járok. és lehet, hogy nekem kibuggyan a hasam belőle, de az egész strandon senkinek nincs olyan szép tartása mint nekem és mivel mindemellett fitt is vagyok, ha le kéne futni egy kört a strand körül, kidőlnének mellőlem félúton.
a kedvesünk szeret minket, sőt szurkol is nekünk, hogy sikerüljön változnunk, ha arra vágyunk. aki meg nem szurkol, arra meg nem érdemes hallgatni, mert minek... )
Bocs, ha nem emlékszem ki írta ezt is... akinek a rokonai kikacagják, hogy mi ez a majomság... (Aliceria talán?)
Nos emlékezzetek arra a mesére, amikor a békák versenyeztek, hogy ki tud megmászni egy-egy bazinagy póznát. És akkor estek lefelé sorban, de egy maradt és ment tovább. És mindenki kiabált neki lentről, hogy jaj vigyázz, már túl magasan vagy, jaj le fogsz esni, jaj ez nem fog sikerülni.... De a békuci ment csak ment felfelé, amíg elérte a csúcsot és boldogan vigyorgott odafent. Majd amikor lejött, kérdezték, hogy mi volt... kiderült, hogy a kisbéka süket volt és nem hallotta a visszahúzó, féltő kiabálásokat. Ő csak úgy gondolta, hogy fel akar menni és felment. Kész.
Szóval az idő előtt elővett mérleg és centi és féltő, irigykedő család, barátok mind ott állnak alul.... te meg mászol felfelé... fel akarsz-e jutni?
Mi azért vagyunk itt, hogy mind feljussunk. Te is. Te is. Ő is. Ő is. Mindannyian. Valószínű, hogy nem egyszerre érünk fel. De aki már fent van, hívogathatja a többieket. Illetve aki még lejjebb tart, az is tologathatja felfelé a többieket. Mindenkinek megvan a helye. És megvan az ideje, hogy mikor ér fel. És mindenkinek jár a taps a végén