Aki nevemet kimondja, azonnal megsemmisít engem.
(Csend)
Kint is van, bent is van,
mégis csak a házban van.
(Ablak)
Lábam egy van, bordám több van,
helyem itt van, helyem ott van.
Napos időn otthon hálok,
borús időn utcán járok.
(Esernyő)
Se esze nincs, se szeme nincs,
mégis igazságot szól.
(Mérleg)
Lába van, de mégse jár,
víz felett visz, nem madár.
Nem rab, mégis láncot hord,
s minden utat összetold.
(Híd)
Éjjel-nappal meg nem áll,
mégis egy helyben marad.
Mi az?
(A falióra)
Szekeremnek van kereke négy,
de te azzal sehova se mégy.
Én se ültem rajta soha még,
messze van az ide, mint az ég.
(Göncölszekér)
Testvére a harmatnak
A hideg idő társa,
Mert az ember őt csakis
Télidőben látja.
(Zúzmara)
Egy királynak ezer fia,
Mindegyiknek van sapkája,
De magának nem vesz soha.
(A tölgyfa és a makkok)
Kis ember áll az erdőben,
nagy kalap van a fejében.
Ha kalapját megetted,
őt magát is ismered.
(Gomba)
Kicsi is, görbe is.
Tüzes még a feje is.
(Pipa)
Zúgolódom, hangoskodom,
Pedig se szám, se pocakom,
Ami fogam alá kerül,
Megaprítom kegyetlenül,
Le azonban sosem nyelem,
Magam alá eresztgetem.
(Fűrész)
A földben születik,
nagy tűzben égetik,
karikára nyújtják,
az ujjadra húzzák.
(Gyűrű)
Ismerünk egy magas fát,
rajta épp tizenkét ág,
négy fészek mindegyiken,
hét tojás a fészkekben.
(Az év, a hónapok, a hetek és a napok)
Erdőn voltam, parton leszek, vízen járok, s tűzben veszek. Mi az?
(Csónak)
Csak a tiéd, mégis mások használják többet. Mi az?
(A neved)
Fent lakom az égen, melegít a fényem, sugárból van bajszom, este van, ha alszom.
(Nap)
Barlang mélye az én hazám,
Itt élem világom,
Télen alszom, nyáron meg a
Kerekerdőt járom.
Azt se bánnám, ha az erdő
Csupa mézzé válna!
Bár nem tudom, hogy akkor majd
Hol terem a málna?
(Medve)
Ágról ágra, fákról fára
Fürgén, vígan szökkenek,
Ám legvígabb akkor vagyok,
Hogyha diót törhetek.
Szeretem a mogyorót is,
A rügyet is megeszem!
Találjátok ki gyerekek,
Hogy mi lehet a nevem!
(Mókus)
Selyempelyhes bóbitámat hordják a szelek, szétfújja egy szusszantással az ügyes gyerek.
(Gyermekláncfű)
Kis koromban nyersen esznek, ízét adom a levesnek. Barátom a petrezselyem, egy csomóba kötik velem.
(Répa)