I. A nevelés és a nevelési folyamat
A neveléstudomány (pedagógia) az ember alakításának tevé-kenységét tanulmányozó, az alakítás alapvető összefüggéseit, törvényszerűségeit feltáró s a nevelési eljárások számára normákat megállapító tudomány.
Neveléstudomány tárgya: a személyiség céltudatos alakítása, önalakítás, célokat határoz meg, értékeket ad át, segít a közös-ségek létrehozásában, megfelelő módszerek és eszközök felhasználásával a nevelés különböző területein, színterein, foglalkozik a közösség hatásrendszerével, a nevelővel és tanítványával, méri az elért eredményeket.
A neveléselmélet Mihály Ottó szerint:
Pedagógiai rendszerébe tartozó, a nevelés törvényszerűségeit feltáró és tárgyaló, a nevelés gyakorlatát megalapozó, orientáló tudományág.
A nevelés funkcióját vizsgálva különbséget tehetünk a feltáró, elemző, leíró funkciót hangsúlyozó, „elmélet a nevelésről” típusú diszciplína és a nevelés orientálását, a nevelési gyakorlat „szabályait”, technológiáját központban állító neveléstudomány között.
A pedagógia törvényszerűségeket tár fel, társadalmi törvénye-ket, melyek tendencia jellegűen érvényesülnek. a neveléselmé-letek fejlődésének mozgatóereje a gyakorlat, mely eredménye-iknek a próba kövét is jelentik. A gyakorlat folyamán az emberek nemcsak a természetet és a társadalmat formálják át, hanem önmaguk is átalakulnak.
elmélet és gyakorlat tehát szorosan összefüggnek, kölcsönha-tásban állnak egymással.
Nevelésnek sem könnyű a meghatározása.
