44
Tanács a 20 hozzászólás könnyű megszerzéséhez
- Téma inditó zsuzsanna03
- Kezdés dátuma
megy a nyuszika az erdő szélén és leesik 
frt
fwe
A szociometriai vizsgálatok a szociálpszichológiai, azaz a társadalom- lélektani kutatás módszereihez tartoznak. E módszerek közül elterjedtsége és pedagógiai felhasználhatósága miatt a Moreno-féle szociometriai módszer a legjelentősebb. A szociometria, mint módszer lényegében a tesztekhez hasonló eljárás. A vizsgálat értékelésének és lefolytatásának módja erősen kötött, egységes és nemzetközileg elfogadott szabványok szerint történik. Maga Moreno is
tesztnek nevezi vizsgálati módszerét : " A szociometriai teszt olyan eszköz, amely a társadalmi struktúrákat valamely csoporton belül megnyilvánuló rokonszenvek és ellenszenvek fényénél vizsgálja. Lényege tehát a csoportokon belüli rokonszenvek és ellenszenvek feltárása és az így feltárt kapcsolatok grafikus ábrázolásával és statisztikai feldolgozásával a csoport társas szerkezetének meghatározása. A rokon és ellenszenvek felderítése közvetett kérdések útján történik Moreno pl egy gyermekotthonban megkérdezte a gyerekeket, hogy kivel szeretnének együtt lakni, vagy együtt dolgozni. Ezeket nevezte szociometriai ismérveknek. Szerinte csak azok a szociometriai ismérvek a jók, amelyek erősen motiváltak és komoly kihatással lehetnek a vizsgált személy életére. A szociometriai módszereket hazánkban Mérei Ferenc dolgozta ki több szempontú szociogram néven. Itt már a rokonszenv kérdések mellett szerepeltek közösségi funkciókra vonatkozó, közösségi helyzetre(népszerűségre) irányuló és egyéni tulajdonságok , képességek iránt érdeklődő kérdések. Ezzel a szociogram tartalmilag gazdagabbá válik és teljesebb képet tud adni a csoport közösségi viszonyairól. A szociometriai vizsgálatoknak megvan a sajátos fogalomrendszere és értékelő technikája. A kölcsönös választásokat illetve elutasításokat táblázatban rögzítik(mátrix). Az úgynevezett kölcsönösségi táblázat
vízszintes és függőleges oszlopában a tanulók neveit tüntetik fel, a rublikákba viszont a különféle társakra ( pad, játszó, munkatárs, stb) vonatkozó választásokat jelölik be. A kapott adatokkal ezután különféle számításokat végezhetünk. Így kiszámíthatjuk az úgynevezett kölcsönösségi indexet, amely azt mutatja meg, hogy a csoport hány százalékának van kölcsönös kapcsolata. A sűrűségi index a kölcsönös kapcsolatok számának és a gyermekek számának viszonyát fejezi ki, azaz a kettő hányadosát. A kohéziós index azt fejezi ki, hogy a szociometriailag lehetséges kapcsolatok közül hány százalék realizálódott.
A csoportszerkezet jellemzésére Mérei a következő ismérveket vette fel:
1; CM(centrális- marginális) mutató: ez a központi alakzatok,a hozzá kapcsolódó társas övezet és a tőle elkülönülő tagok százalékát jelenti.
2; Társas alakzatok: a zárt( háromszög, négyszög, sokszög)alakzat, valamint a csillag, a lánc és a páros helyzetre utaló formák.
3; A csoportkohézió mutatói
A csoportszerkezet jellemzésére Mérei a következő ismérveket vette fel:
1; CM(centrális- marginális) mutató: ez a központi alakzatok,a hozzá kapcsolódó társas övezet és a tőle elkülönülő tagok százalékát jelenti.
2; Társas alakzatok: a zárt( háromszög, négyszög, sokszög)alakzat, valamint a csillag, a lánc és a páros helyzetre utaló formák.
3; A csoportkohézió mutatói
4; Csoportszerkezet
- Halmazszerkezet: zárt alakzat nincs, lánc, csillag és sok magányos tag jellemzi
- Laza : páros és láncszerű kapcsolatok vannak túlsúlyban
- Egyközpontú, széles peremű: egyetlen zárt alakzat, a többi peremhelyzetű, pár,lánc, magányos tag
- Tömbszerkezet: nagy kiterjedésű tömb, a közösség felét átfogja. Kevés a peremhelyzetű, magányos tag.
- Több központú szerkezet:2-4 zárt alakzat,melyeket csillagok és láncok hálózatba kapcsolnal össze.
A csoportszerkezet elemzésénél a szociogramra támaszkodunk. A szociogram az illető közösség szociális térképét nyújtja számunkra. A szociogram különböző jelek felhasználásával készül. A fiúk jele háromszög, a lányoké kör vagy négyzet, a választást vörös vonal, vagy folytonos vonal jelzi. Ez utóbbi kifejezhet egyoldalú, vagy többoldalú kapcsolatokat. Az elutasítást fekete vonal, vagy szaggatott vonal jelzi, ugyancsak kétféle irányjelzéssel.
- Halmazszerkezet: zárt alakzat nincs, lánc, csillag és sok magányos tag jellemzi
- Laza : páros és láncszerű kapcsolatok vannak túlsúlyban
- Egyközpontú, széles peremű: egyetlen zárt alakzat, a többi peremhelyzetű, pár,lánc, magányos tag
- Tömbszerkezet: nagy kiterjedésű tömb, a közösség felét átfogja. Kevés a peremhelyzetű, magányos tag.
- Több központú szerkezet:2-4 zárt alakzat,melyeket csillagok és láncok hálózatba kapcsolnal össze.
A csoportszerkezet elemzésénél a szociogramra támaszkodunk. A szociogram az illető közösség szociális térképét nyújtja számunkra. A szociogram különböző jelek felhasználásával készül. A fiúk jele háromszög, a lányoké kör vagy négyzet, a választást vörös vonal, vagy folytonos vonal jelzi. Ez utóbbi kifejezhet egyoldalú, vagy többoldalú kapcsolatokat. Az elutasítást fekete vonal, vagy szaggatott vonal jelzi, ugyancsak kétféle irányjelzéssel.
A nevelésről legtágabb értelemben ma is így beszélünk. A nevelés az emberre irányuló céltudatos, tervszerű hatások összessége, tehát céltudatos, tervszerű, szervezett személyiség-formálásról van szó. A mindennapok gyakorlata azonban a spontán nevelési lehetőségek kihasználását is igényli, az élethelyzetek megfelelő reagálását hangsúlyozza.
Gáspár László a nevelés bevezetése az alapvető társadalmi tevékenységekbe, az alapvető tevékenységi módok ( termelés, művelődés, közéletiség, szabadidő-tevékenységek) intenzív elsajátítása. E nevelés pedagógiailag reprodukálja ( válogatja, elrendezi, és koncentrálja) az össztársadalmi gyakorlatot.
Bábosik István szerint a nevelés ( magatartás-formálás) első-sorban a szükségleteknek, a jellemnek, irányultságnak és a beállítódásnak a formálását jelenti.
A nevelés célja mindig egy embereszmény, a nevelés céltuda-tossága az eszmény megvalósítására irányul, azt szolgálja ezzel hozzájárul az adott társadalmi rend fejlődéséhez, megszilárdu-lásához, fennmaradásához. A nevelési eszmény a társadalom szükségleteit fejezi ki. Néhány eszmény: Spártában a jó katona , reneszánsz idején az egyetemes ember, John Locke eszménye a gentleman stb.
A nevelési eszmények elvekben fogalmazódnak meg. pl. Legyetek tisztességesek, becsületesek, szerények, segítőkész emberek. Az embert érdekei jellemzik. A tervszerűség mögött hivatalos dokumentumok, tantervek állnak. A szervezettség iskolákat, ifjúsági szervezeteket, társadalmi szervezeteket jelent.
Gáspár László a nevelés bevezetése az alapvető társadalmi tevékenységekbe, az alapvető tevékenységi módok ( termelés, művelődés, közéletiség, szabadidő-tevékenységek) intenzív elsajátítása. E nevelés pedagógiailag reprodukálja ( válogatja, elrendezi, és koncentrálja) az össztársadalmi gyakorlatot.
Bábosik István szerint a nevelés ( magatartás-formálás) első-sorban a szükségleteknek, a jellemnek, irányultságnak és a beállítódásnak a formálását jelenti.
A nevelés célja mindig egy embereszmény, a nevelés céltuda-tossága az eszmény megvalósítására irányul, azt szolgálja ezzel hozzájárul az adott társadalmi rend fejlődéséhez, megszilárdu-lásához, fennmaradásához. A nevelési eszmény a társadalom szükségleteit fejezi ki. Néhány eszmény: Spártában a jó katona , reneszánsz idején az egyetemes ember, John Locke eszménye a gentleman stb.
A nevelési eszmények elvekben fogalmazódnak meg. pl. Legyetek tisztességesek, becsületesek, szerények, segítőkész emberek. Az embert érdekei jellemzik. A tervszerűség mögött hivatalos dokumentumok, tantervek állnak. A szervezettség iskolákat, ifjúsági szervezeteket, társadalmi szervezeteket jelent.
Nevelés néhány főbb jegye: társadalmi tevékenység, koronként, kultúránként változó, célratörő, fejlesztő hatású, kétolda-li(bipoláris) egyetemes és folyamatos, ellentmondásos stb.
A nevelés tehát a teljes személyiség formálására irányuló, az egész emberre vonatkozik, az ember valamennyi pozitív vonásának kialakítására törekszik. A nevelés értelemre ható eszköze, az oktatás. A képzés az oktatásnak az a részlete, amelynek során az elsajátított ismeretek felhasználásához, gyakorlati alkalmazásához szükséges jártasságokat és készsé-geket kialakítja.
A képzés a nevelés irányultsága.
Nevelési folyamat
A folyamat általában az időben egymás után végbemenő töténések, változások egységes, összefüggő, egymással kapcso-latban lévő láncolata.
A változások történhetnek elő és utóidejűségben is, de sorozat-ban is. Szeberényi Zoltánné szerint a nevelés folyamata huza-mos ideig tartó, célirányos tevékenységek sorozata, amelynek során a pedagógus és tanítványa együttműködésének eredmé-nyeképpen alakul, formálódik a nevelt teljes személyisége, azaz értelme, érzelemvilága, akarata, szükségletei, beállítódásai, érdeklődése, erkölcsisége, magatartása, jelleme, ízlésvilága és fizikai lénye. A nevelés komplex folyamat. hatnak benne biológiai, fiziológiai és társadalmi törvényszerűségek. A társadalmi életre való felkészítésben kéz folyamatot különböz-tetünk meg, a szocializációt és a nevelést.
A szocializációs hatások megszűrés nélküli társadalmi hatások ,nem céltudatosak. a szocializáció az egyénnek a társadalom által spontán determinációja. A nevelési folyamat ellentmondá-sos jellegű, jellemzi a folyamatosság és a megszakítottság. A nevelési folyamat tendencia jellegű. A pedagógus törekedjen a különböző hatótényezők megismerésére, rendelkezzék megfele-lő szakmai műveltséggel, lehetőségei szerint tervezze meg és irányítsa a nevelési folyamatot.
A nevelés tehát a teljes személyiség formálására irányuló, az egész emberre vonatkozik, az ember valamennyi pozitív vonásának kialakítására törekszik. A nevelés értelemre ható eszköze, az oktatás. A képzés az oktatásnak az a részlete, amelynek során az elsajátított ismeretek felhasználásához, gyakorlati alkalmazásához szükséges jártasságokat és készsé-geket kialakítja.
A képzés a nevelés irányultsága.
Nevelési folyamat
A folyamat általában az időben egymás után végbemenő töténések, változások egységes, összefüggő, egymással kapcso-latban lévő láncolata.
A változások történhetnek elő és utóidejűségben is, de sorozat-ban is. Szeberényi Zoltánné szerint a nevelés folyamata huza-mos ideig tartó, célirányos tevékenységek sorozata, amelynek során a pedagógus és tanítványa együttműködésének eredmé-nyeképpen alakul, formálódik a nevelt teljes személyisége, azaz értelme, érzelemvilága, akarata, szükségletei, beállítódásai, érdeklődése, erkölcsisége, magatartása, jelleme, ízlésvilága és fizikai lénye. A nevelés komplex folyamat. hatnak benne biológiai, fiziológiai és társadalmi törvényszerűségek. A társadalmi életre való felkészítésben kéz folyamatot különböz-tetünk meg, a szocializációt és a nevelést.
A szocializációs hatások megszűrés nélküli társadalmi hatások ,nem céltudatosak. a szocializáció az egyénnek a társadalom által spontán determinációja. A nevelési folyamat ellentmondá-sos jellegű, jellemzi a folyamatosság és a megszakítottság. A nevelési folyamat tendencia jellegű. A pedagógus törekedjen a különböző hatótényezők megismerésére, rendelkezzék megfele-lő szakmai műveltséggel, lehetőségei szerint tervezze meg és irányítsa a nevelési folyamatot.
A polgár nevelésének egyformának kell lennie, hiszen a nevelés az állam feladatai közétartozik, az embert boldogságra kell nevelni.
A rómaiak nevelési elgondolásaikban acélszerűség, hasznosság és a gyakorlatiasság volt fontos.
A nevelés célja Herbartnál az erény kialakulása, az erkölcsi jellem kialakítása. Ehhez a célhoz a nevelés folyamatán keresz-tül jutunk el, melynek három szakasza van: kormányzás, oktatás, vezetés.
Makarenko szerint a nevelési folyamat a tanuló életének és tevékenységének pedagógiailag céltudatos megszervezése és szüntelen fejlesztése az iskolai közösség kereteiben és formái-ban.
Bábosik István szerint a nevelési folyamat lényege a z erkölcsi és társadalmi szükségletek interiorizálása a belsővé válást elősegítő hatásrendszer biztosítása. Az erkölcsi- társadalmi szükségletek a személyiség szükségletévé válnak. A szükségle-tek működéséhez két alapvető feltétel szükséges: a program és a végrehajtás . A személyiség magasrendű szükségletrendsze-rének kiépítésével és megerősítésével olyan programokat és energiabázist hozunk létre a személyiségben, amely őt folyama-tosan ösztönzi a társadalmilag értékes tevékenységre és maga-tartásra. Ez a megközelítés a társadalmi és egyéni szükségletek dialektikáját érzékelteti.
Horváth Lajos szerint a nevelési folyamat elemei: tapasztalás, tudatosítás (általánosítás), és gyakorlás. Tapasztalatot szerezhet a gyermek spontán módon és pedagógiailag megszervezetten. A tapasztalatnak mindiig van tartalma,
A rómaiak nevelési elgondolásaikban acélszerűség, hasznosság és a gyakorlatiasság volt fontos.
A nevelés célja Herbartnál az erény kialakulása, az erkölcsi jellem kialakítása. Ehhez a célhoz a nevelés folyamatán keresz-tül jutunk el, melynek három szakasza van: kormányzás, oktatás, vezetés.
Makarenko szerint a nevelési folyamat a tanuló életének és tevékenységének pedagógiailag céltudatos megszervezése és szüntelen fejlesztése az iskolai közösség kereteiben és formái-ban.
Bábosik István szerint a nevelési folyamat lényege a z erkölcsi és társadalmi szükségletek interiorizálása a belsővé válást elősegítő hatásrendszer biztosítása. Az erkölcsi- társadalmi szükségletek a személyiség szükségletévé válnak. A szükségle-tek működéséhez két alapvető feltétel szükséges: a program és a végrehajtás . A személyiség magasrendű szükségletrendsze-rének kiépítésével és megerősítésével olyan programokat és energiabázist hozunk létre a személyiségben, amely őt folyama-tosan ösztönzi a társadalmilag értékes tevékenységre és maga-tartásra. Ez a megközelítés a társadalmi és egyéni szükségletek dialektikáját érzékelteti.
Horváth Lajos szerint a nevelési folyamat elemei: tapasztalás, tudatosítás (általánosítás), és gyakorlás. Tapasztalatot szerezhet a gyermek spontán módon és pedagógiailag megszervezetten. A tapasztalatnak mindiig van tartalma,
mondanivalója ennek megértése életkortól és fejlettségtől függ. A tudatosítás nem-csak logikai feldolgozást jelent, hanem érzelmi továbbfejlesz-tést és akarati motívumok, elhatározások felkeltését is.
A gyakorlás feladata, hogy neveltjeink megtanulják az általános követelmények gyakorlati alkalmazását. A gyakorlás fontos feladata az akarati tulajdonságok fejlesztése. Fejleszthetjük a célratörést, a döntés képességet, a kitartást, az önuralmat és a bátorságot.
A gyakorlás feladata, hogy neveltjeink megtanulják az általános követelmények gyakorlati alkalmazását. A gyakorlás fontos feladata az akarati tulajdonságok fejlesztése. Fejleszthetjük a célratörést, a döntés képességet, a kitartást, az önuralmat és a bátorságot.
III. Konformizmus és nevelés
A konformizmus a szabadság elvesztése.
A konformizmus – téma Robert Merton, szociológus, elmélete nyomán kerül be a pedagógiai szakirodalomba. Merton a Társadalmi struktúra és anómia című immár klasszikussá váló – tanulmányában, az egyén alkalmazkodási típusainak taglalása-kor veti fel, a konformizmus a legáltalánosabb és széles körben elterjedt reakció. A társadalmi rendet, működést biztosító magatartás fejeződik ki a konformizmusban.
Horváth György szerint a konformizmus az a tulajdonság, amikor tevékenységemet úgy igazolom a kívülem vagy felettem létező normákhoz, hogy magaménak fogadom el azokat.
Kozma Tamás, szerint a konformitás olyan szervezeti alkal-mazkodás, amikor valaki azonosul a szervezet céljaival, és egyben elfogadja a szervezeti szabályzást – ellenőrzést is.
A legtipikusabb hibaforrás ( mely veszélyt maga Merton sem tudja elkerülni), hogy az általában vett alkalmazkodás és a konformizmus jelentése tökéletesen egybemosódik. A konfor-mizmus fogalom először társadalomelméleti és filozófiai szinten jelenik meg, s az első vizsgálódások megadják a konformizmus alapjelentését. William Penn szerint a konfor-mizmus olyan polgári erény, amelynek a szabadság elvesztése az ára. A konformizmust el kell választanunk az általában vett alkalmazkodás jelentésétől. Ugyanis a konformizmus kifejezet-ten negatív tartalmat foglal magában. Valójában olyan jelenség-ről van szó, amikor az egyén nem úgy gondolkodik s cselek-szik, ahogy máskülönben akarná s tenné, amikor legjobb hitét és tudását mások véleményéhez igazítja.
Peters etikakutató szerint konformista az az ember, akinek nincsenek saját elvei és cselekedetei, aki kaméleonszerűen alkalmazkodik bármely csoporthoz.
Konformizmus – nonkonformizmus mint negatív – pozitív ellentétpár, Kiesler testvérek már rámutatnak e fogalom pár viszonylagos természetére. Gyakran vélik a konformitást személyiségjegynek: léteznek alkalmazkodók és alkalmazko-dásra nem hajlandó emberek.
A konformizmus a szabadság elvesztése.
A konformizmus – téma Robert Merton, szociológus, elmélete nyomán kerül be a pedagógiai szakirodalomba. Merton a Társadalmi struktúra és anómia című immár klasszikussá váló – tanulmányában, az egyén alkalmazkodási típusainak taglalása-kor veti fel, a konformizmus a legáltalánosabb és széles körben elterjedt reakció. A társadalmi rendet, működést biztosító magatartás fejeződik ki a konformizmusban.
Horváth György szerint a konformizmus az a tulajdonság, amikor tevékenységemet úgy igazolom a kívülem vagy felettem létező normákhoz, hogy magaménak fogadom el azokat.
Kozma Tamás, szerint a konformitás olyan szervezeti alkal-mazkodás, amikor valaki azonosul a szervezet céljaival, és egyben elfogadja a szervezeti szabályzást – ellenőrzést is.
A legtipikusabb hibaforrás ( mely veszélyt maga Merton sem tudja elkerülni), hogy az általában vett alkalmazkodás és a konformizmus jelentése tökéletesen egybemosódik. A konfor-mizmus fogalom először társadalomelméleti és filozófiai szinten jelenik meg, s az első vizsgálódások megadják a konformizmus alapjelentését. William Penn szerint a konfor-mizmus olyan polgári erény, amelynek a szabadság elvesztése az ára. A konformizmust el kell választanunk az általában vett alkalmazkodás jelentésétől. Ugyanis a konformizmus kifejezet-ten negatív tartalmat foglal magában. Valójában olyan jelenség-ről van szó, amikor az egyén nem úgy gondolkodik s cselek-szik, ahogy máskülönben akarná s tenné, amikor legjobb hitét és tudását mások véleményéhez igazítja.
Peters etikakutató szerint konformista az az ember, akinek nincsenek saját elvei és cselekedetei, aki kaméleonszerűen alkalmazkodik bármely csoporthoz.
Konformizmus – nonkonformizmus mint negatív – pozitív ellentétpár, Kiesler testvérek már rámutatnak e fogalom pár viszonylagos természetére. Gyakran vélik a konformitást személyiségjegynek: léteznek alkalmazkodók és alkalmazko-dásra nem hajlandó emberek.
Crutchfield szerint a konformitás és a nonkonformitás nem valódi ellentétek. Mindkettő közös gyökere az autonómia feladása, a másoktól való függőség. A konformitás a csoport-társak véleményéhez való elvtelen igazodás (engedés, ráha-gyás), a nonkonformista pedig az ugyanehhez történő elvtelen szembeszegülés. A konformizmus- nonkonformizmus mint negatív – pozitív ellentétpár hamis alternatíva, áldilemma. A valóságban mindkettő végletes és torz alkalmazkodási forma. Ezért mindkettőt s egyszerre szükséges és kívánatos leküzdeni, amely harsnak lehetséges útja a demokratikus közélet s a valódi közösségek létrehozása.
Három magatartás-típus:
1. az illedelmes, a jól nevelt, kevés problémát okozó, minden-hez alkalmazkodó s ezért kiismerhető diák
2. folyton kritizáló- gondolkodó, saját lábán megálló, lázadó, ám ezért kellemetlenkedő, , autonóm diák
3.valódi közösségi szellemű s mentalitású ifjak
Mindhárom magatartás típus, különböző súlyú és értékű pedagógiai- erkölcsi elvet s erényt képvisel.
Az iskolai pedagógiai munka mindenekelőtt a szervezeti uniformitás kialakítására irányul. Ezt a pedagógiai irányt s törekvést csak erősíti az úgynevezett tradicionális neveléskon-cepció, melynek középpontjában a feltétlen és önkéntes tekin-télytisztelet áll, ( mely szerint) a leendő nemzedék olyan legyen, amilyenné a mai akarja formálni a múlt generációinak tapasztalata alapján.
Három magatartás-típus:
1. az illedelmes, a jól nevelt, kevés problémát okozó, minden-hez alkalmazkodó s ezért kiismerhető diák
2. folyton kritizáló- gondolkodó, saját lábán megálló, lázadó, ám ezért kellemetlenkedő, , autonóm diák
3.valódi közösségi szellemű s mentalitású ifjak
Mindhárom magatartás típus, különböző súlyú és értékű pedagógiai- erkölcsi elvet s erényt képvisel.
Az iskolai pedagógiai munka mindenekelőtt a szervezeti uniformitás kialakítására irányul. Ezt a pedagógiai irányt s törekvést csak erősíti az úgynevezett tradicionális neveléskon-cepció, melynek középpontjában a feltétlen és önkéntes tekin-télytisztelet áll, ( mely szerint) a leendő nemzedék olyan legyen, amilyenné a mai akarja formálni a múlt generációinak tapasztalata alapján.
A diákok társas kapcsolataiban „ a fokozódó konformitás strukturális törvényszerűségének elve érvényesül.
Sürgető a neveléskoncepciónk újragondolása.
Elkerülhetetlen a nevelésfilozófiai paradigmaváltás: lényegileg a határozott szakítást a tradicionalista értékrenddel s felfogás-sal.
A pedagógiának egyaránt szakítania kell a konformista nevelés kényszerével és a nonkonformista attitűd látszatdicsőségével. A kérdés önként adódik: az iskolai nevelőmunka miképpen haladhatná meg a konformista és a nonkonformista alkalmaz-kodás hamis végleteit, milyen magatartás –típust tudna mind-kettővel szembeállítani?
Vagyis a diák alkalmazkodjon a világhoz – családhoz, iskolá-hoz, alapvető társadalmi normákhoz – de ne mindenáron s hajbókolva, feladva önállóságának még a látszatát is.
Fontos a közösségek létrehozása, a pedagógia, a maga szerény eszközeivel hasson oda, hogy az iskola, de szélesebb értelem-ben az egész társadalom ismerje fel s el : a sokféle egyéni készség s képesség csak egy bensőséges együttműködési háttérben, azaz közösségben tud igazán kibontakozni. Így talál egymásra közösség és egyén, s így küzdhető le a magasrendű közösség és az annak alárendelő egyén – a korábbi államszocia-lizmus által felállított – hamis dichotomiája. Végső soron egyaránt a közösségalkotásban látom mind a konformizmus, mind a nonkonformizmus leküzdésének útját.
Sürgető a neveléskoncepciónk újragondolása.
Elkerülhetetlen a nevelésfilozófiai paradigmaváltás: lényegileg a határozott szakítást a tradicionalista értékrenddel s felfogás-sal.
A pedagógiának egyaránt szakítania kell a konformista nevelés kényszerével és a nonkonformista attitűd látszatdicsőségével. A kérdés önként adódik: az iskolai nevelőmunka miképpen haladhatná meg a konformista és a nonkonformista alkalmaz-kodás hamis végleteit, milyen magatartás –típust tudna mind-kettővel szembeállítani?
Vagyis a diák alkalmazkodjon a világhoz – családhoz, iskolá-hoz, alapvető társadalmi normákhoz – de ne mindenáron s hajbókolva, feladva önállóságának még a látszatát is.
Fontos a közösségek létrehozása, a pedagógia, a maga szerény eszközeivel hasson oda, hogy az iskola, de szélesebb értelem-ben az egész társadalom ismerje fel s el : a sokféle egyéni készség s képesség csak egy bensőséges együttműködési háttérben, azaz közösségben tud igazán kibontakozni. Így talál egymásra közösség és egyén, s így küzdhető le a magasrendű közösség és az annak alárendelő egyén – a korábbi államszocia-lizmus által felállított – hamis dichotomiája. Végső soron egyaránt a közösségalkotásban látom mind a konformizmus, mind a nonkonformizmus leküzdésének útját.
Hasonló témák
