Tanács a 20 hozzászólás könnyű megszerzéséhez

17

18

19

20

Romhányi jöhet? Állati sírfeliratok:

Zebra:

Egy tévedés áldozata vagyok.
Az elefánt átkelt rajtam gyalog.

Hangya:

Kinek járandója csak egy apró morzsa,
ne kapjon fel veknit, mert ez lesz a sorsa.

Nerc:

Hogy lenyúztak, ó, én árva,
elvittek az operába!
Lógott ott még hód, nyest, menyét.
O, hogy utálom a zenét!

Vakondok:

Feltemettek. Az se tudom, kicsodák.
Most felülről szagolom az ibolyát.

Cerkóf:

Azt hittem, hogy a kókusz még éretlen.
Tévedtem.

Hülye tyúk:

Csábos voltam csitri jérce koromtól.
Az érckakas rám ugrott a toronyból.

Lajhár:

Lustább voltam én, mint mások.
Pihengettem. De ez már sok!

EGY SZÚ VÉGRENDELETE


Egy szú beszorult a hokedli lapjába,

ráült a szakácsnő százszor is napjába.

És jött a baj csőstül. Még a tetejébe,

az asztalos is szöget ütött a fejébe.

Néha percekig már percegni sem tudott,

végül hát megírta a testamentumot:

- A hármasszekrényt, mely koromszín, ében,

özvegyemre hagyom, járjon feketében.

Ha a gyászhét letelt, s férjhez megy ismét,

- ne maradjon jussa tőlem, csak a kisszék.

- Fiam, ki kalandos, regényes, mint atyja,

- a nagy mahagóni könyvszekrényt bújhatja.

- Kerülje a drámát, bölcseleti művet,

- mert a nehéz könyvet szétnyűvik a nyüvet.

- Lányom, aki szégyent szégyennel tetézett,

- s lezabipetézett,

- kint éljen eztán

- a szemétládában, kegyelemdeszkán!

- Végül az anyósom. - Megérdemli nagyon:

- rá a vadonatúj, szép csőbútort hagyom.

Tartalom

TANULJ, TINÓ!

Egy tinó tanult, hogy ökör legyen.
Gyötörte agyát könyörtelen.
Mikor tudta már nagyjából, hogy díszítőjelzője a "jámbor",
megalkotta az ökörlét
három alaptételét:

Egy:
Ha doronggal vernek, az kegy.
Kettő:
Hogy szaporodj, azért lettél meddő.
Három:
A boldogság kulcsa a járom.
Így lett a legnagyobb ökör a világon.

A KENTAUR DILEMMÁJA

Elővette fiát Kentaurné asszony,
itt az ideje már, hogy pályát válasszon.
Szólt a kamasz hibrid:
- Rég rágódom ezen.
Ha kissé éhezem,
nagy Kutató lennék, Jeles Ember, Észlény,
ha jól bezabálok, akkor meg tenyészmén.

GYÍKREGE

Szerette volna a
gyík, ha kitudódna:
ő a félelmetes
bősz sárkány utóda.
Hogy sor ne kerüljön
kétkedő vitákra,
dúlt-fúlt, pofikáját
szörnyűre kitátva.
Aztán bizonyságul
mesékből idézett,
hogy váltak ebéddé
szűzek és vitézek,
miként mondott misét,
szagosat a püspök,
hogy egyházmegyéje
ne lehessen früstök.

Röhögte a szájast
szűz lúd, vitéz kácsa:
- Itt az ebéd! Kapj be
te mafla pojáca! -
Hátrált a regélő
kínos zavarában,
erre már a légy is
felkuncogott bátran.
Ám nyomban megtudta
szegény saját kárán:
Aki ennek bohóc,
lehet annak sárkány...

A BABONÁS FEKETE MACSKA

A fekete macska búsan bandukolt.
Nem csoda, hisz szegény csonkafarkú volt.
Tizenharmadikán, s persze pénteken
lett kunkori dísze ily éktelen.
Azért vesztett el abból egy darabkát,
mert az úton maga előtt szaladt át...

A BŰNBÁNÓ ELEFÁNT

Az elefánt elmélázva
a tópartra kocogott,
és nem vette észre lent a
fűben a kis pocokot.

Szerencsére agyon mégsem
taposta,
csak az egyik lábikóját
egyengette laposra.

- Ej de bánt, ej de bánt!
- sopánkodott az elefánt.
- Hogy sajnállak,
szegényke!

Büntetésül te most tízszer
ráhághatsz az enyémre!

A ZSIRÁF GŐGJE

A Nagyságos Zsiráf
fennhordta az orrát.
Társait lenézte, mint
kényúr a szolgát.
Külön koszton élt fent,
lombot csemegézett,
míg odalent
legelt a személyzet.
A világ sok ilyen
csúf esetet ismer.
Így megy, ha magasra
kerül fel egy kis fej.

LEPKETÁNC

Mikor a hernyóból
lepke lett,
kérkedve repkedett,
hogy fényben keringve
mind tovább
csillogtassa hímporát.
A derék kutyának
képére mégis kiült az
utálat.
- Villogj csak fent, te
szép féreg;
nem lesz nagyobb az
értéked!
Hernyó maradsz, bár
fent keringsz.
Nem a szárny szab itt
mértéket,
hanem a gerinc.