Én nagyon fontos dolgokat tanultam nagyon egyszerű módon.
Emléxem, hogy volt egy munkatársnőm régen, és felhívta egy ügyfél. A lány kinyomta az elnémító gombot, hogy Ő ne hallatszódjon, és úgy kacagott, olyan hangosan, hogy zengett tőle a ház. Komolyan mondom, hogy a felszabadult nevetését jó volt hallani. Meg is kérdeztem tőle mit nevet (pláne, mert a reklamációs vonalon ült). Ő elmondta, hogy az ügyfél megkérdezte, hogy 2 nap múlva kész lesz-e az, amit megrendelt korábban?
(Ennek a megrendelt dolognak az átfutási ideje kb egy, másfél hónap normál esetbe.) Én pedig megkérdeztem a lánytól, hogy Ok, de mit nevet? Mondta a lány, hogy a rendszerben nyoma sincs a megrendelésnek, és megkérdezte tőlem, szerinted kész lesz? .. És már könnyezett a szeme a nevetéstől... A rendszerből kiderült, hogy már tényleg réges rég leadta az igényt az ügyfél, de nem is ez a lényeg. Én itt ennél a pillanatnál emléxem, hogy mintha megvilágosodtam volna. És azóta is sokszor eszembe jut, amikor valami nem úgy megy mint kellene. Egyszerűen csak nevetek egyet. Mert ha nevetünk, akkor is ugyanaz van, mintha nem. Hát akkor már inkább fogjuk fel humorral a dolgot. Innentől kezdve az életem is megváltozott. Egy ilyen kis "apróságtól"... Érdekes az élet.
Erre emléxem egy kínai mondás is utal, csak fejből nyomom, így boccs ha tévesztek: örülj neki ha esik az eső, mert ha nem, akkor is esik!
Hozzáteszem, a lány nem volt rosszindulatú, mert ott helyben rögzítette a megrendelést, és a műszaki kollégáknál is megsürgette, tehát mindent megtett, hogy a másik kollégája által rontott dolgot helyrehozza, tehát a nevetése nem az ügyfél kinevetése volt. A nevetése a helyzet kinevetése volt.
