De eredj lány no!
Készíts a vendégünknek vacsorát! Biztos elfáradt a hosszú vándorlása alatt. Még nem jöttek a terménybeszedők, vágj túkot, koppassz libát! Másunk úgy sincs, mert a jó királyunk mindent felfal.
Ej nagyapó! Hát nektek mi marad?
Kérdezte az ifjú, mikor látta, hogy az öregember az utolsót is neki szándékozza adni.
Édes fiam, nálunk ha még szegények is vagyunk, a vendéget éhen nem eresztjük tovább.
A lány szemesütve várta a végkifejletet, hogy most mit tegyen.
Indulj lány, küldtelek, készítsd a vacsorát!
Szólt rá dörmögve az öreg, és kiverte a pipáját, lopva megtörölte a szemét, mert előbuggyantak a könnyei.
Mikor kiment, az öreg közelebb hajolt az ifjúhoz, halkabra vette a hangját.
Tudod fiam, én már nagyon öreg vagyok. Az anyját, és a bátyját már megölték a kegyetlen király katonái, bérencei. Én már nem tudok rá tovább vigyázni. Ha nem haragszol, rád bíznám. Vidd magaddal, és a közeli kolostorba add be cselédnek. Nem akarom, hogy baja essék, de azt sem, hogy apáca legyen. Ott majd vigyáznak rá, míg eljön az ideje, hogy férjhez menjen.
Az ifjú rábólintott. Rendben édes öregapám, elviszem. Csak az a kérésem, hogy a bátyja megmaradt ruhájába öltözzön fel, hogy fel ne ismerjék. A haját is lekellene vágnia. Ha a kóbor katonák lekapják a süvegét, ne derüljön ki, hogy lány.
Az öreg megörült az ifjú kérésének, és azt mondta, hogy legyen úgy ahogy kérte. Közben a lány elkészült a vacsorával. Az öregember elmodta a lányának, hogy mit döntöttek. A lánynak nagyon nehéz lett a szíve, és sírva fakadt, de belátta, hogy így kell lennie.
Az öreg elővette a rosszabbik napokra félretett pénzét, és odaadta az ifjúnak, hogy majd ha elválnak, adja át a lányának. A maradék ételt becsomagolta, és a frissen sült kenyérrel együtt tarisznyába rakta, és átadta a lányának.
Most akkor induljatok. Az éjszaka eltakar benneteket, könnyebb lesz szöknötök. Velem ne törődjetek, azt mondom, hogy egy szökött katona elrabolta, a maradék baromfival együtt a lányomat. Még sírni és jajveszékelni is fogok. Legfeljebb megyek a várba dolgozi, így éhen nem fogok halni.
Megölelte a lányát, kezet fogott az ifjúval, majd bement a házába búsan szomorúan.
Az ifjú a fiúruhába öltözött lánnyal elindult a zárda irányába. Nemsokára meg is érkeztek, és ott átadott mindent a lánynak. Aki búcsúzóul megígérte néki, hogy várni fog rá.
Az ifjú elindult a királyi kastély irányába, a lány még sokáig nézett utána, majd bement szolgálni az apácákhoz.
Az ifjú nemsokára találkozott egy csapat fegyveres emberekkel, akiktől megkérdezte, hogy hol van a királyi kastély. Azok elszörnyedtek, hogy oda akar menni. Megpróbálták lebeszélni...
