milyen úton jutsz el a felismeréshez...lényegtelen...
kiss...szavaid között a válasz
Teremtő tudat... Ki vagyok...
- Téma inditó Bonaona
- Kezdés dátuma
milyen úton jutsz el a felismeréshez...lényegtelen...
kiss...szavaid között a válasz
Vagy csak kitárni szívünket, nem félve semmitől sem, és merni érzéseket kimutatni, mert előbb utóbb csodás érzések bukkannak fel, s felfedezed magadban a szeretetet, ami tényleg mindenkiben jelen van, csak van akinek kicsit mélyebbre kell "lemenni" érte.
...például ha van kutyád, nagy barna szemekkel...csak rá kell nézni, mit sugároz, amikor csak ülsz vele szemben...csendesen...és simogatod a kobakját...vagy csak nézed...ugye hogy megmozdul benned valami...na ott...ott kell keresgéni....kiss
E
elke
Vendég
http://canadahun.com/forum/showpost.php?p=3298020&postcount=369
akinek van kedve válaszoljon ott ahová a link visz. Jó gondolkozást.
akinek van kedve válaszoljon ott ahová a link visz. Jó gondolkozást.
Megvilágosodottnak lenni annyi, mint rugalmas tudatosságban, nyitott tudatállapotban lenni.A megvilágosodás maga a kitárulás folyamata, nem pedig az, hogy egy rakás új határhoz érünk el.
Nincs egyetlen helyes módja sem annak, ahogy a megvilágosodás „után” kellene nézni a világra. Nem vagyunk kötelesek semmi sem lenni vagy épp nem lenni, amíg a szívünkben és tudatunkban teljesek vagyunk.
Mit jelent teljesnek lenni? Azt jelenti, hogy készek vagyunk befogadni, magunkban tartani mindazt, ami „különbözik” bármely behatárolt gondolattól. Azt jelenti, hogy tudjuk amikor kihangsúlyozunk valami pozitívat, ugyan akkor valami negatívat teremtünk. Amikor egy ideális tudást választunk, akkor a tudatlan tagadásunkkal is foglalkoznunk kell, ami különbözik ettől a tudástól. Amikor a szentség eszméjét hangsúlyozzuk, akkor együtt kell élnünk a bűnnel, ami a kísértő társa, és el kell fogadnunk a felelősséget azért, hogy ezt is megteremtettük.
Ha ezt megtagadjuk, akkor itt a tudatosságban feszültség keletkezik, megsűrűsödünk, anyag-szintű lényekké válunk, és ott találjuk magunkat a fizikai testekbe születve. Amit a tagadásunkkal megteremtettünk, afölött pedig már nincs ellenőrzésünk; erővel a figyelmünkbe tolakszik, akár tetszik, akár nem, így a bűn, tudatlanság és tagadás világában élünk. Ugyanakkor viszont, ha állandóan nyitottak és ellenállás nélküliek maradunk az ilyen negatívumokkal szemben, akkor nem vagyunk kénytelenek bennük élni. Ha elfogadjuk, hogy a csúnyaság mindig bennünk van, akkor szabadon teremthetünk szépséget. Ha tudjuk, hogy a hülyeség mindig bennünk van, akkor szabadon hangsúlyozhatjuk az intelligenciát.
A szeretet a legmagasabb és legszentebb cselekedet, mert mindig magába foglalja azt is, ami önmagában nem szeretet; mindig és örökké kiterjed, hogy befogadja a szeretettelent is. …
Thaddeus Golas: Megvilágosodás
Nincs egyetlen helyes módja sem annak, ahogy a megvilágosodás „után” kellene nézni a világra. Nem vagyunk kötelesek semmi sem lenni vagy épp nem lenni, amíg a szívünkben és tudatunkban teljesek vagyunk.
Mit jelent teljesnek lenni? Azt jelenti, hogy készek vagyunk befogadni, magunkban tartani mindazt, ami „különbözik” bármely behatárolt gondolattól. Azt jelenti, hogy tudjuk amikor kihangsúlyozunk valami pozitívat, ugyan akkor valami negatívat teremtünk. Amikor egy ideális tudást választunk, akkor a tudatlan tagadásunkkal is foglalkoznunk kell, ami különbözik ettől a tudástól. Amikor a szentség eszméjét hangsúlyozzuk, akkor együtt kell élnünk a bűnnel, ami a kísértő társa, és el kell fogadnunk a felelősséget azért, hogy ezt is megteremtettük.
Ha ezt megtagadjuk, akkor itt a tudatosságban feszültség keletkezik, megsűrűsödünk, anyag-szintű lényekké válunk, és ott találjuk magunkat a fizikai testekbe születve. Amit a tagadásunkkal megteremtettünk, afölött pedig már nincs ellenőrzésünk; erővel a figyelmünkbe tolakszik, akár tetszik, akár nem, így a bűn, tudatlanság és tagadás világában élünk. Ugyanakkor viszont, ha állandóan nyitottak és ellenállás nélküliek maradunk az ilyen negatívumokkal szemben, akkor nem vagyunk kénytelenek bennük élni. Ha elfogadjuk, hogy a csúnyaság mindig bennünk van, akkor szabadon teremthetünk szépséget. Ha tudjuk, hogy a hülyeség mindig bennünk van, akkor szabadon hangsúlyozhatjuk az intelligenciát.
A szeretet a legmagasabb és legszentebb cselekedet, mert mindig magába foglalja azt is, ami önmagában nem szeretet; mindig és örökké kiterjed, hogy befogadja a szeretettelent is. …
Thaddeus Golas: Megvilágosodás
ionon
Kitiltott (BANned)
fénytudatban nincs szeretett, de hisz nincs is szükséged rá, vagy van?
valóság de hisz nem éled csak káprázat elméd játékai?
semmi? hisz azt éled?
minden hisz te vagy, de éled?kiss
Keresővé válni majdnem egyenlő az őrültté válással, legalábbis a világ szemében. Tehát belépsz az őrületbe. De ez az őrület az egyetlen létező épelméjűség!
Azért vagyunk boldogtalanok, mert elfelejtettük a szeretet nyelvét. Azért felejtettük el a szeretet nyelvét, mert túlságosan azonosultunk a józan ésszel. Nincs semmi baj a józan ésszel, de hajlamos a kisajátításra. Az egész lényedhez ragaszkodik. Ekkor az érzés szenved – az érzés éhezik -, és lassan-lassan teljesen megfeledkezel az érzésről. Ezért egyre jobban összezsugorodik, és az a halott érzés halott súllyá változik; az az érzés halott szívvé változik.
Attól kezdve csak vonszolod magadat előre valahogy – ami mindig csak “valahogy” marad. Nem lesz báj, nem lesz varázslat, mert szeretet nélkül nincs varázslat az életben. És nem lesz költészet sem; az élet merő próza lesz, sivárság. Igen, lesz grammatikája, de nem lesz benne dallam. Lesz szerkezete, de nem lesz lényege.
A józan észtől az érzések felé lépés kockázata és ezek kiegyensúlyozása azoknak való, akik igazán bátrak – csak őrült embereknek -, mert a bebocsátás ára nem más, mint a józan ész vezérelte elméd, a logika vezérelte elméd, a matematika vezérelte elméd.
Amikor eldobod ezt a hozzáállást, többé már nem a próza van a középpontban, hanem a költészet; többé nem a cél van a középpontban, hanem a játék; többé nem a pénz van a középpontban, hanem a meditáció; többé nem a hatalom van a középpontban, hanem az egyszerűség, a nem-birtoklás, az élet puszta öröme – ez majdnem őrület.
Semmittevés!
Ha képes vagy semmit tenni, az a legjobb.
Nagy bátorságra van szükséged ahhoz, hogy semmit se tegyél. A cselekvéshez nincs szükség nagy bátorságra, mert az elme cselekvő. Az ego folyton valami tennivaló után sóvárog – akár világi, akár túlvilági dolgot, de az ego mindig tenni akar valamit. Ha teszel valamit, az ego tökéletesen jól érzi magát, egészséges, mozgásban van, örömét leli saját magában.
A semmi a legbonyolultabb dolog a világon, és ha képes vagy azt tenni, az a legjobb. Maga az idea, hogy tennünk kell valamit, már alapjaiban rossz. Lennünk kell, nem cselekednünk.
Én éppen azt javaslom az embereknek, hogy azért cselekedjenek, hogy ráébredjenek a cselekvés haszontalanságára, hogy egy napon puszta fáradtságból leroskadjanak a földre, és azt mondják:
Most már elég! Nem akarunk csinálni semmit!
És ekkor kezdődik az igazi munka
Az igazi munka a puszta létezés, mert mindent, amire szükséged van, már megkaptál, és minden, ami lehetsz, már vagy. Még nem tudod – ez igaz. Tehát mindössze arra van szükség, hogy olyan csendes térben legyél, hogy elmerülhess magadban, és láthasd, mi vagy.
Osho
Azért vagyunk boldogtalanok, mert elfelejtettük a szeretet nyelvét. Azért felejtettük el a szeretet nyelvét, mert túlságosan azonosultunk a józan ésszel. Nincs semmi baj a józan ésszel, de hajlamos a kisajátításra. Az egész lényedhez ragaszkodik. Ekkor az érzés szenved – az érzés éhezik -, és lassan-lassan teljesen megfeledkezel az érzésről. Ezért egyre jobban összezsugorodik, és az a halott érzés halott súllyá változik; az az érzés halott szívvé változik.
Attól kezdve csak vonszolod magadat előre valahogy – ami mindig csak “valahogy” marad. Nem lesz báj, nem lesz varázslat, mert szeretet nélkül nincs varázslat az életben. És nem lesz költészet sem; az élet merő próza lesz, sivárság. Igen, lesz grammatikája, de nem lesz benne dallam. Lesz szerkezete, de nem lesz lényege.
A józan észtől az érzések felé lépés kockázata és ezek kiegyensúlyozása azoknak való, akik igazán bátrak – csak őrült embereknek -, mert a bebocsátás ára nem más, mint a józan ész vezérelte elméd, a logika vezérelte elméd, a matematika vezérelte elméd.
Amikor eldobod ezt a hozzáállást, többé már nem a próza van a középpontban, hanem a költészet; többé nem a cél van a középpontban, hanem a játék; többé nem a pénz van a középpontban, hanem a meditáció; többé nem a hatalom van a középpontban, hanem az egyszerűség, a nem-birtoklás, az élet puszta öröme – ez majdnem őrület.
Semmittevés!
Ha képes vagy semmit tenni, az a legjobb.
Nagy bátorságra van szükséged ahhoz, hogy semmit se tegyél. A cselekvéshez nincs szükség nagy bátorságra, mert az elme cselekvő. Az ego folyton valami tennivaló után sóvárog – akár világi, akár túlvilági dolgot, de az ego mindig tenni akar valamit. Ha teszel valamit, az ego tökéletesen jól érzi magát, egészséges, mozgásban van, örömét leli saját magában.
A semmi a legbonyolultabb dolog a világon, és ha képes vagy azt tenni, az a legjobb. Maga az idea, hogy tennünk kell valamit, már alapjaiban rossz. Lennünk kell, nem cselekednünk.
Én éppen azt javaslom az embereknek, hogy azért cselekedjenek, hogy ráébredjenek a cselekvés haszontalanságára, hogy egy napon puszta fáradtságból leroskadjanak a földre, és azt mondják:
Most már elég! Nem akarunk csinálni semmit!
És ekkor kezdődik az igazi munka
Az igazi munka a puszta létezés, mert mindent, amire szükséged van, már megkaptál, és minden, ami lehetsz, már vagy. Még nem tudod – ez igaz. Tehát mindössze arra van szükség, hogy olyan csendes térben legyél, hogy elmerülhess magadban, és láthasd, mi vagy.
Osho
Várni...miért kéne bármit is elvárni bárkitől...ezek is csak gondolatok...mint azok, amik ezekkel a gondolatokkal kapcsolatban bennetek jelent meg...az élet a maga nemében szépséges...aki ezt a szépséget tiszteli...az él igazán...az lát igazán...és az tud szeretni is igazán...a megvilágosodott él...jelen van bármit is tesz...Osho jelen volt...élt igazán élt...megunni...önmagad....ebben az állapotban ez egyszerűen képtelenség...majd ha éled érted...addig pedig a vélemény csak találgatás...csak egy képzet...
kiss
Megtanultam, hogy szép lehetek, ám okos
??, max. okoskodó... na az meg a végletekig.A másik dolog, amit okulásként dobott fel az élet, az az, hogy nézzek mögé a dolgoknak (olvassak a sorok között
)....Igencsak "fejtörést" okozott.... ám a táguló értésre való képesség, hajlam (látás), a kemény munka meghozta gyümölcsét, megérlelődött .... ez a dolga
.Vajon miért publikálta ez az ember a semmittevés nagyszerűségét????????
azangyalát......!!!!
Más megfogalmazásban a semmi: lehet a minden, vagy a csend.... netán a minden lehetségesség tiszta energiája, origó, forrás, eredet, ősállapot. Ezek a szinonimák egészen más színben tüntetik fel a semmit. kiss
h
hmmm...elvárások nélküli társadalom? érdekes gondolat...azt nem anarchiának hívják? ha nem várhatnánk el egymástól alapvető dolgokat (normákat), hogy tudnánk tiszteletben, békében és szeretetben együtt élni? még ezen a fórumon is vannak szabályok, aminek betartását mindenkitől elvárjuk...szép gondolat az elvárás nélküliség, csak számomra életidegen...én például elvárom, hogy egy jobbos kereszteződésben megadják nekem az elsőbbséget, ha történetesen jobbról jövök...meg szokták adni? akik elfogadják ezt a gondolati egyezséget, azok igen, akik felülemelkedtek rajta, vagy fel sem fogták ennek az egyezségnek a lényegét, azok már majdnem többször is belémjöttek, veszélybe sodorva ezzel nem egyszer a családom testi épségét...és itt jön a fránya gyakorlatiasságom a képbe...(ami akár úgy is tűnhetne, hogy nincsen ilyen elvárásom), de nem így van...megállok én is, mert kétkedő vagyok...és mert a tapasztalat megtanított rá....hm, és szépséges vajon egy ilyen balesetnél vérbefagyva feküni? kétlem, hogy ezt egy megvilágosodott is szépnek találná...pedig ez is az élet...úgyogy a szépség is relatív, kinek mi....amikor jól mennek a dolgok, könnyű magunkat a teljesség illúziójába ringatni, de amikor baj van, ott dől el, ki mennyire megvilágosodott...ki, és miként él igazán...szerintem.
elvárás... téves feltételezés...válasz arra ami benned zajlik...kitől honnan érkezik teljesen mindegy...ellenállás vagy épp elfogadás hozza...lényegtelen...ahogy figyelmedbe kerül...máris hozzád tartozik...az elvárás gondolata ide szólt...
kiss
Soma77
hmmm...elvárások nélküli társadalom? érdekes gondolat...azt nem anarchiának hívják? ha nem várhatnánk el egymástól alapvető dolgokat (normákat), hogy tudnánk tiszteletben, békében és szeretetben együtt élni? még ezen a fórumon is vannak szabályok, aminek betartását mindenkitől elvárjuk...szép gondolat az elvárás nélküliség, csak számomra életidegen...én például elvárom, hogy egy jobbos kereszteződésben megadják nekem az elsőbbséget, ha történetesen jobbról jövök...meg szokták adni? akik elfogadják ezt a gondolati egyezséget, azok igen, akik felülemelkedtek rajta, vagy fel sem fogták ennek az egyezségnek a lényegét, azok már majdnem többször is belémjöttek, veszélybe sodorva ezzel nem egyszer a családom testi épségét...és itt jön a fránya gyakorlatiasságom a képbe...(ami akár úgy is tűnhetne, hogy nincsen ilyen elvárásom), de nem így van...megállok én is, mert kétkedő vagyok...és mert a tapasztalat megtanított rá....hm, és szépséges vajon egy ilyen balesetnél vérbefagyva feküni? kétlem, hogy ezt egy megvilágosodott is szépnek találná...pedig ez is az élet...úgyogy a szépség is relatív, kinek mi....amikor jól mennek a dolgok, könnyű magunkat a teljesség illúziójá
elvárások nélküli társadalom?....társadalom nincs egyén nélkül...ahhoz, hogy bármit tapasztalj láss odakint...rád van szükség...a tiszteletnek, szeretetnek semmi köze a társadalmi szabályokhoz....aki éli természetes, hogy előzékeny, természetes, hogy figyel a másikra...nem azért mert a társadalmi alapszabályok megkövetelik tőle...nem azért mert valaki kényszeríti rá...azért mert Ő maga az...Ő maga a szeretet a tisztelet a béke...hogy is cselekedhetne másképp...miért is háborogna a játék szabályok ellen...ezért kell előbb tisztán látni....egyé válni az igazsággal...akkor még csak a feltételezése se jelenik meg benned, hogy bármit is elkéne várnod...mert természetes lesz...benned..
kissSoma77
hmmm...elvárások nélküli társadalom? érdekes gondolat...azt nem anarchiának hívják? ha nem várhatnánk el egymástól alapvető dolgokat (normákat), hogy tudnánk tiszteletben, békében és szeretetben együtt élni? még ezen a fórumon is vannak szabályok, aminek betartását mindenkitől elvárjuk...szép gondolat az elvárás nélküliség, csak számomra életidegen...én például elvárom, hogy egy jobbos kereszteződésben megadják nekem az elsőbbséget, ha történetesen jobbról jövök...meg szokták adni? akik elfogadják ezt a gondolati egyezséget, azok igen, akik felülemelkedtek rajta, vagy fel sem fogták ennek az egyezségnek a lényegét, azok már majdnem többször is belémjöttek, veszélybe sodorva ezzel nem egyszer a családom testi épségét...és itt jön a fránya gyakorlatiasságom a képbe...(ami akár úgy is tűnhetne, hogy nincsen ilyen elvárásom), de nem így van...megállok én is, mert kétkedő vagyok...és mert a tapasztalat megtanított rá....hm, és szépséges vajon egy ilyen balesetnél vérbefagyva feküni? kétlem, hogy ezt egy megvilágosodott is szépnek találná...pedig ez is az élet...úgyogy a szépség is relatív, kinek mi....amikor jól mennek a dolgok, könnyű magunkat a teljesség illúziójá
elvárások nélküli társadalom?....társadalom nincs egyén nélkül...ahhoz, hogy bármit tapasztalj láss odakint...rád van szükség...a tiszteletnek, szeretetnek semmi köze a társadalmi szabályokhoz....aki éli természetes, hogy előzékeny, természetes, hogy figyel a másikra...nem azért mert a társadalmi alapszabályok megkövetelik tőle...nem azért mert valaki kényszeríti rá...azért mert Ő maga az...Ő maga a szeretet a tisztelet a béke...hogy is cselekedhetne másképp...miért is háborogna a játék szabályok ellen...ezért kell előbb tisztán látni....egyé válni az igazsággal...akkor még csak a feltételezése se jelenik meg benned, hogy bármit is elkéne várnod...mert természetes lesz...benned..
Drága Bonaona!
Mi még csak elméletbe tudjuk mindezt,ezért is van az,hogy próbálunk egymás irásaira úgy (is) reagálni,mintha benne lennénk(bensőleg értve)az irásaiba,de valójában nem vagyunk,mert mindig ott lappang bennünk a félsz, mi van,ha megbántom,vagy rossz néven veszi,mert azt semmiképp nem szeretnénk,mert nem szeretnénk "elvesziteni" egy szimpatikus,kellemes Barátot
És ezt globálisan is lehet érteni,társadalmi szinten ugyan ez a helyzet. Elvárások...vagy ezek szerint csak az én elvárásaim?
Igen - azt hiszem.
Tudom,hogy érted ezt a fajta problémát,engem pedig megerősit az irásod,sőt ösztönzőleg hat,hogy de lehet másképp is.
szeretettel:Éva
Mi még csak elméletbe tudjuk mindezt,ezért is van az,hogy próbálunk egymás irásaira úgy (is) reagálni,mintha benne lennénk(bensőleg értve)az irásaiba,de valójában nem vagyunk,mert mindig ott lappang bennünk a félsz, mi van,ha megbántom,vagy rossz néven veszi,mert azt semmiképp nem szeretnénk,mert nem szeretnénk "elvesziteni" egy szimpatikus,kellemes Barátot
És ezt globálisan is lehet érteni,társadalmi szinten ugyan ez a helyzet. Elvárások...vagy ezek szerint csak az én elvárásaim?
Igen - azt hiszem.
Tudom,hogy érted ezt a fajta problémát,engem pedig megerősit az irásod,sőt ösztönzőleg hat,hogy de lehet másképp is.
szeretettel:Éva
Drága Bonaona!
Mi még csak elméletbe tudjuk mindezt,ezért is van az,hogy próbálunk egymás irásaira úgy (is) reagálni,mintha benne lennénk(bensőleg értve)az irásaiba,de valójában nem vagyunk,mert mindig ott lappang bennünk a félsz, mi van,ha megbántom,vagy rossz néven veszi,mert azt semmiképp nem szeretnénk,mert nem szeretnénk "elvesziteni" egy szimpatikus,kellemes Barátot
És ezt globálisan is lehet érteni,társadalmi szinten ugyan ez a helyzet. Elvárások...vagy ezek szerint csak az én elvárásaim?
Igen - azt hiszem.
Tudom,hogy érted ezt a fajta problémát,engem pedig megerősit az irásod,sőt ösztönzőleg hat,hogy de lehet másképp is.
szeretettel:Éva
Kedves Évi!
...nem látok mást...nem látok különbséget...csupán csak egy gondolatot a másságról...az értésről...a félelemről...az elvesztésről...és ezek az elvárás fogalmába való társítását...csak ennyit...de ezeknek is mint a többinek...mi adunk létjogosultságot...nézd meg...mi marad e gondolati azonosulás és az ezekért való tenni akarás nélkül...Te...ott maradsz tisztán...elvárás fogalma nélkül...így kezdesz szabaddá válni...ami már nem fogalmak sokasága, nem az elme értésén keresztüli látás...ez az ami csak is tapasztalás útján válik veled eggyé...ez az, amit semmilyen gondolat nem adhat meg neked...a gondolat mely hozzád most eljut...az maga nem lényeges...csak érezd honnan érkezik hozzád...hív...húzz befelé...érezd...csak engedd...máris egyek vagyunk....csak ott állsz tisztán...a teljességedben...semmit nem kell érte tenned...csak zuhanj bele....csak engedj el egy pillanatra mindent...látod milyen egyszerű...kiss
elvárások nélküli társadalom?....társadalom nincs egyén nélkül...ahhoz, hogy bármit tapasztalj láss odakint...rád van szükség...a tiszteletnek, szeretetnek semmi köze a társadalmi szabályokhoz....aki éli természetes, hogy előzékeny, természetes, hogy figyel a másikra...nem azért mert a társadalmi alapszabályok megkövetelik tőle...nem azért mert valaki kényszeríti rá...azért mert Ő maga az...Ő maga a szeretet a tisztelet a béke...hogy is cselekedhetne másképp...miért is háborogna a játék szabályok ellen...ezért kell előbb tisztán látni....egyé válni az igazsággal...akkor még csak a feltételezése se jelenik meg benned, hogy bármit is elkéne várnod...mert természetes lesz...benned..
köszönom a válaszod...kissaz én világomban nem létezik egyén...mert egyén nem létezhet környezet ("mások?") nélkül, amely neki egyéniséget, vanságot "teremt"...ezért az egyén szemszögéből megélt világ: illúzió...lehetsz te megvilágosodott, ha a környezeted nem az...és a világ garantálja neked, hogy nem lesz az...megvilágosodott is csak annak fényében lehetsz, hogy a környezeted nem az...és a világ szerencsére(?
) nem az...egyensúly...a valóság nem csak belülről épül föl...nem csak benned van...hanem rajtad kívül is...mindenki saját "belsője" az egymás "külsője"... így lesz végsősoron minden ugyanaz, mindegy honnan nézed...és éppen ezért azt remélni (elvárni?), hogy majd mindenki belülről él, és megvilágosodik, szintén illúzió...amikor majd mindenki megvilágosodik, akkor majd senki sem lesz többé megvilágosodott... s mivel nincsenek illúzióim, maradnak az elvárásaim...egy nem megvilágosodottakból álló társadalomban...kiss
kisskiss
Drága Bonaona!
Mi még csak elméletbe tudjuk mindezt,ezért is van az,hogy próbálunk egymás irásaira úgy (is) reagálni,mintha benne lennénk(bensőleg értve)az irásaiba,de valójában nem vagyunk,mert mindig ott lappang bennünk a félsz, mi van,ha megbántom,vagy rossz néven veszi,mert azt semmiképp nem szeretnénk,mert nem szeretnénk "elvesziteni" egy szimpatikus,kellemes Barátot
És ezt globálisan is lehet érteni,társadalmi szinten ugyan ez a helyzet. Elvárások...vagy ezek szerint csak az én elvárásaim?
Igen - azt hiszem.
Tudom,hogy érted ezt a fajta problémát,engem pedig megerősit az irásod,sőt ösztönzőleg hat,hogy de lehet másképp is.
szeretettel:Éva
Drága Évi! Szerintem egyáltalán nem csak a te elvárásod, és egyáltalán ne csüggedj, amiért nem úgy látod a világot mint Bona...és ne gondold, hogy a te életed csak elmélet az övéhez képest...a gondolatai (!) gyönyörűek, és kétségtelenül megindítóak, elgondolkodtatóak...(ezért nem tudom megállni, hogy ne szőjjem tovább...olyan nekem, mint egy múzsa kiss
) de nyugodtan kételkedj! ne fogadd el szóról szóra amit mond, hanem találd meg a magad útját...és ha az egy praktikus út, legyen az, ha az egy járt út, legyen az, de legyen a tiéd!...és állj ki érte bátran! ne félj! itt gondolat csere-bere zajlik, nem térítés...aki magára veszi az írottakat, annak is oka van...az is csak egy lecke...tükröződünk egymáson, oda-vissza...miközben itt állunk melletted, Bona, Soma, meg a többiek! kiss
Drága Soma!Drága Évi! Szerintem egyáltalán nem csak a te elvárásod, és egyáltalán ne csüggedj, amiért nem úgy látod a világot mint Bona...és ne gondold, hogy a te életed csak elmélet az övéhez képest...a gondolatai (!) gyönyörűek, és kétségtelenül megindítóak, elgondolkodtatóak...(ezért nem tudom megállni, hogy ne szőjjem tovább...olyan nekem, mint egy múzsa kiss
Én egyáltalán nem csüggedek,mert érzem,hogy a társ.elvárások (szűkebb,tágabb környezet) az mind az én elvárásaim,ami egyáltalán nem helyes,és rám olyan erővel hatnak Bona szavai,mintha megállna körülöttem az idő...fantasztikus érzés!kiss Ha neki,vagy Hannah-nak irok sohasem érzem azt,hogy meg kellene felelnem,mert érzem,hogy bennük soha nem jönne létre harag sem velem,sem másokkal szemben,azért is adnak nekem olyan sokat!
Hogy mi a sok? Az,ha engedik,hogy az legyek...aki vagyokkisskiss
Ezek az én érzéseim!
Én nem akarom megszabni neked,hogy mit érezzél,azt csak te tudhatod.Köszönöm,hogy irhattam neked!
szeretettel:Éva
úgy érted, a magaddal szembeni elvárás az, ami nem helyes? mert lehet, hogy itt akkor kicsit félreértettem az előző gondolatodat...
Nem,hanem mások mit várnak el tőlem.
Egy példa: Némely embernél 5x is át kell rágnom,hogy mit irjak,ne hogy megsértődjön azért,amit éppen gondolok.Pedig soha nem gondolok semmi rosszra,egyszerűen leirom,amit gondolok,és azt nem haragból teszem,csak szimplán mondok egy véleményt.Akkor miért sértésként aposztrofálják?
Ezt nevezem megfelelési "kényszernek",sőt tovább megyek,még a tárd.is ezt várja tőlünk.Ezt soha nem értettem.
Hasonló témák
