Teremtő tudat... Ki vagyok...

Vidámtavirózsa

Állandó Tag
Állandó Tag
Én végső valóságnak azt az állapotot nevezem amiben Isten nem élőlény és semmilyen forma, így nem felejtette el a létéről meglévő emlékeit, és ebben az állapotban nem csak az összes valaha létező élőlény tudatát tapasztalja, hanem az "önmagáét" is ,ami nem felejtett és tisztában van mindennel. Az enyém nem lehet végső valóság, mert én csak a születésemtől emlékszem, és csak a saját életemre, és nem emlékszem hogy teremtettem volna egy világegyetemet.:) Érted mire gondolok? Akkor Isten nem hagyott meg egy olyan tudati részt sem, ami emlékezne mindenre?
 

Bonaona

Állandó Tag
Állandó Tag
Én végső valóságnak azt az állapotot nevezem amiben Isten nem élőlény és semmilyen forma, így nem felejtette el a létéről meglévő emlékeit, és ebben az állapotban nem csak az összes valaha létező élőlény tudatát tapasztalja, hanem az "önmagáét" is ,ami nem felejtett és tisztában van mindennel. Az enyém nem lehet végső valóság, mert én csak a születésemtől emlékszem, és csak a saját életemre, és nem emlékszem hogy teremtettem volna egy világegyetemet.:) Érted mire gondolok? Akkor Isten nem hagyott meg egy olyan tudati részt sem, ami emlékezne mindenre?

ez a valóság az ami Van....Isten nem élőlény, nem forma és egyetlen egy pillanatra sem feletkezik meg a létéről...nincs emlék(csak az elme raktároz)...a tudat Van...most Van....és ebben az állapotban most az összes létező gondolati azonosulást mint tudat tapasztalja.... definíciók nélkül...az elme számára jelent csak végsőt, hisz tovább nem láthat...az elméd emlékszik... a tudatnak nem kell raktároznia, nincs lenyomata...hisz Ő maga az...ebben a pillanatban....születés, halál???....Isten nem ismer ilyen fogalmakat...csak létezik és kész....mi végre az elmúlt dolgokra emlékezni...ha egyszer itt és most tudod, hogy vagy....vagy kételkedsz létezésed valóságában????
 

Vidámtavirózsa

Állandó Tag
Állandó Tag
Értem. Nem, a létezésemben nem kételkedem.:) Megpróbálok majd csak "létezni", hátha megkapok ami után ennyire ácsingózom..:) Köszi szépen a válaszokat.

Eszembe jutott még egy kérdés. Szerintetek halál után fent marad egy ideig az elkülönültség illúziója? Mert sokak szerint a halál utáni tapasztalásunkat befolyásolják a halálról alkotott hitünk és gondolataink. Vagy az elkülönültség illúziója megszűnik azonnal?
 

Bonaona

Állandó Tag
Állandó Tag
Értem. Nem, a létezésemben nem kételkedem.:) Megpróbálok majd csak "létezni", hátha megkapok ami után ennyire ácsingózom..:) Köszi szépen a válaszokat.

Eszembe jutott még egy kérdés. Szerintetek halál után fent marad egy ideig az elkülönültség illúziója? Mert sokak szerint a halál utáni tapasztalásunkat befolyásolják a halálról alkotott hitünk és gondolataink. Vagy az elkülönültség illúziója megszűnik azonnal?

...mi az, hogy elkülönültség???...nézzünk egy lufit, amibe levegőt fújunk...benne van a levegő, de a levegőben van...gondolhatja magáról, hogy elkülönült...de ugyan az van benne mint ami körbeveszi...amint szétdurran, a levegő továbbra is egy marad a levegővel...csupán csak egy illúzió, hogy elkülönült vagy...ha azt feltételezed, hogy te a lufi vagy....és nem látod magadban azt amiből a lufi létre jött...továbbra is lufinak gondolod magad...ezért minden amit a lufiról gondolsz, igaz és mégsem az....hamis azonosulás...csak ennyi....ártani nem árthatsz a levegőnek, mint lufi...csak megéled azt, amit elgondoltál róla magadnak...:)
 

Vidámtavirózsa

Állandó Tag
Állandó Tag
...mi az, hogy elkülönültség???...nézzünk egy lufit, amibe levegőt fújunk...benne van a levegő, de a levegőben van...gondolhatja magáról, hogy elkülönült...de ugyan az van benne mint ami körbeveszi...amint szétdurran, a levegő továbbra is egy marad a levegővel...csupán csak egy illúzió, hogy elkülönült vagy...ha azt feltételezed, hogy te a lufi vagy....és nem látod magadban azt amiből a lufi létre jött...továbbra is lufinak gondolod magad...ezért minden amit a lufiról gondolsz, igaz és mégsem az....hamis azonosulás...csak ennyi....ártani nem árthatsz a levegőnek, mint lufi...csak megéled azt, amit elgondoltál róla magadnak...:)

ezt én is így gondolom, ezért fogalmaztam úgy ,hogy elkülönültség illúziója. De halálom után is lufinak fogom magam hinni?:) Vagy a lufi automatikusan szétpukkan?
 

Bonaona

Állandó Tag
Állandó Tag
ezt én is így gondolom, ezért fogalmaztam úgy ,hogy elkülönültség illúziója. De halálom után is lufinak fogom magam hinni?:) Vagy a lufi automatikusan szétpukkan?

ahhoz nem kell meghalnod(kilépni ebből a létformából), hogy szétpukkanjon a lufi....de olyan is van, hogy nem pukkan szét a lufi...minden a lufitól függ...szabad választása van...itt is és máshol is...;)
 

Vidámtavirózsa

Állandó Tag
Állandó Tag
Szerintetek az "Isteni tudat" (ami nincs beszorulva a lineáris időbe, tehát mindent egyszerre tapasztal, ami valaha volt és lesz, és ami tökéletesen tisztában van azzal hogy létezik és azzal is, hogy ő a Minden) az anyag előtt is létezett, és tudatosan-direkt-célirányosan alkotta meg az anyagi megnyilvánulásokat, törvényszerűségeket és történéseket, VAGY pedig az Isteni tudat a lineáris időn belüli anyagi fejlődés csúcspontján jött létre, vagyis akkor eszmélt rá önmagára és akkor kezdett el érzékelni mindent, ami valaha volt és lesz? Az ELSŐ esetben ez azt jelentené, hogy nem létezik fejlődés, csak a fejlődés illóziója, vagyis ha elméletben szeretnénk szemléltetni a végtelent, a végtelenbe menő fejlődést ,akkor az nem egy lineáris vonal, hanem egy kör, amit elméletben (ugyebár) végtelen kis darabokra fel lehet osztani, ergo a végtelen kis darabkák "épülése" a lineáris időn belül a végtelenbe tartó fejlődés illúzióját kelti. A MÁSODIK esetben hiába mindent egy szubsztancia alkot (amit hívhatunk tudatnak, életnek, energiának) , ami LÉNYEGÉBEN nem tud továbbfejlődni, de abból minden ki tud fejlődni, és végig megy az anyag fejlődésén keresztül egy olyan fejlődési folyamaton, ami a tudatnak először intelligenciát, majd öntudatot, majd időtől és tértől független érzékelést (a végső valóság érzékelését) kölcsönöz.

Ui: Amikor azt mondjátok, hogy EZ a végső valóság, én pedig azt hogy nem ez, szerintem nem mondunk egymásnak ellent. Szerintem arra gondoltok, hogy a végső valóság MOST létezik, és én ezt nem is vonom kétségben. Én azt vonom kétségbe, hogy érzékelem a végső valóságot.

Előre is köszönöm szépen a végig olvasást és a választ.:))
 

Bonaona

Állandó Tag
Állandó Tag
Szerintetek az "Isteni tudat" (ami nincs beszorulva a lineáris időbe, tehát mindent egyszerre tapasztal, ami valaha volt és lesz, és ami tökéletesen tisztában van azzal hogy létezik és azzal is, hogy ő a Minden) az anyag előtt is létezett, és tudatosan-direkt-célirányosan alkotta meg az anyagi megnyilvánulásokat, törvényszerűségeket és történéseket, VAGY pedig az Isteni tudat a lineáris időn belüli anyagi fejlődés csúcspontján jött létre, vagyis akkor eszmélt rá önmagára és akkor kezdett el érzékelni mindent, ami valaha volt és lesz? Az ELSŐ esetben ez azt jelentené, hogy nem létezik fejlődés, csak a fejlődés illóziója, vagyis ha elméletben szeretnénk szemléltetni a végtelent, a végtelenbe menő fejlődést ,akkor az nem egy lineáris vonal, hanem egy kör, amit elméletben (ugyebár) végtelen kis darabokra fel lehet osztani, ergo a végtelen kis darabkák "épülése" a lineáris időn belül a végtelenbe tartó fejlődés illúzióját kelti. A MÁSODIK esetben hiába mindent egy szubsztancia alkot (amit hívhatunk tudatnak, életnek, energiának) , ami LÉNYEGÉBEN nem tud továbbfejlődni, de abból minden ki tud fejlődni, és végig megy az anyag fejlődésén keresztül egy olyan fejlődési folyamaton, ami a tudatnak először intelligenciát, majd öntudatot, majd időtől és tértől független érzékelést (a végső valóság érzékelését) kölcsönöz.

Ui: Amikor azt mondjátok, hogy EZ a végső valóság, én pedig azt hogy nem ez, szerintem nem mondunk egymásnak ellent. Szerintem arra gondoltok, hogy a végső valóság MOST létezik, és én ezt nem is vonom kétségben. Én azt vonom kétségbe, hogy érzékelem a végső valóságot.

Előre is köszönöm szépen a végig olvasást és a választ.:))

..a végső valóság...."nem azonosulás"...mikor tanúként vagy jelen a valóságodban...mikor nincs benned törekvés legkisebb szikrája sem...mikor már nem a hit, hanem a bizonyosság az ami benned jelen van...mint a biciklizésnél, nem hiszed, hogy tudsz biciklizni, hanem tudod)....tudod, hogy ki vagy...nem akarod elérni...nem kételkedsz igaz valódban...nem látsz kint mást csak is ezt a végső valóságot...mindenben és mindenkiben...természetesen nem tudod máskor megélni csak "most"...jövő csak is a fejedben létezik...a létezés maga most történik benned, általad és körülötted....ennek tisztánlátása (megvilágítása, megvilágosodása)a fizikai valóságod végső valósága...mivel tovább nem akarsz már fejlődni...hisz annál több nem is lehetsz mint ami által a forma létezik...senki nem különb...minden tökéletesen egyenlő...csak az egó hiszi azt, hogy ő több vagy jobban tudja másoknál mi az igazság...aki éli...nem tesz különbséget az útszéli virág és a csillagok között...és nem fog neked kész válaszokat adni...csupán megvilágítja neked azt, hogy magad ismerd fel...:);)ezért nefogadj el egyetlen kész választ sem, hatolj önmagad mélyére...légy önmagad megfigyelője...lásd tisztán azt ami Van...:)
 
O

oliyboty

Vendég
Boniiiikiss

S mi van abban az esetben, hogy tudom mi vagyok/ki vagyok, mert megéltem, megtapasztaltam, tudom honnan jöttem, hova kell visszamennem, ott voltam benne a mindenségben összeolvadva (az egós topicban tegnap Soma-val pont ezt tárgyaltuk, mert elkezdtem önvizsgálatot tartani a "ki vagyok én" kérdést égetem bele magamba), de nincsen meg a kapcsolatfelvétel az Önvalómmal a megtapasztalás ellenére (gondolom gyenge az összeköttetés, halvány még mindig a tapasztalás, hogy ki is vagy pontosan, mert a mindenség része vagy, mindenben benne vagy, ahogy benned van minden). Pontosan tudom, hogy mi az a kincs ami bennem van, mit kell megtalálnom önmagamban, csak rálépnem a "ki vagyok én" kérdés segítségével és felkutatni a mindenséget magamban. Tudom, hogy nem vagyok sem elme, sem test, sem gondolat, sem érzelem, sem lelkiismeret, sem hamis ének..., tudom, hogy mi vagyok, csak a ráeszmélés hiányzik belőle még, mert a megtapasztalás bár 2x megvolt és nem pár pillanatra, hanem jó néhány percen át, de ennek már vagy 2 éve kb. S hallom, hogy most is zajos az elme, mert kérdéseket tettem fel és érteni szeretném, hogy mi lehet az oka..., hogy nincsen meg a kapcsolat..., de tegnap óta nyugi és béke van bennem, és izzik a vágy, hogy megtaláljam önmagam..., feltéptem a kiszakadás sebét újból és itt van bennem megint az a vágy oda vissza a mindenségbe és ennek hatására kezdtem el az önvizsgálatot, hogy egyre mélyebbre és mélyebbre merüljek el önmagamban.


Rosszul fejeztem ki magam, mert nem az, hogy nincsen meg a kapcsolat, mert az megvan, mert a szívemben érzem, rezonálok vele sokszor pár pillanatra, csak az elme olyan nagy zajt csap, hogy elnyomja ezt az egészet bennem és ezért hiszem azt, hogy nincsen meg a kapcsolat, mert a túl nagy zajtól nem érzékelem...
 

Soma77

Állandó Tag
Állandó Tag
kapcsolatfelvétel az Önvalóval olyan, mint amikor telefonnal a kezedben a saját számodat hívod, és az valamiért mindig foglaltat jelez...;):p
 

Bonaona

Állandó Tag
Állandó Tag
Boniiiikiss

S mi van abban az esetben, hogy tudom mi vagyok/ki vagyok, mert megéltem, megtapasztaltam, tudom honnan jöttem, hova kell visszamennem, ott voltam benne a mindenségben összeolvadva (az egós topicban tegnap Soma-val pont ezt tárgyaltuk, mert elkezdtem önvizsgálatot tartani a "ki vagyok én" kérdést égetem bele magamba), de nincsen meg a kapcsolatfelvétel az Önvalómmal a megtapasztalás ellenére (gondolom gyenge az összeköttetés, halvány még mindig a tapasztalás, hogy ki is vagy pontosan, mert a mindenség része vagy, mindenben benne vagy, ahogy benned van minden). Pontosan tudom, hogy mi az a kincs ami bennem van, mit kell megtalálnom önmagamban, csak rálépnem a "ki vagyok én" kérdés segítségével és felkutatni a mindenséget magamban. Tudom, hogy nem vagyok sem elme, sem test, sem gondolat, sem érzelem, sem lelkiismeret, sem hamis ének..., tudom, hogy mi vagyok, csak a ráeszmélés hiányzik belőle még, mert a megtapasztalás bár 2x megvolt és nem pár pillanatra, hanem jó néhány percen át, de ennek már vagy 2 éve kb. S hallom, hogy most is zajos az elme, mert kérdéseket tettem fel és érteni szeretném, hogy mi lehet az oka..., hogy nincsen meg a kapcsolat..., de tegnap óta nyugi és béke van bennem, és izzik a vágy, hogy megtaláljam önmagam..., feltéptem a kiszakadás sebét újból és itt van bennem megint az a vágy oda vissza a mindenségbe és ennek hatására kezdtem el az önvizsgálatot, hogy egyre mélyebbre és mélyebbre merüljek el önmagamban.


Rosszul fejeztem ki magam, mert nem az, hogy nincsen meg a kapcsolat, mert az megvan, mert a szívemben érzem, rezonálok vele sokszor pár pillanatra, csak az elme olyan nagy zajt csap, hogy elnyomja ezt az egészet bennem és ezért hiszem azt, hogy nincsen meg a kapcsolat, mert a túl nagy zajtól nem érzékelem...

értelek;)...szomjazol...ez teljesen természetes, aki egyszer iszik az élet vízéből...megtapasztalja igaz valóját...bepillantást kap a létezés határtalanságába...azt kívánja minden pillanatban érezze...egyé akar válni vele...elme értésével nem mehetsz tovább...itt elkell engedned...az csak eddig vezethetett, addig még szembenéztél önmagaddal...most kezd el látni Bernit...csak látni és nem azonosulni vele...lásd ahogy felkell , mosakszik...minden pillanatban figyelj a cselekedetedet kiváltó gondolatra...ahogy megszületik benned és kövesd végig figyelmeddel minden mozdulatodat...figyeld a benned lévő csendből...figyeld, ahogy leülsz a gép elé és lásd ahogy az ujjaid engedelmeskednek a fejedben lévő gondolatoknak...légy önmagad folyamatos megfigyelője...bármit is teszel légy csak tanú...figyeld, ahogy beszélsz, ahogy eszel, ahogy sétálsz...mindent....látni fogod Te nem ez vagy(nem csak tudni érezni fogod)...van ott valami ami ennél sokkal nyugodtabb, békésebb, határtalanabb....ha 48 órán keresztül képes vagy jelen maradni minden cselekedetedben...történni fog valami benned...ez a következő lépés...maradj szemtanú...előbb el kell távolodnod az éntől, hogy aztán egyé válhass igaz valóddal...;)megyek melletted, nem vagy egyedül....csak szépen lassan haladj...kiss
 
O

oliyboty

Vendég
értelek;)...szomjazol...ez teljesen természetes, aki egyszer iszik az élet vízéből...megtapasztalja igaz valóját...bepillantást kap a létezés határtalanságába...azt kívánja minden pillanatban érezze...egyé akar válni vele...elme értésével nem mehetsz tovább...itt elkell engedned...az csak eddig vezethetett, addig még szembenéztél önmagaddal...most kezd el látni Bernit...csak látni és nem azonosulni vele...lásd ahogy felkell , mosakszik...minden pillanatban figyelj a cselekedetedet kiváltó gondolatra...ahogy megszületik benned és kövesd végig figyelmeddel minden mozdulatodat...figyeld a benned lévő csendből...figyeld, ahogy leülsz a gép elé és lásd ahogy az ujjaid engedelmeskednek a fejedben lévő gondolatoknak...légy önmagad folyamatos megfigyelője...bármit is teszel légy csak tanú...figyeld, ahogy beszélsz, ahogy eszel, ahogy sétálsz...mindent....látni fogod Te nem ez vagy(nem csak tudni érezni fogod)...van ott valami ami ennél sokkal nyugodtabb, békésebb, határtalanabb....ha 48 órán keresztül képes vagy jelen maradni minden cselekedetedben...történni fog valami benned...ez a következő lépés...maradj szemtanú...előbb el kell távolodnod az éntől, hogy aztán egyé válhass igaz valóddal...;)megyek melletted, nem vagy egyedül....csak szépen lassan haladj...kiss

Boni kiss

Mikor olvastam ezt az előbb az első "megérzésem", gondolatom, nem tudom mi, ami átsuhant bennem az az volt, hogy "vetítsem" ki a tudatomat, mint mikor kívülről látod magad és úgy figyeljek mindent. Ez a sugallat akkor jött, mikor olvastam, hogy 48 órán keresztül ha képes vagyok jelen lenni, akkor történni fog valami. A jelen levést "nem tudom", hogy kell csinálni, zavaros ez a része nagyon, mert az elme gondolatai bekavarnak és magyarázzák, hogy így csináld, úgy csináld. De mikor volt ez a megérzés féle, hogy vetítsem ki a tudatom, figyeljem magam kívülről, akkor ott benn valami energia mozgás történt a szívcsakrám környékén...
A kivetítés alatt azt értem, mint mikor látod magad kívülről, mikor kilépsz a testedből, akkor is látod az egész tested, ahogy ott van... Így kell valahogy csinálni, hogy figyeljem magam, figyeljek mindent, a beszédet, gondolatokat, cselekedeteket, stb...?

Illetve még egy kérdés, ami elme általi, vagy nem tudom mi kérdezi ezt, de fel kell tennem a kérdést, ami azzal kapcsolatos, amit írtál, hogy 48 órán át kell jelen maradnom mindenben és akkor fog valami még történni..., az annak hatására fog, mert több percen át ott voltam a mindenségben és találkoztam vele, eggyé váltam vele, tudom pontosan azt, mi az, ami bennem van és amit keresek?
 

Bonaona

Állandó Tag
Állandó Tag
Illetve még egy kérdés, ami elme általi, vagy nem tudom mi kérdezi ezt, de fel kell tennem a kérdést, ami azzal kapcsolatos, amit írtál, hogy 48 órán át kell jelen maradnom mindenben és akkor fog valami még történni..., az annak hatására fog, mert több percen át ott voltam a mindenségben és találkoztam vele, eggyé váltam vele, tudom pontosan azt, mi az, ami bennem van és amit keresek?

nem tudod..az elme nem tudja...a szíved érzi...egy érzés, ami elkezd növekedni benned...ha fejben leszel érezni fogod a különbséget...ezért majd gyorsabban térsz vissza a szívbe...mint amikor tanulsz biciklizni....néha még elesel vele, de ahogy vissza ülsz egyre jobban fog menni...minél többet gyakorolod, annál természetesebb lesz...végül már bármikor felpattanhatsz a biciklidre és mehetsz vele...:)
 
O

oliyboty

Vendég
Illetve még egy kérdés, ami elme általi, vagy nem tudom mi kérdezi ezt, de fel kell tennem a kérdést, ami azzal kapcsolatos, amit írtál, hogy 48 órán át kell jelen maradnom mindenben és akkor fog valami még történni..., az annak hatására fog, mert több percen át ott voltam a mindenségben és találkoztam vele, eggyé váltam vele, tudom pontosan azt, mi az, ami bennem van és amit keresek?

nem tudod..az elme nem tudja...a szíved érzi...egy érzés, ami elkezd növekedni benned...ha fejben leszel érezni fogod a különbséget...ezért majd gyorsabban térsz vissza a szívbe...mint amikor tanulsz biciklizni....néha még elesel vele, de ahogy vissza ülsz egyre jobban fog menni...minél többet gyakorolod, annál természetesebb lesz...végül már bármikor felpattanhatsz a biciklidre és mehetsz vele...:)


Azért tettem fel a kérdést, mert nem elme által jött, máshonnan és kellett pár perc mire elme által meg tudtam fogalmazni, hogy kérdés formájában feltegyem.

Tudom, hogy az elme nem tudja, írtam privátot, amiben leírtam neked azt a megtapasztalást, ami már a "múlté", de bennem van még mindig és ezáltal tudom, mert átéltem az egészet.

Esetemben, ha jól "értettem" már csak az hiányzik, hogy lássam is ezt az egészet, mert nem elég, hogy tudom és érzem, el kell távolodnom az éntől.
 

Bonaona

Állandó Tag
Állandó Tag
Azért tettem fel a kérdést, mert nem elme által jött, máshonnan és kellett pár perc mire elme által meg tudtam fogalmazni, hogy kérdés formájában feltegyem.

Esetemben, ha jól "értettem" már csak az hiányzik, hogy lássam is ezt az egészet, mert nem elég, hogy tudom és érzem, el kell távolodnom az éntől.

igen...ez pedig csak akkor tud megtörténni, ha nem azonosulásban vagy...ezt nevezik tanúskodó jelenlétnek...légy jelen, de úgy hogy látod Bernit és a gondolatait...az én pedig szépen lassan ebben a jelenlétben felfog oldódni a mindenségben...;)
 
O

oliyboty

Vendég
igen...ez pedig csak akkor tud megtörténni, ha nem azonosulásban vagy...ezt nevezik tanúskodó jelenlétnek...légy jelen, de úgy hogy látod Bernit és a gondolatait...az én pedig szépen lassan ebben a jelenlétben felfog oldódni a mindenségben...;)


Így már értem, látnom kell Bernit és mindent ami ezzel kapcsolatoskiss
 

Soma77

Állandó Tag
Állandó Tag
az alábbi írást a neten találatam (You were on your way home when you died címmel)...azok számára, akik nem tudnak angolul, gyorsan lefordítottam...az esetleges fordítási hibákért előre is bocs'...kiss

Éppen hazafelé tartottál, mikor meghaltál.

Autóbaleset volt. Semmi kimondottan rendkívüli, de tragikus mindazonáltal. Egy feleséget és két gyermeket hagytál hátra. Fájdalommentes halál volt. A mentősök megtettek mindent, hogy megmentsenek, de hasztalan. A tested annyira összezúzódott, hogy jobb is így. Hidd el.
És ekkor találkozál velem.
„Mi...mi történt?” – kérdezted. „Hol vagyok?”
„Meghaltál...” – mondtam, úgy tényszerűen. Kár rágódni a szavakon.
„Ott volt egy...kamion...és éppen csúszott...”
„Ja.” – mondtam.
„Én...én meghaltam?”
„Valahogy úgy. De ne szomorkodj miatta! Mindenki meghal” – mondtam.
Körülnéztél. Üresség volt mindenütt. Csak te meg én. „Mi ez a hely?” – kérdezted.
„Ez a halál utáni élet?”
„Többé kevésbe”- mondtam.
„Te vagy Isten?” – kérdezted.
„Ja.” – válaszoltam. „Én vagyok Isten.”
„A gyerekeim...a feleségem...” – mondtad. „...mi lesz velük? Minden rendben lesz velük?”
„Ezt már szeretem látni...” – mondtam – „éppenhogy csak meghaltál, és te a családod miatt aggódsz. Nem semmi.”
Megigézve rám néztél. Számodra, egyáltalán nem tűnthettem Istennek. Úgy néztem ki, mint egy egyszerű férfi. Valami kétes illetőségű figura. Inkább valami középiskolai tanár, mint egy mindenható.
„Ne aggódj...” – mondtam . „Rendben lesznek. A gyermekeid úgy fognak emlékezni rád, mint aki mindenben tökéletes. Még nem volt idejük arra, hogy kialakuljon bennük az irántad való megvetésük. A feleséged kívül sírni fog, de titokban felszabadul. Hogy őszinte legyek, a házasságod széthullóban volt. Ha az vígasztal, nagyon bűnösnek fogja majd magát érezni, amiért úgy érzi, felszabadult.”
„Óh” – mondtad. „Akkor most mi történik? A mennybe jutok, a pokolba, meg ilyenek?”
„Egyik sem.” – mondtam. „Reinkarnálódni fogsz.”
„Ah, szóval a hinduknak igazuk volt.”
„Minden vallásnak igaza van a maga módján.” – mondtam „Sétálj velem.” Jöttél mellettem, amint a semmiben sétáltunk.
„Hová megyünk?”
„Nincs kimondott uticél.” – mondtam. „Csak jó sétálni, miközben beszélgetünk.”
„Akkor , mi értelme van ennek az egésznek?” – kérdezted. „Amikor ujjászületek, csak egy tiszta lap leszek, igaz? Egy csecsemő. Így minden tapasztalatom és minden amit tettem ebben az életben nem fog számtani.”
„Nem egészen!” – mondtam. „Benned van az előző életeid össze tudása és tapasztalata. Csak most éppen nem emlékszel rájuk.”
Abbahagytam a sétát, és megfogtam a vállad. „A lelked sokkal nagyszerűbb, gyönyörűbb és gigantikusabb annál, mint amit valaha is képes leszel elképzelni.Az emberi elme csak egy pici töredékét képes tárolni annak, ami vagy. Olyan, mint amikor beledugod az ujjadat egy pohár vízbe, hogy megnézd, hideg-e vagy meleg. Beleteszed egy parányi részét önmagadnak egy hajóba, és mikor hazatér, téged gazdagít annak összes megtapasztalása.”
„Ember voltál az elmúlt 34 évben, így még nem nyújtóztál ki, és érezted meg mérhetetlen tudatosságod békéjét. Ha még ellennénk itt egy darabig, elkezdenél mindenre emlékezni. De nem sok értelme van ezt tenni minden egyes élet között.”
„Hányszor reinkarnálódtam már?”
„Oh, sokszor. Sokszor és rengetegszer. És egy csomó különböző életbe.” – mondtam. „Ezúttal egy kinai paraszt lány leszel k.sz. 540-ben.”
„Várjunk csak! Mi?” – hebegted. „Visszaküldesz az időben?”
„Nos, az hiszem technikailag. Idő, ahogy ti ismeritek, csak a ti Univerzumotokban létezik. Ahonnan én jövök, a dolgok másképp vannak.”
„Miért, honnan jössz?” – tűnődtél.
„Oh, persze!” – magyaráztam.”Én valahonnan jövök. Valahonnan máshonnan. És ott mások is vannak, hozzám hasonlóak. Tudom, tudni akarod majd, milyen ott, de őszintén szólva, úgysem értenéd meg.”
„Oh.” – mondtad, kicsit csalódottan. „De várj csak! Ha már reinkarnálódtam más helyen és időkben, reinkarnálódhattam magammal együtt bizonyos esetekben?”
„Persze. Ez történik minden alkalommal. És mindkét élet csak a saját idővonaláról tud, így nem is tudhatsz róla, hogy ez történik.”
„Mi értelme ennek az egésznek?”
„Komolyan?” – kérdeztem. „Komolyan? Az élet értelméről faggatsz engem? Nem közhelyes ez egy kicsit?”
„Nos, ez egy ésszerű kérdés.” – makacskodtál.
Belenéztem a szemedbe. „Az élet értelme, az ok, amiért ezt az égész világegyetemet létrehoztam, az az, hogy te fejlődhess.”
„Úgy érted, az emberiség? Azt akarod, hogy fejlődjünk?”
„Nem. Csak te. Ezt az egész univerzumot neked teremtettem. Minden egyes új élettel növekszel és fejlődsz, és egyre nagyobb és fantasztikusabb tudattá válsz.”
„Csak én? És mi van a többiekkel?”
„Nincsenek többiek.” – mondtam. „Ebben az univerzumban, csak te vagy. És én.”
Üresen bámultál rám. „De az össze ember a Földön...”
„Az mind te vagy. A te különböző inkarnációid.”
„Várj! Én vagyok mindenki?”
„Kezeded kapisgálni.” – mondtam, egy megbecsülő vállveregetés kíséretében.
„Én vagyok minden ember, aki valaha élt?”
„Vagy aki valaha élni fog, igen.”
„Én vagyok Abracham Lincoln?”
„És te vagy John Wilkes Booth is” – tettem hozzá.
„Én vagyok Hitler?” – mondtad elborzadva.
„És te vagy a milliók, akiket megölt.”
„Én vagyok Jézus?”
„És te vagy, akik követték őt.”
Elhallgattál.
„Minden alkalommal, mikor elnyomsz valakit” – mondtam, „magadat nyomod el. Minden egyes kedves tett, amit valaha tettél, azt magaddal tetted. Minden boldog és boldogtalan pillanat amit valaha ember átélt, vagy valaha át fog élni, azt te élted át.”
„Miért?” – kérdeztél. „Miért van ez az egész?”
„Mert egy nap, olyan leszel, mint én. Mert ez az, ami vagy. Egy vagy, a fajtámból. A gyermekem vagy.”
„Húúú.”- mondtad hitetlenkedve. „Azt mondod, én egy Isten vagyok?”
„Nem. Még nem. Egy magzat vagy. Még növekszel. Egyszer, majd ha megélsz minden emberi életet az idők végezetéig, eléggé nagyra nősz majd ahhoz, hogy megszüless.”
„Szóval az egész világegyetem...” - mondtad, „csak egy...”
„Egyfajta tojás.” – válaszoltam – „Most itt az idő, hogy elindulj a következő életed felé”. És utadra engedtelek.

 

Soma77

Állandó Tag
Állandó Tag
"Az órásmester szétszedett egy órát,letette az alkatrészeket egy kék bársonyra.Minden egyes apró darabkát tüzetesen megvizsgált,de sehol sem találta azt,amit keresett. -Hol a ketyegés?-mormolta maga elé. Hiába kereste,nem találta. Nagyot sóhajtott,összerakta az órát,s lám! Előkerült a ketyegés." (Zen tanmese)
 

hannah22

Állandó Tag
Állandó Tag
"Az órásmester szétszedett egy órát,letette az alkatrészeket egy kék bársonyra.Minden egyes apró darabkát tüzetesen megvizsgált,de sehol sem találta azt,amit keresett. -Hol a ketyegés?-mormolta maga elé. Hiába kereste,nem találta. Nagyot sóhajtott,összerakta az órát,s lám! Előkerült a ketyegés." (Zen tanmese)

kiss
...mint a libanyom a vízen ....
:ph
 

Erio

Állandó Tag
Állandó Tag
ha egyetlen percen keresztül jelen tudsz maradni, az a "valami" már akkor megtörténik!!!
s hogy jelen voltál, ennek vonzata
a hála és elégedettség
ami átjár

hála
a létezés csodájáért!
szenvedésestül, szőröstül-böröstül...

ez "az egyik legfontosabb titok" a boldogsághoz
"szerintem is" ;)
 
Oldal tetejére