Tokaji Márton versei:

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton verse:

Jelenben élő múlt.

Selyemben csavartad a boldogságot,
a fiatalságom dédelgetett vágyait.
Soha nem kételkedtem benne, hogy
egyszer valóra válnak álmaink.
Akiket egymásnak teremt az élet,
jöhet, mehet, és bárhol élhet,
mert végül az origóhoz kell visszatérned,
s a sorsodat végig kell élned.
A múlt és jelen partjai között,
látogatóba jött hozzánk a kor.
Csigaházunknak csöndes magányában,
a sors szinfóniája most nekünk dalol.
Mint méheket a virágok illata
úgy csábit, bennünket az édes való,
s a jelenben élő multunknak tengerén
úszi velünk az álomhajó.
 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton verse:

Korrajz.

Széphomlokodra a kor felrajzolta árnyait.
A szemed köré húzta dacos szarkalábait.
Elvitte a fiatalság szépmosolyú éveit.
De megtörni nem tudta a szép szemed fényeit.
 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton verse:

Az est.

Sötét felhők úsznak, ég távoli zugán,
Bíbor alkonyatban ragyog a napsugár.
Haláltusát vív a Nap és Hold az égen,
Majd a Nap elmerül az éj tengerében.
 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton

Tisztelt Látogatók !kiss
Köszönöm,hogy olvassák verseimet, azonban fehívom
szíves figyelmüket,hogy csodaszép képekkel illusztrált
verseim vannak az Irodalmi Terasz júniusi oldalain.
Kérem tekintsék meg azokat is .
kiss

Tokaji Márton:99:
 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton

Tokaji Márton verse:

Képzetek.

Szépen feldíszitett hangulatban
az éjszaka csillagszekere lassan,
de biztosan jár.
Kopott kabátjában üldögél az éj,
Hold a kertiszékben vár.
A csendben botorkálnak az árnyak,
s ránk legyintenek az összetorlódó vágyak.
Érzem, hogy a mozdulatod belém fogódzik,
és nyitott ámúlatunkban csordogál a kéj.
A fényköré tekert erotikus mozdulatban,
a szemközti házak ablakában vetkőzik az éj.
A homályban nekünk feszülnek a képzetek,
félelmükben összeborulnak a fák,
s áldozva a sötétség Istenének,
hallgatjuk a milliónyi levél susogást.
 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton

Tokaji Márton verse:

Szirén.

Bezárt önzésed kebel várában,
a történéstelen élet a meghatározó.
Pedig ott állsz és vársz te csábító.
Gömbölyű csípőd vonalára és pőrén csillogó testedre,
hiába tapadnak férfi szemek.
Kemény ölednek Vénuszdomb sziluettje
nem kíván tőlük szerelmet.
Idő vigyázta formás alakodnak még modell korában
a mozdulata megmerevedett
kibontott hajad nem lobog,
kitárt karod még senkit nem ölelt,
ajkad néma, nem csókol és nem beszél.
Szemed közömbös káprázatában nem csillog a fény,
mert szoborként állsz egy park közepén,
s mindenkié vagy!
TE bronz Szirén.
 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton

Tokaji Márton verse:

Fényévek útjain.

Szomorú mélység sötét csend világából,
felszinre tör a szenvedély.
Jöjj ne félj!
A földön égig ér a kék,a büszkeség,
lelkünk világába behatol a fény,
andalító táncot lejt a szél,
s csendfelhőkön repül a remény,
míg a
szívünk tétován áll az örökkévalóság küszöbén.
Örömet sikolt a lélek,
szivünkben apró kis tüzek égnek.
Hiszed - e ? , hogy örökké tartanak a lángoló napok,
melyben a szív egy nagy dobbanás,
és ki nem alvószunyadó parázs.
Jöjj!, felejtsük el a tegnapot,
válaszunk magunknak csillagot.

A fényben az évek elégnek,
az időnek megkopik csillogó köntöse.
Az út szürkévé válik,
és ködbe búrkolózik életünk tere.
Őszbe borúl a hajnal, dér lepi a tájat és hajad,
fényévek útján száguld az élet,
de emléke mienk marad.
 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton

Tokaji Márton verse:

Emlékbe zárt idő

Megpróbáltatások színpada az élet,
a szárnyaló idő könyörtelen véled.
Hajladozó fák közt elhagyott lábnyomok,
kavicsos utakon suhanó hajnalok.
A bárány fellegek messzire repültek,
merengés tavában emlékek szépültek.
A föld vén tengelye veled együtt forog,
árnyékok és fények töltik be a napod.
A megőszült idő is nyugalmat keres,
a jövő számodra már csak ideiglenes.
Bölcsőtől a sírig az utadat járod,
a színes álmokat sehol nem találod.
Képzelet vásznára festett dolgos élet,
emberi tisztesség ez jutott tenéked.
Szeretet és jóság csillog a szemedben,
az ezerarcú világ sírdogál a csendben.
A sokszínű őszben értelmes az élet,
gyermeked-unokád szeret, tisztel téged.
A múlandó idő bezárt magányába,
az átélt emlékek kor múzeumába.
Pihenj meg e csendben,keress menedéket,
életed, éveid sok szépet regélnek.
Az elszórt könnyek nyomán sok-sok jóság terem,
kezed a kezemben pihenjen csendesen.

 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton verse:

Hibiszkuszi Álmok.

A csend pihen a karjaimban,
Hold az égen vánszorogva jár,
mint pásztor nézi a csillagokat,
hogy legel a nyáj.
Vonat zakatol a sötétben,
utazik rajta az éj.
Bújj hozzám és ölelj szorosan kedves ne félj!
Holdfényben fürdik az alvóváros,
varázsligetben dúdol a szél.
Oszlopos lámpa búrájában pislog a halovány fény.
Vágyom a dalra, az ölelésre a mézédes csókodra én.
Az ezeregy éj meséit véled átélni csoda regény.
Zsákmányul ejteni a gyönyörűséget
az édes szerelmi lényt.
Az éj ambrózia dereka köré fonni a férfi reményt.
Édes virágok illatában a vágy ösvényén taposni
hol fájdalom, gyönyör a vég.
Semmit nem bízni a véletlenre, elnyerni a szép nő kegyét.
Leszakítani a lótuszvirágot szirmaiból fonni fejkoszorút,
földi mennyé változtatni az életben a szomorút.
Hennával megfesteni ruházatod,
ajkad színéhez rágcsálni bételdiót.
Mesében illő borzongásban átélni az életvalót.
Betelni a gyönyör bájával, dédelgetni az ünnepi fényt,
telihold szerelmi köntösébe bújtatni a férfi erényt.
 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton verse:


Megfakult idő.

Rózsalehelet szárnyain lebeg a tavasz,
vidítja bájait kerteknek, mezőknek.
Keblemnek néma vágyai
bolyongva járják a hegytetőket.
Az illatos ifjúságnak csokraiban
hervadtan állnak a bánatok.

A siető évek tovatűntek,
most egyedül ébren álmodok.
Szívemnek kies tájain
a csalogány dala zengedez.
A boldogság messze jár tőlem
keblem csak puszta rengeteg.

Múlt és jelen lelkemben fészkel
a holnapok fénye sem ragyog.
Az élet színei megfakultak,
mint az örökzöld dallamok.


 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton verse:

Képzetek.

Szépen feldíszitett hangulatban
az éjszaka csillagszekere lassan,
de biztosan jár.
Kopott kabátjában üldögél az éj,
Hold a kertiszékben vár.
A csendben botorkálnak az árnyak,
s ránk legyintenek az összetorlódó vágyak.
Érzem, hogy a mozdulatod belém fogódzik,
és nyitott ámúlatunkban csordogál a kéj.
A fényköré tekert erotikus mozdulatban,
a szemközti házak ablakában vetkőzik az éj.
A homályban nekünk feszülnek a képzetek,
félelmükben összeborulnak a fák,
s áldozva a sötétség Istenének,
hallgatjuk a milliónyi levél susogást.

 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton verse:

Reinkarnáció

/újjászületés/

Keringve a világ körforgásában.
Hányszor voltál szeretőm, hitvesem
Miért szakít el a sors tőlem hiába,
ha visszatérsz, megfogod kezem.
Sokszor sétáltunk a csillagok között
együtt és külön, külön.
Már többször születtünk újjá mindketten
ezen a földrögön.
Ó, hogy megcsalt az élet bennünket,
s a szép eltünt, mint a Délibáb,
könnyezve koldultunk szerelmet,
mi nem volt más, mint ámítás.
Esküdve tettünk fogadalmat,
hogy csak te és senki más.
Gyötrődve vergődtünk álmainkban
és sírtuk át az éjszakát.
Eltemettük forró vágyainkat,
lelkünkben érezve, hogy vérzik szívűnk.
Hányszor lesz porrá a testünk,
ha az öröklétezésben mindig újjászületünk.
A világ szédítő körforgásában
keresve egymást szüntelen.
Élünk szenvedünk, térben és időben,
ha nem fogod kezem kedvesem.

 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton verse:



Merengő lélek.

Szemnek a tükrében fürdik a lélek,
árny mögé bújik a fényben az élet.
Térben terjedő esti harangszóban
közeleg a csend,
A lámpa félhomályában az ábrándos
képzelet mereng.
Rózsa ágyán pihenő Vénusz zenél, mint
kacér Szirén,
míg köntösének lágy szárnyaiba húzódik
az éj.
A világ csodáját kutatva keresem az
örűlni akarás illúzióját az életet.
Miközben az éjfélt ütő óra már holnapot
hírdetet
Emlékhalmazaim tündérszárnyakon repültek,
s a fájdalomban lángoló csodák lassan, langyos
álomba merültek.
A szabadságban sétáló tavasza élt bennem,
és az édes csendben
a kitárulkozó világ
magához ölelve fiává fogad.
Ember bízz, és légy önmagad!

 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton verse:

Örömóda.

Lélekzetedet érezve nekem feszül
a testedben bújtatott vágy,
S megfogódzom a gondolatodban, mozdúlatodban,
mely oly bársonyos lágy.
Testünk moccanásában belekarol a csend,
ajkunk ámulatában összeforr bennünk a világ,
szemeink összetorlódó homályában
tovább izzik a láng.
Az örökkévalóságban kitárulkozik
a felfedezésre váró idő
amíg az éj reánk szakadó pillanatában
botladozi a jövő.
Mágneses mezőjében vonz és taszít
éhes vallomásában a szenvedély,
s karjaink között pusztul el a simogató
mozdulatokat is túlélő éj.
Az élet mézédes ritmusában, felbomlik a tér,
és magasba repül a lélek,
magához ölel a föld, és élek!
A darabjaira hullt csókjaink és az eltaposott évek
velünk együtt vesznek el,
múltunknak gomolygó ködében.

 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton verse:

<i>Emberi lét.

Örzöm a lobogó láng régi
parazsát szívemben.

A mosolyt, mely arcodon ült és
szemedben csillogott.

A csodás kábult mese világ
szétfolyt ereimben.

Mint szikrázó égbolt fényében
pihenő csillagok.

Érintésed villámütésként
járta át a testem.

Ujra álmodhattam a csókok
forró édes tüzét.

Az emberi lét mámorában
ujjá születhettem.

Érezhettem a pillanatnak
sugárzó melegét.
<iframe style="border: 2px inset ; width: 540px; height: 250px;" tabindex="1" id="vB_Editor_001_iframe"></iframe>
</i>
 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton verse:


Szárnyaló képzelet

Csak teveled élni
mában holnapokban.

Szerelmet idézni
elhangzó szavakban

Lágyan érinteni
bőrödnek bársonyát.

Szüntelenűl nézni
arcodnak mosolyát.

Átölelni karcsú,
ringó derekadat.

Számmal érzékelni
édes csókjaidat.

Földi boldogságnak
végtelenségében.

Elmúlni elégni
szerelmünk tüzében.

 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton verse:

Hortobágy.

A nyári égbolton lebegő délibáb,
Fehér szíkes földön természeti csodák.
Zöldellő mezőben a sok színes virág,
Ásító gémeskút és delelő gulyák.

Könnyű barázdát szánt felhők között a szél,
A Hortobágy fölött az alkonypírja kél.
Szágúldó paripák a vörös ég alatt,
Fekete táltosként röpűlve vágtatnak.

Elcsendesül minden a kis ligetekben,
Vén öreg tanyák is pihennek a csendben
Az ég sátra alatt alszik már az élet,
Béka, tücsökzene hirdeti a létet.

Felvonul az ősz is tarka ruhájában,
Szétnéz a nagymezőn puskaropogásban.
Eső permetez a szürke, szálló ködben,
Vadludak vonulnak énekelnek rendben.

Majd befagy a síkság, dühöng a téli szél,
A Nap is szendereg oly fáradt fel sem kél.
Hallom a pusztának alvó suttogását,
Láttam a Hortobágy létező csodáját.

 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton verse:

Valóság fényében.

Ölelj át a sejtelmes csendben,
az idő úgyis tovarepít.
Kérlek ne várj sokáig, mert a
napfény minket is elvakít.
Eljátszottuk az érzelmeinket
álmunk már hervadtan hever.
Csalókán csillogó kusza
vágyainkat a szél porként kever.
A szomorúságom fényében
lelkembe fészkel a fájdalom.
Békét teremt a messze hajnal
de én mindig rólad álmodom.
Szikrázó képzelet valójában,
itt állsz előttem kedvesem.
A felkelő Nap ezüst fényében,
karod átölel csendesen.

 

Tokaji Márton

Állandó Tag
Állandó Tag
Tokaji Márton verse:

Lehet - e még...?!

Lehet - e még...?!
Fürdeni az ezüstös őszben,
Beszívni a virágok illatát.
Sétálva az erdei úton,
Hallgatni a madarak dalát.

Lehet -e még...?!
Értelme a létnek,
Ha elrohant az időszekér.
A boldogság pillanata,
Időnként úgyis visszatér.

Lehet -e még...?!
Virágot szedni a réten,
Hisz egy szál már úgyis elég.
Csokorba nem lehet kötni,
Az ezüstös ősz leheletét.

Lehet-e még...?!
Felhőt kergetni az égen,
Gondolatban repülni messze még.
Visszatérni az elmúlt ifjúsághoz,
Mely messzire tünt már rég.

Lehet -e még...?!
Élni sokáig, amíg az óra jár
Álmodozni jelenről, jövőről.
Ó lehet még, mert itt a nyár.
 
Oldal tetejére