Tomaji Attila

Akaratlan is

Mint ki más arcát lesve
veszi csak észre
közelítő halálát,
s más arc ráncait
simítva végig
érti meg saját árkait,
mint ki tudja,
szíve mögött csönd van és árnyék van,
de ott lapul a világ
a szíve mögötti árnyékban:
így vagyok veled én, szerelmem.

Behúzott függöny mögött élek,
ülök a sötétben napokig,
s nézlek bennem téged.

Zongorázol vagy halkan beszélsz,
hogy feledjem, mit nem lehet,
a kettős halált,
hisz megszületett már, ki eltemet,
s akaratlan is,
velem temeti emlékedet.
 

Hasonló témák

Oldal tetejére