Kösz a linkeket. Érdekes volt elolvasni, különösen a második tetszett.A magyarázat itt taláható
http://canadahun.com/temak/ufo-k-földönkívüliek-ii.30313/page-63
és itt is
http://www.amusingplanet.com/2010/12/how-military-hid-lockheed-burbank.html
UFO-k földönkívüliek II
- Téma inditó kinek
- Kezdés dátuma
- Státusza
Állítólag a földönkívüliek karantén alatt tarják a Földet.
Azt mondják, az ISS -en több UFO dokkol, mint a Földről indított űrhajók.....
én véleményem szerint az UFO-k az ie 3000 - 4000 között látogatták meg a földünket és valószínű ezért is vannak utalások rájuk a kora ókori népek által fent maradt leleteken, a piramis szerű építmények is valószínű az ő elgondolásukból fakadtak de valami oknál fogva csak magára hagyták az embereket és a kísérleteik abba maradtak rajtunk vagyis az akkori embereken, lehet nem voltunk számukra potenciál semmilyen szinten vagy váratlan esemény szakította meg számításaikat. 
Egy aszteroida repül a Föld felé rajta egy fekete piramissal
A NEOSSat kanadai műhold egy titokzatos tárgyat fényképezett le a 101.955 (1999 RQ36) aszteroidán. A képen az objektum négy oldala és lapos teteje látható, más szóval ez egy piramis.
A piramis egyik oldalán négyszög alakú folt látható. Az ufologusok feltételezik, hogy ez egy ablak. Szerintük a piramis nem más, mint egy jármű.
A feltételezést az támasztja alá, hogy a piramis és az aszteroida más területei színekben jelentősen eltérnek egymástól. Az aszteroida a Föld felé tart, és 2182-ben közelíti meg bolygónkat.
A NASA úgy véli, hogy ez a kozmikus test az egyik legveszélyesebb bolygónk számára.
http://paranormal.hu/?p=135852#more-135852
Hú ez nagyon emlékeztet az 5-dik elem című filmre. Ott is egy fekete bolygó közelítette meg a földet, és csak a szeretet erejével lehetett legyőzni. Hiába bombázták bármivel, csak növelték, a gyenge szeretet meg letudta győzni.
Legyen nagyon szép, és vidám napotok!
Sok szeretettel Erzsi.
Legyen nagyon szép, és vidám napotok!
Sok szeretettel Erzsi.
Most találtam:
Egy nagyon érdekes esetet olvastam, amiről még sosem hallottam és szerintem igen különleges!
1992 aug.9.-én. 4 kis gyereket raboltak el az idegenek, amikor is az űrhajóba "szippantották"őket. Az esetnek fél tucat tanúja volt, akik nem isme...rték egymást.
A gyerekek akkor tűntek el, mikor odakint játszottak.
A 8 éves Maria Molero-t, a nővérét 6 éves Emmát, és a két fiú testvérüket Geroge és a Carlost, akik 5 és 3 évesek voltak.
A gyerekek HÁROM napra eltűntek, a rendőrség mindenhol kereste őket. Az egyik katonai szóvivő azt jelentette, hogy az ufót jelezték a radarok, de a gyerekeket még csak most kérdezik ki. A sajtó és a kutatók felkeresték a hadsereget, de nem voltak hajlandóak nyilatkozni többet. A rendőrség lezárta az ügyet, mert a gyerekek meglettek.
A gyerekek csak pár szót szóltak és ez a legérdekesebb:
Ugyanis ők NEM tudták, hogy földönkívüliek vitték el őket: Mélyen vallásosak voltak és azt hitték a Jóistennel és az angyalaikkal vannak!
Maria:" Egy nagy aranyhajó felvitt minket az égbe. A Jó Isten vezette. Arany ruhája volt, a haja pedig ezüstösen csillogott. Laiarnak nevezte magát és megmutatta nekünk a Holdat, és más helyeket az égben, melyekre azt mondta, hogy távoli csillagok."
Jorge: "Meg "karmolta" az arcunkat egy kis pálcával és tűvel szurkált, de nem fájt!!"
Emma:" Mutatott nekünk hálószobákat, olyan jó puhák é lágyak voltak ott az ágyak, amik magasak is voltak."
Carlos:" Millióféle kapcsolók és fények voltak ott. Az Úr viccesen nézett ki, mert nagy feje volt és óriási szeme. Nem ilyennek képzeltem el. De Ő a mi barátunk!".
És ha még nem lenne elég: a gyerekeken tényleg látszódtak furcsa nyomok, mindegyikükön azonos helyen!
Egy nagyon érdekes esetet olvastam, amiről még sosem hallottam és szerintem igen különleges!
1992 aug.9.-én. 4 kis gyereket raboltak el az idegenek, amikor is az űrhajóba "szippantották"őket. Az esetnek fél tucat tanúja volt, akik nem isme...rték egymást.
A gyerekek akkor tűntek el, mikor odakint játszottak.
A 8 éves Maria Molero-t, a nővérét 6 éves Emmát, és a két fiú testvérüket Geroge és a Carlost, akik 5 és 3 évesek voltak.
A gyerekek HÁROM napra eltűntek, a rendőrség mindenhol kereste őket. Az egyik katonai szóvivő azt jelentette, hogy az ufót jelezték a radarok, de a gyerekeket még csak most kérdezik ki. A sajtó és a kutatók felkeresték a hadsereget, de nem voltak hajlandóak nyilatkozni többet. A rendőrség lezárta az ügyet, mert a gyerekek meglettek.
A gyerekek csak pár szót szóltak és ez a legérdekesebb:
Ugyanis ők NEM tudták, hogy földönkívüliek vitték el őket: Mélyen vallásosak voltak és azt hitték a Jóistennel és az angyalaikkal vannak!
Maria:" Egy nagy aranyhajó felvitt minket az égbe. A Jó Isten vezette. Arany ruhája volt, a haja pedig ezüstösen csillogott. Laiarnak nevezte magát és megmutatta nekünk a Holdat, és más helyeket az égben, melyekre azt mondta, hogy távoli csillagok."
Jorge: "Meg "karmolta" az arcunkat egy kis pálcával és tűvel szurkált, de nem fájt!!"
Emma:" Mutatott nekünk hálószobákat, olyan jó puhák é lágyak voltak ott az ágyak, amik magasak is voltak."
Carlos:" Millióféle kapcsolók és fények voltak ott. Az Úr viccesen nézett ki, mert nagy feje volt és óriási szeme. Nem ilyennek képzeltem el. De Ő a mi barátunk!".
És ha még nem lenne elég: a gyerekeken tényleg látszódtak furcsa nyomok, mindegyikükön azonos helyen!
Sajnos a hozzászólásaitok azt bizonyítják, hogy az intuíciótok vagy még nem elég fejlett vagy nem tartoztok a szíriuszi (lelki) magyarság közé, mert ha igen, akkor egyből felismertétek volna az üzenetek helyességét, igazságát és nagyszerűségét. És az, hogy senki nem volt eddig itt ebben a fórumtémában, aki felismerte volna ezt, és nem ócsárolja Leonárdot, az még szomorúbb.
De átadom a szót annak, aki sokkal jártasabb a témában és tiszta vizet önt a pohárba:
Felemelkedés a nibirui magyar tanítás fényében 1. rész
http://www.spiritufo.ditro.hu/valod...elemelkedes-a-nibirui-magyar-tanitas-fenyeben
Felemelkedés a nibirui magyar tanítás fényében 2. rész
http://www.spiritufo.ditro.hu/valod...edes-a-nibirui-magyar-tanitas-fenyeben-2-resz
A nyugati minták szerint folytatott ezotériának a vége
http://www.spiritufo.ditro.hu/valod...mintak-szerinti-folytatott-ezoterianak-a-vege
Kedves Alert forumtars, koszonjuk a csatolasokat, amirol sohasem tudom meg, hogy a nibiru es a magyrsagnak mi koze van egymashoz mert a Kaspersky virus irtom azonnal kimutatta, hogy a csatolasodban Trojai Virus van.
Ha azt mondom menny a francba akkor megsertelek?
Azt tapasztalom internetesen oldalakon, hogy nagy a helyezkedési vágy a vallásokban. Amióta a Vatikánból is elhangzott a lehetősége olyan lényekkel való találkozásnak, amelyek mások, mint mi, aztán a tibeti láma saját maga is elmondta, hogy ez meg fog történni - erről videó is van a YT-on - azóta különböző blogok indultak, ahol azzal győzködik az embereket, hogy ők nem idegen világokból érkező entitások, hanem démonok!
Persze, szerintük az ilyenektől úgy lehet megszabadulni, ha éppen annak az istenségnek a nevét hívjuk segítségül, amelyikhez a blogok gazdái tartoznak. Aki nem így tesz, azt elviszi az ördög...
A civil életben meg folyik a felkészítés ezerrel. A kedves kis E.T. filmek eltűntek és a gonosz támadók ellen kell védekeznie az embereknek, akiket természetesen egy amerikai szuperhős, jó esetben az Elnök ment meg!
A célzott műsor, az "Ősi idegenek" sorozat meg a minap áttért konkrét esetek bemutatására, az olyanokra, ahol legutóbb az amerikai haditengerészet archívumait használták fel. Leesett az állam, amikor vasárnap este megnéztem a filmet. Például olyan esetről volt szó, amikor egy a vízben 240 mérföldes sebességgel 8000 méter mélységben haladó azonosítatlan tárgyat láttak akkor, amikor a legmodernebb amerikai tengeralattjáró is legfeljebb 7-800 méterre tudott merülni és sokkal lassabban haladt.Szóval valami készülődik és a vallások szeretnének belőle győztesen kikerülni, ez még nem is aggaszt annyira, mint az, hogy ellenséget csinálnak belőlük. Persze lehet, hogy ellenségek, de ha így lenne, akkor az ő technikájukkal már régen elpusztíthattak volna bennünket. Ebben a videóban elmesélnek egy jól dokumentált esetet, amiben az a férfi (pszichiáter), akivel történt azt mondja, hogy az ellenség nem az idegenek, hanem azok, akik nem akarják, hogy az emberiség tudjon róluk.
Kedves Kyra!
Teljesen egyetértek az elmondottakal, de mint ebben a duális világban, a földönkívüliek között is vannak jók, és rosszak is. Csak az a sajnálatos, hogy a médiában általában a rosszakat (sárkányemberek, hüllő emberek, kis szürkék, stb.) ráncigálják elő, a jókról (szíriusziak, plejádiak, stb.) elfeledkeznek. Pedig ők is léteznek, és segítenek, védenek bennünket, már ha hagyjuk...
Legyen nagyon szép, és vidám napod!
Sok szeretettel Erzsi.
Teljesen egyetértek az elmondottakal, de mint ebben a duális világban, a földönkívüliek között is vannak jók, és rosszak is. Csak az a sajnálatos, hogy a médiában általában a rosszakat (sárkányemberek, hüllő emberek, kis szürkék, stb.) ráncigálják elő, a jókról (szíriusziak, plejádiak, stb.) elfeledkeznek. Pedig ők is léteznek, és segítenek, védenek bennünket, már ha hagyjuk...
Legyen nagyon szép, és vidám napod!
Sok szeretettel Erzsi.
IDEGEN ROVAROK
Prusi 2014.06.28. 06:37
Több ezer megdöbbentő röntgenfelvétel bizonyítja az eltérítettek szervezetébe ültetett implantátumok létezését, amelyek vélhetően az emberi test működéséről, cselekedeteinkről és szokásainkról továbbítanak értékes információkat a földönkívüliek számára. Ennek ellenére kevesen gondolnak arra, hogy a Földet ellenőrzés alatt tartó idegen fajok a miniatürizálás más formáit is felhasználhatják az emberiség megfigyelésére. Pedig a megoldást – ezúttal szó szerint – talán éppen a szárnyaló fantázia jelentheti!
Az UFO-kutatók napról napra több bizonyítékkal – és még több feltételezéssel – szolgálnak arra vonatkozóan, hogy a bolygónkat évezredek óta látogató idegen civilizációk akkor is folyamatosan szemmel tartják az emberiséget, amikor már-már elképzelhetetlen távolságra – akár több ezer vagy millió fényévre – tartózkodnak a Földtől. Egyesek szerint a világűrben keringő szondák segítségével figyelnek bennünket, mások szerint emberi alakot öltve vegyülnek el közöttünk, míg megint mások azt vallják, hogy az ellenőrzés leghatékonyabb módszere a tudatmanipuláció vagy az implantátumok beültetése. Pedig az információgyűjtés ennél egyszerűbb és eredményesebb módon is megvalósulhat: például olyan miniatűr szerkezetek közvetítésével, amelyeket az idegenek földi rovarokba – avagy mesterséges utánzatokba – operálnak be, és sokkal észrevétlenebb megfigyelést tesznek lehetővé, mint a bőr alá helyezett, könnyen felfedezhető és eltávolítható implantátumok.
A rovarszerű földönkívüliek „inváziója” már több mint másfél évszázaddal ezelőtt élénken foglalkoztatta az emberek fantáziáját. Egy 1835-ben megjelent „tudományos elmélkedés” például azt a lehetőséget vetette fel, hogy „néhány évtized múlva már elkészülhetnek az első távcsövek a Hold rovartanának tanulmányozására”. A parányi holdlakók vizsgálatára természetesen azóta sem került sor, de a „holdbéli rovarcsordák” bizony sokáig nem hagyták nyugodni a korabeli csillagásztársadalmat. Az apró termetű földönkívüliekre vonatkozó elképzelés tehát egyáltalán nem új keletű, de valódi bizonyítékokkal csak a 20. század szolgálhatott a kis teremtmények létezésére. A közelmúltban amerikai és orosz UFO-kutatók által nyilvánosságra hozott felvételek olyan különös, gyaníthatóan nem földi lényeket ábrázolnak, amelyek mérete nem haladta meg a néhány centimétert, sőt, a legkisebb még a négy milliméteres átmérőt sem érte el.
A becslések szerint mintegy 30 millió rovarfaj él a Földön, de eddig csupán 700 ezer fajt határoztak meg, ráadásul több ezer változatot mindössze egyetlen példány alapján ismer a tudomány. Ez bizonyára nyomós érv lehet az ismeretlenség jótékony homályába burkolózó idegenek számára, akik a teljesen észrevehetetlen rovarszondákat nemcsak a környezet változásainak érzékelésére, hanem a közelben tartózkodó emberek gondolatainak vételére és továbbítására is beprogramozhatják. S amikor tavasztól őszig alig tudjuk esténként nyitva tartani a lakás ablakait a hívatlan „szárnyas látogatóktól”, vagy amikor megannyi repülő, mászó, csípő és szúró rovar között sétálunk az erdőben – vajon ki gondolna arra, hogy közöttük is akadhatnak földönkívüli megfigyelők?
A szakértők többsége nem kételkedik abban, hogy néhány évtizeden belül az emberiség is létrehozza a gondolkodó gépeket: a távoli bolygókat vagy a környező csillagokat ugyanis célszerű először intelligens robotszondákkal felderíteni, amelyeknek rendkívüli önállóságra, rugalmasságra, és adott esetben szaporodási képességre is szükségük lehet. Az idegen égitestek tanulmányozására pedig mi sem alkalmasabb a szemmel alig látható, néhány centiméter átmérőjű szondáknál, amelyek célja elsősorban a felderítés és az élővilág megfigyelése, de soha nem „süllyednek le” odáig, hogy felvegyék a kapcsolatot egy ismeretlen civilizáció képviselőivel.
PRUSINSZKI ISTVÁN
EREDETILEG MEGJELENT
A HIHETETLEN! MAGAZIN 2009. ÁPRILISI SZÁMÁBAN
Prusi 2014.06.28. 06:37
Több ezer megdöbbentő röntgenfelvétel bizonyítja az eltérítettek szervezetébe ültetett implantátumok létezését, amelyek vélhetően az emberi test működéséről, cselekedeteinkről és szokásainkról továbbítanak értékes információkat a földönkívüliek számára. Ennek ellenére kevesen gondolnak arra, hogy a Földet ellenőrzés alatt tartó idegen fajok a miniatürizálás más formáit is felhasználhatják az emberiség megfigyelésére. Pedig a megoldást – ezúttal szó szerint – talán éppen a szárnyaló fantázia jelentheti!
Az UFO-kutatók napról napra több bizonyítékkal – és még több feltételezéssel – szolgálnak arra vonatkozóan, hogy a bolygónkat évezredek óta látogató idegen civilizációk akkor is folyamatosan szemmel tartják az emberiséget, amikor már-már elképzelhetetlen távolságra – akár több ezer vagy millió fényévre – tartózkodnak a Földtől. Egyesek szerint a világűrben keringő szondák segítségével figyelnek bennünket, mások szerint emberi alakot öltve vegyülnek el közöttünk, míg megint mások azt vallják, hogy az ellenőrzés leghatékonyabb módszere a tudatmanipuláció vagy az implantátumok beültetése. Pedig az információgyűjtés ennél egyszerűbb és eredményesebb módon is megvalósulhat: például olyan miniatűr szerkezetek közvetítésével, amelyeket az idegenek földi rovarokba – avagy mesterséges utánzatokba – operálnak be, és sokkal észrevétlenebb megfigyelést tesznek lehetővé, mint a bőr alá helyezett, könnyen felfedezhető és eltávolítható implantátumok.
A rovarszerű földönkívüliek „inváziója” már több mint másfél évszázaddal ezelőtt élénken foglalkoztatta az emberek fantáziáját. Egy 1835-ben megjelent „tudományos elmélkedés” például azt a lehetőséget vetette fel, hogy „néhány évtized múlva már elkészülhetnek az első távcsövek a Hold rovartanának tanulmányozására”. A parányi holdlakók vizsgálatára természetesen azóta sem került sor, de a „holdbéli rovarcsordák” bizony sokáig nem hagyták nyugodni a korabeli csillagásztársadalmat. Az apró termetű földönkívüliekre vonatkozó elképzelés tehát egyáltalán nem új keletű, de valódi bizonyítékokkal csak a 20. század szolgálhatott a kis teremtmények létezésére. A közelmúltban amerikai és orosz UFO-kutatók által nyilvánosságra hozott felvételek olyan különös, gyaníthatóan nem földi lényeket ábrázolnak, amelyek mérete nem haladta meg a néhány centimétert, sőt, a legkisebb még a négy milliméteres átmérőt sem érte el.
A becslések szerint mintegy 30 millió rovarfaj él a Földön, de eddig csupán 700 ezer fajt határoztak meg, ráadásul több ezer változatot mindössze egyetlen példány alapján ismer a tudomány. Ez bizonyára nyomós érv lehet az ismeretlenség jótékony homályába burkolózó idegenek számára, akik a teljesen észrevehetetlen rovarszondákat nemcsak a környezet változásainak érzékelésére, hanem a közelben tartózkodó emberek gondolatainak vételére és továbbítására is beprogramozhatják. S amikor tavasztól őszig alig tudjuk esténként nyitva tartani a lakás ablakait a hívatlan „szárnyas látogatóktól”, vagy amikor megannyi repülő, mászó, csípő és szúró rovar között sétálunk az erdőben – vajon ki gondolna arra, hogy közöttük is akadhatnak földönkívüli megfigyelők?
A szakértők többsége nem kételkedik abban, hogy néhány évtizeden belül az emberiség is létrehozza a gondolkodó gépeket: a távoli bolygókat vagy a környező csillagokat ugyanis célszerű először intelligens robotszondákkal felderíteni, amelyeknek rendkívüli önállóságra, rugalmasságra, és adott esetben szaporodási képességre is szükségük lehet. Az idegen égitestek tanulmányozására pedig mi sem alkalmasabb a szemmel alig látható, néhány centiméter átmérőjű szondáknál, amelyek célja elsősorban a felderítés és az élővilág megfigyelése, de soha nem „süllyednek le” odáig, hogy felvegyék a kapcsolatot egy ismeretlen civilizáció képviselőivel.
PRUSINSZKI ISTVÁN
EREDETILEG MEGJELENT
A HIHETETLEN! MAGAZIN 2009. ÁPRILISI SZÁMÁBAN
KOZMIKUS KÉMKEDÉS.
Prusi 2013.04.27. 18:38
Az elmúlt ötven évben megszámlálhatatlan műholdnak és űreszköznek veszett nyoma rejtélyes körülmények között. Ezzel párhuzamosan egyre több olyan mesterséges holdat mérnek be a világűrben, amelyek gyártóiról és felbocsátóiról semmilyen adat nem áll rendelkezésre. Elképzelhető, hogy nem is emberek állították őket Föld körüli pályára? S talán a megmagyarázhatatlan eltűnésekért felelős „személyeket” sem feltétlenül a Földön kellene keresni?
Az első világűrbe indított szerkezet, a Szputnyik–1 felbocsátása, 1957. október 4. óta több ezer mesterséges holdat állítottak pályára a Föld körül. Az évről évre sokasodó szatellitek mellett a kiszolgált űreszközök is kitartóan keringenek a kozmoszban. A Földet lassan olyan gyűrű veszi körül, mint a Szaturnuszt, azzal a különbséggel, hogy nem jégből és kődarabokból, hanem emberi kéz alkotta szerkezetekből és roncsokból áll. Az Észak-amerikai Légvédelmi Parancsnokság, a NORAD adatai szerint az űrverseny kezdete óta legalább 20 ezer, öt centiméternél nagyobb objektum került Föld körüli pályára, de az „űrszemét” nagy része továbbra is azonosításra vár. Nem meglepő tehát, hogy a folyamatosan szélesedő „Föld-gyűrű” újabb és újabb rejtélyeket tartogat a földi megfigyelőállomások személyzete, a világűrt pásztázó csillagászok, és nem utolsósorban az érdeklődő UFO-kutatók számára.
Rejtélyes szerkezetek
Az 1950-es években kibontakozó hidegháborús feszültséget és technológiai versenyfutást csak tovább erősítette az egész világon tapasztalt UFO-invázió, amely mind az Egyesült Államok, mind a Szovjetunió politikai és katonai vezetését félelemmel és aggodalommal töltötte el. Érthető, hogy mindkét nagyhatalom éberen figyelte légterét, a világűrt meg az egyre gyarapodó űreszközöket, és a legapróbb gyanús tárgy felbukkanása is teljes riadókészültséget eredményezett. Éppen ezért, a kölcsönös titkolózásból és félretájékoztatásból adódó gyanakvás jegyében már az űrkorszak kezdetén nemzetközi kötelezettséggé tették az űrtevékenységnek minősülő rakétaindítások bejelentését, hiszen az Egyesült Államok és a Szovjetunió egyaránt attól tartott, hogy a szembenálló fél észrevétlenül tömegpusztító fegyvereket bocsát Föld körüli pályára.
Nem nehéz elképzelni, hogy a kiélezett konfliktus kellős közepén, 1960 februárjában mekkora riadalmat okozott az amerikai légvédelmi központ bejelentése, amely szerint a radarok egy hatalmas méretű, azonosítatlan objektumot észleltek a Föld körül. A NORAD által megfigyelt űreszköz poláris pályán – vagyis a Föld forgására merőlegesen – körözött, szemben az Egyenlítővel 65 fokos szöget bezáró szovjet műholdakkal. A számítások alapján az objektum súlya meghaladta a 15 tonnát, így fizikai paraméterei sem egyeztek a kor műszaki lehetőségeivel. A titokzatos tárgy három héttel később váratlanul eltűnt a radarokról. Mint utóbb kiderült, a szovjet légvédelem is észlelte a különös „műholdat”, de az azonosítására tett kísérlet szintén kudarcba fulladt. Fél évvel később, 1960 szeptemberében New York felett többször is lefényképeztek egy vörös fényű objektumot, amely két héten keresztül rendszeresen megjelent. Az ismeretlen tárgy az akkoriban fellőtt szatellitek keringési irányával ellentétesen, keletről nyugatra repült, és legalább háromszor olyan nagy volt, mint a korábban felbocsátott Echo–1 kommunikációs műhold. Az amerikai kormány vizsgálóbizottságot állított fel a rejtélyes űreszközök eredetének kiderítésére, de a kutatás – a hivatalos álláspont szerint – nem járt sikerrel.
Az űrverseny „hőskorában” nem csupán a földi radarok, hanem az űrhajósok is számos alkalommal figyeltek meg azonosítatlan műholdakat. Gordon Cooper amerikai asztronauta 1963. május 15-én pillantott meg egy keletről nyugatra haladó szerkezetet, amit egy ausztrál radarállomás is észlelt. A NASA ennek ellenére azzal magyarázta az esetet, hogy az űrhajós a kabinjában fellépő széndioxid-szivárgás miatt hallucinált. Ed White, az első amerikai űrséta végrehajtója és társa, James McDivitt 1965. június 3-án a Gemini–4 űrhajó közelében fényképeket is készített egy kiálló karokkal rendelkező, fémes színű tárgyról, de a felvételeket nem hozhatták nyilvánosságra. Az amerikai űrhivatal szerint a két pilóta a Pegasus műholdat látta, pedig a szatellit akkor több mint ezer kilométerrel távolabb tartózkodott. 1965. december 10-én a Gemini–7 két pilótája, Frank Borman és James Lovell vett észre egy azonosítatlan űreszközt, amely a NASA közleménye alapján egy felrobbant rakéta darabja volt. A légierő azonban kategorikusan cáfolta, hogy az adott időpontban bármilyen rakétatesztet végzett volna.
Globális blokád
Napjainkban már több, egymástól független adatbázisban is hozzáférhető az 1957 óta fellőtt összes műhold és űreszköz indítási és pályaadata. Az egyre fejlettebb számítógépes rendszer ellenére több alkalommal is előfordult, hogy az amerikai űrvédelmi központ olyan mesterséges égitesteket fedezett fel a Föld körül, amelyek egyetlen indítási listában sem szerepelnek. Elképzelhető, hogy a titokzatos szerkezetek felbocsátása még kémműholdak figyelmét is elkerülte? Esetleg egy-egy ország szándékosan téves adatokat közölt, és a valóságban teljesen más pályára állította a szatelliteket, rendszeresen kijátszva a világméretű megfigyelőhálózatot? Nos, mivel ennek meglehetősen kevés a valószínűsége, talán nem kizárólag a Földön kellene keresni a „tetteseket”…
Kétségtelen, hogy a bolygónkat körülvevő gigantikus törmeléktömegben akár több száz idegen szerkezet is észrevétlenül elrejtőzhet. Ennek előnye, hogy egyszerűen tarthatják a kapcsolatot a bolygónkon létesített bázisaik között, illetve űrhajóikkal és a Naprendszerben megbújó támaszpontjaikkal. A műholdakra „tapasztott” – vagy azokkal megtévesztően azonos pályán mozgó – kémszondák segítségével pedig nem csupán a földi élővilágot tarthatják folyamatos megfigyelés alatt, hanem a távközlést, a telekommunikációt, valamint a számítógépes adatforgalmat is tanulmányozhatják, és természetesen a világűrből érkező rádiójelektől, más civilizációk adásaitól is elzárhatják az emberiséget – így észrevétlenül „globális blokád” és ellenőrzés alá vonhatják az egész Földet.
Égi útonállók
A különös műholdak felbukkanása mellett a korábban felbocsátott, ismert pályán keringő szatellitek megmagyarázhatatlan eltűnéseiről is rendszeresen tudósít a média az űrverseny kezdete óta, de az eltitkolt esetek száma nagyságrendekkel több lehet. 1979. december 7-én a Satcom–3 nevű távközlési műholdnak veszett nyoma rejtélyes körülmények között. Robert Berry kaliforniai fejlesztőmérnök szerint még a NASA sem tudja, hogyan tűnhetett a húszmillió dolláros berendezés, amellyel teljesen váratlanul szakadt meg az összeköttetés. „A NORAD 40 ezer kilométeres magasságban is megtalálna egy focilabdát, de ebben az esetben nem volt mit megtalálni” – tette hozzá a szakember, aki meggyőződéssel állítja, hogy a szerkezetet az idegenek „rabolták el” alaposabb tanulmányozás céljából. Feltehetően hasonló sorsra jutott az 1993. október 5-én felbocsátott Landsat–6 műhold is, amely a hivatalos álláspont szerint a tengerbe zuhant, de egyetlen alkatrészét sem találták meg. Szintén rejtély övezi a 2000. december 27-én fellőtt Ciklon–3 orosz hordozórakéta végzetes útját is, amely hat darab műholdat helyezett volna Föld körüli pályára, de a kilövés után megszakadt vele a kapcsolat.
A nyilvánosságra került adatok alapján az Egyesült Államok az elmúlt két évtizedben legalább tíz szupertitkos kémműholdat „veszített el” a világűrben. Az AFP–731 jelű szatellit éppen az Öböl-háború kitörésének napjaiban tűnt el a radarok képernyőiről. Néhány szakértő azt hitte, hogy egyszerűen átirányították egy másik pályára, de soha többé nem bukkantak a nyomára. Legutóbb 2006. december 14-én veszett nyoma egy amerikai kísérleti kémműholdnak: az L–21 kódnevű, több százmillió dollárt érő szatellittel állítólag meglehetősen gyanús körülmények között szakadt meg a kapcsolat. Vajon ezúttal is a rejtélyes „égi útonállók” kaparintottak meg egy újabb szigorúan titkos szerkezetet?
PRUSINSZKI ISTVÁN
EREDETILEG MEGJELENT
A HIHETETLEN! MAGAZIN 2009. JÚLIUSI SZÁMÁBAN
Űrhajóroncs a Föld körül?
A szovjet sajtó 1979-ben számolt be arról a szenzációs felfedezésről, amely szerint egy idegen űrhajó roncsaira bukkantak a Föld körül. A megdöbbentő bejelentés valóságtartalmát később több amerikai szakember is megerősítette. A számítások alapján a kétezer kilométeres magasságban keringő, bizonyíthatóan nem földi és nem természetes eredetű objektum eredetileg hatvan méter hosszú és harminc méter széles lehetett. A szovjet és az amerikai vizsgálat egyaránt 1955. december 18-át jelölte meg a rejtélyes robbanás dátumaként, amely két évvel az első földi kozmikus eszköz fellövése előtt történt. A NASA állítólag nem zárkózott el attól, hogy összegyűjtsék az azonosítatlan szerkezet maradványait, de a feltételezett idegen űrhajó további sorsáról azóta sem közöltek információt.
Prusi 2013.04.27. 18:38
Az elmúlt ötven évben megszámlálhatatlan műholdnak és űreszköznek veszett nyoma rejtélyes körülmények között. Ezzel párhuzamosan egyre több olyan mesterséges holdat mérnek be a világűrben, amelyek gyártóiról és felbocsátóiról semmilyen adat nem áll rendelkezésre. Elképzelhető, hogy nem is emberek állították őket Föld körüli pályára? S talán a megmagyarázhatatlan eltűnésekért felelős „személyeket” sem feltétlenül a Földön kellene keresni?
Az első világűrbe indított szerkezet, a Szputnyik–1 felbocsátása, 1957. október 4. óta több ezer mesterséges holdat állítottak pályára a Föld körül. Az évről évre sokasodó szatellitek mellett a kiszolgált űreszközök is kitartóan keringenek a kozmoszban. A Földet lassan olyan gyűrű veszi körül, mint a Szaturnuszt, azzal a különbséggel, hogy nem jégből és kődarabokból, hanem emberi kéz alkotta szerkezetekből és roncsokból áll. Az Észak-amerikai Légvédelmi Parancsnokság, a NORAD adatai szerint az űrverseny kezdete óta legalább 20 ezer, öt centiméternél nagyobb objektum került Föld körüli pályára, de az „űrszemét” nagy része továbbra is azonosításra vár. Nem meglepő tehát, hogy a folyamatosan szélesedő „Föld-gyűrű” újabb és újabb rejtélyeket tartogat a földi megfigyelőállomások személyzete, a világűrt pásztázó csillagászok, és nem utolsósorban az érdeklődő UFO-kutatók számára.
Rejtélyes szerkezetek
Az 1950-es években kibontakozó hidegháborús feszültséget és technológiai versenyfutást csak tovább erősítette az egész világon tapasztalt UFO-invázió, amely mind az Egyesült Államok, mind a Szovjetunió politikai és katonai vezetését félelemmel és aggodalommal töltötte el. Érthető, hogy mindkét nagyhatalom éberen figyelte légterét, a világűrt meg az egyre gyarapodó űreszközöket, és a legapróbb gyanús tárgy felbukkanása is teljes riadókészültséget eredményezett. Éppen ezért, a kölcsönös titkolózásból és félretájékoztatásból adódó gyanakvás jegyében már az űrkorszak kezdetén nemzetközi kötelezettséggé tették az űrtevékenységnek minősülő rakétaindítások bejelentését, hiszen az Egyesült Államok és a Szovjetunió egyaránt attól tartott, hogy a szembenálló fél észrevétlenül tömegpusztító fegyvereket bocsát Föld körüli pályára.
Nem nehéz elképzelni, hogy a kiélezett konfliktus kellős közepén, 1960 februárjában mekkora riadalmat okozott az amerikai légvédelmi központ bejelentése, amely szerint a radarok egy hatalmas méretű, azonosítatlan objektumot észleltek a Föld körül. A NORAD által megfigyelt űreszköz poláris pályán – vagyis a Föld forgására merőlegesen – körözött, szemben az Egyenlítővel 65 fokos szöget bezáró szovjet műholdakkal. A számítások alapján az objektum súlya meghaladta a 15 tonnát, így fizikai paraméterei sem egyeztek a kor műszaki lehetőségeivel. A titokzatos tárgy három héttel később váratlanul eltűnt a radarokról. Mint utóbb kiderült, a szovjet légvédelem is észlelte a különös „műholdat”, de az azonosítására tett kísérlet szintén kudarcba fulladt. Fél évvel később, 1960 szeptemberében New York felett többször is lefényképeztek egy vörös fényű objektumot, amely két héten keresztül rendszeresen megjelent. Az ismeretlen tárgy az akkoriban fellőtt szatellitek keringési irányával ellentétesen, keletről nyugatra repült, és legalább háromszor olyan nagy volt, mint a korábban felbocsátott Echo–1 kommunikációs műhold. Az amerikai kormány vizsgálóbizottságot állított fel a rejtélyes űreszközök eredetének kiderítésére, de a kutatás – a hivatalos álláspont szerint – nem járt sikerrel.
Az űrverseny „hőskorában” nem csupán a földi radarok, hanem az űrhajósok is számos alkalommal figyeltek meg azonosítatlan műholdakat. Gordon Cooper amerikai asztronauta 1963. május 15-én pillantott meg egy keletről nyugatra haladó szerkezetet, amit egy ausztrál radarállomás is észlelt. A NASA ennek ellenére azzal magyarázta az esetet, hogy az űrhajós a kabinjában fellépő széndioxid-szivárgás miatt hallucinált. Ed White, az első amerikai űrséta végrehajtója és társa, James McDivitt 1965. június 3-án a Gemini–4 űrhajó közelében fényképeket is készített egy kiálló karokkal rendelkező, fémes színű tárgyról, de a felvételeket nem hozhatták nyilvánosságra. Az amerikai űrhivatal szerint a két pilóta a Pegasus műholdat látta, pedig a szatellit akkor több mint ezer kilométerrel távolabb tartózkodott. 1965. december 10-én a Gemini–7 két pilótája, Frank Borman és James Lovell vett észre egy azonosítatlan űreszközt, amely a NASA közleménye alapján egy felrobbant rakéta darabja volt. A légierő azonban kategorikusan cáfolta, hogy az adott időpontban bármilyen rakétatesztet végzett volna.
Globális blokád
Napjainkban már több, egymástól független adatbázisban is hozzáférhető az 1957 óta fellőtt összes műhold és űreszköz indítási és pályaadata. Az egyre fejlettebb számítógépes rendszer ellenére több alkalommal is előfordult, hogy az amerikai űrvédelmi központ olyan mesterséges égitesteket fedezett fel a Föld körül, amelyek egyetlen indítási listában sem szerepelnek. Elképzelhető, hogy a titokzatos szerkezetek felbocsátása még kémműholdak figyelmét is elkerülte? Esetleg egy-egy ország szándékosan téves adatokat közölt, és a valóságban teljesen más pályára állította a szatelliteket, rendszeresen kijátszva a világméretű megfigyelőhálózatot? Nos, mivel ennek meglehetősen kevés a valószínűsége, talán nem kizárólag a Földön kellene keresni a „tetteseket”…
Kétségtelen, hogy a bolygónkat körülvevő gigantikus törmeléktömegben akár több száz idegen szerkezet is észrevétlenül elrejtőzhet. Ennek előnye, hogy egyszerűen tarthatják a kapcsolatot a bolygónkon létesített bázisaik között, illetve űrhajóikkal és a Naprendszerben megbújó támaszpontjaikkal. A műholdakra „tapasztott” – vagy azokkal megtévesztően azonos pályán mozgó – kémszondák segítségével pedig nem csupán a földi élővilágot tarthatják folyamatos megfigyelés alatt, hanem a távközlést, a telekommunikációt, valamint a számítógépes adatforgalmat is tanulmányozhatják, és természetesen a világűrből érkező rádiójelektől, más civilizációk adásaitól is elzárhatják az emberiséget – így észrevétlenül „globális blokád” és ellenőrzés alá vonhatják az egész Földet.
Égi útonállók
A különös műholdak felbukkanása mellett a korábban felbocsátott, ismert pályán keringő szatellitek megmagyarázhatatlan eltűnéseiről is rendszeresen tudósít a média az űrverseny kezdete óta, de az eltitkolt esetek száma nagyságrendekkel több lehet. 1979. december 7-én a Satcom–3 nevű távközlési műholdnak veszett nyoma rejtélyes körülmények között. Robert Berry kaliforniai fejlesztőmérnök szerint még a NASA sem tudja, hogyan tűnhetett a húszmillió dolláros berendezés, amellyel teljesen váratlanul szakadt meg az összeköttetés. „A NORAD 40 ezer kilométeres magasságban is megtalálna egy focilabdát, de ebben az esetben nem volt mit megtalálni” – tette hozzá a szakember, aki meggyőződéssel állítja, hogy a szerkezetet az idegenek „rabolták el” alaposabb tanulmányozás céljából. Feltehetően hasonló sorsra jutott az 1993. október 5-én felbocsátott Landsat–6 műhold is, amely a hivatalos álláspont szerint a tengerbe zuhant, de egyetlen alkatrészét sem találták meg. Szintén rejtély övezi a 2000. december 27-én fellőtt Ciklon–3 orosz hordozórakéta végzetes útját is, amely hat darab műholdat helyezett volna Föld körüli pályára, de a kilövés után megszakadt vele a kapcsolat.
A nyilvánosságra került adatok alapján az Egyesült Államok az elmúlt két évtizedben legalább tíz szupertitkos kémműholdat „veszített el” a világűrben. Az AFP–731 jelű szatellit éppen az Öböl-háború kitörésének napjaiban tűnt el a radarok képernyőiről. Néhány szakértő azt hitte, hogy egyszerűen átirányították egy másik pályára, de soha többé nem bukkantak a nyomára. Legutóbb 2006. december 14-én veszett nyoma egy amerikai kísérleti kémműholdnak: az L–21 kódnevű, több százmillió dollárt érő szatellittel állítólag meglehetősen gyanús körülmények között szakadt meg a kapcsolat. Vajon ezúttal is a rejtélyes „égi útonállók” kaparintottak meg egy újabb szigorúan titkos szerkezetet?
PRUSINSZKI ISTVÁN
EREDETILEG MEGJELENT
A HIHETETLEN! MAGAZIN 2009. JÚLIUSI SZÁMÁBAN
Űrhajóroncs a Föld körül?
A szovjet sajtó 1979-ben számolt be arról a szenzációs felfedezésről, amely szerint egy idegen űrhajó roncsaira bukkantak a Föld körül. A megdöbbentő bejelentés valóságtartalmát később több amerikai szakember is megerősítette. A számítások alapján a kétezer kilométeres magasságban keringő, bizonyíthatóan nem földi és nem természetes eredetű objektum eredetileg hatvan méter hosszú és harminc méter széles lehetett. A szovjet és az amerikai vizsgálat egyaránt 1955. december 18-át jelölte meg a rejtélyes robbanás dátumaként, amely két évvel az első földi kozmikus eszköz fellövése előtt történt. A NASA állítólag nem zárkózott el attól, hogy összegyűjtsék az azonosítatlan szerkezet maradványait, de a feltételezett idegen űrhajó további sorsáról azóta sem közöltek információt.
Katonai UFO-megfigyelés
Az amerikai légvédelmi parancsnokság szigorúan őrzött központi egységében naponta több ezer repülő tárgy mozgását kísérik figyelemmel az űrben keringő kémműholdak, a földi berendezések, s persze az éppen aktuális űrmissziók segítségével. A Colorado állambeli Cheyenne-hegység mélyén megbújó titkos létesítmény a világ leghatalmasabb és legbiztonságosabb katonai vezérlőközpontja, ahol elsőként pillanthatják meg a végtelen kozmikus térségben felbukkanó azonosítatlan repülő szerkezeteket. S hogy mi történik akkor, ha valódi földönkívüli űrhajót észlelnek? Nos, ebben az esetben haladéktalanul értesítik az Egyesült Államok elnökét, a nemzetbiztonsági kabinet vezetőit, és adott esetben akár Oroszország elnökét is. Természetesen a lehető legnagyobb titokban…
Az amerikai légvédelmi parancsnokság szigorúan őrzött központi egységében naponta több ezer repülő tárgy mozgását kísérik figyelemmel az űrben keringő kémműholdak, a földi berendezések, s persze az éppen aktuális űrmissziók segítségével. A Colorado állambeli Cheyenne-hegység mélyén megbújó titkos létesítmény a világ leghatalmasabb és legbiztonságosabb katonai vezérlőközpontja, ahol elsőként pillanthatják meg a végtelen kozmikus térségben felbukkanó azonosítatlan repülő szerkezeteket. S hogy mi történik akkor, ha valódi földönkívüli űrhajót észlelnek? Nos, ebben az esetben haladéktalanul értesítik az Egyesült Államok elnökét, a nemzetbiztonsági kabinet vezetőit, és adott esetben akár Oroszország elnökét is. Természetesen a lehető legnagyobb titokban…
- Státusza