Utazási kalandok a nagyvilágban

L

lilli

Vendég
1990-ben, magam akkor meg kis gyerekemmel, elindultam 5 boronddel
Frankfurtbol Budapestre berelt VW-el.
1./ tul csomagoltam :)
2./ a parkolo eleg messze volt a repteren, es a kezemben egy gyerek es plusz az 5 borond
liftbol ki, liftbe be, folyosok kilometerei

magyar hatar:
megallas nelkul vezetek, hogy Nograd megyebe erjek olyan gyorsan ahogy lehet,
Hegyeshalomhoz erunk, olyan sor van (1990!) hogy orakat allunk, vagy az egyesbol nem tudom felkuplongolni a kocsit, remeg a labam a sok kuplongozastol..egyesbol kettesbe es vissza, orakon keresztul


megerkezunk Budapestre, ott ismerossel talalkozunk a Felszabadulas ter kozeleben, ott a hid alatt van parkolo, a templom elott

Jon a jegykezelo,
dirigal, huzd jobbra a kormanyt, huzd balra a kormanyt, igy..ugy...
Okay!, mondom:
uram! olyan faradt vagyok, szivesen vennem ha atvenne a kormanyt tolem,
es beallna helyettem, nonstop vezetek Frankfurt ota, es elotte 8 orat repultem, elotte napok ota alig aludtam :)

A jegykezelo valasza:
'nincs jogositvanyom, nem tudom hogyan kell vezetni' :)

Tanulsag! nekem: azota, mindenhova keziborondbe csomagolok, egy borondnel tobbet sehova nem viszek :)
 

Ernoe

Állandó Tag
Állandó Tag
Egy "magyarvoantokzásu" kis történet.

Nagyon izgatott voltam az elsö arab országbeli utazásom alkalmával.
En nem vagyok jo üzletember és tudtam, hogy a suksban ugyis valami haszontalan árut rámfognak sozni. Ezért megfogadtam magamnak, és feleségemnek, hogy akár mi is történjen én ki nem nyitom a számat.
Elérve az üzletsorokat jobbrol, ballrol jött a csábitás. Nem is emlékszem mit kináltak mert nem mertem félrevetni a fejemet. A kezdeti lödörgésböl egy célirányos menekülés lett. Csak ki innen! A legtöbb árus két három lépés után lemaradt és feladta a küzdelmet, nem követett többet. Az egyik azonban nagyon makacs volt. Ott ugrált, mellettem, elöttem mögöttem és a világ összes nyelvén szolitgatott. "Parlez-vous allemand? Do you speak English? ¿hablas español?" En csak a fejemet ráztam és huztam a csikot. Miután a fél világot felsorolta és én mindenre nemet intettem éreztem, hogy begurul. Végülis legalább 100 métert futott utánunk eredménytelenül.
Ebben a helyzetben jobbnak láttam mégiscsak valamit mondani és a kérdésére, "Hát akkor honnan jösz?" kiböktem neki, hogy "Én Magyarisztán!".
Ezzel ugysem tudsz mit kezdeni gondoltam. Csodák csodálya a pofa megszolal magyarul: "Jonapot kivánok! Az én barátom az Ikarusznál dolgozik." Kétszer megölelt és behurcolt az üzletében ahol aztán eladott nekem egy tevebörböl készült táskát amire semmi szükségem nem volt. Azonkivül az ötödéért jobbat kaptam volna a Kaufhofba. Azért csak ilyen "olcson" mert ovatosságbol tudatosan nem vittem magammal több pénz. Ugyhogy kiegészités képpen oda kellett adjak neki még egy felbontatlan pakét papirzsebkendöt amit sajátkezüleh huzott ki a kézitáskámbol.
Az üzletben természetesen kiderült, hogy az ö magyar szokincse a két maondattal és az "igennel" kimerült. Egy fél ora mulva kiléptünk az üzletböl és én felsohajtottam "inschala".
 

Ernoe

Állandó Tag
Állandó Tag
Ahmet, bizony nekünk hétszilvafásoknak nehéz a pénzt a tarsolyban tartani mert vagy megszánunk valakit vagy titkolnunk kell, hogy nekünk sincs. szivar

Egyébként az ujabb meglepetés nem váratott sokáig magára. Másnap hajnalba a napfelkeltére vártunk a sivatagban.
A csodálatos látvány helyett egy homokvihar igérkezett és ügye vele eggyütt megjelentek a szemfüles turbánt árulo arab árusok is.
A produktszabály értelmében kicsi a valoszinüsége annak, hogy két véletlen esemény egymásután bekövetkezzen, igyhát huzakodás nélkül közöltem az árussal, hogy "En Magyarisztán" és nem értek egy szot sem, nem veszek semmit.
Abban a pillanatban kiugrott a mellettünk várakozo turistacsoportbol egy lány, a feleségem legnagyobb meghökkenésére a nyakamba ugrott és majdnem sirva az örömtöl kérdezte: "Mindanyian Magyarok vagytok?"
A délutánt aztán vele töltöttük el és sikeressen visszaszereztük az elözö napi veszteséget. Ö ugyanis egy franciaországban élö magyar hölgy volt aki idegenvezetöként járta Eszakafrikát. Neki megvolt a kellö tapsztalata az alkudozáshoz. Feleségem, ez alkalommal ugy istenigazábol bevásorolt az uj ismerösünk segitségével.
Mi már több éve külön élünk de én még mindig találok egy-egy mámor sakkfigurát, virágtartot vagy imaszönyeget a lakásban. A tevenyerget, amit széknek vásároltunk, hála Istennek volt nejem megtartotta az osztozáskor. :ph34r:
 

Fantzi

Állandó Tag
Állandó Tag
Mi Litvániában voltunk a barátaimmal. Ott alig van valaki aki beszél angolul. Kihasználtuk a helyzetet mindenkinek beszóltunk magyarul. Egy bolt előtt ültünk amikor rengeteg darázs támadt ránk. Szidtuk őket ahogy csak tudtuk... Mire egy hang megszólal: Heló srácok, hát ti?
 

Nicola

Állandó Tag
Állandó Tag
Felmásztunk a Krivánra

A régi ántivilágban (értsd: szocializmus) bizony jobbára csak a környező országokat jártuk. Akkoriban háromévenként lehetett "folyamodni" nyugati útlevélért (ha erre emlékszel, akkor olyan magamkorú lehetsz), de nem is nagyon bántam ezt. Találtunk elég szépséget így is.
Történt, hogy öt éven keresztül a Magas-Tátrában nyaraltunk, tekintve, hogy munkahelyemnek Popráddal volt csereüdülési egyessége. Egyik programunknak megfelelően sógorommal nekiindultunk megmászni a Krivánt, a szlovákok szent hegyét. Jóval 2000 méter feletti csúcsa oda-vissza 8 órás mászással-caplatással volt elérhető.
Egész délelőtt másztunk felfelé a kitaposott, remek jelzésekkel ellátott (hiszen a Nemzeti Park, a TNP területén található) úton, alig találkozva túristákkal, akik viszont mind szlovákok vagy németek voltak. (A csúcs alatt egy sziklaperem védelmében kis csecsemőt láttunk, akit NDK-s szülei helyeztek oda addig, amíg ők a mintegy 50-60 méterre levő csúcsot meghódítják.)
Mivel hazánkfiával nem találkoztunk már napok óta, gátlások nélkül, hangosan beszélgettünk sógorommal magyarul, aki 5-6 méterrel előttem haladt.
Lefelé jövet velünk szemben mászott felfelé három középkorú hölgy. Alig voltak már néhány méternyire tőlünk, amikor sógorom hátra sem fordulva kiáltott nekem:
- Milyen szép foga van ennek a nőnek! Kiharaphatná a pókot a sarokból.
Még vigyorogtam a jó beszóláson, mert igaz, ami igaz, a hölgyike lófogú volt, amikor mellettünk elhaladva az egyik nő halkan megszólalt:
- Nem kell megjegyzéseket tenni, sporttársak!
Hát mit mondjak? Égtünk, mint a rongy.
Azóta külföldön is mindig halkan beszélgetek útitársaimmal.
 

Nicola

Állandó Tag
Állandó Tag
Felmásztunk a Krivánra

A régi ántivilágban (értsd: szocializmus) bizony jobbára csak a környező országokat jártuk. Akkoriban háromévenként lehetett "folyamodni" nyugati útlevélért (ha erre emlékszel, akkor olyan magamkorú lehetsz), de nem is nagyon bántam ezt. Találtunk elég szépséget így is.
Történt, hogy öt éven keresztül a Magas-Tátrában nyaraltunk, tekintve, hogy munkahelyemnek Popráddal volt csereüdülési egyessége. Egyik programunknak megfelelően sógorommal nekiindultunk megmászni a Krivánt, a szlovákok szent hegyét. Jóval 2000 méter feletti csúcsa oda-vissza 8 órás mászással-caplatással volt elérhető.
Egész délelőtt másztunk felfelé a kitaposott, remek jelzésekkel ellátott (hiszen a Nemzeti Park, a TNP területén található) úton, alig találkozva túristákkal, akik viszont mind szlovákok vagy németek voltak. (A csúcs alatt egy sziklaperem védelmében kis csecsemőt láttunk, akit NDK-s szülei helyeztek oda addig, amíg ők a mintegy 50-60 méterre levő csúcsot meghódítják.)
Mivel hazánkfiával nem találkoztunk már napok óta, gátlások nélkül, hangosan beszélgettünk sógorommal magyarul, aki 5-6 méterrel előttem haladt.
Lefelé jövet velünk szemben mászott felfelé három középkorú hölgy. Alig voltak már néhány méternyire tőlünk, amikor sógorom hátra sem fordulva kiáltott nekem:
- Milyen szép foga van ennek a nőnek! Kiharaphatná a pókot a sarokból.
Még vigyorogtam a jó beszóláson, mert igaz, ami igaz, a hölgyike lófogú volt, amikor mellettünk elhaladva az egyik nő halkan megszólalt:
- Nem kell megjegyzéseket tenni, sporttársak!
Hát mit mondjak? Égtünk, mint a rongy.
Azóta külföldön is mindig halkan beszélgetek útitársaimmal.
 

angel755

Állandó Tag
Állandó Tag
A régi ántivilágban (értsd: szocializmus) bizony jobbára csak a környező országokat jártuk. Akkoriban háromévenként lehetett "folyamodni" nyugati útlevélért (ha erre emlékszel, akkor olyan magamkorú lehetsz), de nem is nagyon bántam ezt. Találtunk elég szépséget így is.
Történt, hogy öt éven keresztül a Magas-Tátrában nyaraltunk, tekintve, hogy munkahelyemnek Popráddal volt csereüdülési egyessége. Egyik programunknak megfelelően sógorommal nekiindultunk megmászni a Krivánt, a szlovákok szent hegyét. Jóval 2000 méter feletti csúcsa oda-vissza 8 órás mászással-caplatással volt elérhető.
Egész délelőtt másztunk felfelé a kitaposott, remek jelzésekkel ellátott (hiszen a Nemzeti Park, a TNP területén található) úton, alig találkozva túristákkal, akik viszont mind szlovákok vagy németek voltak. (A csúcs alatt egy sziklaperem védelmében kis csecsemőt láttunk, akit NDK-s szülei helyeztek oda addig, amíg ők a mintegy 50-60 méterre levő csúcsot meghódítják.)
Mivel hazánkfiával nem találkoztunk már napok óta, gátlások nélkül, hangosan beszélgettünk sógorommal magyarul, aki 5-6 méterrel előttem haladt.
Lefelé jövet velünk szemben mászott felfelé három középkorú hölgy. Alig voltak már néhány méternyire tőlünk, amikor sógorom hátra sem fordulva kiáltott nekem:
- Milyen szép foga van ennek a nőnek! Kiharaphatná a pókot a sarokból.
Még vigyorogtam a jó beszóláson, mert igaz, ami igaz, a hölgyike lófogú volt, amikor mellettünk elhaladva az egyik nő halkan megszólalt:
- Nem kell megjegyzéseket tenni, sporttársak!
Hát mit mondjak? Égtünk, mint a rongy.
Azóta külföldön is mindig halkan beszélgetek útitársaimmal.


:))) Nagyon jóó! És igen,remek tipp hogy ha valaki épp rosszat szól egy másik emberre az tuti megéri^^
 

zithea

Állandó Tag
Állandó Tag
Én 2003-ban voltam 2 hétig Spanyolországban.
Azzal kezdődött, hogy a reptérre menet 5 kilométerre a lehajtótól baleset az M0-n. Cuccokat a nyakba, édesapát a kocsiban hagytam, és elindultam gyalog. Kerülgettem az autókat, kamionokat, aztán az üres úton irány a lehajtó és a legközelebbi hely, ahová már értem tud jönni egy taxi. Szerencsére a helyszínelő orvos felvett úgy 1 km után és elvitt egy benzinkútig. Csisszre értem el a gépet!
Madrid szép volt, Zaragoza szintén. Barcelona is, amíg el nem lopták a táskám, benne a papírokkal. Irány a rendőrség, majd felhívtam a konzulátust. Ne fáradjak, nem kell bemenni, haza tudok menni a rendőrségi papírommal.
Hazafelé buszjegyem volt, gondoltam csak felülök és hagyom magam hazaérni. Ehelyett a spanyol-francia határon leszedtek két drogcsempészt a rendőrök a buszunkról (mint utóbb kiderül Európa szerte buszellenőrző hétévégét szerveztek), majd jött a francia-olasz határ. Határőr felszáll, majd közli, h mindenki szálljon le a kézipoggyászával a buszról, és haladjon el a drogkereső kutyás őrök sorfala között (mindezt hajnali kettőkör, sűrű ködben és szitáló esőben, fényképes igazolvány nélkül). De elég volt a határőröknek a barcelonai rendőrségi papír, nem kekeckedtek, csak sajnálkozva megkérdezték, hogy ugye azért nem volt nagyon szar a nyaralás...
Milánóban át kellett szállni a magyar sofőrös buszra. Mit gondoltok, kik cseszegettek a papírom miatt mindezek után? A magyar buszsofőrök és a magyar határőrök... Fő a rugalmasság... De Barcelona tényleg szép volt! :)
 

angyalkám

Állandó Tag
Állandó Tag
angyalkám

Mi Prágában jártunk, és mindenkinek ajánlom, nagyon tiszta rendezett és gyönyörü város ! Pár képet felteszek! Ha van a Kedves topikoló társakank fénykép tegye fel, ugy élvezetesebb a beszámoló!:o
 
Nem tudom, hogy ki hogy áll Tunéziához, és úgy általában az arab területekhez, országokhoz, de szerintem egy utazást és néhány napot megér ez az ország. Gönyörű hely, nagyon sok látnivaló van. Mindenképp ajánlom a dzsip túrával összekötött sivatagi túrát, a tevegelést a naplementében, és Karthago romjainak megtekintését. Szerintem nagy élmény Tuniszban a kikötő is, és Sousse kis szórakozóhelyei. A legkedvesebb emlékem pedig Sidi Bousaid városához kötődik.
 
Oldal tetejére