azt hiszem igen.
honnan lehetsz biztos, hogy Ő nagy ő?
Nos, én már "öreg" vagyok...s véleményem szerint nagyŐ-k nem léteznek, csak elméleti (ok, ha nem racionálisan vizsgáljuk, akkor érzelmi) síkon, képzeletünk generál egy olyan vágyat elénk, melyet sajátos módon felruházunk, sokszor talán nem is konkrétan megfogalmazva, majd, ha megjelenik életünkben, vagyis felé visz az út, akkor el kezdjük ráaggatni ezeket a már régóta magunkban hordozott jelzőket - ami gyakorlatilag sokkal inkább sajátunk, mint az övé -, s mivel mi emberek bár egyediként vagyunk jelen e földön, mégis alapvetően sokban hasonlítunk egymáshoz, (itt hosszan fel lehetne sorolni honnan, s miért is), tehát az elvárt jellemvonások nagy többségét viseljük kívül-belül...s lám az idő elteltével rádöbbenünk, hogy az "álruha" alatt sok-sok egyedi kincsre lelhetünk, ami sokkalta nagyobb érzelmi hatást válthat ki belőlünk, mint ami képzeletünkben kirajzolódott.
...vagy ellenkezőleg, s akkor már nem szabad senkit sem marasztalni a "sz(k)ínpadon", hiszen szeretni, hazugságban nem lehetséges.
Szerinted, Te eléggé őszinte vagy önmagadhoz, s úgy szeretsz, ahogy arra a másik vágyik?