Ha már kutyát vagy gyereket látok egy reklámfilmben, könnyezem. Korral jár.Szinte biztos, hogy van. De ha agyonütnek sem tudnám megmondani, hogy mi az. Azt hiszem egészen jól együtt tudok élni azzal, hogy én sem kaphatok meg mindent.
Korral jár
Szoktál sírni filmeken?
Nana, méghogy eljárt? És pont felettem?
Nem járt az el, csak már fényévekre érzem magamtól a tinilányok véget nem érő vihogásait, nem ott és nem akkor nevetek a poénokon, mint a gyerekeim, hegymászás előtt gondosan tanulmányozom a szintkülönbséget és emelkedési szöget, és cseppet sem vonz a "szálljunk meg pár napig valamelyik kedves ismerősnél" édes-romantikus kommuna hangulata.
Kérdés:
Előfordult már, hogy éjfél után órákig lődörögtél céltalanul és egyedül a néptelen utcákon, csak hogy valami kis rendet teremts a gondolatait között?
több mindent is, komoly és blődségnek ható dolgok egyaránt vannak a bakancslistámon
pl. szeretnék megtanulni gózni, pár éve tettem is erőfeszítéseket a cél érdekében, aztán idő- és energiaigényesebb ügynek bizonyult, mint amire akkortájt kapacitásom volt, de a szándék megmaradt
mi mindenre használod a mobilod?
A hatnapos teremtést...Mivel az idő nem elhanyagolható tényező, ezért a hozzánk legközelebbi (így talán nem is jogos ebben az esetben a kedvenc)
Feltalálták az időgépet, és lehetőséget kapsz a kipróbálására. Mit néznél meg?