Váljak? Ne váljak? és amivel jár....

TH6777 · 2011 Január 17

Bares írta:
Köszönet, hogy átgondoltad, és leírtad, te hogyan látod.

Csak pár viszontgondolat:

1. Én is nagyon gyerekpárti vagyok, férfiként "tyúkanyó génekkel".
A gyerekek persze, hogy sérülnek. Elkerülhetetlen, de talán csökkenthető. Gyermekpszichológus által javasolt legfontosabb dolgok:
- MEG KELL MONDANI (többször is) a gyereknek, hogy nem az ő hibájából következett be a válás!! Ez nekünk triviális, de a gyerekben a legnagyobb kárt az a BIZTOSAN KIALAKULÓ tévhit tudja okozni, hogy miatta van az egész!!!
- A gyereket biztosítani kell SZÓVAL, ÖLELÉSSEL TETTEKKEL, hogy ugyanúgy szeretjük, mint eddig.
- A gyerekkel DÖNTÉSEKET kell közölni, részletekbe menően, hogyan fogunk élni ezután. A tiszta, betartott szabályok jelentik a számára a biztonságot, és nem az együtt élő szülők.
- A gyerek jelenlétében a konfliktusaink kezelésénél meg kell őrizni a nyugalmunkat. A gyerek nem azt fogja fel, miről beszélsz, hanem, hogy milyen hangulatban vagy. (tizenévesekre IS igaz!). Ha nyugodt vagy, ő is nyugodt, ha dühöngsz, fél. Ha bizonytalan vagy, fél. Egy világégésen is átviheted a gyerekedet nagyobb károsodás nélkül, ha azt az érzést tudod benne kelteni, hogy ura vagy a helyzetnek.

Én egyébként úgy érzem, hogy a különköltözésem óta a gyerekeimmel sokkal bennsőségesebb lett a kapcsolatom. Kevesebb időt töltünk együtt, de sokkal tartalmasabban. Még mikor együtt éltünk, többnyire csak együtt punnyadtunk.
Mikor együtt éltünk, a volt feleségem alig foglalkozott velük, mióta külön vagyunk ő is rendszeresen aktívan velük van.
Hülyén hangzik, de valamilyen szempontból most jobb a gyerekeinknek.

2. Hogy példát akartam mutatni nekik, az többféleképpen is értelmezhető. Igen, abból a szempontból is példát szeretnék mutatni nekik, hogy ha valami nem jó, merjenek akár nagyot is lépni. Statisztikák bizonyítják, hogy az elvált szülők gyerekei közül többen elválnak. Ez első hallásra nagyon szomorúan hangzik, de jobban belegondolva: nem lehet, hogy az elvált szülők gyerekei el MERNEK válni egy ugyanolyan rossz házasságban, mint amelyikben a nem elvált szülők gyerekei az életük végéig szenvednek???

3. Egy darabig erős az ember, azt hiszi, bármeddig bírja, de aztán egyre fáradtabb lesz. Ez az, amit nem lehet egy hétvégén kipihenni, csak realizálod hónapról hónapra, hogy egyre többet hibázol, egyre kevesebbet bírsz. És akkor van az, hogy kezdenek borulni az alapelvek, meg a régi elhatározások, meg jön, hogy nem ismerek magamra, én nem ez vagyok. És persze itt nem értik a "barátok" meg senki, hogy miért nem tartod be a társadalmilag annyira evidens szabályokat.
Így bomlik fel egy "örök életre" kötött házasság is, persze, hogy komolyan gondoljuk az esküt:"BÁRMI lesz, veled maradok". De nincs olyan erős elhatározás, amit ne lehetne idővel felőrölni.
Marad a végtelen fáradtság. Ha van valakinek módszere, hogy lehet ebből kijönni, várom a segítséget magán mailban.

4. Persze, hogy van érzelem most is a volt feleségem és köztem!!! Oda-vissza is, és nem is egyszerűek!!!
Ami a lényeg, hogy nem a szeretet dominál az biztos. Én érzek nagy adag lelkiismeretfurdalást, és felelősségérzetet, ő érez sértett önérzetet, meg még ki tudja mit!
Nem is szeretném, ha valaha közömbösek lennénk egymás iránt, közös gyerekeink vannak, közös unokáink lesznek, van egy csomó közös problémánk.
Én ezt a kapcsolatot nem megszűntetni szeretném, hanem normalizálni. De nem megy sehogy sem.
Én a mostani páromban megtaláltam a társamat, férfi-női kapcsolatra nem vágyom a volt feleségemmel. De ez nem zárja ki, hogy összefogjunk, ha kell, vagy hogy jót akarjunk egymásnak. Nem zárja ki, hogy a volt feleségemmel "szövetségesek", szülői partnerek, vagy akár barátok lehetnénk.

Miért nem megy ez? Én úgy érzem, rajtam nem múlik. Igen, amit tettem, és adtam, önként tettem és adtam, de azzal a szándékkal, hogy jót tegyek, és jót kapjak érte. Nem kaptam meg. Sajnos, ott tartok, hogy nincs kedvem többet adni, de érzem, hogy ez mindenkinek rosszabb lesz.
Valami ötlet??

Még egyszer köszönöm az érdemi válaszodat. Stabil vagyok. (még...)

végül is egyetértek az itt leirtak alapján Veled és a véleményeddel...Te ezeket igy érzed...vannak vegyes érzelmek és persze a lényeg...a céljaid és az irány elveid...
azt talán csak hozzá fűzném a Gyerekek témához...,hogy semmilyen körülmények között nem szabad egy Gyereket hülyének (már bocs) és valami alsóbrendű "lénynek" venni és kezelni!
EMBER .....és van lelki-érzelmi világa.... ami miatt már tudatosan képes ezek "kezelésére" és egyben az élményeinek tárolására...
talán a legnagyobb problémák egyike a Gyerekeknél....inkább a szándékos félrevezetés....a másik mocskolása és annak bizonyitgatása...probálkozás a Gyerek befolyásolására...téve ezt a magunk pártjára állitás miatt....no ezek a leggusztustalanabb dolgok...és sajnos nagyon elenyésző azon elvállt kapcsolatok hányada...ahol ezek kimaradnak....
sztem is szükséges és sok kitartást...,de öszinteséget igényel ama nevelési periodus...amikor is megkell probálni az értelmi szintjüknek megfelelően mindent elmondani szépitések nélkül...,mint azt is hogy igen is bármikor ha szükséges...kitudjanak állni önmagukért....az igazukért...és képesek legyenek lépni-változtatni bármibe amikor ugy érzik....
no és más....az a baj hogy sok ember azzal foglalkozik amivel nem igen kellene...az az nem tudják igazából helyre rakni önmagukat.... és elég sok energiát pazarolnak a másoknak való megfelelésre...itt ugye Te is emlitettél felületesen egyet....a társadalmit....no a döntés mindenki saját kezébe van...még egy válást illetve kapcsolat megromlást illetően is....baromiul nem a társadalom demagog normativáinak....a szomszédéknak....a tágabb családnak-barátoknak stb...kell megfelelni...oszt az ő kényük kedvük és szimpi szerint intéznünk a saját dolgainkat....
feleljek meg elsőre önmagamnak...utána szép sorjába azoknak akik igazából fontosak nekünk....és ez se csak elvárás elven....vagy teszek valamit,vagy nem...de azt önmagam szántából és saját akaratomból....
sztem oly felesleges bárkinek is vádolnia önmagát...vagy lelkiismeret furdalásal küzdenie...amikor ott volt a helyzet...a kapcsolat és mindenhez kell két ember...no akkor kellett volna mindenkinek önmagába szálldigálni.... és frissibe a konfliktusokat oly szinten kezelni...,hogy ha válás is lészen....senkibe ne merüljön fel az önmarcangolás....a lelkiismeret furdalása....

Te se tedd ezt...hisz vannak sokkal fontosabb és hasznos teendőid a szereteidet nézve csak szűkebb környezetedben...és mint irtam is már...maradj az és olyan aki most is vagy...a saját gondolataidnak és céljaidnak...no meg az érzelmeidnek adj szabad utat...
no ennyit a magam részéről....

groof007 · 2011 Január 17

Szerintem számolj be a gyerekeidnek mindenről. Már elég nagyok,így meg fogják érteni azt,amin keresztül mentél eddig. Ők legyenek a támaszod.
Én a helyedben úgy döntenék,hogy a gyerekeknek se, meg neked se legyen rossz.Minden más mellékes...

times1122 · 2011 Január 17

amikor meg kezdjük az egészet azt gondoljuk hogy jobb lesz. de ez nem mindig van igy. De ha már nem birunk rá nézni a másikra akkor jobb ha feladjuk a harcot a kapcsolatért.-egymásért

kgabi0507 · 2011 Január 18

Bares válásához annyit fűznék, hogy sajnos a társadalmi normák és előítéletek bizony rányomják a bélyegüket az életedre. ha nem úgy élsz, mint mások. Engem utoljára kb egy hónappal ezelőtt nézett le látványosan egy hülye tyúk, (a párom exének valami rokona) mert a drága ex úgy mesélte fűnek-fának, hogy a párom egy nő miatt hagyta el őt. Arról bezzeg hallgatott, hogy ő volt az, aki félrelépett, aztán meg kilépett a házasságból. Na de ez a világ már csak ilyen

De visszatérve Bares válásához, azért ott se minden fekete meg fehér... Bares boldog a szíve választottjával, anyu viszont ott maradt a két kölökkel, és tapasztalatom szerint 2 gyerekkel a nyakadon elég nehéz újra bepasizni... tudom milyen az, mikor apu cicázik, anyura marad a házi feladat, a szülői értekezlet, a magyar vers, az angol fordítás, a bió felmérő minden ügyes-bajos gondja... és azért sorok között Bares beismerte, hogy válás előtt csak punnyadt otthon, tehát anyu gondja volt addig is az egész, a háztartás mellett... hmmm, elgondolkoztató az egész...

Bares · 2011 Január 18

kgabi0507 írta:
Bares válásához annyit fűznék, hogy sajnos a társadalmi normák és előítéletek bizony rányomják a bélyegüket az életedre. ha nem úgy élsz, mint mások. Engem utoljára kb egy hónappal ezelőtt nézett le látványosan egy hülye tyúk, (a párom exének valami rokona) mert a drága ex úgy mesélte fűnek-fának, hogy a párom egy nő miatt hagyta el őt. Arról bezzeg hallgatott, hogy ő volt az, aki félrelépett, aztán meg kilépett a házasságból. Na de ez a világ már csak ilyen

De visszatérve Bares válásához, azért ott se minden fekete meg fehér... Bares boldog a szíve választottjával, anyu viszont ott maradt a két kölökkel, és tapasztalatom szerint 2 gyerekkel a nyakadon elég nehéz újra bepasizni... tudom milyen az, mikor apu cicázik, anyura marad a házi feladat, a szülői értekezlet, a magyar vers, az angol fordítás, a bió felmérő minden ügyes-bajos gondja... és azért sorok között Bares beismerte, hogy válás előtt csak punnyadt otthon, tehát anyu gondja volt addig is az egész, a háztartás mellett... hmmm, elgondolkoztató az egész...

Csak pár pontosítás:
- Persze, hogy nem minden fekete és fehér. Nem tartom magam áldozatnak, én is sok hibát követtem el. A legfontosabb, amit utólag tisztán látni, de akkor nem volt annyira világos, hogy sokkal korábban kellett volna lépni. A házasság megmentésére lehetett volna külső segítséget kérni 10 évvel ezelőtt. akkor még valószínű, hogy megmenthető lett volna. Ha nem, akkor kellett volna elválni.
- Anyu nem 2, hanem 3 kölökkel maradt ott, viszont a gyerekeket én akartam magamhoz venni. Nem ráhagytam anyura, hanem anyu harcolt azért, hogy ne kerüljenek hozzám. A jelen szitu: Apu szeretné, ha minél többet nála lennének a gyerekek, a gyerekek örülnének ennek, apu csinál egy havi beosztást, ekkor, és ekkor legyetek velem, anyu lehúzkodja egy részét, a gyerekek tiltakoznak. Apunak tökéletesen megfelelne, ha a gyerekek MINDIG vele lennének, (többször kijelentettem szóban, és írásban is), anyu meg mehetne pasizni. De anyu betart.
- Punnyadás: Szitu volt: Apu mos saját magára, vasalni nem kell rá. Egyik gyerek mos a többiekre (anyura is), a másik gyerek mosogat mindenkire (mosogatógéppel). Mindenki takarítja a maga szobáját, apu az egész felső szintet, anyu a nappalit, és a konyhát. A kert rendbentartása az egész az apué (1500 m2). Mindkét kocsit apu mossa, és gondozza. A gyerekekkel csak apu tanul. Ezen kívül, amikor otthon van minden nap felolvas nekik. Anyu főz (kedvenc hobbija), de néha apu is főz (szintén hobbi). Ezen felül apu 4 műszakban dolgozik, emellett nyom egy vállalkozást, mert anyu mondta, hogy kevés a pénz. A maradék időben nem nagyon van erő beszélgetni, társasjátékozni, ilyenkor jön a "punnyadás".
- Jelenleg: enyém a matek, és az angol, ezen kívül a zene gyakorlásnak több, mint a fele. Anyáé a környezetismeret, és a magyar. (de azért a verset én is felmondatom velük, környezetismeret dolgozat előtt kikérdezem őket) A szülői értekezlet tényleg anyára marad, szócséplés az egész. Én, ha akarok valamit külön megkeresem a tanítónénit.

Látod, látod, már megint a becsontosodott társadalmi normák: "anyué az egész háztartás"... Ne ítélj, amíg nem tudod, mi van!

Amúgy az egész az én nézőpontomból van, ha tényleg ítélkezni akarunk, anyut is meg kéne kérdezni. De itt nem ez volt a cél, csak azt akartam megmutatni, én hogyan éltem át.

kgabi0507 · 2011 Január 18

Bares írta:
Csak pár pontosítás:
- Persze, hogy nem minden fekete és fehér. Nem tartom magam áldozatnak, én is sok hibát követtem el. A legfontosabb, amit utólag tisztán látni, de akkor nem volt annyira világos, hogy sokkal korábban kellett volna lépni. A házasság megmentésére lehetett volna külső segítséget kérni 10 évvel ezelőtt. akkor még valószínű, hogy megmenthető lett volna. Ha nem, akkor kellett volna elválni.
- Anyu nem 2, hanem 3 kölökkel maradt ott, viszont a gyerekeket én akartam magamhoz venni. Nem ráhagytam anyura, hanem anyu harcolt azért, hogy ne kerüljenek hozzám. A jelen szitu: Apu szeretné, ha minél többet nála lennének a gyerekek, a gyerekek örülnének ennek, apu csinál egy havi beosztást, ekkor, és ekkor legyetek velem, anyu lehúzkodja egy részét, a gyerekek tiltakoznak. Apunak tökéletesen megfelelne, ha a gyerekek MINDIG vele lennének, (többször kijelentettem szóban, és írásban is), anyu meg mehetne pasizni. De anyu betart.
- Punnyadás: Szitu volt: Apu mos saját magára, vasalni nem kell rá. Egyik gyerek mos a többiekre (anyura is), a másik gyerek mosogat mindenkire (mosogatógéppel). Mindenki takarítja a maga szobáját, apu az egész felső szintet, anyu a nappalit, és a konyhát. A kert rendbentartása az egész az apué (1500 m2). Mindkét kocsit apu mossa, és gondozza. A gyerekekkel csak apu tanul. Ezen kívül, amikor otthon van minden nap felolvas nekik. Anyu főz (kedvenc hobbija), de néha apu is főz (szintén hobbi). Ezen felül apu 4 műszakban dolgozik, emellett nyom egy vállalkozást, mert anyu mondta, hogy kevés a pénz. A maradék időben nem nagyon van erő beszélgetni, társasjátékozni, ilyenkor jön a "punnyadás".
- Jelenleg: enyém a matek, és az angol, ezen kívül a zene gyakorlásnak több, mint a fele. Anyáé a környezetismeret, és a magyar. (de azért a verset én is felmondatom velük, környezetismeret dolgozat előtt kikérdezem őket) A szülői értekezlet tényleg anyára marad, szócséplés az egész. Én, ha akarok valamit külön megkeresem a tanítónénit.

Látod, látod, már megint a becsontosodott társadalmi normák: "anyué az egész háztartás"... Ne ítélj, amíg nem tudod, mi van!

Amúgy az egész az én nézőpontomból van, ha tényleg ítélkezni akarunk, anyut is meg kéne kérdezni. De itt nem ez volt a cél, csak azt akartam megmutatni, én hogyan éltem át.

köszi a pontosítást, így már tisztább a kép. De anyut (szerintem) akkor is eszi a fene, hogy Neked jobb, emiatt viselkedik így.
Kíváncsiságból kérdem, 4 műszak plusz vállalkozás mellett hogy volt időd házimunkára? Anyu hány órát dolgozik naponta?

És ez a mosás-dolog hogy működött? Te külön tartottad a szennyesedet? Vagy kiválogatták, hogy csak a sajátjukat mossák, a tiedet nem? Mert ez nekem magas...

bocsi a kérdésekért, köztudottan híres kekeckedő vagyok

TH6777 · 2011 Január 18

Bares írta:
Csak pár pontosítás:
- Persze, hogy nem minden fekete és fehér. Nem tartom magam áldozatnak, én is sok hibát követtem el. A legfontosabb, amit utólag tisztán látni, de akkor nem volt annyira világos, hogy sokkal korábban kellett volna lépni. A házasság megmentésére lehetett volna külső segítséget kérni 10 évvel ezelőtt. akkor még valószínű, hogy megmenthető lett volna. Ha nem, akkor kellett volna elválni.
- Anyu nem 2, hanem 3 kölökkel maradt ott, viszont a gyerekeket én akartam magamhoz venni. Nem ráhagytam anyura, hanem anyu harcolt azért, hogy ne kerüljenek hozzám. A jelen szitu: Apu szeretné, ha minél többet nála lennének a gyerekek, a gyerekek örülnének ennek, apu csinál egy havi beosztást, ekkor, és ekkor legyetek velem, anyu lehúzkodja egy részét, a gyerekek tiltakoznak. Apunak tökéletesen megfelelne, ha a gyerekek MINDIG vele lennének, (többször kijelentettem szóban, és írásban is), anyu meg mehetne pasizni. De anyu betart.
- Punnyadás: Szitu volt: Apu mos saját magára, vasalni nem kell rá. Egyik gyerek mos a többiekre (anyura is), a másik gyerek mosogat mindenkire (mosogatógéppel). Mindenki takarítja a maga szobáját, apu az egész felső szintet, anyu a nappalit, és a konyhát. A kert rendbentartása az egész az apué (1500 m2). Mindkét kocsit apu mossa, és gondozza. A gyerekekkel csak apu tanul. Ezen kívül, amikor otthon van minden nap felolvas nekik. Anyu főz (kedvenc hobbija), de néha apu is főz (szintén hobbi). Ezen felül apu 4 műszakban dolgozik, emellett nyom egy vállalkozást, mert anyu mondta, hogy kevés a pénz. A maradék időben nem nagyon van erő beszélgetni, társasjátékozni, ilyenkor jön a "punnyadás".
- Jelenleg: enyém a matek, és az angol, ezen kívül a zene gyakorlásnak több, mint a fele. Anyáé a környezetismeret, és a magyar. (de azért a verset én is felmondatom velük, környezetismeret dolgozat előtt kikérdezem őket) A szülői értekezlet tényleg anyára marad, szócséplés az egész. Én, ha akarok valamit külön megkeresem a tanítónénit.

Látod, látod, már megint a becsontosodott társadalmi normák: "anyué az egész háztartás"... Ne ítélj, amíg nem tudod, mi van!

Amúgy az egész az én nézőpontomból van, ha tényleg ítélkezni akarunk, anyut is meg kéne kérdezni. De itt nem ez volt a cél, csak azt akartam megmutatni, én hogyan éltem át.

csak ugy lazán...dijazom a magam részéről,hogy elismered a Te hibáidat is és nem csak "köpködsz" a volt nejedre....és teszed ezt ugy...,hogy az Ő értékeit is betudod és nem vitatod!
no ez a lényeg....és ezt baromi kevesen tudják öszintén....
sztem a legnagyobb hiba amikor is pont a Gyerköcökkel történnek visszaélések...és az Ő tárgyként kezelésük egy generált szándékos keresztbetevés célját probálja szolgálni! na gusztustalanság és elitélendő sztem....
a Gyerekek baromi jól és kifinomult öszinteségüknek...érzelmüknek köszönhetően....nagyon is reálisan veszik le az infókat mindkét szülőt illetően...,de az uj kapcsolatbaniakról is...
sajnos nem mindig az őszinte és tiszta anyai szeretet-felelőség az ami némelyik anyát vezérli egy válás után a Gyerekekre vetitve!...
nem kivánom részletezni az érdekiségeket...a dafkéket és egyebeket...mert akár mennyire is kellemetlen...bizony nagyon sok nő-anyukamindenigyekezetével vet be különböző aljas tükköket....csak is a saját érdekeibe...és a Gyermekeit nem kimélve!
A magam részéről is.... nem tetszésemnek adok hangót...,hogy egy kapcsolat megromlása....egy válás...mindig a ffiak felé tolodik negativként...mondván és kiabálva...csak is a ffi mindenben a hibás és Ő az oka mindennek....még már annak is hogy ugyan megszeretett egy "nőt"...oszt boldog akart lenni vele....és utódokat Tőlle....
no nekem nem ugy jött le...,hogy csak "anyué volt" a háztartás ...a gyerekek és minden....
nem kellene már azért mindig Kedves Nők elszaladgálni a lóval....csak reálisan és öszintén végig gondolni a valóságot...
ha meg biza egy ffi csak heverészik és még a xarosgátyóját sem viszi a szennyestartóig...akkor miért is csak ő egyszemélyébe a hibás

magamrészéről annyit...csak annyit csinálok amennyit én magam bevállalok....ha a párom semmit nem tesz és segit...akkor az az én hibám...hisz én fogadtam ezt el és engedtem a kezdetektől fogva...senki nem cselekvésképtelennek születik....és biza még a sérültek-fogytékosok sem...,mert azok is teszik amit és ahogy....ha nem akkor annak csak az az oka...,hogy van aki helyettük megteszi...no igy nem kellene mindig leirni a ffiak segitségét vagy nem segitségét egy kapcsolaton-családon bellüli kialakultban...
egyébként meg csak jó hogy valaki felismerte és törvényesitette pont a Gyerekek érdekében...,hogy egy Gyermek 12 évének betőltésekor önállóan dönteni képes és dönthet szive joga szerint...kinél és kivel szeretne élni az elvált szülők közül!!!!!
No innentől kezdve kedves Szülők ellehet gondolkodni ugyan érdemes e még tovább összetörni egy Gyerek lelkét-életét
azon fellül amin már kénytelen volt részeévé válni akarata ellenére....két "felelőtlen" ember miatt...., a megannyi manipulációval és valótlanok traktálásával az anya-apa iránt!
már bocsi...,de véleményem szerint...,akkor kellene elgondolkodni és igyekezni a konfliktusokat kezelni és rendezni amig nem késő...ehez ugye két ember kell és baromi öszinteség a másikkal szemben...,mert a tisztelet és bizalom csak másodlagos....oszt a konfliktusok idején kellene észbe jutni azon dolgoknak is...,hogy húúú basszus ha szétvállunk...mi minden szakad a nyakamba...Gyereknevelés....tanulás....rohanás az orvoshoz ha beteg...edzések...különórák...házimunkák stb....oszt nem siránkozni és felhánytorgatni minden alkalommal a volt párunknak ezeket a dolgokat....ez mindkétnemre értendő....
már elmondtuk ki ki a véleményét ugye a kulturált válást és az azt kővetöeket is...no ahoz is kell kultura...,hogy pont a Gyerekek érdekeit figyelembe véve....a lehető legjobb megoldásokat "gyülőlve is a másikat"....kialakitani és megeggyezve kölcsönösen megteremteni....már csak azért is ugye....,mert már nem az elváltak életét és jővőjét kell igazgatni....

részemről kivánok mielőbbi megnyugvást.... és a Gyermekeidet mindennél fontosabbnak tartásához erőt és kitartást....és egy harmonikus kapcsolatot...ahol is fontosnak kell...,hogy legyen sztem....,mindenki önmaga lehessen,mert másként ismét jöhetnek a konfliktusok...amit sztem az elvált emberek nem szeressenek....

Bares · 2011 Január 18

Anyu normál nappali, 8 órás melóban van, utazni nem kell, helyben van a munkahely.
A 4 műszak azt jelenti, hogy többnyire hétvégén is műszakozik az ember és hét közbenre jutnak a heti szabadnapjai. Ezeken a napokon és a szabadságom terhére végeztem a vállalkozást kb évi 20-50 napban.
Tanulás mindig hétvégén volt (hétköznap npköziben megcsinálták a házit) ilyenkor sorra vettük az összes tantárgyat (néha kicsi pihenőkkel, mert nagyon unalmas volt). Aztán a másik gyerekkel előlről.
A szennyesemet teljesen külön gyűjtöttem. (fiúsan, az akasztós szekrény aljában) és külön mostam, teregettem, stb. (Az ötletet, hogy én mossak a "Robert Fulghum: Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes" kötetéből vettem, évekkel ezelőtt kb 2 évig én mostam az egész családra, de aztán egyszercsak kiderült, hogy nem csinálom jól, attól kezdve mostam csak magamra.)
Felolvasni a gyerekeknek a nap fénypontja volt. Nekem is érdekes, mert olyan regényeket igyekeztünk választani, ami nekem is érdekes.
Takarítás ciklon-szerűen: nagy lendületű rendrakás, aztán minden porszívóval, különböző fejekkel. (messze nem olyan precíz, mint ahogy a csajok csinálják, de ELÉG JÓ)
Kertrendezés tűzoltás-szerűen, mindig csak amit muszáj. Robbanómotoros fűnyírót ajánlom. Azért itt nem szeretném azt az érzetet kelteni, hogy szép kert volt, füves, dimbes-dombos, de azért nyáron jól esett sokat kinn lenni.
Talán még azt kell hozzátenni, hogy TV-t nem néztem (azóta sem jellemző). Ha hiányunk van együtt nézünk a gyerekekkel letöltött FOX sorozatokat, de ezt csinálhatod csak amikor itt az ideje, nem vagy oda kötve.

Bares · 2011 Január 18

Jó volt a segítségetekkel újragondolni az egészet, megkönnyebbültem, köszönöm!

Kérdéseim, amik esetleg segítenek továbbvinni a témát:

1. Nem mindig derül ki a nevekből, hogy melyik hozzászóló milyen nemű. Ennél a témánál azért ez nem mindegy. Kérnék női véleményeket, arról, amit leírtam. Hol hibázunk, hol tévedünk mi férfiak? Hol rontjuk el, hogyan javíthatjuk ki?
Hogyan tovább az én helyzetemben?

2. Miből lehet időben rájönni, hogy baj van? Mit lehet tenni? Nem lenne ennyi válás...

3. Mi van akkor, és mit lehet tenni, ha érzed, hogy valami baj van, szeretnél beszélni róla a pároddal, és ő csökönyösen azt mondja, nincs semmi baj.

4. Szerintem mind a szeretet, mind a szerelem, mind pedig az elmúlásuk önmagát gerjesztő folyamatok. Kedves vagy valakivel, visszakedveskedik, még többet van kedved adni, sitty-sutty a mennyben vagytok. Megbántanak, durci leszel, visszaszólsz, csend lesz... máris itt a pokol.
Elmondva olyan egyszerű, mégsem tudom vezérelni. Látom, hogy mi megy, de hiába próbálok nem részt venni a "partiban" akkor is elsodródok. Tanítsatok!

Palmacska · 2011 Január 18

formica írta:
Úgy tapasztaltam, hogy vannak itt elváltak néhányan.
Érdekelne, hogy ki hogyan élte át, mi volt az előzménye, mi vezetett odáig és mennyire viselte meg az érintetteket?
És sikerült-e, ill. hogyan sikerült talpra állni utána?

Nehéz ügy,ki lehet lábalni belőle valamennyire,de az egész életedet átformálja

TH6777 · 2011 Január 18

Bares írta:
Jó volt a segítségetekkel újragondolni az egészet, megkönnyebbültem, köszönöm!

Kérdéseim, amik esetleg segítenek továbbvinni a témát:

1. Nem mindig derül ki a nevekből, hogy melyik hozzászóló milyen nemű. Ennél a témánál azért ez nem mindegy. Kérnék női véleményeket, arról, amit leírtam. Hol hibázunk, hol tévedünk mi férfiak? Hol rontjuk el, hogyan javíthatjuk ki?
Hogyan tovább az én helyzetemben?

2. Miből lehet időben rájönni, hogy baj van? Mit lehet tenni? Nem lenne ennyi válás...

3. Mi van akkor, és mit lehet tenni, ha érzed, hogy valami baj van, szeretnél beszélni róla a pároddal, és ő csökönyösen azt mondja, nincs semmi baj.

4. Szerintem mind a szeretet, mind a szerelem, mind pedig az elmúlásuk önmagát gerjesztő folyamatok. Kedves vagy valakivel, visszakedveskedik, még többet van kedved adni, sitty-sutty a mennyben vagytok. Megbántanak, durci leszel, visszaszólsz, csend lesz... máris itt a pokol.
Elmondva olyan egyszerű, mégsem tudom vezérelni. Látom, hogy mi megy, de hiába próbálok nem részt venni a "partiban" akkor is elsodródok. Tanítsatok!

azt gondolom teljesen mindegy milyen neműek azok akik itt hszólásaikkal kinyilvánitották a véleményűket...lehetek én akár mely nemhez tartozója...hisz magában az emberben vannak a pozitivumok-negativumik...legyen nő avagy ffi...sztem ami lényeges...."ki és meghallani" a véleményeket...és abból leszűrni és hasznositani a ránknézőket...vagy átformálva magunkénak tenni...
azt kérdezed hogyan tovább a Te helyzetedben?....
már bocsi...,de melyikre is gondolsz

...ami a volt nejeddel most van a jelenben...,vagy a jelenlegi pároddal valóra gondolsz...amikor is azt iród,hogy Vele jól vagy és boldogság-szeretet a jelened...

no azért az kizárt...,hogy egy problémás "részt" nem lehet a maga valóságában észlelni és észre venni...mint az sem igaz...,hogy ha már van előszele egy készülődő vihar kitőrésének...nem lehet még csirájában elfojtani...nincs olyan hogy csak az egyik...két ember egy kapcsolat....a vihart is ketten gerjesztik...és ketten képesek megakadályozni,hogy esetleg tornádóvá erősödjék...
nyitott szemmel és lélekkel kell öszintén résztvevője lenni egy kapcsolatnak és mind ezt tisztelettel és bizalommal...akkor azért nincs észrevehetetlen...
a királyi többes azért csak egy sarkositás a többi ffire nézve...ugye mert nem minden ffi rontja el ugy a kapcsolatát...,mint bármi mást....
maga a rontás is egyedi és összetett...,mint egy önmagunk álltali rontás hitének...ami a másiknak valószinű
egész mást jelent és csapodik le...
Minden árban van kapaszkodó...ha más nem egy vékony gyökérke ami a sodrodó menedéke...csak felkell ismerni...megragadni és tenni a megmenekülésért...amit egyébként az "úszni"tudok el is kerülnek eleve....ők fenn maradnak a felszinen....mert van akaratuk az "árral" szemben is...
no milyen tanitásra is gondolsz

csak mert itt senki nem tanitó csak véleményeink vannak...,mint a tanitóknak....a lecke elsajátitása és "bemagolása" nem a "tanitó" feladata...Ő csak irányt és utat mutat valaminek az elsajátitása és megismerése céljából....
viszont ...,ha jól értelmezem a kérdéseidet...vannak hiányosságaid és ez a "Tanitsatok" is olyan S.O.S.!-esnek tűnik...nekem legalább is...ami arra enged következtetni az eddigi irásaid alapján...,hogy azért csak nem minden ugy ahogy...és még most sem a magabiztosságod a felhőtlenség jellemez...,de a jelen kapcsolatodat sem egészen...sztem nagyon bizonytalan és bizalmatlan vagy önmagadban-önmagaddal szemben...aminek azért biztos van néhány oka...

JODY · 2011 Január 18

Bares írta:
Anyu normál nappali, 8 órás melóban van, utazni nem kell, helyben van a munkahely.
A 4 műszak azt jelenti, hogy többnyire hétvégén is műszakozik az ember és hét közbenre jutnak a heti szabadnapjai. Ezeken a napokon és a szabadságom terhére végeztem a vállalkozást kb évi 20-50 napban.
Tanulás mindig hétvégén volt (hétköznap npköziben megcsinálták a házit) ilyenkor sorra vettük az összes tantárgyat (néha kicsi pihenőkkel, mert nagyon unalmas volt). Aztán a másik gyerekkel előlről.
A szennyesemet teljesen külön gyűjtöttem. (fiúsan, az akasztós szekrény aljában) és külön mostam, teregettem, stb. (Az ötletet, hogy én mossak a "Robert Fulghum: Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes" kötetéből vettem, évekkel ezelőtt kb 2 évig én mostam az egész családra, de aztán egyszercsak kiderült, hogy nem csinálom jól, attól kezdve mostam csak magamra.)
Felolvasni a gyerekeknek a nap fénypontja volt. Nekem is érdekes, mert olyan regényeket igyekeztünk választani, ami nekem is érdekes.
Takarítás ciklon-szerűen: nagy lendületű rendrakás, aztán minden porszívóval, különböző fejekkel. (messze nem olyan precíz, mint ahogy a csajok csinálják, de ELÉG JÓ)
Kertrendezés tűzoltás-szerűen, mindig csak amit muszáj. Robbanómotoros fűnyírót ajánlom. Azért itt nem szeretném azt az érzetet kelteni, hogy szép kert volt, füves, dimbes-dombos, de azért nyáron jól esett sokat kinn lenni.
Talán még azt kell hozzátenni, hogy TV-t nem néztem (azóta sem jellemző). Ha hiányunk van együtt nézünk a gyerekekkel letöltött FOX sorozatokat, de ezt csinálhatod csak amikor itt az ideje, nem vagy oda kötve.

Igen egyes nők sokat megengednek maguknak.A pénz a legfontosabb tényező,de amellett a férfi még takarítson is.Igen ,valahol a férfiak is megérdemlik ezt ,ha elvesznek egy ilyen nőt.

kgabi0507 · 2011 Január 19

JODY írta:
Igen egyes nők sokat megengednek maguknak.A pénz a legfontosabb tényező,de amellett a férfi még takarítson is.Igen ,valahol a férfiak is megérdemlik ezt ,ha elvesznek egy ilyen nőt.

Ahhh, szegény férfiak, fogjatok össze! Halál a bestiákra!

Bares · 2011 Január 19

kgabi0507 írta:
Ahhh, szegény férfiak, fogjatok össze! Halál a bestiákra!

CSAJOK.....:?:

Imádom őket!

kgabi0507 · 2011 Január 19

Bares írta:
CSAJOK.....:?:

Imádom őket!

akkor meg mi bajod az exeddel? Vagy ő kivétel?

Bares · 2011 Január 19

JODY írta:
Igen egyes nők sokat megengednek maguknak.A pénz a legfontosabb tényező,de amellett a férfi még takarítson is.Igen ,valahol a férfiak is megérdemlik ezt ,ha elvesznek egy ilyen nőt.

Két gondolat jut erről az eszembe:

Az egyik az, hogy itt van egy alapvető félreértés. Nem arról van szó, hogy egyes nők mit várnak el, vagy mit nem, hanem, hogy kinek mire van szüksége. A nők elsősorban szeretetre vágynak, másodsorban biztonságra. A férfiak azonban elsősorban elismerésre vágynak, és csak másodsorban szeretetre. Az elismerésért hajtottam a házasságomban, és megpróbáltam még többet tenni érte...nem a női elváráson múlott, ami volt.

A másik gondolat, hogy tényleg jobban meg kellene gondolni, hogy kihez kötjük az életünket. Régen a férfiak sokkal idősebb korukban házasodtak, mint mostanában. lehet, hogy én is elkapkodtam a dolgot. És nem a minőségről van itt szó, hanem az összeillésről. Egyikünk sem így tervezte az életét...

Bares · 2011 Január 19

kgabi0507 írta:
Ahhh, szegény férfiak, fogjatok össze! Halál a bestiákra!

Nincsenek bestiák. Nem kell mindent támadásnak venni.
Mindenki egyedi, minden ember egy univerzum, mindenkiben rengeteg érdekesség rejlik. Van aki nem illik össze valakivel, és van aki összeillik, és aztán 10 év múlva már nem illik össze.

Mit tudom én...

Az előbbi egy kis vidámság volt. Mosolyogj!

kgabi0507 · 2011 Január 19

Bares írta:
Nincsenek bestiák. Nem kell mindent támadásnak venni.
Mindenki egyedi, minden ember egy univerzum, mindenkiben rengeteg érdekesség rejlik. Van aki nem illik össze valakivel, és van aki összeillik, és aztán 10 év múlva már nem illik össze.

Mit tudom én...

Az előbbi egy kis vidámság volt. Mosolyogj!

nem vettem én semmit se támadásnak, csak kiakadok mindig azokon a kijelentéseken, hogy ha a férfi pénzt keres, nehogy már otthon megmozdítsa a kezét, vagy neadjisten takarítson...

TH6777 · 2011 Január 19

JODY írta:
Igen egyes nők sokat megengednek maguknak.A pénz a legfontosabb tényező,de amellett a férfi még takarítson is.Igen ,valahol a férfiak is megérdemlik ezt ,ha elvesznek egy ilyen nőt.

No kedves YODY!

lehet nem azon a bolygon parkolsz amin az átlag emberek...sztán azért csak valahogy ugy vannak mán a dolgok...és itt most csak egy családira gondolok...ahol is ugye manapság egyre nehezebb a megélhetés...és vannak azért "nyomort"megközelitőek is...oszt meséd má el...,hogy kik is szoktá megoldani a nehéz helyzeteket?....az baromi kevés...,hogy egy pasi pénzt keres
( bocsi...de lehet a péniszét vakargatva..,mert).... oszt mint aki jó végezte dogát oda veti a közösbe mint egy koncot a kutyának...Tisztelet a kivételeknek!...ahoz hogy pizt keressen egy öntelt nagyképű fazon...,mert sajnos egyre több pasi száll el magától....ugye kellenek a háttérben bizonyos segedelmek amik lehetővé teszik az ő pizkeresését...ez ugye a nőkre hárul...hagyne részletezem miért és miben...,mert ugye a pasik egymagukban igen igen képtelenek lennének még a pénz keresésére IS!...

Oszt azé itten lent a Földi életben ugye már csak nem a pasik a pénz keresők...mi több egyre kevesebbnek van munkahelye...ami saját és tőlle függetleneknek köszönhető...az az csak ugy megjegyzem...mára már tévhitbe "élnek" azok a pasik...akik azt hiszik..,hogy a nők eklézsiája-pénztárcája üres!...hisz egyre jobban feltőltődnek oszt nem a pasik a kedves elszállt párjuk "fizetésétől"...nem de

Csak ugy lazán sztem a hasonló véleménnyel biró pasiknak...,mint itten e amit irtál...csak annyit kellene elsőre "bemagolni"...,hogy a pasik álltal oly sokszor emlegetett karrierjük...nem egyenlő a család a gyermekek és egyébb napi teendők ellátásával...és hamán egy közösségben élnek-kapcsolatban...akkor ugye annak szellemében...igen is kutya köteleségük lenne besegiteni annak a nőnek...akinek egy nap 24órás szolgálat!...oszt biza sztán a "nyálverés" helyett és elnézést a vulgárisért!....tisztelet illet minden nőt egy pénz keresőt....és minden féle elvárások helyett oda lehet állni egy pasinak is a házimunkák feladataihoz...nem ffiként...Emberként!...mert mint álltalában az ember munkáját ugye "megfizetik"...biztosra vehető...,hogy egy családon bellüli "munka" is elismeréssel fog járni...a nők részéről 100%....

Micsoda melléfogás és tévhit....mi az...,hogy egy ffi elvesz egy
ilyen nőt

egy nő nem ilyen...egy NŐ EMBER....
a másik ugyan vegyél már el egy nőt...,ha az nem akar Veled még egy percet sem tölteni...
akkor miről is beszélünk

...
sztem azt sem szabad kihagyni...,hogy ezek a "klassz" mindenbe segitő férjek-pasik csak stresszesbbek mán...,mert tetszik-nem bekell lássák...oda a pünkösdi királyság...hisz a megélhetést már a nők is biztositják...sőt sokesetben jobban és többel járulnak a közös kasszához...annak feltőltése végett...xar lehet ezt ugye elviselni oszt lenyelni némely pasinak?...vagy nem?

sztán akkor csak könyebb és boldogabb lenne egy nő-egy család élete is...ha szükösen is ippeg...,ha a ffiak is megtalálnák a helyüket az otthoni munkákat illetően...mert tuti hogy hely az van...csak nem mindenféle "utvesztőket" kell keresni...
oszt véleményem szerint csak kis odafigyeléssel is megoldhatóak a közös feladatok ami nem csak a pénz keresésre vonatkozik...meg kell találni mindenben az egyensúlyt....
és senkit nem szándékoztam esetleg megbántani és akkor sem amikor most még azt irom...hogy a ffiaknak biza szemelőtt kellene-kell tartaniuk...., hogy nem csak a család eltartása a dolguk...(erre már a nők is régen képessek!)...., hanem biza családtagként való jelenlétük szükségeltetik a kapcsolaton-családon bellül....
Tisztelet a kivételeknek...ugy a nőknek...,mint a ffiaknak...akik azért csak másként gondolkodnak a pénzkeresését és a családot illetően stb!

Ui: azt szoktam vot mondani a takaritással kapcsolatban...ne hagyd magad megenni a kosszal...edd meg magad!

vacsat1 · 2011 Január 19

szállj magadba

Váljak? Ne váljak? és amivel jár....

TH6777

Vendég

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

TH6777

Vendég

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

TH6777

Vendég

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

TH6777

Vendég

Állandó Tag

Hasonló témák