Rakott karfiol Abigél módra
Kedves Vtbea!
Úgy tűnik, nem kedveled a tantónéni titulust, mert bár rendszeresen fent vagy a CH-n, nem reagáltál az én humorosnak szánt kérdésemre.
Ezért itt nyilvánosan megkövetlek, hamu a fejemre, a megkövezést talán majd legközelebb iktatjuk be.:656:
Engesztelésképpen kapsz tőlem egy receptet, amit én többször elkészítettem, és ehetőnek vélek.
Pontos mennyiségeket nem írok, mivel nem könyvből, hanem csak úgy érzésre készült.
Nevezhetjük éppenséggel rakott karfiolnak is. Egy tepsinyi adaghoz nagyjából kell 2-3 kilónyi karfiol (attól függ ki mennyire szereti, én annyit pakolok bele, amennyi belefér), fél kiló hosszúszemű Uncle Ben's rizs (azért ez, mert nehéz puliszkává főzni, de aki profi, használhat mást is), legalább minimum (több is lehet) fél kiló filézett csirke vagy kacsamell (ettől lesz könnyed étel az egész, a kacsától sajátos bukét kap), 2-3 nagy fej hagyma (szerintem 3 és nem ping-pong labdányi), só, bors (frissen őrölve), fokhagyma, tejföl.
A karfiolt sós vízben félpuhára főzzük, mivel a sütőben még úgyis puhul és nem karfiolkrém a cél. A rizst az előírt vízben megfőzzük. Én a rizs vizébe is teszek sót, mert az utósózás szép dolog, de a sótlan rizs az sótlan marad. Az Uncle rizsnek - a félkilós fém zacskósnak - 20 perc kell forrás után, a gőzben még puhul, de pergő marad. A húst daráljuk le 6-os vagy 8-as lyukon. Hagymákat pucoljuk meg, ezzel kész az előkészítő fázis.
Vegyünk elő egy nagy lábast. Látni fogjuk, miért.
Olaj bele ízlés szerint (három nagy fej hagyma plusz a hús azért kettő evőkanálon nem fog megpirulni, de ki-ki ízlése szerint). Belevágjuk a fokhagymát és a vöröshagymákat (lila ide nem jó !) lehetőleg egyenletes kockára. Sózzuk és aranysárgára pirítjuk. Ha kész mehet bele a hús, újabb sózás, borsozás és addig pirítjuk, amíg zsírjára (hehe, olajára) sül, majd még addig, amíg kezd az állandó kavargatás dacára is leragadni a lábas aljára. (Ha valakinek ehhez speckó serpenyője van, abban is készítheti, valahogy csak eltalálja, mikor kész a hús.
) Ne felejtsük el kóstolgatni, és picit sósabbra, borsosabbra készíteni, mert a rizs elvesz ám belőle. A kész köztes termék a sok hagymától egy aranysárga színű picit szaftos nyami kupac lesz. Lekapjuk a tűzről és belezúdítjuk a rizst, ami ekkorra minden vizet felszívott, ha jól adagoltuk. Alaposan összekavarjuk. Türelmetlenebbek akár most is megehetik, mivel minden főtt/sült benne. De lesz még jobb is. Elő a legnagyobb tepsivel, amit még be tudunk tuszkolni a sütőbe - ugye már bekapcsoltunk előmelegedni? Ha karfiol pártiak vagyunk, akkor a tepsi előolajozása után az alját televagdaljuk a karfiol cca. felével. Ha nem vagyunk, akkor olajozás szükségtelen, mert a rizs már olajos (hacsak nem sikeredett túl szárazra). Belekaparjuk az összes rizst a karfiolra/tepsibe, egyenletesen eldolgozzuk simára egy kanállal.(A kóstolgatással itt már csínján kell bánni, mert elfogy, mielőtt kész lenne.
). Ha megvan, a tetejére vagdaljuk a karfiol másik felét, vagy azt, amit rászántunk. (Aki nem szereti a karfiolt, úgysem fog ilyet készíteni.) Ha kellően sós a karfiol, sózás nem szükséges, ha sótlan lett, szórjunk rá egy-két csipettel. A tetejére jön a tejföl (én néha 2 nagy pohárral is tettem rá) elsimítva. Ha maradt netán némi húsos olaj, azt rá lehet csorgatni, de a lábasos verziónál ez elképzelhetetlen. Pici só és bors a tejfölre is ízlés szerint és mehet a meleg sütőbe. Addig kell sütni (sütője válogatja, de ne siettessük turbó fokozattal a sütést), amíg a teteje aranybarnára nem színesedik. Innivalóról gondoskodjunk, szükség lesz rá egy emberes adag után, fogyózók úgysem ezt csipegik.
Jó étvágyat!
