Versek, idézetek...

Kálnoky László

"Nézd a parton azt a két sziklát, mely hajdanta egy volt, s állta a vihar dühét, látod a két vonal hogy összeillik? Van, amit a természet egynek alkot, és a sors kettészakít."

variáciok...

<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD colSpan=3>[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]

Variációk

​

[/FONT]</TD></TR><TR><TD width=85></TD><TD width="100%"></TD></TR></TBODY></TABLE>

\\\\\\\\\\\\\\\"Az, aki a tanulás alatt sok mindent elhanyagol, soha nem lesz szerelmes. És az életben sokkal többet veszít, mint amennyit a tanulással nyerhet!\\\\\\\\\\\\\\\" Shakespeare///

///„Nem az a fájdalom, amitől könnyes a szem, hanem amit egy életen át hordunk mosolyogva, csendesen.” Goethe///

///, , Hogy mi a csók? Egy bál, egy tánc, egy táncterem. Ritmusra pördülés, szerelembe feledkezés...\\\\\\\"

/////S idő állj meg egy pillanatra,
S ti rohanó percek várjatok!
Amíg ők ketten esküt tesznek,
Hogy egymáshoz örökké hűek lesznek,
Csak addig várjatok! Goethe/////

/////Mosoly legyen arcodon,
ha vérzik a szíved,
ne lásson át a fátyolon a kiváncsi tömeg.
Ne tudják meg az emberek,
hogy a szívnek megszakadni mosolyogva is lehet!/////

///"A tökéletes létezik. De a tökéletest mindig eldobjuk magunktól mert az a baja hogy túl tökéletes..."///

"Először felőröljük egészségünket, hogy pénzhez jussunk, majd pedig pénzünket arra költjük, hogy visszahozzuk az egészséget."
/Robert Lembke/

"Késve tudom, de száz életre is megjegyzem: szeretni csak a szerelem minden fájdalmával együtt érdemes, vagy sehogy.
Amikor visszaszületek, nem leszek abban a helyzetben, hogy keresselek, mert nem fogok emlékezni rád. De megismerlek majd. És ha tudván tudom is, hogy én fogyok el hamarabb, akkor sem ugrom el többé a szerelem elöl. Halálugrottam és lezuhantam. Nem tudok megbocsátani magamnak: te bocsáss meg nekem!"

Ezt az egyik kedvenc versem, főleg a 3. sor miatt. Természetesen nem csak ezért tetszik.

ÜZENET EGYKORI ISKOLÁMBA




Június volt s ujjongtunk, nincs tovább,
Most gyertek szabad mellű örömök
S pusztuljatok bilincses iskolák.
De elcsitult a jókedv-förgeteg
S helyére ült a döbbent némaság:
Köröttünk már az Élet csörtetett.
Óh, ifjui, szent megjózanodás,
Komoly, nagy fény, hős férfiú-szerep,
Emléketek ma is milyen csodás.
Hős harc az Élet és megélni szép,
Ha hozzáedzik tüzes szív-kohók
Ifjú vitézlők lengeteg szivét.
Ha élet zengi be az iskolát,
Az élet is derűs iskola lesz.
S szent frigyüket így folytatják tovább.
Én iskolám, köszönöm most neked,
Hogy az eljött élet-csaták között
Volt mindig hozzám víg üzeneted.
Tápláltad tovább bennem az erőt,
Szeretni az embert és küzdeni
S hűn állni meg Isten s ember előtt.
Június van s nagyon magam vagyok
S kisértenek élt éltem árnyai
S az elbocsátó iskola-padok.
S én, vén diák, szívem fölemelem
S így üdvözlöm a mindig újakat:
Föl, föl, fiúk, csak semmi félelem.
Bár zord a harc, megéri a világ,
Ha az ember az marad, ami volt:
Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.

upppsssz! minden harmadik sor egy új versszak. csak vhogy nem sikerült úgy betennem

Ja és szerintem a legszebb szerelmes versek közé tartozik Petőfi minek nevezzelek- je

MINEK NEVEZZELEK?

Minek nevezzelek,
Ha a merengés alkonyában
Szép szemeidnek esti-csillagát
Bámulva nézik szemeim,
Mikéntha most látnák először...
E csillagot,
Amelynek mindenik sugára
A szerelemnek egy patakja,
Mely lelkem tengerébe foly �
Minek nevezzelek?

Minek nevezzelek,
Ha rám röpíted
Tekinteted,
Ezt a szelíd galambot,
Amelynek minden tolla
A békeség egy olajága,
S amelynek érintése oly jó!
Mert lágyabb a selyemnél
S a bölcső vánkosánál �
Minek nevezzelek?


Minek nevezzelek,
Ha megzendűlnek hangjaid,
E hangok, melyeket ha hallanának,
A száraz téli fák,
Zöld lombokat bocsátanának
Azt gondolván,
Hogy itt már a tavasz,
Az ő régen várt megváltójok,
Mert énekel a csalogány �
Minek nevezzelek?


Minek nevezzelek,
Ha ajkaimhoz ér
Ajkadnak lángoló rubintköve,
S a csók tüzében összeolvad lelkünk,
Mint hajnaltól a nappal és az éj,
S eltűn előlem a világ,
Eltűn előlem az idő,
S minden rejtélyes üdvességeit
Árasztja rám az örökkévalóság �
Minek nevezzelek?


Minek nevezzelek?
Boldogságomnak édesanyja,
Egy égberontott képzelet
Tündérleánya,
Legvakmerőbb reményimet
Megszégyenítő ragyogó valóság,
Lelkemnek egyedűli
De egy világnál többet érő kincse,
Édes szép ifju hitvesem,
Minek nevezzelek?
(Pest, 1848. január.)
<o></o>

Őszköszöntő....

Csanádi Imre : Őszköszöntő...

"
Szállj, szállj,
ökörnyál, -
jön az ősz,
megy a nyár.
Megy a nyár, a nevetős,
komolykodva jön az ősz,
csillámló derekkel,
sárga levelekkel,
szőlővel, mosolygóval,
fűre koccanó dióval..."


Napsütéses szép őszt kívánok, Mindenkinek !

Hát, ..... Gond van !....
Én ugyan tanultam oroszt, - és el is tudom olvasni....- lefordítani azonban, - sajnos, nem...-
Kár,..... - jó lenne olvasni, magyarul is.

Petőfi Sándor
János Vitéz

Tüzesen süt le a nyári nap sugára
Az ég tetejéről a juhászbojtárra.
Fölösleges dolog sütnie oly nagyon,
A juhásznak úgyis nagy melege vagyon.

Szerelem tüze ég fiatal szivében,
Úgy legelteti a nyájt a faluvégen.
Faluvégen nyája mig szerte legelész,
Ő addig subáján a fűben heverész.

Tenger virág nyilik tarkán körülötte,
De ő a virágra szemét nem vetette;
Egy kőhajtásnyira foly tőle a patak,
Bámuló szemei odatapadtanak.

De nem ám a patak csillámló habjára,
Hanem a patakban egy szőke kislányra,
A szőke kislánynak karcsu termetére,
Szép hosszú hajára,gömbölyű keblére.

Kislány szoknyája térdig föl van hajtva,
Mivelhogy ruhákat mos a friss patakba;
Kilátszik a vizből két szép térdecskéje
Kukorica Jancsi gyönyörűségére.

Mert a pázsit fölött heverésző juhász
Kukorica Jancsi,ki is lehetne más?
Ki pedig a vizben a ruhát tisztázza,
Iluska az,Jancsi szivének gyöngyháza.

József Attila-Születésnapomra

SZÜLETÉSNAPOMRA

Harminckét éves lettem én -
meglepetés e költemény
csecse
becse:

ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
magam
magam.

Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.
Az ám,
Hazám!

Lehettem volna oktató,
nem ily töltőtoll koptató
szegény
legény.

De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
fura
ura.

Intelme gyorsan, nyersen ért
a „Nincsen apám” versemért,
a hont
kivont

szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
hevét
s nevét:

„Ön, amig szóból értek én,
nem lesz tanár e féltekén” -
gagyog
s ragyog.

Ha örül Horger Antal úr,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
sekély
e kéj -

Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní-
tani!

1937. április 11.
<table border="0"><tbody><tr><td><dd>
</dd></td></tr></tbody></table>