Férjem családjában szájhagyomány útján terjedő kedves állatmese, a kisfiunk is imádja.
Kecskegidák és a farkas
Egyszer volt, hol nem volt,
Volt egyszer egy kecskemama,
És annak három kecskefia.
A legkisebb Picúrka,
Mint az öklöm, akkorka.
Nagyocska a második,
Ő már nagyobb egy kicsit.
A harmadik jól megnőtt,
Óriáskának hívják őt.
Keményszarvú, bátor fajta,
Farkas őt meg nem riasztja.
Kecskemama reggelente előveszi kosarát,
Kiballag a piacra és hoz hat fej káposztát.
Adott egyet Picúrkának, Nagyocskának kettőt,
Óriáska hármat kapott, mivelhogy így megnőtt.
Megette a káposztáját Picúrka,
És vékony hangon ezt mondta:
Éhes vagyok mekk- mekk – mekk,
Kérek szépen még egyet.
Megette a káposztáját Nagyocska,
És rendes kecskehangon ezt mondta:
Éhes vagyok mekk- mekk – mekk,
Kérek szépen még egyet.
Megette a káposztáját Óriáska,
És mély kecskehangon ezt mondta:
Éhes vagyok mekk- mekk – mekk,
Kérek szépen még egyet.
Kecskemama így felelt:
Több káposztám nincs nekem.
Hanem ott a tarka rét,
Van ott friss fű épp elég.
Menjetek ki, legeljetek,
Tömjétek meg bendőtöket!
Három gida kecskegyerek
Azon nyomban útnak eredt.
Elöl haladt Picúrka,
Utána meg Nagyocska,
És a sor végén mekk- mekk – mekk,
Óriáska lépeget.
Mennek – mennek, mendegélnek,
míg egy kis patakhoz érnek.
Híd visz át a víz felett,
És a híd alatt zöld bokorban
Gonosz farkas szendereg.
Picúrka ezt nem tudta,
s rálép a kis fahídra.
Reccs – reccs, így a híd,
Gonosz farkas felordít:
Hídon által ki halad?
Ki zavarja álmomat?
- Én vagyok Picúrka,
öklömnyi kis gidocska.
- Gida, mondod? Kecskefi?
Hohó, jó kis reggeli!
Picúrka, jaj, nagyon fél,
Rossz farkashoz így beszél:
Farkas bácsi ne egyél meg,
Kicsi vagyok, mit sem érek.
Menj hát!- mordult rá a farkas,
Álmom többé ne zavarjad!
Fut Picúrka esze nélkül,
Farkas szenderegni készül.
Ám de akkor Nagyocska
Rálép a kis fahídra.
Reccs – reccs, így a híd,
Gonosz farkas felordít:
Hídon által ki halad?
Ki zavarja álmomat?
- Én vagyok Nagyocska,
éhes, sovány gidocska.
- Gida, mondod? Kecskefi?
Hohó, jó kis reggeli!
Nagyocska, jaj, nagyon fél,
Rossz farkashoz így beszél:
Farkas bácsi ne egyél meg,
Sovány vagyok, mit sem érek.
Menj hát!- mordult rá a farkas,
Álmom többé ne zavarjad!
Fut Nagyocska esze nélkül,
Farkas szenderegni készül.
Ám de akkor Óriáska
Rálép a kis fahídra.
Reccs – reccs, nyög a híd,
Gonosz farkas felordít:
Hídon által ki halad?
Ki zavarja álmomat?
Óriáska halad erre,
Kemény szarvú, bátor kecske.
Akármilyen bátor vagy,
Téged bizony felfallak.-
Szólt a farkas, előszökik,
Alvással már nem törődik.
Óriáska nem ijed meg,
Farkas felé ugrik egyet.
Hegyes szarvát beledöfi,
Kis híjja, hogy le nem löki!
Farkas ordít, vonyít, liheg:
Megállj kecske, széjjeltéplek!
Ám de akkor Óriáska
Nagyot döf az oldalába.
Loccsan a víz, nagyot csobban,
És a hideg hullámokban
Gonosz farkas, ordas farkas
Dúlva-fúlva elmerül.
Patak partján tarka rét,
Van ott friss fű, épp elég.
Három gida kecskegyerek
Lakmározhat, ihat, ehet.
Meg is tömik bendőjüket.
Estefelé hazatérnek:
Elöl halad Picúrka,
Utána meg Nagyocska,
És a sor végén mekk- mekk- mekk,
Óriáska lépeget.
