Versek, mesék ‎

Státusza
További válaszok itt nem küldhetőek.

varrónő

Állandó Tag
Állandó Tag
RÁKOS SÁNDOR: FEJSZÁMOLÁS




- Mondd, Bálint,​

Neked hány fejed van?​

- Hát mennyi volna? Egy!​

- Aligha hinném.​

- Miért? Neked?​

- Nekem öt.​

- Hogyhogy?​

- Elősorolom:​
Egy főfej.
Két kézfej.
Két lábfej.

- Add össze!​

- Hát ez tényleg öt.​

- Na, látod!​
Máskor jobban


számold meg​

a fejeidet!​
 
Utoljára módosítva a moderátor által:

varrónő

Állandó Tag
Állandó Tag
GEDEON JERNE: ŐSZ



Elszállt már a gólya,​

elrepült a fecske.​

Nem fütyül a rigó,​

pihen a méhecske.​

Hallgat a pacsirta,​

a tücsök is csendes.​

A szöcske sem ugrál,​

a pille sem repdes.​

Süvít a szél, s tépi​

levelét a fának.​

Itt van a hűvös ősz,​

vége a szép nyárnak.​
 
Utoljára módosítva a moderátor által:

varrónő

Állandó Tag
Állandó Tag
LA FONTAINE:

A TÜCSÖK ÉS A HANGYA





Mit csinált a tücsök nyáron?

Csak muzsikált hét határon.

Aztán jött a tél a nyárra,

s fölkopott a koma álla.



Szomszédjában élt a hangya:

éhen ahhoz ment panaszra,

s arra kérte, egy kevéske

búzát adjon neki télre.



- Búzát? – szólt a hangyasógor. –

Már ez aztán sok a jóból!

Tél elején sincs búzád már?

Hát a nyáron mit csináltál?



- Mit csináltam? Kérem szépen

muzsikáltam – szólt szerényen

tücsök mester. – Aki kérte,

nótát húztam a fülébe.



- Nótát húztál, ebugatta?

- Nohát akkor – szólt a hangya –

Járd el hozzá most a táncot!


Jó mulatságot kívánok.​
 
Utoljára módosítva a moderátor által:

varrónő

Állandó Tag
Állandó Tag
ÁRMON ÁGNES: ANYÁKNAPJÁN




Ébresztem a napot,​

hogy ma szebben keljen,​

Édesanyám felett arany fény​

lengjen.​

Ébresztem a kertet, minden​

fának ágát,​

bontsa ki éretté a legszebbik​

virágát.​

Ébresztem a rigót, s a vidám​

Cinegét,​

dalolja mindegyik leggazdagabb​

énekét.​

Ébresztem a szívem, forróbban​

dobogjon,​

az én ÉDESANYÁM mindig​

mosolyogjon.​
 
Utoljára módosítva a moderátor által:

varrónő

Állandó Tag
Állandó Tag
FÜLEKI JÁNOS: ANYÁK NAPJÁN



Zöld erdőben, zöld mezőben


kék virágot szedtem.​

Kék virágom gyöngyharmattal​

meg is öntözgettem.​

Gyöngyharmatos kék virágom​

szellő simogatta.​

Azsur színű puha selymét​

napsugár csókolta.​

Édesanyám adhatunk-e​

ajándékot szebbet?​
E kis virág, úgy érzem,


én szívemben termett.​
 
Utoljára módosítva a moderátor által:

varrónő

Állandó Tag
Állandó Tag
DONÁSZY MAGDA: ANYÁK NAPJÁN



Üres a kis csókafészek


egy májusi reggelen.​

Az öt vidám csókagyerek​

tán világgá ment el?​


Csóka mama szívdobogva​

keresgeti őket,​

de nem látták sem a nyuszik,​

sem a fürge őzek.​


Jönnek! – szól a kakukk,​

ki a legmesszebbre látott,​

kis csőrében mindegyik hoz​

egy-egy szál virágot.​


Hol voltatok? – szól az anyjuk,​

s megcsuklik a hangja.​

Neked hoztunk virágot,​

mert ma van ANYÁK NAPJA!​
 
Utoljára módosítva a moderátor által:

varrónő

Állandó Tag
Állandó Tag
ERDEI ISTVÁN: CINKE



Ó a cinke, mily picinke,​

kis tollakból van az inge.​

Cipőjét a varga​

soha meg nem varrta.​

Ezért télen fázik,​
és tavaszra vágyik
 
Utoljára módosítva a moderátor által:

varrónő

Állandó Tag
Állandó Tag
LÉPEGETŐK
Jár, jár, jár,
járni tanul már,
tipeg-topog bocskorában,
pici baba szép korában
járni tanul már.


Jár a baba, jár,
mint egy kismadár,
holnapután a kert alatt
lepkét is fog már.


Menjünk, menjünk,
mendegéljünk,
Míg sűrű erdőbe érünk,
A fák között mókus ugrál,
Az árokban nyuszi bujkál.


Erre kakas, erre tyúk,
erre van a gyalogút.
Taréja, taréja,
ugorj a fazékba!
Hopp!


Séta, séta, sétálunk,
farkast látunk, elfutunk.


Jár a baba, jár,
mint egy kis király,
szedegeti a lábát,
koptatja a bocskorát.


Nézzétek csak, emberek!
Nagy csizmában kisgyerek.
Komoly képpel lépeget,
hátrafelé nézeget.
 
Utoljára módosítva a moderátor által:

varrónő

Állandó Tag
Állandó Tag
TAPSOLÓK
Szembe ülünk a gyerekkel, mindketten ökölbe szorítjuk az egyik kezünket, a másik kezünkkel megfogjuk az ő szabadon maradt kezét és ritmikusan ütünk vele egyszer az ő öklére, egyszer a sajátunkra:
Egyedem, begyedem, tengertánc,
hajdú sógor, mit kívánsz?
Nem kívánok egyebet,
csak egy falat kenyeret.

Két kezünkkel először a combunkat ütögetjük ütemesen, aztán a hasunkat, majd a mellkasunkat, végül megvakargatjuk a fejünk búbját:
Hej, Gyula, Gyula, Gyula,
szól a duda, duda, duda,
Pest, Buda, Buda, Buda,
Pattogatott kukorica.

Megfogjuk a gyerek kezét és tapsoltatjuk - az első két sor alatt maga előtt, aztán az egyik oldalon, majd a másik oldalon:
Süti, süti pogácsát,
apjának, anyjának,
tejbe-vajba az apjának,
sóba-vízbe a dadának.

Süti, süti pogácsát,
apának, anyának,
sóba, vízbe az apjának,
tejbe, vajba az anyjának.

Ökölbe szorítjuk mindkét kezünket, majd először a ballal ütünk a jobbra, aztán a jobbal a balra. Ezt ismételjük az első két sor alatt. A következő sor közben ökölbe szorított kezünkkel körkörös mozgást végzünk (mint a 80-as évek diszkójában :)), végül az utolsó sornál nyitott tenyérrel széttárjuk a kezünket:
Töröm, töröm a mákot,
sütök vele kalácsot,
icce tolla motolla,
neked adom, Marcika!

Az első sor alatt tenyerünkben (vagy a gyerek tenyerében) kavargatunk, aztán sózást, paprikázást imitálunk, az utolsó sorra pedig tapsolunk:
Borsót főztem,
jól megsóztam,
meg is paprikáztam,
ábele, bábele, fuss!

És mégegy tapsoló:
Áspis, kerekes,
Úti füves, leveles,
Bíbola, bíbola,
Pacs, pacs, pacs.
CIRÓGATÓK
Az első két sornál jobbról-balról végigsimítjuk az arcát, a második kettőnél tenyerén kavargatunk az ujjunkkal, a következőnél kezünkbe zárjuk az ő kezét és ide-oda lendítjük, végül úgy teszünk, mintha be akarnánk kapni a kezét:
Cicuska, macuska,
mit főztél, Katuska?
Kevertem babocskát,
sütöttem pampuskát.
Ide raktam, oda raktam,
utoljára jól bekaptam.

Ölbe vesszük a gyereket, velünk szemben ül. Megfogjuk mind a két kezét és azzal simogatjuk egyszer az ő arcát, aztán a sajátunkat:
Ciróka,
maróka.
Mit főztél?
Kását.
Hova tetted?
Pad alá.
Megették a kiscicák!

A gyerek velünk szemben ül, soronként négyszer érintjük mutatóujjunkkal az arcát (homlokát, állát, jobb arcát, bal arcát). Az utolsó sorban háromszor az orrát, "pukk"-ra az orrát:
Ecem, pecem, pompodáré,
sárgarépa, kacincáré,
cérnára, cinegére,
hess ki madár a mezőre,
álé, álé, álé, pukk!
Mutatóujjal finoman megbökjük a saját orrunkat, aztán az övét, képletesen vagy igazából összedörgöljük az orrunkat, végül gyengéden összeütögetjük a homlokunkat:
Én is pisze,
te is pisze,
gyere, pisze,
vesszünk össze!


Tea, (homlokára)
Kávé, (állára)
Cukor, (jobb arcára)
Rum, (bal arcára)
Bumm! (tenyérrel enyhén orrba ütjük
 
Utoljára módosítva a moderátor által:
Státusza
További válaszok itt nem küldhetőek.
Oldal tetejére