Péter az oszi kertben
Péter egy szeptemberi hétvégén a nagyszüleinél volt, ott is aludt szombat este. Mikor vasárnap fölébredt, még pizsamában, papucsban, türelmetlenül futott ki a kertbe. Hamarosan izgatottan jött vissza.
- Nagyapaaaa! Nagyapa, gyere gyorsan, képzeld, a levelek mennek!!!
- Nem mennek, lehullanak a földre, hiszen osz van.
- De nem úgy nagyapa. Láttam, a földön, a fuben egy kupac levél ment, mászott. Gyere, nézd meg te is, ha nem hiszed.
Nagyapa kézen fogta Pétert és együtt ballagtak a kert végébe a nagy diófa alá. És valóban azt látta nagyapó is, amit Péter mesélt, mentek a levelek.
- No nézd csak, télire lakónk lesz - mondta nagyapa mosolyogva. - Látod, hogy a levélcsomónak orrocskája is van? Egy sündisznó készíti a fekhelyét télire. Belehempergett az avarba, a lehullott száraz levelekbe, és azok a tüskéire szúródtak. ez lesz a takarója. Nézd csak, merre megy.
A süni, mikor észrevette, hogy nem bántják az emberek, felbátorodott, és a hátán a levelekkel bebotorkált a mogyoróbokor földig éro szoknyája alá.
Pétert pedig a nagyapja beküldte a házba, mosakodni, öltözködni. Reggeli után segíthet a kertben a lehullott almákat, körtéket kosárba szedni.
