Verseljünk mindannyian.Saját verseink:)

Rozsaszirom témája a 'Irodalom' fórumban , 2006 Május 1.

  1. Jártó Róza

    Jártó Róza Állandó Tag

    2014 évben Ausztráliában megrendezett Vanda and Young dakversenyen részt vett alkotásom:


    Őszi álmodozás (Jártó Róza)

    Olyan kevés, mi nekem belőled jut,
    Nélküled életem a semmibe fut,
    Most itt vagy nekem, takar az őszi lomb,
    Kíváncsi szem elől szívem bújtatom.

    Vágyakozó szemmel nézel most még rám,
    Érzem, a gondolatod rég máshol jár,
    Rajongó szívem hiszi most még talán,
    Szerelmünk pihen az avar paplanán.

    Sétálni együtt ősszel az avaron,
    Miközben karodba fűzöm a karom,
    Sokszor rád nézni rajongva, kedvesen,
    Tudni, nem kapom vissza szerelmesen.

    Szépet akarok most álmodni veled,
    Lelkemmel keresni meg a két szemed,
    Őszi szerelem, tán megkésett nagyon,
    Mint alma, mely megbújt az őszi avaron.


    Roza Jarto:


    Autumn daydream



    Sometimes I get from you something,

    My life without you is good-for-nothing,

    You are here for me, the fall leafage covers,

    I hide my heart from curious eyes.


    You are looking at me with wishful eyes,

    I feel your thoughts are elsewhere,

    My fervent heart maybe hopes yet,

    Can you love me? It's not bet.


    Walking together at autumn time,

    Hand in hand: it's not crime.

    To look at you kindly,

    It is unrequited, but I follow you blindly.


    I want to dream now with you,

    To search your eyes with my soul,

    Our love maybe delayed,
    (Roza Jarto)
     
    Horkanto és Kicsi Fecske kedveli ezt.
  2. Horkanto

    Horkanto Állandó Tag

    Halottaink emlékére... a közelgő halottak napja alkalmából
    / néhány az elmúlással kapcsolatos saját vers és írás... /


    KÖRFORGÁS

    elérted célod
    halott vagy

    s csak azt
    vitted
    magaddal
    amit
    hoztál

    éveket az éveknek
    életet az életnek

    s ha el is távoztál
    nem búcsúztál
    csak ahogy kellett
    megváltoztál

    ***

    BÚCSÚZÁS HELYETT
    Szüleim emlékére
    / helyettük mondom /

    Meghaltam

    mint egy virágról
    elijesztett lepke
    tova szállt ’ lelkem
    amelyre ezen a
    világon leltem

    Meghaltam

    már nem az vagyok
    aki régen voltam
    bár itt fekszem még
    kiterítve holtan

    Meghaltam

    nézzetek szét hisz már
    mindenhol itt vagyok

    s felülről nézek rátok
    mint még fénylő rég kihűlt
    csillagok
    melyek fényében talán
    már én is ott csillogok

    ***
    Megállapítások

    öregszem
    fogy belőlem ami felesleges
    a vállamon egyre nehezebb teher
    a kereszt
    hogy
    mily nyomott hagyok
    míg lassan semmivé fogyok
    bár megnyugtat a gondolat
    hogy
    mint tengerparton
    várrá épített homok
    egy idő után
    majd én is a mindenségbe
    simulok

    ***

    TANULJ MEGHALNI, HOGY ELKEZDHESS ÉLNI!
    (A benső világtér kihívása)

    Igen, tanulj meghalni, hogy elkezdhess élni, mondja a bölcselet. S megint egy paradoxon amit nem értünk, amit meg kell magyarázni. Hát íme a magyarázat. Csukjuk be szemünket s ízleljük meg a bennünk, illetve a körülöttünk lévő csendet - kezdjük meg hosszú utazásunkat, merüljünk el önmagunkban - azaz ismerjük meg önmagunkat, hogy megismerhessünk másokat, hogy megismerhessük a világot!

    "That tvam asi." ( Ez vagy te). Mondja az indiai bölcs. S én elgondolkodom mi is vagyok én: lélek vagy anyag? valami gondolkodó dolog? netán mindegyik egyszerre? És egyáltalán, létezem-e, vagy csak vagyok?

    Mert mik is vagyunk valójában? Mennyi minden tudunk már a körülöttünk lévő világról, s magunkról milyen keveset. Mennyi ismeretet, tudást csöpögtetnek belénk rövid kis életünk során, és mégis milyen keveset tudunk összességében. Eljutottunk a világűrbe, lépteink ott vannak a holdon, a föld magas csúcsain, az óceánok mélyein; megtanították nekünk, hogy, hogy alakult ki az evolúció során maga az emberi faj,"a gondolkodó ember", hogy alakult ki a civilizáció, hogy alakultak ki a mai modern társadalmak. Tudjuk, hogy 2x2=4, hogy a2+b2=c2; tudjuk, hogy a föld nem is olyan gömbölyű, hogy nem a nap forog a föld körül hanem fordítva. De tudjuk-e, hogy mennyi mindent nem tudunk még! Talán felejtenünk kéne egy kicsit, hiszen annyi mindent tudunk már! És újból el kéne kezdeni tanulni: megtanulni elfogadni a szeretetet; megtanulni önzetlenül szeretni, önzetlenül élni; másokért élni; megtanulni pozitívan gondolkodni; megtanulni a sorsunkat helyesen irányítani, megtanulni örülni az életnek; megtanulni érzéseinket hűen kifejezni; megtanulni meghalni, hogy végre elkezdhessünk élni.

    Én azt hiszem, valójában nem is tudunk olyan sok újat, hiszen mai tudásunk nagy részét, már elődeink is tudták. Bár fejlődhetünk még tovább, de mégis meddig és milyen téren? Mert technikailag bizonyosan még sokat elérhetünk, ám fizikailag - én úgy hiszem -, inkább már visszafelé fejlődünk. Sokkal gyengébbek vagyunk, mint őseink voltak. De talán mentálisan, spirituális, szellemi szinten, még ismeretlen utak állnak előttünk -, képzeletünkben még feltáratlan földrészek hevernek. S ahogy azt Einstein is mondta: "A képzelőerő nagyobb hatalom, mint maga a tudás." Azonban ma még tudatunk, a legtöbbet tudó tudósok előtt is csak egy "fekete doboz."

    Valójában az ember: szellem, test és lélek. Így együtt, és nem külön-külön, ahogy sokan azt tévesen hiszik. Mert mi is csak részei vagyunk egy egésznek, vagyis egészek vagyunk az egészből; csak kis hajók vagyunk egy végtelen óceánon, ami folyamatosan változik - aminek a neve: élet; csak porszemek vagyunk egy beláthatatlan sivatagban - aminek a neve: világ. Bár minden ember egy önálló világ, egy saját világegyetem - önálló tudattal, saját "én"-nel - tehát maga a megismételhetetlen csoda. És bensőkben is éppen úgy világok és világegyetemek vannak, de ezek is még megismerésre várnak.

    Most pedig ismerkedjünk meg a "pozitív misztikával", a SANT MAT, (Szent Tudás) - a Surat Shabd Jóga lényegével - ahonnan a címben szereplő idézetet is vettem. Mit is tanít hát a Shurat Shabd Jóga? Azt, hogy figyelmünket időnként vonjuk el a világ dolgaitól, és fordítsuk azt a bensőnk felé.

    Ezen jóga lényege valójában valami pozitív misztikának tekinthető, mivel itt senkitől nem követelik meg, hogy elhagyja otthonát, hazáját; hogy vonuljon a világzajaitól, izgalmaitól félreeső helyre; hogy önsanyargató gyakorlatokat végezzen. Amit ők tanítanak az az, hogy kötelességeink vannak szüleinkkel, családunkkal, társadalmunkkal és népünkkel szemben, s ezeket a kötelességeinket a lehető legjobban kell ellátnunk. Meg kell tanulnunk egy időben, csak egy dologra koncentrálni, mert életünkből csak így tudjuk a lehető legtöbbet kihozni, és kielégíteni a kötöttségek és kötelességek sokrétűségét anélkül, hogy spirituális célunkat elhanyagolnánk. Meg kell tanulnunk, hogy az önvizsgálat és az önkritika, minden önjavulás és előmenetel alapvető előfeltétele. Arra kell törekednünk, hogy jó emberré váljunk, vallásunktól teljesen függetlenül. Hisz jelenleg az emberi történelem egy nagyon kritikus szakaszában élünk, és a magas etikai értékek sürgősebbek, mint valaha.

    Ahogy dr. Martin Luther King mondotta: "A tudomány teljesítőképessége megelőzte a spirituális erőket. Az eredmény távirányítású rakéták és félrevezetett emberek."

     
    fenyesi és Jártó Róza kedveli ezt.
  3. Árvai Emil

    Árvai Emil Állandó Tag

    KARÁCSONYVÁRÁS

    Hócsend, halk zene, bájgli
    illata - teljesül gyermeki álom.

    Kérlek, tanítsál, kedves karácsony,
    szüntelen Jézusra várni.
     
    Jártó Róza kedveli ezt.
  4. Jártó Róza

    Jártó Róza Állandó Tag

    Jártó Róza

    Egy kis karácsonyi mese


    Kicsi manó nézeget: gyűlik a sok hófelleg,

    eljátszotta a telet, nem gyűjtött csak emléket.

    Nincsen szén és nincsen fa, üres most a kis kamra,

    de ha leesik a hó, ami szép és ragyogó

    akkor mit eszik majd ő, a kis emlék-gyűjtögető.


    Befedte a hó a lakot, kicsi manó didereg ott,

    kis karácsony nagy karácsony,

    hogy süljön így a kalácsom,

    kérdezi a kis manó, aki vacog a gangon.


    Gondolt most egy jó nagyot, kiült a gangra legott,

    ki is tett egy nagy táblát: mesét mondok, ha hagyják.


    Aki’ kéri, mesélek, a tavaszról regélek,

    amikor ibolya nyílt, amikor a rét virít,

    világ színekben pompáz, illat-felhő orgiáz...

    És az ára oly csekély: egy szem dió, mogyoró,

    kis kamrámba be való. Lehet hozni káposztát,

    kicsi lisztet, kicsi sót, kicsi zsírt, idevalót,

    kicsi apró cukrocskát egy kis lekvárt és mézet…

    Ilyen olcsón regélek.


    A meseszó hallatán gyűlik a sok finomság.

    Télapó is megpihen: mesét hallgat melegen.

    pedig nagyon sietne, ha a szép szó engedne.

    Kicsi manó most boldog: diót darál, tör mákot...

    Így lett szép a karácsony.


    /Jártó Róza karácsony/
     
  5. Árvai Emil

    Árvai Emil Állandó Tag

    Múló idő

    Eltelt az év. A régi naptárt
    újra cseréljük. Mondják: feledd
    mi rossz volt, nem lehet
    nyögni több éven át
    múlt terhét, szorongásait.
    Mondani könnyű - gondolod,
    s fürkészed, néked mit hozott
    örömöt-bánatot, mit tanít
    a most jelen még, holnap emlék;
    lettél-e jobb, bölcsebb;
    titokban ezt szeretnéd,
    beérni, nem botolni többet:
    másoknak egyszer lehetsz még
    emlék te is...
    (...Ha egyáltalán velünk még törődnek.)

    (Á.E.)
     
    Jártó Róza kedveli ezt.
  6. Ewoyn

    Ewoyn Állandó Tag

    Boldog Új Évet kívánok minden kedves tagnak :)

    2016

    Itt a Szilveszter – nem a Csollány,
    csillagszóró a pulykán,
    petárdázik az egész család,
    felgyújtottuk a konyhában a kukát.

    Kétezer-tizenhatra mit kívánjak Neked,
    ételtől roskadó asztalt, egészséget,
    mindig legyen tele minden zsebed,
    hírből se ismerd a szegénységet.

    Jó urat vagy asszonyt ágyadba,
    olyat, ki élete végéig szeret,
    barátot, ki kést nem szúr hátadba,
    de megmozdít érted egy egész hegyet.

    Kívánom, hogy legszebb éved legyen az új év,
    fogadd e kis verset Tőlem, ennyit mondok: B.Ú.É.K.!
     

    Csatolt fájlok:

    Jártó Róza kedveli ezt.
  7. Árvai Emil

    Árvai Emil Állandó Tag

    NAPRAFORGÓ-VERS

    Fordul a Föld, fordul a fény,
    száz virág forog a Napra,
    fiatalon könnyű fejjel még
    aranyló koszorút tartva.

    Nincs köztük lenézett, különc vagy sztár,
    nem lóg ki egy sem a sorból;
    szívük az éltető fény rabja már,
    s éretten is neki hódol

    csak fejük, elnehezedve.
    Hálával hajtják meg maguk;
    koszorú hervad, aratás kezdete
    eljő, s befelé vezet az út,

    az utolsó út, be a raktárba.
    Sajtolnak belőlük arany olajat;
    folyékony aranyuk száz konyha várja.
    Fény-tánca nyárnak: szép emlék marad.

    (2009. okt.)
     
    Jártó Róza kedveli ezt.
  8. fenyesi

    fenyesi Tag

    Egy régebbi saját írásom.


    fényesi Tóth János

    A hetedik napon


    Csak hogy a hangod ne halljam
    zajban keresek menedéket Uram,
    de kishitű vagyok! Nagy lehet a Te
    bizalmad, hogy mégis hallak!


    Templomot rak bennem lassan
    minden szavad, már tudom az
    oltár helyét, látom a füst útját,
    kezeimmel formázom a kupolát,
    de hálát még nem mondok.

    Hány kövem van még uram?
    Mennyi nekem, ami Neked semmi?
    Lesz-e végül helyem közeledben,
    vagy halálomban feloldva elengedsz?

    Hogyan találtál, vagy nem is kerestél
    engem Uram? Hidd, érted kérdezem,
    nem hited ellen! Értsd! Elfogadni
    kevés, szolgálni már sok, mit érzek!


    Mondanám, hogy érzem, mikor
    szólsz! Kiáltanám, hogy tudom
    miért hallgatsz, csak nem merem!
    Uram, szerettess meg a hitemmel!

    Már tudom mit adhatsz. Sokszor
    nagyon fáj! Már tudom olykor el
    kell engedned, hogy a Távolból
    közelebb kerüljek hozzád!

    Elpihent bennem az Idő. Ami
    Tegnap történt, a Jövő is lehet.
    Szürke árnyék mellől vén koldus
    mozdul, ma ő rakja a falat.
     
    Jártó Róza kedveli ezt.
  9. Jártó Róza

    Jártó Róza Állandó Tag

    Jártó Róza

    Szöszke leány a réten…


    Ha Rád nézek, a nap ragyogni vágyik,
    a fű boldogan serceg, úgy kukucskál,
    az illatozó orgona virágját nyújtva
    örvend, mert hiszi, lépteid nyomán
    a tavasz előtt fut, a sugárzó nyár...


    Tarka ruhád lengeti szellő,

    a réten a hajadba is bele-bele kap,

    pitypang vágyik kergetőzni véled

    a fényesen ragyogó nap alatt… ,

    a nyár meg úgy szalad a kertek alatt…



    Óvjad a nyarad, Te drága kicsi leány,

    mert nyomában rohan a hűvös ősz,

    esőt hozva, vihar tépte fák között

    fut az ösvény a szomorú rétre,

    hol a nyár elbújt s szürkébe öltözött.



    A tél fehér leplet terít a tájra,

    hol a rét már csak emlékezik… ,

    egy tarka ruhában táncoló lányra,

    kinek szöszke hajában bele-bele

    kapott a mosolygó nyári szél.



    Tavaszi szellő álmodik a rétről,

    mikor meghallja a pacsirta dalát,

    amint hangja szétterül a réten

    a hótakarót lehúzva, ébresztve a tavaszt.

    S csak a nap mosolyog a felhőkön át…



    Mosolya átsüt a tavaszi réten,

    hol az a tarka ruhás szöszke leány

    táncolta tavaszi táncát, miközben

    a szellő keringőzve játszott,

    s kócolta nevetve szőke haját.


    Jártó Róza 2016-04-18 Zoé dédunokámnak ajánlva!
     
    Ewoyn kedveli ezt.
  10. fenyesi

    fenyesi Tag

    Róza! Ezek nagyon szép képek egy Zoé nevű kisleánynak!
     
  11. Jártó Róza

    Jártó Róza Állandó Tag

    János!

    Köszönöm!
     
  12. Ewoyn

    Ewoyn Állandó Tag

    Júniusban jelenik meg első, önálló kötetem, Egy lélek margójára címmel. Engedjétek meg, hogy megosszam veletek az előszót és a borító illusztrációját. :)

    Egy lélek margójára

    előszó

    A lelket életem során, mindig is úgy képzeltem el, mint egy nagy könyvet, telis-tele megíratlan fehér lapokkal. Ezek a fehér lapok a megélt éveknek köszönhetően szépen lassan megtelnek – fejezetek íródnak és záródnak számlálatlanul. Ráírunk mindent nagy cirkalmas betűkkel. Mindent, ami fájt és mindent, amiben örömünket leltük.

    Az anyagi világban, ha egy emléket megőrzünk, valamit, ami igazán fontos volt (a csokoládé papírját, amit utoljára evett, vagy egy lepréselt virágot), jelképes helyre tesszük. Egy kis dobozba, amit lakattal zárunk le, hogy csak egy esős vasárnap délután találjunk rá, valamikor évek múltán, vagy egy emlékzugba - a szívünk csücskébe, hogy ha ránézünk, úgy hasítson belénk az emlék, mintha még mindig joga lenne hozzá.
    De mi van a lélek dolgaival?
    Persze, persze. A lapok megtelnek az apró-cseprő dolgokkal. Fontosakkal és kevésbé fontosakkal. Az élet már csak ebből áll. De mi lesz az igazán fontosakkal?
    Nos, ezek a dolgok kerülnek a lélek margójára.
    Minden, amit soha nem mertünk nagybetűvel leírni.

    … a mama örökre elment … szeret … sikerült! …

    Gyász, veszteség, szerelem, elmúlás, barátság, öröm … minden lélek margójára más karcolta a betűket. Ki többet, ki kevesebbet. Mert senki sem éli meg a lélek dolgait ugyan úgy, mint ahogy nincs két egyformán megélt szerelem vagy bánat sem.

    A lélek margójára írt kisbetűs szavak olyanok, mint a szerződések apró betűs részei: bennük van minden lényeg.

    Így érdemes őket nagy figyelemmel olvasni.

    Szöllősi Bernadett
    [​IMG]
     
    Jártó Róza kedveli ezt.
  13. Jártó Róza

    Jártó Róza Állandó Tag

    Kedves Bernadett!

    Beszédes és érdekes a borító, mert gondolom ez a kép az. Az előszó is érdekes. Lekötött minden szava.

    Szeretettel gratulálok első könyvedhez és kívánom, hogy kövesse még sok-sok szépséges alkotás...

    Szeretettel: Jártó Róza
     
    Ewoyn kedveli ezt.
  14. Ewoyn

    Ewoyn Állandó Tag

    Hozok még egy verset is, a fent nevezett kötetből, illusztrációval. :)
    Köszönöm, ha elolvassák és véleményezik.


    Temetlek

    Az éjjel megint veled álmodtam,
    - jól szembe köpött a feledés,
    az utolsó estét neked áldoztam,
    de hátra van még egy temetés.

    Megástam egy apró gödröt neked,
    sok nagy érzés kis helyen is elfér,
    kiürítem szépen mindkét zsebem,
    a gyászindulón a hóhér felkér.

    A mélyben te, előtted oltár,
    emléked még holtában sem szép,
    halkan valahol felhangzik egy zsoltár –
    és kiáltanál, de hangod elfújja a szél.​

    [​IMG]
     
    Jártó Róza kedveli ezt.
  15. Ewoyn

    Ewoyn Állandó Tag

    Nagyon szépen köszönöm!
    Eddig szám szerint 12 antológiában jelentek meg írásaim, de ez az első önálló, így nagyon igyekeztem, hogy a lehető legjobban fejezzem ki a bennem lévő érzéseket, mind a képi világgal (egy nagyon tehetséges illusztrátor adott arcot a verseknek) , mind a versekkel. Bizton állíthatom, hogy sikerült. Csak már a kezemben tarthatnám! :)
     
    Jártó Róza kedveli ezt.
  16. TGMF

    TGMF Tag

    Üdv!
    A topicba csak versek férnek be vagy vershez hasonló írás (esetleg más) is jöhet?
    Téma megkötés van? Pl. kényes téma, mint a vallás, ami sérthet egyes embereket?
    Esetleg a topic admim vállal elő olvasást/cenzúrát?
    Most írok egy vallási témájú történet, amiből megosztanék részleteket.
    Persze csak ha nem zavarja a CH közösségét.
     
    Ewoyn és Jártó Róza kedveli ezt.
  17. Prot

    Prot Állandó Tag

    Éles Attila: Papírhajó


    szemeimből
    sorsom gyöngyözik
    fanyar patakokban
    szám barlang
    szél fúj nincs hang
    ujjaim mint kőhidak
    karjaim bazalt tömbök
    huzatos sóbánya
    szívem helyén
    vízfüggöny mögül nézem
    mikor hajóra szállsz
    nem integetsz
    én intenék
    karjaim bazalt tömbök
    szemeimből
    sorsom gyöngyözik
    fanyar patakokban
    papírhajó táncol rajta
    utolsó leveled hajója
    újra olvasnám
    ujjaim mint kőhidak
    kiáltanék
    szám barlang
    szél fúj nincs hang
    nem integetsz
    én intenék
    karjaim bazalt tömbök
    hát elmentél
    szemeimből
    sorsom gyöngyözik
    fanyar patakokban
    huzatos sóbánya
    szívem helyén
     
    Ewoyn és Jártó Róza kedveli ezt.
  18. Prot

    Prot Állandó Tag

    Éles Attila: Tükörváros


    apró vagyok
    folyó morog
    kőoroszlán
    csendben ül
    hideg szél fúj
    csend belül
    két part között
    fent csillagok
    lent csak víz
    folyó morog
    tükörváros
    hívogató
    egyszer talán
    elutazom
    megkereslek
    addig várj rám
    talán holnap
    késő este
    újra jövök
    nappal úgysincs
    tükörváros
    két part között
    hídon állok
    hideg szél fúj
    csend belül
    kőoroszlán
    csendben ül
     
    Jártó Róza kedveli ezt.
  19. Jártó Róza

    Jártó Róza Állandó Tag


    Kedves Attila! Mindkét versedet remeknek tartom! Örömmel olvastam! Róza
     

Megosztás