Verseljünk mindannyian.Saját verseink:)

Árvai Emil

Állandó Tag
Állandó Tag
BÖRTÖNLEVÉL

Nem valami szívderítő élmény
vasban ülni zordon börtön mélyén;
Pál apostol rövidebbet húzta,
fölvirradhat derűre, borúra.

Mégsem ér rá unatkozni bőven,
imádkozik ráérő időben;
vendégeit vigasztalja bátran,
bizonyság ő császár udvarában.

Érdeklődik, áll-e még az egyház,
néki már hű temploma a fegyház;
oly szívesen látogatná őket,
ám helyette írással vesződhet.

Ilyesmiket körmölget a sitten:
Én vagyok a legboldogabb itten;
örvendek, mert megvalósul terve,
Úr Igéje nincs bilincsbe verve...


Szentírás lesz. Nem gondolná akkor,
évek múltán kincset ér a pár sor;
amit küldött száz embernek egyszer,
majd milliók olvassák nemegyszer.

(Árvai Emil)
 

Alice.BK

Állandó Tag
Állandó Tag
Ha tehetnéd

Minden, ami múlt, mi emlék,
megtartanád? elfelednéd?
Könnyebb lenne vajon tőle?
Hisz csak menekülsz előle.
Már nem is látod, hová szaladsz,
csak reméled, talpon maradsz,
míg már nem lesz holnap többé.
Hogy válhat egy élet köddé?
Akkor majd kétségbe esve
kapaszkodsz a végső percbe,
hogy átélhesd csak még egyszer,
mit sosem felejthettél el.
De már minden múlt, csak emlék.
Olyan sokszor elfelednéd.
Mit tennél, ha megtehetnéd,
hogyha elölről kezdhetnéd?
Ki vagy most, ki lennél ettől?
Félnél-e a veszteségtől...?
 

Jártó Róza

Állandó Tag
Állandó Tag
Jártó Róza

Hagyatékom

Az Élet nagy játékos.
Odalök egy érzést, át sem gondolja,
kibe mit szakajtott szét.


Mi, gyarlók örömmel fogadjuk,
kapaszkodunk a reménybe,
míg bele nem halunk.


Megyünk, mindig csak megyünk,
vakon körbe-körbe, mi az élet foglyai
vagyunk, mindörökre.


Kinek több jut, kinek kevesebb,
van, ki pompás palotát kap,
ki száraz kenyeret.

Én nem gyűjtöttem nagy vagyont,
mesés javakat, – derékalj a gyerek,
ki belőlem fakadt.


Gazdag vagyok, a leggazdagabb,
ha gyermekem mosolyában,
meglátom magamat.


Hiszem, hogy létünkben
minden valamiért lett,
az életnek végül nem számít, csak a tett.


Jön a jó, vagy küzdünk majd érte?
A Sors dönt, hogy harcolni
Érdemes-e érte?

Jártó Róza
 

Jártó Róza

Állandó Tag
Állandó Tag
Jártó Róza

Egy kis karácsonyi mese

Kicsi manó nézeget: gyűlik a sok hófelleg,

Eljátszotta a telet, nem gyűjtött csak emléket.

Nincsen szén és nincsen fa, üres most a kis kamra.

De ha leesik a hó, ami szép és ragyogó,

Akkor mit eszik majd ő, a kis emlék-gyűjtögető?


Befedte a hó a lakot, kicsi manó didereg ott,

Kis karácsony nagy karácsony,

Hogy süljön így ki a kalácsom?

Kérdezi a kis manó, aki vacog a gangon.


Gondolt most egy jó nagyot, kiült a gangra legott,

Ki is tett egy nagy táblát: mesét mondok, ha hagyják.


Aki’ kéri, mesélek, a tavaszról regélek,

Amikor ibolya nyílt, amikor a rét virít,

Világ színekben pompáz, illat-felhő orgiáz...

És az ára oly csekély: egy szem dió, mogyoró,

Kis kamrámba be való. Lehet hozni káposztát,

Kicsi lisztet, kicsi sót, kicsi zsírt, idevalót,

Kicsi apró cukrocskát, egy kis lekvárt és mézet…

Ilyen olcsón regélek.


A meseszó hallatán gyűlik a sok finomság.


Télapó is megpihen: mesét hallgat melegen.

Pedig nagyon sietne, ha a szép szó engedne.

Kicsi manó most boldog: diót darál, tör mákot...

Így kívánt szép karácsonyt.

Jártó Róza Orosházáról, ezzel a kis mesével kíván békés boldog ünnepeket, minden jó akaratú embernek!
 

Hajni anyu

Aktív tag
Újévi jókívánság


Eljött hát az Újév, reménnyel szívünkben,

Új lehetőséggel szebbnek látszik minden.

Hidd el az is lehet, ha társad a szeretet,

Megnyerni mások szívét, csakis ezzel lehet.


S amikor a reggel napról- napra kísér,

Ne feledd, hogy mindig örömmel ébredjél !

Légy hálás mindenért, amit eddig kaptál,

Nincs boldogabb egy békés, hálás, csodás napnál!


Értékeld magadat, értékeld a családod,

Így lehet az éved istentől megáldott.

Úgy nyílnak a célok , akárcsak a rózsa.

Tövisek kísérik? De így válnak valóra!


Legyen boldogságod, örömöd az évben,

Kezd a napokat mind békében, egészségben!

Mindaz, mit szeretnél, mind váljon valóra,

Mire év végére éjfélt üt az óra!
 

Hajni anyu

Aktív tag
Szép napot kívánok mindenkinek! Ma egy verses mesét hoztam :) Meghallgatható itt: https://titihajnalka.eu/irasaim-gyerekeknek/kazmer-kakas-es-a-szerelem , Könyveim: https://titihajnalka.eu/konyveim Várok mindenkit szeretettel!

Kázmér kakas és a szerelem



Egy távoli csodás farmon,

Élt mindenféle házi állat,

Ma nektek arról mesélek,

Milyen ott a szárnyas jószágnak.


Mert ezen a mesés farmon,

Élt egy kakas: délceg s színes.

Azt beszélték mindent megtesz,

Amikor nagyon szerelmes.


Nem szégyellt meghódítani,

Egy szép tyúkot, ha az tetszik.

Pedig ám a nyámnyilábbak,

Ezért mindig kinevették!


Hát igen ez jellemző is,

Emberektől átvett dolog:

" Becsmérelem a másikat,

Hogy úgy tűnjék én vagyok a jobb!"


Azt hiszik, hogy más szemében,

Azzal lesznek kiválóbbak,

Ha az ellenfél kárára,

Fényezik ki önmagukat.


Márpedig, ha van csöpp eszed,

Tudod jól ez nem működik,

Ki a másikat leszólja,

Nem jó ember, csak küszködik.


Egy nyertesnek nincs szüksége

Fényezésre, leszólásra.

Ha szíve helyén van, az elég,

Nem szán időt ármánykodásra!


Így a nyámnyila kakaskák,

Hiába is erőlködtek.

A legszebb tyúkok az udvaron,

Kázmér kakasba szerettek.


Egy úriember mindig tudja,

Mit óhajt a hölgye szíve:

A csillagokat is lehozta,

Vagy elvitte egy ebédlőbe.


Szókincsben is bővelkedett,

Tudott a szavakkal bánni:

Annyit beszélt, hogy a végén,

Már a tyúk nem akart várni...


Így történt, hogy csodás farmon,

Nem csak virággal telt a rét,

Kázmér kakas csemetéi,

Hamar benépesítették!


Száz kis apró, sárga gombóc,

Futkorászott, és csipogott.

Meglátszik, ha a tyúkanyókák

Egy kakas mellett boldogok!


A nyámnyilák is elhallgattak,

Többé őt nem becsmérelték...

Bár lehet, hogy éppen azért,

Mert húslevesben végezték!
 

Alice.BK

Állandó Tag
Állandó Tag
Hamis kép

Szeretném szemeddel látni
bennem a nőt, ki ragyog.
De tekinteted tükrének csak
egy homályos képe vagyok.

Tükörképem minden egyes
kis szilánkját gyűlölöm.
Valamennyi apró hibám
itt érzem a bőrömön.

Csalódás a létezésem,
reggel csak halni vágyom.
Pedig minden, mi körülvesz,
egy valóra vált álmom.

Hálával zárom az estét,
Isten minden nap szeret.
Mégis hálátlan vagyok, mert
megvetem ezt a kegyet.

Vajon kit látsz magad előtt?
Biztosan nem én vagyok.
Úgy szeretném látni egyszer,
mielőtt elillanok.

Már nem is kapaszkodom, csak
Te szorítod kezemet,
gyöngéd karjaidba zárod
gyűlöletes lelkemet.

Arra, hogy szeressem magam,
az én szívem képtelen.
Milyen élet vár téged, ha
így kell leélned velem?

Itt vagyok, és szeretlek Téged
magam helyett is nagyon,
és azt a nőt ott a szemedben
remélem, élni hagyom.
 

Jedivy

Állandó Tag
Állandó Tag
Kis hajón utazom

Egészen hihetetlen...
Úgy tűnik lehetetlen,
De mégis valós.
A fáradt hajós
Lomha vitorlása
Végre jó szelet kapott,
S bár eddig jó irányba,
De viharos utakon tartott,
Most kellemes vizeken halad tovább.

Gyötört arcát lágyan simogatják a napsugarak,
Útját nem keresztezik zord fellegek.
Lágy szellő fújdogálja kócos haját,
Útján kísérik őt a szelíd delfinek.

A végtelen vizen csendesen ring a kis hajó.
Nincs már itt a vadul csattogó,
Mindig csak bajt hozó vihar.
Elvonult.
S minden veszély tovaszállt vele.
Nem fúj többet itt a szele.

Halk csobbanásokkal muzsikál a víz,
Dobol a hajó oldalán.
Halk zenéje ringatja álomba
A tenger vándorát.
Ő elszunnyad,
Testét nyugalom járja át.
S bár messze még a part,
Megtalálja majd otthonát.
2019. Szeptember
 

Jedivy

Állandó Tag
Állandó Tag
Az előző folytatásaként:
Viharcsend

Viharos nyár után, a vándor nyugodtabb őszt remél.
Megpihenne már, csak hallgatná, ahogy a víz zenél.
Lehunyná a szemét, de nem meri.
Tavasz óta a vészjósló eget kémleli,
Mert akkor derült égből jött a villámcsapás,
S követte azt dörgés, csattogás,
Majd irtózatos szél és szakadó eső.
Végül mindent elborított újra a koromsötét felhő,
Mely most már talán oszladozni látszik,
Ahogy egy kósza napsugár a víz felszínén játszik.
Vándorunk arcát lágyan megsimítja,
Könnyező szemeit kissé elvakítja,
De nem veri át őt teljesen.
"Nem, még nem ért véget a küzdelem."

Most mégis távol, máshol jár a lelke,
Azon mereng milyen messze,
Hová sodorta a másik hajót tőle a vihar.
Minden egyes kósza emlék a szívébe mar,
Mi a másik hajóshoz köti,
Vajon sikerült-e neki valahol kikötni?

Egy biztos: ő nem látja, nem tudja a holnapot.
Vajon kisüt majd a nap?
S mindvégig ott motoszkál benne a gondolat:
Tán ez a viharcsend, csak egy múló pillanat.
2020. Augusztus
 
Oldal tetejére