Vezess Naplót!

bea80 témája a 'Traccsoljunk!' fórumban , 2009 Május 6.

  1. bíborszél

    bíborszél Állandó Tag

    A megígért hóvirágaim.;)


    Tavaszt ültetek magamból,
    Illatokkal körberakom,
    Színét fonom szép szavakból
    S ha kész leszek,Neked adom!
    :rolleyes:
     
    danbar és HG3FCB BARBARA kedveli ezt.
  2. bíborszél

    bíborszél Állandó Tag

    Na végre itt a tavasz!!!!!:D

    Szerelmet,boldogságot mindenkinek.
    ;):DÁmen.:rolleyes:


    <a href="http://picfor.me/en/original/1830106" target="_blank"> <!----> [​IMG]
     
  3. bíborszél

    bíborszél Állandó Tag


    [​IMG]

    Ígértem zsongást,meg storykat tavaszra:aszem ez el fog maradni..
    Zsongás van éppen:dolgoznak bennem rendesen a bacik.:D
    Őrület,hogy egész télen kicsattantam az egészségtől,most meg hetek óta a dögvész kerülget..
    Ki sem látok a fejemből,nem hogy még zsongjak is..
    Szóval esemény az persze mindig van,csak spontán kikerülöm mindet.(púp a hátamra((a másik mellé))):lol:
    Azt megtudtam pl,hogy hentesünk szép nagy kolbásszal jár.(mert vettem tőle)..:wink:
    Kínált másik fajtát is(mondom éled a férfi társadalom:rolleyes:)de valahogy nem voltam rá vevő...:)Nem azért mert bacis vagyok,hanem mert nem tud érdekelni a süket duma.
    Persze hugommal ezt mindig megtárgyaljuk és jókat röhögünk,hogy milyen marhák a pasik tavasszal:aztán azon röhögünk egy sort,hogy mekkora marhák a nők is,meg mi is ketten:a fő gonoszok..:D
    De tudjátok,megjött az eszem és csináltam jót is ebben a pár hétben!
    Volt néhány olyan ember akit a neten ismertem meg és egy-kettővel nem éppen szépen bántam,sőt utólag belátom:bunkó voltam..
    Hangulat függő vagyok és akadt alkalom,ha úgy tartotta kedvem:belerúgtam ebbe-abba,aki éppen az utamban volt.
    Belátom nem a szebbik formám mutatom ezzel is,de kit érdekel..:cool:
    Mindezt tudomásul véve,szépen bocsánatot kértem:nem is volt nehéz.:rolleyes:Pedig rágörcsöltem nagyon,hogy majd el leszek szépen küldve a francba ennyi idő után,de szerencsére ebben is tévedtem.
    Így alakult,hogy a régi barátságok újjászülettek és sajnálom,hogy eddig vártam ezzel..
    Aki most haragszik valakire,tegye félre:mert nem jó így eltőlteni még 1 órát sem..Erre már én is rájöttem..
    Aztán persze becsúszott most a szomorú időszakból is egy jó darab..
    Méhes bácsimról,(szomszédomról) többet nem írhatok:múlt héten a névnapomon eltávozott az élők közül drága papám..
    Élhetett volna még,azt gondolom a 67 év nem nagy idő korban..
    Először nagyon haragudtam rá:szerettem az öreget,úgy mint a második apámat,hogyan volt képes pont a névnapomon itt hagyni engem...Pedig mennyire mondta,hogy majd megünnepli velem..:(
    Aztán már nem haragudtam:nem volt miért.
    Most már senki nem mondja Nekem többet,hogy:-Jó Reggelt Kis hölgyem...Hiányozni fog Ő is meg a mamám is,de erősen akarok abban hinni,hogy tényleg van ott fenn egy hely és Ők már jó helyen vannak..
    Ha nem is létezik,azért jó a tudatba kapaszkodni és megnyugtatni magunkat..és nekik legalább már semmi sem fáj..
    Ezeket elraktam magamban egy helyre és igyekszem háttérbe szorítani,mert nem szabad gyászban élni túl sokáig,..
    Mamám mesélte egyszer,hogy aki nem tud megbékélni a halállal,annak mennie kell vele..
    Inkább Én is próbálok a jó dolgokra koncentrálni,.persze fele mindig a neten történik velem:csak sajnos azt nem írhatom le mert nem kaptam rá engedélyt..
    Végül,hugomnak megkérték a kezét múlt héten..(dúl a love rendesen):ideje is már lagziba menni ennyi temetés után..:D
    Ez nem is tűnik érdekesnek,amíg el nem mondom(bár már leírtam),hogy Ők a neten találták meg egymást:szó-mi szó:éppen Nálam...
    Szívből örülök,hogy boldogságban is van részem,mert osztozom az örömükben..
    Szüleim is ünnepelnek:áprilisban 30 éves házasok lesznek..
    Ki kellene nekik találnom valami jó kis meglepit,de eddig teljesen tanácstalan vagyok,mi legyen az ajándék..

    Hát,sikerült kicsit mindenbe belekapnom,de igyekeztem leírni,ami lényeges:mert lassan-lassan eljön az idő,hogy nem tudok írni..
    Kijött a tavasz ami azt jelenti,hogy a munka mennyisége miatt,majd álmaimban fogok csak netezni..
    Nem mondom,hogy bánom:ebből is elég egyszerre ennyi és télen igazán kiélhettem magam..:D
    Most már hiányzik is a levegő,a föld illata és vele minden,csak éppen megint esik az eső:mad: és nem lehet kint lenni..
    Egyébként sajnálom,hogy csak Én firkálok ide ennyit,mert így nem tudjátok meg,.mekkora élmény vissza olvasni és elmerengeni néhány mondaton...(ezt pár napja megtettem és szuper volt)
    Jókat nevettem,hogy mekkora marhaságokat írtam...mégis a szép emlékeknek párja nincs.
    Vissza hoz hangulatokat,szép napokat.:rolleyes:
    Ez pl,az amikor pár napja előkapartam(ez sem igaz,mert véletlenül találtam meg);) az első kreált videóimat:nagyon nagy élmény volt nosztalgiázni..
    Akaratlanul is mosoly suhán át ilyenkor az arcon,Én is így voltam vele és de jó,hogy mindent elteszek emlékbe,,
    Ahogy Szulák Andi is énekli:"A jó dolgokat nem szabad felejteni!Mert gyémántok,nem koszos kövek,Ragyognak bennünk,bármi is jöhet."..;)




     
  4. lacko2007

    lacko2007 Állandó Tag

    A naplóirás jó csak ebben a rohanó világban egyre kevesebb időnk jut ilyesmire. Reggel jelez a kegyetlen óra -egy gyors kávé - mosdás -borotválkozás-fogmosás-és és és és ....szaladunk-szaladunk közben elvesznek a részletek.
     
  5. bíborszél

    bíborszél Állandó Tag

    Kellemes Húsvétot.

    [​IMG]

    Nem tudom ki emlékszik még Pipiidáékra,akik hirtelen eltűntek a ch-ról.
    Akkoriban Én is úgy voltam a történettel,hogy hittem is meg nem is.
    De most már elhiszem,amit akkor mondtak:miután a profilom szó szerint elszállt a semmibe.
    Napokig azt hittem elrontottam valamit,de 1-2 levél után most már azt is tudom,hogy nem ez az ok.
    Bevallom nem is akartam mostanában írni ide-de nem látok más lehetőséget arra,hogy elmondjam:nem haragszom senkire és nem Én csináltam a hadműveletet..
    A rendszer alaposan megtréfált,bár nem tudtam rajta nevetni.
    Annyi tanácsot kértem már mint égen a csillag,de ötlete senkinek nincs és Én is kifogytam minden tuti tippből.
    Szóval ez van,még teszek egy utolsó kísérletet,megpróbálok a vezérlőpultban még valamit tenni,vagy sikerül-vagy nem..
    Tehát még egyszer:nincs harag és Kellemes Ünnepeket kívánok most innen..:wink:

     
    MerDzson kedveli ezt.
  6. solya128

    solya128 Állandó Tag

    próbálkoztam már vele de nem jött össze, ezért csak a blogomban írom ki amit akkor épp érzek :)
     
  7. szöszi-möszi

    szöszi-möszi Állandó Tag

    Itt nekem konkrétan az a célom, hogy visszetérő óvónéniként, megoszthassam tapasztalataimat, anyagaimat koléganőkkel, és persze jó kis ötleteket tudjak én is letölteni!
     
  8. szöszi-möszi

    szöszi-möszi Állandó Tag

    szóval remélhetőleg hamar meglesz a 20 hszólásom, és alig várom, hogy megnézhessem pl.éves tervek stb.
     
  9. Gilgal

    Gilgal Állandó Tag

    Sokat töprengtem régebben azon a szokásos szlogen mondaton,hogy az életed meg van írva,csupán az odavezető út az,amit megváltoztathatsz..
    Ha így is van,akkor is kétfelé ágazik minden döntésnél.
    De mi van ha nincs választás?Ha nincs beleszólásod a saját "mesédbe"?
    Történetem pénteken kezdődött:
    Délelőtt hírt kaptam,hogy egy falat kis árva kutyus bolyong a környéken..Rögtön éreztem,hogy baj lesz,mert estére nagyon-nagy vihart jósoltak..
    Persze most azt hiszed elindultam megkeresni?
    -nem így lett:mert annyi dolgom volt,hogy tök egyszerűen teljesen kiment a fejemből.
    Este 8 volt már,mikor váratlanul lecsapott ránk a vihar,de olyan amit Én még soha nem láttam..
    Narancs és vörös színben játszó felhők rohantak felém, iszonyatos erejű szelet hozva magukkal.
    A fejem felett szüntelenül cikáztak a villámok:játszottak a széllel és az idegeimmel..
    A dörgés,a moraj akkora volt,mintha leszakadni készült volna az ég..
    Rohantam be a házba,alig bírtam betenni az ajtót:de a rémület erejével sikerült bevágnom.
    Aztán furcsa kép villant be előttem:A kiskutya.
    És ekkor kopogtak az ajtón..
    Gondoltam,valaki be akar szegődni hozzám,míg a vihar csitul,ám amikor ajtót nyitottam a döbbenettől nem tudtam megszólalni.
    Az ajtóban nem volt más,mint szomszédom,kezében egy remegő,esdeklő szemű,árva pici kutyussal.
    Megkérdezte,hogy befogadnám-e ezt a kis párát,mert úgy találta és senki nem akarja magához venni.
    Nem volt kérdés számomra,hogy a kis bolha fészek marad!
    Pár perc beszélgetés után végül rájöttem:ez az a kis vadóc,akit délelőtt elfelejtettem megkeresni..
    És itt jön be a képbe,hogy vannak alkalmak,amikor nem dönthetsz:mert eldőlt már,mielőtt Te tudtad volna.
    Az égiek azt akarták,hogy ez a kutya az enyém legyen-hogy Én viseljem gondját..-most még is az életéért küzdök.
    Befogadott árvám neve Boby lett,nem tudom miért..Talán mert olyan Bobys.
    Szörnyen dühös lettem miután alapos szemrevételezés után,feltűnt jó pár dolog.
    A kiskutya még 1 hónapos sincs,tehát biztos vagyok benne,hogy szopott még..
    Nem értettem,hogy van szíve valakinek az anyjától elválasztani egy ilyen pici életet:de aztán választ kaptam a miért-re is.
    Boby rühes,ami kezdeti stádiumban még gyógyítható:csak,hogy ő már nem a kezdeti stádiumban van,így harcom az életéért és az esély,hogy velem öregszik meg:egyenlő a nullával.
    Csodát próbálok tenni és bevallom a tehetetlenség meggyötör.
    Péntek óta napi 2x fürdetem és a milliónyi bolhától már szépen meg is szabadultunk.
    Felszedet pár dekát is,már nem annyira sovány,hogy elfújja a szél.
    Megmutattam neki,hogy a kéz nem bánt,csak simogat és meleg.
    Ez is nagy eredménynek számít,hiszen minden érintésemre bepisilt.
    Most már ezt sem teszi és azt hiszem kezd visszatérni a bizalma,de ha túl is éli,sem biztos,hogy valaha is rendbe fog jönni lelkileg.
    Pedig csodálatos kutya,tele hűséggel és ragaszkodással.
    Haladtunk szépen lassan előre,aztán ma váratlanul belázasodott.
    Nem vártam ilyen hamar a kor terjedését,abban bíztam,hogy a gyógyszerek majd eredményt hoznak,de kudarc lett.Ma már az ételt sem fogadta el,de végül délutánra jobban lett.
    Holnap újabb nap,félek s nem tudom ,hogy vajon mennyi ereje van még küzdeni.
    Egy biztos!Én küzdök helyette is és nem adom fel amíg dobog a kicsi szíve.
     
    danbar, Lajossándor és IPSZILON kedveli ezt.
  10. *Rya*

    *Rya* Állandó Tag

    Kb. azóta írok naplót, mióta írni tudok (...kis túlzással, mert igazából 9 évesen kezdtem naplót vezetni). Most pedig 20 vagyok, szóval már "kis ideje" űzöm ezt. :D
    Igazából még most sem unom, mindig van miről írni (bár, olyan nagyon lényegtelen dolgokat nem szoktam leírni...).
    Nem is tervezem, hogy abbahagyom, bár időm már nekem se nagyon jut rá, meg jobban szeretnék gépen, mert így, hogy gépírni is tanultam, így sokkal gyorsabb monitorra vetni a gondolatokat. De ettől meg idegenkedem... :S Ilyen témájú, személyes blogot nem szeretnék, mert úgy gondolom, van, ami csak rám tartozik...
    Viszont, ami mindenképpen pozitívum, hogy imádom visszaolvasni, hogy 9-10 évesen miket és hogyan írtam. :D Eléggé megmosolyogtató, plusz olyan emlékek is visszajönnek, amire már egyáltalán nem is emlékszem.
     
  11. Dönci53

    Dönci53 Állandó Tag

    Csak pozitívan állj a dolgokhoz.Saját életedet könnyíted meg ezzel.
     
  12. kartonkutya

    kartonkutya Állandó Tag

    14 évesen elkezdtem naplót írni. Akkor vesztem össze az akkori legjobb barátnőmmel és úgy éreztem, ki kell adnom magamból. Aztán valahogy jó volt esténként leírni a gondolataimat, így maradt a naplóírás. Sajnos mint mindenre erre is hamar ráuntam és majom ki is dobtam. Pedig most de visszaolvasnám akkori gondolataimat dolgokról....:confused:
     
  13. Lujzi-olvas

    Lujzi-olvas Állandó Tag

    Mikor megtanultam írni és olvasni, olyan házi feladatot kaptunk, hogy írjunk naplót. Azóta szenvedélyemmé vált, és minap kezembe került az első naplóm, és nagyokat röhögtem, mikor olvastam, hogy mi történt aznap velem. Azóta talán 10-11 napló telt meg, mivel elég kicsi betűkkel írok. Kíváncsi leszek, hogy nézek vissza majd a mai napra 20 év múlva.
     
  14. Moncsinov

    Moncsinov Állandó Tag

    Sokszor írtam, most blogot vezetek.
     
  15. Moncsinov

    Moncsinov Állandó Tag

    Elég nyomasztó egy idő után, vajon ezzel más is így van? Nem jó hátrafelé nézni...
     
  16. morzsa16

    morzsa16 Állandó Tag

    Én elkezdtem írni a naplót, de időm sincs rá, hogy írjak bele, meg sokszor kedvem sincs :(
     
  17. nncrys

    nncrys Állandó Tag

    Sajnos én eddig minden egyes naplómat megsemmisítettem....ezért nem írok már réges rég sem naplót sem blogot...sok fájó dolog...bennem él, nem kell hogy írásos nyoma is legyen- úgy még fájóbb
     
  18. Gilgal

    Gilgal Állandó Tag

    Bobyról utoljára.



    Eltelt 2 hónap,most már azt hiszem tudok mesélni a történet végéről:ami nem lett happy end,mint ahogy az soha nem köszönt rám eddig az életben,így sejthettem volna már előre azt ami végül bekövetkezett:Boby-val elment egy olyan darab a szívemből,ami még szeretni tudott.Helyére került egy újabb vastag páncél töredék ami azt sugalja,soha többé nem akarok így szeretni egy állatot sem,mert csak végtelen fájdalom maradna utána.
    De kezdem talán ott ahol májusban abba hagytam.
    Boby végül egy csodaszernek köszönhetően meggyógyult:gyógyszerészünknek sikerült felhajtani valahonnan egy olyan lötyött ami képes minden fajta bőr betegséget meggyógyítani akár emberen is...
    Szóval a szer csodát tett:3 hét alatt teljesen felépült picurka,a szőre újra vissza nőt és csodaszép kis tacskó lett belőle...
    A gyomra viszont feneketlen maradt,soha nem tudtam lenevelni arról,hogy ne legyen mohó:ez talán végérvényesen bele nevelődött az utcákon kóborolva éhesen,hogy ami elékerül azt mind be kell zabálni,mert ki tudja holnap lesz-e ennivaló..
    Tehát ronda egy falánk volt a kis drágám és meglehet ez okozta vesztét is:vagyis szeretném azt hinni,hogy nincs ennyire mocskos rosszindulatú szomszédom aki képes arra,hogy mérget dobjon be,mert végül ez tette történetünkre a pontot.
    Akkoriban volt egy kiscicánk,akinek anyucija gyors iramban hordta szorgalommal az egereket,amit Boby rendszeresen elcsent,bár azt nem tudtam,hogy be is kajálta de gyanítom ez lehetett a háttérben s nem biztos hogy jól sejtem,de azt gondolom a gondos anya cica mérgezett egeret hozott egyik nap:amiből aztán tragédia lett.
    Boby mérgezésbe pusztult el,pontosabban egy bizonyos patkányméregtől amiről azért nem akarok részletesen írni:mert nem tudnék s mert nem akarom újra szaggatni a sebeket,elég a tudat,hogy túl későn jöttem rá,mitől beteg s hiába lett volna bármilyen csoda doktor,nem volt vissza út akkor már:ezért meg is lett a büntetésem,mert végig kellett néznem a fájdalmát,de ha ez mentség,az Én lelkem is megvívta vele és a látvánnyal a harcot 5 napon keresztül és azóta is minden nap.
    Kapott egy szép sírt,ami ugyan már nem támasztja fel:de jelzi,hogy nincs elfelejtve.
    Néha még most is azon kapom magam,hogy várom,mikor mászik be hason kúszva hozzám és ül az ölembe,mint ahogy régen tette ezt minden nap...
    Hiányzik csodálatos szeme,ahogy rám nézve hallgatta a meséimet és néha azt hiszem,talán értette is s ha nem is de úgy hiszem tökéletesen átérezte a világom...
    Egy napon majd meglehet jön másik ha úgy van megírva,ám azt biztosan tudom,hogy Boby csak egy olyan volt aki többet jelentett mint egy átlag kutya..
    Talán eltúlzottnak látjátok mindezt,de az Én életem már csak ilyen:néha nem egyszerű ezzel élni mégis van egy nagyon jó oldala:habár a fájdalom is brutális méretű tud lenni,mégis megéri,mert ha boldog időszak jön,akkor duplán kaszálok....hogy legyen mire emlékezni....

    Aztán egy szép nap lassan elfogynak a könnyeid és belenyugszol abba,hogy semmin nem tudsz változtatni és senkit nem tudsz feltámasztani,majd ismét váratlan dolgok történnek és rögtön felejthető lesz mindaz amit leírtam Nektek,mert amikor leginkább nem számítasz rá:jön valami még rosszabb...
    Mert egy valami van a világon amitől kifekszek:amikor az orvos ismét közli velem:kórház!
    :(
     
  19. Gilgal

    Gilgal Állandó Tag

    Na hol is hagytam abba??Ja a kórháznál. ;)

    Hú,azóta oltári sok víz lefolyt a Dunán,hogy éljek a szokásos sablon szöveggel.
    A kórház nem volt szörnyű:sőt mintha most még varázsa is lett volna.
    Köszönhető ez részben talán dokinknak is akinél szebb pasit ritkán láttam életemben..
    Már bocsánat hogy doki bácsit szépnek nevezem,,de még nem vagyok vak és hát magazinokba beillő arca és teste szembetűnőbb volt bárminél a kórházban.
    Jókat nevettem magamban mert láttam az idősebb korosztályos betegek ábrándos tekintetét,mikor az említett adonis feltűnt viziteken,s meglehet nem véletlen hogy az osztály tömve volt "betegekkel",az meg aztán talán már nem is volt feltűnő hogy férfi ebből talán 4 ha sétálgatott csendes pihenő idején.
    Erről ennyit-hamar elrepült az az egy hét bent s bár lánykám még csak 8 éves lesz nem meglepő,hogy új szerelme a doktor bácsi lett.
    Anyuka meg nem nyilatkozik.
    Aztán ahogy hazaértünk váratlanul behívtak dolgozóba...
    Sokkolt és sokaltam a munkaórát:meg persze jól be is voltam tojva.
    Törtem az agyam most hogy a franca menjek vissza 10 év után melóba s főleg hogyan fogok tudni alkalmazkodni..
    Kár volt ezen rágódni,,aki régebb óta dolgozik nagyobb munkahelyeken az pontosan tudja,hogy az első pár mondat után máris meg van a helyed.
    Tehát az első akadályt éteri könnyedséggel átugrottam és igyekeztem nyalizás mentesen alkalmazkodni..
    A munka kőkemény,nincs női-férfi részleg:a parancs az parancs,ám mégis ebben a végig gürcölt 8 órában edződött össze igazán a csapat..
    Az első hét szó szerint kemény megpróbáltatás volt,a net hiány miatt úgy szenvedtem mint narkós,akitől elvonják a drogot..
    Lassan vánszorogtak a napok és ahogy egyre fáradtabban kullogtam haza valahogy egyáltalán nem volt már olyan fontos a virtuális világ..
    Aztán eltelt még egy hét és felfedeztem valami újat:élvezem amit csinálok és már alig várom hogy mehessek,na nem a munkáért-hanem a társaság miatt...
    Persze voltak ám régebben is munkahelyeim,de ott más volt mint itt..
    Ott inkább mindenki tette a dolgát és más nem is érdekelte őket..
    Itt viszont acélos összetartás lett köszönhető ez a 7 fiúkának akikkel együtt vagyok és egy szem kolléganőmnek aki irtó jó fej.
    Nyugodtan kezdhettek irigykedni,,mert az én munkahelyem az olyan hogy reggel 7-től délután 4-ig röhögés megy ezerrel..
    A fiúk elképesztő lököttek és gőzöm sincs honnan dől belőlük ennyi marhaság.
    Odajutottam agymenésben 1 hónap után,hogy a monotonul dolgozó munkás ember,akinek nincs pihenő:szabad idejében a neten kapcsolódik ki,de mivel ez nálam mind fordítva volt-most a munka lett számomra a kikapcsolódás..
    Ha leírnom kellene,úgy jellemezném-mint mikor hosszú rabság után kilépsz a napfényre és nem tudod hirtelen felfogni hogy szabad vagy és persze csak állsz,még nem hiszed el,csak érzed hogy indulhatsz amerre akarsz.
    S ennek köszönhetően a netezés sem unalmas többé,hiszen ha parányi szabad időmben végre terek kapok,nagyon tudok örülni ha végre rosszalkodhatok.;)
    Gondolatban vissza fordulok erre a múló évre-most mosolyt látnál az arcomon!
    Ez az év sem volt unalmas és a nagy fordulatok tették igazán izgalmassá..
    Az új évre most nincs fogadalom.Nem akarok sem jobb sem más lenni:csak olyan mint eddig..
    Kívánságom persze van,az sem nagy:a barátaim maradjanak meg nekem jövőre is.
    Legyen egészségünk és persze oltári nagy türelmünk egymáshoz,a többi meg már csak mellékes.
    BUÉK mindenkinek.
    :111:




    "Álmot láttam,figyelj,elmesélem most neked,ámbátor lehet,hogy való-a múltban,jelenben vagy jövőben talán,ez nem tudható:

    Felrémlik előtted,s elönt múltad,léted minden keserve,s bánata,
    túlcsordul szemedben minden,mi lelked tépte,s szaggatta,
    érzed,hogy szakadnak be,s fel bensőd éteri sebei,
    hogy áramlik át rajtad minden kín,
    kitisztul előtted minden,eltölt a megkönnyebbülés,
    mázsás súlyok pattannak,nem húznak többé már le.
    Gyógyul kicsiny lelked:mer újra naggyá válni,mire született.
    A tisztulás fáj,nagyon fáj,de jó-s kell.Nagyon kell!

    Gyöngyösi György Tamás:Kristályhíd"
     
  20. Esly

    Esly Állandó Tag

    Szia!

    Ezzel én is így vagyok. Több éven keresztül írtam naplót, jó és rossz dolgok egyaránt helyet kaptak. Valahogy nekem megkönnyebbülés volt, hogy megsemmisítettem (mintha feledtem volna a rosszat).
    Egyébként meg jó dolognak tartom. Nekem most van egy kis füzetem, melybe leírom a napi pozitív eseményeket, (apró dolgok is lehetnek, melynek aznap örültem). Nem is minden nap írom, de olyankor jó elővenni és visszaolvasni, amikor épp rossz a kedvem, mert jó gondolatok felé terelnek. :)
     

Megosztás