Sokat töprengtem régebben azon a szokásos szlogen mondaton,hogy az életed meg van írva,csupán az odavezető út az,amit megváltoztathatsz..
Ha így is van,akkor is kétfelé ágazik minden döntésnél.
De mi van ha nincs választás?Ha nincs beleszólásod a saját "mesédbe"?
Történetem pénteken kezdődött:
Délelőtt hírt kaptam,hogy egy falat kis árva kutyus bolyong a környéken..Rögtön éreztem,hogy baj lesz,mert estére nagyon-nagy vihart jósoltak..
Persze most azt hiszed elindultam megkeresni?
-nem így lett:mert annyi dolgom volt,hogy tök egyszerűen teljesen kiment a fejemből.
Este 8 volt már,mikor váratlanul lecsapott ránk a vihar,de olyan amit Én még soha nem láttam..
Narancs és vörös színben játszó felhők rohantak felém, iszonyatos erejű szelet hozva magukkal.
A fejem felett szüntelenül cikáztak a villámok:játszottak a széllel és az idegeimmel..
A dörgés,a moraj akkora volt,mintha leszakadni készült volna az ég..
Rohantam be a házba,alig bírtam betenni az ajtót:de a rémület erejével sikerült bevágnom.
Aztán furcsa kép villant be előttem:A kiskutya.
És ekkor kopogtak az ajtón..
Gondoltam,valaki be akar szegődni hozzám,míg a vihar csitul,ám amikor ajtót nyitottam a döbbenettől nem tudtam megszólalni.
Az ajtóban nem volt más,mint szomszédom,kezében egy remegő,esdeklő szemű,árva pici kutyussal.
Megkérdezte,hogy befogadnám-e ezt a kis párát,mert úgy találta és senki nem akarja magához venni.
Nem volt kérdés számomra,hogy a kis bolha fészek marad!
Pár perc beszélgetés után végül rájöttem:ez az a kis vadóc,akit délelőtt elfelejtettem megkeresni..
És itt jön be a képbe,hogy vannak alkalmak,amikor nem dönthetsz:mert eldőlt már,mielőtt Te tudtad volna.
Az égiek azt akarták,hogy ez a kutya az enyém legyen-hogy Én viseljem gondját..-most még is az életéért küzdök.
Befogadott árvám neve Boby lett,nem tudom miért..Talán mert olyan Bobys.
Szörnyen dühös lettem miután alapos szemrevételezés után,feltűnt jó pár dolog.
A kiskutya még 1 hónapos sincs,tehát biztos vagyok benne,hogy szopott még..
Nem értettem,hogy van szíve valakinek az anyjától elválasztani egy ilyen pici életet:de aztán választ kaptam a miért-re is.
Boby rühes,ami kezdeti stádiumban még gyógyítható:csak,hogy ő már nem a kezdeti stádiumban van,így harcom az életéért és az esély,hogy velem öregszik meg:egyenlő a nullával.
Csodát próbálok tenni és bevallom a tehetetlenség meggyötör.
Péntek óta napi 2x fürdetem és a milliónyi bolhától már szépen meg is szabadultunk.
Felszedet pár dekát is,már nem annyira sovány,hogy elfújja a szél.
Megmutattam neki,hogy a kéz nem bánt,csak simogat és meleg.
Ez is nagy eredménynek számít,hiszen minden érintésemre bepisilt.
Most már ezt sem teszi és azt hiszem kezd visszatérni a bizalma,de ha túl is éli,sem biztos,hogy valaha is rendbe fog jönni lelkileg.
Pedig csodálatos kutya,tele hűséggel és ragaszkodással.
Haladtunk szépen lassan előre,aztán ma váratlanul belázasodott.
Nem vártam ilyen hamar a kor terjedését,abban bíztam,hogy a gyógyszerek majd eredményt hoznak,de kudarc lett.Ma már az ételt sem fogadta el,de végül délutánra jobban lett.
Holnap újabb nap,félek s nem tudom ,hogy vajon mennyi ereje van még küzdeni.
Egy biztos!Én küzdök helyette is és nem adom fel amíg dobog a kicsi szíve.