Vicces versek

blinki

Állandó Tag
Állandó Tag
Kérek mindenkit irjon , ha van valami vicces verse !

Viccelődjünk versben !

És röhögjünk együtt !:p:-D
 

blinki

Állandó Tag
Állandó Tag
Vicces versek!!!


Forgalmas a budink,
Mert romlott a puding.
:)
Karom erős, szívem bátor.
Szülőhelyem: inkubátor!

Megszületett, virágzott,
eltemették, kimászott.

Voltam, mert lettem,
untam hát mentem.

Úgy váglak téged homlokon,
hogy átrepülsz a dombokon.

Gondolnám ősz van, a hulló levelekről,
Pedig csak a postás esett le az emeletről.

Ütlek borulsz, ruglak feksző,
velem többet nem köteksző.

Arany János - Oszlopok
Bemegyek a boltba
Oszt lopok...

Petőfi Sándor - Látomás
Kimegyek a kertbe
Ott van apám
Látom ás...

Apu ha mos, kék lesz ott minden,
A kínai zokni befogja az ingem...

Két medve az erdőben náthás,
takonyban úszik az egész málnás!


Kell a francnak piros tojás
Add a pénzt és gyerünk futás!

Száraz ágon van két kígyó,
meglocsollak vén szipirtyó!

Kék ibolya,zöld nefelejtsd,
engem soha fejre ne ejts.

Fáj a lába? Amputálja!
A vonat ingyen megcsinálja!
Fáj a feje? Gólyót bele!
Gondja többé nem lesz vele!
Megunta az életét?
Rágjon meg egy Gillette pengét!


Folyt köv .
Karrierem építése nem egyszerü feladat,
Gyakran kell térdelnem, az íróasztalok alatt.
A píáros szakma, nem könnyü kenyér,
A háton fekvö egértöl, kérges lesz a tenyér

Ha eltünnek a pasik, az ágyjelenet után,
Hogy miért történik veled, te csak csodálkozol bután,
Fözni azt nem tudsz, és nem akarsz gyereket,
Egy liter tejért, mi meg nem tartunk tehenet,

Húspiaci értéked, ahogy konvergál a nullához,
Sorsod, mint a folyó, melyik olvadáskor hullát hoz,
Macskát tartasz gyerek helyett, beszélsz majd a kutyádhoz.
A vénlányok klubja, lassan téged is elátkoz.

Nem az élet ver, hanem Te szívatod magad,
Kicsit sokat néztél tévét, és ez átmosta az agyad,
Bármit is mond anyukád, és tömi fejed a média,
Az az út, amit jársz , az nem vezet sehova.

Családod az nem lesz, igaz lóvé mint a pejva.
De a temetöben tudod, nincsen menedzser fejfa,
Az önmegvalósítás, meg a karrier a fö cél,
Te döntöttél cicám, eszed, amit föztél.
 

blinki

Állandó Tag
Állandó Tag
Az anya nyulat készített az újévi ebédre, amelyet az apa saját maga vágott le. A gond csak az volt, hogy a gyerekek nagyon szerették a nyuszikat, így nem mondták meg nekik az igazat. Ebéd közben a kisfiú, aki nagyon jóízűen eszi a nyulat, megkérdezi:
- Apa, milyen hús ez?
Az apa büszkén mondja:
- Találd ki... adok egy tippet... az anyátok néha szokott így becézni engem!
Ekkor a kislányuk mindent kiköp a tányérba, és azt mondja a testvérének:
- Úristen, nehogy megedd, ez egy fasz!
 

Reactor

Állandó Tag
Állandó Tag
Ez is jó :D

ÚJÉVI KÖSZÖNTŐ

Elérkezett végre a várt Újesztendő
Kívánom, hogy hozzon sok jót a jövendő
Kövér, tiszta búzát arasson a kasza,
És minden magyarnak jól álljon a
- nyakkendője.

Hazánk boldoguljon, virulj magyar népem
Székesfővárosunk épüljön ki szépen
Terjedjen az erény, vesszen, ami durva
Minden utcasarkon álljon egy-egy
- hirdetési oszlop.

Kopasz koponyával, görnyedő derékkal
Sok vén sportman a testkultúráért él-hal.
Ám, de másnap masszőr dörzsöli az inát,
Így jár, aki nagyon szereti a
- baracklekvárt.

Megáradt a Duna, nézni is rettentő,
Elveszett száz lelek, bedőlt sok háztető.
Még az öreg Gellért hegye is megingott,
Mert Kovács kapitány olyan nagyot
- füllentett.

Az én kedves, drága Elemér barátom
Reggel sokszor sápadt s levert, amint látom.
Kérdem tőle múltkor: miért vagy oly aszott?
Bágyadtan mondja, hogy egész éjjel
- fájt a foga.

Május van, tavasz: a szerelem hónapja,
Az ébredő vén föld új ruháját kapja.
Ember is, állat is örül a tavasznak,
S lenn a Duna-parton a kutyák is
- örülnek.

Reng a búzakalász az alföldi rónán,
Ott arat egy legény, arra jön egy szép lyány.
Rákacsint a legény, leteszi a kaszat,
Nadrágjába nyúl, és kiveszi a
- kaszakövet.

Ezen mekkorákat röhögtem :-D
 

Mycronet

Állandó Tag
Állandó Tag
Toldi

I. ének

Ég a napmelegtől a kopasz tyúk szarja,
Miklós retkes tökét ugyancsak vakarja.
Mérges lapostetvek csípik ahol érik,
Kormos seggepartján sütkéreznek délig.
Amott a kútágas alatt áll egy némber,
Vízmerítés helyett jobbágyfaszra kémlel.
Nincs egy árva szőrszál a pinája ráncán,
Az utolsót is tegnap vesztette el kártyán.

Vályúnál az ökrök szomjasan delelnek,
Bokrok tövén pesztrák, s béresek tekernek.
Zsombékok tövén, hol füves az árok,
Vígan enyelegnek üzekedő párok.
Egy, csak egy legény van, aki nem hág: Toldi,
Bár hatalmas faszát talicskán kell tolni.
Legénytoll sem fedi hatalmas nagy pöcsét,
Egyensúlyoz rajta három tonna rőzsét.

Malomkövet zúz szét iszonyú dorongja,
Vadállatok futnak előle morogva.
Egy krónikás írja, mit szemével látott:
Duhaj kedvében egy megyét meghágott.
Delelőn az ipart agróban űzi,
Faszára a nőket húszasával fűzi.
Amint vakaródzik, s a semmibe réved,
Lát felé ügetni nyalka hadfi népet.

Megjött immár Toldi rókalelkű bátyja,
Visszeres seggén lóg szattyánbőr gatyája.
Kókadt kanócpöcse gubbaszkodva hallgat,
Nem kér ő már pinát, csupáncsak nyugalmat.
Valaha egykor ő volt a kuplerájok bakja,
Most csúfosan lóg le bús, penészes makkja.
S ha egyszer mégis üzekedni merne,
Duhaj kedvében nagyokat tekerne.

De hiába nógatja fonnyadt tököt,
Sunyin és unottan mond az csütörtököt.
Ezért rút irigység bántja Györgynek szívét,
Látja testvéröccse duzzadó nagy pöcsét.
S gondolata támad, mely aljas és kajla:
"Majd elintéz téged a királyi szajha!"
 

Mycronet

Állandó Tag
Állandó Tag
II. ének

Fel van lobogózva ős Budavár tornya,
Dicső lovagoknak áll itt hősi torna.
Lajos királyunknak nemi kedve fogyó,
Elégedetlen már a királyi lotyó.
Kihirdette tehát hetedhét országba:
Jelentkezzék lovag, ki nejét meghágja.
Nem könnyű feladat, nem mindenki bírja,
És aki nem bírja ásva annak sírja.

Hét numerát kíván a királyi némber,
Ki sem véve a faszt, egyben végezvén el.
Akinek hét után úgy áll, mint a szálfa,
Annak Aranybullát vernek a faszára.
Jött is Csáktornyáról jó Bükköny Levente,
Állati nagy faszát ürüzsírral kente.
Nekifohászkodott, szólt: "Dupla vagy semmi!"
De az ötödiknél nem tudott már menni.

Fogcsikorgatva jött Kont a kemény örmény,
Megcsóválta farkát, s támadt nagy légörvény.
Dölyfösen rikoltott: Kilencszer verem be!
Ám hét után nem állt, s tették hűs verembe.
Riszálja valagát Johanna, az álnok,
Mert izgatja peckét egy kiherélt pohárnok.
S míg trágár apródja szívja keble halmát,
Beugrat pejlován Vazul, a hős dalmát.

Mered nagy kopjája dicsőségre várón,
Ám csakhamar kidől, s viszik ki hordágyon.
Sok ledér lovag jött, felcsigázva kedvük,
De hiába folyt el drága életnedvük.
Senkinek sem állt föl öt után, hiába,
Vonták a várkastélyt gyászdrapériába.
 

Mycronet

Állandó Tag
Állandó Tag
III. ének

Mint dámszarvas, kit seggbelőtt az ármány,
Fut sötét erdőbe szegény Miklós árván.
Együgyű szívében csak egy terv világol,
Hogy a nehéz versenyből győztesen kilábol.
Ösztökélte bátyja, - minden szava lépes:
Most mutasd meg öcsém, dákód mire képes!
Ravaszul beszél, véka alá rejtve
Csúf terve, hogy öccsét elveszejtse.

A hold meszes segge felkúszott az égre
Mire Miklós felért Buda alá végre.
Öklözi a kaput, rúgja, veri, rázza,
Míg durván ráförmed a királyi strázsa:
Hé paraszt! Süvölvény! Ez királyi porta!
Nem zsellér fickónak áll itt hős lovagi torna!
Én paraszt? Füstölög és fogat csikorgat,
Iszonyú hímtagja vészjóslón horkad.

S mintha vasból volna ágyékának kincse,
Tajtékzó dúvadként csap le a kilincsre.
Lesújt hős Botondként, képes volna ölni,
Röpköd az ércforgács, támad rés ökölnyi.
Iszonyút rikoltva ugrik be a résen,
S siet, hogy a nemes harcból le ne késsen.
Amíg a várkertet fürkészve átszelte,
Látta Lajos királyt, ki tökét jegelte.
Meglepte őt Miklós, keservesen nyögött,
"Ha kedves az életed, baszd meg azt a dögöt!"

Voltam én is egykor délceg, ifjú, nyalka,
Most búsan ténfergek rossz picsákat nyalva.
Ha kedves az életed, gondold meg a dolgot,
S ványadt pöcsét rázva keservesen morgott,
Megköszönte Miklós a király tanácsát,
Felfeszíti faszával a bejárat rácsát.
Ezt látja Johanna, s felsóhajt epedőn:
Remélem nem visznek ki téged is lepedőn.

Miklósnak dermeszti szívét, mit látott,
Eléja Johanna nagy picsája tátog.
Bozontos szőrök közt, mint egy mérges kígyó,
Kígyózva tekereg a vérvörös csikló.
Ásítva szürcsöl hatalmas puncija,
Melynek űrmértéke úgy harminchat uncia.

Nem szívbajos Miklós, legény ő a talpán,
Be is veri tüstént nagy husángját nyalkán.
Ökleli Johannát az abnormis karó,
Úgy dolgozik benne, mint cséphadaró.
Tíz kopasz csillagjós számolja egy gépen,
Már a hetes turnus át van hágva régen.
Szívós a királyné, a húszat is állja,
Segge a Lohengrin nászdalt trombitálja.

Ám harminc után már hervad a lotyó,
Bár Miklós még serényen dorongol.
Elalélt Johanna, nem bírja már szusszal,
Zsémbeskedik Miklós, megtoldja még hússzal.
Meghalt a királyné! - sikoltják a vének,
Lerángatják Miklóst szerecsen pribékek.
Taszigálják, rúgják valagba és hasba,
Diadalmas pöcsét verik nehéz vasba.

Lődörög Miklós, mint lófasz a lébe,
Megkötözve viszik a király elébe.
Trónján ül Lajosunk, vidor most a kedve,
Podvás seggét nyalja idomított medve.
A halálhírt egy szolga nagy sietve hozta:
Úrnőnket e paraszt, a halálba baszta!
Felujjong a király - Lovaggá lesz ütve!
Így szóla Miklósnak, ki áll szemlesütve.

Kívánsz szűz leánykát? Telt valagút? Ringót?
Minden a tied, mert megölted a ringyót!
Mert a szerelmet ajzó szél, ha eljőve tavasszal
A fél világ nem tudta őt ellátni fasszal.
De te méltó voltál a királyi dögre
Dicső magyar faszod álljon mindörökre!
 

Mycronet

Állandó Tag
Állandó Tag
Toldi szerelme

1 Ének

Ünnepségre gyűltek fenn, Budán a rendek,
Nemes lovagok: Csehek, Morvák, Vendek.
Lantok, dobok, kürtök harsonája ordít,
Mindenki akarja ünnepelni Toldit.
Mert, hogy nemhiába jósolta meg Bence,
Nagy úr lett Miklósból, a király kedvence.
Kinek ringyó nejét a halálba hágta,
Hálaképpen Miklóst lovaggá testálta.

Szól ím: "Lovaggá ütöm most kendet,
Egyúttal átadom a nagy lovagrendet.
Nemesi címered, íme kissé pajzán,
Amit nagyon szeretsz, az vagyon hímezve rajzán."
Egy ásító nagy picsa látható a képen,
Sterilizált faszokkal körülrakva szépen.
Megköszönte Miklós, s nyomban hozzálátott,
Ötven úrhölgyet azonnal meghágott.

Lóra pattant Miklós aztán kevélyen,
Lelógó csülke a földet szántja mélyen.
Szól a király aztán, Miklóst odaintve,

Nápoly királynője gonosz fifikával,
Megölte öcsémet mérgezett pinával.
Majd, hogy gonosz tervét ily módon elérte,
Sok jó magyar vitéz pöcsét lemetélte.
Majd besózta őket elvetemült daccal,
Az összeset megette füstölt lazaccal.
Kelj sereggel útra, leckéztesd a bestét,
S egy hét múlva gyere, s számolj be nekem tüstént.

Eddig szól a király szigorú parancsa,
Miklós csak bólint, s rezzen már a kanca,
Aztán nyomban szűzpinát orzott,
S elvágtatott úgy, hogy csak nyoma porzott.
 

Mycronet

Állandó Tag
Állandó Tag
2 Ének

Nagyfaluba indul Miklós elbúcsúzni,
Mert mérföldes csizmát kell holnap felhúzni.
Nem szívesen megyek, morgott kesergőn,
Mialatt lovával átvágott egy erdőn.
Ámde hallj, mi ez bűvös ének?
Mely Miklósnak fülébe téved.
Csörgedező patak hűs tövén Piroska.
Édesen dalolva punciát mosta
Lágyan öblögette rózsaszínű kelyhét,
Őzek nyalogatták annak édes nedvét.
Hófehér valaga még szüzen ringott,
Izgalmában Miklós dögletesett fingott.
Megriadt a lányka, felsikoltott félve,
Mivel lovagot nem látott még élve.
Szigorú apácák zárdában nevelték,
Figyelmét a faszról eképp elterelték.
Reszketve figyelte Piroska a bokrot,
És a lôcsöt, mely a hosszú nadrágból kilógott.
Habár nem tanulta soha a szerelmi leckét,
Azonnal ugrálni érezte a peckét.

De szép vagy galambom, szóla Miklós lágyan,
Téged megkefélni volna leghôbb vágyam.
Gyanakodva nézte még tovább a lôcsöt,
Közben Miklós kivett egy tégely kenôcsöt.
A lány punciát jól bekente aazal,
Aztán nekiesett az iszonyú nagy fasszal.
S csoda történt, a lányka meg se csuklott,
Ugy nyelte a tubust, mint a kockacukrot.

Habár elôtte még sikoltott, mert fúrták a hártyát,
De utána megszokta, mint cigány a kártyát.
Míg Miklósunk a tök ászt kivágta keményen,
Piroska valaga kontrázott serényen.
Igy keféltek soká, míg leszállt az este,
A lány nagy pirulva ruháját kereste.
Ekkor szóllott Miklós, búcsúzzunk szivecském,
Holnap fel kell vennem világjáró mentém.
Talgyánország földjét bejárom,
De végül hazajövök, s te leszel a párom.
 

Mycronet

Állandó Tag
Állandó Tag
3. Ének

Egy hétig vágtatott Miklós a sereggel,
Míg elérte Nápolyt, kékredagadt seggel.
Kalandjuk útközben gombamódra termett,
Ástak a taljánok gyakran ravasz tervet.
Kimustrált picsákat fák tövébe rakták,
Onnan vicsorogtak a veszélyes aknák.
Félelmet gerjesztett borzas, tüskés szôrük,
Meg is bokrosodott húsz arabs mén tôlük.

Majd késôbb, hogy a sereg Pisát elérte,
Csúcspontra hágott a taljánok mérge.
Egy magas toronyból lôdöztek a besték,
Mérgezett nyilaik a vezért keresték.
Ágaskodó lóról szökkent Miklós táva,
Felpezsdult haragja szökkent mérges lángra.
Felálló nagy pöcse Pisa tornyát verte,
Élô bizonyságul, hogy még ma is ferde.

Mint a légy potyogott a talján,
Megzápult tökkel nyúltak el a pusztán.
S míg száz keselyu holt pöcsükre rátojt,
Elérték Miklósék végcéljukat, Nápolyt.
Ám útjukat állta egy százöles árok,
Ezért nem támadtak nyomban a csatárok.
Nem fog ki Miklóson holmi árok-fajta,
Díjnyertes nagy faszát átvetette rajta.

Szörnyu faszán csörög patkó, nyereg, kantár,
Átügetett rajta a teljes lovasdandár.
Elôörsnek küldte Miklós csupán ôket,
Ám ezek meglátták a fürdôzô nôket.
S még rájukrontva rikoltozva kúrtak,
Pöcsükbe a besték mérges tövist szúrtak.

A gonosz királyné így elérte tervét,
Sok levágott fasszal megtöltötte termét.
A szép példányokat vitrinjébe tette,
Még aprajával a macskákat etette.
Aztán a királyné vadul csengôt rántott,
És nyomban bevezettek egy kan elefántot.
Az udvari népség felhorkanva szörnyed,
Mázsás fasza alatt száz rabszolga görnyed.

Szeméremajkait a királynô tátja,
Farkát a szörnyeteg abba tövig mártja.
Felsikolt a delnô: "Faszt nekem garázdák,
Ami a seggembe durván szánt barázdát.
Hogyha nem szereztek íly faszt énnekem,
Levágott pöcsötök lássam a gyékényen.

Sok nyegle udvaronc megszeppenve zajgott,
Bár kefélés helyett szagolták a sajtot.
Elszáradt faszukat óvták mégis félve,
Egzisztenciájukat smirglizték azzal minden délben.
De egyikük közülük boldogan felordít,
Királynôm, egy eszme: csaljuk lépre Toldit.
Ki nagy seregével ne jöjjön hiába,
Fullasszuk bele ôt úrnônk picsájába.

Kobzosok dalolnak farkáról meséket,
Gertrúdnak az eszme megtetszett azonnal,
Szól: ez manôver jár dupla haszonnal.
Gonosz ellenségünk elveszítjük végre,
És én is megtudom, vajon jól kefél-e.
Vigye küldönc hírül, hogy feltétel nélkül
idejöhet Miklós, ki már - hírszerint - vénül.
 

Mycronet

Állandó Tag
Állandó Tag
4. Ének

Miklós a ravasz hírt lelkendezve vette,
És magát azonnal lovára vetette.
Ám felordít, mintha fúrnák éles kések,
Kínozzák valagát ökölnyi kelések.
Páncélnadrág szára pöcsét is törte,
Mérges kelés nôtt rá, nagyobb mint egy körte.
Mire elérte a nápolyi piacot,
Számolhatott még, vagy féltucat barackot.

Fordulj vissza Miklós, kerüld a kelepcét,
Tégy fájó pöcsödre gyógyhatású repcét.
Ám Miklós a veszélyt nem találja hígan,
Szarvasbôr kulacsát elôkapja vígan.
Lekortyol egy liter rumos kávét zaccal,
Nekifohászkodott, kevély magyar daccal.

Várta ôt Gertrúd, ásító valaggal,
Punciát átkötve harci szallaggal.
Fúrta Miklós ôtet, hét nap, hét éjjel,
Minden numeránál fingott Gertrúd kéjjel.
Ahol végigsepert a fertelmes ciklon,
Narancsligetekben lett a termés citrom.

Vadgesztenyévé lett az édes maróni,
Összekunkorodott minden makaróni.
Egyiptomi csapás lett ehhez majális,
Gertrúd segge zúg, mint a kanális.
Miklós csak kotorja, döfködi haraggal,
S nem boldogul mégsem az iszonyú valaggal.

Ám hetednap éjjel lohad Gertrúd kedve,
Ha mód volna rá, nem is incselkedne.
Gyászdalt fúj száz csinos apródruhás fattyú,
Nem áll... el mégsem az iszonyú dugattyú.
Nászheverô röpköd, selyem, csipke bársony,
Visít a királynô az iszonyú nyárson.

Égnekálló lábbal kalimpál remegve,
De Miklós ezredszer kefél be röhögve.
Gertrúd segge immár élettelen massza,
Ám a dühös Miklós még holtan is bassza.
Lerángatja Miklóst ötven hóhér durván,
Mázsás lakat csattan a méteres hurkán.
Ráspolyozzák pöcsét szöges kalodába,
Viszik kivégezni Nápoly piacára.

Fôhóhér kezében a pallos csikordul,
Ámde Miklós faszán csakhamar kicsorbul.
Ötvenszer csapott le még végül kifáradt,
Közben erôs zaj lett, megvívták a várat.

Miklós seregei betörtek a térre,
Hányták a sok olaszt, lándzsára, kardélre.
Nagy vitéz tetteknek meglett méltó ára,
Diadalmenetben ment Miklós Budára.

S végül felkereste Piroskát, szerelmét,
Ki már várt reája, tartván fehér kelyhét.
Rózsafa ligetben basztak, nyaltak kúrtak.
Még ma is kefélnek, hogyha meg nem haltak.
 

Mycronet

Állandó Tag
Állandó Tag
Toldi Estéje

1. ének

Nagyfalu határán csend honol a tájon,
Csak egy borjú nyög fel néha fájón.
Alvó béresektől tarkállik az asztag,
Hej, de régen is volt, mikor itt még basztak.
Beborult az élet, szídják a világot,
Merthogy kivetettek a pinára vámot.
Fonók derűs mélyén hallgat most az ének,
Adómentes pinát álmodnak a vének.
Toldi-kúrián is rajta ül a rontás,
Néha veri pöcsét csak egy méla kondás.
Itt él Miklós, ki már lassan őszbe hajla,
Legendás dorongját ónos rozsda marja.
Hajh, mikor még bejárt vígan hegyet-völgyet,
Nagy pöcsére tűzve szűzlányt, úrihölgyet.
Nem ragyog Miklós farka hímes ékkel,
Diót tör csak vele, s néha dinnyét lékel.
Budavár felül is kósza hírek járnak,
Ott is beborult a régi jó világnak.
Buzeráns taljánok csúf erkölcse hódít,
Becipeltek azok rút, idegen módit.
Ez a nyavalyája sok főúri háznak,
Nyegle udvaroncok nyalnak, franciáznak.
Így kesergett Miklós, míg szolgája, Bence,
Megmaradt kenőccsel a tepsit kikente.
Azután tréningképpen, mint ifjú korában,
Léket fúrt faszával a szemöldökfában.
Ekkor egy hírnök jött elfúlva a hírrel:
Budán egy cseh delnő gyalázatot mível!
Riszálja valagát, a magyart becsmérli,
Nincsen már acél jó magyar fasz? - kérdi.
Felhördült most Miklós, félrelökte Bencét,
Szétverte faszával vaspántos kredencét.
Megsmirglizte faszát, rozzant buzogányát,
Próbaképp meghágta Bence ifjabb lányát.
Ünneplő ruháját felrántotta aztán,
így szólt: megmutatom, mit tud egy aggastyán!
Végül felkapott egy darab tüzes taplót,
Seggbe döfte vele úgy Rárót, a vak lót,
Hogy szörnyű kínjában szegény rozzant pára
Táltosként száguldott Miklóssal Budára.
 

Mycronet

Állandó Tag
Állandó Tag
2. ének

Gyászlobogót lenget a szél Buda ormán,
Tarseggű keselyű gubbaszt ott mogorván.
Házastársak jönnek, delnők tág valaggal,
Rég nem használt férjek, fityegő kis fasszal.
Impotens lovagok mennek támadásra,
Háromhetes kemény hősi távnyalásra.
Trágár udvaroncok nyaldosnak duettbe,
Ritkán használt pöcsük penészes, szúette.
Amott martalócok és ledér menyecskék
Kefélnek hátulról, mint akár a kecskék.
És míg így majmolják az oktalan barmot,
Eunuchok fújnak seggel víg alarmot.
Verseny van kíírva, az fűti a bandát,
Ki tudja meghágni bunyevác Mirandát.
Ki cseh származású, s hirdeti nagy garral,
Nem találkozott még nagypöcsű magyarral.
Duna hajlatában áll egy magyar tábor,
Veterán vezérük idős Lacfy nádor.
Kinek nemi kedve napról-napra fogyó.
A segge már ráncos, töke fonnyadt bogyó.
Rongyszerű pöcsével csak néha keféle,
Inkább csizmaszárát fényesíti véle.
Ifjö leventéknél még szörnyűbb a viszony:
Ismertető jelük idült pina-iszony.
Ilyen vezetővel, s ilyen lovagokkal
Ki merne bajt vívni rengő valagokkal?
Hogy is vághatnák be kopjájukat tövig
Ők, akik a pinát is csúzlival lövik?
Hiába hentereg faszt epedve nőjük,
Évszámra nem áll fel rothadt bögyörőjük.
Hajh, magyar dicsőség, talmi, tűnő holmi?
Hol késel legendás, nagy pöcsöddel, Toldi?
Nem tud itt már baszni néhány kun, csak pár móc,
Bukjék ki a ködből farkad, mint az árboc!
Vágtass, öreg Miklós, leckéztesd a hordát,
Nyerd meg az utolsó, a leghősibb tornát!
 

Mycronet

Állandó Tag
Állandó Tag
3. ének

Hogy a Nap korongja az egekre hágott,
Miklósunk lovának tar seggére vágott.
Mivel az vágtatni már nem akaródzott,
Csak poroszkát, s közben fingott, vakaródzott.
Így Miklós pőcsével Úgy vágta lapockán,
Mivel sarkantyÚját elvesztette kártyán,
Hogy szegény gebéből majd' kiszállt a pára,
Lóhalálban futott Miklóssal Budára.
És a küzdőtéren, mit a harc hevített,
Összerogyott, s egy utolsót nyerített.
Öreg - szólt egy lovag, s dőlt nagy röhögésbe -,
Hős paripád kimúlt végelgyengülésben!
Míg társait szintén röhögések rázták,
Szegény öreg Miklóst marták, figurázták.
Öreg! Tudsz-e hágni? Indulsz-e tornára?
Mondd, emlékszel te még a pinára?
Hallgat szemlesütve, mint egy vén aszkéta,
Ravaszul titkolja, hogy ő is baszik néha.
Bőg a gyülevész nép: Szűz vagy, vén apostol?
Azért vakaródzol hát a sok lapostól?
Ám vad röhögésük dobpergésben vész el,
Hol fasz kell, lesz verseny, hova nem az ész kell.
Olcsó szellemesség nem segít a népen,
Mely most farkbehúzva kódorog a réten.
Hol a cseh hetéra rengő valagával
Csalogatja őket mézzel, malagával.
Nagy seggét himbálva dől a heverőre,
Negédesen kiált: lovagok, előre!
Bújnak a magyarok, csak a lengyel Gaszton
Hentereg a díszes brüsszeli damaszton.
Ám lankadt pöcsével vall hamar kudarcot,
Bús pironkodással adja fel a harcot.
Szól Miranda: Nincs jó magyar fasz, ha mondom!
Nincs? Rikoltva terem Miklós a porondon.
Felkapja a delnőt, feldobja hörögve,
Visszazuhantában akasztja őt szőgre.
Elfelejti mostan baját, idős voltát,
Pörgeti nagy faszát, akár a motollát.
Szaltózva hajítja ismét fel morogva,
Míg delnőnk ájulva terül a porondra.
Lovag! - sikolt a hölgy -, légy hozzám humánus!
Előreront szavára tíz vad cseh ulánus.
Leugrik a nőről Miklós, s lábra pattan,
Szörnyű ágyúcsőve csehek hátán csattan.
Majd feljebb emeli a vészes tarackot,
Azzal ad fejükre szikrázó barackot.
Ráront most Miklósra egy cseh női század,
Numerát most Miklós leadhat vagy százat.
Neki meg sem kottyan, végső harcra készült,
Sok dorongolásban nem hiába őszült.
Faszát a sikongó delnőkbe akasztja,
Fertályóra alatt mind félholtra bassza.
S mit csinált ezalatt Miranda, a beste?
Zöldrevert valaggal a menekvést kereste.
Nekirontott Miklós kegyelemdöféssel,
Nem baszik ez tőbbé soha egy öltéssel.
Tapsol a nép, fetreng, seggit veri földre,
Egetverő zajjal kapják Miklóst ölbe.
S míg magasra tartva győzők táncát lejtik,
Igyekezetükben durván fejre ejtik.
Beverte homlokát, mely kőbe talála,
Annak recés széle lőn szörnyű halála.
Gyászkoszorút szőttek hervadt pinaszőrből,
Hetven pucér delnő állt a sírnál, körből.
A nádor beszéde könnyeket fakasztott,
Holt pöcsére aztán ékkövet akasztott.
Vesztére, mert nyomban felnyög, mint az őrült,
Csoda tőrtént: Miklós fasza megdicsőült!
Vaskripta fedele szilánkokra mállott,
Hogy az iszonyú fasz utolszór felállott.
Rácsapva a nádor rücskös valagára,
Ki nagyot ordítva akadt fel a fára.
Lehanyatlott aztán Miklós hímes éke,
És lekonyult végleg hervadó emléke.
Zárdás szűztől kezdve nagypicsájú nőkig,
Fennmarad emléke időtlen időkig.

VÉGE
 

Mycronet

Állandó Tag
Állandó Tag
Na a versekből elég, jöjjön egy kis mese. :)

Peroska!

Egyszer régen, amikor a hülyét még pontos jével írták, volt egy város, Bivalyröcsöge.
Ott élt egy kislány, aki olyan sokáig járt sötétkék sapkában, míg a sapka rá nem gyógyult a fejére. Így akislányt elnevezték Peroskának. Egyszer azt mondja neki az anyja:
- Erigy te jány el a te anyáidhoz a nagyhoz, osztán vigyél neki borot meg egy kis répás kalácsot, de
nehogy megint a rendőr hozzon haza! Na, erre Peroska betette a kosárba a borot meg a répás kalácsot, aztán zsebre vágott egy marék postinort, hátha lesz valami és elindult a nagy útra. Úgy gondolta,
hogy átvág az erdőn, mint részeg kamionos a birkanyájon, de ahogy beért az erdőbe, ráköszönt a depresszió:
- Jónapot kívánok! Hová lesz a séta, te nagyon mulya. - Pro primo először is ne ijesztegess, mert szívinflációt kapok. Pro primo másodszor pedig nem vagyok mulya, hanem Peroska - szólt a hősnő. - Te Peroska nincs is kosarad! - Ó, én nagyon mulya, hát nem otthon felejtettem! - csapott a homlokára, és már rohant is érte haza, hogy csak porzott lába alatt a dübörgés,5 perc alatt hazaért, pedig verte a víz, mint tavasszal a hóembert. Az anyja persze úgy elverte, mint szikvizes a paripáját és rákiáltott kígyót is meg békát is. Sietett hát vissza az erdőbe. Mázlija volt, mert épp akkor ért a megbeszélt helyre, amikor a sűrűből előbucskázott a bozontos lompú.
- Sárkányfüvet tessék! Friss meleg a sárkányfű - kiabálta fennhangon. Erre Peroskát megint leverte a víz, mert azt hitte, hogy eltévedt, s egy másik mesében van, amikor az ordas megszólította: - Peroska bajtársnő jelentkezem! Jelentem, az eltelt szolgálati időm alatt esemény nem történt. Figyelési terepszakaszom az erdei kisúttól a nagymama házáig terjed. Ellenséges vakondtúrást nem észleltem.
- Szerbusz farkancs! - Mondta a kislány a diszkózás szabályainak betartása mellett. - Hová mécc Peroska, csak nem a nagymamához - érdeklődött az ordas.
- Gratulálok, elsőre kitaláltad! Jöhet a kétforintos kérdés. - Aztán mi a nyüvet viszel a kosaradban ? - Viszek neki borot meg répáskalácsot. - Aztán nem félsz, hogy bedarál a hegyi rém? - tapogatózott a rosszándékú, de Peroska a kezére csapott. - Nem, mert nálam van a nuncsákóm. - mondta, s lefejelte amazt, mint tekknőtlen béka a földiepret. Mire a farkancs magához térült, Peroska már majdnem célhoz ért. Ezért az ordas rettenetesbe kapcsolta magát és egy pillanat alatt a nagymama házához ért. Bekopogott. - Ki az - hallotta bentrűl.
- A NYEST APO, a NYEST ANYO és a kis NYEST. - Felelte, s abban a pillanatban már benn is termett. Odaugrott az ágyhoz és bekapta a nagymamát lázmérőstül, tundrabugyistul, sőt még a köszméteszedő cipőjét is lenyelte. Gyorsan felhajtotta rá a lábvizet, s bebújt az ágyba, mert már Peroska igen közel járt. Meg is jött, párpercen belül. - Szia nagyi! Hoztam egy kis piát - mondta vidáman, s hirtelen ledöbbenődött. : döbb-döbb ! - Nagyi milyen betegséged van neked. Akkora lett az orrod, hogy szerintem ki kell menni a tisztásra, ha meg akarsz fordulni. - Sajnos az áremelkedés miatt már annyit lógattam az orrom, hogy megnyúlt. - A szemed meg akkora, mint egy szabadnapos teniszlabda. - Azért kislányom, hogy jobban lássalak. - A füled meg akkora lett, hogy a denevér éhen halna, mire kitalálna.
- Igen Peroska, hogy jobban halljalak. - A szád meg akkora, mint egy kitaposott kozáksapka.
- Hogy jobban bekaphassalak, - mondta, s be is kapta, mert már unta a dumáját. Utána magára húzta a paplant, s nagy horkolások közepette elszunnyadt. Olyan hangosan horkolt, hogy a közelben bóklászó részeg erdőkerülő azt hitte, a nagymama most fűrészeli le az ágy lábát, hogy mélyebben tudjon aludni. Be is kukkantott hozzá, hogy segítsen neki. Meg is döbbentődött ám iszonyúan, amikor az ágyban nagymama helyett Romulus és Rémus anyját pillantotta meg. - Na te gonosz farkancs, nem vagy te olyan erős, mint büdös. - mondta, és orrba vágta, mint vakondokot a rotációs kapa. Utána felvágta a gyomrát és kisegítette belőle a nagymamát és Peroskát. Aztán telerakták a gyomrát R-GO lemezekkel, s összevarrták. Ebbe az ordas bele is döglött.
Azt mesélik, hogy valamivel később egy másik ordas újracsak próbálkozott Peroskánál, de már gyors- ésgéplakatosként dolgozott a bivalyröcsögei textilfonónál....
 

Mycronet

Állandó Tag
Állandó Tag
Hamupipőke!

Hamupipőke a szegény árva,
Kivel jól kibaszott gonosz mostohája.
Összeöntötte a kását a lencsével,
- S míg a szomszéd Urfi baszogatta éjjel -
A szegény Pipőke pedig válogatta,
A lencsét a kásától külön tálba rakta.

Szarok a lencsére - gondolta magába'
Aztán bekukucskált a szomszéd szobába.
Amit pedig látott tejfel volt fenékig,
Reszketve húzta fel szoknyáját derékig.
Amig a kulcslyukon mostoháját leste,
Hamvas kis picsáját vájkálni kezdte.

A háziúr amint a konyhába lépett,
E furcsa látványtól igen csak elképedt.
No, de nemsokára feltalálta magát,
Előkotorászta hatalmas nagy faszát,
S Hamupipőke valagához tette.
Az ijedt kislányt szépen ráültette.

Ne félj kis Pipőkém, nem basz' meg a bácsi,
Csak egy kicsit játszunk, nyali-picsi-pácsi,
De ha jól viselkedsz édes kis Pipőke,
Lesz majd új ruhácska, édes kis cipőcske.
A zamatos puncit nyalogatni kezte,
És a farkát Pipőkének a szájába tette.

Két mostoha testvér az egyik Böske,
Kinek már szörnyen viszket a pöcke.
A másikat pedig úgy hivták, hogy Márta,
Ki a farkakat már rettentően várja.
Szegény kis Pipőkét ők csak mindig marták,
De egymás picsáját a kamrában kinyalták.

Megjött a meghivó az udvari bálra,
Mossa a picsáját Böske, meg Márta.
Mind a kettő oly büszke volt magára,
Mintha a királyfi húzná a farkára.
Szegény Pipőkét meg rútul otthol hagyták,
Mert szétrepedne tán, hogyha meg is basznák.

Méltatlankodott, hogy ő miért ne kúrna,
Majd sirva is fakadt a kis szopós szájú kurva.
De jött a háziúr, hozott ruhát, cipőt,
Elhalmozta velük a kis Hamupipőt.
Most már gyönyörű vagy, elmehetsz a bálba,
De itt legyél ám szopni, 12-órára.

Az udvari bálon ez nem volt vitás -
Nyaltak, szoptak, basztak, mert az igy volt szokás.
Böskét is egy nagy úr - nem is tudni ki az -
Végül aztán kisült: - a lib‚ris inas.
Elölről, hátulról jól össze-vissza baszta,
Hét nemes jól lakott amig nyalogatta.

A télikertbe, mit csinált Márta,
Egy elhagyott helyen lábát széjjel tárta.
Jól érezte magát, jobban mint remélte,
Mert a Hoppmester úr szilajon kefélte.
Addig ő egy herceg seggepartját fogta,
Miközben a faszát fuldokolva szopta.

Az udvari bolond is produkálja magát,
Elővette görcsös, rücskös, veres faszát.
Mostohánk a kéjtől harapott meg ringott
A bolond meg halkan a fülébe fingott.

A kis Hamupipőke is felért a bálba,
őt meg a királyfi vitte el szobára.
Addig baszta, mig lekonyult a farka,
De a kis Pipőke csak keményre szopta.
Tüzes kis pinája úgy izgett-mozgott,
Hogy a fenséges farok benne csak korzázott.

Mire éjfélt ütött a kakukkos óra
Már minden figurát kipróbáltak sorra.
Ki megyek pipilni -igy szól Pipőke,
-Minek ? felesleges, hugyozz a vödörbe.
Ugyan nem szoktam én ilyet tenni,
Ki is ment pipilni és szart visszajönni.

Lett nagy riadalom fenn a palotában,
-"Basszátok a kurva anyátokat szájba"
Ordit a királyfi torka szakadtából,
-"Egy lélek sem mehet ki a palotából!"
Szolgahad jelentse, ugyan nincs még itt,
Meglógott a kurva az anyja szentségit.

Szomorúság borult a királyi várra,
Senki sem léphetett a Pipőke nyomába.
Jajj csak jönne vissza, neki nincsen párja,
Királyfi az országot a pináért járja.
Megbaszott ő ötven nőt, de lehet, hogy százat,
Bejárt húsz kolostort, tiz nyilvános házat.

Mostohánkhoz is egy szép nap bekopogott,
Vannak -e még itt szűz pinájú lányok ?
Ugyan hogyne volna felséges királyom,
Böske és Márta két gyönyörű lányom,
Mielőtt lányait elébe vezette,
Mindkettő pináját timsóval bekente.

Igy a baszás ment ám, de aztán jött a nyalás,
Vérbeforgó szemmel kiáltotta: Kurva anyád, Csalás !!
Pallos alá velük, köpködött és krákogott,
A ribanc mostohája könnyben úszva hápogott.

Jajj kegyelmes uram, kegyelem fejemre,
Meg akartam kegyed fogni én vejemnek.
Ezért meglakoltok fejetek porba hull,
Félrevezettetek galádul, aljasul.
Pipőke reszketve hallgatta a spájzból
Előjött kegyelmet baszni a királytól.

Ki mikor meglátta rögtön felismerte,
A farkát Pipőke pinájába tette.
Nekiesett rögvest, az ki is próbálta,
Pináját Pipőke nyitotta és zárta,
ő az ! kiáltotta - a pináját nyalta menten,
Végig siklott nyelve a zamatos seggen.
A királyi farokkal vigan furulyáznak
Ha meg nem haltak, még most is figuráznak...

VÉGE
 

Mycronet

Állandó Tag
Állandó Tag
Hókefélke!

Valahol a nagyvilágban, Nem tudom, hogy merre már,
Élt egy király boldogságban, Övé volt a sziklavár.

Sziklavárban szüleivel Hófehérke éldegélt,
Szép volt nagyon, 20 is elmúlt és eddig még nem kefélt.

Formás melle, kerek segge sok férfit elcsábított,
Puncijának Erős szaga sokat el is kábított.

Szülei már vének voltak Fehér arcuk patyolat,
Egy szép napon el is hulltak mint falról a vakolat.

Mostohája vigyázott rá ezután csak egyedül,
Kicsi seggét el is verte egyszer-kétszer cefetül.

Úgy viselkedj, te kis ringyó hogy az tetsszen énnekem,
Vagy különben menj a francba, S nyaljad meg a végbelem.

Mit tehetett Hófehérke, fogta a kis holmiját,
S azon nyomban el is húzta dagadtra vert popsiját.

Messze ment és árva volt már, mint a mezők verebe,
Senki sem szol már utána, kicsi kurva gyere be!

Sokat fázott, éhezett is ha elfáradt lecsücsült,
Fűben aludt holdfény mellett, szarvasokkal közösült.

Egy szép napon elérkezett a kis törpék házába,
Lófasz lógott fenn a falon, liliom a vázába?

Főzött, mosott, takarított evett, ivott, jót baszott,
Igaz, csak a seprűnyéllel, mert jobb rudat nem kapott.

Seprűnyél a picsájában, csak kifele kandikált,
Hófehérke nagy fáradtan törpeágyban szundikált.

Közben a kis törpebánya szépen lassan kiürült,
Hét kis törpe csillék mellől a kocsmába települt.

Nem picsáztak, hanem ittak még az ég is kiderült,
Hajnal fele hét kis törpe egyre jobban kimerült.

Jól van fiuk, menjünk haza, szolt az egyik, s fizetett,
A másiknak hányni kellett, így előre sietett.

Otthon aztán hét kis részeg álmodozva kérdezett
Ilyen részeg nem lehetek, vagy a sör volt mérgezett?

Ki evett a tányéromból, poharamból ki ivott?
Ki használta villácskámat, bilikémbe ki fosott?

Ki mosta meg vödröcskémben összekoszolt tenyerét?
Ki törölte kendőcskémbe szaros segge peremét?

Csak én voltam, kicsi törpék, mérgesek ne legyetek,
Kész az ebéd, finom pipi gyertek gyorsan, egyetek!

Evés után jóllakottan, simogattak hasukat,
Hófehérke egymás után szívta ki a faszukat.

Maradj nálunk Hófehérke hogyha tetszik itt Neked,
Nappal főzöl, este pedig kurjuk majd a seggedet.

Enni inni kapsz majd tőlünk amikor csak éhezel,
Szalma is van istállónkban hogyha néha vérezel.

Tudor vagyok, szolt az egyik, s tudós módra köhögött,
Én meg Vidor, szolt a másik, és egyre másra röhögött.

Szende vagyok, Hófehérke, Szaros farkam kicsi bojt,
Hapci törpe nem szolt semmit, taknya-nyála egybefolyt.

Kuka vagyok, mert nem szolok, akkor biztos hazudnék,
Én meg Szundi, ez a nevem, mert mindig csak aludnék.

Morgó maradt utoljára, zord pofával mekegett
Hófehérke meg is ijedt, puncikája remegett.

Mostohája ez időben rosszban törte seggfejét,
Egyik este szobájában megkérdezte tükrejét.

Tükröm, tükröm, gondolkodjál, és mondd meg az igazat,
kinek van a legjobb melle, férfi szeme kinn akad?

Drága úrnőm, két nagy melled tehéné is lehetne,
Hófehérke melleihez csak segédnek mehetne.

Rohadt tükör, kurva anyád! Összetörlek ízibe,
Beledobta pisijébe, csörömpölt a bilibe.

Másnap reggel műfaszt csinált, mit méregbe áztatott,
Beöltözött koldusnőnek, s az erdőbe vágtatott.

Szép idő volt, a nap sütött daloltak a madarak,
Hófehérke szaros seggét süttette egy fa alatt.

Kis kertkapu tárva-nyitva, gonosz banya belesett,
Végre megvan a kis szemét, akit régen keresett.

Szép jó napot, drága lelkem! szép jó napot anyóka!
Mi szél hozott errefelé, mit rejt el a batyuba??

Szép nagy műfaszt rejtegetek, hogyha beleharapnál,
Felszállnál a mennyországba, S talán ott is maradnál.

Itt van kedves, próbáld ki hát, olcsó úton megkapod,
Ha meguntad szopogatni, picsádba is dughatod.

Hét kis törpe bár azt mondta, hogy semmit sem vehetek,
Úgy gondolom, most az egyszer egy kivételt tehetek.

Ide vele öreganyám, úgyse kell az magának,
Elég egy szál bodzavessző összeaszott lyukának.

A mostoha gonosz terve így hát végre sikerült,
Hófehérke sápadt arca a zöld fűben kiterült.

Törpék, mikor hazaértek, káromkodtak eleget,
Majd szétdőlt a kicsi házuk, még a föld is remegett.

Ki volt az a tetves állat, aki ilyet tehetett?
Hófehérke mostohája, az a ringyó lehetett.

Cselekedjünk, pajtásaim, holttest itt nem maradhat,
Nagy a meleg, Hófehérke tán még ránk is rohadhat.

Borús arccal, lógó fasszal cipelték a koporsót,
Jó lett volna, mondogatták kúrni még egy utolsót.

Nagy hirtelen a semmiből egy királyfi ott terem,
Engedjetek közelébe, míg a farkam kiverem.

De mikor a kihűlt pina tárul hívón eléje
Ő sem tudta azt megállni, hogy ne basszon beléje.

Hófehérke feje koppan, ahogy farkat belöki,
kicsi torka nagy ütéstől mérges műfaszt kiköpi.

Hófehérke pislog egyet, kicsi szíve újra jár.
Kipirult az orcácskája, egészséges kurva már.

Kis királyfi, isten hozott megmentetted életem,
Halából a Te nőd leszek magamat nem keretem.

A királyfi esküvőjét hét határon mesélték,
Most is bassza Hófehérkét, ha még ki nem herélték!

VÉGE
 

Mycronet

Állandó Tag
Állandó Tag
Jimmy a Király

ÍGY VÓT

Szép csendes éjszaka után virrad a hajnal,
Imi fiú bajlódik a kócos hosszú hajjal.
Megszólal a kakas három-négyszer rikkan,
Imi mondja: Lelövöm, hogy meg se nyikkan.
Elő a berettát, be a teli tárat,
Kilő az ablakon egyet, kettőt, hármat.
De a kakast nem öli a bánat,
Imre király dühös, kilő még vagy kettőt.
Eltalál most ízibe egy rozzant bádogteknőt.
Felesége mondja: mit csinálsz te állat?
S felveszi a földről a ledobott tárat.
Mérgem oka a kakas volt, de elbújt mert ravasz volt,
Édes uram, mondja Edit, hát ez téged heccel?
Ez a szomszédunkban lakó tollas ingyen vekker?
Anyukám, hadd lőjek csak egyet még egyszer,
Mondja habzó szájjal és remegő testtel.
Ne lőj többet király, mára már elég volt!
De e feleség makacs, s emelkedik a Colt.
Agyon lövöm magam, ha nem lőhetek egyet,
Mire így az asszony: Ha hülye vagy, hát tedd meg!
Ránéz a nejére, nem várt ilyen választ,
Elhűlt képpel így szól: Ezt mondtad? Ez bágyaszt.
Remegő ujjával meghúzza a ravaszt,
Így kellett volna meglőnöm a kakast.
S mivel a mi Imrénk nem volt fejszámoló,
Nem sejtette, hogy a csőben maradt még egy golyó.
Megindult az agya, de már késő, késő,
Fúródik az ólom, mint szarba a véső.
Felrikolt az asszony, mint az éhes sirály,
Magasságos Isten, mit csináltál király?
Agya arcára hull, mint egy véres lepel,
Mintha azt mondaná, Isten veled Csepel.
A kakas kérdőn rikkant. Ma már nem lőnek?
Csak nem mentem agyára a koronás főnek?
Felvijjog a mentő, megbolydul az utca,
Még van egy kis remény, tán van még benne szufla.
Megszólal a mentős: A kórház még távol,
Mire odaérünk, ez már nem oktávol.
Itt a mese vége, s ez igaz történet,
Még jó, hogy az eset nem velem történt meg!
A tanulság: egyforma királynak, s főpapnak,
Sose nézd a fejed részegen lőlapnak! ! !
 

Mycronet

Állandó Tag
Állandó Tag
Vers éjfél után

Búcsúvers a visszavonult Maya Gold tiszteletére

Gyászban van a szívünk, ürességtől kongó,
Gyászol most minden pornófilmrajongó,
A fél világ őrjöng, és tépi a haját,
Ó, micsoda csapás - elvesztettük Mayát!


Te voltál sokunknak az utolsó reménység,
Ha kellett az asszonyhoz még egy kis keménység,
Mert sok millió férfi rögtön Terád gondolt,
Ha otthon ronda neje egy dugásért tombolt.


Hát Te is abbahagytad - nemcsak szegény Michelle,
Sok bika a farkán most gyász-szalagot visel,
Búsan merengenek fel a teliholdra,
Nem is kíváncsiak már a Private Gold-ra.


A nők persze örülnek, még a vak is látja,
Mert sokuknak miattad repedt be a gátja,
S ne csodálkozz rajta, hogy rossz néven vették,
Mikor anál után a szájukba tették.


Pedig hányszor mondták: "Köszi, ezt nem kérjük!"
Mikor a fejüket nyomta rá a férjük.
És szidtak, mint a bokrot - persze azért okkal,
Mert kevesen birkóztak meg a mélytorokkal.


Aztán még azt is a Te szemedre vetik,
Hogy már egyre többen a "kislukat" szeretik.
S miután bezárták hátsó ajtójukat,
Búsan ápolgatják sajgó popójukat.


Mert átvertél mindenkit, Te rút kis ebadta!
A film a krémes tubust SOHASEM mutatta,
Ami nélkül - tudod - olyan mint a pokol,
S a sok buta liba ezért téged okol.


Mi tudjuk: harcoltál - mint Gázában a Hamasz,
Tanú erre agglegény, nős ember é
 

Mycronet

Állandó Tag
Állandó Tag
Kislány!

Modern kislány vagyok, nagy hibákkal teli,
A foglalkozásom nem háztartásbeli,
Főzni nem tudok, a mosáshoz nem értek,
A házimunkához kedvet nem érzek.
Ám egyet büszkén be merek vallani,
Sok mindent nem tudok, de van ám valami,
Amihez oly pompásan értek,
Mint kevés asszony ezen a vidéken.
Mert tudom azt bármiféle pózban,
Gyors és lassú tempóban,
Tudom oldaltfekve, lábfekve és háton,
Ahogy jónak látom.
Tudásom e téren több, mint tökéletes,
S hogy hason is tudom, az csak természetes.
Jó korán elkezdtem gyakorolni ezt én,
Mivel tanítóm egy fiatal legény.
Fiatal volt, mégis jól megtanított ő,
S nem voltam e téren tudatlan nő.
Bevallom, először borsódzott a hátam,
Mikor a fiú nagy rúdját megláttam,
Eleinte azt hittem, leszakad az ég is,
Lihegtem, kapkodtam, de csináltam mégis.
Idővel rájöttem, mi ennek a titka,
S feltárult előttem mindennek a nyitja.
Később már oly rutint szereztem,
Hogy tudásommal pénzt is kerestem.
Csináltam reggeltől korán felkelve,
Mert ilyenkor jön meg minden ifjú kedve.
És nagyon boldogan, vidáman műveltem
Még estefelé is, mikor a nap lement.
Hull rólam a ruha, mint fazékról a zománc,
És a testem olyan lesz, mint a fenylő topán.
Van, aki gumisapkát húz a fejére,
Ám ez a gyönyört csökkenti felére.
Ez az én gyengém, ezt be kell vallanom,
Én a nedvességet érezni akarom.
De hát mit nevettek, nem kell ezt megszólni,
Nem kell mindjárt rosszra gondolni.
Nincsen abban semmi rossz, amit elmeséltem,
Ha hiszitek, ha nem, az úszásról beszéltem.
 
Oldal tetejére