Véleményben nincs hiány és az a lényeg.
Szerintem különbség lehet azok között akik kényszerböl hagyták el Magyarországot,lásd az 56-osok és azok között akik "csak" jobb életet akartak maguknak és a gyerekeiknek teremteni.
Az 56-osok persze,hogy sirnak ha meghallják a magyar himnuszt.
En "csak" tiszteletböl állok fel. Egy kicsit nekem is könnybe lábad a szemem,de már nem annyira mint 10 évvel ezelött.
Akkora cirkusz nem volt Magyarországon akkor amikor én eljöttem,mint 56-ban.A ruszkik nem löttek,de töltött puskával örizték a határt vagy a békét vagy a nem tudom mit.
Aki kényszerböl jött el,az másképp állt hozzá az itteni élethez is. Az 56-osok az ittlét alatt sok-sok éven át a hazaköltözést tervezték és reménykedtek,hogy rendszerváltás lesz.Aztán mire a hazaköltözésre kerül a sor,sokan visszalépnek kettöt....sokan hazaköltöztek és megbánták,van aki viszont jol érzi magát.
Mi,akik nem 56-ban jöttünk el,teljesen más lelkivilággal indultunk el.Mi talán jobban beállitottuk magunkat a megszokásra,a beilleszkedésre. Tudtuk,hogy nincs visszaut. Az 56-osokban viszont megvolt a remény,hogy talán egyszer....
Kortol is függ,hogy ki mikor jött el.Minél fiatalabban,annál kevesebb emléket,barátot hagyott ott és annál jobban,könnyebben beilleszkedik itt. Nyelvtanulás,a hétköznapi élet tanulása - lásd hogy kell hivatalokkal érintkezni,hogy kell elöadni magad,mentalitás stb...
Az öregebbeknek nehezebb,mert sok mindent ugymond beléjük lett verve.
Csak egy példa: Magyarországon csuszopénzzel,ismerösön keresztül és ököllel vágott asztallal lehetett valamit elintézni. Itt szépen a hülyét kell megjátszani,nem felemelni a hangodat és máris elvan bármi intézve.
Viszont azért mert ugymond itt kolbászbol van a kerités és verjük a mellünket,hogy milyen jo nekünk,mert a határon kivül vagyunk, nyugodtan meg lehet adni a tiszteletet az óhazának.
Aki meg az óhazában él,ne felejtse el,hogy sokan közülünk nagyon drága tanulopénzt fizettünk meg.Semmit nem tudok mondani ami ingyen volt.
A kerités a mondást megcáfolva abszolut nincs kolbászbol.
B)