Vita, érvelős topic - Ezos dolgok megvitatása

oliyboty témája a 'Parapszchiológia' fórumban , 2009 December 28.

  1. oliyboty

    oliyboty Vendég

    Sziasztok!

    Indítottam egy új témát, mégpedig azért, mert az egyik topicban felmerült pár kérdés, ami egyik topicba sem való bele igazából és mivel sok témakört érint, tehát nem csak ezos, így ebben a topicba tegyük fel kérdéseinket, melyek számunkra nem világosak, és közösen próbáljuk meg megvitatni, próbáljunk meg érvelni álláspontunk mellett, NORMÁLIS, FELNŐTT EMBEREK MÓDJÁRA, FÓRUMTÁRSAINKAT NEM MEGBÁNTVA, BETARTVA A FÓRUMSZABÁLYZATOT ÉS NEM OKOZVA PLUSZ MUNKÁT A MODERÁTOROKNAK!!!!

    Köszönöm!
    OLIkiss
     
  2. oliyboty

    oliyboty Vendég

    Én sem értem a felvetésed, hogy mi köze Istennek a mi problémáinkhoz...??? Ő NEM fog beleavatkozni az életünkbe. Egyszer már fiát adta értünk. Ez nem volt elég?! Ne legyünk mohók...

    A saját életedért egyedül csak is TE vagy az, aki felel!!! Neked kell megoldani a problémát, nem másnak. Te döntöd el, hogy miként éled meg a dolgokat. Tőled függ, hogy pozitív avagy negatív lesz... De pl. próbálj meg a MOST-ban élni!!! A Mostban nincsenek problémák, nincsenek szenvedések!!! Próbálj meg elszakadni a múlttól, ne azonosulj a fájdalomtesttel, ne engedd, hogy elméd, egód vegye át az irányítást. Jó, tudom, hogy ez így irtó nehéz kicsit elsőre -én is próbálkozom vele-, de idővel szerintem menni fog. Vagy olvasd a Titok topicot, onnan merithetsz erőt, és nem fogsz olyan borúsan látni dolgokat.

    Javaslom, hogy olvasd el Eckhart Tolle - A Most hatalma című könyvét. Nagyon sok mindent szerintem utána másképpen fogsz látnikiss
     
  3. furrier75

    furrier75 Kitiltott (BANned)

    Eszperanza, ha meg akarod tudni miért van a sok szenvedés javaslom a buddhista tanok tanulmányozását!
     
  4. T.K

    T.K Vendég

    A szenvedésről.

    A szenvedésről.




    Többen megkeresnek levélben (email) és felteszik nekem a kérdést, miért van a földön annyi szenvedés és miért van egyáltalán szükségünk a szenvedésre?
    Nos nem azért születünk le ide a földre hogy szenvedjünk, ez igaz. Habár sokan úgy tartják, hogy a földi élet nagy része csak szenvedésből áll és valószínű hogy valami karmikus végzet az ami ennek a szenvedésnek az oka.
    Nos a szenvedés nagyon relatív megélés. Ami egyik embernek szenvedést jelent az a másiknak talán örömöt. Így vagyunk az anyagi dolgokkal is. Sok ember számára a pénz hiánya szenvedésbe torkollik. Mások meg éppen örülnek, hogy kevés (vagy egyáltalán nincs pénzük) és mégis boldogok
    A szenvedéssel is úgy vagyunk mint a félig teli pohárral. Nézőpont kérdése minden. Feltevődik a kérdés, hogy a félig telt pohár félig üres vagy félig tele van?
    Nos vizsgáljuk meg ezt a témát a spirituális nézőpont szemszögéből.
    A földi sík kitűnő fejlődési lehetőséget nyújtó sík. Sehol az Univerzumban nincs rá lehetőség az ilyen fokú fejlődés elérésére. Azt is mondhatnám, hogy a lelkek akik ide leszületnek, szinte versengenek a leszületésért. Szinte megtisztelve érzik magukat, hogy erre a Tanbolygóra születhetnek le. Itt a földi síkon érhetjük el a legrövidebb idő alatt a leggyorsabban a tudati fejlődésünket
    Sokan ezt a fejlődést szenvedésnek élik meg.
    Szenvedés egy fejlődési folyamat, ami a tisztuláshoz vezet.
    Tehát szenvedés egy tisztulási folyamat.
    A szenvedés egy érzelmi és lelki (tudati) érési folyamatot irányít.
    A lelket nemesebbé teszi. Nem szabad nagyon nagy jelentőséget nyilvánítani a szenvedésnek, nem szabad a szenvedésben elmélyülni. Aki belemerül a szenvedésbe az állandó fogja marad ennek az érzésnek
    A szenvedés egy felismeréshez vezet. A szenvedés maga a belső tisztulás.
    A szenvedés által tudjuk a tudati szintünket emelni.
    Tehát fogadjuk szeretettel (meg akkor is ha ez most így groteszkül hangzik) a szenvedésünket, mert ez egy szebb és magasabb világban fog minket elvezérelni.
    Természetesen ez nem azt jelenti, hogy aki többet szenved az egy magasabb, szebb dimenzióba fog kerülni, hanem ha ez a szenvedés a felismeréshez vezet, akkor jobban meg fog nyílni a szeretet és a felismerés felé..
    Mint ahogy Tatiosz mondta :A világ fennállása óta az ember legnagyobb tanítója a szenvedés.


    Füle Lajos így írja a versében:


    A szenvedés is gyönyörű,
    ha van kiért, kivált ha önként.
    Boldog, ki felismerheti
    s betöltheti az ősi törvényt
    megadván közben önmagát
    fájdalmasan szép diadalra,
    mint akiben elődereng,
    s ragyogni kezd a KRISZTUS arca.



    Nézzük csak meg, hogy mit mond az egyház a szenvedésről?


    A szenvedés kikerülhetetlen a bűn világában. De igen fontos dolgokat szögez le a Szentírás a szenvedéssel kapcsolatban: aki szenved, nem biztos, hogy a saját bűnért szenved, és aki csügged, nem biztos, hogy nem jó keresztény. Ésaiásnál ezt olvassuk: Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is; De a kik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!
    Maga Pál apostol pedig, aki a hit és az állhatatosság mintaképe, ezt írja: Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe.
    Lehetséges tehát a legjobb keresztény életében is, hogy megfárad, vagy kétségeskedés, zavarodottság vesz rajta erőt. De nem szükséges, hogy az ember ebben megmaradjon: "kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe", s ahogy Ésaiásnál olvastuk, megtántorodnak a legkülönbek is; De a kik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!


    Nos ezek a gondolatok is nagyon sok igazságot tartalmaznak
    Van egy közmondás ami így hangzik:
    Mondd meg nekem, mit tartasz a szenvedésről, és megmondom ki vagy!

    Abban, hogy hogyan gondolkodik valaki az emberi szenvedésről, a lét mélysége tárul fel és világosan megmutatkozik az élet kérdéseinek megoldása.
    Mások nyomorúsága sokkal jobban felőrli énünket, mint saját szenvedésünk. Létünket sokkal jobban veszélyezteti az idegen, mint saját törékenységünk. Az irgalmas szívű ember néha túlságosan érzi tehetetlenségét amikor mások szenvedését latja. Emberek jönnek hozzánk szenvedéstől felszántott arccal, és mi tehetetlenül állunk velük szemben anélkül, hogy segíteni tudnánk. Hiszen már kimerítettünk minden lehetőséget a segítésre, mindennel szembeszálltunk, amit a mi világunkban – mint lelki és testi fájdalmat – kiirthatónak és lerombolhatónak véltünk. Ha aztán a szenvedés egyszer valóban a lélek mélyéig hatol, akkor sokszor nem tudunk másként segíteni, mint azzal, hogy egyszerűen együtt szenvedünk a másikkal. Az egyetlen, amit ilyenkor még tenni lehet: szívünket szélesre tárni és engedni, hogy mások szenvedése beléje áradjon, hogy kitartsunk ebben a szenvedésben addig, amíg a szenvedő ember felemelve nem érzi magát, mert egy szerető ember vele együtt hordozza keresztjét; amíg az irgalmas szívű ember Isten kegyelmévé, a remény tanújává nem lett a szenvedők számára.
    A vigasztalónak először szenvedővé kell válnia – és ezt a szeretet hozza létre –, ha a másik embert egyáltalán meg akarja érteni. Ha így mondja ki a vigasztaló szavakat, akkor azok már nem „kívülről”, hanem „belülről”, magának a szenvedőnek lelkéből jönnek. Itt már nem egyszerűen „a” szenvedésről van szó, hanem a „te” szenvedésedről, amely az egymás iránt érzett szeretetből a „mi” szenvedésünkké lett. Aki azonban így, megélt együtt szenvedésével mer vigasztalni, annak magára kell vennie önátadásának következményeit is: „Teremtő jelenlétét” mindig újra és újra meg kell valósítania, vagyis magára kell vennie azt a kemény, saját egzisztenciánkat elhasználó kötést, amelyet egyszerűen hűségnek nevezünk. A szenvedés csak úgy lesz igazi szenvedéssé, ha időben kihúzódik és így nehezedik egzisztenciánkra. Csak így fejti ki romboló hatásának egész erejét; csak akkor kezdi megmérgezni az élet forrásait, csak akkor kezdi szétmarni az egzisztencia belső rostjait. Az emberi életnek ezt a lassú, hosszan tartó felbomlását megélni a szenvedésben, és közben mindig új, „teremtő jelenlét”-et adni másoknak – ez kétségtelenül keresztény életünknek egyik legkeményebb követelménye. Az ilyen hűség végtelenül felülmúlja az „emberileg-előírhatónak” határait. Ez már Isten abszolút jóságának jelenléte a mi sötétbeborult világunkban, a mennyország megjelenése a szenvedésben. Az az ember, akinek Isten küld valakit, akin meg tud és meg szabad könyörülnie, valóban boldognak nevezhető. Isten arra választotta ki, hogy megélje a maradéktalan önátadás követelményét, hogy fenntartsa az emberiség reményét, hogy megvalósítsa a keresztény örömet életének tündöklő tanúságtételével.
    Felvetődik a kérdés, miért tapasztalunk szenvedést? Ebben a világban mind untalanul tudatosan vagy öntudatlanul hibákat vétünk. Amikor tudatosan hibázunk, azzal meglehetősen jól tisztában vagyunk. De sajnos nem vesszük észre, mennyi mindent teszünk öntudatlanul helytelenül. Ezek az öntudatlan hibák megnyilvánulnak a fizikai világban, az eredményük pedig szenvedésként érkezik hozzánk. A hétköznapi, nemtörekvő emberi lények esetében hatalmas szenvedés után virrad fel az őszinteség, és a lélek elvezeti őket a tudáshoz és a bölcsességhez. Ha az ismételt hibát elkövető embereknek van törekvésük, és tudni akarják, hogy miért szenvednek, akkor a lélek Fénye felszínre jön, és elmondja nekik. Ha spirituális emberek vagyunk, próbálkozunk, hogy tudatosan semmi helytelen dolgot se tegyünk, de öntudatlanul nagyon sok helytelen dolgot követünk el. Az öntudatlan hibákat csak törekvésünkkel, imánkkal és meditációnkkal előzhetjük meg. Ha törekszünk, akkor Isten kegyelme és könyörülete megvéd minket.
    Nem szükséges szenvedésen átmenni, mielőtt a gyönyör királyságába lépünk. Nagyon sok ember valósította meg Istent a szeretetén keresztül. Az Atya szereti a gyermekét, és a gyermek szereti az Atyát. Ez a szeretet elvisz minket a célunkhoz.. A mi filozófiánk az Igazság pozitív megközelítési módját hangsúlyozza. Korlátozott Fényünk van. Növeljük hát meg! Haladjunk a több Fénytől, a bőséges Fény, a végtelen Fény felé.
    A legmagasabb felfedezés a következő: A szeretetből jöttünk, a szeretetben növekszünk, és utazásunk végén a szeretetben térünk vissza. A szeretet most a belső világban van, miközben a külső világ csupa szenvedés. Azt látjuk, hogy az emberek vitatkoznak és veszekednek. Félelem, kétség, harag, féltékenység és más istentelen elemek kínoznak minket. De ha mélyen magunkba merülünk, legmagasabb meditációnk segítségével felfedezzük, hogy a szeretet volt az eredetünk, a forrásunk. Látjuk, hogy a szeretetben játsszuk a kozmikus játékot és a kozmikus játék végén megint csak a szeretetben térünk meg.










     
  5. Karsay István

    Karsay István Kitiltott (BANned)


    Szia!

    Nyugodtan lehet kérdezni a topicomban is, ha viszamegyünk vannak kérdések, de nagy része személyes jelleggű és ezért magánban kérdeznek inkább.


    Most nagyon tömören fogok bválaszolni, de felteszem mindjárt a Hegyibeszéd mp3 anyag 2 rlészét, nagyon tanulságos, a többit majd januárban folyamatosan, mert most adom csek elő első alkalommal.

    Istentől eltávolodtunk, szabad ajarattal, meg volt engedve, sőt a paradicsomi szellemeknek benne volt már a "bukás" szinte előre, mert alacsonyabb szintre lettünk teremtve

    különböző bünökkel fertőződtünk meg, és igy szép lassan egyre lejjeb - és lejjebb csusztunk, sajnos a kozmoszunk az egyik legalsóbb hely, sőt ezen belúl is a föld alulról a második.

    Az öngyilkosság általában azért van, mert vagy gyenge a lélek, vagy mi emberek teszünk nagyobb terhet a másikra, és ez ilyenkor felmentő az öngyilkos számára, mig aki belehajszolta az gyilkosságot követett el szellemi szempontból.

    A gyerekek fiatal halála és betegsége is komoly szellemi tervezés, mert egy gyerek vagy karmikusan kapja a betegségét, vagy értünk vállalja egy szellemtestvérünk, hogy tanuljunk az eetleges szenvedésétől, haláltól!.

    Annyit kell az egészből megérteni, hogy most szerepet játszunk a földön, ez egy szinház, lefussuk a szerepünket, majd visszatérünk égi lakóhelyünkre, de... fejlődni csak itt tudunk!

    Szenvedéssel lehet csak a gögös embert rákényszeriteni arra, hogy átérezzen mindent, és társai, testvéreivel szemben empatikus legyen!

    A "szent ember" valóban jól mondta, hogy nincs jó meg rossz, mert a legmagasabb szinten ez nem létezik, de mi eltávolodtunk, és nekünk is csak addig van, mig ezt megteremtjük magunknak, és ha rájövünk, hogy mindennek mi magunk vagyunk az okai, akkor nagyonkönnyen megszüntethetjük, de addig egyenlőre még van ami számunra, és a megszüntetéséhez pár millió év el fog sajna telni!

    szeretettel:

    István






    <O:p
     
  6. ionon

    ionon Vendég

    Így mindig magadra maradsz kételyeiddel de a reményben ha mersz látást váltani vagy a tőled nehezebb sorban élőktől mintát venni kik megtudták őrizni a szellemi méltóságukat minden helyzetben amit a sors mért rájuk (főkép emberi gonoszság formájában).
     
  7. ionon

    ionon Vendég

    Jónak okozója a rossz, rossznak okozója a jó de a tanulsága te vagy amit egy életen át hordozol? vidáman keserűen melyik jobb neked?
     
  8. ionon

    ionon Vendég


    magadat sem ismered másokat tudod ismerni vallási fanatizmusod elég lenne rá (ismerd meg a természeti népeket és láss halj érez)
     
  9. Karsay István

    Karsay István Kitiltott (BANned)

    Ilyekor visszaemlékszem amikor nagy kötekedések voltak a topicomban, és tölni kellett ezerrel, az ilyen, és hasnló biuta megjegyzések miatt!

    Már bocsika..


    szeretettel:

    István

    IU:

    azért annyit tudni kell, hogy az "alacsonyabb rendű" spirituális "kollegák" amit gondolnak azt valóságnal hiszik, igy el kell azt fogadni igazságnak , igaz, ez az "Ő" igazságuk..<!-- / message --><!-- sig -->
     
  10. ionon

    ionon Vendég

    Ha biuta vagyok és szeretettel üdvözölsz akkor valami tévelygésben vagy magaddal kapcsolatban István JA A MAGASABB RENDŰ SPIRITUÁLIS MESTERSÉG KIVÁLTSÁGA MINDEZ értésben vagyok má. Még nem késő a papi álarcból emberré válnod és a lóhátáról leszállni ide a hangyák közé tudod a nem válasz ismérve vagy nem az első és nem az utolsó ilyen arany beköpésed van szeretettel hely nem szégyelled használni e szót kedves István
     
  11. T.K

    T.K Vendég


    Mindenkivel az törtenik, amit hisz. A hitünk bevonza az illuziot es csak akkor marad mindez illuzio, ha nagyon meszze esik a valosagtol. Van aki a valosagban el es van aki az illuzioban.De mindenki szamara valosagga valnak az illuziok ha a mindazzal megegyezik, amit mi gondolatoknak nevezünk.
    Ha en azt hiszem hogy szegeny vagyok, akkor szegeny is fogok maradni.
    De a topikokban mindig ervenyes az a közmondas, elni es elni hagyni.
     
  12. oliyboty

    oliyboty Vendég

    Ezzel nagyon nem értek egyet!!!!!!!! Mindenkinek ott a lehetőség, hogy spirituálisan fejlett legyen, magas szinten álljon, esetleg "mesteri" fokozatot érjen el idővel. Bár tény és való, hogy nem tudsz azon változtatni ami megvan neked írva. Ha pedig az van megírva, hogy nem kapod meg a tudást, a fejlődést, hogy magasabb szintre lépjél, akkor hiába is evezel, nem fogod megkapni...

    Továbbá, nem hiszem, sőt TUDOM, hogy István még véletlenül sem bújik álarc mögé. Ha neked ezt nehéz elfogadni, tudomásul venni, hát ne tedd!!! Ennyire egyszerű a képlet. De legyél szíves mást ne "minősíts" csak azért, mert TE SZERINTED, AZ EGÓD SZERINT...

    Egy szó mint száz, mindenkiben ott van a lehetőség, hogy tanuljon, fejlődjön, hogy megkapja azt a "képességet", ami neki meg van írva!!! Ezzel vagy élsz vagy nem, ez már a TE döntésed.

    / le kéne győzni kicsit az "egódat" Ionon... ;) )
     
  13. ionon

    ionon Vendég

    Kedvesem be szállsz egy olyan beszélgetésbe aminek nem ismered az előzményeit akinek mondom tudja mit és mért mondok. Eddig nem merte felvállalni önmagát csak papi álcában és ott fent magasan ülve a lóhátát ide má a tekintete sem ér le nem először illetem így ha te magadat mesternek tartod attól még nem vagy az a hiedelem világod ismérve csak, mások mesternek mondanak attól még nem vagy az. Hisz igaz lenne ha mondod és már az is vagy. Olyboty egom má nem létezik idő nem értem van, hanem érted, érted? TUDÁST NEM MÁSTÓL KAPOD MEG MAGADTÓL ÉRED EL (NEM TUDTAD?). Ahhoz hogy tudásban légy ismernek kell a tudást de mi a tudás AZ ÁLCA BESZÉD tudása. Olyboty drága biuta nem vagy remélem szeretettel?
     
  14. Seth2

    Seth2 Vendég

    Oli. Ez maximálisan helyes tanítás.
     
  15. ionon

    ionon Vendég

    Most már csak SETH TANAI kellenek ide és minden értésben lesz A MOST ITT VAN szellem benne van létre is jött (Semosth?).
     
  16. ionon

    ionon Vendég

    Emberek tanultak volna valamit jézus létezéséből és életéből nem itt tartanánk: Isten nem küldte Jézust sehová sem ő hozta létre önmagát a szavaiban miről beszélt Jézus ma sem értik, mennyi magyarázó van és értő, és még sem értik egy szavát sem. Jézus saját bűneit vállalta fel a tiédért te vagy felelős: Jézusnak is volt bűne a BIZALOM ami főben járó volt részére: talán ezért tűnt el a bizalom a vallási személyek ÉLETÉBŐL!
     
  17. FLAMINGO

    FLAMINGO moderátor Fórumvezető Kormányos

    Off topic/tájékoztatás

    Tisztelt Tagok!
    A vallás(ok)ról, Istenről (a fiáról, a szentháromságról...stb.) a tájékoztató szellemében ebben a topic-ban sem vitázunk.
     
  18. oliyboty

    oliyboty Vendég

    Kedves Ionon!

    Honnan tudod, hogy nem ismerem az előzményeit vagy nem ismerhetem az előzményeit? Te honnan tudod azt, hogy én mit tudhatok és mit nem?

    Azt hiszem, hogy vagyok már olyan fejlett spirituálisan, sőt még talán fejlettebb is... ;) hogy tudom hogy mennek a dolgok, mit és hogyan kapok meg. De köszönöm, hogy megosztottad velem a véleményedet. kiss
     
  19. Arima3

    Arima3 Állandó Tag

    Most akkor van lehetőségem, hogy spirituálisan fejlett legyek, akár a "mester fokozatig" is, vagy hiába is "evezek"? És mi a helyzet azzal, ha meg vagyon írva, hogy megkapom a "képességet" ? Akkor is, ha nem élek vele, vagy akkor nem? vagy hogy van ez?
    Ha nem, "élek vele", akkor hol van mégis megírva?, és mi is pontosan? Ez nekem egy kicsit zavaros.
     
  20. oliyboty

    oliyboty Vendég

    Én most próbálok barátságot/egyezséget kötni az egómmal :D :D Tehát nem korlátozok neki semmit sem, végezze el a feladatát, amit el kell, de cserébe engedje meg érvényesülni belső énemet, engedje meg, hogy az atmám érvényesüljön, ne gátolja, ne akadályozza. Most ezen munkálkodom, remélem hamarosan megbékélnek egymás mellett. ;)kiss
     

Megosztás